Az agyam er�sen kattogott a v�lasz ut�n, ami valami�rt most hirtelen nem igaz�n jutott eszembe, �gy a sz�mat valami hasonl� hangok hagyt�k el, mint az „���…” �s az „Amm…”. A helyzeten persze az sem igaz�n jav�tott, hogy mindenki engem b�mult meredten.
- �n… csak… iz�… - komolyan �gy �reztem magam, mint Hinata, csak r�zsasz�n hajjal. – Szerettem volna besz�lni Tsunadeval. –v�gre siker�lt kiny�gn�m, de a helyzeten ez mit sem v�ltoztatott. M�g mindig meredten b�mult mindenki, m�gnem a hossz� fekete haj� fazon felemelkedett a sz�k�r�l �jra.
- Megzavart�l egy fontos t�rgyal�st. Rem�lem, tudod a k�vetkezm�nyeit! – ami azt illeti, nem tudok �n semmit, de a f�rfi tekintet�b�l �t�lve nem lehetnek valami kellemesek azok a k�vetkezm�nyek.
- Iz�…�m… - �jra a b�v�s hangok a sz�mb�l, amik bizony�ra meggy�zt�k a jelenl�v�ket, hogy nem vagyok norm�lis.
- Ez csak egy gyerek, Itachi! – emelkedett fel Tsunade is. M�rhetetlen�l h�l�s voltam neki, ami�rt megsz�lalt, �gy maradt n�mi id�m kital�lni a k�vetkez� l�p�st.
- �s? Ha j�l �rtes�ltem az alc�get ir�ny�tja! Azt hittem valami jobban r�termett embert keresel. – kezdett bel�m visszasz�llni az er�, mihelyt �szrevettem, hogy az Uchiha b�ty� engem s�rteget. Olyan, mint az �ccse. Arrog�ns, t�rtet�.
- Nem tudom mi a probl�m�d! – v�laszolta Tsunade. – Az Alc�ghez semmi k�z�d, pl�ne a l�nyomhoz. – mintha csak egy t�rgy lenn�k, �gy veszekedtek f�l�ttem. Vagyis ink�bb vitatkoztak feln�tt m�dj�ra. �n m�r tuti nekiestem volna a fekete haj�nak. 
Az Uchiha elhallgatott, mire kedves nevel�any�m �jabb t�mad�sba lend�lt.
- Ha j�l tudom az �cs�d v�lem�nye, mindig is fontos volt sz�modra a kett�t�k k�z�tti hideg viszony ellen�re is… - lestem, mint a birka. A fekete haj� megfesz�lt.
- Hogy j�n ez most ide? – sziszegte az asztal m�sik oldal�r�l Orochimaru. A sz�ke n� elmosolyodott. Hat�rozottan a „Gy�zelem” mosoly villant fel arc�n.
- Azt hiszem az �cs�d v�lem�nye kezd megv�ltozni az �rvah�zzal kapcsolatosan… nemde Itachi? – a fekete haj� ism�t megfesz�lt. Messzir�l l�tszott rajta, hogy szoros kapcsolat f�zi testv�r�hez, de nem igaz�n tudtam hova tenni azt a r�szt, hogy hideg a viszonyuk. 
- Ez csak is a te hib�d, Tsunade! T�l sokat vannak veled! – most m�r t�bbes sz�m? Mi az? T�bben is vannak?
- Naruto m�s lapra tartozik. Egyel�re m�g csak az �cs�dr�l volt sz�, aki m�r Sakura �rkez�se el�tt is sokat volt velem, �s Narutoval, m�gis t�mogatta az �tleted! – milyen �tletet? Bizony�ra ez az �tlet a t�rgyal�s c�lja. A kirak� lassan kezdett �ssze�llni, csak n�h�ny darab veszett el �t k�zben, de ha sok�ig �llok m�g itt, biztosan kirakja mag�t.
