- Bocsánat a zavarásért. - motyogta a Haruno fiú zavartan.
- Áhhm Ryo, Hanabit keresed? - mosolyogot Hinata a srácra.
- Egen. - mondta miközben zsebre vágta a kezét.
- Gyere segítek megkeresni, Karin később folyttatjuk. - mondta majd megsem várva a nő feleletét karon ragadva Ryot eltünt a nő közelből. Megsem állt míg a háztól jó távol nem értek, ott elengedte a fiú karját és kifújta magát.
- Nagyon szívesen. - mormogta a a fiú mikor rájött miért is történt mind ez.
- Igazi életmentő vagy köszönöm. - mondta hállásan a Hyuga lány amjd körül nézet. A lemenő nap fényében gyönyörű volt a kilátás. A dobtetőn legelésző lovak kör vonalai, a fák halk zenéje a madarak napbúcsúztatót énekük.
- Amúgy Sakurát is keresem nem tudod merre van? - nézet Ryo a nőre.
- De, épp a proba vacsorára készülődik amit már nekem is el kellene kezdem. Hanabi valószínüleg az istálóban van Kanca mellet. - mondta sokatsejtő vigyorral a képén Hinata majd hátat fordított.
- Mi volt ez a mosoly? - kérdezte a fiú idegesen.
- Milyen mosoly? - kérdzete miközben probált komoly képpel a fiú felé forudlni nem sok sikerrel.
- Az. - mutatott a szájára.
- Nem értem miről beszélsz. - mondta a lány majd megpillanitta szerelmét az ajtóba. - Na léptem semmi olyat ne tegyél amit a te korodbeli fiúk ne tennének meg! - nevette el magát a nő majd oda szaladt kedevséhez és karjába vette magát.
Ryo felvont szemöldökkel nézet a nő után. Az utolsó mondata kétértelmű volt arról nem is beszélve, hogy az ő korábana fiúk bármire képesek. Főleg azok akik már megtapasztalták a tetsti örömöt.
Felsóhajtott majd zsebre tett kézzel az istálóhoz ment. Hinata jól sejtette. Hanabi halk dúdolása "zengte" be a teret. Az egyik boxbol jött. A fiú oda sétált a kitárt karám ajtóhoz és benézett. Hanabi a földön ült, ölében egy fekete fehér foltos ló feje volt. A kisebbik Hyuga lány a ló pofacsontját simogatta miközben jól láthatóan szenvedett a jószág. A fiú nem akarta meg zavarni a meghitt pillanatt, és hátrálni kedzett, alig ett meg egy lépést belerúgot az egyik tartóoszlopba miről teljesen megfeledkezet. Összerezzent mikor Hanabi hirtelen megjelent az ajtóba és barátságosan mosolyogva nézet rá.
- Szia Ryo. - köszönt vidáman a fiúnak majd oda inette magához. Ez egy egyszerű gesztús volt mégis a fiút úgy vonzotta mint egy megbabonázott embert. Oda sétált a lány mellé majd érdeklődve nézet a fekvő jószágra. Majd Hanabira sandított. A lány egyik kezével átölete a testét miközben szomorúan nézte az állatot. Tekinette a csaj ajkaira vándorolt majd hirtelen megdermedt. Elfordította tekinettét a másik irányba.
Mi a faszt csinálok? - gondolta a fiú majd a lóra nézet.
- Várnadós és súlyosan beteg. Az orvos szerint annyi ereje van, hogy még megellje a csikót és csatlakozik a párjához. - mondta Hanabi.
- Sajnálom. - suttogta fiú. A lány csak megrázta fejét.
- Ennek így kell lennie. De félek, hogy a kis csikó betegen születik. - a fiú erre felsóhajtott, majd elfintorodott. Utált lelkizni, mégis úgy érezte, hogyha most nem mond valamit Hanabi az örökszomorúság habjaiba merül. Ígyhát bátorítóan megpaskolta a lány vállát majd nevetve megjegyezte:
- Sose feledd! A remény hal meg utoljára. - nézte a lány leevndüla szemeibe, a testén átthaladó kelems bizsergés jól esett minden porcikájának. De mikor a Hyuga lány karja a könyökhajlatához vándorolt és megfogta megdermedt. Tudta, hogy valami nagyon nagy hülyeséget fog csinálni most. Hanabi reménykedő várakozással állt előtte. Szemei elvesztek Ryo zöld tekintetébe. A fiú remegő kézzel ölelte átt a lány csipőjét majd vonta magához. Hanabi ösztönösen csukta le a szemét és várt. A belsejében valami elképesztő bizsergés keletkezett. Még sosem csókolozott ezért az érzései között ott volt az izgalom és a félelem, hogy valmait el szúrhat.
- Lazulj el! - suttogta Ryo már majdhogynem a szájába majd megszünette a maradék távolságot mikor a lány bólintott. Hanabi belemarkolt a fiú barna izompólójába miközben egyik lábát annka combjai közé csúsztatta. Ryo egyikkezével át ölete a lány derekát miközben másikkla hosszú selymes hajába túrta. Hanabi elképesztő jó tanítványnak bizonyult, de minden jónka egyszer vége szakad. Ryo eltávolodott majd fejét elfordította majd döbbenet ült ki az arcára. Hanabi is abba az irányba fordult. Egy fiú állt ott. A lány gyerekkori szerelme aki múltkorába visszautasította a Hyuga lány szerelmét Kiba Inuzuka, teljesen döbbenten.

 Mindenki halkan nevetgélt a párok ütemesen táncoltak a zene halk ütemére. Sasuke a falnak dölve szemlélte a tömeget. Elfintorodott a gondolattól, hogy esetleg őt is berángattnák a táncparkettre. Pedig jól tudta, hogy egyszer elfog jönni az ideje annak is. Méghozzá azzal a személyel akit a helyéről kitünően jól látott. A menyasszony mellett állt. Mosolyogva utasított vissza minden felkésőjét, de már jólláthatóan elege volt. Mire is számított pontosan? Hisz abban az ellenállhattalan halvány sárga ruhában majd senki nem fogja észre venni? Hogy majd Hinata elképesztően szép sötétkék ruhája mellett ő majd felsem fog tünni? Jól láthatóan tévedet.