Néha úgy érzem, az álmaim valóságosak. Gyakran megtörténnek, de nem mindig úgy, ahogy én akarom. Valamikor túl jól, valamikor túl rosszul sülnek el. Álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk. Nem birtokolhatja senki más, senki nem lehet részese, abban a gyönyörben, abban az élményben, amit álmainkban látunk. De amikor álmainkban olyan dolgok történnek, amit legszívesebben elfelejtenénk, olyankor azt érezzük, bárcsak másoknak is lenne ilyen borzalmas álmuk. Az eszeveszett gondolataink nem engedik felfogni azt a tényt, hogy másoknál is van ez így. Csak mi nem vagyunk képesek ezt megérteni, amikor az a megrázkódtatás ér minket, hogy nem vagyunk hajlandóak semmire sem figyelni. De mi is az az álom? A tudósok a mai napig nem tudják megmagyarázni, hogy miért álmodik az ember. Talán a vágyainkat képzeljük álmunkban, vagy a félelmeinket? Az alvás, avagy az álom olyan tudatmódosulás, ahol az emlékezeti képek és a képzeleti képek időlegesen összekeverednek. De miért pont az emlékezetei? Mi van, ha olyan álmodunk, ami meg sem történt velünk? Erre már nem kaphatunk választ. 

Sakura aznap este rosszat álmodott, csak feküdt, míg a fejében összekeveredtek a félelmei. Látta magát, amint a versenyen összeesik, leesik a deszkáról, mert elfelejtette, hogy mit kell csinálnia. Látta az álmában, amint Karin legyőzi, amint elnyeri tőle a díjat, és kárörvendően az arcába röhög. Mocorgott. Egyszer mintha bele is rúgott volna valamibe. Majd felriadt. Verejtékezett. Nem emlékezett az álma minden egyes részletére, de elcsodálkozott magán. Ez csak egy hülye álom, nyugtatta magát. Remegett. Megpróbálta megnyugtatni magát, hogy ez csak egy rossz álom volt. Mély levegőket vett, majd visszafeküdt, arra a puha valamire, amin feküdt. De nem a fotel volt az…

- Sakura! – suttogta valaki. Kinyitotta a szemét, majd Sasukéval találta szemben magát. Egy darabig nézte a mosolygós fiút, majd felült. Egész végig Sasukén feküdt. Mikor erre rádöbbent tűzpiros lett a feje, majd felállt. Lépett egy lépést hátra, mire hanyatt esett. 
- Ne!! Anyu kérlek ne! Még korán van! – motyogta Naruto. Sakura a földön ült, majd ránézett az órára. Fél kilenc. Amilyen gyorsan csak tudott felugrott, és rohant a konyhába, reggelit csinálni. Sasuke csak döbbenten nézett utána. Tekintetét végig járatta a társaságon, és halványan elmosolyodott, majd visszafeküdt a földre. 

Tíz perc múlva egy lány viharzott be a nappaliba és elkiáltotta magát:
- ÉBRESZTŐ! KILENC ÓRA! – kiáltotta. 
- Jesszusom, mi történt? – ült fel riadtan Hinata. Sakura az órára, majd az asztalra mutatott. 
- Reggel van? Kilyukad a gyomrom! – panaszolta ásítva Shikamaru. Sakura egy grimaszt küldött neki, majd kiment a nappaliból. A többiek lassan ébredeztek. Gaara egy jót nyújtózkodott, majd odasétált az étkező asztalhoz.
- Mi a kaja? – kérdezte. 
- Krumplipüré fasírttal – jött a válasz a konyhából. 
- Vagyis szomorúfűz – jegyezte meg Neji. Mindenki rápillantott, de ő csak lustán nézett vissza rájuk. – Most mi van? 
- Mi az, hogy szomorúfűz? – kérdezte Tenten. Neji csak egy nagyot sóhajtott, kiszedte a részét, majd egy nagyot harapott a fasírtba.
