Gaara elmosolyodott, majd elült a homokba. 
- Hol tanultál meg ilyen jól táncolni? – kérdezte Temari. – És el sem mondtad, ráadásul a nővéred vagyok. 
- Bocsi – vonta meg a vállát mosolyogva.
- Kicsit sok volt már ez a vállrángatás – forgatta meg a szemeit Sasuke. Gaara elvigyorodott, majd hátra dőlt. 
- Még nekem se mondtad el – nyögte Ino. Gaara ránézett.
- Nem tartottam fontosnak, nem szeretek az ilyenekkel hencegni – mondta. Sasuke kajánul felnevetett, mire a vörös csak egy gyilkos pillantást küldött felé. Ekkor Ino telefonja megcsörrent. 


- Hallo?
- …
- Á, szia, anya, mizu?
- … 
- A tóparton vagyok, a haverokkal. Mer?
- …
- Értem, rendben, azonnal megyek.


Ino lenyomta a telefont és barátai felé fordult.
- Anyám, volt, azt mondta, hogy menjek haza – mondta.
- Most azonnal? – kérdezte Temari. Ino bólintott, majd felkapta a táskáját.
- Várj, hazaviszlek – indult utána Gaara. 
- Köszönöm – mosolygott rá a lány, mire a vörös is elmosolyodott.
- Akkor már minket is hazavihetsz – szólalt meg Tenten. Gaara megfordult, majd intett barátainak, hogy jöjjenek. Lassan indultak el a kocsihoz, majd miután odaértek, beszálltak, s Gaara rálépett a gázra. Az út némán telte el, senki sem beszélt, még Naruto sem. Gaara már bent volt a városban, s már Ino háza felé közeledett. 


Pár perc múlva megállt a jól ismert lila ház előtt. Ino egy gyors puszit lehelt Gaara ajkaira, majd kiszállt és integetni kezdett. Barátai vigyorogva visszaintegettek neki, majd tovább hajtott a kocsi. Ino egy darabig nézte a távolodó autó alakját, majd bement a házba. Beérve a nappaliba a szülei pillantotta meg. A kanapén ültek, egy újságot fogva a kezükbe, majd amikor megpillantották lányukat elmosolyodtak. 
- Szia, kicsim, ülj le – mondta az apja. Ino egy kicsit bizonytalanul lépett közelebb. Lehuppant a kanapéra, táskáját maga mellé helyezte, észrevehetetlenül óvatosan.
- Valami baj van? – kérdezte félénken. 
- Dehogy, csak a suliról lenne szó. Épp most olvastuk az újságban, hogy az iskola Spanyolországba költözik. Ezt kéne megbeszélnünk – mondta az anyja. Ino lassacskán bólintott.
- Miről kéne beszélni? – kérdezte.
- Az új iskoládról. Találtunk neked egy másik sulit, ahova beiratkozol, rendben? – kérdezte az apja. Ino nem akart hinni a fülének. Szemei kitágultak, szája kinyílt. Az k van zárva, gondolta magában. Egy ideig meredten bámult szüleire, akik nyilvánvalóan nem is sejtették, hogy lányuknak ez nem igazán tetszik. 



Eközben a többiek az utón haladtak Gaara kocsijában. 
- Itt dobj ki engem – szólalt meg Sasuke. Gaara letért az útról és megállt egy nagy fehér színű ház előtt. Az Uchiha kiszállt, búcsút intett barátainak és bement a házba. Belépett a nappaliba, ahol egy fekete hajú fiú ült.
- Szia, öcsi – állt fel.
- Csá, Itachi – köszönt flegmán Sasuke. – Helyzet?
- Az előbb beszéltem anyáékkal Spanyolországról – kezdett bele Itachi, mire Sasuke érdeklődve kapta fel a fejét. 
- És? – kérdezte kíváncsian. 
- Körülbelül fél órát vitatkoztunk, de sikerült meggyőznöm őket, hogy elmehessünk Spanyolba – húzta ki magát büszkén az idősebb Uchiha. 
- Végre valamiben hasznos vagy – mondta gúnyosan Sasuke, mire Itachi jól fejbe vágta.
- Menjél csomagolni, holnap indulunk – ment fel a lépcsőn Itachi. Sasuke megsimogatta azt a pontot, ahol bátyja fejbe vágta és felment a szobájába. Furcsa érzéseim vannak a holnappal, de talán az egész évvel kapcsolatban, gondolta magában, miközben kinyitotta fekete bőröndjét és a szekrényéből kipakolta a ruhákat. Meglátta a szekrényben a ruháit, amit még a Hawaii-szigetekre vitt, s azokat is elpakolta. 



