Sasuke nyelve bebocsátást kért a lány szájába, amit meg is kapott. Fekvő helyzetbe csúsztatta magukat egy percre sem megszakítva a csókot. Nyelvük vad táncot járt, a fiú keze Sakura pólója alá siklott. A hasfalától indult, onnan csúsztatta egyre feljebb. Ám ezt a rózsaszín hajú már nem engedte. Kibontakozott a fiú öleléséből.

- Mi a baj? – nézett kérdően a lányra szemeiben pedig az értetlenség csillogott.

- Ugyan, alig ismerlek – magyarázta a rózsaszín hajú.

- Ezen könnyen segíthetünk! – kezdett bele a fekete hajú – Kezdjük az elején: A nevem Uchiha Sasuke, 16 éves vagyok, fekete haj és szemek, szeretem a horror filmeket és mily meglepő a fekete színt és utálom a hisztis csajokat. Tömören ennyi, így már jobb?

- Komolytalan vagy! – mosolygott a fiúra. 

- Az lehet. Akkor most jobb, ha én megyek – hangjában a csalódottság apró jeleit lehetett felfedezni. Ezt a lány is észlelte, közelebb lépett az épp menni készülő fiúhoz és annak nem kis meglepetésére egy búcsúcsókot nyomott a fiú ajkaira. A Sasuke számára kellemesnek mondható meglepetés után elindult haza, Sakura pedig vissza a lakásba.

* Hmm. Tényleg nem adja magát túl könnyen, de nem is lesz olyan nehéz, mint gondoltam* - futott át a gondolat Sasuke agyán, miközben zsebre tett kézzel sétált a kihalt utcákon.
Mivel otthona nem volt messze a Haruno háztól így néhány perces séta után megérkezett saját házába ahol egy kérdő szempár fogadta.

- Hol voltál? – nézett öccsére a fiú miközben a TV távirányítójával tevékenykedett.

- Nem mintha sok közöd lenne hozzá – kezdte unottan – de voltaképpen Sakura-val voltam.

Erre az idősebb fiú felkapta a fejét, bár nem tette szóvá, de ez nagyon is zavarta. Nem akarta, hogy öccse játsszon azzal a lánnyal, aki számára nem mondható közömbösnek.

- Ne játssz vele, vagy megbánod! – szavai halálosan komolyan csengtek. De öccse, mint aki meg sem hallotta az imént elhangzottakat indult fel szobájába, majd magára zárta ajtaját. 

A rózsaszín hajú visszaült a kanapéra ahol az imént kis híján elfajultak a dolgok. Kezét mellkasára emelte, érezte, hogy szíve egyre hevesebben ver.

* Ugyan te lány, térj észhez, 3 ok is van, amiért nem kéne ezt csinálnod. Először is ott van Itachi, nem egyszer bebizonyította, hogy többet jelentek neki, mint egy egyszerű barát. Erre én az öccsébe zúgok bele. És itt ugorhatunk is a 2. pontra, ami az, hogy nincs semmi garancia arra, hogy Sasuke egy éjszakánál többet akarna. A 3. pedig… jó 3. nincs, de akkor is, ezt nem tehetem. Ebbe bele fogok őrülni, de ha olyan helyes.. nem.. nem.. nem, verd ki őt a fejedből! – civódott magában Sakura, azonban mobilja dallamos hangja visszarántotta a valóságba.
- Igen - szólt bele.

- Szia, Hinata vagyok. Na mi volt Sasuke-val? - érdeklődött a vonal másik oldaláról a fekete hajú lány.

- Honnan veszed, hogy volt valami?

- Olyan lelkesen akart hazakísérni, gondolom nem a semmiért!

- Tényleg nem… megcsókolt.

- Az jóó! – ujjongott a lány – Ugye jó?

- Nem tudom, teljesen össze vagyok zavarodva.

- Na az már gond, ha téged valaki össze tudott zavarni. Figyelj, ha kedveled, adj magatoknak egy esélyt.

- Tudod én… Félek!

- Úristen itt tényleg gond van! Na és mitől?

- Attól, hogy megszeretem, és ha igaz minden, amit Itachi róla mondott és csak kihasznál akkor…

- Értem – szakította félbe barátnőjét – De van valami, amit mégsem értek, te vagány kis csaj vagy és mindig is izgalmakra vágytál folyton csak a bajt keresed. Ha most bebújsz a csigaházadba, elszalaszthatod az igazi kalandot. Igaz, hogy kockázatos, de úgy tudom, te szereted a rizikót. Úgyhogy többet meg ne halljam, hogy félsz, az a Haruno Sakura, akit én ismerek, nem mondana ilyet! Csak semmi nyafi és semmi félelem. Csináld azt, amit ilyenkor szoktál! Hagyd, hagy gülizzen.

- Azt hiszem, igazad van…

- Persze hogy igazam van! Figyu most mennem kell, majd még dumálunk! Szió.

- Szia – köszönt el, majd letette a készüléket. Még egy darabig elmélkedett barátnője szavain, majd elment tusolni.

* Furcsa, még egy csók után sem éreztem így magam. Vajon ez miatta van, vagy csak a fogadás miatt érzek így? Nem tudom… Áááá.. Térj észhez 2 hét, csak fektesd le és kész! Utána mindennek vége és nem lesznek kételyeid. * - gondolta a fekete hajú fiú az ágyában fekve. Egyre csak a plafont bámulta, sehogy sem tudott elaludni. Ezzel azonban nem volt egyedül, a szomszéd szobában is volt egy személy, aki nem igazán tudott aludni, a fő bűnös ez esetben a nyugtalansága volt. 

*Sasuke nem akarhat mást. Mindig ezt csinálja, játszik mindenkivel, de nem fogom engedni, hogy ezt tegye Sakura-val, játsszon csak a macáival, de ne vele. De vajon tényleg csak játszik, vagy komolyan gondolja, netán tetszik neki Sakura? Képes megváltozni? – cikáztak a gondolatok Itachi fejében

A rózsaszín hajú lány belépett a zuhanyrózsa alá. Forró víz hullott arcára ezzel elmosva problémáit. Szüksége is volt erre. Kezeivel összefogta a rózsaszín hajtömeget ezzel elérve, hogy a víz eljusson kecses nyakára. 

* Hina-nak igaza van, túl sokat foglalkozok a problémáimmal és kezdek kifordulni önmagamból. Egy próbát végül is megér. De mi legyen Itachi-val? Jaj ne már megint kezdem… Sasuke-ban van valami, ami a bátyából hiányzik és talán, ezért is vonz annyira… A legjobb az lesz, ha nem foglalkozom semmivel… És akkor talán elkerülöm a diliházat.* - miután befejezte az elmélkedést kilépett a zuhanykabinból és magára tekerte pink törülközőjét. Ásítozva sétált be szobájába. Felvette alvóruháját, majd bebújt az ágyba. Kimerült volt, ezért gyorsan elaludt. 

A két fiúról ez nem mondható el, ők még mindig a gondolatok fogságában kallódtak. Majd miután elegük lett a túlzott kételyből hagyták, hogy az álom rajtuk is eluralkodjon.