Sakura megérezte, hogy figyelik. Körbenézett a parkolóban, aztán nagyon meglepődött. Kezében a kisgyerekkel lassan elindult az ismerős autó felé, miközben a szíve zaklatott táncba kezdett a viszontlátás örömétől.

Sasuke megtalálta.

A fiú, mintha egy nyomasztó álomból ébredne, megrázkódott, majd néhány pillanattal később végre rászánta magát, hogy kiszálljon. Ennyire tellett tőle, utána a kocsinak támaszkodott, mert úgy érezte, elhagyta az ereje. Sakura nem értette csalódott tekintetét. Számított rá, hogy Sasuke dühös lesz, amiért megszökött tőle, de ez a sebzett pillantás megfejthetetlen volt.

- Szia - mondta halkan. Szemei óvatosan végigfutottak férje fáradt arcán, kócos haján, megviselt ruházatán. 
- Szia? - vonta fel a fiú gúnyosan szemöldökét. - Másfél év után csak ennyit mondasz, mintha mi se történt volna? Élsz itt vidáman, miközben a családod, a barátaid halálra aggódják magukat miattad? Még egy telefont se vagy képes ejteni, hogy felejtsünk el, jól megvagy nélkülünk? - kiabálta indulatosan.

Keserű hangjára Sakura elkomorult. 

Hirtelen kinyílt a panzió üvegajtaja, és egy óriási, szőke férfi sietett ki rajta. Elmosolyodott, mikor észrevette őket, lelkesen integetett feléjük, majd Sakura odavitte neki a kicsit, pár mondatot beszéltek, és a fickó eltűnt a gyerekkel.

Sasuke döbbenten bámulta a jelenetet, és teljesen összezavarodott.

- Minden rendben? - sietett vissza hozzá Sakura . - Gyere, menjünk be innen a melegről, mielőtt rosszul leszel - karolt bele aggodalmasan.

Sasuke hagyta, hogy bevezessék. Felesége leültette a recepción, a pultnál ácsorgó fiú pedig gyorsan vizet hozott neki.

- Mikor ettél utoljára?
- Nem emlékszem.

A lány tekintetéből áradó féltés új reményeket ébresztett benne, hogy talán nem jött hiába. Mondani akart valamit, aztán meggondolta. Sakura egy nedves kendővel törölgetni kezdte izzadt homlokát, ami hihetetlenül jólesett neki. Megint kérdésre nyílt a szája, miközben közvetlen közelről figyelte a rég nem látott szép arcot, de nem merte megtörni a pillanatot azzal, hogy kimondja, amit a fejében jár. Inkább csak élvezte a gyöngéd gondoskodás. Haragudni akart Sakurára a sok álmatlanul töltött éjszaka miatt, amikor azon idegeskedett, hogy vajon mi van vele, vagy szenvedett a magányosságtól, de most egyszerűen nem tudott ezekre gondolni.

Nem az övé az a gyerek! Egyfolytában ennek örült. Kevés híja volt, hogy hangosan fel nem nevetett, hogy egy perccel ezelőtt még mekkora idiótának érezte magát, mert úgy hitte, megcsalták, de a sokkoló jelenet arra intette, hogy azért ne legyen most se teljesen nyugodt. Semmi bizonyítéka arra, hogy Sakura várt rá, egyáltalán számított arra, hogy egyszer újra felbukkan az életében. Látszott, hogy meglepte váratlan megjelenésével, de az nem, hogy jó vagy kellemetlen meglepetésnek tartja.

- Ki ez a kísértet? Olyan fehér, mint a meszelt fal. 

Sakura arcát hirtelen kitakarta egy pattanásos képű lakli, aki közvetlen közelről belebámult Sasuke képébe, aztán csúfondárosan elmosolyodott. 

- Nahát! Te vagy a férje? Hogy kerülsz ide? El se hiszem, hogy egy ilyen sápkóros nyüzöge miatt bőgött annyit szegész Sakura! Na, majd a bátyám elintéz! - tette hozzá kárörvendően.

Sasuke hirtelen semmit nem értett, hogy ki sírt, meg ki fogja elintézni, de azt észrevette, hogy Sakura elpirult. 

- Yuu, eredj a dolgodra, és ne piszkáld a vendéget! - legyintette meg a lány a srácot rosszallóan, hogy leplezze zavarát.
- Szóljak Take bácsinak vagy a tesómnak?
- A nagyinak szólj, aztán tereld össze a gyerekeket, mert lassan vacsorázunk.
- Ki ez a szemtelen kölyök?
- Take bácsi, vagyis a tulaj unokaöccse. Nyugi, csak kamaszodik, egyébként elég normális, de most ne róla beszéljünk. Te jobban vagy? El tudsz jönni az étteremig, velünk eszel? - váltott témát Sakura zavartan, mert húzni akarta az időt. Félt, hogy Sasuke amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan le is lép. Az is megfordult benne, hogy most ő akarja a válási papírokat aláíratni, azért kereste meg ilyen váratlanul. 
- Miért ne tudnék menni? Nem vagyok beteg, csak éhes, mivel miattad majd tíz órát autókáztam étlen-szomjan ebben a melegben - felelte Sasuke morcosan, mert nagyon zavarta, hogy ilyen fontos pillanatban ennyire nem ura önmagának. 
- Jól van, akkor gyere. Ott a folyosó végén megtalálod az ebédlőt, én meg előresietek, hogy szóljak a konyhában a plusz étel miatt. Kérek még egy adagot, meg teszek neked terítéket. 