- Itt rakj ki minket – kocogtatta meg Gaara vállát Hinata. Gaara bólintott, majd megállt a Hyuuga birtok előtt. A két Hyuuga kiszállt, majd integetve nézték, ahogy barátaik tovább mennek. 
- Gyere – szólt Neji, majd elindult a bejárat felé. Hinata egy kis késéssel követte. Bent egy férfi várta őket. 
- Szervusztok – köszönt, majd intett, hogy üljenek le a kanapéra. A két Hyuuga teljesítette. Leültek a kanapéra, s feszült figyelemmel várták, hogy megszólaljon. 
- Hallottam, hogy a Konoha High School-t átrakták Spanyolországba. Most arra lennék kíváncsi, hogy nem akartok-e iskolát váltani – kezdett bele a férfi.
- Apa, ez mégis, hogy jutott eszedbe? – kérdezte Hinata. Az apja nem válaszolt. 
- Nem szeretnénk sulit váltani Hiashi. Spanyolországba szeretnénk menni, a többiekkel, és ott folytatni a tanulmányainkat – vette át a szót Neji. 
- Van fogalmatok róla, hogy ez mekkora felelősséggel jár? – állt fel hirtelen Hiashi. Hinata összerándult a hirtelen haragtól, ami apja testéből áramlott. 
- Tudjuk. Épp ezért döntöttünk így. És ha még nem esett volna le, nem egyedül leszünk. Ott lesznek a tanárok, a többiek. De tudunk magunkra vigyázni, nem vagyunk már óvodások. Hinata 16, én 17 éves vagyok – világosította fel nagybátyját Neji. Hiashi, most nyugalmat erőltetett az arcára és leült. 
- Nem érdekel. Akkor sem tartom ezt jó ötletnek – ellenkezett továbbra is. Hinata most felbátorodott, és kiöntötte magából azt a kérdést, amit eddig fogalmazott magában.
- Bezzeg akkor nem ellenkeztél, amikor Hawaiira mentünk – csattant fel. Hiashi megütközve nézett rá.
- Hinata, az más volt. Ott csak egy hónapra mentetek… - kezdett bele, de Hinata félbeszakította:
- Kettőre – kiáltotta. Neji megszorította a kezét.
- Nyugodj meg Hinata – mondta neki. Hinata ránézett, majd leült. 
- Akkor csak két hónapra mentetek, de most egy évre mentek – folytatta Hiashi. – És, ha ilyen hangon beszélsz velem, végleg elfelejtheted Spanyolországot. 
Hinata arcizmai nem változtak, továbbra is dühösen nézett apjára. Hiashi most nagyot sóhajtott.
- Elmehettek – jelentette ki, és Hinata úgy meglepődött, hogy még lélegezni is elfelejtett. Miután felfogta, hogy apja mit is mondott, lélegezni gyakorolt, mert ebben a pár másodpercben az is elfelejtette. Neji elvigyorodott, majd rácsapott egyet Hinata hátára, aki ezután már rendesen tudott lélegezni. 
- Ez most komoly? – nyögte a lány. Hiashi bólintott, majd kiment a szobából. Neji és Hinata nagyon gyorsan álltak fel, s egymás tenyerébe csaptak.
- Na, spuri fel – mondta Neji, majd Hinata már robogott is fel, Neji viszont csak könnyedén, zsebre dugott kézzel sétálgatott fel. Hinata berobbant a szobájába, majd kivette sötétkék bőröndjét, s az ágyra helyezte, ahol megpillantotta kivasalt ruháit. Szépen behajtotta őket a bőröndjébe, majd a szekrényéből is kivett néhány ruhát. Behajtotta őket a bőröndjébe, majd becsukta azt és leült a laptopja elé. 
- Jaj, de hiányoztál – mosolyogott. Laptopját nem vitte magával Hawaiira, így elég távol volt a laptopjától. Bekapcsolta, majd fellépett msn-re. Sakura még Hawaiion megadta neki az msn címét, így most felvette. Barátai között senki sem volt fenn.
- Biztos szülői eszmecsere van – mosolygott. Lelépett az msn-ről, majd megnézte e-mailjeit. Miután egytől egyig elolvasta, kikapcsolta a gépet és elment fürdeni. Előtte magához vette sötétkék hálóingjét és úgy ment be a fürdőbe. A ruháját ledobta magáról, s beállt a zuhanyfülkébe. Magára engedte a vizet, testét bekente tusfürdővel, haját pedig samponnal és mindkettőt leöblítette magáról. Kilépett a zuhanyzóból, magára terítette fehér köntösét, az előző ruháját pedig berakta a mosógépbe. A házban összesen három mosógép volt. Hinata sosem értette, hogy miért kell három mosógép. Berakta a szennyest és beindította. Még a hülye bátyám is idehozza a ruháit, szörnyülködött magában. Fogott egy törülközőt, és haját megtörölte vele. Ezután kezébe vette a hajszárítót és megszárította vele feketés fürtjeit. 
Mikor az teljesen megszáradt elrakta, felvette hálóingjét és bement a szobájába. Ott lefeküdt az ágyára és egyből elkapta az álom. 




