- Na, mesélsz a szomszéd fiúról? – kacsintott Sakurára Ino.

A lány egyedül ült saját, méregdrága autójában, amit a szüleitől kapott a tizenhetedik születésnapjára. Szőke tincseit a füle mögé tűrte, és pimasz mosollyal nézett rá barátnőjére. Sakura hátradobta a táskáját, és nagyot sóhajtva dőlt hátra a bőrülésen. Kezével végigsimított a barna anyagon, majd letekerte az ablakot, hogy nagyot szippanthasson a kinti levegőből. Közel volt már a nyári szünet – és maga sem értette, miért hord bokacsizmát ebben az időben, de az előző héten egészen hidegnek bizonyult az időjárás.

   - Miről beszélsz? – szólalt meg végül.

Idegesítette Ino öntelt vigyora, habár maga sem tudta, hogy miért. Azt meg főként nem, hogy Ino miért akar hallani a szomszéd fiúról – azaz Sasukéról.

   - A szomszédodról – vágta rá Ino. – Akivel az előbb annyira jól elbeszélgettél. Figyeltem ám. Egyébként nagyon hasonlít egy másik srácra. Hogy hívják?

Sakura nagyot sóhajtott: - Ő Sasuke Uchiha. A legjobb barátom.

Ino szeme felcsillant egy pillanatra: - Uchiha? Amúgy most már értem, szoktál róla mesélni, de nem gondoltam volna, hogy ez a legjobb barátság tényleg ilyen komoly. Biztos, hogy csak legjobb barátok vagytok?

Sakura sötét pillantást vetett barátnőjére. Ino védekezően maga elé kapta az egyik kezét, majd rákacsintott Sakurára.

   - Akkor ismersz egy bizonyos Itachi Uchihát is, igaz? – kérdezte. Sakura kíváncsian tekintett fel barátnőjére.

    - Igen. A bátyja Sasukénak. Mert?

Ino fülig pirult, és Sakurának több sem kellett. Túl jól ismerte már ahhoz a lányt, hogy tudja: újabb pasivadász akció van készülőben.

    - Na, mindegy – sóhajtott Ino. – Egyébként Naruto holnap bulit tart, szóval úgy készülj.

    - Ezek szerint Gaara talált valakit? – kérdezte Sakura. Jól emlékezett még rá, hogy a fiú hogy hajolt oda hozzájuk, hogy megkérdezze, ki akar bulit tartani.

Ino bólintott: - Igen, Naruto háza üres lesz a hétvégén, tehát indulhat a buli.

Sakura szinte érezte a lányból áradó energiát. Mindig is szeretett volna olyan lenni, mint Ino Yamanaka. Ez a lány igazi pasihajcsár volt, a menőbb fiúk nagy része az ő kegyeit kereste, és Ino sokukkal ki is kezdett, azonban a határt sosem lépte túl. Sakura tudta, hogy a lány nagyon vágyik már egy igazi párkapcsolatra, de amíg ez nem adatik meg, addig kiéli magát. Ino elmondása szerint megérzi, ha komoly dolog van a közelben, és eddig még senkivel sem történt ilyen. Ha valaha mégis kapcsolatba keveredett, az több hónapig tartott, hiszen Ino nagyon tudott szeretni. Most is, ahogy Itachi Uchiháról beszélt, Sakura valamilyen különös élt vélt felfedezni a lány hangjában: bizonytalanságot és félénkséget, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. Vajon Itachi Uchiha elérhetetlen a számára?

Sakura kibámult az ablakon. Ino halkan dudorászott mellette valami ismeretlen dallamot, és csak akkor hagyta abba, amikor lefékezett egy kovácsoltvas kerítés mellett. A kapu kitárult, és Tenten lépett ki az utcára. Széles mosolyt villantott a két lány felé, és megigazítva két kontyát a fején, beszállt a kocsiba.

   - Sziasztok! – köszönt. – Gyorsak voltatok!

Ino rálépett a gázra. Ma nem volt nekik iskola, így első útjuk nyomban egy utazási irodába vezetett, hiszen terveik szerint külföldre indultak nyaralni. Ők, valamint a kis csapatuk. Tengerparti országot néztek, és szívesen meglátogatták volna Európát, vagy akár valamilyen egzotikus helyet is. De a tengerpart biztos volt.

   Az utazási iroda előtt Karin várt rájuk. Sakura boldog mosollyal integetett neki, és mikor kiszálltak az autóból, megölelték egymást.