Sakura gyorsan elintézett mindent, utána bemenekült a mosdóba, hogy rendbe szedje a gondolatait. Sasuke előtt igyekezett higgadtnak mutatkozni, de közben iszonyúan felzaklatta, hogy ismét láthatja. Egyszerre örült és idegeskedett, hogy vajon miért bukkant fel a férje ilyen hirtelen. Sasuke mogorva volt, mint mindig, megint csak tőmondatokban beszéltek, ő mégse bánta. Sokkal fontosabb volt, hogy találkoztak. 


Mielőtt Sasuke beléphetett volna az étterembe, az ajtó kinyílt magától, és a szőke kisfiú totyogott ki rajta. Ezen az akadályon még gond nélkül átjutott, aztán a saját lábában sikerült úgy elbotlania, hogy csúnyán kiterült. Hangos sírása egyből fölharsant, mire Sasuke azonnal felkapta, és próbálta vigasztalni. Most vette csak észre, hogy a fiúcska világos bőrű, barna szemű, és határozottan az apja tömpe orrát örökölte. Nem is értette, hogy az előbb hogy gondolhatott róla olyan butaságot, hogy esetleg Naruto gyereke.

- Már megint megszöktél, te csibész? - jelent meg a baba nyomában a korábbi kölyök, csak most kötényt is viselt, és egy süti volt a kezében, amit gyorsan a gyerek szájába dugott, hogy elhallgattassa. - Add csak ide, majd belekötöm az etetőszékbe, hátha így pár percig egyhelyben tud maradni - vette el tőle a kisfiút, és látványosan kitárta az ajtót, hogy őt is betessékelje az ebédlőbe. 

Legalább egy tucatnyi kíváncsi szempár szegeződött rá, amint belépett a tágas, világos helyiségbe, a szőke apuka még integetett is neki. Alig pár perce érkezett, mégis úgy érezte, hogy itt mindannyian tudják, kicsoda. Egy idősebb hölgy sietett elé, akiben felismerte a néni testvérét, ugyanis eléggé hasonlítottak. Mögötte megjelent az előbb emlegetett Take bácsi is, aki szintén bemutatkozott, aztán egy szépen terített asztalhoz kísérték, és leültették. Sakurát nem látta sehol, viszont a szemtelen kamasz kellően lefoglalta. Állandóan pakolta elé a fogásokat, mintha degeszre akarná tömni, neki pedig nem lehetett visszautasítani, ugyanis a házigazdák mellette ültek, és bőszen kínálgatták. A kölyök szolgált fel mindenkinek, közben próbálta a vendégek gyerekeit is kordában tartani, nekik ugyanis külön sarokban volt feltálalva a vacsora, hogy a szülők is nyugodtan ehessenek. 

Már azt hitte, sose lesz vége az ételek végeláthatatlan sorának, amikor megjelent végre Sakura egy magas, jóképű fiú társaságában. Úgy rémlett, tőle kapta a recepción a vizet. Elmélyülten beszéltek valamiről, aztán a srác egyenesen felé nézett, és kimérten biccentett neki. Sasukénak nem tetszett ez a magabiztosság, ráadásul volt egy olyan érzése, hogy ő lehetett az a bizonyos bátyó, akinek tiszte lenne őt a sok sírás miatt elintézni. 

Sakura elbúcsúzott a fiútól, és az asztalukhoz vette az irányt, a kísérője pedig odament a kicsikhez, hogy segítsen az öccsének, aki egyre nehezebben bírt az eleven lurkókkal. 

- Elnézést, dolgom volt - mentette ki magát a lány, aztán az öregekhez fordult: - Köszönöm, hogy addig gondoskodtatok a vendégemről.

A néni megpaskolta a kezét, és olyan szeretetteljesen mosolygott rá, mintha valóban a nagymamája volna.

- Ez a legkevesebb, ha ennyit utazott miattad ez a helyes fiú, ráadásul jó híreket is hozott: A nővérem üdvözöl.
- Tőle tudtad meg, hogy itt vagyok? - lepődött meg Sakura.
- Igen. Jártam nálatok, és az utcán összefutottunk- rövidítette le Sasuke a történetet, mert nem akarta idegenek előtt részletezni, milyen sokat jelentett neki ez a véletlen találkozás.
- Egyetek, aztán utána nyugodtan vonuljatok el a szobádba, hogy tisztázhassátok a dolgokat. Gondolom, lesz miről mesélni mindkettőtöknek - javasolta a néni jószándékúan, mert észrevette, milyen feszélyezetten viselkednek.
- Ma még... 
- Ilan és Yuu átveszi a munkád, ne aggódj, Sakura! - vágott közbe Take bácsi. - Ma inkább foglalkozzatok a saját gondjaitokkal, és oldjátok meg - mosolygott rájuk kedvesen.

