Sasuke egy pillanatra ledermedt. Még a szíve is kihagyott pár ütemet. Egy nagyon rövid pillanatig azt hitte, Sakura megcsókolja őt. A legjobb barátját, aki már tizenegy éve jóban-rosszban mellette van. De Sakura nem csókolta meg. Telt, rózsaszín ajkai elsuhantak Sasuke arca mellett, és a füléhez érintette őket, és akkor Sasuke hátán felállt a szőr, a nyaka libabőrös lett. Mégis hogy hihette azt, hogy a lány megcsókolja őt?

   - Meglepetés! – súgta a lány.

   - Mit keresel itt? – kérdezte Sasuke, miközben belenézett Sakura smaragdzöld szemeibe.

   - Naruto hívott, ha már te nem akartál – nevetett fel a lány. Sasuke elhúzta a száját.

   - De el akartalak – mondta. – Csak aztán mégsem hívtalak.

   - Ez a világ legrosszabb kifogása.

Sasuke felnevetett, és átkarolta Sakura derekát, hogy közelebb húzhassa magához. Sakura egyik kezével továbbra is a fiú nyakát karolta át, és egyszerre kezdtek el táncolni a zenére.

„   - Szia, Saku! – köszönt Kiba, és rávigyorgott a lányra. Sakura gyors mosolyt villantott rájuk, és mikor rájött, hogy valójában egyáltalán nem siet, odasétált a két fiúhoz. Shikamaru és Kiba egy-egy bárszéken üldögélt, és a whiskey-jüket iszogatták.

   - Sziasztok! – köszönt Sakura. – Miért nem táncoltok?

   - Nincs kivel – vonta meg a vállát Kiba.

   - Temari is itt van – fordult Shikamaruhoz Sakura. – Nyomás!

A fiú megforgatta a szemeit, és továbbra is a helyén ült, lassan iszogatva a whiskeyt. Sakura lemondóan sóhajtott, és Kibához fordult.

   - Sasuke itt van?

Kiba elvigyorodott, és bólintott.

   - Valahol biztos – mondta Shikamaru. – Tudja, hogy itt vagy?

Sakura megrázta a fejét.

   - Ha megtudná, nem tudna kibontakozni – szólt Kiba.

   - Ezt meg hogy érted?

   - Nem tudom, észrevetted-e, de Sasuke sosem csajozik előtted. Ő legalábbis ezt mondja – vonta meg a vállát a fiú. Sakura eltöprengve ült le melléjük.

   - Nem csajozott még előttem soha – mondta végül, és ez volt az igazság. Valahogy Sasuke mindig is ragaszkodott a magánszférához, és ő maga is mondta, hogy tudja, hogy nem érdekli Sakurát, hogy éppen kivel van.

   - Nem mondta, hogy miért nem? – kérdezte Shikamaru.

   - Azt mondta, hogy tudja, hogy nem érdekel engem, hogy éppen kivel mit csinál.

   - Tényleg nem érdekel?

Sakura megrázta a fejét, Shikamaru arcára pedig mosoly húzódott.

   - Gondolom – mondta, és a táncoló tömeg felé fordította a fejét. Érezte magán Sakura pillantását, de nem volt hajlandó a lány szemébe nézni. Nem akarta egykönnyen a lány elé tárni, hogy éppen mire gondol. Márpedig rajtuk kívül mindenki tudja, és Shikamaru lemerte volna fogadni, hogy ők ketten is tudják. Csupán félnek beismerni. Hiszen egy nagyon régóta tartó legjobb barátság omlik szét egy teljesen más irányvonal miatt. A kapcsolatuk új fordulatot vesz. Valami teljesen más lesz ebből, mint amit először hittek. Shikamaru legalábbis így gondolta, de ő nem érezte szükségét annak, hogy ezt a két barát orra alá dörgölje. Rájönnek ők maguktól is, nem kell ezt elősegíteni.

   - Na, körülnézek – állt fel végül Sakura, és elindult a tömegbe.

Shikamaru és Kiba összenézett.

   - Arra gondolsz, amire én? – kérdezte Kiba.

   - Miért, te mire gondolsz?”

Sakura elmerengve gondolt a nemrégiben átélt percekre, és rá kellett jönnie, hogy Shikamaruéknak igazuk van. Sasuke tényleg nem csajozott előtte. Nem úgy tűnt, mint aki el tudja engedni magát a legjobb barátnője közelében. Muszáj volt hagynia, hogy kibontakozzon.