   - Támadt egy nagyon király ötletem – vigyorodott el Karin.

   - Na, hadd halljuk – szólt Tenten.

   - Bora Bora? – Karin látszólag nagyon elégedett volt magával. A többiek már kevésbé.

   - Elment az eszed? – kérdezte Sakura. – Az nagyon drága!

   - És? – vont vállat Karin. – Amúgy meg tök mindegy, mert a nevelőapámnak van ott egy nyaralója, és azt mondta, odaadja nekünk.

   - Így már is jobban hangzik – mosolyodott el Ino.

   - És a repülőjegyek? – nézett rá Tenten.

   - Örülj neki, hogy szállást nem kell fizetned! – szólt közbe Karin.

Tentent végül nem volt nehéz meggyőzni. Bementek az utazási irodába, hogy mindent elintézzenek, majd végül, mikor kijöttek, elégedetten ültek vissza az autóba.

   - Jól van – dőlt hátra Ino. – Akkor egy hónap múlva. Repülőjegyek lefoglalva, szállás elintézve, már csak a többieknek kell szólni.

   - Jó, hogy helyettük foglaltunk repülőjegyet – jegyezte meg Karin.

   - Így legalább biztos, hogy eljönnek – vonta meg a vállát Ino.

   - Amúgy is jöttek volna – szólalt meg Sakura. A lány csak vállat vont, majd elindította a motort. Küldött egy SMS-t Hinatának és Temarinak, hogy találkozzanak a Starbucksban, majd lekanyarodott a főútra, hogy könnyebben elérhesse a plázát. Sakura az üvegnek döntötte a fejét. Egész nyárra tervezték, hogy elmennek együtt nyaralni, de egyáltalán nem volt ínyére, hogy Sasukét itt kell hagynia. És ha ő is jönne? Sakura elszontyolodva bámult ki az ablakon. Sasuke nem ismer senkit, így nyilván nem is akarna jönni. Úgy látszik, egy nyarat ki kell bírniuk egymás nélkül. Nyilván Sasuke is megy majd valahová a nyáron, akár több hétre is, így nem fogja annyira hiányolni Sakura társaságát. Na, nem mintha mindig is hiányolta volna.

   - Naruto miért most szólt a buliról? – kérdezte Inótól.

   - Most derült ki – vont vállat a kérdezett. – Szerencsére még el tud jönni mindenki.

* 

   A Starbucksban már ott volt Hinata és Temari is, és a lányok megdöbbenésére a Naruto, Shikamaru, Neji, Gaara, Suigetsu és Kiba is.

   - Hát, ti meg? – ült le Shikamaru mellé Tenten.

   - Nyílt egy játékterem, és odamentünk – szólt Naruto. – Nagyon király, egy csomó gép van, viszont a pincérnő nagyon hülye, tiszta szőke!

Ino és Temari sötét pillantást vetettek rá, de még mielőtt megverhették volna, Kiba eléjük dobta az itallapot.
   - Nyugi, lányok, inkább igyatok valamit! – mondta.

Temari és Ino egy „Később elintézzük!” pillantást váltottak, majd kinyitották az itallapjukat, és merően böngészni kezdték a választékot. Naruto hatalmas sóhajjal kísérve karolta át a mellette ülő Hinatát, aki nyomban fülig pirult, és majdnem magára borította a kezében tartott kapucsínót. Naruto ezt nem vette észre, helyette mély eszmecserébe kezdett Gaarával a holnapi buliról.

   - Szerintem király lesz – vont vállat a fiú. – Szerencsére üres lesz a ház, Jiraiya valami hülye konferenciára megy, ami szerintem az új perverz könyvének a folytatásának az ihletszerző körútja lesz, úgyhogy simán tarthatok bulit. A vendéglista már meg is van, már csak a ti segítségetekre lesz szükségem.

   - Azaz? – kérdezte felvont szemöldökkel Gaara.

   - Takarítás… - vigyorodott el Naruto.

   - Hogyne! – szólt közbe Neji. – Naruto, a ti házatok mindig egy romhalmaz, és a buli után az is marad. Ahhoz egy seregnyi takarítónő sem elég, hogy azt helyre lehessen hozni.

Naruto elpirult, és zavartan kezdte vakargatni a tarkóját.

   - Kaja, pia? – nézett Narutóra Temari. – Gondolom, mindenki hoz magának.