- Fasírt, azaz fa sírt. Tehát szomorúfűz – adta meg a magyarázatot, miután lenyelte a falatot. Nagyot sóhajtott, amikor barátai 2 percig megállás nélkül röhögtek, vagyis majdnem mindenki. Naruto a homlokát ráncolta.
- Pedig ez már nagyon régi vicc. Mit nem értesz rajta Naruto? – kérdezte Neji. Naruto ránézett, majd a barátaira is. Azok csak értetlenkedve néztek rá. 
- Mi az, hogy szomorúfűz? Mi köze a fa sírtho… ? – Naruto itt elakadt. Egy ideig tátott szájjal ült, majd kitört belőle a nevetés, amit akár vonyításnak is lehetett volna nevezni. Barátai egy emberként csaptak a homlokukra.
- Köszönöm Istenem! – motyogta Gaara. 
- Te jó ég, Naruto! Ne menjél el katonának! – kiáltotta ki a konyhából Sakura.
- Miért? – nézet fel az Uzumaki. Sakura tálcával a kezében visszatért, lerakta az asztalra, majd a rajtuk lévő poharakba üdítőt töltött. 
- Mert, mire rájössz, hogy az ellenséget lelőni kell, addigra meghalsz – mondta egy halvány mosollyal. Barátai erre is elkezdtek röhögni, mire Naruto csak egy sértődött grimaszt vágott Sakura felé, de ő se tudta megállni mosoly nélkül. Abba hagyták a nevetést, amikor Ino kijelentette, hogy enni akar. Leültek az asztalhoz, és elfogyasztották a reggelit.
- Mitől vagy ilyen bánatos Sakura? – kérdezte Hinata.
- Rosszat álmodtam, meg ma lesz a verseny – sóhajtott a lány. Kevés dologban volt biztos, de abban igen, hogy barátai aggódnak érte és, hogy meg kell nyernie ezt a versenyt. Minden áron. 
- Hú, tényleg! Ma lesz a verseny. Egyed azt még meg, és megyünk edzeni! – állt fel Temari. Felkapta az üres tányérokat, kivitte a konyhába, azt elmosogatta, és visszament Sakura tányérjáért is. Utána a lányok felmentek a szobájukba – Sakura kivételével, mindenki a bőröndjével -, hogy átöltözzenek. 
Ino egy halványlila rövidnadrágot vett fel egy fehér toppal és egy fehér edzőcipővel, aminek az oldalán egy lila csík húzódott. Tenten egy zöld halász nadrágot vette fel, amit egy fekete övvel dobott fel. Felülre egy szintén zöld pánt nélküli felsőt vett fel, a nyakába pedig egy szív alakú medált rakott. Egy strandpapucsot vett fel, amin zöld virágok voltak. Temari egy fekete pólót húzott, amin a saját neve szerepelt és egy fehér térdnadrágot, aminek mindkét oldalára fekete virágokat hímeztek. Hinata egy egyszerű kék toppot vett fel, egy halványkék miniszoknyával és egy kék balerinacipővel. Haját egy kék hajgumival lófarokba kötötte. Sakura a szörfözésekhez használt öltözetét öltötte magára, ami egy zöld térdnadrágból és egy zöld bikini felsőből állt, de a szél miatt, most rávett egy rózsaszín toppot. Felvett egy szintén rózsaszín strandpapucsot és magéához vette a szörfdeszkáját. 
- Mehetünk? – kérdezte Sasuke. Sakura bólintott, majd kimentek. Magához vette a kulcsát, majd miután mindenki kiment a házból bezárta az ajtót. 
- Ki tud vezetni közületek? – kérdezte, miután bezárta az ajtót. Barátai összenéztek.
- Mindenki tud. Asszem… - nézett körül Ino. A többiek csak bólogattak.
- Jó, akkor úgy kérdezem, hogy ki tud, úgy vezetni, hogy ne tudja összetörni az autómat – mosolygott. 
