November 23. 
19:26
Elhagyatott Hyuuga birtok

   „Furcsa ism�t ebben a h�zban j�rni. Minden olyan koszos, elhagyatott, l�tszik, hogy az�ta nem j�rt itt senki, mi�ta… mi�ta a csal�dom meghalt. Egyt�l-egyig.”
Hyuuga Hinata a konohai Hyuuga birtok ablak�n n�zett ki a gazos kertbe, arra a r�gi asztalk�ra, melyet �desanyja annyira szeretett. M�r egy �ve, hogy meghaltak, s ezzel egyidej�leg t�bb mint t�z fiatal is elvesztette sz�leit. De azoknak a fele nevel�sz�l�kh�z ker�lt, de � nem, Hinata nem. � l�bra �llt, nagy nehezen, a mai napig nem tudja, mi t�rt�nt unokab�tyj�val, Nejivel. 
   Hinata v�gigsim�tott sz�lei �gy�n, �s poross�ga ellen�re le�lt r�. M�g mindig �rezte a Hyuuga illatot, melyet a csal�d mindig mag�n hordott, azt az �desk�s levendula arom�t, melyt�l az ember egy percre behunyta a szem�t, hogy ki�r�thesse agy�t. Hinata fel�llt, �s tov�bbs�t�lt. Nem volt benne biztos, hogy visszak�lt�zik ide. Tal�n ki k�ne vennie egy szob�t valamelyik hotelben, �s ott maradni egy ideig. Nem �rezte mag�t t�l er�snek ahhoz, hogy itt maradjon, itt lakjon. Felkapta az �r�t, ami a kandall� tetej�n pihent, s t�sk�j�ba cs�sztatva elhagyta a h�zat. Kapucnij�t felh�zta, hogy senki ne ismerje fel, majd megkereste a legolcs�bb �s legk�zelebbi hotelt, �s benyitott az ajtaj�n. Konoha nem a lepukkants�g�r�l volt h�res. M�g a legszeg�nyebb hotelekb�l is er�s tisztas�g �rzet �radt, �s Hinata nyugodtan l�pett be a „213”-mas szob�ba, ahol melegs�g �s k�nyelmes francia�gy v�rta. Egyszer m�r aludt itt a h�g�val, Hanabival, aki szint�n meghalt. Hinata lepakolta csomagj�t, �s levette dzsekij�t, hossz�, lil�s haj�t a v�ll�ra vetette, frufruj�t kit�rte arc�b�l, majd a t�k�r el� �llt. Egy s�padt, szomor� l�ny n�zett vissza r�, levendula sz�n� szemeit egy pillanatra eltakarta, mikor becsukta szemh�j�t, s h�trad�nt�tte a fej�t. Mennyire �r�lne, ha csak egyszer, utolj�ra l�thatn� sz�leit. Jobb ez �gy, akkor csak m�g rosszabb lenne, gondolta b�natosan, majd le�lt az asztalhoz, �s el�vette laptopj�t, majd v�szesen p�ty�gni kezdett. Hyuuga Hinata tizennyolc �ves, �rva l�ny volt. Nem dolgozott, de minden szabadidej�t az �r�ssal t�lt�tte. Hinata �rt, egy fiatal, de tehets�ges �r�n�t szem�lyes�tett meg. Egy novell�sk�tetet m�r kiadott, mellyel hatalmas sikert �rt el, s most egy reg�nyt k�sz�lt kiadni. M�r hamarosan a v�g�hez �r. A reg�ny egy tizennyolc �ves l�nyr�l sz�lt, akit Sam�nak h�vtak, s most Hinata belehajolt az eddig meg�rtakba.

„Nincs is rosszabb �rz�s, mikor az ember azzal szembes�l, hogy v�gleg egyed�l maradt. Mintha egy vir�g �llna az �t ment�n, s egyetlen szirm�t�l akarn�k megfosztani, de az �r�lt er�vel k�zd, hogy az sz�p�tse meg �t, az �ltesse. Sama akaratlanul is az �llatokra gondolt. A csig�ra, mely lass�, m�gis er�s, hisz a saj�t h�z�t elb�rja. De val�ban � a leger�sebb? Mi �rtelme egy er�s elef�ntnak, ha az saj�t tests�ly�n�l t�bbet nem k�pes elb�rni? Olyan, mint az ember. De m�gis, az emberek mind olyanok, mint a hangy�k. Kicsik �s sokan, de �k �rtanak a vil�gnak, � pedig bossz�b�l nekik is �rt. Elveszi szeretteiket, �gy v�gleg egyed�l maradnak. 
