Sasuke:

Egy nyugtalan éjszaka után, szinte az első napsugarakkal együtt keltem ki az ágyból. Soha nem tudtam hotelekben aludni, így ez most sem jött össze. Szerencsére csak egyetlen egy estét kellett ezen a nyamvadt helyen töltenem. Jellegtelen kis szobát vettem ki, de bőröndjeim szinte minden helyet elfoglaltak. Ha tudom, hogy ilyen hosszú és fárasztó az utazás, lehet nemet mondtam volna az ajánlatra. Igaz, én adtam be először a jelentkezésem, de akkor is. Mondjuk köztudott, hogy a társulatból eddig csakis és kizárólag híres színészek kerültek ki, sőt az egyik női szereplőnek már most nagy híre van. De azért öt óra vonatozás után Tsunade, azt mondja, hogy még nem költözhetek be. Persze, hogy ideges lettem, de csak mereven néztem a nőre. De megnyugtatott, hogy másnap rögtön beköltözhetek, csak előtte be akar mutatni a társulatnak. 

Ennek fényében ébredés után nem vacakoltam sokáig, csak mihamarabb szabadulni akartam az átmeneti szállásomról. Már az utcákon ténferegtem, mikor először egy órára bukkantam. Több mint másfél órányi időt mutatott a színházban megbeszélt időpontig, így arra a döntésre jutottam, hogy keresek egy kávézót, ahol eltölthetem az idő egy részét. Szerencsémre, az új munkahelyem közelében találtam egy kellemesnek mondható kávézót. 

- Miben segíthetek? – kérdezte kissé álmosan, de mégis egy bolti eladóhoz képest kedves és szolgálatra kész hangon a pult mögött álló srác.

- Egy sima kávét, cukor nélkül – mondtam semlegesen.

- Itt fogyasztja, vagy elvitelre? – faggatott tovább a srác.

- Itt… - mondtam, mire ő csak bólintott.

- Üljön le, hamarosan viszem – mondta, de a mondat végét már csak éppen hallottam, mert egy az ablak mellett sorakozó boxban foglaltam helyet. Pár perc múlva már hozta is a reggeli elmaradhatatlan energiabombát. Hihetetlen forróságára a csészéből felszálló gőzből következtettem, így arra jutottam, hogy míg hűl, végrehajtom a második reggeli rituálét. Már az asztalon hevert kedvenc cigim, nevén nevezve Black Stone. Nem tudom, miért, de már vagy öt éve csak ezt szívok. Előtte mindig váltogattam, de ez végül is bevált. Épp kivettem egy szálat, és a gyújtóm után kutattam, mikor az egyik pincér mellém lépett.

- Elnézést uram, de itt tilos a dohányzás – mondta kötelességtudóan, mire savanyú arckifejezéssel visszatettem a dobozba az elővett darabot, majd az egész pakkot a kabátom belső zsebébe csúsztattam. Sajnálatosan a kávé még mindig szinte forrt, így kénytelen voltam nyugodtan üldögélni és bámulni ki a fejemből. Az asztalomtól tökéletes rálátás nyílt az ajtóra, így minden betévedő emberre vethettem egy futó pillantást, vagy éppen a hatalmas ablakon figyelhettem a rohangászó személyeket. Az égető folyadék lassan normális melegre redukálódott, így pár kortyot már úgy fogyaszthattam, hogy a nyelvem tökéletesen megússza az akciót. Kávéfogyasztásom közepette egy igen érdekes, mondhatni különös személy keltette fel figyelmem. Egyrészről a reggeli lendületesség, másrészről pedig a szokatlan rózsaszín haj miatt figyeltem fel rá.

- Jó reggelt, Sakura! – hallottam meg a pult mögött álló srácot, aki igazán lelkesen üdvözölte a rózsaszín csajt. – A szokásosat? - Ezek szerint törzsvásárlóról van szó. De mégis, hol hallottam már ezt a nevet?

- Hisz ismersz – válaszolt mosolyogva –, feketekávé, cukor és tejszínhab nélkül, elvitelre! – Agyam lázasan kattogott, miközben tekintetemet a furcsa hajszínnel ellátott lányon tartottam. Hol, és mikor hallottam ezt a nevet? Mintha nem lenne elég gyakori, de mégis… Tudom, hogy most mondta nekem valaki. De ki és miért?

- Sziasztok! – hallottam meg ismét lelkes hangját, miközben két új jövevényt üdvözölt.

