Sakura dühösen rogyott össze a fal mentén, mikor Sasuke kilépett a házból. Az üvegablakon keresztül, ami az ajtó mellett volt, látta, ahogy Sasuke idegesen távozik a kertből.

   - Annyira hülye vagyok – szidta magát Sakura. Bele sem mert gondolni, mit csinálhatott Sasorival. Itt volt nála? Mégis mikor és meddig? Vajon vele aludt? Vagy egyáltalán aludtak? Most már értette, miért volt gyűrött az ágy másik oldala. Sasori ott aludt mellette. De vajon tényleg csak azt csinálták? Sakurát ez az egy kérdés foglalkoztatta, mert ha akármi komolyabb is történt, azt a lány sosem fogja megbocsátani magának. Szégyellte magát, és mindenképpen beszélni akart Sasorival. Azt sem értette, a fiú miért ment el olyan sietősen.

   Hallotta, amint megcsörrent a telefonja, és nehézkesen feltornázta magát a szobájába, hogy felvegye. Temari kereste.

   - Szia – köszönt álmos hangon Sakura.

   - Na, végre, hogy elérhető vagy – torkollta le Temari. – Egész nap hívtalak.

   - Ne haragudj, Tem, de átaludtam az egész napot – sóhajtott a lány. – Miért hívtál?

   - Csak azért, hogy élsz-e még. Sasukéval találkoztál?

Sakura felsóhajtott.

   - Igen, de jelenleg utál – húzta el a száját Sakura. – Most vesztünk össze, és nagyon dühös rám.

   - Miért vesztetek össze? – kérdezte Temarit.

   - A tegnapin, hogy miért nem vártam meg.

   - Gondoltam, tegnap rajtam keresett téged, és nem tűnt lelkesnek.

   - Azt mondta, hogy ma reggel Sasori jött ki a házamból – nyögte Sakura. Temarinak elakadt a lélegzete.

   - Sasori? – döbbent meg. – Nálad volt?

   - Elvileg igen, de nem emlékszem semmire – mondta a lány. – Nagyon félek. Mi van, ha történt valami kettőnk között?

   - Akkor az nagyon gáz, és szívás – felelte Temari lényegre törően. – Az a baj, hogy Sasoriból simán kinézem, hogy gyengébb állapotodban rád mászik, és nem csak csók történik.

   - Már a csók is elég nagy baj – riadt meg Sakura. – Mit tegyek?

   - Beszélj Sasorival!

   - És ha letagadja?

   - Nem hiszem, hogy pont ő tagadná le – sóhajtott Temari. – Szerintem eldicsekedne vele, ha meghúzott volna téged.

   - Lehet – húzta el a száját Sakura. – Na, jó, akkor holnap megkeresem, és beszélek vele.

   - Sok sikert! – nevetett fel a barátnője. – Sasukéval is beszélj, ha ki akarsz vele békülni.

   - Oké, köszönöm, Tem! – mosolyodott el Sakura, és mikor letették, a lány egyből tárcsázta Karin számát. Nem tudta, miért, de ösztönösen cselekedett. Vele akarta megbeszélni a veszekedés részletesebb körülményeit.

   - Karin? – szólt bele Sakura a telefonba.

   - Én vagyok, mondjad.

Karin hangja megnyugtató hatással bírt Sakurára.

   - Összevesztem Sasukéval – fogott bele egyből, Karin lélegzete pedig elakadt.

   - Hogy mi? – kérdezte döbbenten. – Mégis min?

Sakura töviről-hegyire elmesélte az egész történetet. Hogy állított be Sasuke, miket vágott a fejéhez, és hogy Sakura nem is tudott róla, hogy Sasori itt éjszakázott.

   - Sasori? – akadt ki Karin. – Sakura, jó hülye vagy! Mi van, ha történt valami közöttetek?

   - Én is ettől félek – sóhajtott Sakura. – De nem Sasuke miatt, hanem mert nem kedvelem Sasorit. Már.

   - Emlékszel még, mit beszéltünk tegnap este? – nevetett fel a lány, Sakura pedig elkomorult.

   - Karin, erre sem emlékszem. Beszélgettünk tegnap este?

   - Ja, Sasukéról. Hogy észrevetted, hogy milyen srác lett belőle, hála nekünk.

   - Hogy micsoda? – kiáltotta döbbenten Sakura. – Te jó isten! Egyébként most is olyat mondtam, amit nem lett volna szabad.

   - Mit? – Karin kíváncsian hegyezte a fülét a vonal túlsó végén, Sakura pedig felsóhajtott.