Sasuke zavartan visszamosolygott. Itt mindenki tud mindenről? 

Sakura csak néhány falatot evett, aztán várakozóan ránézett, hogy ő befejezte-e.

- Mehetünk - bólintott Sasuke idegesen, mert érzete, hogy az étteremben mindenki őket figyeli, ahogy kettesben távoznak.
- Behozzuk a csomagodat? - fordult felé Sakura a folyosón, mintha egyértelmű lenne, hogy itt alszik.
- Nincs semmim. Mikor elindultam, még fogalmam se volt róla, hogy itt fogok kikötni.

Sakura nem mutatta, hogy meglepte a válasz. Próbált közömbös maradni, pedig belül nagyon rettegett az előttük álló beszélgetéstől.

Kinyitotta az ajtót, és remegő szívvel bevezette a birodalmába. 

Az egész helyiség tarka volt, vidám és színes. Igazi, barátságos lányszoba. Rengeteg gazdasági és nyelvkönyv hevert az íróasztalon, a polcokon külföldről kapott szuvenírek díszelegtek, és sok-sok fénykép. Fotók az Uchiha családról. 

Sasukénak le kellett ülni a középen terpeszkedő széles franciaágyra, amikor körbenézett, és tudatosult benne, mit lát. Mindenki ott volt: a testvérei a párjukkal, az ikrek, és Sora, még a szüleiről is akadt pár régi fotó, Sakura mégis kettejükről őrizgette a legtöbb fényképet. 

Szóval mégis számított neki az az idő.

- Nagyon rosszul esett, amikor azt írtad, hogy a házasságunk nem jelentett semmit. Miért hazudtál? Miért hazudsz nekem állandóan? - kérdezte csendesen.

Úgy érezte, mintha egy mókuskerékben futnának újra és újra, mert hiába telik az idő, hiába próbálkoznak, állandóan ugyanoda jutnak. Kezdett belefáradni.

- Ne haragudj! - Sakura őszintén bánta, hogy a levélben ilyen durván fogalmazott. Igazat adott neki. Valóban örökké hazudozott, vagy elhallgatott dolgokat, ahogy az érdeke kívánta, és sohasem gondolt bele abba, hogy a kegyes hazugság is ugyanolyan fájó lehet a másiknak. - Mondtam, hogy nem vagyok jó ember - tette hozzá halkan, de Sasuke pontosan hallotta.
- Igen, próbáltál felkészíteni arra, hogy ha elveszlek, mit kapok - mosolyodott el keserűen.
- Azért jöttél, hogy elváljunk? - kérdezett rá Sakura, mert már nem bírta tovább a bizonytalanságot.
- Örülnél, ha így lenne?

A lány nem válaszolt.

- Ez a makacsság teljesen kikészít! - pattant fel Sasuke mérgesen. - Soha nem mondasz semmit, hanem ha nem tetszik valami, egyszerűen megfutamodsz, elszöksz, lelépsz szó nélkül, esélyt se adva nekem, hogy kitaláljam, mit csinálok rosszul. Ennyire utálsz?

Sakura nem hitt a fülének. Ő úgy gondolta, ez a rengeteg fénykép épp elég bizonyíték arra, hogy mit érez, de ez Sasukének láthatólag még mindig nem volt egyértelmű.

- Szerinted, ha utálnálak, beengedtelek volna ide? Meghívnálak vacsorázni, bemutatnálak azoknak, akik fontosak számomra? Tűrném, hogy veszekedj velem? - kérdezte ingerülten.
- Én már nem tudom, mit higgyek! Képtelen vagyok követni a szeszélyeid - válaszolta Sasuke beletörődően.

Megint leült az ágyra, aztán eldőlt rajta, mert kimerültnek érezte magát. Úgy feküdt ott, mint egy eldobott rongybaba. - Lehetnél kicsit konkrétabb, hogy megértselek - motyogta, aztán fáradtan lehunyta szemeit, és pillanatok alatt elszenderedett.

Összekucorodva aludt, mint egy kisgyerek. Sakura sokáig nézte, és nem tudta, mit gondoljon. Szakítani fognak, vagy lehetséges még, hogy helyrehozzanak mindent? Óvatosan lefeküdt mellé, és szórakozottan kisimított arcából a fekete tincseket. Olyan pokoli volt ez a másfél év Sasuke nélkül, annyira hiányzott neki mindig, minden percben. Most, hogy itt volt végre, nem akarta újra elveszíteni. Mellé fészkelte magát, betakarta mindkettőjüket, és csendesen potyogtak a könnyei, miközben kétségbeesetten ölelte a mélyen alvó fiút. 


Sasuke reggel egyedül ébredt. A panzióban már javában folyt az élet. Mindenki Hanzit kereste, a szöszke kismanó ugyanis megint meglépett a szülei mellől, és lelkes felfedezőútra indult az épületben. Szerencsére a bejáraton nem tudott kimenni, de így is gondot okozott, hová tűnt néhány perc alatt. Sasuke majd frászt kapott, mikor vigyorogva bekukucskált hozzá a zuhanyzóba. Azonnal elzárta a vizet, és magára kapott egy törölközőt, aztán felnyalábolta, hogy visszavigye a családjához. 

