Ott t�rdeltem Sasuke mellett, a fejemet fogva, �s nem �rtettem, mir�l besz�l. Megbotr�nkozva figyelt engem, megvil�gosod�st�l csillogott szeme.
- Sasuke – ny�gtem.
- R�j�ttem – sz�lt, �gyet sem vetve �rtetlenked� pillant�somra. - Te vagy az a l�ny, aki mindig felt�nik, de nem ismerem fel, �s nem tudok hozz� odamenni. – Itt v�gk�pp lefagytam. – Folyamatosan erre kerestem a v�laszt, �s v�gre megtal�ltam! 
Csak t�togni tudtam. Egyszerre tudtam is, hogy mir�l besz�l, de valahogy halv�ny lila g�z�m sem volt r�la. 
- Sasuke – ism�teltem meg nev�t. – Mir�l…
- N�h�ny h�napja, vagy m�g csak hete, amikor j�rom az utc�kat, mindig l�tok egy l�nyt. R�zsasz�n haja volt, de el�lr�l sosem tekinthettem meg. Kezdtem meg�r�lni. Mindig, minden egyes alkalommal, ahogy kitettem a l�bam a h�zb�l, megl�ttalak, de az arcod mindig rejtve maradt. Sosem ismertelek fel, nem tudtam, hogy te vagy az a l�ny. Akkor l�ttam el�sz�r az arcodat… Nem volt�l egyed�l. Felismertem Narut�t �s Hinat�t.
- �k nem l�ttak t�ged – sz�ltam k�zbe. Sasuke b�lintott. �n ezt sosem fogom meg�rteni.  – Akkor…
- Nem tudom, mi�rt nem. Ez�rt van sz�ks�g�nk Konanra – sz�lt, �s megfogta a kezem. – Ugye nem b�nod? – k�rdezte, mikor megl�tta �rtetlenked� pillant�somat. Egyb�l Sasori jutott eszembe, �s m�lys�ges b�ntudat lett �rr� rajtam. Tudtam, hogy kapcsolatunk �gy nem fog m�k�dni, ha engem folyton Sasuke rejt�lye foglalkoztat, m�r egy ideje nem is l�ttam. 
- Nem. – R�mosolyogtam Sasuk�ra. – Csak olyan fura. 
- Micsoda? – k�rdezte, �s hangj�ba visszat�rt az eredeti Sasuke.
- Csak az, hogy most olyan kedves vagy. M�skor pedig rekordot �ll�tott�l bunk�s�gb�l! – Felnevetett. 
- Ez vagyok �n – vonta meg a v�ll�t.

   V�gigj�rattuk tekintet�nket a s�rk�vek k�z�tt, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve elindultam Konan s�rj�hoz. A l�bam mag�t�l mozgott, Sasuke pedig nem k�rdezett semmit, csak k�vetett. M�r m�terekkel od�bb megpillantottam, hogy valaki fekszik a f�ld�n, Konan s�rja el�tt. Hossz�, kir�lyk�k ruha volt rajta, csupasz karja libab�rt�l dudorodott.
- � ki? – hallottam Sasuke hangj�t, de �n csak megr�ztam a fejem. Mikor megpillantottam a k�kes hajkoron�t, egyb�l odafutottam, magammal r�ntva Sasuk�t is. 
- Konan – suttogtam, �s let�rdeltem a l�ny mell�. H�t�ra ford�tottam; l�legzett, arca h�feh�r volt, szemei be voltak csukva. Meghalni nem halhatott meg, hisz… � m�r am�gy is halott volt. 
- Konan – sz�lt hozz� Sasuke is, �s �n tehetetlen�l r�zogatni �s sz�l�tgatni kezdtem.

