Hinata a konyh�ba szaladt, mik�zben �n levetettem magam a kanap�ra. Fejemet h�trad�nt�ttem, s eln�ztem a gy�ny�r� fresk�s mennyezetet. Elm�mbe tolakodott a k�p, melyben l�ttam Hinat�t; v�zlatf�zete, melybe oly' sok rajzot k�sz�tett, akkor is k�t karja k�z�tt pihent, v�g�l kinyitotta �s megmutatott egy v�zlatot nekem. Az volt az els� k�p, ami csod�lattal t�lt�tt el. Mindig is tudtam, hogy Hinat�nak remek �rz�ke van a m�v�szethez.

    A k�pen a Hyuuga csal�d t�nd�k�lt, de nem a h�tk�znapi mivolt�ban. Sokkal ink�bb mitol�giai szem�lyekhez hasonl�tottak; k�z�pen Hyuuga Hiashi �s Hama �lltak, ruh�juk egyszer� h�feh�r k�nt�s volt, s nem csak �lltak, hanem egym�st �lelt�k. Testr�szeik f�ny�t visszaverte a bar�zd�lt ablakon besz�r�d� napsugarak. Hiashi mellett, Hanabi volt odafestve, �sszeg�mb�ly�d�tt, v�gtagjai kecsesen �lelt�k test�t. Egy leped� fedte h�feh�r l�bait �s derek�t, fekete haja a mennyezetre simult. Csod�latosan sz�p l�tv�ny volt, mint egy mesebeli �lom. 
     Hama oldal�n Hinata �s Neji voltak, az ut�bbi feljebb helyezkedett el a plafonon. Rem�nyvesztetten n�zett le unokah�g�ra, mik�zben egym�s kez�t fogt�k, hajukat mintha sz�l lebegtette volna. Hinata arc�n aggodalom �lt, mintha f�lne valamit�l. K�t kez�vel Neji�rt ny�lt, t�nd�kl� aur�ja az eg�sz szob�t v�gigk�s�rte. M�r l�ttam, hogy k�t csal�d van a k�pen; Neji mellett k�t ember �llt, de nem ismertem �ket. M�gis sejtettem, hogy a fi� sz�lei lehetnek. Hallottam r�luk ezt-azt, hogy r�ges-r�gen meghaltak egy aut�balesetben. Neji sosem besz�lt r�luk �s ezt tiszteletben tartva, nem is k�rdez�sk�dtem. Hinata is csak ezt �rulta el. 
     Levettem tekintetemet a fresk�r�l �s az �ppen bel�p� Hinat�ra n�ztem. K�t b�gr�t tartott a kez�ben �s intett, hogy menjek vele. 
     A l�pcs� tetej�r�l ny�l� foly� v�g�n elhelyezked� ajt� tiltott ter�let volt. Hinata rezidenci�j�t rejtette, s az apr� z�r�ba ill�, kicsi, f�nyes kulcsot mindig a nyak�ban tartott, egy egyszer� l�ncon. Az ajt� viszont most nyitva �llt. Hinat�val bel�pt�nk rajta, s � miut�n gondosan bez�rta azt, le�lt az �r�asztala el�tt elhelyezked� sz�kre, s �tny�jtotta az egyik b�gr�t. 
- Mes�lj! - utas�tott m�g egyszer, s �n belekortyoltam g�z�lg� te�ba.
- Tal�lkoztam... - kezdtem el. - ...Uchiha Sasuk�val.
- Uchiha Sasuk�val? - kerekedett el szeme. - Honnan ismered?
Nem tudtam mit v�laszolni, elbizonytalanodtam, szorongva t�rdeltem kezeimet. 
- Sasori szeret t�...
- Nem csaltam meg! - csattantam fel, mire � ijedten �sszerezzent. Mi�rt hiszi ezt mindenki? Lenne esetleg valami oka? 
- Ok�-ok� - emelte fel v�dekez�sk�ppen a kezeit Hinata. - Akkor honnan ismered Sasuk�t?