   - Menj – engedte el a lány Sasukét. – Érezd jól magad ma este!

Sasuke értetlen pillantást vetett Sakurára.

   - Jól érzem magam – vigyorgott. Sakura felnevetett.

   - Még sosem engedted el magad bulikban, ha én is ott voltam – mondta.

   - Mert még alig voltunk együtt bulizni.

   - Akkor most engedd el magad! Ne foglalkozz velem!

Sasuke belenézett a lány szemeibe.

   - Ezt most miért mondod? – kérdezte. Sakura vállat vont.

   - Sosem láttalak még úgy bulizni, hogy teljesen elengeded magad – felelte. – Tegyél úgy, mintha nem lennék itt!

   - Nem befolyásol engem az, hogy itt vagy – rázta meg a fejét Sasuke.

   - De, szerintem igen – mosolyodott el Sasuke szomorkásan, majd elengedte Sasukét, és hátat fordítva neki, elveszett a tömegben.

   - Picsába – sziszegte Sasuke.

   - Sasuke Uchiha – szólt egy vékony hang mögüle, és a fiú egy pillanatra azt hitte, hogy Sakura tért vissza, de mikor megfordult, azt a lányt látta maga előtt, aki pár napja nála töltötte a délutánt. A haja ugyanolyan kuszán állt össze-vissza, és a körmein ugyanaz a vérvörös körömlakk díszelgett.

   - Szia – köszönt rekedten Sasuke. Talán meg kéne fogadnia Sakura tanácsát? Összeszorult a torka, ha erre gondolt, ugyanakkor rá kellett jönnie, hogy neki nem elég ez egy éjszakára. Bulizni akart, jól érezni magát, korlátok nélkül akart őrjöngeni. Mintha Sakura nem lenne itt.

   Egész testével a lány felé fordult, és pár lépést tett felé. A lány egész aurájából sugárzott a kielégületlenség, a vágy arra, hogy Sasuke megkaparintsa, mint a zsákmányt, amit éppen darabokra kíván szedni. Sasuke látta a lányon, hogy préda akar lenni. A fiú szinte hallotta a nyögéseket maga alatt. Nem tehetett mást. Elindult a lány felé ismét, és szorosan nekinyomódott. Karjaival átkarolta a törékeny testet, és csak azt érzékelte, ahogy partnere végigsimít a mellkasán. Sasuke beletúrt a dús, barna hajkoronába, és indulatosan maga felé rántotta. Az ajkak egymáshoz nyomódtak, Sasuke pedig erősen beleharapott a lány alsóajkába, jelezvén, hogy itt nem fognak megállni.

*

   Sakura a bárpultnál üldögélt Karin társaságában. Minden más barátnője a kiszemelt fiújával táncolt – Shikamaru is megtalálta Temarit, és látszólag mindketten nagyon élvezték egymás társaságát.

   - Miért nem táncolsz Suigetsuval? – kérdezte Sakura, miközben lehúzta a whiskey-t, amit a pincértől rendelt. Karin a saját poharának tartalmát kevergette, és nem úgy nézett ki, mint aki különösebben élvezi a bulit. Most villámló tekintettel meredt Sakurára. A lány idétlen vigyora arra a következtetésre jutatta Karint, hogy már részeg.

   - Suigetsu el van nélkülem is – mondta Karin, és beleivott az italába. Vörös szemeit egy távoli pontra függesztette, ahol Suigetsu táncolt egy szőke, rövid hajú lánnyal.

   - Jóban vagytok még?

Karin megvonta a vállát, és nézte, ahogy a szőke lány megfogja Suigetsu kezét, és odasimul hozzá.

   - Ch – szólt. – Nem tudom. De nem is érdekel.

   - Jaj, Karin! – csapta le a poharát Sakura, mire a pincér szúrós pillantással jutalmazta a cselekedetet. – Még a múltkori miatt vagytok ilyenek egymással.

   - Sakura – sóhajtott Karin. – Suigetsu aznap szerelmet vallott nekem. És… én visszautasítottam.

   - Most is visszautasítanád? – érdeklődött Sakura, miközben egy pohár Jack Daniel’s-t kért. Nem igazán érezte a határt, de nem is akarta érezni. Ki akarta magát ütni. Teljesen.