   - Igen, de kajában segíthetne valaki – tűnődött el Naruto.

   - Bocs, foglalt vagytok! – emelte maga elé a kezét Sakura.

   - Ja, randizik a szomszédjával – nevetett fel Ino. Sakura dühös pillantást vetett rá.

   - Szerintem viszont Hinata nagyon szívesen átmenne hozzád segíteni – vigyorodott el Kiba. – Nem igaz, Hinata?

   - Kiba… - hebegte Hinata, Naruto viszont lelkesen fordult a lányhoz, hogy megbeszélje vele a további teendőket.

    - Szuper – csapta össze a tenyerét Sakura, látva a lány zavarát. – Akkor Hinata segít neked a kajában, mi meg viszünk nasit. És piát, természetesen. Vendéglista?

   - Kész – felelte Naruto. – Leszünk egy páran.

Amint a pincérnő kihozta az italokat, máris csend borult a társaságra. Mindenki a saját gondolataiba merült, és míg Karin felhozta a nyaralás témát, addig Sakura kibámult az ablakon. A Starbucks a főútra nézett, ahol nyüzsögtek az autók és az emberek. A tavasz vége meglátszódott az emberek hangulatán is. Mindenki alig várta már, hogy jöjjön a nyári szünet, és kinyújtóztathassa a tagjait. A suli végéig már csak pár hét volt hátra, és ez mindenkit örömmel töltött el. Sakura rápillantott Hinatára. A lány még mindig tűzpiros arccal iszogatta a kapucsínóját, de már kevésbé jött zavarba Naruto mosolyaitól. A fiú karjai továbbra is a lány vállán pihentek. Sakura számára hihetetlen volt, hogy nem veszik észre, mennyire odavannak egymásért.

   - Szóval – állt fel Karin. – Én lépek, még van egy csomó dolgom. Jön velem valaki?

Sakura egyből felállt, hogy csatlakozhasson barátnőjéhez, de a többiek mind más irányba készültek menni. Sakura és Karin búcsút intett a többieknek, és elindultak a pláza felé. Karin javaslatára most veszik meg a szükséges hozzávalókat a holnapi bulihoz, aminek Sakura nagyon örült; nem igazán akarta ezzel elpocsékolni a holnapot. Úgy nézett ki, hogy Karin sem.

Egyből betértek egy italdiszkontba, ahol mindketten megtorpantak az italpult előtt.

   - Nos? – nézett Sakura Karinra.

A lány látszólag számolt, legalábbis az ujjain ez látszódott. Sakura kíváncsi tekintettel figyelte a lány arcának rezdülését, de Karin mintha észre sem vette volna.

   - Mit csinálsz?

Karin ráfüggesztette vöröses szemeit.

   - Szerinted mi érné meg a legjobban? – nézett vissza az alkoholokra.

   - Nekem a bor és a pezsgő – mondta Sakura.

   - És a vodka? – kérdezte.

   - Az maximum pezsgővel üt be – vont vállat a másik. Karin felsóhajtott.

   - Vodka és pezsgő…

   - Sasuke mesélte, hogy amikor a bátyjával voltak egy buliba, akkor Itachi ivott vodkát, és ő csak kísérővel szereti, de nem volt nála, és elküldte Sasukét kísérőért. Sasuke elment egy üveg vízért, és odaadta Itachinak, ő pedig lehúzta. Vagy öt kortyot ivott – mesélte Sakura. Karin ránézett.

   - És? – kérdezte, miközben szája mosolyra húzódott.

   - Pálinka volt az üvegben – nézett rá Sakura.

Karin felnevetett. Csilingelő kacagása az egész üzletet beterítette. Még mindig széles mosollyal az arcán levetett a polcról egy üveg pezsgőt, két üveg bort és két üveg vodkát, valamint egy nagy üveg pálinkát is.

   - Csak a kedvedért – mosolygott rá Sakurára.

Mindketten előkészítették a pénztárcájukat, majd még mielőtt odamentek volna a kasszához, Sakura levett egy üveg Jack Daniel'st is. Karin értetlenül pillantott rá.

   - Tudod – forgatta a szemét Sakura. – A Jack Daniel's az egyetlen férfi, aki képes padlóra küldeni egy lányt.

   - Ez szar – mondta Karin. Sakura felnevetett.

A pultos fiú alaposan végigmérte őket, majd egy sármosnak indult mosollyal átengedte a lányokat. Karin hátranézett a fiúra, amint kiléptek az üzletből, majd odahajolt Sakurához.