Hanzi anyukája és apukája már kétségbeesetten szólongatták az elkóborolt gyereket, és nagyon megkönnyebbültek, amikor felbukkant Sasuke a gézengúzzal. 

- Igazán köszönöm! - hálálkodott az anyuka, és legalább tízszer meghajolt előtte. 
- Nincs mit - kapaszkodott Sasuke rákvörösen a törölközőjébe, mert hirtelen többen is felbukkantak a folyosón, és mind őt mustrálgatták. 
- Sakura, gyere már! Itt szexizik a férjed a vendégek előtt - kurjantotta el magát Yuu, hogy még nagyobb zavarba hozza.
- Dugulj el, öcsi! - nyomott egy barackot Ilan a feje búbjára, aztán elhajtotta a dolgára az idétlenül vihogó kamaszt, ő maga pedig komótosan odasétált Sasukéhoz, hogy megköszönje a segítséget. 
- Elnézést a galibáért. Legközelebb zárd be a szobaajtót, ha nem akarsz hívatlan látogatót. Ez egy családi panzió, és sajnos gyakran megesik az ilyesmi - tanácsolta. Mosolya őszinte volt, amitől Sasuke nagyon megkönnyebbült, mert legalább nem egy újabb riválissal volt dolga.

Majdnem visszaválaszolta, hogy köszöni a tanácsot, de nem hiszi, hogy szüksége lesz rá, ugyanis Sakura valószínűleg hamarosan kidobja, de aztán mégse szólt semmit. Valahogy nem bánta volna, ha holnap is ugyanilyen kalandban van része, mert tetszett neki ez a hely, és kezdte megkedvelni hóbortos lakóit.

A többiek már rég túl voltak a reggelin. Sakurát az udvaron találta, éppen rajzolt néhány kisgyerekkel. A lány nagyon jókedvűnek tűnt. Sasuke szívesen megkérdezte volna tőle, végül hol aludt, ha már ő ilyen önző módon kitúrta az ágyából, de inkább visszafogta a kíváncsiságát, mert fontosabb megbeszélnivalójuk is akadt, mint az elmúlt éjszaka kényelmetlenségei.

- Szia! Felébredtél? Reggeliztél már? - fordult hozzá Sakura ragyogó mosollyal. Láthatólag eszébe se volt folytatni a tegnapi témát.
- Igen, köszönöm. Mit csináltok amúgy? - váltott ő is, mert nem akarta elrontani a hangulatot.
- Szeretnénk festeni egy óriási képet erdővel, kispatakkal, állatokkal - válaszolt Sakura helyett egy cserfes kislány. - Te is segítesz? - kérdezte reménykedő hangon, és belecsimpaszkodott a kezébe.
- Persze - mosolyodott el Sasuke. Legalább volt ürügye, hogy maradjon.

A délelőtt el is ment ezzel. Sokkal jobban ment a közös festegetés, mint a beszélgetés, vagyis folyamatosan beszélgettek Sakurával, de inkább vidám, semleges dolgokról, mint magukról, és ezt nem is bánta, mert úgy érezte, már épp eleget rágódott a problémákon, és úgysem jutott vele előbbre. Ezt legalább élvezte. Régen nevetett ennyit, a gyerekek mellett gyorsan feloldódott, közben mintha elfújták volna korábbi gondjait. Nem akart most Konohára és a családjára gondolni, csak a jelennel foglalkozni. Délután sétáltak egy nagyot az erdőben a kicsikkel, vacsora után megint játszottak, és el is telt a nap boldogan - gondok nélkül. 

Későre járt már, mire Sasuke visszament a szobába, ekkor vette csak észre, hogy legalább harminc nem fogadott hívása van. Bűntudatosan gondolt arra, hogy nem is szólt senkinek a jó hírről, hogy megtalálta Sakurát. Őszintén szólva, lehet, hogy nem is akarta igazán elárulni, mert mindig miattuk alakult a bonyodalom, de aztán győzött a lelkiismerete, hogy joguk van megtudni. Felhívta Itachit. Keresték a testvérei, Sai és Kiba is, még Gaarától és Kakashitól is kapott egy-egy aggódó üzenetet. Jólesett, hogy így figyelnek rá, de valahogy olyan távolinak tűntek most mindannyian. Megnyugtatta a bátyját, röviden elmesélte a szituációt, aztán megkérte, hogy szóljon a többieknek is, mert nem volt kedve mindenkivel egyesével beszélni, inkább rohant zuhanyozni, hogy készen várja Sakurát. A telefonját pedig kikapcsolta.

Majdnem elaludt megint, mire nyílt az ajtó, és megérkezett a lány. Zöld szemében némi meglepettség tükröződött, hogy az ágyát már bitorolják, de nem szólt semmit. Halványan elmosolyodott, majd ő is fürdeni indult. 