     Elmes�ltem neki az eg�sz t�rt�netet, hogy r�gen a j�tsz�t�ren is tal�lkoztunk �s az�ta m�r k�tszer is. Elmes�ltem neki a titokzatos fekete haj� fi�t, s olyan arccal n�zett engem, mint aki megvil�gosodott. Szeme furcs�n csillogott, mintha tudn� a megold�st valamire. Nem �rtettem. Sz�l�sra nyitottam a sz�mat, de � hirtelen pattant fel �s ugrott oda telefonj�hoz. 
     Furcs�llva n�ztem, ahogy heves besz�lget�st folytat valakivel, aki minden bizonnyal Naruto lehetett - erre engedett k�vetkeztetni enyh�n piros arca. Elt�n�dve n�ztem Hinata �gya mellett �ll� falit�k�rre. S�padt arcomon smaragdz�ld szemeim �rtetlens�get �s bizonytalans�got t�kr�ztek, a m�ltban megismert hat�rozott �nemt�l elt�r�en. R�vid r�zsasz�n hajamat f�lem m�g� t�rtem �s megigaz�tottam topom p�ntj�t. 
    Hinata v�g�l letette a telefont �s szembefordult velem. Arc�n nyugtalans�g �lt, de v�g�l mosolyt er�ltetett arc�ra, halv�nyr�zsasz�n arcsz�ne is kezdett elt�nni. 
- Besz�ltem Narut�val - mondta. - � ismeri Sasuk�t. �s ha esetleg meg tudn�nk tal�lni azt a fi�t, akkor lehet, hogy felismern�. 
Megr�ztam a fejem, mire � �rtetlen�l pislogott. 
- Karinnal m�r kerest�k. De �gy nem tal�ltuk meg. V�letlen�l kell belebotlanom - magyar�ztam, de � csak egy�tt �rz�en elmosolyodott. 
- Az�rt pr�b�ljuk meg megkeresni - tette v�llamra a kez�t. - Naruto n�h�ny perc m�lva itt van. 
B�lintottam, m�r csak az�rt is, hogy Hinata ne kezdjen el nekem nyafogni. Bar�tn�m el�gedetten n�zett r�m, majd kiment a szob�b�l, s �n k�vettem, egyenesen le a l�pcs�n. 
    A h�z el�tt Naruto v�rt r�nk, zsebre dugott k�zzel, h�t�t a f�falnak vetve p�szt�zta �gk�k szem�vel az utat �s az embereket. Mikor oda�rt�nk mell�, mindkett�nket arcon cs�kolt �s elindultunk.
    Fesz�lyezett a s�ta, �s teljesen f�l�slegesnek �reztem. �tv�gtunk egy csom� mell�k�ton, szinte eg�sz Konoh�t bej�rtuk, de semmi, egyszer sem l�ttam a titokzatos fi�t. M�r �pp nyitottam a sz�mat, mikor megpillantottunk egy kisebb csoportot. H�rman voltak �s futottak valahov�. Mintha �ld�zt�k volna �ket. Felismertem az egyikben Lee-t, akkor nyilv�n a m�sik kett� Neji �s Tenten lehetett. Most jutott eszembe legut�bbi z�r�s helyzet�k. Lehet, hogy t�nyleg v�letlen�l rakta bele a kez�kbe a lopott holmit? Lee rendes sr�c, kiz�rt, hogy ilyesmire vetemedett volna. 
   Ut�nuk futottunk, teljesen kiment fejemb�l utcaj�r�sunk eredeti c�lja. A h�rom bar�t nagyon sietett valahova, �gy t�nt, mintha c�ltalanul bolyongan�nak. Naruto megtorpant, s mi Hinat�val k�vet�k p�ld�j�t. Elh�lve n�zt�k �ket, amint besz�lltak egy aut�ba - Hinata azt mondta, az Tenten aut�ja - �s kihajtottak az aut�p�ly�ra. Hova mehettek? Az erd� imm�ron teljesen eltakarta a kocsit, semmit nem l�ttunk, de Naruto hirtelen ugrott oda az aut�hoz �s kezdte el feszegetni ajtaj�t.
- H�! - ki�ltotta valaki, s nyomban tudtam, hogy nagy bajban vagyunk. 

   S akkor pillantottam meg �t. F�l f�llel hallottam Naruto �s az aut� tulajdonos hangos sz�v�lt�s�t, Hinata k�ts�gbeesett menteget�z�s�t. Hallottam, hogy engem is sz�l�tanak. De nem tudtam levenni r�la a szemem. M�r nem a h�t�t l�ttam. Mintha minden egyes perccel k�zelebb ker�ln�k hozz�, �gy v�ltozott a l�that�s�ga. A k�t szem�be n�ztem, abba a k�t fekete semmibe, mely csak engem figyelt. Tekintet�nk �sszekulcsol�dott, s �n nem tudtam m�sra n�zni. Csak r�.
- Hinata - suttogtam. - Ott van.
- Mi? - hallottam Hinata hangj�t. Nem voltam hajland� fel� fordulni, csak azt akartam, hogy l�ssa. 
- Ott van. Az a fi� - mutattam fel�. Szemem sark�b�l l�ttam, hogy � �rdekl�d�en n�z abba az ir�nyba, amerre mutattam. Arca kifejez�stelen volt.
- Mi van ott? - k�rdezte. - �n nem l�tok semmit. 
Most siker�lt levennem r�la a tekintetemet. Nem l�tja? Naruto is odal�pett, de � sem l�tta a fi�t. Elfutottam. Ezt nem b�rtam tov�bb. Oda igyekeztem, ahol a fi�t l�ttam, tudni akartam a titk�t, tudni akartam, hogy nem �r�ltem meg, hogy nem keresek ostob�n egy �rnyat... Hirtelen torpantam meg.
Egy fi� arck�pe jelent meg el�ttem.