   - Azt mondtam, hogy zavart, hogy más lányokkal smárolt.

Mély csend telepedett a két lány közé. Sakura felidézte magában Sasuke arcát, hogy milyen képet vágott, amikor Sakura száján kicsúszott ez a pár szó.

   - Sakura, te beleszerettél Sasukéba – foglalta össze a lényeget Karin. – Elárultad magad.

   - Nem szerettem bele! – esett pánikba a lány. – Biztosan nem. Hiszen a legjobb barátom.

   - Ne gyere már állandóan ezzel a legjobb barát témával, nagyon idegesítő – rivallt rá barátnője. – Inkább nézd reálisan a dolgokat!

Sakura elhúzta a száját. Ez a legkevésbé sem hiányzott neki. Még hogy ez az idegesítő? Ha a barátai nem hozzák fel ezt a kapcsolatot kettőjük között, sosem alakul át. Örökké legjobb barátok maradhattak volna, de Sakura tudta, hogy ennek vége. Sasuke sosem haragudott még rá. Sosem nézett rá így azelőtt, sosem szorította őt egész testével a falnak. Sakura torkában gombóc keletkezett, és a gyomra is összeszorult. Mit nem adna érte, ha minden ismét a régi lenne. Hiányzott neki a fiú mély, őszinte barátsága, mindenféle bajok nélkül, mikor úgy néztek tévét, és úgy bújtak egymáshoz, mint két testvér. Nem úgy, mint két legjobb barát, akik már koránt sem azok többé. Találkozni akart Sasukéval, még ha a fiú most egyáltalán nem is vágyott a társaságára. Szerette volna magához ölelni, és megmondani neki, hogy minden rendben. Nem változott semmi. Főleg nem Sasori miatt. Sakurát elkapta a hányinger, és hátradöntötte a fejét. Kezével megkapaszkodott az ágya szélében, majd elterült rajta. Látni akarta Sasukét. Mindenképpen.

*

   Sasuke figyelte, ahogy a tűz megégeti a szájában lógó cigaretta végét. Sosem volt szokása dohányozni, de néha meg kellett engednie magának ezt a kényelmet. Le kellett nyugodnia. Fogalma sincs, hogy mi ütött belé az előbb. Már egy fél órája, hogy nem volt otthon. Fél órája volt távol Sakurától. A lánytól, akit eddig a legjobb barátjának nevezett, és most egy csapásra megváltozott minden. Ökölbe szorította a kezét, kis híján összeroppantotta a kezében tartott öngyújtót, majd zsebre vágta a kis tárgyat. A meleg vége szinte égette a bőrét, érezte a cigarettából áradó hő erejét. Szinte rázta a hideg az idegtől. A buszmegálló oszlopának vetette a hátát, és elmerengve fújta ki a füstöt. Fogalma sem volt, mit akar magával kezdeni. Tudta, hogy vissza kéne mennie, de jelenleg másra sem vágyott jobban, mint megverni Sasorit. Fogalma sincs róla, hogy Sasori hol lakik, de akkor már megkérdezhetné Itachit. A fiú most otthon volt, de pármelyik percben elmehet, hogy találkozzon a két idióta haverjával. Sasuke nagyot sóhajtott. Szinte remegett, mint őszi időben az elszáradt falevelek a talpa alatt. Ezt kívánta most tenni Sasorival is; rátaposni, hogy az összetörjön. Tudta, hogy mit tett Sakurával, még ha a lánynak az nem is fájt, hiszen nem szereti a fiút. Ez némi örömmel töltötte el Sasukét, és elnyomta a cigarettát az oszlopon. A cigaretta a földön landolt, de Ssuke nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Sakurára gondolt. Arra a Sakurára, akihez most vissza akart menni, hogy elmondjon neki mindent, ami zavarja. Tudta, hogy ostobaság lenne. Sasuke sosem mondta ki az érzelmeit. Mindent magában tartott, a teste egy láda volt, tele titkokkal, aminek a kulcsát senki sem birtokolta. Legalábbis azt hitte.