   - Nem tudom. Hiba volt akkor visszautasítani.

Sakura lehúzta a pohara tartalmát, és majdnem leesett a székről. Karin nagy sóhajjal méltányolta az esetet, majd beleivott az italába.

   - Na, mindegy – mondta. – Erről is a karma tehet.

   - Ez nem karma – szólt Sakura. – Karma is a bitch. Ez igazságszolgáltatás.

   - Miféle igazság? Ez nem igazságos!

   - Akkor legyen a karma – legyintett Sakura.

   - Sasukéval sikerült beszélned? – terelte el a témát Karin. Sakura megvonta a vállát.

   - Ja, egy keveset, aztán elküldtem csajozni.

   - Hogy mit csináltál? – pattant fel Karin. – Neked elment az eszed?

   - Most miért?

   - Ne mond nekem, hogy örülsz, hogy csajozik!

   - Nekem aztán mindegy. Végre egyszer ugyanazzal a csajjal smárol – sóhajtott fel Sakura, és a tömegbe mutatott. Karin odanézett, és Sasukét pillantotta meg egy heves csókcsata közepén egy barna hajú lánnyal.

   - Az a lány egy kurva egyébként – húzta el a száját.

   - Gondoltam – mondta Sakura. – De Sasuke nincs belézúgva.

   - Persze, hogy nincs. – Karin ránézett Sakurára. A lány Sasukét figyelte, mint aki nem képes elszakítani róla a szemét. – Szereted?

   - Kit? – kérdezte Sakura, de Karin tudta, hogy nem itt jár. Valahol máshol, amit senki sem láthat, egy teljesen más álomvilágban. Karin látta barátnőjén, hogy részeg. Most van itt az alkalom, hogy kikérdezze.

   - Sasukét – mondta.

   - Persze, hogy szeretem – vágta rá Sakura. – A legjobb barátom.

   - Nem úgy értem – legyintett Karin. – Tetszik, mint fiú?

Sakura kinyitotta a száját, aztán becsukta. Karin enyhe csillogást vélt felfedezni barátnője szemében, mely könnycseppé torzult. Az apró csepp végigfolyt Sakura arcán, és a lány felállt. Karin követte a sietősen távozó barátnőjét az emeletre, ahol a mosdók helyezkedtek el.

   - Sakura! – kiáltott barátnője után, és mikor Sakura a vécé ablakához támaszkodott, Karin becsukta az ajtót. – Minden rendben?

   - Nem, semmi sincs rendben! – sziszegte Sakura. – Elegem van az életből. A sok csalódásból és az érzelmekből.

   - Sasuke miatt? – kérdezte Karin.

   - Miért most? – suttogta Sakura. Karin látta a könnyeit, amiket a lány már nem akart elrejteni. – Miért éppen most? Így tizenegy év után…

   - Belészerettél?

   - Nem – rázta a fejét elkeseredetten Sakura. – Nem szerettem bele. Csak… úgy érzem, már nem azok vagyunk, akik régen. Észre sem vettem volna, ha nem hívjátok fel rá a figyelmet.

   - Előbb-utóbb ti is észrevettétek volna – suttogta Karin. Sakura szeméből újabb könnycseppek gördültek ki.

   - Sasuke jól érzi magát – mondta. – Lent smárol minden csajjal, minden csaj az ő lépteit lesi. Mindenki odavan érte. Én meg nézzem és tűrjem el ezt.

   - Szereted?

   - Csak észrevettem, hogy ki ő valójában – nézett Karinra Sakura. – Egy srác. Aki mindig mellettem állt. És akit én ismerek a világon a legjobban. És azt kell néznem, ahogy más kaparintja meg magának.

   - Sajnálom – mondta Karin.

   - Mindegy – nevetett fel Sakura. – Az a vicc, hogy most részeg vagyok, holnapra minden bizonnyal nem ezt mondanám. Azt sem tudom, miket mondtam eddig. Megígéred, hogy ez a kettőnk titka marad?

Sakura komoly tekintettel nézett barátnője, és Karin mosolyogva bólintott.

   - Megígérem.

Kisujját nyújtotta Sakurának, a lány pedig mosolyogva akasztotta bele az övét. Már értette, miért Karin az egyik legfontosabb barátnője. Vele mindig mindent megoszthatod, és soha senkitől nem hallotta vissza ezeket. Teljesen megbízott a lányban.