„- Tal�n m�g l�tjuk egym�st... - sz�lt, h�tra n�zve a v�lla felett. - ...Sakura Haruno. Tal�n ott bukkanok fel, ahol nem sz�m�tasz r�m. �rny vagyok."

�rny vagyok... Ezzel mire akart c�lozni? Hogy val�j�ban nem is �l? 
   Csak egy helyen tudhattam meg a megold�st. Rohamtemp�ban ford�tottam mindenkinek h�tat �s futottam el az ellenkez� ir�nyba, ahol a temet�t sejtettem. Seg�tened kell, csak r�d sz�m�thatok. C�lom a szemem el�tt lebegett, csak b�zni tudtam benne, hogy megtal�lom, hogy seg�ts�get k�rjek t�le. Sz�ks�gem van r�. Lehet, hogy megtal�ltam a megold�st?
   �tv�gtam az �ton, �gy futottam, mintha �ld�zn�nek. Sz�vem k�tszeres�re dagadt, nem tudtam m�sra gondolni, csak arra a fi�ra. Bele�r�ltem a k�v�ncsis�gba, a k�rd�sek t�mkeleg�be, melyekre nem tal�ltam v�laszt. Ut�ltam ezt! Sz�vesebben lettem volna egy�tt Sasorival, a gondjaim helyett, v�get akartam ennek vetni. 

Sasori...

R�mes b�ntudat fogott el, s megtorpantam, pedig m�r a temet�n�l j�rtam. Egyel�re f�lre kell tennem az egy�b gondjaimat �s csak arra koncentr�lni, hogy v�gre v�get vessek ennek. 
   Bel�ptem a temet� kapuj�n, senki �s semmi nem akadt utamba, mik�zben arra a helyre igyekeztem, ahol esetleg megtal�lhatom �t.
   Kakashi �llt azon a helyen, ahol m�ltkor tal�lkoztam vele, s �n mell� l�ptem. Egyb�l eszembe jutott az, amit m�g anno mes�lt Konan. Megk�sz�r�ltem torkom �s felkapta a fej�t, szemem k�z� n�zve. 
- � - mosolyodott el. - Sakura, �r�l�k.
- Dett� - biccentettem. - M�rmint �n is. 
Kakashi sz�rakozottan b�lintott, majd a temet� t�volabbi sark�ba n�zett, oda, ahova a t�bb sz�z �ve halott emberek voltak eltemetve. K�zt�k �n is. 
- Gondolkodtam - sz�lt Kakashi �s leindult a s�rok k�z�tt. K�vettem, az az �rz�sem volt, hogy nekem akar mondani valamit. - Azon gondolkodtam, hogy l�ttam m�r valahol a neved. De ezt mondtam m�ltkor. 
Egyenesen a kiskapun vezetett be, s haladt az �sv�nyeken, a hideg avaron l�pegetve. 
   Az �n s�rom el�tt �llt meg. Csendben n�zt�k, egyik�nk sem sz�lalt meg, de �n mindig apr� pillant�sokat vetettem a f�rfire. 
- Ez... - kezdte el.
- �n vagyok - b�lintottam. - Csak �jj��ledtem. 
- Tudom - b�lintott Kakashi �s furcs�n n�ztem r�. - �n is. 
Egy t�voli pontra mutatott, ahol a fekete bet�k j�l kit�ntek a feh�r m�rv�nyk�b�l, melyen Kakashi neve �llt. Minden meg�rtettem.
- Konan mes�lt r�lad - sz�ltam halkan. - Ismered �t?
B�lintott.
- Persze, gyakran megl�togatom, de nem csak �n. Sasori, Pein, Deidara. 
Ledermedtem, s �veges szemekkel b�multam el�re. Hallottam, ahogy Kakashi m�g magyar�zott valamit, de nem figyeltem r�. Csak egy n�v csengett f�lemben.

