Egy szürke Toyota parkolt le Sakura háza előtt. A tulajdonosa dudált egy párat, majd lehúzta az ablakot, és rágyújtott egy cigarettára. Suigetsu volt az, mellette pedig Neji ült. A házban Sakura a cipőjét húzta, majd elköszönt a szüleitől, és kihurcolta a két hatalmas bőröndjét a házból.

   - Hova hoztál te ennyi cuccot? – kérdezte tőle vigyorogva Neji, mikor kiszállt az autóból, hogy segítsen a lánynak. Sakura csak egy hálás mosolyt villantott rá, és magára kapta a dzsekijét. Neji megragadta az egyik bőröndöt, és kicipelte, nyomában Sakurával. A csomagtartóba épphogy akadt egy kis hely, a többit a hátsó ülésen ülő Hinata mellé kellett berakni. Pár kilométerre bőven elég lesz.

   - Nem csak én hoztam ennyi cuccot – mosolyodott el Sakura. – Szerintem Ino kétszer ennyit hoz.

   - Inkább háromszor ennyit – csatlakozott Hinata is. Neji a szemét forgatta, és lecsukta a csomagtartót, majd beült Suigetsu mellé. A fiú eldobta a csikket, és a visszapillantó tükörből Sakurára mosolygott. A motor hangos búgással indult be, és elindultak a főút felé.

   - Sasuke jön? – fordult Hinata Sakurához.

   - Igen, jön – mondta Neji, megelőzve Sakurát. Azonban a lánynak halvány sejtelme sem volt róla, hogy jön-e. Egy hete nem beszéltek. Találkozni sem találkoztak, ugyanis Sakura sosem látta otthon Sasukét. Itachi sem jelezte, hogy hazajött volna, ami nagyon aggasztotta mindkettőjüket. Később aztán Naruto felhívta Itachit, hogy ne izguljon, mert Sasuke nála van. A fiú elvileg csak a nyaralás előestéjén ment haza, hogy összepakolja a cuccait, és bátyjával együtt induljon el a reptérre.

   - Beszéltetek azóta? – kérdezte halkan Hinata, Sakura pedig megrázta a fejét. – Hogyhogy?

   - Nem tudom – vont vállat a lány. – Nem találkoztunk. Nem keresett engem, nem vette fel a telefonját, Itachi sem tudott róla semmit. Hirtelen eszembe se jutott, hogy Narutónál lehet.

   - Most majd beszéltek – dőlt hátra Hinata. – Naruto azt mondta, hogy nincs közöttetek baj, legalábbis neki ezt mondta Sasuke.

   - Te beszéltél Narutóval? – nézett rá Sakura. – Mikor mondta ezt?

   - Tegnap. Gondoltam, még nem mondom el. De örülj neki, hogy Sasuke nem haragszik vagy ilyesmi.

   - Azt nem mondta el, hogy miért ilyen velem?

Hinata megrázta a fejét. – Arról nem tudok, de nyilván elmondta Narutónak.

   - Ez felvidított egy kicsit – nevetett fel Sakura.

Valaki rájuk dudált, és Sakura vigyorogva nézte, ahogy Naruto, Shikamaru, Temari és Karin elhajtanak mellettük, őket pedig követte Itachi, Deidara, Sasori és Sasuke. Sakura szíve nagyot dobbant, amikor az utóbbi rápillantott, és enyhe mosolyra húzta az ajkait. A lánynak már ennyi is elég volt; egy szívből jövő mosolyt küldött a fiú felé, kezeivel pedig szívet formált. A választ már nem láthatta, mert a kocsi elment mellettük.

   - Na, látod – mosolyodott el Hinata. Sakurának fülig ért a szája. – Inóék hol vannak?

   - Szerintem ők már a reptéren – felelte Neji. – Tenten azt mondta, hogy egyenesen odamennek.

   - Mi is – értetlenkedett Suigetsu.

   - Igen – sóhajtott lenézően a fiú. – De mi összefutottunk a többiekkel, idióta.

   - Azért nem teljesen – kapta fel a fejét Hinata.

