Egy újabb feszült este, amikor nem tudtak mit mondani egymásnak. Éberen feküdtek mindketten, egy takaró alatt, de a lehető legmesszebb egymástól. Sakura a plafont bámulta, Sasuke pedig őt. Kitartóan kopogott az eső az ablakon, nyoma se maradt a korábbi hótakarónak, kinn minden lehangoló, egyforma szürke lett megint.

Az egyik szomszédból Hinata jellegzetes jóízű nevetése szűrődött át, a másikból fojtott neszek és az ágy egyenletes nyikorgása. 

- Megfulladok... - Sakura elgyötörten menekült a szobából, mert nem bírta tovább hallgatni, milyen jól szórakoznak a többiek.

A fürdőszobában keresett nyugalmat. Vizet engedett, és míg az lassan folydogált, ő leült a kád szélére, és nagylábujjával szórakozottan kavargatta a gyűlő habokat. Ennyi ember után esélye se volt, hogy melegben fürödjön. Beleborzongott a gondolatba, hogy megint hűvös hullámok fogják körbenyaldosni védtelen testét, mint néhány napja a tengerben. 

Milyen érzékeny lett!

Keserű mosolyra húzódott a szája, ahogy megpillantotta magát a tükörben. Régen és ma. Milyen más lett minden! Formás, gömbölyded vállai hívogatóan kandikáltak ki a törölközőből, amelyet hanyagul magára tekert, pedig csöppet se fázott, itt volt fűtés, még a pokolban se lehetett volna kellemesebb meleg. Az átélt betegség se fogott rajta, az arca ugyanolyan bájosan üdének tűnt, bőre hamvasan rózsás, körmei ápoltak, divatos lakkal, mintával díszítettek. Mindene gondosan legyantázva, szemöldöke csinosra formázva, hogy kihangsúlyozza babásan ártatlan tekintetét.

Ártatlan?

Hol van már az a betegesen sovány kislány, akit csúfoltak a furcsa külseje és elhanyagoltsága miatt? Annyira igyekezett, hogy legalább észrevétlen maradhasson a tömegben, csak egy legyen a többi gyerek közt, ne a gúnyolódás állandó céltáblája! Hiába szökött be az iskolába reggelente, hogy a tornaterem melletti öltözőkben lopva megmosakodhasson, rongyos, több számmal nagyobb ódivatú ruhájába, amelyet még a szomszéd nénitől örökölt, megmásíthatatlanul beleivódott a nyomor bűze. Alkohol, cigaretta, kín, bűn, elkeseredettség verítékszaga. Körülölelte, megbélyegezte, kitaszítottá tette. 
A könyörületesebbek csak nevettek rajta, a gonoszabbak rúgtak még belé, de egy se volt közülük annyira aljas, hogy reményért, szeretetért cserébe önzően elvette volna naivan dédelgetett álmait, hogy ebből a sanyarú életből van tisztességes kiút. 

Naruto viszont megtette, ráadásul jó barátnak álcázva magát csapta be őt. 

Gyűlölete mégsem a fiúra irányult, még csak nem is Hinatára, aki megkapta mindazt, amire ő örökkön-örökké reménytelenül áhítozott. Nem, nem őket hibáztatta, még csak nem is a szüleit, akik már a születése pillanatában öntudatlanul is elvették élhető jövője ígéretét. A Jiraiya és Orochimaru-féle szemetekre se haragudott, egyedül magát hibáztatta, amiért erre a sorsra jutott.



Naruto megigézve bámulta szerelmese hófehér makulátlan bőrét, szinte áhítattal dörzsölte be testének minden porcikáját a parfümillatú testápolóval. Hinatát a terhesség még szebbé, még kívánatosabbá tette. Csípője, melle teltebb lett, bimbói sötétebbé váltak, és ingerlően meredeztek érintése után. Most is olyan alázattal becézte ezeket a csodás női idomokat, mintha első alkalommal engedték volna be ebbe az érzéki édenkertbe. Félt, sokáig nagyon félt birtokba venni, szenvedéllyel szeretni szerelmét. Rettegett attól, hogy Hinatának is fájdalmat okoz. Vele sohasem tett volna ilyet. Férfiúi büszkesége azonnal cserbenhagyta, amit átsuhant a gondolat az agyán, hogy most magáévá tehetné a lányt. Az esze vészcsengőként figyelmeztette, hogy korábban is így kezdődött, egyszer már nem gondolkodott, és tönkretett mindent. 

Mit nyert rajta? Mit nyert azzal az éjszakával?