   - Vicces, amikor egy srác azt hiszi, hogy helyes – mondta. Sakura elvigyorodott.

   - Ne bántsd szegényt!

Karin megcsóválta a fejét.

   - Mész haza? – kérdezte Sakurától.

   - Igen, még ki kell takarítanom, anyáék csak úgy fognak elengedni – húzta el a száját Sakura.

   - Egyébként ki ez a szomszéd fiú, akit említett Ino? – Karin sunyi pillantással nézett a lányra. Kint álltak a buszmegállóban, várva a buszra. A megállón sok ember álldogált rajtuk kívül, és mindenki idegeskedve pillantott az órájára. Valaki percenként lesétált az útra, hogy megnézze, hogy közeledik a busz, de mindig csak csalódott morgás volt a válasz arra, hogy nem. A két lány különösebben nem zavartatta magát emiatt, idejük annyi volt, mint a tenger.

   - Ne higgy el neki semmit – szólt figyelmeztetően Sakura. – A szomszédom csak a legjobb barátom, semmi több. Inónak pedig mániája, hogy a szomszédommal egymásba zúgtunk.

   - Miért, nincs igaza? – vigyorgott pimaszul Karin.

   - NINCS!

Karin nevetése beleveszett az érkező busz keltette zajokba. Sakura dühtől vöröslő fejjel szállt fel előre, követve a vidáman sétáló Karint, aki máris kinézett maguknak két helyet.

   - De tényleg nincs semmi? – kérdezte Karin. Sakura megrázta a fejét.

   - Sasuke tizenegy éve a legjobb barátom – mondta. – Nincs az az isten, hogy mi többek legyünk ennél.

Karin megcsóválta a fejét. Ő maga nem hitt a szoros barátságokban lány és fiú között. Neki is volt már egy ilyen, de végül nem tartott sokáig, hála a fiú vallomásának. Suigetsu nagyjából egy éve vallott neki szerelmet, előtte legjobb barátok voltak. Amint a fiú száját elhagyták azok a bizonyos szavak, minden megszakadt közöttük. Karin visszautasította, arra hivatkozva, hogy csupán barátok, nem akar ennél többet. Barátok maradtak, igaz, de már közel sem olyan jók, mint régen. Karin szomorúan lehajtotta a fejét.

*

   Sakura mosolyogva intett búcsút Karinnak, aki hasonló vigyorral az arcán viszonozta az integetést. Sakura még egy kis ideig figyelte a távolodó busz alakját, majd elindult a háza felé.

   A szülei autója most sem állt a kertben, így Sakura előhalászta a kulcscsomóját, majd benyitott az ajtón. Legnagyobb meglepetésére a házban Sasuke ült. Kezében egy könyvet tartott, és látszólag nagyon elmélyült a soraiban. Sakura megtorpant a nappali küszöbén. A fiú az egyik fotelben ült. Egy farmernadrágot hordott egy világosbarna pólóval, rajta pedig egy kék pulóverrel. Egyik kezében lazán tartotta a könyvet, míg másikkal a fotel kartámláján támaszkodott. Fejét kicsit előre döntötte, fekete haja ugyanolyan lazán állt össze-vissza, mint eddig is. Fekete szemei szorgalmasan jártak a sorok között, arcán semmiféle érzelem nem mutatkozott.

    Sakura megköszörülte a torkát, mire Sasuke felkapta a fejét.

   - Szépséges szép napot! – szólt Sakura. Sasuke lerakta maga mellé a könyvet, és feltápászkodott, hogy üdvözölje Sakurát. – Mit keresel te itt?

   - A szüleid beengedtek, mielőtt elmentek, gondoltam, benézek, hátha itt vagy – felelte.

   - Nem mondták, hogy nem vagyok itthon? – vonta fel egyik szemöldökét Sakura. Sasuke megrázta a fejét, és halvány, gúnyos mosoly csúszott az ajkára.

   - Vásárolni voltál? – nézett a szatyrokra.

   - Igen – bólintott Sakura. – Holnap lesz egy buli, és arra kellett pár pia.

   - Milyen buli? – Sasuke nekitámaszkodott az ajtófélfának, és figyelte Sakurát.

   - Narutónál – nézett fel a lány. – Szívesen elhívnálak, de gondolom, nem jönnél el.

   - Talált.