- Én – jelentette ki vigyorogva Naruto. 
- Naruto. Ha te vezetsz, még út se marad, nemhogy autó – nézett rá Sasuke, mire ő csak egy karba fonta a kezét, és fintorgott egyet. Sakura türelmetlenül végig nézett. 
- Majd én vezetek. Nekem van legrégebb óta jogosítványom – emelte fel a kezét Neji. Sakura odadobta neki a kulcsot, majd elmagyarázta neki, hogy mivel indítja el a kocsit, mivel nyitja ki a garázs ajtaját. 
- Te nem jössz velünk? – kérdezte Sasuke. 
- Én deszkával megyek a vízen. Ti mellettem jöttök az úton – mosolygott. Sasuke csak bólintott, majd beszálltak a kocsiba, amiben igen kényelmesen elfértek kilencen. Sakura addigra már kisétált az utcára, és elindult arra a partra, ami mellett út is volt. 
- Túl lassú vagy! – kiáltotta ki az első ülésről Tenten. Sakura csak mosolygott egyet.
- Neji, erre! – mondta neki, amikor elindult jobbra. Ott volt egy út és az mellett az óceán. Sakura átment az úton, ki a vízre, míg Nejiék az úton várakoztak. Sakura már eléggé bent volt, a deszkán feküdve jelzett a fiúnak, hogy indulhatnak. Neji vette a jelet, rá is lépett a gázra. Sakura is felállt a deszkán, és a hullámoknak köszönhetően gyorsan tudott „menni”. Az autó gyorsabb volt ugyan, de hát sima úton könnyebb menni, mint egy hullámokkal teli vízen egy szörfdeszkával. 

Néhány perc múlva ott voltak a verseny helyszínén. Még nem volt tizenkettő, de nem is egyből a versenyre jöttek, csak gyakorolni. Sakura jól tudta, hogy a versenyzők általában eldugott helyeken gyakorolnak, nehogy mások el tudják lesni mozdulataikat. Az autó is leparkolt, Sakura pedig kijött a partra. 
- Szóval itt lesz a verseny – nézett körül Temari. – Olyan, mint a többi part.
- Ja – motyogta Sakura. – Én megyek gyakorolni. – És már ment is az óceánra. 
- Remélem sikerül neki legyőznie ezt a Karint – mondta Ino. Barátai bólintottak. Sakura már nagyon bent volt. Csak kisebb hullámok voltak, de tudta, hogy a versenyen jelennek majd meg az igazi hullámok. Minden verseny előtt úgy érezte, hogy szétveti őt az izgalom. De mindig, amikor kiúszik a vízre, úgy érzi, mintha a víz eggyé válna a testével. Jól érzi magát a vízen, engedi, hogy elszabaduljon a lelke, hogy csak a víznek éljen, ne figyeljen másra, csak a mozdulataira.
„…ne is figyelj nagyon semmire, csak hogy jól érezd magad, és, hogy jól tudj teljesíteni. Akkor válik belőled igazán jó szörfös, ha nem csak azt hagyod, hogy a víz irányítson, hanem az eszed is. Nem mindig kell az ösztöneidre hallgatni Sakura. A szörfben nem, ha versenyezel. „
Így mondta nekem Tsunade, gondolta Sakura. Tsunadénak mindig remek ötletei vannak, mindig tudja, hogy hogyan vidítsa fel az embert. Már csak egy óra a versenyig, és Sakura úgy suhan, ahogy csak tud. Külön engedélye van arra, hogy itt legyen, ezért nem ijedt meg a közeledő versenyfelelősöktől. Barátai viszont igen. Ezt látta rajtuk, ezért kiúszott a partra.
- Sakura! Szabad neked ilyenkor itt lenni? – kérdezte Hinata.
- Persze, külön engedélyem van rá.
- Nem fogják kérni? – kérdezte Ino. Sakura megrázta a fejét.
