Sakura éjszakája ugyan mély álomban, mégis sok bajjal telt. Sasuke ugyanis szükségét érezte annak, hogy állandóan ráfeküdjön a lányra, megakadályozva a kényelmesnek induló alvást. Sasuke azonban nem kelt fel semmilyen bökdösésre, így Sakura megpróbálta letolni magáról, ami csak nagy nehezen sikerült, és jól el is fáradt benne.

   Másnap reggel Sakura úgy ébredt, hogy az első, amit meglátott, Sasuke arca volt. Közel egymáshoz feküdtek, egymás felé fordulva, ráadásul egy takaró alatt is, ami Sakurának furcsa volt. Sosem aludtak még egy takaró alatt. Sakura párat pislogott, majd mikor teljesen kitisztult előtte Sasuke arca, egy pár percig figyelte, ahogy a fiú nyugodt arccal alszik. Sakura rápillantott a faliórára. Dél volt, viszont még mindig nagyon álmos volt.

Ismét ránézett a fiúra. Sasuke nem úgy nézett ki, mint aki hamarosan felkel, így Sakura is visszacsukta a szemét az alvás reményében.

 

*

 

   Hinata türelmetlenül toporgott a Taylor’s előtt. Ez a hely volt a város legjobb kávézója – legalábbis Hinatáék ezt gondolták, ugyanis állandóan idejártak. Amikor itt voltak, mindig forrócsokit, kapucsínót vagy sima tejeskávét rendeltek tejszínhabbal és csokoládéreszelékkel, és néha még sütit is kaptak mellé. Ilyen akciós napokon. Hinata ma azért állt itt, mert megbeszélték a többiekkel, hogy ma összeülnek, és megbeszélik a nyaralást. Ino küldött mindenkinek egy kör SMS-t (vagyis csak a lányoknak), hogy jöjjenek ma egy órára a Taylor’s kávézóba. Hinata már egyszer benézett a kávézóba, de senki sem volt bent, akit ismert volna, így kint maradt. Meleg, nyári szellő volt kint, Hinata élvezte, ahogy a meleg levegő meglengeti a pólója szélét. Fülében az egyik kedvenc száma szólt, amit most egy rezgés szakított meg. A kijelzőn Ino képe állt.

   - Hol az édes jó anyámban vagytok már? – szólt bele Hinata a telefonba.

   - Még egy utca – mondta Ino. – Nemsokára ott vagyunk. Tenten vagy Temari még nincs ott?

   - Nincs.

   - Felhívod őket? Mi Karinnal mindjárt megérkezünk.

   - És Sakura?

   - Őt már próbáltam hívni, de semmi életjel.

Hinata felsóhajtott.

   - Oké, de siessetek!

   - Sietünk, puszi!

Hinata lenyomta a telefont, és keresgélni kezdett Tenten száma után. A lány első kicsöngésre felvette, és zilált hangjából Hinata arra következtetett, hogy fut. Tenten elmesélte neki, hogy mindjárt lekési a buszt, ezért fut utána, öt perc és ott van. Hinata ugyan nem értette, Tenten akkor már miért nem sétál le egyenesen ide, ha közel lakik, de nem akart kérdezősködni, pláne nem feltartani a lányt, így elbúcsúzott, és tárcsázta Temari számát.

   Karin tűzpiros autója ekkor fordult be a parkolóba a Taylor’s előtt. A lány mosolyt küldött Hinata felé. Ino igazított egyet hosszú, szőke haján, és kinyitotta az ajtót.

   - Szia! – köszönt Temari a telefonba. – Két perc, most fogok érkezni.

   - Még időben! – szólt Hinata. – Tenten öt perc múlva itt van, Inóék most érkeztek. Sakuráról semmi hír.

Temari eltűnődve hümmögött bele a telefonba, de egyből le is rakta. Hinata puszival köszöntötte Inót és Karint, és amint meglátták Temarit befordulni a Taylor’s bejárata felé, kinyitották az ajtót.