   V�g�l kinyitotta a szem�t, �s kiss� k�bultan meredt az �gnek aranys�rga szemeivel. 
- Sakura – ny�gte -, Sasuke!
Elmosolyodtam, �s meg�leltem.
- H�la az �gnek! – suttogtam. – Mi t�rt�nt veled? Hova t�nt�l?
- A Tan�cs besz�lni akart velem. T�l sok hib�t k�vettem el! – Meglepett, hogy ilyen hirtelen kommunik�ci�k�pes lett, de nem haboztam ezt kihaszn�lni.
- P�ld�ul?
- Nem engedtem, hogy eml�kezz az eg�sz �letedre! – Megd�bbentem. – Megtartottam az el�z� �letedet, de nem csak neked, Sasuk�nak is. Hagytam, hogy az emberek l�ssanak, pedig �n m�r t�bb mint k�tsz�z �ves lenn�k. �gy l�tnak, mint �l� embert.  
Nem �rtettem, mir�l besz�l. Sasuk�val �rtetlenkedve n�zt�k �t. Vajon mi a b�ntet�se?
- Megb�ntetnek? – k�rdezte Sasuke. Konan b�lintott, �s �n sz�m el� kaptam a kezemet.
- Meg kell keresnem… - sz�lt halkan, de nem folytatta. 
- Kit? – k�rdeztem. R�m n�zett. Aranys�rga szemei k�ts�gbeesetten csillogtak, nem akar�dzott neki tov�bb mondania. 
- Kit? – ism�telt meg engem Sasuke, de Konan m�g mindig nem v�laszolt. Maga el� meredve �lt a f�ld�n, saj�t s�rk�ve mellett. Meg kell keresnie valakit, de kit?
- Pein – lehelte a nevet. Az meg ki? – akartam k�rdezni, de mintha Konan olvasott volna a gondolataiba. – Pein egy olyan ember, aki anno rengeteget seg�tett nekem. Meg kell mentenem, elvett�k t�lem, megal�zt�k.
Hitetlenkedve n�ztem �ssze Sasuk�val. Ez Konan dolga, de vel�nk mi van? Azt se tudom m�r, hogy mi�rt j�ttem ide. 
- Mi�rt j�ttetek? – k�rdezte. Nyeltem egyet. Nehezemre esett kimondani minden bajomat… Mi�rt nem ismertem fel eddig Sasuk�t, mi�rt l�ttam folyton, mi�rt van k�z�tt�nk az a furcsa kapcsolat, mit jelent�nk egym�s sz�m�ra, �s mi�rt nem engedte Konan, hogy eml�kezzek az �letem nagy r�sz�re. Mi t�rt�nhetett akkor velem? �s mi�rt eml�kszem az el�z� �letemre? Mik azok a nevek, mi van vel�k, hol vannak? Mit jelentenek?
Konan mosolyogva n�zett r�m, miut�n kivetettem magamb�l a k�rd�seket. Mosolya azonban fanyar volt, keseredett, �s �n nem tudtam, mi�rt. 
- Sasuke �s k�z�tted van egy olyan kapcsolat, amire nincs meghat�roz�s. Nem p�ld�tlan az, ami most veled t�rt�nt, ugyanis r�gen, m�g j�val az �n sz�let�sem el�tt volt egy ugyanilyen eset. A v�lasz arra, hogy mi�rt nem l�ttad Sasuk�t, roppant egyszer�. Tudod, hogy van valami, ami titeket �sszek�t. Az tal�n a k�z�s m�ltatok, amikor meghalt�l. Sasuke borzalmas id�ket �lt akkor. Bele�r�lt a f�jdalomra, �s ez egy olyan dolog, amit Sasuk�r�l neh�z elk�pzelni. Szerelmesek voltatok egym�sba, �s egym�s miatt kellett meghalnotok. A Tan�cs tudta, hogy �jj� fogtok �ledni, mindketten, �s minden�ron meg akart�k akad�lyozni, hogy utatok keresztezze egym�st. �tok vagy �ld�s? Ki tudja…
Fesz�lt figyelemmel hallgattam Konant, sz�m m�r t�tva volt, ak�rcsak Sasuke�. Erre eddig m�g sosem gondoltam, kicsit meglepett ez a v�lasz. Nem tudom, hogy Konan hajland�-e folytatni, de rem�lem, hogy igen. V�rakoz�an n�ztem r�. 
- A m�ltatok nem h�tk�znapi. Rejtve tartottam el�ttetek, hogy utatok ism�t j�ra forduljon. A Tan�cs alak�totta az �leteteket, hogy ellens�gek legyetek. Szerintem tartoztok egym�snak. Egym�s miatt haltatok meg, �s ezt j�v� kell tenni. �n meg akartam adni az es�lyt erre. A Tan�cs nem engedte. A m�ltatok s�t�t.
- �s amit Hinata �s Naruto mutatott? – k�rdeztem, �s besz�moltam neki mindarr�l, amit akkor l�ttam az id�g�pn�l.
- �n v�gigk�s�rtem mindkett�t�k �let�t. Az, amit a k�t bar�tod mutatott neked, hazugs�g. – Ez sokk�nt �rt. Mi�rt lenne hazugs�g, �s hogyan?
- Ez hogy lehet? – sz�lt k�zbe Sasuke. – Id�g�pben mutatt�k meg neki. M�gis…
- Sasuke nem volt benne – szak�tottam f�lbe a fi�t. 
- Ez a Tan�cs m�ve. Rengeteg mindent akartak megmutatni Hinat��k. De a Tan�cs k�zbe l�pett. Voltak j� eml�keid Sasuk�val. Azokban az eml�kekben, amiket mutattak, benne volt, de a Tan�cs nem engedte, hogy l�sd �ket.
- De… - sz�ltam. Semmit nem �rtettem. – Nekem ott van Sasori.
Konan felvonta a szem�ld�k�t. Hallottam, hogy Sasuke m�ly l�legzetet vesz. �n ezt nem �rtem. Minden olyan k�d�s. Fogalmam sincs, mi az igazs�g, �s mi a hazugs�g. �tvernek, semmit nem tehetek. Sasuke r�m n�zett, �s megfogta a kezemet. 
- Mennem kell. A Tan�cs h�vat – mondta Konan, �s elt�nt. �k�lbe szorult a kezem. Ez olyan igazs�gtalan. Sz�ks�gem van eml�keimre, hogy mi volt akkor. Eml�kezni akarok Sasuk�ra. Hisz…

Hisz szeretem!

