Amíg Sasukéval voltam, csak úgy rohant az idő, így nem meglepő módon este kilencre estem haza. De, hála az Istennek, sikerült észrevétlen besettenkednem a házba egy hosszú, édes búcsúcsók után. És mit adott az ég? A tévé ma valahogy úgy lekötötte anyáékat, hogy tisztára odaragadtak, és a jelek szerint egyszer se mentek leellenőrizni, hogy otthon vagyok-e. Tehát halkan fellopództam a szobámba, és elterültem az ágyon.
Képtelen voltam elhinni, hogy ez mind velem történt meg. Percekig csak feküdtem az ágyamban, és próbáltam ésszel felérni, hogy a suli legtutibb srácával kavarok. Tíz perc elteltével rájöttem, hogy holnap suli, én meg még semmire se tanultam, egy házit se csináltam meg, így felkapartam magam a kellemesen hűs ágyneműről, és belevágtam az írásbeli feladatok elkészítésébe.

Tíz óra. Az elmúlt egy órában sikerült előszednem a könyveimet, sőt, a matematika füzetemet ki is nyitottam, ám itt megállt a tudományom. Teljesen elkalandoztak a gondolataim, képtelen voltam akár csak egy percre is a tanulnivalóra koncentrálni. Végül nagy keservesen erőt vettem magamon, bekapcsoltam a rádiót, és nekiálltam. 
A tollam keskeny vonalakat maga után húzva menetelt egyre lentebb a papíron, ahogyan körmöltem a füzetembe a példákat, s néha, ha megakadtam, elmerengve ütögettem az államat az ujjaimmal, míg eszembe nem ötlött a megoldás. Nem sokkal negyed tizenegy után kész is voltam a matek házival, ami azt eredményezte, hogy újfent kiestem a ritmusból, s ismét találtam az iskolai kötelességek elvégzésénél érdekesebb elfoglaltságot. A rádióból szóló ismerős dallam hallatán felpattantam a székről, s tökig tekertem a hangszabályzóját, így teljes hangerővel üvöltött a The Saturdays Higher című száma.

„I'm doing nothing
Cause then at least I'm doing nothing wrong
And I'm gonna stay in on my own and turn off my telephone
If nothing's gained, then nothing's won” 

Úgy ugráltam a szobám közepén, mint egy rendes hülye, így - nem meglepő módon – anya egy idő után bekopogott és rákérdezett, hogy jól vagyok-e. Boldogan feltéptem az ajtót, az arcába sikoltottam, hogy igen, azután visszatáncoltam a szobámba. 
Körülbelül este tizenegyig folytattam ezt az őrült pizsamapartit - nem kifejezetten csendes magányomban -, ugyanis később apa is becsekkolt, hogy megnézze, ki vonyít ilyen fülsüketítően, ám nekem ez is képtelen volt kedvem szegni. Jókedvűen mentem zuhanyozni, majd fülig érő mosollyal (valamint a házi feladataim majdnem teljes hiányának tudatával) álomra hajtott a fejem.


Másnap reggel


Enyhén kialvatlanul, gyűrötten ébredtem, s amint az órára tekintettem, még egy heveny agyvérzés is beütött – elaludtam, tehát késésben voltam. Lerúgtam magamról a takarómat, kiugrottam az ágyból, megmosakodtam, magamra kapkodtam a ruháimat (egy sötét farmert és egy türkizkék csipkés szélű atlétát), majd egy pillanatra megálltam, és a szekrényre pillantottam. Az a gyönyörű táska mindenestül a szekrényemben pihent, miután tegnap, indulás előtt besuvasztottam egy, a kert elejében álló tuja alá, nehogy valakinek eszébe jusson elszaladni vele. Most, amilyen gyorsan csak tudtam, óvatos mozdulatok közepette kiszedetem a díszes dobozból, és rohamtempóban beledobáltam a tankönyveimet. Azután szépen, tempósan megmostam a fogam, befújtam magam a parfümömmel, lerohantam a lépcsőn, bekiáltottam egy hellót az étkezőbe a csodálkozó szülőknek, és már kint is voltam. 
A suli negyed óra múlva kezdődik, nekem meg az út telik ennyibe gyalogosan… Természetesen az első óra matek az osztályfőnökkel, szóval, ha véletlen kések egy percet is, már áshatom a síromat.
Morcosan meggyorsítottam lépteimet, hogy ne késsek annyit, s gyorsan gondolatban végigpörgettem, hogy minden nálam van-e. Kizártam a fejemből mindent, az útra koncentráltam, a kocsik motorjának bőgő hangját meg sem hallva csörtettem a vékony járdán, míg közvetlen mellettem meg nem állt egy gyönyörű piros Lamborghini. A szívem nagyot dobbant. 