Sasori...

Mi�rt nem eml�keztem? Tudhattam volna, hogy Konan eml�tette �t a temet�semkor, de... nem �rtettem. Sz�gyenkezve hajtottam le a fejemet �s meredtem a kavicsokra, melyek elsz�rva pihentek, gazzal ben�ve. Meg kell tal�lnom Konant.
- Mi�rt j�tt�l ide? - k�rdezte Kakashi.
- Konant keresem - feleltem, semmi �rtelm�t nem l�ttam, hogy hazudjak. - Meg kell besz�lnem vele valami fontosat. 
B�lintott �s balra n�zett, egyenesen a v�llam f�l�tt. Megfordultam �s egyb�l megpillantotta Konant. Mosolyogva indultam el fel�, de sz�m sz�le r�ngat�zott. Kezemmel f�lre toltam az �tba es� �gakat, szememet mindv�gig rajta tartottam a l�nyon, hogy m�g v�letlen�l se t�nj�n el. 
- Konan - suttogtam �s meg�rintettem a v�ll�t, s � megfordult. Dermeszt� l�tv�ny t�rult a szemem el�. Konan arca aszott volt, minta valami teljesen le�gette volna. Aranybarna szeme elt�r�en csillogott a fekete b�r k�z�tt, de nem volt szomor�.
- Nem sz�p l�tv�ny, igaz? - k�rdezte. Nem akartam v�laszolni. - De mondjad csak.
- Mi t�rt�nt veled? - k�rdeztem.
- Az hossz� - legyintett. - Majd egyszer elmes�lem. 
- �n r��rek - vontam meg a v�llam egykedv�en �s v�rtam a folytat�st, de nem �rkezett. Csal�dottan horgasztottam le a fejemet. 
- Mi�rt j�tt�l? - k�rdezte, meg sem v�laszolva el�z� k�rd�semet.
- Seg�ts nekem! - K�rd�n n�zett r�m. - Ki az a fi�, aki folyton �ld�z? Ki az? Mindig, mindenhol r�bukkanok, de m�sok nem l�tj�k, pedig Naruto �s Hinata is �jj��ledtek. 
- Az nem att�l f�gg, hogy ki �led �jj� �s ki nem - felelte Konan. - Az a fi� nyilv�nval�an azt akarta, hogy csak te l�sd �t. 
- Hogy az �r�letbe kergessen? - sziszegtem. - Teljesen megbolondultam, ostobas�gokat besz�lek, keresem a kereshetetlent, pr�b�lom megfejteni a megfejthetetlent. De nem megy. Mi�rt? Mi az oka? 
Nem v�laszolt, s ezzel csak m�g jobban elkeser�tett. Tudni akartam mindent, a v�laszokat a k�rd�semre, a kimondhatatlan vesztes�get �s a k�ts�gbees�sem forr�s�t. De nem tudhatom. Csal�dottan ford�tottam el a fejemet, nem b�rtam Konanra n�zni. Kezeim akaratlanul is �k�lbe szorultak, s azt k�v�ntak, b�r mondana valamit Konan. 
- A neve... - kezdte el �s �n rem�nykedve kaptam fel a fejem, de addigra elt�nt. 

Egy darabig megsemmis�lten �lltam, majd lerogytam a f�ldre. Hogy lehet ez? Mi�rt hagyott itt? Hova ment? Kicsordultak k�nnyeim �s eld�ltem a temet� k�zep�n. Nem keresek semmit t�bb�, de nem hagyom, hogy az a fi� a s�rba �ld�zz�n. Kider�tem ki is �, b�rmi �ron. M�g ha az �letembe ker�l is. Megteszem. De m�g egyszer, utolj�ra el kell mondanom Sasorinak, hogy szeretem. De most valahogy minden m�s lett. M�r nem �rdekl�d�k annyira fel�le. �s a bar�taimmal is kevesebbet vagyok. Ideje egy kicsit kikapcsol�dni, a rejt�lyes figur�val k�s�bb is foglalkozhatok. Csak addig ne szaladjak bel�. �s Sasuk�ba. Azt nem tudn�m elviselni, kir�z a hideg, ha r� gondolok. A hideg tekintet�re, a g�nyos mosoly�ra, �s... arra a rettent�en helyes arc�ra... 
   Sebaj-sebaj, van bar�tom, sokkal kedvesebb �s helyesebb is, mint az a mamlasz. M�r csak arra kell �sszpontos�tani, hogy v�letlen�l se habarodjak ki bel�le.