- Hajrá Sakura – suttogta Tsunade. Sakura ezt már nem hallotta, de hátra fordult, és felmutatta hüvelykujját a nőnek. Tsunade elmosolyodott. Sosem tudná megbocsátani magának, ha a lánynak valamilyen baja esne. Sakurát lányaként szerette, olyan szigorú volt hozzá, amennyire egy anyának lennie kell. Sakura neki öntötte ki a lelkét. Jól emlékezett arra a napra, amikor a lány sírva rohant hozzá, hogy a szülei meghaltak, akkor is tőle várt támogatást, amit a nő meg is adott neki. Sakurának azóta mindennél fontosabb Tsunade. Tőle tanult meg szörfözni, vele együtt volt az első versenyén, ami előtt az edzéseken mindig bátorítóan mosolygott mesterére.

„ - Hidd el Tsunade! Nem fogsz csalódni bennem! Én leszek a legjobb tanítványod, és végig csinálom a versenyt, akár az életem árán is! – mosolygott a nőre a fiatal Sakura.
- Azért nem kell túl hajtanod magad, Sakura! Ez még nem olyan durva verseny – mosolygott vissza Tsunade.”
Tsunade erre az emlékre, mindig mosolyogva gondolt vissza.

***

- Sakura mintha remegne – suttogta oda Inónak Hinata. A szőke csak bólintott, de mosolyogva nézett barátnőjére. Nem tudta eldönteni, hogy szabad-e most zavarni Sakurát, de odasétált hozzá. A rózsaszín épp egy pohár vizet folytatott le a torkán. 
- Komolyan, mint egy rossz álom – suttogta, amikor Ino odaért hozzá. 
- Csak gondolj Sasukéra – vigyorgott. Sakura megkövülten meredt rá. 
- Sasukéra? – kérdezett vissza. A szőke csak nagyokat bólogatott. Sakura egy darabig hitetlenkedve nézett Inóra, aztán a hátát a kis háznak vetette. 
- Azt hiszem, hogy csak nekem tűnt fel, hogy hosszabb ideig ölelgetted, mint bárki mást – mondta Ino. Kellemetlen helyzet, gondolta Sakura. Ilyen is csak ritkán történek meg velem, hogy a legjobb barátnőm a nyakamba sóz egy fiút, aki nem is az esetem. Öntelt, egoista barom. A tekintetéből ki lehet venni. De mégis olyan helyes. Ha az a hülye Naruno nem zavar be, akkor már megcsókolt volna, de szerintem jobb is így, töprengett a lány. Ino csak elégedetten mosolygott barátnője piros fején. 
- Tudod, mindig is úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Egészen addig, amíg meg nem haltak a szüleim. Egy szerencsés embernek nem halnak meg a szülei. Egy jó embernek nem halnak meg a szülei. Mi rosszat tettem, hogy így áldott meg a sors? Remélem nem mondtad el a többieknek, hogy meghaltak – nézett fel Sakura Inóra.
- Nem. Tudom, hogy ez csak a te dolgod, nem tartozik másra. Igaz barátnőd vagyok – Az utolsó mondatnál már mosolygott. Sakura is visszamosolygott. 
- SAKURA HARUNO – kiáltották be. Az említett ránézett barátnőjére. Ő csak bátorítóan mosolygott, majd megölelte a lányt. Miután kibontakoztak az ölelésből, a szőke visszament barátaihoz, a rózsaszín pedig a zsűrihez. A zsűrisek sok sikert kívántak neki, majd elindult a víz felé. Néhány méterre megállt tőle, majd visszanézett barátaira. Ők csak mosolyogtak, Hinata, Tsunade és Ino a kezüket összekulcsolva imádkoztak. Legalábbis annak tűnt, gondolta Sakura. Ránézett Karinra, aki még mindig kihívó nézéssel nézett rá. Majd egy másik embert is észrevett. Vörös haja volt és eszméletlen felső teste. Elmosolyodott, amikor észrevette. Ő is visszamosolygott. Sasuke összehúzott szemmel figyelte a jelenetet. Sakurának volt még egy kis ideje a kezdés előtt, ezért intett a vörösnek, hogy jöjjön közelebb. 
- Szia, Sakura! Gondoltam megnézlek, és sok sikert kívánok neked – mosolygott a fiú. 
- Köszi, Sasori! Szurkolj értem, mert alig gyakoroltam – suttogta neki. A fiú csak mosolygott.
- Neked nem kell gyakorolni. Te gyakorlás nélkül is fantasztikusan szörfözöl – mosolygott Sasori. Sakura elvigyorodott, majd egy puszit nyomott Sasori arcára, és megölelte. A jelenetet látva, valaki fortyogott dühében.
- Nyugi, haver! Lehet, hogy ez csak egy baráti puszi volt – mondta Naruto. 
- Aha, persze – mormogta Sasuke. 

- Na, mennem kell – bontakozott ki az ölelésből Sakura. Rámosolyogott a fiúra, majd a víz felé futott, amikor a zsűri jelezte, hogy mehet. Sakura befutott a vízbe, ráfeküdt a deszkájára és elúszott vele. Eközben a távolban látni lehetett a hatalmas hullámokat. Mikor már elég közel voltak Sakura felállt, és elkezdte „ügyeskedését” a hullámokon. Mintha láthatatlan bójákat kerülgetne, úgy szlalomozott a hullámon. A hullám már szinte alagutat formált, amiben Sakura suhant. Teljes magabiztosság. Ezt érezte most. Eggyé vált a vízzel. Kiért az „alagútból” és egy ügyes mozdulattal a hullámra került. Az egyre kisebbedett. Két kezét maga mellé emelte, azzal tartva egyensúlyát. A hullám mögött már egy is feltűnt. Ekkor Sakurát elnyelte a víz. Mindenki egy emberként kapott lélegzet után. Barátai aggodalmas arckifejezéssel keresték a lányt. Ekkor felbukkant a második hullámon. De nem a tetején, hanem benne. A tetejére nem tudott felkerülni, anélkül, hogy észre ne vették volna. Siklott. A testéből szinte áradt a boldogság, a nyerni akarás, és a magabiztosság. A parton lévők közül mindenki elmosolyodott. Az aggodalom még mindig ott volt szemükben, de az öröm jele is, annak, hogy a lánynak semmi baja nem esett. De korai volt az öröm. Sakurát lerántotta valami a víz alá. Nem volt közel a parthoz, akik kint voltak alig látták őt, szinte pöttynek tűnt. A zsűri felállt. Sakura eközben újra felbukkant. Felkapta a deszkáját, és neki vágta a szörnyeteghez. Épphogy nem tört el. 
- Mi lehet az, amivel küzd? – kérdezte Tenten. 
- Nem tudom – Aggodalom csengett Ino hangjában. De egyből megtudta, hogy mi támadta meg barátnőjét. A víz alól egy cápafej bukkant elő. A lányok szájuk elé kapták kezüket. Tsunade átverekedte magát a tömegen és a versenyfelelős elé lépett. 
- Azt mondta ez a hely cápamentes! – hangja remegett a felháborodástól és rémülettől. 
- Gyorsan hívjanak egy mentőt! – kiáltotta valaki. Sakura és a cápa egyre beljebb jöttek. Sasuke futva elindult a vízhez, de egyből megtorpant, amikor a part széléhez ért. Egy kétségbeesett sikoly hallatszott. A legszívszorítóbb, amit valaha is halott. Ekkor felsikoltott mellette valaki. Barátai eközben odaértek mellé. Hinata volt a sikító. A víz egy vérben áztatott felsőt sodort a partra. A felső rózsaszín volt. Ino egyből felismerte.
- Ez Sakura felsője – sikoltotta. A parton eluralkodott a pánik. A versenyfelelős tárcsázta a parti rendőröket és a mentőket, hogy azonnal jöjjenek a helyszínre. 
- …egy versenyzőt megtámadott egy cápa… - hallották a versenyfelelős hangját. Néhány másodperc múlva felbukkant a vízen egy motorcsónak, amiben a rendőrök ültek. Sasuke nem várhatott tovább, cselekednie kellett. Sakura eltűnt a víz felszínéről. Sasuke beúszott, majd lemerült a víz alá. Távolabb megpillantotta Sakurát, ahogy a víz alatt a cápával küzd. Nem volt rajta a felsője, csak a bikini felsője. A bal karját sötét ér borította. Sasuke odaúszott. Elővette zsebkését a nadrágja zsebéből, és beleszúrta a cápába. A cápa vére a felszínre bugyogott. Sasuke egy újabb nagy sebet ejtett az állaton, mire az elúszott. Mindketten a felszínre úsztak. Sakura Sasukéba kapaszkodott, és kiúsztak a partra. Ott egy hatalmas tömeg várta őket. Az orvosok szétrebbentették őket, és elvezették a sebesült lányt. Hinatát az ájulás környékezte, amikor meglátta barátnője vérvörös karját. Inónak potyogtak a könnyei, a többiek dermedten álltak. Neji magához ölelte Tentent, aki szintén eltakarta a szemét, pedig ő mindig azon volt, hogy nem fél a vértől. Csak épp most látott először ilyen sérülést. Sakurát berakták a mentőautóba, és elvitték. 
- Gyerünk, menjünk mi is – indult el Shikamaru. Utána ment mindenki. Tsunade már rég elment. A parton egyedül a többi versenyző, az edzők, a versenyzőket támogató emberek, a zsűri, a versenyfelelős és Sasori állt. Látszólag sokkot kapott. 
- A verseny lefújva! – kiáltotta a versenyfelelős. Karin csak hápogott, pedig ő is holtsápadt volt. A versenyzők beszálltak kocsijukba, és elhajtottak.