Sakura lesajnálóan meredt legjobb barátjára. Sosem értette, hogy Sasuke miért nem akar megismerkedni a barátaival. Ugyanakkor Sakura sem ismerte a fiú barátait. Sosem mesélt róluk, és Sakura kezdett abban is kételkedni, hogy egyáltalán vannak neki. Sasuke nem tűnt annak a barátkozós típusnak. Talán csak Itachi barátaival lehet még olyan jóban, de velük sem igen látta Sasukét. Ennek ellenére a fiú csak ritkán volt otthon, de ha mégsem ment sehova, akkor lányok jöttek hozzá. Talán Sasukénál ebből áll a társasági élet? Hogy lányokat visz haza?

   Sakura hátat fordított Sasukénak.

   - Egyébként miért kerestél? – kérdezte a lány. Sasuke vállat volt.

   - Csak úgy – felelte.

   - Akkor, ha már itt vagy, segíthetnél rendet rakni – küldött a fiú felé egy ötcsillagos mosolyt.

Sasuke szemöldöke a magasba szökött, amint Sakura kiejtette a „rendet rakni” szavakat, majd egy hosszú füttyentés kíséretében a kijárat felé vette az irányt.

   - Hé! – húzta vissza Sakura. – Kérlek! Egyedül nem fog menni, és ki kell takarítanom a házat, mielőtt anyuék hazaérnek, hogy elengedjenek Narutóhoz. Kérlek, tudod, hogy nagyon szeretlek!

Sakura szemét rebegtetve karolta át Sasuke karját. A fiú egy darabig csak nézte a lány arcát, majd egy lemondó sóhaj kíséretében levetette a pulcsiját.

   - Igen! – bokszolt bele a levegőbe Sakura. – Imádlak!

   - Mit tettem… - csóválta meg a fejét Sasuke, majd követte a lányt a fürdőszobába.

Sakura nyomban a fiú kezébe nyomott egy rongyot, majd a sarokban álló vödörre mutatott.

   - Azt várod tőlem, hogy port töröljek? – kérdezte felvont szemöldökkel Sasuke.

   - Igen – mondta Sakura. – Na, gyerünk, lustaság, egy-kettő!

Sasuke lemondóan sóhajtott, és megtöltötte a vödröt tisztítószerrel és vízzel, majd a nappalit vette célba. Sakura az emeleten végzett hasonló feladatokat; rendet rakott a szobákban, majd a portörlések után felporszívózott és felmosott. Legnagyobb meglepetésére mire leért a földszintre, a konyha, a fürdőszoba és a nappali is ragyogott a tisztaságtól. Sasuke elfoglalta a számára kényelmes fotelt, és ismét belemerült az olvasásba.

   - Te nyavalyogsz nekem, amikor előbb lettél kész? – méltatlankodott Sakura.

   - Lassú vagy – nézett rá a fiú. Sakura keresztbe fonta a karját, majd leült Sasuke mellé a kanapéra.

   - Köszönöm – szólt.

   - Nincs mit – felelte Sasuke. Sakura elmosolyodott, majd végigsimított a fiú fején. Sasuke egy pillanatra lehunyta a szemét, majd letette a könyvet, és felállt.

   - Akkor én megyek – fordult Sakurához. – Itachi nemsokára otthon van, és jó lenne nem a hülyeségeit hallgatni.

Sakura felnevetett. A fiú magához húzta, majd búcsút intett, és elhagyta a házat.

*

   Sakura délben kelt. A tegnapi nagytakarítás elfárasztotta, és még bánta is, hogy Sasukéval alig lehetett. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy a fiú gyors és alapos munkát végzett, Sakura szüleinek pedig egy árva szava sem volt. Gond nélkül engedték el a lányukat a buliba.

   Az ágyból kikelve Sakura fáradtan dörzsölte meg a szemeit. A buli kilenckor kezdődött, és Sakurának addigra még kellett vennie valamilyen ruhát is. Tegnap átkutatta az egész szekrényét, de sehol sem talált olyasféle ruhát, ami alkalmas lett volna egy Naruto-féle bulira. Elszontyolodva gondolt arra, hogy ezt tegnap is elintézhette volna, de nem volt mit tenni. Gyorsan magára kapott pár cuccot, és lerohant a lépcsőn. Szülei már nem voltak otthon, de ez nem érte nagy meglepetésként Sakurát. Még hétvégén is előfordult, hogy dolgozniuk kellett. A konyhában meleg reggeli várta, és Sakura lehuppant vele együtt a tévé elé, és előhúzta zsebéből a telefonját.