Még egy akkora örömöcskét sem, amit rosszabb napjain unalmában magának okozott, hogy az elcseszett életében picit történjen valami jó is. A pár perces aktus alatt gyönyör helyett az vésődött a fejébe, hogy míg ő kamaszos kíváncsiságát próbálja kielégíteni, és zavarába kapkodva igyekszik beerőszakolni magát oda, ahová csak sejti, hogy jutnia kéne, egy másik személy alatta beletörődően tűri bénázását, mert hiába baromi kiábrándító ez az egész, a mesebeli királyfit látja benne. Érezte Sakurán, hogy bizonytalan, kellemetlen neki, amit csinál, talán fél is, mégse bírta leállítani magát. Valami hülye büszkeség hajtotta, hogy tegye, amit elkezdett, mert visszakozni még kínosabb lenne, és különben is eltompította ítélőképességét az a tény, hogy életében először egy másik test meztelen melegét élvezheti. Megrémített a gondolat, hogy legszívesebben csak bújna hozzá, elsőre nem is vágyna arra, hogy maga alá gyűrje, csak élvezné, hogy szeretettel veszik körül, de tudta jól, hogy a szülei miatt nem lesz több esély. Sose engednék, hogy egy ilyen lánnyal barátkozzon, hazahozza, ismét intim helyzetbe kerüljenek, ezért inkább kihasználta a kínálkozó lehetőséget.

A teste erre a botlásra emlékeztette, ahányszor csak hasonló szituációba került. Hiába kezdett lángoló hévvel a szeretkezésnek, azon a ponton mindig csődöt mondott, képtelen volt megtenni, és csak Hinata odaadó szerelme tudta feloldani benne a súlyos gátlásokat. A hála emiatt örökre ott dobogott a szívében, és végtelen türelemmel kényeztette a lányt minden alkalommal, mintha egy érzékeny hangszeren játszana, hogy kimutassa, élete legbecsesebb ajándékának tartja. 

Hinata kacagva rándult össze, csiklandósnak találta, ahogy a hűs kenőcs felhevült bőréhez ért. Naruto nem sajnálta tőle, alaposan beledolgozta a bőrébe, aztán apró puszikat hintett a formás testen mindenhova, és gondolkozás nélkül hajolt a széttárt combok közé is, hogy éhes ajkaival ízlelje a felkínált gyümölcsöt. 

Hiába bizonygatta szerelme, hogy nem tenne semmi kárt a babában, ő nem akart kockáztatni, szinte betegesen féltette a kicsit. Inkább a saját kezébe vette a dolgokat, és míg nyelve a puha húsban barangolt, magát is a mennybe juttatta, természetesen csak Hinata után. 

Mámoros dolog volt ezeket a csodálatos pillanatokat olyannal megosztani, akit őszintén szeretett. Kótyagos fejjel indult, hogy megmosakodjon. A fülében még mindig kedvese kéjes nyögdécselése csengett, ahogy követelőzve a nevét suttogta, aztán elérve a csúcsok csúcsát felsikoltott. Sohasem fog betelni ezeknek a boldog pillanatoknak az emlékével. 

Csak másodpercekkel később vette észre, hogy nincs egyedül. Hirtelen bevillant neki, hogy a fürdő kilincsén valóban ott lógott a foglalt tábla, amit a mostani megszaporodott társaság miatt vezettek be, hogy ne nyitogassanak egymásra, de annyira el volt gondolkozva, hogy az olvasottakat nem értelmezte, és már megmosta a kezét, mire feltűnt Sakura jelenléte. Az tűnt fel, hogy a lány komótosan elzárja a csapot, és ráérősen kavargatni kezdi a kiengedett vizet. Maga se értette, miért jött mérhetetlenül zavarba tőle, hiszen látta már meztelenül - most ráadásul a lány háttal ült neki, látszólag csöppet se foglalkozott vele, és egy törölköző fedte testét - Narutónak mégis kiszáradt a szája, görcsbe ugrott a gyomra. Elsőre az jutott eszébe, hogy ezért az óvatlan pillantásért Sasuke már tényleg péppé verné, ha itt találná, másodszorra viszont mágnesként vonzotta valami, hogy közelebb menjen Sakurához. Még egyszer sem mert odanézni igazán. Tagadásának ez is egy alap pillére volt, hogy nem akarta tudomásul venni azokat az árulkodó hegeket, amelyeket közvetve ő okozott. Először tévedt igazán a tekintete a csúf sebhelyekre, és ott is ragadt. 