   - Gyere, menjünk le – mondta Karin. – Cserkészd be a fiúdat!

   - Eszem ágában sincs – méltatlankodott Sakura, de hagyta, hogy Karin leterelje a lépcsőn. Sakura tekintetével a táncparkettet fürkészte, de Sasukét sehol sem látta. Se azt a barna hajú lányt, akivel annyira el volt. Sakura dühbe gurult.

   - Na, most lett elcseszve ez a buli – fordult Karin felé. – Sasuke lelépett azzal a csajjal.

   - Dehogy lépett le – rázta a fejét a lány. – Ott van. Csak most egy másik csajjal smárol.

Sakura lenézett a bárpult környékére. Sasuke valóban ott állt, viszont most egy vörös hajú lánnyal csókolózott. Kezei a lány fenekére vándoroltak, és Sakura elborzadva nézte, ahogy bele is markol.

   - Anyám – súgta Sakura. – Na, én szerintem hazamegyek.

   - Micsoda? – akadt ki Karin. – Ne menj haza, tök király a buli.

   - Nem, nekem elment ettől a kedvem. Viszont Suigetsu egyedül van, menj, táncolj vele!

   - Sakura…

   - Szia!

Megölelte Karint, majd sietős léptekkel elhaladt Sasuke mellett, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Nem tudta, hogy a fiú utána fordult-e, de nem is érdekelte. Minél előbb haza akart kerülni. Idegesen pillantott az órájára. Az első buszok indulása még nagyon messze volt, de már az utolsó buszok is elmentek, Sakura viszont egyáltalán nem akart maradni.

   - Rohadt jó lesz ezt lesétálni – dünnyögte, majd a friss levegőt az orrába szippantva elindult az éjszakába. A levegő egyáltalán nem volt hűvös, vagy csak Sakura nem érezte az alkohol fűtése alatt a valódi hőmérsékletet. Érezte, ahogy a szellő lágyan simogatja a testét, de a feje továbbra sem tisztult ki. Nem tudta, merre jár, merre megy. Csak ment előre, mintha a lába irányította volna a testét. Nem volt úti cél. A Paradise egyre csak távolodott. Sakura hallotta a dübörgő zenét a dobhártyájában, látta maga előtt a diszkó világító betűit, a temérdek embert, akik közül ki tudja, ki tud még magáról. Sakura felsóhajtott.

   Valakinek nekiütközött. Szemét dörzsölgetve nézett fel a magas alakra, akinek nekiment, és így, homályosan is látta, hogy az idegen meglepődik.

   - Sakura? – A lány Sasori hangját vélte felismerni.

   - Sasori? – pislogott Sakura. – Hogyhogy itt vagy? Miért nem vagy a Paradise-ban?

   - Ezt én is kérdezhetném tőled – mondta Sasori. – Miért jöttél el?

   - Már nem éreztem jól magam. És te?

   - Én sem. Csak pont lekéstem az utolsó buszt. Neked meg kellett volna várnod az elsőt.

   - Ahhoz már nem volt kedvem.

Sasori nagyot sóhajtott.

   - Nézd – mondta. – Mindenféle hátsó szándék nélkül mondom, de ne kísérjelek el valameddig? Nem lenne jó, ha egyedül mászkálnál.

   - Szívesen elfogadom – masszírozta meg a fejét Sakura. – Nem is hiszem, hogy haza tudok most találni.

Sasori elmosolyodott, majd mindketten elindultak. Útközben egyáltalán nem beszélgettek. Sakura próbált kijózanodni, de sehogyan sem sikerült. Még mindig forgott vele a világ, ugyanakkor nem volt hányingere. Tudta, hogy nem fog hányni.

*

   - Na, nagy nehezen ideértünk – vigyorodott el Sasori. – Jobban érzed már magad?

   - Nem. – Sakura megtámaszkodott a kapujukban. – Szerintem az lesz a legjobb, ha most lefekszem.

   - Szerintem is.