- Jó reggelt, Sakura-chan! – köszönt a szőke srác, ha lehet még energikusabban. Hihetetlen… Itt mindenki bombaformával kel ki az ágyból? A sötét asztallapot szuggeráltam, hátha eszembe jut, miért is olyan ismerős a név, de semmi. Még a kávét is segítségül hívtam, hátha beindítja agysejtjeim, de nem segített semmit. Alig egy perc elmélyült gondolkozás után hátamon éreztem egy vizslatót tekintetet. Arcom lassan fordítottam a kémlelő pillantás vélt irányába, majd megpillantottam a Sakura nevű csaj zöld íriszeit, miközben érdeklődően mért végig. Ezek szerint ő is észrevett. Pár másodpercre találkozott csak tekintetünk, majd megilletődve fordította el fejét. Két ismerőse már ott állt mellette és az indulás parancsszóval a pink csaj elindult kifelé.

- További szép napot, Haku! – kiáltott vissza energikusan mielőtt kilépett az ajtón. A kávézó előtt is olyan területet bírt megállási pontnak választani, amit én tökéletesen beláttam, így volt időm tovább figyelni és gondolkodni. Mikor bepillantott, gondolom a haverjait kereste, ismét találkozott a tekintetünk. Már most tudtam, hogy egy idegesítő nőszemély lehet. Egyrészről a túlzott élénkség, másrészről a rózsaszín haj. Remélem, az új társulatban nem lesznek ilyen lendületes emberek. Az elmélyült gondolatmenetem vezetése közben elfogyott a kávém, és elég sok idő eltelt. Sietősen fizettem, majd a második rituáléra is végre sort kerítettem. Lassan sétáltam, miközben nagyot szippantottam szenvedélyem tárgyából. A ciginek pont a végére értem, mikor megpillantottam párszáz méterre a hatalmas színházat. A hatalmas lépcsősor közepén három alak volt látható, az egyik ült, míg a másik kettő előtte guggolt. Szerencsétlen, nem bír megmászni ennyi lépcsőt se? Cinikus mosoly került ajkaimra, majd egy a közelben lévő kukához lépetem, és a megmaradt csikket kidobtam. Mire ismét a látóterembe került a lépcsősor a három személy eltűnt. 

Fapofával vágtam neki az előttem tornyosuló grádicsnak, majd egy kisebb edzéssel felérő mászás után elértem a bejáratot. Nem vacakoltam sokat, a már általam is ismert iroda felé indultam. Kisebb bolyongás után megtaláltam a megfelelő ajtót, majd kezem kopogáshoz emeltem, mikor is az előttem lévő nyílászáró kipattant és egy barna hajú nő nézett meglepetten.

- Tsunade-samát keresed? – kérdezte, mire csak egy apró bólintás volt a válasz. – Már elindult az színházterembe, ha sietsz, utoléred! – adta az instrukciókat, mire én csak hátat fordítottam, és a lehető legrövidebb úton indultam az említett terem felé. A nő épp a kilincsre tette kezét, mikor odaértem.

- Jó reggelt! – mondtam kedvtelenül, mire a rendező rám emelte tekintetét.

- Á, szóval megérkeztél – mosolyodott el halványan. – Várj itt, közlöm a többiekkel, hogy új munkatárs érkezik. – Itt mindenki utasítgató kedvében van? 

- Rendben! – bólintottam, majd a nő el is tűnt látóteremből.

- Na, emberek! Fontos bejelenteni valóm van. Új színészt köszönthetünk társulatunkban, aki a sérült Gaara helyét fogja átvenni. – Hallottam az erélyes hangot, ami megtörte a halk morajlást a teremben. Úgy éreztem elég ennyit ácsorogni, óvatosan kinyitottam az ajtót, majd lassú léptekkel haladtam, miközben hallgattam a rendező mondatait. Ahogy közeledtem a színpadhoz kissé meglepetten vettem észre, hogy a kávézóban látott szőke srác, a fekete hajú csaj és pinky is itt van. Rögtön rájöttem, hogy honnan is volt ismerős a Sakura név. Ő itt Sakura Haruno, az egyik igen ígéretes színész, aki a Konoha társulat tagja. - Szóval, ő itt Sasuke Uchiha, az új színészünk. Már a ma esti darabban is fellép – jelentette ki.

- Na, de Tsunade-sama! Hisz ő teljesen új, azt sem tudja, hogy mi hogy megy, és mikor merre kell mennie… Semmit nem tud! – tiltakozott idegesítően. Tudtam én, hogy idegesítő személyisége lehet.

- De színész! – válaszolta higgadtan az idősebb, miközben a társulat többi tagja csendben szemlélte a kis vitát. - Ha gondolod már itt és most alávethetem egy próbának – dobta fel végül az ötletet, mire elhúztam a szám. Minek akarnak ezek tesztelni?

- Legyen! – ment bele rögtön... Halkan sóhajtottam, kifejezve nemtetszésem.