   A Taylor’s szűk, világos helyiség volt, kerek asztalokkal és kényelmes bőrfotelekkel. A pult mahagóni fából készült, és mögötte egy hosszú táblán íródott az itallap. A pultba beépítve süteményes tálkák hevertek, tele ínyenc falatokkal. A pultnál álldogáló lány a körmeit vizslatta. Ma igencsak üres volt a Taylor’s, és Hinatáék éppen ezért szerették. Ritkán jártak ide annak ellenére is, hogy sokan ismerték. A pláza valahogy közelebb volt.

   A négy lány elfoglalta a törzshelyüket, egy sarokban álló barna asztalt, amik körül zöld és kék fotelek foglaltak helyett. A pincérnő, amint meglátta a kis csapat kényelmes letelepedését, elindult kifelé a pult mögül, kis narancssárga jegyzetfüzetet tartva a kezében.

   - Sziasztok! – szólította meg őket, és akkor csilingelés követte a szavait. A Taylor’s ajtaja kinyílt, és Tenten lépett be, kipirosodott arccal. Nyomban elfoglalta a helyét Karin mellett, és rámosolygott a többiekre.

   - Mit hozhatok? – kérdezte a pincérnő, és nyomban kezébe vette a tollát, hogy telefirkálhassa a kis jegyzetfüzetét. Hinata hümmögve böngészte végig a sorokat, de maradt a jól bevált kapucsínónál. Tenten forró csokit választott magának, míg Karin, Temari és Ino egy-egy tejeskávét. Nem úgy néztek ki, mint akik nagyon éberek, de amint elment a pincérnő, Ino egyből kiterítette maga elé a lapokat, amiken Bora Boráról voltak információk.

   - Nem kéne Sakurát megvárni? – kérdezte Karin. Ino megvonta a vállát.

   - Nem veszi fel a telefonját, már próbáltam – mondta. – Ő baja, majd utólag elmondjuk neki. Biztos a szomszédjával van.

Ino sunyi pillantására Karin csak egy hosszú, lemondó sóhajjal válaszolt, és maga elé vette az egyik papírt.

   - Mik ezek? – kérdezte.

   - Ezek olyan helyek, amiket majd mindenképpen meg kell látogatnunk – felelte Ino. Temari és Hinata a térkép fölé hajoltak, amit Karin böngészett. A térképhez cetliket is csatoltak, ahol a megjelölt hely részletes leírását lehetett elolvasni. Ino megjelölt pár számára szépnek és érdekesnek tűnő nevezetességet, de helyet kaptak a nagy strandok is, a kávézók, a bárok, valamint számtalan szórakozóhely is.

   - Ide mind el akarsz menni? – kérdezte Temari. Ino bólintott.

   - Furcsa, hogy egyébként Karin javasolta, és Ino ássa bele magát – nevetett Tenten.

   - Egész nyáron ott leszünk, mindenhová el kell menni – mondta Ino. – Semmit nem hagyhatunk ki, pláne nem az éjszakákat, amiket végig kell bulizni.

   - Gondolom megkönnyebbülés lesz, mikor hazajövünk – sóhajtott Hinata.

   - Ilyet ne is mondj, ez lesz életem legjobb nyara – szólt Karin, és összepacsiztak Inóval.

   - Sakura hol maradhat? – nézett az órájára Tenten.

   - Hívd fel! – mondta Temari. – Biztosan alszik, de ideje lenne felkelni.

Tenten előkapta a telefonját, és pár pillanattal később már tárcsázta is Sakura számát. A telefon süket fülekre talált pár percnyi kicsöngés után is, így Tenten csalódottan nyomta le a készüléket, és rakta el a táskájába.

   - Ez furcsa – jegyezte meg Hinata. – Na, mindegy, majd átmegyek hozzá, és megbeszélem vele, amiket itt megbeszéltünk.

Ismét a lapok fölé görnyedtek. Ino nem készített pontos listát arról, hogy mikor hova szeretne menni, de azt felírta egy hosszú listára, hogy miket kell mindenképpen vinni.

   - Elég bő a listád – jegyezte meg Karin.

   - Muszáj – mondta Ino. – Semmit nem szabad itthon hagyni.

   - Ennyi erőből már a házunkat is ki lehetne vinni – szólt közbe Temari. Ino sötét pillantást vetett a lányra.