Gyötrelem volt kivárni, míg végzett. Sasuke türelmetlenül igazgatta magán új fehér pólóját, amin a panzió logója díszelgett, és a személyzet általában munkaruhának használta, de neki most nem volt lehetősége válogatni, rendkívül becsülte, hogy ezt is kapta. Egyébként rejtély volt számára, hogy reggelre honnan varázsoltak neki tiszta holmit, de nagyon örült, hogy nem kellett emiatt órákig autókáznia, hogy a legközelebbi városból beszerezze, hanem valaki gondoskodott róla.

Végre abbamaradt a fürdőszobában a vízzubogás, és Sakura illatfelhőbe burkolózva visszasétált hozzá. Nem látszott, hogy ideges lenne. Egyáltalán nem látszott rajta semmi, pedig hosszú idő óta ez volt az első közös éjszakájuk, leszámítva az előzőnapit, amin Sasuke villámgyorsan kidőlt. Most bezzeg éber volt, nagyon is. Óriásit nyelt, mert az ártatlannak tűnő rövid, nyuszis hálóing, amit a lány viselt, teljesen kiverte nála a biztosítékot, de igyekezett higgadt maradni. Most másra kellett koncentrálni!

- Néhány dolgot még meg kéne beszélnünk - tért a lényegre, de szó szerint leintették, mielőtt belelendülhetett volna.
- Ne most! Fáradt vagyok - bújt mellé Sakura egy bocsánatkérő mosollyal, aztán kényelmesen elhelyezkedett, leoltotta a villanyt, és pillanatokon belül békésen szuszogott.

Sasuke egyedül maradt a sötétben a nagy beszédével, amire egész nap készült, és a feszülő nadrágjával, amire egyáltalán nem volt felkészülve, ezért csak nyűgösen forgolódott, mert aki a kínját csillapíthatta volna, édesdeden aludt. 

Másnap Sasukét Take bácsi ébresztgette. Hagyott neki némi időt, hogy megmosakodjon, aztán beterelte a konyhába, és a kezébe nyomott egy halpucoló kést. Egész délelőtt itt dolgozott, csak annyi időre engedték el, míg végigkóstolta az étlapon szereplő összes menüt reggeli gyanánt. Ezek után csöppet se volt éhes, de elment ebédelni, hátha itt összefutnak Sakurával. Sakura kirándulni volt a gyerekekkel, fáradtan, de nagyon jókedvűen érkeztek az ebédhez. Minden kölyök két kézzel tömte magába az ételt, aztán a szülők nagy-nagy örömére óriásit aludtak délután, így a panzióban kivételesen kellemes nyugalom uralkodott. 

Azt gondolta Sasuke, hogy itt a kínálkozó alkalom. Visszasompolygott a közös hálószobába, mert bízott benne, hogy végre lesz alkalmuk beszélni a lánnyal. A szoba sajnos üres volt, de meglepetés várta, egy csomó új ruha sorakozott az ágyon a méretében, és a fürdőszobában is neki szánt illatszerek díszelegtek a polcokon, mintha marasztalni akarnák. 

Úgy gondolta, ezt mindenképpen meg kell hálálnia Sakurának, ezért, mint egy szerelmes bolond, kirohant a tűző napsütésben a szomszédos rétre.

- Hová viszed ezt a csokrot? - stoppolta le a folyosón Yuu, mikor Sakurának hálából néhány szál virággal akart kedveskedni.
- A feleségemnek. Talán valami gondod van vele? - kérdezte fölényesen, mert végre nyeregben érezte magát a szemtelen fiúval szemben, elvégre a kölyök hiába udvarol kitartóan Sakurának, mégis ő alszik vele egy ágyban. Aztán a hatalmas önbizalma nem sokáig tartott, a kölyök gyorsan kipukkasztotta, mint egy lufit.
- Van gondom, bizony. Ezek itt mind védett virágok. Legjobb lesz, ha gyorsan ideadod, én meg eltüntetem, mielőtt valaki meglátja nálad, és feljelent - mondta komoly képpel.

Sasuke persze odaadta, és majd felrobbant a méregtől, amikor vacsora alatt Yuu lelkesen megajándékozta vele Sakurát, akitől a szép csokorért még egy puszit is kapott. Neki este bezzeg fáradságra hivatkozott, elutasította megint a beszélgetést is, így maradt az éjjeli forgolódás.


Következő nap Ilan csípte fülön Sasukét, és elmagyarázta neki a recepciós munka rejtelmeit, meg a szobafoglalások menetét, majd a néni csapott le rá, hogy a pénzügyi dolgokba is bevezesse. Ekkor kezdett neki leesni, hogy egy jószándékú összeesküvés áldozata, és nem véletlen, hogy ennyi mindenre tanítják. A panzió személyzete olyan volt, mint egy nagy család, és őt nem vendégnek kezelték, hanem határozottan befogadták. 


Konan említette néhányszor, hogy bizonyos dolgokban borzasztó lassú a felfogása. Eddig folyton húzta az időt, nem látott át dolgokat, képtelen volt dönteni, de most megfogadta, hogy másként lesz, nem rontja el.

Hazaüzent, hogy ne várják.