   - Haló? – szólt bele egy csendes, vékony hang a telefonba, és Sakura arcára mosoly húzódott.

   - Szia, Hinata!

Hinata bátrabb hangon köszönt vissza a lánynak, és Sakura nyomban megérdeklődte, hogy nem akar-e eljönni vele vásárolni. Igazából eredetileg Karint szerette volna elhívni magával, de úgy tűnt, hogy a lány nincs itthon – legalábbis az üzenetrögzítője ezt mondta. Hinata azonnal bele ment, hogy menjenek el együtt vásárolni – neki is kellett valami csinos ruha Naruto bulijára.

   Sakura lerakta a telefont, és egyből nekiállt öltözködni, ugyanis egy fél óra múlva akartak Hinatával találkozni a pláza előtt. Kilépett a kellemes, meleg levegőre, és még egy utolsó pillantást vetve Sasuke házára, elindult a buszmegálló felé. Épphogy elérte a buszt, és kissé megkönnyebbülve ült le az egyik üresen álló helyre, hogy aztán egy tíz percnyi utazás után találkozhasson Hinatával. A busz éppen a pláza előtt tette le, és miután leszállt a buszról, Hinatát kezdte keresni a tekintetével.

   A lány bátyja, Neji mellett állt.

    - Sziasztok! – köszönt Sakura. – Neji? Te hogy-hogy itt vagy?

   - Hinata nem tud vezetni, és megfenyegetett, hogy hozzam el, mert lekéste a buszt – morogta a fiú. Sakura felnevetett, majd belekarolt Hinatába, és elindultak a bejárat felé. Neji nagyot sóhajtva ült vissza a kocsijába.

   - Egy óra elég lesz? – kérdezte a két lánytól.

   - Több lesz az – vigyorodott el Sakura.

   - Igen, még pizzázunk is – mosolygott Hinata a bátyjára. Neji szemét forgatva csukta be maga után az ajtót, míg a két lány bevonult a hatalmas épületbe. Egyből megrohamozták az első boltokat.

   Neji lehúzta a kocsi ablakát, és rágyújtott egy cigarettára. Az első slukk után kifújta a meleg levegőre a füstöt. Maga sem tudta, hogy mit csináljon itt még egy óráig. Haza nem akart menni, mert fölösleges benzinfogyasztás, így itt maradt. Gondolt még arra, hogy bemegy a plázába ő is, és megiszik egy kávét vagy valamit, de nem volt hozzá kedve. Csak ült a kocsiban és szívta a cigarettáját. A kinti tömeg, mint mindig, most is aktívan rohangált az utcákon, hogy még elérjék a buszt vagy bejuthassanak a plázába egy újabb bevásárló körútra. Neji nem is értette, hogy Hinatáék hogy tudnak ennyit vásárolni.

   Valaki megkopogtatta a másik oldalon az üveget, és Neji értetlenül meredt Narutóra. A fiú széles vigyorral nézett a fiúra, majd kinyitotta az ajtót, és beszállt a fiú mellé.

   - Naruto, te meg mit keresel itt? – kérdezte döbbenten.

   - Erre jártam, gondoltam benézek a kávézóba – felelte a fiú. – Otthon nem volt kávé, mert az a perverz Jiraiya mindent elvitt.

Naruto mosolya lelankadt, Neji pedig megforgatta a szemeit. Ezek után már csak ez hiányzott neki. Naruto egész végig a mai buliról beszélt, és hogy milyen jó lesz, és azt a lehető legidiótább módon adta elő. A nagy gesztikulálások közepette az se tűnt fel neki, hogy Sakura és Hinata beszáll a kocsiba, majd Neji elindítja a motort, és már útban vannak Naruto háza felé.

   - Naruto, te észrevetted, hogy mi is itt vagyunk? – kérdezte a hátsó ülésről Sakura.

Naruto hátranézett, és mély meglepődöttség jelent meg az arcán, amit egy széles mosoly követett, és hátraugrott, hogy megölelje a két lányt. Sakura és Hinata fuldokolva próbálták kiszedni magukat az erős szorításból, viszont Nejinek sem volt éppen ínyére, hogy Naruto fél teste az arcába lógott.