- Nem, mert Tsunade személyesen beszélt velük.
- Ki az a Tsunade? – kérdezte Naruto.
- Az edzőm – mondta Sakura. Igaza volt. A versenyfelelősök csak biccentettek neki, majd tovább mentek.
- Eléggé ijesztő figurák – súgta Sakura fülébe Tenten. Sakura csak bólintott, majd a kapu felé fordult. A versenyzők lassan megérkeztek. Az első, aki belépett az Tsunade volt, egyből rohant Sakura felé.
- Sikerült gyakorolnod? Felkészültél? Minden rendben? Jól vagy? Egész éjjel nem aludtam, izgultam, hogy mi lesz veled, ha nem gyakorolsz – ölelte meg a lányt, akiből kifogyott a szusz. 
- Egy kicsit sikerült gyakorolnom, Nem teljesen készültem fel. Minden rendben, de nem igazán vagyok jól, és jó lett volna, ha aludsz – válaszolta Sakura, miután sikerült kibontakozni az ölelésből. Tsunade aggódó pillantása, mintha belülről fürkészte volna szerencsétlent. Ekkor kopogtattak a vállán. Sakura megborzongott az undortól. Nagyon jól tudta, hogy ki az, aki a háta mögött áll, és alig várja, hogy a szemébe hányjon valami sértést. Megfordult, és ugyanazzal az undorító vörös hajjal és barna szemmel találta szemben magát, akihez egyáltalán nem volt hangulata. 
- Szia, Plakáthomlok Sakura! A madarak azt csicseregték, hogy elfelejtettél gyakorolni. Csak nem fel akarod adni? Jobban tennéd. Hidd el! Nekem is eléggé későn szóltak, hogy verseny lesz, de mivel vagyok olyan okos, hogy egyből neki álljak gyakorolni – mondta kárörvendően Karin. Szemüvege mögül diadalmasan nézett Sakurára. A Haruno csupán gyűlölködve figyelte ellenfelét. Bármit megadott volna azért, hogy csak egyszer pofán üthesse a lányt. Szerencsére legyőzte ezt a kísértést, mert nem akart kiesni a versenyből. De akkor legalább Karin is kiesne. De meg kell nyerni ezt a versenyt, már csak nem is Karin miatt. Persze minden vágya az volt, hogy legyőzhesse, de ez már többször is megtörtént. 
- Neked is szép jó napot, Karin. Látom az eszedet még mindig nem sikerült visszaoperáltatni. Cseppet sem csodálkozom, mivel nincs mit visszaoperáltatni, mivel nem is volt semmi, abban a rém ronda fejedben – vágott vissza vigyorogva Sakura. Karin csak összehúzott szemekkel nézett rá, majd tekintete tovább siklott ellenfele barátaira. Kaján mosoly csúszott a szájára, amikor megpillantotta Sasukét. 
- Szia, szépfiú, a nevem Karin, hidd el! Sakurával nem érdemes barátkozni. Fuss inkább utánam – lépett az Uchiha elé.
- Kösz, inkább nem. Vedd nyugodtan sértésnek, de hányok tőled – lépett néhány lépést hátra Sasuke. Karin erre csak tátogott, majd egy utolsó kihívó pillantást vetve Sakurára, elviharzott. 
- Szép volt Sasuke! – mosolygott rá a fiúra Sakura. Ő is visszamosolygott. 
- KÉREM A VERSENYZŐKET A HELYÜKRE! – hallatszott egy hang. Sakura megfordult. 
- Sok sikert! Itt leszünk veled, és szurkolunk neked – ölelte meg barátnőjét Ino. 
- Köszönöm! – suttogta a lány. Megölelt mindenkit, Sasukét egy kicsit hosszabban, ami csak Inónak tűnt fel, és elment. Egy utolsót még hátra kacsintott, majd odaállt egy szőke lány mellé. 
- Hajrá Sakura – suttogta Tsunade.