Céltudatosan készült az esti találkozásra, bár az nem volt belekalkulálva, hogy pucéran fogadja Sakurát. Annyira elgondolkodott, mit mondjon majd neki, hogy közben nagyon elhúzódott a zuhanyozás. Aztán eszébe jutott, hogy ruhát se vitt magával, így került abba a kínos helyzetbe, hogy ott állt a szoba közepén egy szál semmiben, amikor a lány betoppant. 

Sakura nagyon fáradt volt, de a kép, ami fogadta, egyből felélénkítette. Az azonnal lejött neki, hogy Sasuke nem így tervezte a találkozást, mert vörösen szorongatta az alsógatyáját, azzal viszont már nem blamálta magát, hogy takargassa, amit a felesége még soha nem látott, így maradt a kínos csend, és a kölcsönösen zavart pillanat, míg össze nem szedte magát.

- Itt maradok - bukott ki belőle. Ezzel sikerült két szóba sűríteni hosszas beszédét, de jelen helyzetben az is csoda, hogy meg bírt szólalni.

Ez a mondat már végképp nem illett ide, de a lányra mégis mágikus erővel hatott, hiszen ezért imádkozott minden nap. Nem kellett ragozni, tökéletesen értette, mit akarnak ezzel neki mondani.

Tekintete az újdonságot jelentő testrészről tétován föntebb vándorolt, megállapodott a két sötéten izzó ónixon, aztán lassan elindult Sasuke felé. Remegő kézzel az arcáért nyúlt, lehúzta magához, közben csak nézte a fiú komoly szemét, ahogy némán üzeni a bizonyosságot.

- Én is azt akarom, hogy maradj - suttogta. Belecsimpaszkodott, hogy átölelje a nyakát, mire azonnal karok fonódtak a derekára, hogy ne engedjék el soha többet. Szorították egymást, nem kellettek ígéretek, felesleges szavak, csak ők ketten egymásnak. 

Megrészegülve csókolták egymást, szerelmük teljes hevével.

Sakura gyorsan lezuhanyozott, és remélte, hogy akkor is kitart a bátorsága, ha ismét egymás szemébe néznek. Gaara megmondta, hogy legalább egyszer esélyt kell adni neki.

Nem volt tudatában, hogy a sebtiben történő törölközés csöppet se volt elég, mellei ingerlően kirajzolódtak a vékony anyag alatt, rátapadt az egész ruha, mintha ott se lett volna. Nedves haja göndör hullámokban kunkorodott, így olyan szexi volt, hogy Sasuke azonnal vigyázzba vágta magát a takaró alatt.

A lány egyértelművé akarta tenni, hogy ma éjjel nem csak aludni akar, ezért ügyetlenül kibújt mindenből, és bemászott mellé az ágyba. Aztán várt.

- Nem baj, ha fáj majd - motyogta.

Sasuke elmosolyodott ezen a naivságon, és az ölébe vonta. Sokáig ringatta, cirógatta, és csak akkor csókolta meg, amikor elmúlt Sakurából a görcs. Innen már ismerte a reakcióját, tudta hogyan lehet lángba borítani a testét. Miközben nyelvével simogatta, ajkait harapdálta, a keze újra felfedezett rajta minden lankát és domborulatot. Tisztában volt vele, hogy élete leghosszabb és legintenzívebb előjátékát kell nyújtani, de könnyedén uralkodott magán, végtelen türelemmel szerette kedvesét, mert tudta, mi a tét. 

Eleinte nem történt semmi komoly, csak szenvedélyesen simogatták egymást, mert Sakura nem merte szétnyitni a térdeit, de addig-addig becézték, hogy vágyakozó teste legyőzte, végül megadta magát. Észre se vette mikor a heves csókolózásban Sasuke a combjai közé térdelt, nagyon-nagyon közel hozzá. Érezni akarta mindenhol. Lázasan simogatta, egybe olvadt kapkodó sóhajuk, éhesen falták egymást, nyelveik izzó játékot játszottak, aztán valahogy megtörtént, a fiú finoman elmerült benne. Az egész meglepően természetesnek tűnt, olyan érzés volt, mintha rég várt ajándékot kapott volna. Csordultig töltötték, édes boldogsággal áradt szét benne a gondolat, hogy Sasuke most teljesen az övé, csak az övé. Benne lüktet forrón, őt löki minden szenvedélyes mozdulatával egyre közelebb az extázis felé. Fogta a csípőjét, és élvezte azt a nyers erőt, ahogy fölötte hullámzott az izmos test fáradhatatlanul hajszolva a gyönyört. Nem fájt, egyáltalán nem fájt. Az volt a fájdalom, hogy nem csinálhatják ez örökkön-örökké, és mennyi időt elpazaroltak feleslegesen. A következő intenzív lökéssel átlendült a megsemmisülés határán, és érezte, hogy mindenét átjárja a tökéletes boldogság. Erre volt szüksége. Miközben zuhant, önkéntelenül is belekapaszkodott szerelmébe, és a nevét suttogta reszketve. Csak egy sóhaj volt, mégis épp elég arra, hogy fölötte a másik megremegjen, ne tartóztassa tovább magát, hanem önfeledten élvezzen. 