   - És a fiúkat ebbe mikor akarjuk beavatni? – kérdezte Tenten.

   - Hamarosan.

   - És mit is kell ezen megbeszélni?

   - A pénzt, hogy nagyjából mennyit kéne hozni, és azt, hogy miket vigyünk – mondta Ino. – A repülőjegyek lefoglalva, azzal nincsen gond. Azért majd érdemes lenne a fiúkkal is összeülni. Tényleg, kik azok, akiket érdemes elhívni?

   - Mi hatan – szólt Hinata. – Naruto, Shikamaru, Gaara, Kiba, Neji…

Hinata ránézett a négy lányra.

   - Itachi – pirult el Ino. – Deidara is jöhetne akár. Sasori, bár nem tudom, mennyire pártolja Sakura. Aztán szerintem hívhatnánk Sasukét is Sakurának.

Sunyi pillantást vetett a körülötte ülőkre, miközben belekortyolt a tejeskávéjába, Hinatáék pedig felnevettek.

 

*

 

   Sakura fáradtan nyitottan ki a szemeit. Ujjaival végigtapintott az alatta lévő kemény talajon, és mikor ez tudatosult enne, kipattantak a szemei. Kemény?

   Hirtelen ült fel, de a nagy fordulás következtében beverte a fejét az éjjeliszekrényébe.

   - A francba! – sziszegte, a fájó pontot masszírozva a feje búbján. – Mit keresek én a földön?

Felpillantott az ágyra. Sasuke nem volt az ágyon, és ettől Sakura csak még jobban dühbe gurult. Ha már egyszer lelökte az ágyról, reggel miért nem volt képes visszatenni őt?

   Sakura felkelt a földről, és elindult lefelé a konyhába. Hangok hallatszódtak, mintha valaki éppen tevékenykedve a konyhában, így hát el is indult a kijelölt helyiség felé. Szülei cetlije a pulton hevert, hogy majd estek jönnek, és van étel a hűtőben. Sakura belesett a konyhában; Sasuke széles hátával találta szembe magát. A fiú egy serpenyőbe öntött palacsintatésztát – legalábbis a tálka erre engedett következtetni, ugyanis mindig ebbe szokták csinálni a palacsintatésztát.

   - Jó reggelt! – köszönt Sakura jó hangosan. Sasuke csak felkapta a fejét, de utána egyből visszatért a palacsinták sütéséhez – amik amerikai palacsintának készültek, és egy kis lekvár is elő volt készítve.

   - Jó reggelt! – nézett hátra Sasuke.

   - Beléd meg mi ütött? – kérdezte Sakura, amint a fiú mellé állt. – Soha életedben nem csináltál még reggelit nekem.

   - Nem is neked csinálom – nevetett fel Sasuke. A lány elkomorodott.

   - Pedig ha már lelöktél az ágyról, akkor ez a minimum.

Sasuke összeborzolta Sakura amúgy is kócos haját, majd abba hagyta a palacsinta sütögetést, és kivitte a már elkészült palacsintákat az étkező asztalra.

   - De azért ehetsz belőle – mosolyodott el Sasuke.

   - Milyen nagylelkű vagy – ámuldozott Sakura, egy cseppnyi gúnnyal a hangjában.

Sasuke elfoglalta a helyét, majd kiszedett magának három palacsintát, és egymásra pakolva őket, enni kezdett.

   - Egyébként a telefonod csörgésére ébredtem fel reggel – mondta Sasuke, mikor Sakura leült. – Tenten keresett azt hiszem.

Sakura kezében megállt a villa.

   - Basszus! – Éles csattanás kísérte, amint a lány a homlokára csapott. – A Taylor’s teljesen elfelejtettem.

   - Taylor’s? – nézett fel Sasuke. – Az nem egy kávézó?

   - De igen, ott kellene találkoznom Inóékkal – mondta a lány. – A francba!

Sasuke gúnyos mosolyra húzta a száját.

   - Meg fognak ölni! – Sakura felsietett a telefonjáért, és Sasuke hallotta, amint bocsánatért esedez.