   - Na, jó, csend legyen!

Suigetsu és Hinata felnevetett, Neji pedig durcásan keresztbefonta a karjait. Sakura továbbra is Sasukéék autójának a hátulját nézte, benne pedig a hollófekete hajkoronát. Nagyon nem akarta, hogy Karinnak igaza legyen.

*

   A reptéren Ino, Tenten, Gaara és Kiba várakozott rájuk. Sakuráék végül is nem tévedtek sokat, Ino két bőrönddel és két nagyobb táskával érkezett. Lerakta őket a többihez, majd Itachihoz lépett, és egy hosszú csókot nyomott az ajkaira. A fél társaság kővé meredve figyelte a jelenetet, de látszólag ez az Akatsuki pár tagjának nem okozott nagyobb meglepetést.

   - Neked is, minek ennyi cucc? – értetlenkedett Neji, hogy megtörje a kínos csendet, de Ino válaszát Sakura már nem hallhatta. Szeme sarkából Sasukéra pillantott, akit láthatólag nagyon érdekelt a büfé kínálata, és később oda is ment, hogy vegyen magának valamit. Sakura éles bökést érzett az oldalában, és a fájó pontot masszírozva, értetlen pillantást vetett Karinra. A lány türelmetlenül Sasuke felé bökött, és ismét meglökte Sakurát.

   - Jól van, már – sziszegte felé a lány, Karin pedig elvigyorodott, vöröses szemei a fekete keretes szemüvege mögött pedig megcsillantak. Sakura bizonytalan léptekkel indult el Sasuke felé. A büfés néni egy egyliteres ásványvizet nyújtott felé, két csokoládészelettel. Mikor megfordult, egyből megtorpant, látva az előtte álló Sakurát.

   - Szia – köszönt neki a lány remegő hangon.

   - Szia.

Sakura hirtelen azt kívánta, bár elmenne mellette a fiú, hogy ne kelljen tovább beszélgetniük. Rémes érzés volt a kínos csend közöttük, ami már nagyon régóta nem volt. Vagyis szinte soha.

   - Örülök, hogy itt vagy – mondta végül Sakura, és elmosolyodott.

   - Persze, hogy itt vagyok – felelte Sasuke. – Miért ne jöttem volna el?

   - Például miattam.

Sasuke felvonta a szemöldökét.

   - Ugyan már – mosolyodott el. – Ez még nem ok arra.

   - Azt hittem, utálsz – vágta rá Sakura. Sasuke beleivott a vizébe, és Sakura felé nyújtotta utána, de a lány nem fogadta el.

   - Nem utállak – szólt Sasuke, és elindult az egyik pad felé, majd mindketten leültek. Sakura gyors pillantást vetett barátaikra, de ők látszólag nem velük voltak elfoglalva. Hirtelen összerándult a gyomra, mikor megpillantotta Sasorit.

   - Akkor miért nem vetted fel a telefont? – fordult ismét Sasukéhoz. A fiú válasz helyett odaadta az egyik csokoládészeletet a lánynak.

   - Ezt már fogadd el – mondta, és kibontotta a sajátját. Sakura ugyanígy tett.

   - Köszönöm – motyogta. – Szóval?

Sasuke beleharapott a csokiba, és alaposan megrágta, mielőtt válaszolt volna.

   - Gondolkodnom kellett – felelte végül, rápillantva Sakurára. Éjfekete szemei szinte átszúrták a lányt.

   - Min?

   - Amit mondtál, amikor átmentem hozzád.

Sakura fülig pirult.

„- Hú, mert aztán annyira zavart!

- Igenis zavart!”

   - Az csak egy félreértés volt – mondta zavartan Sakura. – Nem akartam azt mondani, csak kicsúszott a számon.

   - Semmi baj – sóhajtott Sasuke, majd szembefordult a lányra. Az arcukat pár centi választotta el, és Sakura arra gondolt, hogy most milyen könnyű lenne őt megcsókolni. Ahogy erre gondolt, hirtelen kiszáradt a torka, és legszívesebben máshol lett volna. Észre sem vette, hogy egyfolytában a fiú ajkainak körvonalát vizslatta.