Mindketten felnevettek, majd Sakura nehézkesen, de kinyitotta a kaput. Búcsút intett Sasorinak, majd elindult a köves járólapokon a bejárati ajtóig, de egyszer-kétszer majdnem beleesett a bokorba. Sasori még nem ment el a kapu elől, helyette nevetve figyelte, ahogy Sakura próbál bejutni a házba. Ez azonban nem sikerült egykönnyen. Sakura nem találta meg elsőre a helyes kulcsot, és mikor betalált, az ajtó beragadt.

   - Mi a…?! – Sakura idegesen kezdte el nyomogatni az ajtót, Sasori pedig széles vigyorral nézte a lány küszködését.

   - Csak ügyesen! – kiáltotta oda neki, de akkor Sakura éles sikoltása hallatszódott, és Sasori azt vette észre, hogy a lány elterül a padlón. – Sakura!

Sasori átvágott az előkerten, és letérdelt Sakura mellé. A lánynak látszólag semmi baja nem volt, mert most nevetve fordult a hátára, és lábával berúgta az ajtót.

   - Remélem, a szüleim nincsenek itthon – nevetett. – Áll kint valamilyen kocsi a kertben?

   - Nem láttam semmit – mondta Sasori. – Jaj, te! Ez olyan tipikus, hogy beragad az ajtó, és a szereplő meg beesik rajta.

   - Nagyszerű megállapítás.

Sakura felnevetett, majd elfogadta Sasori ajánlkozó kezét, és a fiú nyomban talpra állította.

   - Sakura, minden oké? – kérdezte. A lány rávigyorgott, majd a karjaiba omlott.

   - Sasori – súgta a fiú nevét. – Fel kéne mennem a lépcsőn.

Kibontakozott Sasori karjaiból, majd lerúgta magáról a cipőjét, és elindult az emelet felé. Sasori a biztonság kedvéért mögötte maradt, hogy a lány legalább az emeltre feljusson, de mielőtt visszafordulhatott volna, Sakura behúzta a szobájába.

   - Maradj itt! – kérte Sakura. – Ki fog rám vigyázni, ha nincs itt Sasuke?

Sasori dühösen összevonta a szemöldökét.

   - Mit akarsz, Sakura? – kérdezte. – Azt, hogy itt maradjak, vagy azt, hogy a dühödet megbosszulhasd Sasukén?

Sakura értetlenül nézett fel a fiú barna szemeibe, de még mielőtt bármi választ adhatott volna, Sasori az ajkai után kapott. Az ajtó bezárult mögöttük, Sasori pedig ledöntötte a lányt az ágyra.

   - Sasori – szólt Sakura. – Mit csinálsz?

   - Nyugi, semmi olyat, ami fájna neked.

Egy pillanatra összeforrt a tekintetük, majd Sasori ismét a lány ajkai után kapott, és ezúttal a csók viszonzásra talált.

*

   - Hol van Sakura? – ment oda Temarihoz Sasuke.

Már a fél Paradise-t bejárta, de nem bukkant Sakura nyomára. Mintha teljesen elnyelte volna a föld. Már beszélt Hinatával és Tentennel is, sőt még pár fiúval is, de senki nem látta Sakurát. Azonban feltűnt neki, hogy Sasori sincs már a Paradise-ban.

   - Miért, nincs itt? – kérdezte döbbenten Temari. Sasuke megrázta a fejét.

   - Azt hittem, együtt megyünk haza, de úgy látszik, ő előbb lelépett – húzta el a száját a fiú. – Na, mindegy, köszi!

Sasuke sarkon fordult, és a kijárat felé vette az irányt. Eléggé bosszantotta, hogy Sakura mindenféle köszönés nélkül lelépett. Ha ezt tudja, akkor itt sem marad ennyi ideig.

   - Ch – horkant fel Sasuke. – Ilyen idegesítő libát.

Zsebre vágta a kezeit, és kilépett az esti levegőre. Az első buszok érkezéséig már csak fél óra volt hátra, viszont Sasukénak egyáltalán nem volt kedve ezt megvárni.

   - Hé, Sasuke! – kiáltott valaki utána, és a fiú nagyot sóhajtva fordult meg. Naruto futott felé.

   - Hát te? – vonta fel a szemöldökét Sasuke. – Nem Hinatával kéne lenned?

   - Miért kéne vele lennem? – kérdezte Naruto. – Hinata és én csak barátok vagyunk.

   - Persze.

   - És Sakura hol van?

   - Halvány fogalmam sincs – sóhajtott fel Sasuke. – Gondolom otthon, ha már a Paradise-ban nem volt.