’Eml�kszem m�g a napra, mikor olyan voltam, mint egy macska, akit kihaj�tottak az utc�ra.’
 Sama egyed�l fek�dt az es�ben. Fek�dt a hideg betonon, v�res arca az aszfaltnak nyom�dott, s hirtelen valaki meg�rintette a h�t�t, � feln�zett, �s egy sz�lesen mosolyg� fi�val tal�lta szembe mag�t. Egy fi�val, akinek mosolya b�rmi kincsn�l t�bbet �rt, oly’ kedves volt, oly’ b�tor �s v�delmez�. A kez�t ny�jtotta Sama fel�, a seg�ts�g�vel talpra �ll�totta. A neve Nobuo volt, gy�ny�r� n�v. Hazavitte Sam�t, az � otthon�ba, s azt mondta, m�t�l itt lakik, Konoh�ban. Otthont adott neki, �s Sama m�r olyan volt, mint egy befogadott macska, egy �hes kiscica. Nobuo �telt hozott, gondoskodott r�la, de � tudta, hogy a l�nynak majd el kell mennie. Elviszik t�le, �s � nem marad m�s, csak egy m�l� �br�nd, k�nnyekkel �s k�sz�nettel. De h�t… minden olyan gyorsan t�rt�nt. Alig ismerhette meg, m�ris azon kapta mag�t, hogy nevel�sz�l�kh�z ker�lt, a h�res Ukiyo csal�dhoz. Fujio �s Mayu Ukiyonak k�t fia volt, de Sama sosem ismerte meg �ket, de a k�t nevel�sz�l�j�t se. K�t nap ut�n megsz�k�tt t�l�k, szabad akart lenni, mint a mad�r, sz�rnyra kapott, hogy visszarep�lhessen f�szk�be. Nobuo f�szk�be, aki kedves, �s azon nyomban a legjobb bar�tja lett. Alig volt ez n�h�ny h�napja. M�r minden v�ltozott, kider�lt, hogy Nobuo az utca fia, �nekel, kever, mindent csin�l. Sam�t is beavatta ezekbe a dolgokba. �nekelt, Nobuo azt mondta, a hangja olyan, mint egy kiny�lt cseresznyevir�g, olyan gy�ny�r�. L�tta, ahogy az emberek ugr�lnak, forognak, t�ncolnak, vonaglanak, mintha nem is lenne csontjuk. Az eg�sz olyan k�nny�nek t�nt, ahogy �k csin�lt�k, Sam�t elkapta az �rz�s, hogy ez neki is sim�n menne. De t�vedett… Nem olyan egyszer� ez…”

Hinata elgondolkodott, majd behunyta a szem�t, s tov�bb k�pzelte a t�rt�netet.

December 8.
19:26
Konoha utc�i

   „Egy h�nappal a trag�dia ut�n, ami sor�n azokat az embereket kiv�gezt�k, akik kapcsolatban �lltak Namikaze Minat�val, �s ez�ltal sok fiatal �rv�n maradt. K�zt�k volt egy tizennyolc �ves l�ny. Konoha utc�inak talaj�n hevert, hasra fordulva, mintha most dobt�k volna le valahonnan. R�zsasz�n tincsei az arc�ba hullottak, szem�t csukva tartotta, nem volt eszm�let�n�l. Ott fek�dt, tehetetlen�l, nem is �rtve, mi zajlik k�r�l�tte. Azt sem fogta fel, hogy valaki let�rdelt mell�, �s finoman r�zogatni kezdte.
            -           H�! – sz�lt halkan. – Kelj fel!
De az nem mozdult. Fej�ben m�g mindig a vak �ress�g t�tongott, majd mikor a mellette guggol� m�g jobban r�zogatni kezdte, kinyitotta a szem�t. L�t�k�r�ben csak a hom�lyos vil�g, az utcai l�mp�k f�nye hatolt be, f�l�ben a messzir�l �rkez� szavak hallatsz�dtak. 
            -           Kelj m�r fel! Hallod?”