   - Lányok – csóválta meg a fejét, és eltűnődve ízlelgette a palacsintáját, ami véleménye szerint nagyon jól sikerült. Jó pár perc eltelhetett, mire Sakura ismét visszajött, most már kevésbé feldúltan, mint azelőtt.

   - Kivel beszéltél? – kérdezte Sasuke. A lenyelt palacsinta darabot egy korty kávéval öblítette le.

   - Tentennel – felelte Sakura. – Elmagyaráztam neki, hogy kissé elaludtam, és majd bepótoljuk. Azt mondta, hogy Hinata szívesen átjön majd, és közli a fejleményeket.

   - Fejleményeket?

   - Ja, tervezünk egy egész nyaras nyaralást – mondta Sakura. – Bora Borára.

   - Ti nem vagytok normálisak – nézett rá Sasuke. – Jó drága helyet választottatok.

   - Igen, de szerencsére a szállás ingyen lesz.

   - Az úgy már más.

Sakura beleharapott a palacsintájába, és le sem tagadhatta, tényleg nagyon ízletes volt. Sasuke öntött neki egy kis kávét, majd felállt, hogy levigye a megüresedett tányérját és bögréjét. Gyors mosogatás után aztán elindult az emeletre, és később hallotta, amint Sakura széke is megnyikordul, és később a lány egy bögrével a kezében jelent meg a szobája ajtajában. Sasuke gyorsan magára kapta a ruháit, és vállára vette a táskáját.

   - Máris mész? – kérdezte Sakura.

   - Igen, lehet, találkozom Narutóval – felelte a fiú.

   - Miért nem mondtad, hogy barátok vagytok?

   - Nem tudom, eddig soha nem jutott eszembe – vont vállat Sasuke.

   - De már elég sokszor említettem a nevét előtted – akadékoskodott a lány. Sasuke felé fordult.

   - Nem tudom – mondta. – Szerintem csak azért nem, mert nem akartam elmondani, hogy meg lettem hívva a buliba.

   - Miért nem?

   - Hogy meglepetés legyek – vigyorodott el Sasuke. Sakura felnevetett.

   - Az is voltál!

Sasuke elmosolyodott, majd elment Sakura mellett.

   - Lekísérsz?

Sakura megitta a maradék kávéját is, és az üres bögrével a kezében lesietett Sasuke után. A fiú gyorsan felhúzta a cipőjét, és várakozóan Sakurára meredt. A lány magára kapta szürke melegítőnadrágját, és kinyitotta kettőjüknek az ajtót. A kapunál Sasuke Sakura felé fordult.

   - Kösz az alvást – mondta.

   - Örülök, hogy te aludtál valamit – fintorodott el Sakura. Sasuke elmosolyodott, és magához húzta a lányt. – Haladunk, tegnap táncoltunk, most meg kedves vagy.

   - Mindig kedves vagyok – méltatlankodott Sasuke.

   - Ch, persze!

Sasuke rákacsintott Sakurára, és visszament a saját házába. Sakura átkarolta a testét a két karjával, és nézte, ahogy Sasuke eltűnik a nagy bokor mögött, majd ismét felbukkan. Az ajtó kinyitása után még egyszer Sakurára nézett, és elmosolyodott. Aztán eltűnt.

 

*

 

   Sasuke a telefon csörgésére ébredt. A nappaliban lévő hosszú díványon feküdt el, hogy nézze a tévét, de pár perccel később már el is aludt. Most zavartan, fájó fejjel ébredt fel, és a telefonja után kezdett el tapogatózni. A kijelzőn Naruto képe állt.

   - Mondjad – szólt bele álmos hangon Sasuke.

   - Csak nem most keltél? – vihogott Naruto, majd sem várva a választ, folytatta. – Na, mindegy, figyelj! Egy fél óra múlva tudnánk találkozni a Taylor’s-nál?

   - Taylor’s? – ült fel Sasuke. – Oda kellett volna ma mennie Sakurának is.

   - Jaja. De nem ment el, nem tudom, miért, mindegy.  De Inóék hívtak minket, úgyhogy menjünk oda.

   - Azért nem ment, mert elaludtunk – dörzsölte meg a szemét Sasuke, miközben elfojtott egy ásítást. – Na, dobe, oké. Fél óra múlva ott leszek.