- Azt akarod mondani ezzel, hogy emiatt, a kis csitri miatt, nem t�mogat engem Sasuke a tulajdonr�sz�vel? – dupla d�bbenet, azt�n ezzel egy�tt a m�reg is kezdett hatni az ereimben, amit az Uchih�k ir�nt kezdtem �rezni. Sasuke pontosan tudta, hogy a b�tyj�nak kell az �rvah�z, �s m�gis oda juttatta Moegit �s Konohamarut. Valahogy nem tudom elk�pzelni Itachit, ahogy kis vir�gos k�t�nyben enni ad a szeg�ny �rv�knak, sz�val a j�indulat� birtokl�si v�gy kiz�rva az Uchiha fam�li�n�l. 
A m�sodik megd�bben�s oka, viszont egyszerre adott egy l�ketet, a besz�dhez.
- Kis csitri?? – v�gtam k�zbe hitetlenkedve. �jra mindannyian r�m b�multak. – Kis csitrinek nevezett? – emeltem fel a fejem. Tsunade arc�n l�tszott a meglepetts�g, ami�rt �gy megeredt a nyelvem.
- Jobb, ha ebb�l kimaradsz kisl�ny! – figyelmeztetett Itcahi, mire g�nyos mosoly h�z�dott v�gig arcomon.
- Ha j�l sejtem, akkor m�r �gy is benne vagyok teljesen. – elemezgettem a helyzetet. Megint l�tszott, hogy �sszel nem igen �ldott meg a j� Isten, mivel Tsunade val�s�ggal kirobbant az asztal m�g�l, �s mell�m l�pett, kitaszig�lva engem az irod�b�l. 
- Most azonnal hagyd ezt abba! –suttogta az arcomba idegesen, miut�n becsuk�dott m�g�tt�nk az ajt�, �s a folyos�n �lltunk.
- M�g el sem kezdtem! – v�dekeztem, de nem �gy t�nt, mint akit nagyon meghat. T�l inger�ltnek t�nt, �s valami�rt, mintha f�lt volna.
- Menj haza, �s z�rd magadra az ajt�t! Senkit nem engedsz be, m�g a takar�t�kat sem! Meg�rtetted? – hadarta, mik�zben a saj�t kulcs�t nyomta a kezembe.
- Mi t�rt�nt? – kezdtem �n is p�nikba esni. Nem l�ttam m�g ilyennek a sz�k�t.
- Azt mondtam senkit! – emelte fel a hangj�t parancsol�an. – Nemsok�ra �n is megyek, azt�n majd megbesz�l�nk mindent, de addig senkivel, sehogyan, semmikor nem tal�lkozhatsz!
- Mi ez az eg�sz Tsunade? Mi�rt lett�l hirtelen ilyen… - h�t nem tudtam befejezni, amit elkezdtem, mert a sz�ke �jra k�zbe v�gott.
- SENKIT! – mordult r�m.
- O.. Ok�! – b�lintottam bizonytalanul. Nem igaz�n �rtettem, mire fel ez a nagy siets�g, �s mi�rt kezdett hirtelen ennyire agg�dni, mikor nem t�rt�nt semmi. M�g csak besz�lni sem hagytak a teremben.
Azzal tasz�tott rajtam egyet, hogy induljak, majd csak az ajt� csap�d�sa jelezte, hogy �jra a t�rgyal�ban van. A recepci�s l�ny a folyos� v�g�r�l b�mult engem. A k�r�mreszel� m�g mindig a kez�ben volt.
- Mi van? – mordultam r�, mire �sszerezzent, majd fennk�lten megfordult, �s elt�nt, �n meg futni kezdtem �jra. �gy n�z ki, hogy ez a mai nap csak a rohan�sb�l fog �llni sz�momra. Viszont nagyon olyan �rz�sem volt, hogy m�r megint bajba sodortam magam, az�rt kell visszamennem a hotelba, �s bez�rk�zni.
Teljes�tettem Tsunade k�r�s�t. �gy robbantam be a lak�sba, mint Tsunade, mikor kil�k�tt az irod�b�l. Zil�lva z�rtam be magam m�g�tt az ajt�t, majd ell�ptem t�le, �s hossz� ideig b�multam, m�g a l�gz�sem norm�lis nem lett.