   - Igazából azon gondolkodtam, hogy mi…

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, megjelent előttük Gaara és Shikamaru.

   - Indulunk, gyertek!

Sasuke szinte azon nyomban felállt, és követte őket, míg Sakura a döbbenettől megkövülten maradt a helyén.

„Igazából azon gondolkodtam, hogy mi…”

    Hogy mi micsoda? – kérdezte magától Sakura. Azt kívánta, bár ne jelent volna meg Gaara és Shikamaru. Akkor megtudhatta volna, hogy mit gondol Sasuke. Végül ő is követte őket, és megragadva a cuccait, elindultak a repülőgéphez. Karin mosollyal az arcán várta be Sakurát, de nem kérdezett semmit, és Sakura nagyon hálás volt érte. Még össze kellett szednie a gondolatait, mielőtt elmondott volna neki mindent. Nem tudta, Sasuke értékelné-e, ha mellé ülne a repülőn, de nem is akarta megkérdezni. Talán ez lesz a legjobb mindkettőjüknek.

   A csomagjaikat alaposan átvizsgálva visszakapták, és elindultak a repülő felé, ahol el is rakták a poggyásztartóba őket.

   - Még egy jó kis sorban állás után és várakozás után már fel is szállhatunk erre a nyamvadt repülőgépre – morogta Temari.

*

   Karin Sakura vállára hajtotta a fejét. Fülében halkan szólt a zene, hogy el tudjon aludni, és pár perccel később már tényleg elbóbiskolt. Sakura a repülőgép kis kerek ablakán bámult kifelé, nézve a kinti tájat. Már rég elhagyták Konohát, és most temérdek apróbb település felett repültek el. Sakura elmerengve bámulta, ahogy a szántóföldek, rizsföldek felett elrepülnek, és később már az óceánt láthatta maga alatt. Arra gondolt, hogy vajon mi fogja őket várni Bora Borán. Még mindig hihetetlennek találta, hogy mindannyian elmennek oda, hogy jól érezzék magukat, bulizhassanak, és rengeteg időt tölthessenek együtt. Egészen nyár végéig.

   Szeme sarkából a másik oszlopban elterjedő székek egyikére pillantott. Sasuke lehunyt szemmel hallgatott zenét, oldalán Naruto aludt. Sakura úgy érezte, akár órákig is képes lenne Sasukét bámulni. Olyan nyugodtan tűnt, túl szépnek ahhoz, hogy igaz legyen. És ez a fiú volt a legjobb barátja. Elvileg.

   A Sakura előtti sorban megmozdult valami. Egy szőke hajkorona bukkant fel, Ino hajkoronája, amint a lány feje Itachi vállára dőlt. Sakura el sem tudta képzelni, hogy mikor jöttek össze Itachival, ha egyáltalán összejöttek, de nyilván meglepetésnek szánta, azért nem hívott fel senkit. Sakura nagyot sóhajtott. Milyen szerencsések! – gondolta magában.

   A repülő kicsit megrázkódott, majd ismét visszatért könnyed repülésébe. Sakura hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemeit egy alvás reményében.

*

   A repülő kissé döcögősen szállt le pár órával később a reptéren. Sakurát felverte a kerekek zaja, amint a földre csapódtak, majd álmosan pillantott körül. Barátai közül mindenki ébren volt már, és most izgatottan forgolódtak az ablak felé, hogy körülnézhessenek. A külvilágot már ellepte az éjszaka sötétsége, így csak a leszálló pálya erősen világító fényeit lehetett észrevenni. A repülőgép gyorsan gurulva közelítette meg a hatalmas épületet velük szemben. Sakura hiába meresztgette a szemeit, a tájat sehogy sem látta.

   - Jókor jöttünk ide – jegyezte meg Tenten. – Tök sötét van.

   - Kellemetlen – csatlakozott Shikamaru is, mikor Temari felemelkedett a válláról.

   - Legalább taxit hívunk? – kérdezte Deidara.