   - És mi újság veletek?

   - Mármint velem és Sakurával?

Naruto bólintott, Sasuke pedig megrántotta a vállát. Jelenleg cseppet sem érdekelte Sakura, és őszintén remélte, hogy Narutónak egy vállrángás elég lesz. A fiú azonban széles vigyorral az arcán nyújtózkodott egyet, rávigyorgott Sasukéra.

   - Várom már a nyaralást – mondta, Sasuke pedig megforgatta a szemeit.

   - Mikor indulunk? – kérdezte.

   - Évzáró után egyből. Vagyis Inóék ezt tervezik, nem tudom, addigra mi lesz – jegyezte meg Naruto eltűnődve. – Te tudsz akkorra jönni?

   - Persze.

   - Király. – Naruto ismét elvigyorodott, Sasuke pedig lemondóan sóhajtott. Hozzá volt már szokva, hogy Naruto ilyen aktív volt mindenféle témában. Sosem értette, hogy lehet valakiben ennyi pozitív energia, hiszen még Sakura sem ilyen élettel teli, mint ő. Ugyan Narutónak sem voltak szülei, és éppen ezért nem értette Sasuke, hogy mégis miért tud így örülni az életnek. Mindenkit megváltoztat, akivel érintkezik. Mindenki más ember lesz miatta, egy sokkal szebb ember.

   - Pár hét – mondta Sasuke. – Ideje lenne összepakolni.

   - Nem ártana.

*

   Mindketten fel tudtak szállni két megállóval odébb az első buszra, és Sasuke nem is értette, hogy ért haza ilyen hamar. Narutóval pár utca után elváltak, és mindketten mentek a saját dolgukra. Sasuke előkapta a telefonját, azon gondolkodva, hogy felhívja-e Sakurát, hogy él-e még. Beütötte Sakura számát, de mielőtt megnyomta volna a tárcsázás gombot, leeresztette a kezét. Mégis minek hívja fel?

   Nagyot sóhajtva dugta be a kulcsot a zárba, és benyitotta a sötét házba. Itachi már itthon volt – a cipőjéből következtetve, és Sasuke azt is észrevette, hogy a pár szandál is hever Itachi cipője mellett. Sasuke felhorkant, és letette a kulcsot a komódra. Cipőjét lerúgta magáról, és elindult az emelet felé, hogy végre kipihenhesse magát. A szobájába érve kinézett az ablakon. Sakura függönye nem volt elhúzva, és a fiú egy nagyon kicsit rálátott a szoba belsejére, és azt is ki tudta venni, hogy valaki fekszik az ágyban. Talán túl álmos volt, és hazajött inkább? Úgy gondolta, hogy tulajdonképpen nem is kíváncsi erre.

*

   Sakura másnap álmosan ébredt, és megdöbbenve tapasztalta, hogy már este van. Egy egész napot átaludt volna? Nem érezte magát kialudva, és úgy érezte, mintha valaki teljes erejéből nyomná össze halántékcsontjait, ezzel óriási fájdalmat okozva a lánynak. Sakura felült, és oldalra nézett; az ágy másik fele gyűrött volt, de senki nem feküdt ott. A lány értetlenül megdörzsölte a fejét. Sosem szokott ennyit mocorogni, mindazonáltal most egyáltalán nem érdekelte ez a kis probléma. Felkelt az ágyából, hogy sürgősen aszpirin után kutakodhasson, és kissé ingatag állapotban sietett le a konyhába, hogy a szekrényből előhalássza a gyógyszeres dobozt. A szülei most sem voltak otthon, és Sakura egyáltalán nem értette, miért kell egy könyv szereplőjét játszania, ahol sosincsenek itthon a szülei. Ugyanakkor ez a lánynak azért nem jelentett gondot, mert így a szülei nem távolodtak el egymástól, és ennek nagyon örült.

   Egy pohár víz mellé máris bekapta az aszpirint, majd arra eszmélt fel, hogy valaki eszeveszettül kopog az ajtón.

   - Megyek már, na! – kiáltotta dühösen, és berakta a poharat a mosogatóba. A legkevésbé sem vágyott most senkinek a társaságára, de mikor kinyitotta az ajtót, Sasukéval találta szembe magát. A fiú az ajtófélfának támaszkodott, és komoran nézett Sakura szemeibe.