Fel sem fogtam, hogy hozz�m besz�l, de mikor felmer�lt bennem, hogy l�legzek, l�tok �s kattog az agyam, r�j�ttem, hogy �lek. H�tamra fordultam, �s fel�ltem, fejem r�mesen sajgott, �reztem az arcomra r�tapadt v�rt. Nyakam v�szesen elzsibbadt, de a k�nok k�njait ki�llva feln�ztem felkelt�mre. M�r az embert sem hagyj�k nyugodtan aludni... Ezzel persze nem volt id�m t�r�dni, mert most alaposabban megn�zhettem felkelt�met, aki egy… fi�?! Sz�lesen mosolygott, olyannyira, hogy a fejem azon nyomban kitisztult. A fi�nak tengerk�k szemei voltak �s sz�ke haja, melyek k�cosan �lltak �ssze-vissza. A kez�t ny�jtotta fel�, pedig nekem m�g az sem jutott el a tudatomig, hogy fi� vagyok-e vagy l�ny. 
            -           A nevem Uzumaki Naruto! – vigyorgott a fi�. – Rem�lem, te nem ut�lsz!
            -           Ha-Haruno Sakura – motyogtam v�g�l, mikor r�j�ttem, hogy tulajdonk�ppen a nevemre k�v�ncsi. – Mi�rt ut�ln�lak? 
            -           Az �n ap�m miatt vagy te is most �rva – hajtotta le a fej�t Naruto, de csak elmosolyodtam, �s megveregettem a v�ll�t. V�g�l is m�r nem tehetek ellene semmit!
            -           Ne agg�dj! – suttogtam. – M�r mindegy! 
Naruto elvigyorodott, �s talpra seg�tett, majd elkezdett vonszolni egy r�vid mell�k�ton. �rtetlenkedve meredtem r�, elv�gre �n nem egy h�tizs�k vagyok, amit csak �gy hordozgathat. Miel�tt ezt tudat�ra hozhattam volna, megsz�lalt. 
            -           Konoha – mondta Naruto. – Egy nagyon sz�p v�ros volt. N�lam fogsz lakni egy darabig, de majd el fognak vinni. Nevel�sz�l�kh�z ker�lsz. 
            -           �n nem akarok nevel�sz�l�kh�z ker�lni – ijedtem meg. Na, neeem, azt nem! �n egy tizennyolc �ves f�ggetlen h�lgy vagyok, k�rem! – Azok semmit nem engednek meg. 
            -           Honnan tudod? – vigyorodott el Naruto. – De �r�lj, kapsz rendes kaj�t. Tal�n rament is.
Az utols� sz�n�l felcsillant a szeme, �n pedig felnevettem. Szuper, egy ramen-m�ni�s idi�ta. Kell enn�l t�bb? De v�g�l is ez aranyos. T�k j�, hogy lakhatok n�la. Lesz t�rsas�gom, legal�bbis jobb, mint az utc�n k�borolni, ahol minden sarokr�l perverz f�rfiak bukkannak el�, �s akkor�t sik�tani miattuk, hogy leszakad az �g f�l�tted. V�g�l is beleegyeztem, hogy Narut�hoz k�lt�zzek, de nem akartam nevel�sz�l�kh�z ker�lni. Tizennyolc �vesen engem m�r nem kell p�tyolgatni. A sz�leim hal�l�t is j�l viselem, b�r lehet, hogy ez az�rt van, mert a v�g�re am�gy is borzaszt� kapcsolatunk volt. Vajon az � k�v�ns�guk, hogy nevel�sz�l�kh�z ker�ljek? K�szi sz�pen…
   Naruto h�za kicsi volt �s s�t�t, de otthonos. Bel�lr�l azonban �gy t�nt, t�bb mint f�l tucat ember elf�r benne. Kis konyha tartozott a h�zhoz, a nappali �s az �tkez� egyben �llt. A konyhapulton tucatj�val �lltak az �res t�ny�rok, tejes dobozok, hatalmas volt a kupler�j, nekem valahogy m�g is tetszett. Jobb ez, mint egy patyolat tiszta �tvenmilli�s h�zban lakni. Az is romokban hever m�r. 