- Azt hiszem, kéne egy fuvar – szólított le gonoszul mosolyogva Sasuke. Nos, egy pillant is elég volt a jelenlétében, gyomrom máris összeugrott attól a mindentudó arckifejezésétől, a kezem pedig rögtön izzadni kezdett. Akkor most mi van? Járunk? Vagy csak kavarunk? Hogy köszönjek neki? 

- Jól gondolod – válaszoltam kissé feszengve, és bepattantam egy nem túl hihető, fülig érő vigyor kíséretében a hibátlan kocsiba, hogy aztán ajkam beharapva tanakodjak az üdvözlés módján. Végül képtelen voltam dönteni, így egyszerűen keresztbe fontam karjaimat, és kibámultam a tiszta ablaküvegen, azonban hirtelen Sasuke megfogta a kezem, és magához húzott, és megcsókolt. Csókja gyengéd volt, puha ajkai lágyan végigcirógatták az enyémet - a gerincem teljes hosszában remegés futott végig. 
Kezeimet nyaka köré fontam, és élveztem a testének közelségét, bőrének páratlan illatát, s annak a férfias parfümnek a bódító aromáját, ami körüllengte. A mai nap egy szürke farmernadrágot viselt, s hozzá egy fekete, izmos felsőtestének körvonalait kiemelő atlétát vett fel. Nem sok híja volt annak, hogy elolvadjak a jelenlététől, azonban kontrolláltam magamat, és kibontakoztam az ölelésből.

- Valami baj van? – kérdezte, s közben rátaposott a gázra. A kérdése egyértelműen arra utalt, hogy miért nem üdvözöltem „rendesen” őt. Csak ugye a kérdés most pontosan az, hogy mi számít rendesnek?!

- Öhhm… - nyeltem egyet, miközben szorgosan gondolkodtam egy elfogadható válaszon. – Semmi, kicsit fáradt vagyok, és mérges vagyok, amiért sikerült elaludnom. 

Elszakítottam tekintetemet az úttól, kifelé bámultam, s közben gondolatban megróttam magam, amiért képes vagyok itt szenvedni, mikor egy ilyen srác ül mellettem. Egy belső hang végig azt skandálta, hogy fejezzem be a picsogást, élvezzem mindazt, amit Sasuke tud nekem nyújtani… Azonban a másik felem azt súgta, hogy semmi értelme ennek a kavargatásnak, mondjuk ki, hogy mit akarunk egymástól, vagy hagyjuk egymást a francba.

Pár perc leforgása alatt már ott is voltunk a sulinál, és nagy meglepetésemre egy lélek sem álldogált a bejáratnál, így elkerülhettem a gonosz, lefitymáló, avagy „ez a lotyó minden reggel más autóból száll ki”-pillantásokat. Már kattant is az övem, és ugrottam volna ki a kocsiból egy gyors köszönetnyilvánítás közepette, de Sasuke megállított.

- Nagyon jól tudom, hogy van valami bajod. Ki vele! – nyúlt utánam, mire vettem egy nagy levegőt. 

- Tényleg semmi baj, megvagyok. Nem akarok elkésni, ennyi az egész – feleltem szánalmasan átlátszó indok mögé rejtve a valós okot. 

Összeszedtem magam, befutottam az épületbe, s a csengő éppen abban a szent minutumban szólalt meg, mikor betettem a lábamat a tantermünk ajtaján. Természetesen az osztályfőnök már az asztal mögött üldögélt, és húsos ujjaival várakozóan dobolt a naplón, várva, hogy helyet foglaljak. Mosolyogva biccentettem a barátnőim felé, miután fennhangon köszöntettem a tanárnőt, s leültem a helyemre.

- Mivel Sakura végre hajlandó volt csatlakozni hozzánk, vegyétek elő a füzetet, hadd lássam a házi feladatokat! Hiánya elsőpados dolgozatot, valamint a fejvesztés terhét vonja maga után – kezdte a tanerő, s körbement a teremben, majd Temari mellé érve meg is állt. – Sasuke? Temari, nem tudsz valamit a padtársadról?