- Szituáció gyakorlat! Sakura sétál az utcán, vele szemben jön Sasuke. A lány nekimegy a férfinek, így elesik. Megüti a lábát, ezért a férfi felajánlja, hogy vacsorázzanak együtt. Remélem, mindenki tudja, melyik darabra gondolok – intett a nő, mire a legtöbben bólintottak. * Utálom az ilyen baromságokat. Minek szituáció gyakorlat? Semmi értelmét nem láttam, és szerintem nem is fogom soha. Egyszerűen nem jut vele előrébb az ember, a darab gyakorlásának több értelme van.

- Mire is? – tette fel a kérdést a szőke energikus srác reggelről a kávézóból.

- Jaj, Naruto! Inkább ülj le és nézd végig velem! – mondta dühösen Tsunade, majd mindenki elkezdett helyezkedni a színpadon. Gyorsan ledobtam a dzsekim, majd felmásztam a színpadra. Ismertem a darabot, de nem tartozott a kedvenceim közé. Ám ezután a próba után, biztos nem lesz a kedvencem. Először a rózsaszínség ledönt a lábamról, majd hangosan (szinte üvöltve) megkérdezi, hogy cigizek –e. Na, itt már kétségbe vontam a lányról hallott jó híreket. Szerencsére a gyakorlat további része alatt már nem hibázott, mondhatni, tökéletesen játszott.

- Remek volt! – kiáltott Tsunade a nézők soraiból. – Remélem Sakura meg vagy elégedve vele, mert nem ő hibázott! – hívta fel a lány figyelmét a fatális hibára.

- Meg – jelentette ki hallható dühösséggel

- Akkor ezt megbeszéltük! Kezdhetjük a rendes próbát. Sasuke, neked meg, ha végeztetek, odaadom a kulcsot. Te is a színház által bérelt egyik lakásban fogsz lakni. – Erre csak bólintottam, de szemem sarkából láttam, ahogy pinky ledöbben. A próba elkezdődött, mialatt megismertem a szereplőgárda nagy részét. Az együgyű Narutót, a mondhatni, hogy lusta Shikamarut, és a túlbuzgó Leet. Ekkor komolyan elgondolkoztam, hogy itt mindenki ilyen energikus? De Shikamaru és Chouji meggyőzött arról, hogy bizony itt is vannak kényelmes, és semmit sem elkapkodó emberek. Neji pedig azt is megmutatta, hogy vannak hozzám hasonlóan higgadt alakok is a társulatban.

A próba utolsó két órájáról Tsunade elengedett. Megkaptam a lakásom kulcsát, pontos leírást, hogy hol találom, merre menjek, majd utamra bocsátott. Először elmentem a cuccaimért, majd taxival elvitettem magam új otthonomig. Pechemre a legfelső emeleten kaptam lakást, így alig vártam, hogy lecuccolhassak. Főleg, hogy a postán küldött csomagok is megérkeztek. Több fordulóval sikeresen felpakoltam, majd leültem az egyik székre. A lakás olyan volt, hogy se jobbra, se rosszabbra nem számítottam. Mondhatni, hogy megfelelő. A színház által már pár bútor is állt a szobákban. Többek között egy ágy, szekrények, polcok, kanapé, fotelok és egy komplett konyhabútor, tűzhellyel, hűtővel. 

Elsőnek a ruháimat pakoltam ki, hisz eleget gyűrődtek, majd a legfontosabb dolgokat. Nem volt sok időm pakolászni, hiszen este előadás, na de kedvem még az időnél is kevesebb. Ezért mikor végeztem a lényeg kipakolásával ismételten szenvedélyemnek hódoltam. Kimentem a közös folyosóra egy szál Black Stone-nal, majd átengedtem magam gondolataimnak. Eszembe jutott az első szál cigim, még gimiből. Az egyik csaj annyira felidegesített, hogy faképnél hagytam, majd egyik osztálytársamtól egy szálat kaptam nyugtató gyanánt. Azt hittem szét robbanok, de valahogy a füst lenyugtatott. Akkor kezdtem el intenzíven élni vele, de fősuli után lejjebb tettem a szintet. Mostanra már csak négy-öt szál az átlagos.

Semmitmondó gondolatokkal meredtem a nagyobbacska udvarra, ami a lakóházhoz tartozott. Pár fa, bokor, padok… Semmi különleges, mégis jól esett figyelni. Csendben, zavartalanul, minden nyomasztó gondolat nélkül. Persze a nyugalmat sem élvezhettem sokáig, mert léptek zaját hallottam meg. Agyban végigjátszottam a lehetséges szomszédok névsorát, majd arra jutottam Shikamarunak illetve Nejinek örülnék a legjobban. Ők csendes szomszédként, nyugodtan hagynának. Néha még egy kis iszogatásban is benne lennék. A léptek zaja egyre erősödött, majd kivágódott a folyosó ajtaja és megjelent a szomszédom. Persze, hogy nem Neji vagy Shikamaru.

- Már megbocsáss! – hallottam meg egy idegesítő személyhez tartozó hangot.

- Hm? – reagáltam, mivel a nem létező lelkesedésemet is elfújták.

- Nem gondolod, hogy nem itt kéne füstölögni? – kérdezte idegesen, mire én csak nemtörődöm módon válaszoltam.

- Nem… - Kifújtam az eddig bent tartott füstöt, majd oldalra pillantottam és Sakura szikrázó tekintetével találtam szembe magam.

- Szeretnélek megkérni – suttogta gyilkos dühvel -, hogy ne itt dohányozz, mert engem zavar. – Szemöldököm kérdőn felvontam.

- Akkor mégis hol kéne? Tudtommal nincs megtiltva, hogy itt dohányozzak – nyomtam meg gúnyosan a lány által használt szót. – Kénytelen leszel elviselni – tettem még hozzá, majd elnyomtam az apró csonkot. A smaragdok indulatosan csillogtak, majd egy utolsó ölni akaró tekintet és sarkon fordulva bevágódott lakásába, és hangosan csattant az ajtó. Pár pillanatig csak bambultam, majd ismét kinyílt a szomszéd lakás ajtaja, és a rózsaszínhajú megjelent kezében egy üres konzervdobozzal.

- Ha már itt kell szennyezned a környezeted, mérgezned az embertársaid, akkor legalább a folyosót tartsd tisztán! – azzal erőteljesen a mellkasomhoz vágta az üres dobozt. Lassan nyúltam a hamutálként felajánlott tárgyért, majd lassan válaszoltam.

- Mintha nem használnék kukát… Nekem is van, és gondolhatod, hogy nem fogom eldobálni! – válaszoltam elfojtott indulatokkal. Erre a mondatomra, csak egy grimaszt kaptam válaszul, majd ismét becsapódott az ajtó. A kapott konzervdobozba beletettem a csikket, majd a lábtörlő melléhelyeztem. 

A nem túl otthonos falak között próbáltam egy kis kellemességet teremteni, de ez nem igazán akart összejönni. Mégis csak kipakoltam minden cuccomat, ami talán egy leheletnyi otthont sikerült becsempészni. Az második csomag aljáról szedtem elő apró kis semmiségeimet, mikor kopogtattak. Ráérősen sétáltam az ajtóig, mikor is meghallottam a vendégeim pár mondatát.

- Nem! Sakura, itt maradsz – hallottam határozottan Hinatát.

- Engedj haza, erre nem kényszeríthetsz! Ma csak kétszer akart felnyársalni a tekintetével… - válaszolta dühösen Haruno. 

- Nyugi már Sakura-chan! – kontrázott Uzumaki is. – Csak odaadjuk… - de nem fejezhette be, mert kinyitottam az ajtót.

- Sziasztok – vágtam meglepett arcot.

- Sasuke! – kezdett a dumába Naruto. – Csak gondoltuk köszöntjük az új lakót, így hoztunk egy kis sütit, meg egy kis piát. Tudod ilyen ismerkedős dolog – hablatyolt össze-vissza.

- Gyertek beljebb! Nincs nagy rend, de azért gyertek – próbáltam játszani a házigazdát. A szőke természetesen vigyorogva, míg Hinata kissé szégyenlősen lépett be. Ezzel szöges ellentétben Sakura csak dühösen nézett rám. Ennyire kiakasztotta volna a cigi téma?

- És Sasuke-kun, hogy érzed, milyen lesz az előadás? – hallottam meg Hinata hangját, míg a süteményt a hűtőbe tettem, a piákat meg csak egyszerűen a pultra.

- Hm… - hümmögtem, miközben becsuktam a hűtőajtót. – Mivel egy klasszikus nem látok benne semmi nehézséget – vontam vállat, bár ezt ők nem látták.

- Nagyon laza vagy Sasuke – jött a szőke hangja is, mire meglepetten vontam fel a szemöldököm.

- Ezt, hogy érted? – léptem a konyha és a nappali közti ajtóba.

- Csak úgy, hogy minden jelenetet elpróbáltatok… csak egy maradt ki… - célozgatott sunyi vigyorral. Hát igen, Sakura nem volt hajlandó a csókjelenetet is elpróbálni, mivel „Én nem csókolom meg, tiszta cigi szaga van!”… Nők!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés