Egy szerelem, ami halálra volt ítélve! Amiben fájdalom és boldogság egyaránt volt. Ahol hősünk beleesett a szerelem átkába. S ahonnan kiút nem volt! Főleg ha egy démon és egy angyal szerelme.

Hiába volt tökéletes neki mégis a tiltott gyümölcs kelletett. Ezért száműzték a Mennyek-királyságából.

Majd a bukott angyal gyermeket szül melyben ott lapul eme démoni erő. Sakura erre becsukta a könyvét.

Ez annyira jó könyv. Ha tehetném, egész nap ezt olvasnám. – gondolta a lány.

Hirtelen ordibálni kezd Sakura édesanyja, hogy:

- Szívem gyere kész a reggeli.

- Egy pillanat csak felöltözök.

Rá nem sokára megint szólt az édesanyja Sakura meg ki volt, mert semmit nem aludt az éjszaka során és még ezt párszor eljátszották. Nagy nehezen  lassan de biztosan elkészült és útnak indult az iskolába. Iskolába menet véletlenül neki ment Sasukénak akibe fülig szerelmes volt. A lány egy szót sem tudott kinyögni a fiú meg csak úgy ott hagyta. Ez sajnos nagyon rosszul esett neki, de már megszokta, hogy tudomást sem vesz róla a fiú. Sakura feltápászkodott összeszedte a leesett cuccait és bement órára. Az órán nagyon sokat nevettek az osztály bohócán Naruton. Sasuke idegesítőnek tartotta és ezért sokszor szívta a vérét a hülyeségei miatt. De ezen belül nagyon jó barátok voltak. Olyanok voltak egymásnak, mint a testvérek. Azon a kettőn igen sokat mosolyogtak. Miután vége lett az órának Sakura egyenesen hazafelé ment, amikor a lány észrevette, hogy álmai fiúja nézi őt. Természetesen elpirult a fiú kezdett hozzá menni a lány még jobban zavarba jött, hogy vajon mit akarhat tőle. Sakura annyira megijedt tőle, hogy hirtelen elég bunkón szólalt meg. Sasukét meglepte a hirtelen jött hangulatváltozás.

- Tudod… Narutoék terveztek egy kis baráti összejövetelt, ami 5-kor lesz, gondoltam szólok.

- Izé… Rendben. Ott leszek.

- Ennek örülök.

Sakura elmosolyodott és várta, hogy 5 óra legyen,és csak az járt az eszébe,hogy lehetne ez akár randi is. Végül félöt körül el is indult hát, ha sikerülne kettesben maradnia Sasukével. Legnagyobb bánatára csak Naruto volt ott szóval a kettesben lét az „Álmaim fiújával”már fuccsba ment.

- Sakura-chan, gondolom, még mindig oda vagy Sasukéért nem tévedek, ugye?

- Ez mégis, hogy jön ide?

- Csak úgy kérdem.

- Hát… Igen. Szeretem őt.

- Értem. És miért nem beszélsz vele erről?

Hirtelen Sakura elpirult és kupán vágta Narutot és legnagyobb égésére Sasuke minden szót hallott. Erre pirultan és sírva elszaladt. Naruto kapott Sasukétól is egy tockost. A fiú Sakura után ment. Miután leült egy közelebbi park padjára letörölte a könnycseppjeit, és összeszedte bátorságát,hogy megmagyarázza a fiúnak az érzéseit, ha tetszik neki, ha nem.  Lassan elindult közben magában ismételgette a vallomását, amit a srácnak szánt, de hirtelen nagy nyomás volt a szíve körül és nagy sötétséget érzett legbelül a lelke mélyén. Nem tudta, hogy mi ez az érzés. Amikor Sakura észrevette a fura mocorgást, ezt a mondtatott hallotta:

- Halott vagy Hime!

Mire megfordult Sasuke ott termett, és átszúrta a nyakát. Mindenhol vér volt. Sakura arca is tiszta vörös volt, de, most nem azért mert zavarban volt. A lány ránézett a fiúra, aki a vért nyalta le a kezéről és a szeme piroslott, mint a tűz. A lány fejébe csak az járt, hogy nem az a fiú, akit szeret hisz ez egy szörnyeteg egy hulla gyáros egy... egy démon.

Mit is tehetett volna szegény, mint sírva elszalad, Sasuke megint csak utána megy. Végül utol érte és a kezénél fogva magához rántotta. Végül lassan az ajkai Sakura ajkaihoz értek és elcsattant a csók. Ebből csak az sült ki, hogy pofon vágta.

Főhősünk csak sírt és sírt nem tudta abba hagyni, főleg ha azt a képet látta, amikor az a fiú, akit a legjobban szeret egy gyilkos, egy szörny, aki szemrebbenés nélkül öl. A vér csordogálása a fülébe maradt és elkezdett rettegni a fiútól. Másnap félelemmel kelt és az egésznapja meg volt pecsételődve… Mindig mikor Sasukéra nézett csak azt látta, hogy mindene tisztavér és, hogy a szeme vérvörös. Valahogy nem tudott átlagosan, nem feltűnően viselkedni. Sakurának ez a nap is elment úgy, ahogy. Ugyanúgy ment haza ugyanabban az időpontban viszont olyan nagy szorongással volt egésznap, hogy még a járdán is jól szétnézett. Kezdett megnyugodni, amikor látta a hívogató otthont. Nem sokára viszont meghallotta Sasuke hangját. Sakura pánikba esett csak az ordibálást hallotta.

- Sakura nyisd ki az ajtót, mert ha nem erőszakhoz fogok folyamodni!

- HAGY BÉKÉN!

- Nem, foglak, amíg nem tisztázunk néhány dolgot!

- Mégis mit kéne tisztázni azon, hogy egy gyilkos vagy?!

- Chh… Elhiszed,hogy nem érdekel a hisztid!

- Ne válts témát!

Erre betöri az ajtót.

- Sasuke elment az eszed!

- Igen… Már rég.

- Nem, konkrét választ vártam.

- Most azt kaptál örülsz?

- Nem igazán… De - de minek jöttél?

- Hogy beszéljek veled.

- Ha arról akk---?

- Ja… Igen.

Erre a fiú elmondott mindent, hogy egy démon és nem ő volt az első és utolsó áldozata. Sakura nem értette, hogy miért kell neki ölni hirtelen megszólalt, hogy miatta tett, amit tett más különben meghalt volna. A lány megint csak zavarba jött… Amikor egyszer csak azt vette észre, hogy a fiú magához öleli és Sakura megint csak sírni kezdett és csak azt kérdezgette:

- Miért? Miért akarnak megölni? És-és te mi vagy? Csak mert ember nehezen lehetsz aki csak úgy öl!

- Eltaláltad nem vagyok ember, sajnos démon vagyok!

- Dé…mon?

Erre csak bólintót és még jobban magához húzta a lányt.

- És engem miért akartak megölni? Nem-nem tettem semmi rosszat!

- Nem is a tetteid miatt…

- Akkor? Azt nem tudom, de Sátánnak veszélyt jelentesz szerintem.

- Sasu…ke…

- És ha kell, életem árán is megvédelek!

Nagy csend lett és Sakura megcsókolta Sasukét és azt suttogta a fülébe…

- Köszönöm és szeretlek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés