- Ino Yamanaka. Milyen rég nem láttalak titeket – csengett egy nagyon ismerős hang. Inoék teste megállt. Nem léptek egy centit sem előre, testük, agyuk leblokkolt. Csupán az a hang csengett a fejükben, amitől nem is olyan rég váltak el, de mégis úgy érezték, hogy ezer éve nem találkoztak. Ino nyelve hegyén már ott volt a szó, amit ki akart mondani, de nem tudta. Hangja a torkán akadt, szeme kiguvadt, akárcsak a többieknek. Sasuke mély levegőt vett, s rábírta magát, hogy megforduljon. Száját enyhén eltátotta, mikor meglátta a jövevényt. Barátai követték példáját, nagy nehezen megfordultak. Az ebédlőre néma csend telepedett. 
- Ez… nem… lehet… igaz – suttogta Hinata. Sakura állt velük szemben, teljes életnagyságban. Rózsaszín haja lágyan omlott hátára, smaragd szemei boldogságtól csillogtak. A csöndet ajtónyikorgás zavarta meg, de senki sem figyelt oda, a belépők nagy örömére. Karin és Sasori léptek be az ebédlőbe, s egyből megtorpantak, amikor meglátták Sakurat és Inoékat. 
- Sakura – suttogta Sasuke. 
- SAKURA – kiáltott fel Naruto, és megrohamozta a lányt. Sakura mosolyogva ölelt vissza, majd elengedte, amikor a többiek is a nyakába vetették magukat. 
- Ezt nem hiszem el – vigyorgott könnyes szemmel Ino, és megint megölelte barátnőjét.
- Sakura, hogy kerülsz te ide? – kérdezte Temari, de Sakura nem válaszolt. A vele szemben lévő fiúra nézett, aki még mindig döbbenten állt. Barátaik szétrebbentek, ezzel tökéletes látóteret hagyva Karin és Sasori számára. 
- Sasuke Uchiha – mosolygott Sakura, majd futni kezdett, a most már mosolygó Sasuke felé, majd karjaiba vetette magát, és egy forró csókot lehelt ajkaira. Karjait nyaka köré fonta, míg Sasuke szorosan ölelte a derekát. Csókjuk hosszú és szenvedélyes volt. Karin és Sasori dermedten álltak, s figyelték azt a két embert, akit szét akartak szakítani. 
- Na, végre, nem kell látnom Sasuke búskomor arcát – jegyezte meg Naruto egy vigyor kíséretében. 
- Ja, kellemetlen lenne, bár eddig is az volt – ásított Shikamaru, mire Temari rosszallóan elfintorodott, és megölelte barátját. 
- Örülnék, ha a kellemetlen véleményeidet, magadban tartanád – mosolygott Shikamarura. A fiú is elmosolyodott, és visszaölelt. Eközben a pár csókja véget ért, most viszont szorosan ölelték egymást. 
- Istenem, csak néhány napja váltak el, mégis úgy viselkednek, mint akik ezer éve nem látták egymást – csóválta meg a fejét Tenten. 
- Ilyen a szerelem – vont vállat mosolyogva Hinata. – Te hány napot bírnál ki Neji nélkül? 
Tenten csak vállat vont, bár nem is tudott volna válaszolni. Fejét jobbra fordított, és egy pillanatra meglátott egy vörös hajzuhatagot.
- Hm… - gondolkodott el. Eközben Sasuke és Sakura már elengedték egymást, most inkább azzal voltak elfoglalva, hogy egymás tekintetéből olvassanak. 
- Mi a baj Tenten? – kérdezte Hinata.
- Gyere – intett a kezével a lány, minek hatására Hinata követte az ebédlő sarkába. – Figyu, lehet, hogy csak képzelődtem, de az előbb láttam egy vörös hajzuhatagot.
Hinata értetlenkedve nézett rá.
- És? Biztos egy csomó ember szaladgál vörös hajjal – vont vállat, és el akart indulni, de barátnője megállította.
- Az lehet, de ez a hajzat nagyon ismerős volt. A színe alapján, mert olyan egyedi – győzködte Hinatát Tenten. 
- Miért, szerinted ki volt az? – fonta karba a kezét Hinata.
- Karin – mondta alig hallhatóan. Hinatanak elkerekedtek a szemei.
- Ez hülyeség, mit keresne ő itt? 
- Épp ez az, amit nem tudok. De arra is kíváncsi lennék, hogy hogyan került ide? – nézett körül Tenten. – És kivel, és miért?
- Szólni kéne a többieknek – indult el Hinata, de a barna hajú lány ismét megállította.
- Nem! Ez nem biztos, mondtam, hogy lehet, hogy csak képzelődtem. Nézd meg milyen boldogok. Szerintem ez most nem lenne jó ötlet. Legfeljebb a csajoknak, kivéve persze Sakurat, de akkor se – suttogta ingerülten, mire Hinata bólintott, majd visszamentek a többiekhez, akik időközben egy asztalnál ettek. A két lány leült az asztalhoz, és bekapcsolódtak a beszélgetésbe.
- Hogy-hogy itt vagy Sakura? – kérdezte Temari.
- Amikor elmentetek, elhatároztam, hogy utánatok jövök. Azt az egy évet nem barnám ki – mosolyodott el Sakura. 
- Jól tetted, nem akartam már látni Sasuke bánatos fejét – vigyorgott Naruto.
- Naruto, ezt már mondtad – nevetett fel Hinata. Naruto rávigyorgott, majd egy hosszú csókot nyomott a lány ajkaira. 


Mikor végeztek a reggelivel, kimentek az épületből, s a szemben lévő padokat foglalták el. 
- Tök rossz, hogy külön kollégiumokban vagyunk – sóhajtott Hinata.
- De te legalább tudod, hogy ki a szobatársad – mondta neki Ino.
- Melyik a te szobád? – kérdezte Sakura.
- A 203-as – jött a válasz, mire Sakura arcára egy hatalmas vigyor ült ki.
- Akkor most már tudod – nevetett. Ino kérdőn pillantott rá, majd látta, hogy Sakura kivette a zsebéből a kártyát, amire egy nagy 203-as szám volt festve. 
- Te vagy a szobatársam? – kérdezte megrökönyödve a szőke, mire Sakura boldogan bólogatni kezdett. A szőke lány azonnal a nyakába vetette magát.
- Én még nem tudom – támasztotta meg a vállát Temari. 
- Majd csak megtudod – vont vállat Gaara. – Hé, ott van Kankuro.
Mindenki odanézett, és egyből megpillantották a középső Sabaku no testvért, aki vigyorgó arcával, integetve közeledett felé. 
- Sziasztok! – fékezett le hirtelen. 
- Szia Kankuro – köszönt Hinata. – Ő itt Hawaii-ról a barátnőnk, Sakura Haruno.
- Szia – üdvözölte Sakura.
- Te vagy az a lány, aki miatt Sasuke olyan, mint egy letört faág? – kérdezte érdeklődve.
- Letört faág? – hüledezett Sasuke. – Mi van, költő lettél? Különben sem vagyok letörve, most épp boldog vagyok.
Sakurat átölelte és rávigyorgott a megszeppent fiúra. 
- Igen, egyébként verseket írok – tette karba a kezét Kankuro. 
- Verseket? – vonta fel egyik szemöldökét Temari, és méregetni kezdte öccsét. Kankuro büszkén kihúzta magát, s szaporán bólogatni kezdett. Zsebéből előhalászott egy papírdarabot, és odanyújtotta nővérének. Temari érdeklődve vette át a lapot.


„Szerelmed átitat, kedvem nem szeged,
Szemem fáradtan hunyom,
Ki vagy te?”


- Ez neked vers? – kérdezte Gaara. Kankuro kérdő tekintettel meredt rá, majd visszavette a lapot. 
- Valami bajod van vele? – kérdezte. 
- Már ne is haragudj, de még csak nem is rímel – mondta neki Tenten. Kankuro megrántotta a vállát, és leült a padra. 
- Szerintem van benne egy kicsi rím – vette ki a fiú zsebéből a lapot Naruto. 
- Ja, a szeged és a te rímel – mondta Kankuro. Barátai csak megrántották a vállukat, miszerint őket nem érdekli. 
- Lassan kezdődik az első óra – állt fel Ino. – Menni kéne nem?
A többiek bólintottak, és ők is felálltak. 
- Mi az első órátok? – kérdezte Shikamaru.
- Rajz – felelte Sakura. 
- Nekünk tesi – mondta Sasuke. – Sok szerencsét!
Sasuke elindult, és intett a többieknek, hogy ők is jöjjenek. Immáron együtt mentek a szomszéd épületbe, ami nevezetesen a Konoha High School volt. Beléptek a nagykapun és egyenesen a termeikbe vették az irányt. Az első emelten csókkal váltak el egymástól a párok. Mindkét csoport a saját termébe igyekezett.


Fiúknál… 


Narutoék egy kicsit elkéstek, de mázlijukra nem voltak újak. Beléptek a terembe, s amint megakadt a szemük az új diákon megtorpantak, ami következtében Kankuro a földön kötött ki, ugyanis ő volt hátul. Az új fiú vigyorogva fordult feléjük.
- Ez… nem… lehet… igaz –dadogta Naruto. 
- Sasori? – lépett közelebb Sasuke. Sasori bólintott, s egész testével a hat fiú felé fordult. Semmit sem változott. Ugyanazok a barnás szemek, a vörös hajjal, s a kidolgozott felsőtesttel, amit a pólón keresztül is látni lehetett. 
- Hogy a francba kerülsz te ide? – förmedt rá Neji.
- Hé, fiúk, nyugi – szólt rájuk Gai, a tesitanár. – Nem illik így viselkedni az új osztálytársatokkal. De, amint látom, ismeritek egymást. 
- Ja, és nem vagyunk épp puszi pajtások – sziszegte Gaara. – Első találkozásunkból kórház lett. 
Gai nagy szemeket meresztett a fiúkra, majd leintette őket, hogy üljenek le. Naruto Sasuke mellé, Neji Shikamaru mellé, Gaara pedig Kankuro mellett foglalt helyet. Sasori egy üres padba ült, távol a hat fiútól, de továbbra is gyilkos pillantásokkal meredtek egymásra.
- Hogy kerül ez ide? – kérdezte Naruto.
- Nem tudom, de nem éri meg a holnapot, ha egy újjal is hozzáér Sakurahoz. Mert van egy olyan érzésem, hogy őmiatta van itt – mondta Sasuke, le sem véve a szemét a vörösről.
- De hát, eddig nem jött utána, most miért tenné? – kérdezte értetlenkedve a szőke.
- Mert vetélytársa talált – jött a válasz. Naruto most Sasorira pillantott, aki az órarendjét vizslatta. Gai odaért a fiúkhoz és odaadta nekik az órarendet. 
- Következő órátok Kakashi-sensei-el lesz, majd ott mindent megbeszéltek – suttogta oda a fiúknak. – A mai óra, nem lesz konkrét tesi, kicsit pihenjetek.
Ezt már hangosabban mondta, az egész osztályhoz szólva. 
- Miért pont ő? – sziszegte Neji.
- Ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru, egyetértését adva a Hyuuga fiúnak. 
- Ki ez a srác? – kérdezte Kankuro Gaaratól.
- Hawaii-on találkoztunk vele, odáig van Sakuraért. De ő folyton kikosarazta. Sasukeval verekedtek is, egy egész katonai arzenál kellett hozzá, hogy szétválasszuk őket. Aztán Sakura is behúzott neki egyet – magyarázta Gaara, mire Kankuro felnevetett.
- Akkor gondolom megérdemelte – mondta, és Gaara bólintott. Az óra további része csendben telt el, a fiúk gyűlölködve fixírozták egymást, az osztály többi része csak beszélgetett. 


Lányoknál…


Az öt lány végig futotta a folyosókat. Mikor megtalálták a rajztermet, szó szerint beestek. Az osztály ijedten pattant fel, s nézték a jövevényeket. 
- Á, itt a harmadik új diák – mosolygott Kurenai, a rajztanár. 
- Harmadik? – állt fel nyögve Temari. Kurenai kihúzta Sakurat és a másik lány mellé állította. Temari, Tenten, Hinata és Ino elfoglalták helyüket és leültek. 
- Ő csak egy? – mutatott Tenten, a Sakura mellett álló lányra.
- Igen, tudom, a harmadik nemsokára jön – mosolygott Kurenai. – Szóval, ő itt Sakura Haruno, ő pedig Matsuri. 
Inoék jó alaposan szemügyre vették Matsurit.
- Nem néz ki vészesnek – vont vállat Ino. Barátnői bólintottak, majd kinyílt az ajtó. Sakura azonnal eltátotta a száját, barátnői ijedten pislogtak rá.
- Ez… nem… lehet… igaz – nyögte ki a szavakat. 
- Ki lehet az? – suttogta oda Tentennek Temari, aki mellett Hinata ült, ő pedig mögöttük. A két lány előtt Ino ült, mellette pedig Sakura foglal majd helyet. Tenten megrántotta a vállát, bár sejtette, de félt az igazságtól. Ekkor egy vörös hajzuhatag lépett be a terembe, olyan, amilyet maga Tenten pillantott meg. Sakura végtagjai megmerevedtek, döbbenten figyelték a vörös lányt. Barna szemei gúnyosan csillogtak fekete keretes szemüvege alól. 
- Ka… Karin? – döbbent le Ino. Karin elégedetten elmosolyodott, mikor meglátta a lányok arckifejezését.
- Ezt nem hiszem el – suttogta Hinata. Itt állt előttük az a lány, akit Hawaii-on ismertek meg, de egyáltalán nem a jó oldalát. Mit kereshet itt? Ez a mondat száguldott az agyukban.
- Gyerekek, ő itt Karin, de látom, már van, aki ismeri – itt sokatmondóan pillantott Inoékra Kurenai. 
Az öt lány nem mozdult, nem beszélt. Dermedten, de ugyanakkor dühösen meredtek Karinra, aki csak elégedetten tette kezeit csípőre, s mosolygott. 
- Matsuri, kérlek, ülj le Temari mellé, Karin, te pedig Tayuya mellé. Sakura, gondolom te Ino mellé fogsz ülni – nézett Sakurara Kurenai, aki alig láthatóan bólintott. – Helyes. 
Sakura bágyadtan indult el kijelölt helye felé, gyilkos tekintetét Karinra függesztve. 
- Van egy kis meglepetésem még a számodra – tátogta. 
- Még egy meglepetés? Túl sok ez már így – mondta Ino, mikor Sakura leült mellé. Ezek szerint ő is látta, hogy mit tátogott Karin. Ez nekem már sok, gondolta Hinata. Túl sok volt már a meglepetésekből.