- Mit m�velek? – k�lt�i k�rd�s, saj�t magamt�l. Kezdek bekattanni. Hisz gyakorlatilag semmi sem t�rt�nt, ami�rt f�lnem k�ne. Egyed�l Tsunade az, aki r�m hozta a sz�vbajt, a semmi�rt. – Nevets�ges, ahogy viselkedek. – fogtam meg a fejem. De akkor mi�rt nem merem kinyitni az ajt�t? Mi�rt kell bez�rk�znom, ha nincs semmi vesz�ly? De ha nem lenne vesz�ly, akkor nem mondta volna Tsunade azt, amit. 
Az ajt�hoz l�ptem, �s szab�lyszer�en remeg� ujjakkal ny�ltam a kulcs�rt, hogy elford�tsam, szabad utat adva a… minek is?
Elvettem az ujjaim, �s �jra gondolkod�ba estem. Mi van, ha kinyitom, �s beront rajta valami ninja sz�kev�ny, mint a c�g mosd�j�ban. Most nincs itt Sasuke, hogy lefejtse r�lam. T�k egyed�l vagyok.
- Ez nevets�ges! – r�ztam meg a fejem. A semmi�rt hozt�k r�m a fr�szt biztos vagyok benne. �jra r�tettem a kilincsre az ujjaim. Mi t�rt�nhet? Szinte mar� volt a csend, ami be�llt. Az �ra ketyeg�se hallatsz�dott csak, valahonnan a nappalib�l, �s szinte �reztem a v�rem l�ktet�s�t az ereimben, ahogy r�vettem magam, hogy elford�tsam a kulcsot is a z�rban.
Kopogtak… az �t� is meg�llt bennem, �s akkor�t sik�tottam, hogy m�g lenn a hallban is hallatsz�dott szerintem. Elugrottam az ajt�t�l, �s sikeresen landoltam a h�tamon.
- Sakura- chan! – hallatsz�dott a k�ts�gbeesett hang a t�loldalr�l, mire felnyomtam magam �l� helyzetbe.
- Naruto? –suttogtam magamnak. Majd mikor leesett t�nylegesen, hogy ki is az… - NARUTOOOO! – ord�tottam d�h�dten. Szinte k�t m�sodperc alatt siker�lt k�t l�bra �llni. – A fr�szt hoztad r�m, te idi�ta!- eg�sz testemben remegtem.
- Valami t�rt�nt Sakura? – meglepetts�get v�ltott ki bel�lem a m�sik ismer�s hang.
- Hinata? – k�rdeztem vissza, de v�laszt nem kaptam.
- Sakura- chan! Biztos j�l vagy? Mi�rt nem engedsz be minket? – na, h�t az egy j� k�rd�s. �lltam �s b�multam a kilincset.
- Biztos, hogy Naruto �s Hinata vagytok? – enn�l h�ly�bb k�rd�st fel sem tehettem volna. Sebaj! Ez a rohan�sok, �s m�r a furcsas�gok napja is.
- Sakura- chan? – szinte l�ttam Naruto �rtetlen k�k szemeit. Fogtam magam, �s tettem magasr�l Tsunade hirtelen hozott szab�ly�nak, �s kinyitottam az ajt�t. T�nyleg azok �lltak ott, akikre sz�m�tottam. 
- Bi… biztos, hogy j�l vagy? – nyafogta Hinata, az arcomat k�mlelve. Megr�ztam a fejem, hogy elhessegessem furcsa k�pzeteim, majd �jra feln�ztem.
- Persze! – b�lintottam, �s azt hiszem, m�g egy apr� mosolyra is futotta az er�mb�l, ami nem nagyon oldotta a fesz�lts�get, amit keltettem a viselked�semmel. 
- Ezt hoztuk vissza…- ny�jtott a sz�kes�g fel�m egy f�zetet. – A takar�t�n� tal�lta meg az eb�dl�ben. – r�n�ztem a t�rgyra, mintha robbanna, ha �tveszem.
- K�sz. – ny�gtem f�lve, �s kikaptam a kez�b�l a f�zetem, �s azzal a lend�lettel t�l is adtam rajta. A f�zet tov�bb rep�lt a m�g�ttem l�v� falnak. Naruto �s Hinata �rtetlen�l meredtek r�m. – Megcs�szott a kezem. – vigyorogtam id�tlen�l, �s a f�ld�n hever� lapokra b�multam. Nem robbant, �gy visszab�multam a bar�taimra.