A kérdés elhangzásával egy időben Sasuke hűvös nyugalommal belépett az ajtón, és szó nélkül leült a helyére; az osztályfőnök köpni-nyelni nem tudott. Csak úgy, mint az osztály női szakasza, ugyanis nem meglepő módon az összes nőnemű tanuló ábrándos tekintettel csorgatta nyálát, míg Naruto és a többi fiú mérgesen méregették Sasukét. 

- Sasuke, késtél. Nem tudom, hova jártál eddig, de mi itt nem tűrjük meg a késést, még akkor sem, ha csak most egy hete érkeztél – darálta a nő, s közben zavarodottan becsapta Temari füzetét. – Kész a házi feladatod?

- Elnézést, asszonyom – válaszolta flegmán, azután az asztalra rakta a füzetét, és kinyitotta a kérdéses oldalon. 

- Legalább ezt sikerült időre teljesíteni – jegyezte meg hangosan a tanárnő, mikor meglátta a kész példákat a füzetben. – De azért fáradj ki, és oldd meg azt a pár feladatsort, amik ott vannak a tanári asztalon. 

Halkan felhördült az egész osztály, köztük én is – mindannyian ismertük ezt a nőt, simán lefeleltet mindenkit egy kurva nehéz matekpéldával, ha berág. 
Szerencsére most elkerült minket ezen megtorlás, és egész órán mindenki úgy körmölt, mint egy kisangyal, sőt, még Naruto se jártatta egész órán a lepcses száját.


*** Matek óra után ***


- Szerintem most rohadtul szemét volt, még az átlagnál is nagyobb segg – rázta fejét TenTen. – Ha irat, csak a nevem tudom felírni. Meg a feladat számát. Meg a dátumot.

- Egy vén sárkány – kontrázott Temari, én pedig csak helyeslően hümmögtem egyet. 

- Na, de tereljünk egy sokkal izgalmasabb témára! – vágott bele TenTen. Egy fél pillanatra berezeltem barátnőm hirtelen hangulatváltozása miatt, de nem volt okom az aggodalomra. – Valakinek eszement jó a táskája! Olyan szép, és még márkás is! Húúúh, megnézhetem majd suli után? 

- ÁÁh, köszi és persze, még fel is próbálhatod! – könnyebbültem meg, azonban a továbbiakban elkalandozott a figyelmem.

- Te, Sakura ráérnél egy pillanatra? – rázott fel végül Temari.

Bólintottam egyet, hiszen rengeteg mesélnivalóm volt legjobb barátnőm számára, s az osztályterem egy csendesebb, kevésbé népes részébe vonultunk.

- Naaaaa? Mesélj, mitől vagy így kivirulva? Nem is emlékszem, mikor láttalak így utoljára! A szemed csak úgy csillog… Húha, itt pasi is van a dologban, nem csak az eszméletlenül jó táska! – találgatott lelkesen.

- Nem is akármilyen! Tud… - kezdtem volna, ám ő sikítva félbeszakított. 

- ŐŐŐŐŐ??? – bökött diszkréten fejével Sasuke irányába. Bólintottam egyet, mire Temari megfogta a kezem és magához rántott. – Sakura, te piszok nagy mázlista vagy! Na, de elő a sztorival, a leglényegtelenebbnek tűnő részletekkel együtt!

Azzal elmeséltem Temarinak a legapróbb töredéken át, a legunalmasabb perceken keresztül, teljes hosszában a történetet, és bár volt, amit kétszer kellett megismételnem, magam sem voltam képes még sokadszorra se felfogni. Végül becsengettek irodalom órára, szóval abba kellett hagynunk a téma ecsetelését, annak ellenére, hogy rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul. Legjobb barátnőm rám mosolygott, sóhajtva szekrényéhez lépett, hogy előszedje a cuccát, majd helyet foglalt Sasuke mellett. Ironikus, hogy a srác, akivel titokban kavarok és a legeslegjobb barátnőm pont egymás mellett ülnek, azonban a tanár belépése okán halasztanom kellett ezen téma kivesézését. 