            -           Te sosem raksz rendet? – k�rdeztem megfordulva, csak hogy sz�vassam �jdons�lt lak�t�rsamat. Naruto zavartan kezdte el vakargatni a tark�j�t, de nem v�laszolt. Elvigyorodtam, �s lassan kezdtem el s�t�lgatni a h�zban, alaposan megfigyelve mindent. Ez maga az �lomotthon a r�gi �letem ut�n. Ahogy s�t�ltam, az egyik polcon egy csal�di fot�t l�ttam, de nem Narut��t. A fi� a k�pen v�r�s haj� volt, �s egy b�bot tartott a kez�ben, sz�lei kor�ntsem �gy n�ztek ki, mint Namikaze Minato �s a feles�ge.
            -           Lakik itt m�g valaki m�s is? – k�rdeztem. Naruto k�t t�ny�r ramennel t�rt vissza, �s miut�n �tadta az egyiket, b�lintott.
            -           A band�m lakik itt. Utcai banda, �nekelni szoktunk – magyar�zta Naruto. – Boldogak lesznek, ha megismernek t�ged. Tudsz �nekelni?
V�llat vontam. Sokan mondt�k, hogy remek �nektud�som van.
            -           H�t… - kezdtem habozva. – �nekelni tudok.
            -           Ne par�zz ennyire, biztos j� vagy! – legyintett Naruto vigyorogva. – V�god?
Vigyorogva b�lintottam, �s le�ltem Naruto el�, hogy befalhassam a rament. M�g be sem fejeztem a saj�t adagomat, amikor Naruto m�r a m�sodikat ette. Milyen m�zlista ez a gyerek. Csak eszik, eszik �s eszik, de egy deka felesleg sincs rajta. Nem mintha �n t�ls�lyos lenn�k, �gy n�zek ki, mint egy csontv�z. Naruto nem t�r�d�tt velem, l�tsz�lag nagyon bele tudta mag�t �lni a ramen ev�szetbe, de mikor m�r a harmadikat ette, kicsit zavartan kanalaztam az eny�met. A v�g�n teli hassal d�ltem h�tra, ilyen j�l sem laktam m�g, pedig az�rt mindennap kiad�s �tkez�s v�rt engem odahaza, de ez a ramen t�nyleg isteni volt. Naruto egy vizes rongyot adott, mellyel most sebeimet kezdtem el t�r�lgetni, de m�g le sem kentem teljesen, mikor egy csapat ember vonult be az ajt�n.
            -           �rtsd m�r meg, Temari! – Egy hossz�, sz�ke haj� fi� magyar�zott egy n�la kisebb, s�t�tsz�ke haj� l�nynak, aki el�g idegesnek t�nt. – Ha azok nem akarj�k, hogy ott legy�nk, nem lehet�nk ott! 
            -           Dehogynem! Ezek is csak emberek, vagy tal�n f�ltek t�l�k? – Temari g�nyosan vigyorgott, majd mindny�jan egyszerre torpantak meg, mikor megpillantott�k minket. Gyorsan az ajt� mellett �ll� t�k�rbe n�ztem, hogy nincs-e valami rajtam, de csak a v�r bor�totta arcom fel�t. 
            -           Ez meg ki? – k�rdezte egy barna haj� l�ny, �s megigaz�totta feje tetej�n �l� k�t konty�t. De kedves, mit ne mondjak… 
            -           Lehetn�l egy kicsit udvariasabb is – jegyezte meg egy v�r�s haj� fi�, pontosan az, akit a k�pen l�ttam. R�m mosolygott, �s nekem olyan forr� lett az arcom, hogy m�r t�nyleg elfelejtettem, ki is vagyok.
            -           Gyerekek… - kezdte Naruto, �s egy v�r�s haj� l�ny megk�sz�r�lte a tork�t. -… � itt Haruno Sakura! Az utc�n tal�ltam. 
            -           Az utc�n? – k�rdezte az egyik fi�. Olyan �res tekintete volt, hogy m�r azt hittem, halott. 
