Egy rózsaszínhajú lány sétál az utcán, mindkét kezében egy-egy papírzacskóval. Már csak néhány háznyira volt saját otthonától, azonban egy furcsa látvány megállásra késztette. Sasuke ott állt az ajtaja előtt és mintha kopogni akart volna, csak nem tudta rászánni magát. Vajon mi lelte, nincs bátorsága bekopogni, egy egyszerű fadarabon? Sakura mosolyra húzta ajkait és hangtalanul a fiú mögé sétált, ezzel elérve, hogy hallja, Sasuke miként biztatja magát arra, hogy ez csak egy ajtó és meg tudja tenni.

- Kopogj már be… akkor beengedlek – hívta fel magára a figyelmet, ezzel rendesen meglepve az Uchiha-t.

- Sakura! Te mit keresel itt? – fordult szembe a lánnyal.

- Én itt lakom. Na és te? – már épp készült keresztbe fonni kezét, ám rájött, hogy a zacskók ebben megakadályozzák, így maradt az átható pillantás.

- Hát én nem – Sasuke, hatalmas zavarában észre sem vette, hogy hülyeségeket beszél, de talált magának egy kiskaput – Tudod a festés, na azért jöttem.

- Kicsit korán, de végül is mindegy – Saku pontosan tudta, hogy a fiú most csak egy ügyes húzással kimentette magát, azonban nem akarta tovább húzni a dolgot, ha akar valamit, úgyis kinyögi előbb, vagy utóbb. 

Megkerülte az Uchiha-t, kinyitotta az ajtót, majd mindketten bementek. A rózsaszín hajú letette az asztalra a papírzacskókat és nekilátott kipakolni annak tartalmát, csakhogy lépten-nyomon Sasuke-ba botlott.

- Sasuke, muszáj neked folyton útban lenned? – érdeklődött gúnyos hangon, majd jobbra lépett, hogy tovább mehessen, de a fiú gyorsabb volt.

- Útban? Hogyhogy útban? – Sakura ekkor balra lépett, de a fekete hajú ismét megelőzte – Látod, nem tudsz tőlem elszakadni – mosolygott pimaszul a lányra, akit megigézett az az ébenfekete szempár. 

* - Jaaaj… már megint ezek a szemek. Mért vannak ilyen szemei? És mért hat rám úgy ahogy? Ha belenézek, úgy érzem, megáll az idő és én csak zuhanok megállás nélkül, egyenesen a mélybe. Na-na csak nyugodtan, semmi hülyeség! De miért ilyen helyes a francba is*- tépelődött magában a Haruno. 

Sasuke első számú fegyvere a szeme volt és ő ezt pontosan tudta, és persze azt is, hogyan kell használni ezt a fajta vonzerejét. Az egyetlen, ami eddig nem volt megszokott, hogy Sasuke is elveszti az önuralmát, pusztán egyetlen tekintet miatt. Márpedig most elvesztette a józan ítélőképességét, mégpedig a smaragdok hatására. Az apró szikra, amit vágynak neveznek hatalmas lángra lobbant mindkettőjükben és nem kellett más, csak egyetlen pillantás.
De ez már nem volt nekik elég, ajkaik egy szenvedélyes csókban forrtak össze. Sasuke közelebb rántotta magához a lányt, ennek hatására mindketten belenyögtek a csókba. Sakura nem akart „hülyeséget” csinálni, de a szenvedély és egy különös új érzés ködöt borított elméjére. Úrrá lett rajtuk a vágy. Sasuke ezúttal nem akart leragadni a csóknál, ennek érdekében ölbe kapta a lányt, majd a lépcső felé indult vele. Felvitte az emeltre, egy percre sem megszakítva csókjukat. Úgy vitte be a rózsaszín hajút az egyik szobába, mintha annak nem is lenne súlya, majd a hatalmas franciaágyra fektette. Mikor szétváltak hevesen vették a levegőt, tekintetük azonban szorosan egymásba kapcsolódott. A fekete hajú mohón kapott Sakura ajkai után, aki ezt nem bánta, sőt hasonlóan vad szenvedéllyel viszonozta. A lány beletúrt az Uchiha fekete hajába és közelebb húzta magához. Nyelvük heves mozdulattal simogatta a másikét. Sasuke megszakította a csókot és ajkaival a lány nyakára vándorolt. 
A rózsaszín hajú száján egy-két halk sóhajjal szökött ki. 
Egyik kezét Sakura háta alá csúsztatta és a melltartó kikapcsolásával küszködött, ami néhány másodperc után megadóan kikapcsolódott és a nemrégiben elhajított topp mellé került.
Amint megszabadult a felesleges ruhadarabtól ismét a Haruno nyakát kezdte csókolgatni. Tovább haladt a kulcscsontra, ahol azonban nem időzött túl sokat. Egyre lejjebb haladt, egy nyálcsíkot hagyva maga után. 
Sakura száját mély sóhajok, majd nyögések hagyták el, mikor a fekete hajú a mellbimbóit szívogatta, vagy épp gyengéden harapdálta. Félbehagyva tevékenységét visszatért a lány ajkaihoz, melyek már szinte sóvárogtak csókja után. A rózsaszín hajú megszabadította az Uchiha-t pólójától, végigsimított a kidolgozott felsőtesten, majd keze a fiú nadrággombjára tévedt, amit sikeresen ki is kapcsolt. Sasuke megragadta a lány kezeit és gyengéden az ágyhoz szorította. Vadul kapott a cseresznyepiros ajkak után. Csókjuk heves volt érzelmekkel vegyítve. Elhagyva az ajkakat ismét lejjebb haladt, ezúttal gyorsabb tempóban, mint az előbb. A lány hasfalától délre egy kis akadályba ütközött, a probléma neve: nadrág. Lehámozta a ruhadarabot, majd a földre hajította. A rózsaszín hajú combjaira hintett kényeztető csókokat. A Sakura-ból feltörő sóhajok tudatták vele, hogy amit csinál, az jól esik a lánynak. Sasuke csak elmosolyodott, majd végignyalt a lány belső combján. Kínozva az alatta fekvőt visszatért a mellekhez, tovább húzva az időt.
Ekkor hirtelen egy hangos csapódással kivágódott a bejárati alkalmatosság. Sasuke a hang hatására leesett a lányról, egyenesen a földre.