Másnap reggel csalogató melegséggel sütött be a napsugár a szobájukba, ragyogó fénnyel csillámlott a rózsaszín tincseken. Sakura még hason fekve aludt, álmában a kispárnát ölelte. Sasuke elmélyülten cirógatta, selymes hajával játszott, aztán lejjebb húzta rajta a takarót, arrébb simította a szépséges hajzuhatagot, és csókolgatni kezdte kedvese vállát, nyakát, hátát. Ez egyből hatott. Sakura álmos mosollyal, jóleső nyújtózással fogadta a kellemes üdvözlést. Élvezte a puha ajkak érintését, csiklandó puszikat kapott végig a gerincén, közben Sasuke a takaró alatt meztelen combját, fenekét simogatta. A vékony paplan hamarosan még lejjebb csúszott, majd végleg eltűnt. Nem is volt már rá szükség, ugyanis épp elég forró volt a hangulat. Sakura elragadtatottan nyögdécselt, karmolta a kispárnát, mert a fiú keze most merészen a combjai közé vándorolt, ott simogatta hosszan, majd az egyik ujjával lassan belecsúszott és izgatni kezdte, miközben még mindig a hátát, derekát csókolgatta. Az élvezetes ingerlésre kéjesen gyűrűzött ölében a gyönyör, és már majdnem elért a robbanásig, amikor Sasuke hirtelen abbahagyta, úgy igazította, hogy hátulról kényelmesen hozzáférjen, aztán a forró nedvességbe hatolt. Óriásit nyögtek mindketten, ahogy találkozott testük, Sakura ösztönösen úgy helyezkedett, hogy még mélyebben érezhesse magában a kemény lüktetést, kissé feltámaszkodott, fenekét hozzápréselte szerelméhez, és vele együtt mozgott hevesen, miközben Sasuke egyik kezével szorosan fogta a csípőjét, míg a másikkal a mellét markolta. Annyira fel voltak húzva mindketten, hogy nem kellett volna sok a beteljesüléshez, de Sasuke többet akart, és látni akarta közbe Sakura tekintetét, ezért az utolsó pillanatban megint leállt, és hanyatt fektette a lányt. Várt egy picit, hogy lehiggadjon. Sakura kíváncsian figyelte, és olyan vidáman mosolygott, hogy az ragyogóbb volt a reggeli napsugárnál. Ezután Sasuke végtelenül óvatosan vette birtokba testét, és nagyon koncentrált, hogy ne kapja el újra a hév, hanem türelmes legyen. Ajkai a lány ajkait keresték, miközben lassan, finoman mozgott benne. Izzadt testük teljesen összetapadt, belemarkolt a nedves tincsekbe és falta az édes szájat, de már nagyon kapkodta közben a levegőt, és a szíve is az egekben vert. Hiába késleltette volna, olyan intenzíven tört rá az orgazmus, hogy megszűnt a világ és csak azt érezte, hogy Sakura is összerándul körülötte, erősen, ritmusosan préseli belülről, és egyszerre repülnek a gyönyör hátán hosszan hullámozva. 

- Azt hiszem, ezt még a süket kanadai hölgy is hallotta az utolsó szobában - jegyezte meg Sasuke kicsivel később, mikor újra levegőhöz jutott. Próbálta mindezt szégyenkezve mondani, de képtelen volt rá, hangosan nevettek mindketten a gondolatra.

Amikor a folyosón Ilanba botlottak, és ő szó szerint ugyanezt mondta nagyon-nagyon szemrehányóan, mutattak némi bűntudatot, de csak míg a fiú hallótávolságon belül volt, utána megint nevettek.

- Legalább egy kicsit visszafoghatnátok magatokat! Itt emberek laknak - panaszkodott Yuu is, de ez se hatotta meg különösebben őket. Innentől mindig és mindenhol kimutatták, mennyire szeretik egymást. 

Sasuke maga se tudta miért, de ezt az egészet elmondta Itachinak. Korábban nem szívesen hívta, mert a bátyjának épp elég volt négy gyerekről gondoskodni, nem akarta, hogy miatta is aggódjon, de most, hogy jó dolgokat is tudott mesélni neki, gyakrabban beszéltek. 

Eléggé meglepődött, amikor pár nap múlva beállított az egész család. Jött Konan Peinnel, Kiba meg Sai, Kakashi és Gaara, Hinata a kicsivel, Itachiék teljes létszámban, utolsónak pedig beparkolt Naruto egy óriási, megrakott teherautóval. 

- Hallottuk hírét, hogy zavarjátok a vendégeket, meg a panzió lakóit a turbékolásotokkal - mondta Konan jókedvűen, miközben megölelte öccsét és sógornőjét. 
- Gyorsan segítenünk kell ezen, nehogy kidobjanak benneteket - tette hozzá Hinata, és ő is megölelte őket.
- Remélem, nem baj, öcsi, hogy árulkodtam - vigyorgott elégedetten Itachi.
- Jó újra látni! - szorította Gaara magához Sakurát.
- Én azért jöttem, hogy hivatalosan is felügyeljem a munkát meg a boldogságotokat - lépett oda Kakashi is hozzá.
- Remélem, mi se zavarunk - integetett Kiba és Sai.
- Mire készültök? - kérdezte Sasuke zavartan.
- Szerelmi fészket készítünk nektek, hogy benneteket se zavarjanak, és ti se zavarjátok a többieket - magyarázta türelmetlenül Inari, mire kapott egy fülest Hanabitól. - Mit értesz te ehhez! - morogta a kislány, aztán Sakura nyakába vetette magát.