Iszonyodott tőle, mégis látnia kellett. Óvatosan simította arrébb a rózsaszín tincseket, és a keze remegve érintette a ronda, cikkcakkos forradást, ami egész föntről indult, és eltűnt a bolyhos anyag alatt. Önkéntelenül is lentebb tolta a törölközőt, hogy kövesse az útját, de ott újabb csík csatlakozott hozzá, majd mintha mindenhova szabálytalan szélű foltokat varrtak volna. Egyes helyeken vörös hurkaként gusztustalanul kidudorodtak az egykori sebszélek, máshol elvékonyodott a bőr, jóval világosabb volt a többi résznél. Észre se vette, hogy tenyerével bejárja a sérült területet, mintha a szemének nem hinne, és tapintania is kellene a valóságot, olyan durva volt a különbség Sakura összeszabdalt teste és Hinata hibátlan bőre között. Eddig erre nem is gondolt.

Sakura rezzenéstelenül tűrte a matatást. Szinte szánta a fiút, mert érezte, mennyire remeg a keze.

- Bárcsak sikerült volna akkor apának halálra rugdosni, és most mindkettőnknek sokkal könnyebb lenne - mondta fanyar hangsúllyal.

Narutót megdöbbentette ez a cinikusság. Jól emlékezett arra az estére, amikor csak a csodának volt köszönhető, hogy a lány életben maradt. Ott idegeskedett az ágyánál, még a kezét se merte megfogni, mert a szerencsétlennek szinte minden csontja eltörött, minden porcikáját seb vagy zúzódás borította. Az arca felismerhetetlenül összeverve, a teste amorf múmiára emlékeztetett a rengeteg kötéstől. Akkor mondta Narutónak az édesanyja, hogy ne foglalkozzon többet ilyen elvetemült, söpredék családdal, mert ő is így végezheti, ha közéjük keveredik. Szabályszerűen elrángatták a kórházból, és azt hitte, soha többé nem találkoznak Sakurával, nem kell látnia ezt az iszonyatot. Nem kell újra szégyellni magát, mert ő hozta ilyen helyzetbe az egyetlen embert, aki bízott benne.

- Kifizetem a műtétet - suttogta.

Hangos nevetés volt a válasz. Hosszú, erőltetett, gúnyos nevetés.

- Mintha az megoldana bármit is. A méhemet is rendbe tetteted? Köszi, nagy segítség lenne. Biztos futná apuci pénzéből, és a szüleid talán meg is dicsérnének, hogy milyen jó ember vagy. Tudod mi lenne a legjobb? Ha a vagyonoddal észt is lehetne venni. Ha akkor lett volna nekem egy picivel több, és nem viselkedek ennyire ostobán, minden más lenne. Miért hittem el, hogy én is lehetek olyan, mint bárki más? Hogy nekem is jár egy csöpp boldogság, ráadásul egy gazdag fiúval? Annyira hülye voltam! Tudhattam volna, hogy tündérmesék nincsenek. Még ma is ott kéne élnem apámmal, anyámmal, nem itt páváskodni, és olyannak látszani, aki nem vagyok. Én az a buta, szutykos, rongyokban járó lány vagyok, akit mindenki lenéz - joggal. Annak születtem, ott lenne a helyem, mert most, hogy odaadtam magamból minden értékes dolgot neked egy csalóka reményért, még rosszabbul érzem magam, mint akkor, abban a nyomorban - és nem a veszteség miatt. Azért vagyok elkeseredve, mert mindezek után újra útban vagyok mindenkinek, és feleslegesen szenvedtem. A szüleim rengetegszer elmondták, hogy csak nyűgnek jöttem a világra. Így is érzem minden pillanatban. Ha miattam valami baja lenne Hinatának és a babának, azt nem élném túl, mert épp elég, hogy a saját gyerekemet cserben hagytam, újabb gyilkosságot nem bírnék ép ésszel elviselni. Valószínűleg mennék anyám után a diliházba. Biztos örülne...