- Szerintem pihenned k�ne egy picit Sakura-chan. – fogta meg a homlokom Naruto. – F�radtnak t�nsz. – �llap�totta meg, �n meg kaptam az alkalmon.
- Milyen igazad van Naruto! –emeltem le az ujjait a fejemr�l, �s kitess�keltem �ket. – Le is fekszem aludni! Holnap tal�lkozunk! – intettem, �s becsaptam az ajt�t. 
Legk�zelebb csak akkor nyugodtam meg, mikor hallottam a z�r kattan�s�t, �s biztons�gban tudtam magam. Sok�ig v�rtam, hogy Tsunade v�gre haza j�jj�n, �s elmagyar�zzon mindent, de nem j�tt, �gy elnyomott az �lom a nappaliban a kanap�n. Nem akartam elaludni, ez�rt is nem mentem a szob�mba. De �gy is siker�lt.
Nem �lmodtam semmit. Legal�bb is nem eml�kszem semmire. Nem akartam fel�bredni. Sok�ig nem nyitottam ki a szemem, m�g ha �bren is voltam. Nem tudom mi�rt. Fura �rz�sem t�madt. Mintha figyeln�nek. Tal�n ez volt az egyik ok, ami�rt ink�bb a s�t�tben maradtam egy kis ideig. M�rlegeltem a helyzetet.
M�g mindig a kanap�n voltam, teh�t a helysz�n nem v�ltozott. M�g mindig csend volt, sz�val Tsunade sem lehetett itthon, mert m�r fel�bresztett volna. Az ajt�t bez�rtam, sz�val az „Idegen a lak�sban” elm�let is megd�l. 
�vatosan nyitottam fel a szemeim. Ezen a napon, m�r m�sodj�ra hozt�k r�m a fr�szt. K�t hatalmas fekete szemp�r b�mult az am�gy is f�lhom�lyban. Egyb�l fel�ltem, �s a kanap� h�t�hoz passz�roztam magam.
- J�zusom… - lihegtem. – Megijesztett�l… - suttogtam, mire fel�llt.
- Csak tudni akartam, hogy… - egy pillanatra lefagytam. Gondolataim �gy sz�guldottak a fejemben, hogy azt sem hallottam, amit Sasuke mondott.
Naruto�k itt voltak, ut�na aludtam el. Naruto�k itt voltak, ut�na aludtam el. Fel�lltam a kanap�r�l. Naruto�k, azt�n alv�s… valami nem stimmel. Megvan! 
- Bez�rtam az ajt�t… - suttogtam megk�v�lten. De ha bez�rtam az ajt�t, akkor �rtelem szer�en neki sem kellene itt lennie. Inger�lten, �s f�lve indultam el az ajt� ir�ny�ba, de a fekete haj� meg�ll�tott. 
- Mit csin�lsz? – r�ntott rajtam egyet. Szemeiben �rtetlens�g t�kr�z�d�tt. J� neki! Mert magam sem �rtem mi mi�rt van. El�sz�r csak a f�ldet b�multam. Csak arra tudtam gondolni, amit Tsunade mondott, �s, hogy mi�rt nincs m�g itthon. – Sakura! – az Uchiha olyan er�vel r�zott rajtam egyet, hogy k�nytelen voltam kidobbanni a saj�t kis vil�gomb�l, �s feln�zni r�.
P�r pillanatig egyik�nk sem sz�lalt meg. �vegesen b�multam a k�t fekete lyukba, ami annyira hasonl�tott a d�lut�n l�tott szemp�rhoz, de m�gsem volt ugyan az.
- Hogy j�tt�l be? – cincogtam v�g�l. A hangom c�rna v�konys�g�ra v�ltozott. Sasuke m�g mindig �rtetlen�l meredt r�m, de mikor l�tta, hogy komolyan k�rdezem, hajland� volt v�laszolni.
- Az ajt�n… - r�zta meg a fej�t egy picit, mintha valami �rtelmi fogyat�koshoz besz�lt volna. �gy is �reztem magam.
- Az ajt�n… - ism�teltem meg megsemmis�lten. A l�baimb�l kiment az er�, �s ha az el�ttem �ll� nem tartott volna er�sen, a padl�n v�geztem volna.
- Jah… - ny�gte f�radtan. – Nyitva volt…