A következő hetekben lázas munka folyt, hogy a panzió melletti réten egy takaros kis ház épüljön az új családnak. A pénz egyrészt Narutóéktól származott, mert Sasuke korábban, míg a kávézóban dolgozott, a fizetésén kívül nem fogadott el tőlük semmit. A többit Gaara pótolta ki, ő kezelte Sakura vagyonát, aki a sorozat után elég szép jogdíjat kapott, amit a barátja bölcsen befektetett, és megsokszorozott. A rengeteg segítségnek hála, őszre be is költözhetett a pár a tágas otthonba, ahol annyi szoba épült, hogy mindig legyen hely a vendégeknek.

...

Vasárnap este volt, szokásos családi vacsora zajlott Uchiháéknál. Mindenki egyszerre beszélt, a felnőttek egymást túlkiabálva próbáltak mesélni arról, kinél mi újság, míg csemetéik az evés befejeztével az asztal alatt bujkáltak, vagy épp az asztal körül kergetőztek. A káoszt egyedül Sasuke szemlélte csendesen, aztán úgy gondolta, a többiek nélküle is jól elvannak, így kiment a konyhába, hogy megnézze, hogy áll Sakura a desszerttel. 

Óvatosan a lány mögé lopózott, és gyengéden átkarolta hátulról, tenyerét gömbölyödő pocakjára csúsztatta, hogy köszönjön leendő gyermekének is. Sakura elmosolyodott. Egy habnyomóval díszítette éppen a sütiket, és a következőre egy nagy szívet rajzolt benne egy szép S betűvel.

- Tessék - nyújtotta Sasukének.
- Hallani is akarom - követelőzött a férje, mint egy elkényeztetett kisgyerek, és maga felé fordította, majd türelmetlenül várta a vallomást.
- Hányszor mondjam el egy nap? - nevette el magát a lány, és játékosan a szájába nyomta a sütit, aztán kisiklott a karjai közül, hogy megszökjön.
- Mondtam, hogy soha többet nem engedlek - kapta el a derekát Sasuke, és magához ölelte, hogy egy forró csókban olvadjanak össze.

Sokáig tartott, mire az összes testvér, barát és poronty elaludt végre. A lányok segítettek ugyan mindenben, Sakura mégis kimerült a nap végére. A baba is nyugtalan volt, sokat ficánkolt a pocakjában, aztán hirtelen egy erőteljes rúgást érzett, és valami meleg folyt végig a lábán. Nem a magzatvíz volt, hanem vért látott, rengeteget.

Ez még túl korai - villant az agyába rémülten. Egy éles fájdalom nyilallt végig a testén, utána elsötétült előtte minden. 

Sokáig tartott, mire oszladozni kezdett a köd. Egy pillanatra látta, hogy egy autóval száguldoznak az éjszakában, és többen kiabálnak körülötte, de a fájdalomtól megint elájult. Legközelebb már a kórházban tért magához, és azonnal a gyöngécske sírás felé fordította fejét. Ő is sírva fakadt, ahogy meglátta Sasuke kezében az apró babát. 

- Végre! - Férje arcán mérhetetlen megkönnyebbülés tükröződött, egyből odasietett hozzá, és óvatosan odaadta a pici kislányt Sakurának.
- Milyen gyönyörű - suttogta a büszke anyuka, bár alig látta könnyein át.
- Az egész család odatette magát, hogy most mindketten itt legyetek. Nagyon megijesztettél bennünket.
- Sajnálom.
- Nem baj, a lényeg, hogy teljesíteni tudtam a kívánságod - nyomott Sasuke egy apró puszit felesége homlokára.
- Nem értelek - rázta meg a fejét Sakura.
- Tudom, hogy csak vele lehet teljes az életed - simogatta meg Sasuke gyöngéden a kicsit. - Az orvosok szerint nagyon csúnyán hegesedett a méhed, kész csoda, hogy teherbe tudtál esni egy ilyen brutális abortusz után, és eddig ki tudtad hordani a babát. Én viszont nem csodálkozom, mert első pillanattól éreztem, mennyire fontos neked az anyaság, és az a rengeteg fájdalom csak akkor gyógyul be a lelkedben, ha a saját gyermeked segít ebben. Azért persze én is itt leszek, hogy mindenben a hasznodra legyek - húzta ki magát.
- Köszönöm - ölelte magához Sakura hálásan.
- Jó lesz veletek hazamenni - mondta Sasuke boldogan.
- Igen - bólintott a lány, de a haza szóról neki más jutott eszébe. Természetesen vágyott a kisházukba, de régóta érezte, hogy az ő igazi otthona mindig is Sasuke szívében rejtőzik majd, bárhová veti is a sors, örökkön-örökké.