- Miért hiszed mindig azt, hogy csak te veszítettél a történtekkel? Tényleg baj van a fejeddel! - markolt a vállába Naruto indulatosan, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Azt hiszed, csak téged rázott meg ez az egész? Az én gyerekem is volt! Elsőre persze megijedtem, hogy apa leszek, de aztán arra gondoltam, hogy bőven van pénzünk felnevelni a kicsit, és legalább te is normálisabb körülmények közé kerülhetnél. Bevallom, nem voltam ugyan szerelmes, de szerettelek annyira, hogy örömmel éljek veled, veletek. Boldogok lettünk volna. Még úgy is éreztem, hogy kaptam egy új esélyt az élettől, mert korábban sehová se tudtam beilleszkedni. Te tudod a legjobban, mennyire utáltak az iskolában, mert mindenki elkényeztetett úri gyereknek tartott, pedig csak fogalmam se volt arról, hogyan kéne barátkozni. Nem kell sajnálni érte, de engem még a dadám se szeretett, mert ideje se volt rá. Úgy cserélődött körülöttem a személyzet, hogy néha a nevüket se volt alkalmam megjegyezni, mert a szüleim gyanakvóak voltak, mindenkit hamar kirúgtak, általában indokolatlanul. Arról nem tehetek, hogy semmi beleszólásom nem volt a dolgokba, mert apám és anyám a tudtom nélkül intézkedett, engem pedig teljesen elszigeteltek tőled. Még suliba se engedtek, az egyik osztálytársamtól hallottam azt is, hogy az abortusz után másnap rosszul lettél az iskolában, és óriási botrány lett belőle, apád pedig a szégyen miatt kis híján átküldött a másvilágra. Elszöktem, hogy lássalak, bementem hozzád a kórházba akkor éjjel, de annyira megrémített apád brutalitása, hogy hinni kezdtem a szüleimnek, akik azt mondták, jobb kerülni benneteket, ezért egyeztem bele a költözésbe. Hiába jöttünk messzire, minden nap azzal a képpel feküdtem, keltem, hogyan néztél ki összeverve, mit tettem veled. Agyturkászhoz küldtek, hogy segítsen felejteni, de nehezen szedtem össze magam. Onnantól nyert újra értelmet az életem, hogy megismertem Hinatát, ő pedig igazán szeret, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Hogy a szüleim egyáltalán ne tudjanak beleszólni az életembe, inkább letagadtam őket, ezért nem árultam el, hogy gazdag vagyok, és az se érdekel, hogy az eljegyzés miatt végül kitagadtak. Boldogulni fogok nélkülük is, mindent megteszek, hogy megvédjem a családom, emiatt akartam szabadulni tőled is. Te csak a rosszra emlékeztetsz, és veszélyezteted a boldogságom. 

- Hinata semmit se tud rólad, hazudsz neki, mióta ismered, hogy ne csalódjon benned. Ez lenne a szerelem?
- Én azt tapasztaltam, hogy hallgatni arany. Ha vetnél egy tüzetesebb pillantást a családomra, például feltűnne, hogy egyáltalán nem hasonlítok az apámra. Talán ezért is hanyagolnak ennyire, mert arra a kínos botlásra emlékeztetem őket, amikor a házastársi hűségük mindkét részről kissé megingott, és ez anyám esetében látható következménnyel is járt. Végül nem váltak el, csak próbálnak nem tudomást venni rólam, szóval nálunk a hallgatás bevált taktika.
- Utálom, hogy miattad nekem is folyton hazudni kell. Nem is értem, miért csinálom.
- Mert te se akarod megbántani az Uchihákat.
- Tehát valamelyikünknek mennie kell?
- Igen, valamelyikünknek mennie kell, de az nem lehetek én. Te is mondtad, hogy fontos Hinata kisbabája, nem akarsz ártani neki.
- Megint aljas vagy.
- Őszinte vagyok - kivételesen. 

Sakura fázósan húzta föntebb a törölközőt. Elől eddig is bőszen szorongatta, de most zavarni kezdte, hogy szabadon van a háta. A tükörbe pillantva szembesülhetett vele, hogy évek alatt se lett szebb. Örökre elcsúfítja majd a testét és a szívét, hogy egyszer régen mélyen megsebezték. 

Talán jobb is, hogy nem képes ezt a selejtes önmagát reprodukálni. A saját gyerekének se tudna jobb életet biztosítani, mikor a sajátjával se tud mit kezdeni.

- Nyugodj meg, elmegyek - mondta beletörődően.

Naruto szeme elégedetten villant. Sok dolgot miatt bántotta a lelkiismeret, de jóval erősebb volt ennél a szerelem, és a vágy, hogy végre lehorgonyozhasson.

- Mi lesz Sasukéval? Biztos, hogy vissza akar hozni.
- Nem fog megtalálni.
- Elszöksz?

Hosszú hallgatás után csak egy szomorú bólintás volt a válasz.

- Csináld akkor, amikor nem számítanak rá, például most.

Életükben nem dolgoztak még ilyen jól össze. Mire a lány fürdő helyett sietősen lezuhanyzott és felöltözött, Naruto már kicsempészte a csomagjait a szobából. 

- Lenn vár egy taxi. Ne találkozzunk többet - figyelmeztette búcsúzóul, és az összes pénzét odaadta Sakurának, mert többet nem tehetett érte.
- Ezt Sasukénak írtam. Tedd be a szobájába, hogy reggel megtalálja. Ha elolvassa, biztos nem fog többet keresni.