Szerelmes vagyok bel�, tudni akarom, mi k�t�tt minket �ssze. Sasorival val� kapcsolatom r�g trop�ra ment, azt nem lehet megjav�tani. 
   R�n�ztem Sasuk�ra. Ujjaink �sszekapcsol�dtak, halv�ny p�r sz�k�tt arcomra. A m�sodik pillanatban m�r karjaiban tal�ltam magam.
- Sakura – s�gta m�ly hangj�n, de t�bbet nem mondott. �reztem, hogy �nmag�val vitatkozik, �s ezt nem tudtam hova tenni. Sz�vem hevesen vert bord�im k�z�tt. Tudni akartam, � mit �rez ir�ntam. Szeret, vagy nem? Kicsordult az els� k�nnyem. A s�rok k�z�tt �lltunk, de �n nem b�rtam tov�bb.

*

   Sasuke szob�j�ban voltunk. A hatalmas ablak, l�t�st adott a kinti vil�gra. Az �gyon fek�dtem, Sasuke pedig mellettem. Csak fek�dt�nk, m�gis �reztem, hogy a k�vetkez� percben elszabadulhat a pokol. Vibr�lt a leveg�, ak�rh�nyszor egym�sra n�zt�nk. Nem voltam k�pes ilyen mozdulatlanul itt fek�dni, de tudtam, ma m�r haza nem megyek. 
   R�n�ztem Sasuk�ra. �benfekete szemeivel engem figyelt. Felk�ny�k�lt, szem�t nem vette le r�lam, karomon borzong�s futott v�gig. �n nem keltem fel, csak megbabon�zva n�ztem arc�nak minden egyes sz�glet�t. Torkomban gomb�c keletkezett.

   Nem hittem volna, hogy megt�rt�nik. Abban a pillanatban, ahogy ajka az eny�mhez �rt, megsz�nt k�r�l�ttem a vil�g. Testem remegett, �tkarolva nyak�t, kicsit felemelkedtem. Min�l el�bb magam�nak akartam tudni. Teste meleg volt kiv�telesen. �tkarolta derekamat, �s mag�hoz h�zott. H�tamra fektetett, �s f�l�m magasodott, m�g �gy is �reztem hevesen kalap�l� sz�v�t. Olyan volt, mint az eny�m. Folyamatosan ugrottak be r�gi cs�kjaink, melyek tov�bb fokozt�k �rzelmeimet.

„Ajkaival l�gyan sim�tott v�gig az �n ajkaimon.”

„K�rd�n felvontam a szem�ld�k�m, de miel�tt b�rmit is k�rdezhettem volna, megcs�kolt.”

„Sasuke ekkor k�zelebb hajolt hozz�m, �s v�gigsim�tott ajkaival az eny�meken, majd egy forr� cs�kot hintett r�juk. Sz�vem m�g gyorsabban vert, azt hittem, kiugrik. De visszacs�koltam…”

�s m�g a t�bbi. M�r akkor is szerettem, �s tudtam, hogy � is.
   Vadul falta ajkaimat, �n m�r k�sz�ltem megfosztani p�l�j�t�l, k�rmeimmel v�gigkarmoltam a h�t�t, mire felszisszent, de m�g nagyobb h�vvel esett nekem. Szorosan hozz�m d�rg�l�z�tt, felny�gtem, �s � nyakamra nyomta ajkait. Nyelve forr� volt, �gette a b�r�met. Nem b�rtam tov�bb. Sz� szerint t�ptem le r�la p�l�j�t, az �rv�n maradt ruhadarab az �gy v�g�ben landolt. R�n�ztem. Szeme v�gyt�l k�d�s volt, enyh�n zih�lt, haja k�cosan meredt az �gnek. Leh�ztam magamhoz, hogy megcs�koljam. Olyan finom volt a cs�kja. Im�dtam, j� �rz�s volt. �gy akartam maradni �r�kre. Nem t�rtem �szhez, teljesen az �v� voltam. �reztem, ahogy l�bamat sz�tnyitja, �s k�z� furakodik. Tekintetem elhom�lyosodott, ajkam kac�r mosolyra h�z�dott. Maga volt a gy�ny�r.

Szeretlek Uchiha Sasuke!