   - Várj! – kiáltott rá Naruto. – Te Sakurával aludtál?

Sasuke abbahagyta a szemének dörzsölését.

   - Igen – felelte. – Miért?

Szinte látta, ahogy Naruto kárörvendően vigyorog.

   - Aaa, értem, jó kis alvás volt, mi? – vigyorgott Naruto.

   - Idióta! Sakura a legjobb barátom.

   - Meghiszem azt!

Naruto most már nem tudta visszafojtani a nevetését. Sasuke dühösen köszönt el tőle, és lenyomta a telefont. Indulatosan állt fel a kanapéról, és indult el a szobája felé, hogy felöltözhessen, és kissé rendbe rakhassa magát. A szobájába érve kinyitotta az ablakát, és levette a viseltes, fekete pólót, ami tegnap volt rajta. Egy fehér trikót húzott magára, rá egy farmer inggel, majd lecserélve farmerjét is egy másikra, kinézett az ablakon. Sakura ablaka is tárva-nyitva állt. A lány melltartóban ült az ágyán, egy a földre kiterített ruhadarabokat nézte. Állát a tenyerébe temette, és rátámasztotta a lábára. Sasuke elmosolyodott a látványon.

   Sakura ekkor felpillantott, és mosoly terült szét az arcán. Felállt – így Sasuke számára láthatóvá vált az a rész, amit eddig még soha nem látott -, és odasétált az ablakhoz.

   - Szia! – köszöntek egymásnak, majd mindketten felnevettek.

   - Nem fázol? – kérdezte Sasuke, jelentőségteljes pillantást vetve Sakura csipkés melltartójára. A lány nem jött zavarba, de visszafordult, hogy felkapjon egy pólót.

   - Nem – rázta meg a fejét. – Nemsokára találkozom Hinatával, és nem tudom, mit vegyek fel.

   - Miért kell kiöltözni egy baráti találkára? – vonta fel a szemöldökét Sasuke. Sakura szúrós pillantást vetett rá.

   - Ez egy sima otthoni felső – magyarázta. – Hinata nemsokára átjön.

   - Értem – mosolygott Sasuke. – Pedig elég csinos otthoni felsőhöz képest.

Sakura gúnyos fintort küldött a fiú felé.

   - Mit csinálsz ma? – kérdezte Sakura.

   - Most már biztos, hogy Narutóval találkozom – felelte Sasuke. – Elmegyünk valahová, sörözünk, nem tudom. Most valami nyugis helyre.

Sakura bólintott.

   - Az jó – mondta. – Üdvözlöm!

   - Átadom!

Sakura puszit dobott Sasuke felé, és megfordult, hogy lemehessen a lépcsőn. Sasuke az utcára nézett. Látta, amint Hinata elhalad a kapujuk előtt, és becsönget Sakurához.

   Sasuke megfordult, begombolta magán az ingjét, majd lement a lépcsőn. Narutóval egy negyed óra múlva kéne találkozniuk a Taylor’s-ban, és már rég el kellett volna indulnia. Gyorsan felhúzta a cipőjét, és kisietett a házból. A zár hangosan kattant, és Sasuke a kaput is bezárta maga után. Nem igazán érdekelte, hogy Itachinak van-e kulcsa, maximum unatkozni fog a kapu előtt, ameddig Sasuke haza nem ér.

   Sasuke zsebre vágta a kezét, és elindult a buszmegálló felé. A Taylor’s gyalog egy húsz percre lenne tőle, de egyáltalán nem volt kedve azt a távolságot lesétálni. A busz már messziről látszódott, mikor Sasuke kiért a buszmegállóba, és később fel is szálhatott a szinte üres buszra. A Taylor’s csupán két megállóra volt tőle, utána pedig még egy pár perc séta, ami nem volt megterhelő. Sasuke ugyan elment egy csomó lánycsapat mellett, ugyanis a Taylor’s-hoz közeli ruhaboltok leárazásoktól voltak díszesek és népszerűek. Ezek a lányok egytől egyig megbámulták Sasukét, de a fiúnak most semmi energiája nem volt akármelyikükkel is összenézni. A Taylor’s már messziről kitűnt rikító betűivel, és Sasuke közelebbről már látta is Narutóékat. A kis csapat a szokásos helyükön foglalt helyet, és Sasukénak feltűnt, hogy Ino, Temari, Tenten és Karin is ott van. A csengő megszólalt, amint kinyitotta a bejárati ajtót, és kezével intett a pincérnő felé, akinek az arca egyből felragyogott.