- Sakura megjöttünk! – kiáltott fel az egyik újonnan érkezett személy.

- A francba is, ezt nem hiszem el – mérgelődött a fekete hajú. – Hogy az a…

- Saku, told le a hátsód, vagy én megyek fel!

Erre a kijelentésre a szobában tartózkodók egymásra néztek, majd villám gyorsan elkezdték magukra kapkodni szétdobált ruháikat. Mikor felöltöztek lesétáltak a földszintre, ahol Ino és Neji támasztották az ajtót. A szőke lány hamisan énekelt egy dalt, ami már az őrületbe kergette Neji-t. 

- Sziasztok – köszönt Saku, majd egy mosolyt erőltetett arcára. Sasuke is mormogott valamit az orra alatt, ami egy köszönésnek tudható be.

- Neji, Ino-nak mi baja? Miért énekli ezt a szörnyű dalt?

- Passz, de én már órák óta ezt hallgatom. Amúgy a dal csak Ino féle feldolgozásban ilyen ritka pocsék.

- „Egy páratlan páros voltunk mi ketten, két gyönyörű félhang egy kotta füzetben” – énekelte idegtépő hangon.

- Mit akar ez a kotonnal? – súgta Sasuke értetlenül a rózsaszín hajú fülébe.

- Kotta te nagyon süket- nevette el magát, a fiú perverzségét hallva. – Bár figyelj, koton füzet… eredeti ötlet.

- „Egy páratlan páros két buta kis dallam együtt egymás szívében…” – folytatta barátai kínzását.

- Hé szőke, miért énekelsz? - kérdezett rá az Uchiha.

- Miért hívod szőkének? – értetlenkedett Neji.

- Mert szőke!

- Elmés megállapítás – harapott az ajkába a rózsaszínhajú, nehogy elnevesse magát.

- „Van egy érzés mi fogva tart.. szeretlek, ezt tudnod kell” – kezdett egy új dalba.

- Na jó Ino, mit ittál?

- Ásványvizet – hagyta abba az éneklést, de csak, amíg válaszolt

- Az aztán üt, mint a buszkerék – jegyezte meg a Hyuuga fiú vigyorogva. 

- Oké, most mit énekeljek? – kérdezte szokatlanul vidáman.

- Énekeld a valakitől a semmit!! – gonoszkodott a levendula szemű.

- Olyan is van? – meresztett nagy szemeket – Azt nem ismerem.

- És ti még nem értettétek, miért hívom szőkének – fogta a fejét Sasuke – Tuti szívtál valamit.

- Ja, friss levegőt – Neji nem tudta abbahagyni a kötözködést.

- „Egy páratlan páros voltunk mi ketten” – kezdte ismét, azonban Saku a szájára fonta kezét, így leállítva a szőkét.

- Gyere Ino, te most szépen elmeséled, miért vagy ilyen természetellenesen nagyon boldog – húzta barátnőjét a kanapéra - Gyerünk, mesélj! – a szőke lány beleegyezően pillantott, majd beszédre nyitotta ajkait…