   - Helló, angyalom – szólt gúnyosan, és belépett a házba. Kint esett az eső, de Sasuke nem vette le a cipőjét, és Sakura ebből azt szűrte le, hogy nem marad sokáig.

   - Szia – mosolygott rá Sakura, de a fiú nem viszonozta a mosolyt. – Jól vagy?

   - Ezt én is kérdezhetném tőled – vágta rá Sasuke. – Nekem mindenesetre nem fáj a fejem, nem voltam tegnap segg részeg, és nem hagytam ott a legjobb barátomat a Paradise-ban, és mentem el nélküle.

   - Mi van? – fogott padlót a lány. – Igen, azt tudom, hogy elmentem.

   - Ja, és ráadásul nem lépett ki a házamból reggel Sasori – kapott észbe Sasuke. – Milyen érdekes, neked ezek nem ismerősek?

   - Sasori? – lepődött meg Sakura. – Mit keresett volna itt?

   - Jó kérdés – lépett közelebb a lányhoz Sasuke. – Neked kéne tudnod, elvégre a te házadból lépett ki reggel.

Sakura szemei döbbenten tágultak ki. Sasori itt lett volna az este? És Sakura miért nem emlékszik rá? Egyáltalán semmi emléke nem volt a tegnap estéről attól fogva, hogy Sasukét elküldte csajozni. Sakura ijedten túrt bele a hajába. Mi van, ha történt valami kettőjük között?

   - Úristen – suttogta Sakura. A legrosszabbtól tartott.

   - Igen, nekem is ez a véleményem – bólintott Sasuke flegmán. – Nem tudtál volna szólni, hogy lelépsz? Akkor nem baszom el ott az időt azzal, hogy kereslek téged.

   - Mégis mit számított volna, ha szólok? Tökéletesen elvoltál nélkülem – vágta rá Sakura.

   - Ja, mert azt kérted tőlem – védekezett Sasuke, és ezúttal ő is felemelte a hangját.

   - Attól még nem kellett volna azt csinálnod! – kiáltotta a lány dühösen, Sasuke arca pedig elsötétült.

   - Ó, igen? – kérdezte gúnyosan. – Akkor legközelebb légy szíves, világosíts fel erről! És jó lenne, ha írnál egy könyvet arról, hogy éppen mit értesz a dumáid alatt, mert eszméletlen idegesítő, hogy itt papolsz nekem, mikor én egyértelmű utasításokat fogok fel.

   - Hú, de sokat beszélsz – húzta el a száját Sakura.

   - Oké, tudod mit? – indult el az ajtó felé Sasuke. – Ha legközelebb valami nem tetszik neked, mond a szemembe.

   - Te meg ne oktass ki, hogy miért nem vártalak meg, amikor egyáltalán nem volt rám szükséged, amíg más szájában kutakodtál!

   - Hú, mert aztán nagyon zavart! – forgatta a szemeit Sasuke, és a kilincs után nyúlt.

   - Igenis zavart! – kiáltotta Sakura, miközben kigördült egy könnycsepp a szeméből.

Sasuke keze megállt félúton, miközben a kilincs után nyúlt, majd hátranézett Sakurára. A lány szeméből most már patakzott a könny, és mikor belenézett a fiú szemeibe, a szája elé kapta a szemét.

   - Basszus – suttogta maga elé, Sasuke pedig az egész testével felé fordult.

   - Mit mondtál? – kérdezte.

   - Semmit. Örülök, hogy beszéltünk, szia! – szólt zavarodottan Sakura, és kinyitotta a fiúnak az ajtót, azonban Sasuke becsapta, és a lányt a falhoz préselte.

   - Kérdeztem valamit – sziszegte a lány arcába, de Sakura tudta, hogy most már nincs benne harag. Az arckifejezése egészen mást árult el, és Sakura átkozta magát butaságáért. Nem lett volna szabad azt mondania.

   - Azt mondtam, hogy igenis zavart – suttogta Sakura, majd belenézett Sasuke éjfekete szemeibe.

   - Miért zavart volna? – kérdezte a fiú. Sakura nagyot nyelt.

   - Felejtsd el, amit mondtam.

   - Mi?

   - Mondom, felejtsd el! – kiáltott rá a fiúra, és kilökte az ajtón.