   - Nyilván – mondta Sasuke.

   - Na, mindjárt megérkezünk – csapta össze a tenyerét izgatottan Ino. – Még szerencse, hogy a kistáskámba lettem a térképünket.

   - Mi van? – fordult felé Karin. – Te máris helyeket akarsz nézegetni, vagy mi van?

   - Nem, nem akar – mosolyodott el Itachi. – Igaz, Ino?

Ino fülig pirult, a többiek pedig felnevettek.

   A repülőgép lassan megállt, és mikor mindenki biztonságban érezte magát, elkezdődhetett a leszállás. Sasuke maga elé engedte Sakurát, így a lány kissé frusztráltan szállt le a gépről, nyomában legjobb barátjával. Sasuke végig a lányon tartotta a két szemét, és mikor meglátta a lány vérvörös fejét, enyhe mosolyra húzta az ajkait. Sakura csatlakozott Karinhoz és Hinatához, és ahhoz a temérdek emberhez, akik a csomagjaikat várva toporogtak a gép mellett.

   - Hú, de nagy – szólt Tenten.

   - Már egyszer láttad – jegyezte meg Gaara, de Tenten csak legyintett, majd elővette a fényképezőgépét, és lefotózta vele a gépet.

   - Milyen fura ez a hely – mondta Kiba. – Azt hittem, hogy Bora Bora szebb lesz.

   - Mégis mit vársz, ez még csak a reptér? – forgatta a szemeit Neji. – Majd nappal megnézzük megint normálisan.

Kiba vállat vont, nem boncolgatta tovább a témát.

   - Még szerencsére, hogy mi jöhettünk le elsőnek – mondta Sasori. – Ki tudja, mennyi időbe telne, mire megkapnánk a csomagjainkat. Órákat is itt állhatunk.

   - Annyit azért nem – szólt közbe Sasuke.

   - Úgy van, kössél belém, idióta – sziszegte felé Sasori, Sasuke pedig csak halvány, gúnyos mosolyra húzta ajkait.

   - Na, mi jövünk – szólt közbe dalolászva Deidara, és megragadta haverja karját. Sasuke Sakurára pillantott, aki alig bírta már visszafojtani a nevetését. Sasuke is elvigyorodott, majd odament a lányhoz, és átkarolta a vállát. Sakura nyomban elhallgatott, de hogy ne legyen kínos a pillanat, rámosolygott a fiúra, és átkarolta a derekát.

   Miután megkapták a csomagjaikat, elindultak a bejárat felé. Sakura érezte az óceáni levegő illatát, és már tudta, hogy igazán sok izgalomban lesz itt részük. Bora Borát őslakosok és európai bevándorlók lakták, nyilván nem fogják érteni, hogy konohai diákok mit keresnek ott. Szerencsére a beszéddel nem lesz túl sok gondjuk.

   A reptér tele volt rokonukat, ismerőseiket váró emberekkel, akik izgatottan nyújtogatták a nyakukat, hátha meglátják azt, akire várnak. Karin ment elől, ugyanis ő már korábban is járt Bora Borán, és most tekintetével nagybátyját kereste. Átfurakodtak a tömegen, és a kijárat felé vették az irányt. A taxik rengetegében Karin végül megpillantotta nagybátyját, és lelkes integetéssel üdvözölte őt.

   - Ő az, akitől kapjuk a szállás? – kérdezte Suigetsu. – Hogy-hogy itt van?

   - Át kell adnia nekünk a kulcsokat – magyarázta Karin. – Ő most fog hazarepülni, meg különben sem a nyaralójában lakik, most egy barátjánál.

   - Azt hittem, taxival megyünk – értetlenkedett Gaara.

   - Nem, ő elvisz minket a furgonjával. Amit egyébként odaad nekünk addigra. Ilyen terepjáró féleség, nagyon aranyos.

A lányok felnevettek, a fiúk azonban szemüket meresztve keresgélték a terepjárót. Karin átvágott a taxik között, és mikor elérték a bácsikáját, elengedte a csomagjait, és átölelte a férfit.