Gaara, Temari, Shikamaru, Tenten és Naruto voltak még a kocsiban. Naruto lakott a legközelebb, így Gaara őt rakta ki először. Naruto búcsút intett nekik, majd beviharzott a házba. Felrohant szobájába, és a narancssárga sporttáskáját előkapva bedobálta az összes ruhát, ami a kezébe akadt. Biztos, hogy megy. Senki nem tiltja meg neki, hogy Spanyolba menjen. Szülei születésekor meghaltak. Elszomorodott, mikor erre gondolt. A három fényképet berakta a hátizsákjába, majd az egyik sarokba lakta. Fogta pizsamáját és berohant a fürdőbe. Levette ruháit és beállt a zuhany alá.
Pár perc múlva kiszállt onnan, megtörülközött, felvette pizsamáját, visszament a szobájába és bevetette magát az ágyba. Egy ideig a plafont bámulta, majd álomba merült. 



Gaara már mindenkit kiszállított, már ők is otthon voltak Temarival. 


Tenten fáradtan ment be a nappaliba, ahol szülei vártak rá. 
- Sziasztok – köszönt kómásan, majd levágta magát a kanapéra. Szülei összenéztek.
- Szeretnénk veled beszélni. Spanyolországról – kezdett bele az apja. Tenten hihetetlen gyorsasággal ült fel.
- Megyek – jelentette ki határozottan a lány. 
- Biztos vagy benne? Még nem késő sulit váltani. Kereshetünk egyet – szólalt meg az anyja. Tenten elszántan nézett szülei szemébe. Apja megadóan sóhajtott, de anyja nem hagyta magát.
- Van fogalmad róla, hogy mibe kerül ez? Ki fog téged etetni? – kérdezte aggódóan. 
- Anya – kiáltott fel Tenten. – Nem vagyok már három éves, tudok én csinálni magamnak kaját. Egyébként is, kollégiumba megyek, onnan pedig a suliba. Majd ott kajálok. De ott lesznek a csajok, és ők is nagyon jól tudnak főzni.
Anyja erre nem tudott mit mondani. 
- De, hogy fogsz nélkülem boldogulni? – kérdezte. Tenten a homlokára csapott.
- Ötven éves koromig a gondomat akarod viselni? – kérdezte epésen. Az anyja megütközve nézett rá.
- Nem, de… 
- Akkor miért nem engeded, hogy a saját utamat járhassam? Hawaiira elengedtél, emlékszel?
- Igen, de az nem volt ilyen hosszú idő – mondta. Tentennek most majdnem kicsúszott a száján a cápaharapásos baleset, de még az utolsó pillanatban visszafogta magát, mert ha kikotyogná, biztos, hogy nem engednék el. 
- Mehetsz, de szünetekben hazajössz – utasította az apja.
- Köszönöm – mondta, majd felrohant a szobájába pakolni, fürdeni és aludni. 



Eközben a Nara házban is folyt a vita.
- Nem! Kizárt dolog – ordította Mrs. Nara.
- Drágám, kérlek, higgadj le – nyugtatta a felbőszült asszony a férje. 
- Dehogy higgadok! Nem megy a világ végére, csak úgy – ordította a nő.
- Jaj, anya. Nem csak úgy megyek a világ végére, hanem tanulni. Mint te is tudod, a suli Spanyolba költözött és nekem eszem ágában sincs sulit váltani – mondta unottan Shikamaru.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – kiabálta le Mrs. Nara a fiát. 
- De jogos volt – szólt közbe a férje. Shikamaru anyja döbbenten nézett rá.
- He? – fordította enyhén jobba a fejét.
- Szerintem el kéne őt engednünk. Csak tanulni megy – mentette meg fiát Mr. Nara. Mrs. Nara már a száját nyitotta volna, de aztán összecsukta.
- Sk ruhát csomagolj, minden évszakra, talán az egészet elvihetnéd. Csomagolok az útra ennivalót és innivalót, mindenképpen hívjál fel, ha megérkeztetek, és hetente minimum kétszer hívj fel, hogy jól vagy-e. Bármikor hazajöhetsz – kezdett bele az anyja. Shikamaru csak unottan hallgatta végig, majd kelletlenül bólintott, és felment a szobájába. Lassan pakolta be a cuccait, nem sietett. Fürdeni nem volt kedve, de muszáj volt ezért kerek három perc alatt tisztán jött ki a fürdőszobából, ahova az előbb ment be. Lefeküdt az ágyára, s természetesen egyből elaludt. 



