Mikor Sasuke a felszínre úszott arcán, egy csalódottságot tükröző grimasz volt látható. Azt gondolta, most végre megtört a jég és közelebb került Sakura-hoz, de nem, csak egy kis poén volt, amit nem hagyhat megtorlás nélkül. Szemében felcsillant a játékos bosszúvágy. Kilopakodott a medencéből, ám ekkor Itachi lépett elé, egy tálca grillezett hússal a kezében, ezzel félbeszakítva a hadműveletet. 

- Gyertek enni! – kiáltotta el magát. Sasuke nem foglalkozott vele, folytatta hadjáratát, azonban a kiáltásnak köszönhetően a rózsaszínhajú kiszúrta a felé settenkedő fiút és azonnal rájött mi a célja.

- *Játszani akarsz?* - gondolta magában, de szeméből minden egyes szó kiolvasható volt. A smaragdokban ott csillogott a pajkosság. Farkasszemet nézett Sasuke-val, majd egyszer csak futni kezdett. A fiú habozás nélkül a nyomába eredt. Saku nevetve menekült a fiú elől. Már egy ideje futhattak, hisz a birtok másik végébe kerültek. Ezen a részen Sakura fák pompáztak. A rózsaszínhajú lány itt menedéket talált, bár Sasuke már vészesen közeledett. Bebújt az egyik fa mögé, remélve, hogy a fiú nem szúrta ki. Kikukucskált a fa mögül és Sasuke-t sehol sem látta. Diadalittasan nyugtázta magában, ő nyert, hisz a fiú nem kapta el. Mikor megfordult egy apró sikoly szökött ki ajkai közül. Sasuke ott állt előtte, egy olyan mosollyal, mi nemrég még Sakura arcán díszelgett. 

- Megvagy – kezeit a fa törzsére emelte, ezzel „fogságba” ejtve a lányt. 

- És most mihez kezdesz? – nézett mélyen a fiú szemébe, ajkain mosoly játszott. 

- Szerintem sejted – vigyorgott, majd Sakura-hoz simult.

- Nem-nem – mutogatott újaival, majd kitörve a fiú karjai közül tovább futott.

- Hé, ez így nem ér, hol marad a szenvedélyes csókom? – pislogott nagyokat, de azért ismét a nyomába eredt.

Eközben a többiek nekiláttak elfogyasztani a kaját.

- Vajon Sasuke-ék hová tűntek? – merengett el Kiba.

- Elveszni nem veszhettek el – tömött a szájába egy falat húst Shika.

- Tuti, jól elvannak – vigyorgott Tema.

- Hát, nem hinném, hogy unatkoznak – fűzte hozzá Ino.

- Ezt meg hogy értitek? – értetlenkedett az Inuzuka fiú.

- Ne mond, hogy még semmit nem vettél észre?! – Tenten ezt szinte már csodálkozva kérdezte.

- De mondom.

- Pedig Sasuke látványosan teper, még sosem tett ilyet. Most furcsán kitartó. – elmélkedett Itachi, azonban a többi gondolatának már nem adott hangot. Egyszer csak arra figyelt fel, hogy öccse Saku társaságában ül le az asztalhoz. 

- Mi az öröm tárgya? – Hinata-nak nem kerülte el a figyelmét Saku elégedett mosolya.

- Sasuke azt hite, el tud engem kapni, de rá kellett jönnie, hogy ez egy édes álom – magyarázta pimaszul Sasuke-ra vigyorogva.

- Álom? Ha jól emlékszem elkaptalak – cáfolta a dolgokat.

- Rosszul emlékszel – zárta le a témát, mielőtt a fiú visszavághatott volna, új témát kezdett – Ugye tudjátok, hogy nagyon szeretlek titeket?

- Na mi kéne? – szakította félbe Neji, aki már ismerte a szöveget.

- Segítség!

- Miben? – kérdezték szinte egyszerre.

- A szobámat szeretném kifesteni – állt elő kérésével.

- Hogy festés? Emlékszel te mi volt a legutóbbi festésnél? Mert én még igen és ha jól emlékszem kész katasztrófa. – ellenkezett Sasuke.

- De ez más – meresztett kiskutya szemeket a fiúra.

- Nyugi van, alap, hogy segítek. De ugye Lee-t nem hívtad?

- Szerinted teljesen elment a józan eszem? Persze, hogy nem hívtam. 

- Ez a szerencséd kis csaj, így segítek – mondta Neji, végül pedig mindenki belement.