   - Ando bácsi, bemutatom a barátaimat, Suigetsut, Gaarát, Kibát, Nejit, Sasukét, Narutót, Sasorit, Deidarát, Shikamarut, Itachit, Tentent, Sakurát, Hinatát, Temarit és Inót. Srácok, ő itt a bácsikám, Ando.

   - Jó estét!

   - Köszönjük, hogy odaadja nekünk a nyaralóját – mondta Sakura. – Vigyázni fogunk rá.

   - Abban nem kételkedem – mosolyodott el Ando. – Érezzétek jól magatokat majd! Gyertek, elviszlek titeket a nyaralóba.

Ando elindult a parkolóban, és kulcsával kinyitott egy hatalmas, barna terepjárót, amit közel sem lehetett furgonnak nevezni. A fiúk nyálukat csorgatva járták körbe a járműt, azon veszekedve, hogy ki fogja először vezetni.

   - Na, csak ésszel, srácok – szólt Temari nevetve. – Gyertek!

   - Mivel a csomagjaitokkal együtt nem férünk be, ezért arra gondoltam, hogy először elviszem a cuccokat a nyaralóba, aztán visszajövök értetek. Pár perc. De kérnék egy-két fiú segítséget, hogy kipakolhassuk a bőröndöket.

   - Gyere, teme – vigyorodott el Naruto. Sasuke megcsóválta a fejét, és beültek a kocsiba, nyomukban Kibával.

   - Pár perc? – kérdezte Hinata.

   - Öt percre van innen kocsival – mondta Ando. – Gyalog is elindulhattok, de nem tudjátok, merre kell menni, szóval inkább visszajövök értetek.

   - Megfelel – mondta Karin. – Kösz, Ando bácsi.

A férfi elmosolyodott, majd míg a többi fiú bepakolta Narutóék segítségével az autóba a bőröndöket, ő beült a volán mögé. Egy dudálás következtében elindultak, és nem sokkal később már nem is látták a terepjáró fényeit.

   - Eddig tetszik ez a hely – jegyezte meg Deidara. – Nyugodt.

   - Ja, egész nap a strandon leszünk – szólt Tenten.

   - Még mit nem – szólt közbe Ino. – Rengeteget fogunk mászkálni. Van egy csomó király program is.

   - Ja, jó drágán – mondta Sasori.

   - Egyszer vagy itt, simán belefér – nézett rá Ino. – Ne nyavalyogjatok állandóan a pénz miatt.

   - Inónak igaza van – jegyezte meg Sakura. – Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.

   - Köszi, Saku – vigyorodott el Ino, és belebokszolt barátnője vállába.

   Pár perc elteltével Ando terepjárója már fel is tűnt a távolban. Sasuke és Naruto nem ült benne, és ez némi csalódottsággal töltötte el Sakurát. Miután bepréselték magukat a járműbe, elindultak az éjszaka takarása alatt. Érezték az óceán illatát, a meleg levegőt, és a távolban látták is a hullámzó vizet, amire rávetült a Hold szikrázó fénye. Sakura élvezte, ahogy a szél megcsapja az arcát, beletúr hajába, és táncra hívja azt. A többiek tábordalokat énekeltek, Ando pedig vidáman nevetett rajtuk. Temari átkarolta Sakura nyakát, és magához húzta, hogy ő is részt vegyen az éneklésben. Sakura fejét csóválva vigyorgott, majd ő is énekelni kezdett. A távolban már látták a nyaralók sokaságát a parton, és a társaság ámulattal figyelte, ahogy Ando leparkol szinte az óceán mellett.

   - Látjátok azokat a kis nádtetős házakat? – kérdezte Ando. – Ilyenek csak szállodák szoktak lenni, de szerencsére nyaralókörzetből is építettek ide. Távol esnek egymástól, hogy az emberek nyugodtan tölthessék a nyarukat, mindenféle intimitás nélkül, ugyanis nem lezárt környezet ez. Az én nyaralóm több kis házból áll.

Sakura eltátotta a száját, amint meglátták a kis szalmatetős házikókat az óceánban.