   - Naruto, ülj le, mert karambolozni fogunk, és nem akarok meghalni miattad! – sziszegte Neji, és visszalökte a fiút az anyósülésre. Hinata és Sakura az oldalukat szorongatva vettek mély levegőket, és megkönnyebbülten dőltek hátra.

   - Na, végre! – sóhajtott Hinata.

Rögtön elpirult, amint Naruto hátrafordult egy széles vigyor kíséretében.

   Naruto háza nem volt messze. Egy tíz perc volt kocsival, így pár perccel később már le is parkoltak a hatalmas, fehér ház előtt. Naruto vigyorogva kiszállt, és meglepő módon Hinata is, ugyanis ő megígérte, hogy segít neki.

   - Hazavigyelek? – nézett Neji Sakurára.

A lány elmosolyodott: - Csak ha akarsz.

Neji elmosolyodott, és elindult. Sakura pár percre rakott Narutótól, csupán négy-öt utcára. Amikor befordultak az utca sarkán, Sakura megpillantotta Sasukét, ahogy a háza felé tart. Hátizsákja az egyik vállán pihent, és zsebre dugott kézzel sietett a kapuja felé. Neji megállt Sakura háza előtt.

   - Köszi, hogy hazahoztál! – mosolyodott el Sakura. – Este találkozunk, igaz?

   - Igen – bólintott Neji. – Vigyázz magadra!

Sakura búcsút intett neki, és Neji pár pillanattal később már el is tűnt a szeme elől. Sakura most Sasukéra pillantott.

   - Szia – köszöntek.

   - Ő ki volt? – kérdezte Sasuke.

   - Egy barátom, hazahozott – mondta Sakura.

Sasuke halványan elmosolyodott, majd Sakurával az oldalán tettek pár lépést a fiú kapuja elé.

   - Akkor mész este bulizni? – nézett rá a lányra.

   - Aha, te mit csinálsz este?

   - Még nem tudom.

Sakura elmosolyodott, majd vállon veregette a fiút, és bement a házába, Sasukéval egyetemben.

   A lány ledobta a csomagjait az ágyára, amint felért az emeletre, és kiürítette a tartalmukat. A bulira való ruha mellett vett kiegészítőket és még egy cipőt is, hiszen nagy leárazások voltak az üzletekben. Az órájára pillantott. Csupán egy órája volt az indulásig, így nyomban neki is állt a készülődésnek. A fürdőszobát elfoglalva fürdeni kezdett. A ruhái az ágyon hevertek, így fürdés után már magára is kapta azt a vajszínű, szegecses gallérú blúzt és azt a buggyos, fekete szoknyát, amit vett magának. Emellé egy bőrszínű harisnyát húzott fel, valamint a kedvenc telitalpú zárt cipőjét. Sakura hátrafésülte hosszú, rózsaszín haját, és rámosolygott a tükörképére. A tükörtől ellépve megterítette az ágyát, és leült a szélére, ölébe véve a laptopot. Dobott egy üzenetet Karinnak, hogy találkozzanak a sarki fodrásznál, Naruto előtt, majd összecsukta a laptopot és kibámult az ablakon. Sasuke szobájának a függönyei elhúzva maradtak, így Sakura könnyedén beláthatott a tágas helyiségbe. A hatalmas franciaágy pont szembe volt az ablakkal, amin Sasuke ült, és az őt figyelő lány ajkára mosoly kúszott. A fiú telefonjával a fülén ült az ágyán. Egyszer-kétszer beletúrt a hajába, és Sakura figyelte, amint a fekete tincsek kicsúsznak az ujjai közül. Sasuke végül letette a telefont, és felállt, hogy az ablakhoz sétálhasson, és Sakurának most tűnt fel, hogy a fiún nincsen póló. Ugyanakkor Sasukét gyakran látta már póló nélkül, de most egészen meglepődött: Sasuke egészen szálkás volt, valamint teljesen más volt a kisugárzása úgy, hogy egyedül volt. Sakura nem is tudta, pontosan milyen. A lány felállt az ágyról, és az órájára pillantott. Tíz perc múlva kéne találkoznia Karinnal, így magára kapta a kabátját, valamint a táskáját is magára vette, majd lesietett a lépcsőn. Írt egy cetlit a szüleinek, hogy hova ment, majd kiment a kapun. Még egy utolsó pillantást vetett Sasuke házára, és látta, hogy a fiú kinéz az ablakon, de azt már nem láthatta, ahogy Sasuke pillantása az ablakról Sakurára vándorol.