   Sasuke ellökte magát az oszloptól, és elindult a Taylor’s felé. El kellett ismernie, hogy tényleg egy elég jó hely volt ahhoz képest, hogy ritkán látogatták. A tejeskávéjuk isteni volt. Gyalog akart menni – a busz egyébként is nemrég ment el az orra előtt, és a következő csak tíz perc múlva jött volna. Messziről ugyan már látta azt a kis virágüzletet, ami után egy kanyarral már ott is van a Taylor’s barna-zöld-fehér épülete. A virágüzlet előtt megcsapta az orrát a rózsa illata, keverve egy kis nárcisszal és tulipánnal. Inóék virágboltja volt. Sasuke felnézett a hatalmas táblára, ami a Virágzó Yamanaka nevet kapta. Ino édesanyja imádta a virágokat – amivel gyakran az őrületbe kergette a férjét -, így nyitott egy virágboltot, ahol a város legszebb virágait lehetett kapni. Sasuke elment a bolt előtt – ami jelenleg zárva volt -, majd befordult a Taylor’s utcájába. Legnagyobb megdöbbenésére a kis kávézóban az Akatsuki ült – köztük Sasori is -, de még mielőtt Sasuke hátraarcot vehetett volna, Itachi rontott ki, és megragadta öccsét, hogy behúzza.

   - Csá, Sasuke! – köszönt Hidan, és lepacsizott a fiatalabbik Uchihával.

   - Te meg mit keresel erre? – kérdezte Itachi, és leültette Sasukét az egyik ülésre. Azt szinte figyelembe se vette, hogy Sasuke éppen azt kívánta, hogy bárcsak valahol máshol lenne. Érezte magát Sasori gyilkolni készülő tekintetét, és rájött, hogy pontosan ezért is jött erre, hogy Sasorit megverje. Kicsinálja, felaprítsa, hogy megbűnhődjön mindenért, és kiszedje belőle, hogy miért volt Sakuránál este. Érezte, ahogy kipirul az arca a dühtől.

   - Jól vagy? – szólt Deidara, miközben széles vigyorra húzta ajkait. Sasuke megforgatta a szemét.

   - Csak gondoltam, sétálok egyet – felelte bátyjának. – Gondolkodnom kellett.

   - Ja, nyilván Sakurán jár az eszed – vetette oda Sasori, szeme pedig élesen megvillant. A feszültséget tapintani lehetett a két fiú között, az Akatsuki több tagja pedig értetlenkedő pillantásokat vetettek egymásra.

   - Hát, az biztos, hogy bennem legalább van némi egyenesség – tűnődött el Sasuke. – Sajnos téged pedig nem faragtak tökéletesnek, és egy kis észt is kihagytak belőled, miközben a szüleid összeraktak.

   - Kussolj, Uchiha! – sziszegte Sasori. – Kicsit nagyra vagy magaddal, csak mert Sakura a legjobb barátod, és tudod, hogy viszonyul hozzám.

   - Igen, tudom – bólintott a másik. – Az biztos, hogy jó nagy balféknek tart amiatt, amit csináltál.

   - Miért, mit csinált? – kérdezte értetlenül Pein. Sasori villámló tekintettel meredt Sasukéra.

   - Nem is tudom – szólt eltűnődve Sasuke. – Ha neked bejön egy csaj, rámásznál egy másik csajra úgy egy bulin, hogy az a csaj is ott van, akit fűzöl éppen?

A fiúk eltátották a szájukat.

   - Jó hülye vagy – szólt közbe Konan.

   - Az biztos – erősítette meg Kakuzu. – Idióta.

   - Kuss legyen! – kiáltotta Sasori, majd Itachihoz fordult. – Ha nem akarod, hogy az öcséd csúnyán pórul járjon, akkor gyorsan vidd el innen.

   - Fogd be, Sasori! – torkollta le őt Itachi, és felállt. Sasori ugyanígy tett, és villámló tekintettel meredtek egymásra. Deidara lépett közéjük.

   - Elég lesz – szólt. – Sasuke, most jobb, hogyha mész.

   - Ennél udvariasabban nem is fogadhattatok volna – vonta meg a vállát a fiú, majd búcsút intett, és szó nélkül elindult az ajtó felé, de még mielőtt kinyitotta volna, visszanézett.

   - Csak egy apró kérdés – nézett Sasori. – Meghúztad Sakurát?

Sasori összevonta a szemöldökét, arca pedig elsötétült.

   - Nem – mondta végül, Sasuke pedig némi elégedettséggel lépett ki az ajtón. Valamiért büszke volt Sakurára, még ha éppen távol is kell lenniük egymástól, hogy átgondolhassák a dolgaikat.

Itachi nem jött utána, de még látta, ahogy heves szócsatába bonyolódnak, mint ő, amikor Sakurával vitatkozott. Most már egyáltalán nem akart vele találkozni. Nem is tudta pontosan megmondani, hogy mi volt rá az oka, de egyszerűen túl fáradtnak érezte magát a lányhoz. Nemsokára indulnak nyaralni, és hiába a veszekedéssel, Sasuke el akart menni. Még úgy is, hogy tudta, hogy Sasori is jön. Fel nem foghatta, Inóék hogy lehetettek ekkor idióták, hogy őt is meghívták. Deidarát még értette, hiszen a bátyja, na de Sasori… Sasuke felsóhajtott, és felszállt a buszra, ami éppen megállt előtte.