            -           Igen! – Naruto kih�zta mag�t. – Sakura, bemutatom a sr�cokat: a hossz�, barna haj� sr�c, Hyuuga Neji, folyton �t, nem t’om, mi�rt. Azt�n a mellette �ll� k�t kontyos csaj, Tenten, �k ketten j�rnak. Vagyis j�rni fognak! – A k�t eml�tett erre elpirult, melyet megmosolyogtam. – Mellette Sabaku no Temari, egy igazi szadista csaj, nem tudom, mire j� ez a haj neki. N�gy copfot m�g �n is tudok csin�lni! Azt�n Hoozuki Suigetsu, a kis feh�r, mellette Karin, a szem�veges v�r�s, folyton piszk�lj�k egym�st Suigetsuval. Deidara-chan, pirom�ni�s sz’tem, de ne n�zd meg a rajzait, amik el�g b�n�k. �s v�g�l Sasori, a v�r�s. Sr�cok, � itt Haruno Sakura!
            -           Naruto! – sziszegte Deidara. – Ne h�vj Deidara-channak!
Naruto elvigyorodott, �s hagyta, hagy mutatkozzanak be.

December 12.
15:01
Konoha utc�i

   Egyed�l s�t�ltam az utc�n, kapucnimat j� szorosan a fejemre h�zva. M�r kerestek, hogy egy nagy m�lt� csal�d nevelt l�nya lehessek, de mindig megl�gtam. Ahogy mondtam, nem v�gyok nevel�sz�l�kre. A vil�g minden kincs��rt sem hagyn�m ott Narut��kat. Hisz minden olyan j�l megy…
   Riadtan fordultam meg, mikor valaki meg�rintette a v�llam, �s egy magas, mogorva arc� f�rfi n�zett le r�m. Els� mondatom az lett volna, hogy a kurva any�d, de ezt jobbnak l�ttam magamban tartani. Ha egy kis s�lyfelesleg lenne a fick�n, elmehetne egybe nyak� biztons�gi �rnek. S�t�t haja keresztezte arc�t, durva von�sai egy kicsit elrontott szoborportr�ra eml�keztettek. Ilyet Naruto is tudna csin�lni. A szeme �benfekete volt, ridegs�get �rasztott, a sz�vem gyorsabb ritmust vett fel, �s meglepet�semre, annyira megr�m�ltem, hogy eszembe sem jutott elfutni.
            -           M�r el�g r�g�ta keres�nk t�ged, Sakura – sz�lt halkan a f�rfi. – A nevem Uchiha Fugaku, �n leszek a mai napt�l a nevel�ap�d. 
�lltam n�m�n, majd mire nagy nehezen leesett, hogy mit is mondott, olyan heves tiltakoz�sba kezdtem, hogy csak nagy nehezen tudott be�ltetni az aut�ba. El is hallgattam, mikor meg�reztem az aut�ban rejl� illatot. M�lyet szippantottam bel�le, olyan finom volt, ell�gyultam, �s egy mukkan�s n�lk�l t�rtem az utat. Szuper, m�r megint vesztettem, hogy nekem semmi nem j�n �ssze soha…
            -           Megmutatom a szob�dat, a nevel�any�dat megismerheted m�r most – t�j�koztatott, mikor leparkolt a h�z el�tt, ami nem volt kicsi, mit is mondjak. Biztos egy d�sgazdag sznob csal�d. A nappaliban a kis te�z� asztal mellett egy fekete haj� n� �lt. Mikor megpillantotta a mellettem �ll� �reget �s engem, fel�llt, �s mindkett�nket szoros �lel�sbe z�rt. H�t ez mi volt? N�lam ez m�r nem egy j� pont…
            -           A nevem Uchiha Mikoto – mosolygott a n�. – A nevel�any�d. Van k�t fiunk, de �k egy p�r napig nem lesznek itthon.
Roppant zavarban voltam. Belecs�ppentem egy csal�d �let�be, semmi �tbaigaz�t�st nem adtak nekem, mintha az lenne a legterm�szetesebb dolog, hogy �r�kbe fogadnak. De engem nem kell �r�kbe fogadni! Levetettem magam az �gyra a szob�mban, keresztbe fontam karomat, mintha �vekig azt tervezn�m, hogy �gy maradok. Fortyogott bennem a d�h, el akartam innen menni, de nem most. Jobb �tlet nem l�v�n felemeltem a telefonomat, �s t�rcs�ztam kedvenc bar�tom sz�m�t. 
            -           Sakura, m�r mindenhol kerest�nk, hol vagy? – hallatsz�dott Naruto aggodalmas hangja, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Ilyenkor olyan idi�ta tud lenni. 