Gaara és Temari a nappaliban ültek, anyjukkal szemben.
- Oké, értem én, hogy mi a helyzet. El akartok menni Spanyolországba, ott is egy kollégiumba, ami a Konoha High School-hoz tartozik – vázolta fel röviden Mrs. Sand. Két gyereke bólintott.
- Igen, de nem szeretnénk magyarázkodni, hogy miért, hisz te is tudod, hogy ott a suli – jegyezte meg Temari.
- Készüljetek fel rendesen, nyugodtan mehettek, majd felhívom Kankurot, hogy menjen értetek – dőlt hátra Mrs. Sand. Temari és Gaara összenéztek. 
- Mi az, hogy Kankuro jöjjön értünk? – kérdezte Gaara.
- Nem is tudjátok? – kérdezte döbbenten. Két gyereke a fejét rázta. 
- Kakuro Spanyolországba ment. Nem Olaszba – mondta. Temari és Gaara eltátották a szájukat. Mrs. Sand most felállt, majd átnyújtott két bőröndöt. Gaaranak egy bordót, Temarinak pedig egy fekete-fehéret. Mosolyogva vették át, s felmentek a szobájukba. Temari kinyitotta a bőröndöt, és belepakolta az összes ruháját. Gaara ugyanígy tett, bár őt nem nagyon izgatta ez az egész „Spanyolba megyünk” dolog. A csomagolással hamar végzett, elment fürdeni, majd fáradtan feküdt be az ágyába.
Temari is hamar végzett a pakolással, hisz minden ruhát elvitt, így í bőrönd nagyon nehéz lett, mázlija volt, hogy nagy a bőrönd. Magához vette fekete spagetti pántos hálóingjét és elment fürdeni. Miután végzett, kijött a fürdőből, dobott egy sms-t Inonak és lefeküdt az ágyába.
Kerek tíz perc múlva már, csukott szemmel, az álmok birodalmába lépett…




- Nektek teljesen elment az eszetek? – kérdezte Ino felháborodva. – Soha, de soha nem váltanék sulit, ezt ti is tudjátok. Menni fogok Spanyolba, akár tetszik akár nem, nem fogok sulit váltani.
Szülei döbbenten néztek rá. 
- Kis lányom ez nem ilyen egyszerű. Hisz még nagyon fiatal vagy, hogy egyedül utaz – mondta Mrs. Yamanaka.
- Bezzeg akkor elég idős voltam, amikor Hawaii-ra mentem – vágott vissza, keresztbe font karokkal. Szülei összenéztek.
- De akkor ott volt Sakura… - kezdett bele Mr. Yamanaka.
- Az lehet, de most is Hinataékkal fogok utazni, ráadásul még a tanárok is velünk lesznek – magyarázta a szőke. Apja nagyot sóhajtott.
- Nem – jelentette ki határozottan Mrs. Yamanaka.
- De miért? – kérdezte megdöbbenve Ino.
- Azért, mert most egy évre mennél, ráadásul egy tök idegen helyre – fejtette ki magát az anyja.
- Hawaiion sem jártam még soha – feleselt Ino.
- Az lehet, de Sakura ismerte ott a járást – felelt nyugodtan Mrs. Yamanaka. Nem is törődött vele, hogy lánya ebben a pillanatban nagyon is ideges. Ino dühkitörését egy telefoncsörgés zavarta meg. Ino magához vette, és elolvasta az sms-t.

„Szia Ino, itt Temari. 
Simán ment, anyu elengedett, nem tudom, hogy a többiekkel mi van, de majd kiderül. :D Öhm… Ja, igen, anyu mondta, hogy Kankuro Spanyolban van, kijön értünk, bár ott lesznek a tanárok is, de Kankuro tudja, hogy mi a helyzet ott. :D Puszi, jó éjt! 
Temari”

Ino arca egyből felderült. 
- Tessék – nyújtotta át a telefont a szülőknek. Feszült arccal olvasták végig.
- Kankuro Temari öccse, és ő ismeri ott a járást. Tehát ugyanaz lesz ott, mint Hawaiion – mondta vigyorogva. A szülők összenéztek, majd alig láthatóan bólintottak. Ino ezt észrevette és örömében ugrálva ment fel a szobájába csomagolni, fürödni és aludni…