*

       Sakura eszeveszettül nyomta a csengőt. Sasuke miatt állt kint egy szál vékonyka ruhában, de úgy tűnt, hogy az Uchiha-rezidencia teljesen üres volt. Sakura felsóhajtott. Sasukéból azt is kinézte, hogy otthon van, csak nem akarja beengedni a lányt. Csupán nem akarja látni. Sakurán végigfutott a borzongás, és lenyomta a kilincset. Semmi. Az ajtó konokul zárva maradt, mintha tudná, hogy a ház lakója nem akarja beengedni a kellemetlen látogatót. A kapu ugyan tárva-nyitva állt – éppen ezért tudott könnyűszerrel bejönni rajta, de nem találta logikusnak, hogy az miért enged szabad utat a látogatónak. Sakura nekidőlt a ház falának, és kinézett az üres utcára. A szemben lévő ház erkélyén egy középkorú nő állt, hogy kiteregesse a ruhákat. Nem nézett Sakurára, de a lány le merte volna fogadni, hogy az előbb még kíváncsian fürkészte a kissé ideges lány mozdulatait.

   A kapu megnyikordult, és Sakura döbbenten kapta fel a fejét, de csalódására Itachi, Deidara – valamint Sasori – jött be a kapun. Mindhárman megtorpantak, mikor észrevették a falnál álldogáló tanácstalan Sakurát. A lány lesietett a lépcsőn.

   - Itachi – szólt halkan, és odafutott a fiúhoz. – Hol van Sasuke?

   - Nekünk már nem is örülsz? – méltatlankodott Deidara, de Sakurát most egyáltalán nem érdekelte a fiú.

   - Velünk volt a Taylor’sban egy kis ideig, utána pedig elment. Miért, nincs itthon? – vonta fel a szemöldökét Itachi.

   - Nem nyit ajtót, nem tudom, itthon van-e – kesergett Sakura.

   - Akkor nézzük meg – mondta Itachi, és elővette a kulcscsomóját. – Miért, baj van?

   - Igen, de nem érdekes – legyintett a lány. – Kettőnk dolga.

   - Csak nem…? – vigyorodott el a fiú. Sakura sötét pillantást vetett rá, de utána lehajtotta a fejét, és zavarában fülig pirult. – Na, történt valami kettőtök között?

Itachi vidámságán Sakura csak felidegesítette magát. Villámló smaragdjait a fiúra szegezte, majd félrelökte a fiút az útból, és bement a házba. Az üres volt. Sasuke nem volt se a szobájában, de más egyéb helyiségben azon kívül.

   - Ezek szerint nem jött haza – szólt Deidara. – Na, akkor keresek valami szaftos horrort.

   - Szánalom – morogta maga elé Sasori. Sakura látta a szeme sarkából, ahogy a fiú néha próbálja megtalálni Sakura tekintetét, de mind hiába. Sakura nem volt hajlandó ránézni, főleg úgy, hogy most Sasuke foglalkoztatja csak. Itt kéne maradnia addig, ameddig a fiú haza nem jön?

   - Itachi, tudnál értesíteni majd, ha Sasuke hazajön? – Mégsem akart ott maradni, hogy a három idióta Akatsuki taggal várja meg, amíg Sasuke egyszer csak hazaállít.

   - Persze – bólintott a fiú. – Neki szóljak, hogy kerested?

   - Nem tudom – hajtotta le a fejét Sakura. – Valószínűleg most nem akar látni.

   - Valami rosszat mondtál? – vonta fel a szemöldökét Deidara.

   - Lehet – mondta Sakura. – Nem tudom.

A három fiú értetlenül összenézett, de mielőtt még bármit is kérdezhettek volna, Sakura kiment a házból. Kint a lány lenézett magára; remegtek a térdei. Talán az idegességtől, talán csak attól, hogy borzasztóan rosszul érzi magát. Mint mikor az ember szembesül vele, hogy a párja szakítani akar vele. Sakura pont így érezte magát. Lesétált a lépcsőn, és ingatag léptekkel végigment a kövezett úton. Az utcára kiérve még egyszer körülnézett; Sasuke sehol nem volt.

   - Hol lehet? – kérdezte magától a lány. És akkor jutott eszébe, hogy mit felejtett el megbeszélni Sasorival.