   - Sasuke, ide! – kiáltotta valaki.

A fiú elindult a számára kijelölt hely felé, és leült Shikamaru és Neji közé.

   - Mi ez a nagy tömeg? – kérdezte. Meglepetéssel észlelte, hogy még Itachi, Deidara és Sasori is ott van.

   - Biztosan tudsz róla, hogy nyáron el szeretnénk menni nyaralni Bora Borára – fogott bele Ino, leintve Narutót, aki már lelkes beszámolót tartott volna a terveiről.

   - Igen, Sakura mondta.

   - Arra gondoltunk, hogy te is jöhetnél, ha van kedved – mondta Temari. – Biztosan Sakura is örülne neki, elvégre te vagy a legjobb barátja.

   - Hát, nem is tudom – vakargatta Sasuke a tarkóját. – Egész nyárra?

   - Aha.

   - Ne szivass, hogy nem jössz - nézett rá Itachi komolyan. – Én is megyek.

   - És az engem mióta befolyásol?

   - Jaj, ne csináld már! – szólt közbe Deidara is. – Csak Sasori nem lelkesedik annyira az ötletért, de csak azért, mert bejön neki Sakura, és tudja, hogy lenyúlhatod előle.

Sasuke döbbenten nézett Sasorira – aki elég komor arckifejezéssel bámult maga elé -, majd a többiekre, akik csak vigyorogtak.

   - Hagyjatok már ezzel a baromsággal! – mondta. – Sakura a legjobb barátom, és az is marad.

Körülnézett, de csak sejtelmes mosolyokat és összenézéseket látott. Ha ezek nincsenek, biztos nem kéne erről magyarázkodnia, hogy van egy legjobb barátja, aki egy lány. És a szomszédja. És jól néz ki.

   - Akkor jössz? – vetette fel a témát ismét Gaara.

   - Legyen – sóhajtott végül Sasuke. – Mázli, hogy van örökségünk.

   - Ami az enyém – vigyorgott Itachi.

   - Álmodik a nyomor – vetette oda Sasuke.

   - Szuper! – csapta össze a tenyerét Karin. – Egyébként erről Sakura nem tud még, mert nem jött ma ide, úgyhogy Hinata elment hozzá, hogy beszámoljon neki. Mi meg nem tudtunk mit csinálni, szóval akkor már elhívtunk titeket ide, hogy ezt megbeszéljük.

   - Azért nem jött, mert Sasukéval aludt – vigyorodott el Naruto kárörvendően. Sasuke gyilkos pillantást küldött felé.

   - Igen, akkor azért nem jöttél haza? – nézett rá Itachi. – Mondtam én, hogy lesz itt valami.

   - Itachi – szólt dühösen Sasuke. – Sakurával már nagyon sokszor aludtunk együtt!

   - De most egészen más – szólt közbe Suigetsu is. Sasuke eddig észre sem vette, hogy ő is itt van.

   - Már miért lenne más?

   - Mert felnőttetek – mondta Tenten.

   - És Sakura jó csaj lett – bólintott Neji.

   - Te meg jó pasi – csatlakozott Karin is.

   - És a sors egymásnak teremtett titeket – nevetett Kiba. Sasuke sötét pillantással meredt maga elé.

   - Tévedtek! Inkább beszéljünk a nyaralás körülményeiről.

A többiek végül nem feszegették tovább a húrt, egyből témát váltottak, és Ino felvázolt mindenkinek mindent a nyaralással kapcsolatban. Sasuke csak maga elé meredve ült, és azon gondolkozott, hogy milyen lesz Sakurával nyaralni. Utálta, hogy a barátai állandóan ezzel piszkálták. Így tizenegy év óta először. Még Itachi sem tett soha megjegyzést erre. Soha…