*** Irodalom után, kémia óra előtt ***


Temari és én újfent kettesben sutyorogtunk, és végre valahára a végére értem a mesélésnek, így lehetőségem adódott a kérdéseim feltevésére.

- Ne nézz nagyon hülyének, de reggel, mikor elhozott, nem tudtam, hogy hogyan kéne köszönnöm… Szóval miután beszálltam a kocsijába, kibámultam az ablakon… - néztem a már növő félben lévő körmeimre. Őszintén szégyelltem magam, plusz tökre ciki volt a történet.

- Nem mondod? – tátotta el a száját barátnőm. – Miért nem pusziltad szájon, vagy csókoltad meg? 

- Nem tudom, mi lenne helyes… Azt se tudom, hogy most ez mi köztünk, mert az tuti, hogy nem járunk. Ez csak üres kavarás.

- És? Lehet ebből még bármi! Szerintem kicsit furán jöhetett le neki, de ne szomorkodj, nincs senkije, szabad a tánc!

- Biztos jó ez így? – bizonytalankodtam, de Temari helyre tett egy szigorú bólintással. 

- Igen. Már miért ne lenne? Állj a sarkadra, és bolondítsd magadba! – kacsintott rám bátorítólag. 

Ismét véget ért a szünet, így összepakolgattam a cuccaim, hűvös közönyt erőltettem az arcomra, és szépen leültem Sasuke mellé, aki unottan nyomogatta hihetetlenül menő, drága telefonját. Miközben megigazgattam atlétám derekát, óvatosan elmosolyodtam a helyzeten, és azon, hogy egy hetem még egymást püföltük, ma meg… Hmmm… Amint felpillantottam, láttam, hogy Sasuke halványan elmosolyodik, és a zsebébe teszi a telefonját. Már éppen azon voltam, hogy véletlennek álcázva megsimítom izmos vállát, karját, mikor belépett a fehér köpenyes kémia tanárnő.

- Szervusztok, Kedveskéim! Remélem, jól vagytok, ahogy azt is, hogy a mai napon nem lesz semmiféle szabálysértés – utalt cseppet sem feltűnően a múltkori kis incidensre a tanárnő, aminek hatására az arcom a hajamhoz hasonló színt öltött. – Nos, akkor köpenyeket fel!

Szemernyit le voltunk kémiából maradva, tehát a tanárnő kicsit gyorsított a tempón: közömbösítés. Ahhha. Miután mindenki felvette a köpenyt, az oktató heves magyarázatba kezdett, mi pedig csak pislogtunk, mint hal a szatyorban a sok szám és vegyjel láttán. Teljességgel értetlenül ültem a példák felett, amik egyre inkább összefolytak a szemem előtt.

- Most felírok pár példát, oldjátok meg a padtársatok segítségével! – adta ki a parancsot, amire az osztály részéről egy elhaló sóhaj volt a válasz.

Úgy döntöttem, úgy teszek, mintha még mindig rémségesen utálnám Sasukét, és semmiféle romantikus szál nem fűzne hozzá, tehát undokul felé fordultam, és kérdőre vontam:

- Érted?

- Ja – válaszolta röviden, tömören, s zsebébe mélyesztette kezeit. 

- Akkor oldd meg, mert én egy kukkot se értek belőle! – utasítottam, miközben eltoltam magamtól a füzetemet.

- Egyéb kívánság? – szállt be a játékba Sasuke.

- Lenne egy igen hosszú listám, de az téged ne érdekeljen.

- Chh… - Megvonta a vállát, és rövid időn belül fiús számjegyekkel felírt kétsornyi valamit a saját füzetébe. – Lemásolni már csak le tudod, nem?

- Lekötelezel – rántottam magam elé a füzetét, majd halkan hozzátettem. – Bunkó.

Hiába volt színjáték az egész, igenis mulattatott ez a megrendezett civakodás, sőt, külön értékeltem, amiért Sasuke vette a lapot.
A javításnál kiderült, hogy a párom ezt a tantárgyat is keni-vágja, úgyhogy eldöntöttem, hogy két csók között korrepetáltatom magam kémiából és matekból is.
Végül, mikor már csak percek voltak hátra az órából, és a tanár is szedelőzködni kezdett, Sasuke észrevétlenül egy papírfecnit tolt a füzetem alá, amit nem késlekedtem elolvasni.


„Előttem mi vonta el a figyelmed a kémiáról és a matekról?”