            -           Egy f�rfi megtal�lt az utc�n, valami Uchiha Fugaku, azt �ll�tja, hogy � a nevel�ap�m, �s most itt �l�k a h�z�ban – hadartam, csoda, hogy �rtettem saj�t szavaimat. Naruto nem sz�lt. – El akarok innen menni! 
            -           Ne agg�dj! – mondta a fi�. – Maradj ott �jszak�ra, g�z lenne, ha m�r most elsz�kn�l!
Nem igaz�n lelkesedtem az �tlet�rt, de ink�bb hallgatok Narut�ra, pedig azt�n � a m�sik szerencs�tlen mellettem, de valahogy most jobban b�ztam az � �tlet�ben, mint a saj�tomban. 
            -           Mit csin�ljak? – k�rdeztem. Sakura, te ezt m�g nagyon meg fogod b�nni!
            -           Maradj a h�ts�don! Ha h�vlak, sz�kj ki! �rted fogom k�ldeni Sasorit �s Deidar�t. �rtenek a sz�ktet�shez. – Naruto nyugtat� hangja m�ly s�hajt v�ltott ki bel�lem, att�l is megk�nnyebb�ltem, hogy nem � j�n. Sasori �s Deidara nem t�nnek annyira szerencs�tlennek, mint �.

December 14.
22:56
Uchiha birtok

    �beren figyeltem a telefont �lt�mben, mintha a puszta gondolatommal meg tudn�m sz�laltatni, de csak annyit �rtem el vele, hogy szemem k�nnybe l�badt. Ez a rohadt telefon sosem pislog? Kezdett elfogyni a t�relmem, v�g�l fel�lltam, �s pont abban a pillanatban cs�rd�lt meg. H�t ki a szerencs�tlen? Pontosan, Haruno Sakura! 
            -           Naruto? – k�rdeztem suttogva. 
            -           Sasori vagyok! Itt �llunk a h�z m�g�tt, m�ssz ki az ablakon! Deidara ott �ll alatta – sz�lt bele Sasori. Letettem a telefont, �s kib�multam az ablakon, ami alatt Deidara �llt vigyorogva. Biztos j� �tlet volt �t k�ldeni? Ezen nem akadt id�m gondolkodni, gyorsan felkaptam kab�tomat, �s azt a pul�vert, aminek Uchiha illata volt, �s kiugrottam az ablakon. Ezt a darabot is csak az�rt tartom meg, mert tetszik. Halk puffan�ssal �rtem f�ldet, az ablak nem volt magasan, alig k�t m�teren. Deidar�val �tv�gtunk az �sv�nyen, �s �tm�sztunk a ker�t�sen, aminek t�loldal�n Sasori �lt egy aut�ban. Akaratlanul is vigyor sz�k�tt az arcomra, mikor megpillantottam a fi�t. 
            -           Siess�nk! – unszolt Deidara, �s be�lt�nk a h�ts� �l�sre. Sasori a g�zra l�pett, �s elhagytuk az Uchiha birtokot. P�p� Mikoto n�ni, soha viszont nem l�t�sra, nem fogtok hi�nyozni! 
            -           Nem fogj�k tudni, hol keressenek? – k�rdeztem agg�dva.
            -           Tizennyolc �ves vagy – jegyezte meg Deidara. – Nincs k�z�k hozz�d. 
            -           Akkor minek kellett nevel�anya?
            -           Ez j� k�rd�s – nevetett fel. – Biztos az�rt, mert nem tudsz vigy�zni magadra! 
A kijelent�st egy er�s �t�ssel jutalmaztam, majd az aut� meg�llt Naruto h�za el�tt, �s Sasori be�llt a gar�zsba. 
Miut�n mindny�jan kisz�lltunk, Sasori mag�hoz �lelt, �n kiss� megh�kkenve viszonoztam azt. V�gre itthon voltam, ott, ahol minden �r�m�m megvan. L�ttam magam el�tt Naruto lelkes arc�t, Karin �s Suigetsu veszeked�s�t, Tenten mosoly�t, �s Temari gy�zelemittas tekintet�t, ami mindig olyan volt. K�t napig tart�zkodtam h�zon k�v�l, de m�ris annyira hi�nyoztak bar�taim. Itt van, hazat�rtem… Sasori �lel�se olyan nyugtat�, �s nem akartam elengedni. �risten, ebben a p�zban hetekig ellenn�k.