Ez meg mit keres itt?

Mintha egy idegesítő filmben szerepeltek volna, ahol a hangulat fokozására a drámai pillanat eseményeit hirtelen lelassítják: Naruto csak egy fejbiccentéssel köszönt, a tekintete már siklott is tovább Sasuke mögé, mintha valami nagyon érdekeset látna, a szája pedig elégedett vigyorra húzódott. Sasukénak azonnal ökölbe szorult a keze, és már-már azon volt, hogy behúz egy alaposat ennek a pökhendi szélhámosnak, amikor meghallotta Sakura elfúló hangját:

- Hinata, te terhes vagy?
- Meglepetés! - ugrott Hinata boldogan barátnője nyakába, és észre se vette, hogy a másik szabályszerűen le van dermedve.

Sasuke egy pillanatig se foglalkozott innentől Narutóval, hanem a kétségbeesett hang irányába fordult, és megrendülten figyelte, hogy gratulál felesége krétafehér arccal a mit sem sejtő húgának, aki mámorosan úszik a boldogságban.

Ilyen nincs.

- Személyesen akartuk elmesélni, és átadni az esküvői meghívót. Ugye eljöttök? - csillogott Hinata szeme izgatottan. A választ meg se várta, mert biztos volt abban, hogy a testvére mindenképpen támogatja. Az ikrek hasonló örömmel várták, hogy ez a hír mekkora sikert arat majd, de Konan valahogy ráérzett, hogy az öccsééknek ez a bejelentés inkább sokkoló volt, mint örömteli. Úgy volt vele, majd később rákérdez, miért lepődtek meg ennyire, addig is terelgetni kezdte a kicsiket fölfelé, hogy Sasuke meg Sakura levegőhöz jussanak a váratlan roham után.

A kis csapat hatalmas hangzavarral vágott át a kávézón és siettek az emeletre melegedni. Itachi vezette a sort, kíváncsi bátyóként azonnal árulkodó nyomok után kutatott, hogy vajon mit zavartak meg hirtelen felbukkanásukkal. Nevetve húzta be Sasuke szobájának ajtaját, hogy a többiek ne lássák az alaposan összetúrt fekhelyet.

Sakura még mindig odalenn szobrozott lefagyva, Sasuke pedig őt nézte.

- Kifordítva vetted fel a nadrágod - szólalt meg végül a lány csöndesen, és a többiek után indult.

Sasuke szórakozottan kapta le magáról a melegítőt, aminek a két zsebe úgy libegett oldalt, mint egy bánatos elefánt füle. Szóval ezért nevettek rajta a testvérei! - gondolta bosszankodva, miközben felvette normálisan. Lopva a tükörbe is belepillantott, ahol ugyanaz az eredmény fogadta: csupa árulkodó apróság. Szája még vöröslött az iménti csókcsatától, és a haja is megsínylette a heves hempergőzést az ágynemű között. 

Jelenleg nem volt türelme nagyon szépítkezni, mert más foglalkoztatta. Legszívesebben szétrugdosta volna a szőke önelégült pofáját, de ezt sajnos nem intézhette Hinata előtt, főleg így, hogy a húga ilyen állapotban van. Nem tehetett róla, de valósággal hányingere támadt a tudattól, hogy annak a pondrónak a kölyke belefészkelt a testvérébe, mint valami gusztustalan élősködő. 
Az a számító disznó!

Meg kell keresnie Sakurát, mert biztos, hogy nincs jól.

Mire felért, a többiek már kényelembe helyezték magukat a nappaliban, és a díszeket legelték a fáról. Konan és Hinata azért becsületesebb vendégnek mutatkozott, hoztak a betegnek kellő ellátmányt a karácsonyi lakoma maradékaiból. Éppen terítettek, amikor Sasuke a feleségét kereste.

- Nem láttátok? - dugta be a fejét az ebédlőbe, ahol a nővére és a húga szorgoskodtak.
- Megmutatja Narutónak a padlásfeljárót. A vőlegényem lehoz pár babaholmit Inariék cuccai közül - mondta Hinata boldog mosollyal.
- A vőlegényed?
- A gyűrűt még ki se szúrtad? Pedig elég feltűnő darab! - kacagott jókedvűen a lány, és büszkén mutatta az ujján csillogó hihetetlen drágának tűnő ékszert.

Sasuke nem bírta elfojtani a káromkodást. Dühösen indult, hogy megkeresse azt a szoknyapecért. A gardróbból indult a lépcső a padlásra, de az ajtót zárva találta. Idegesen kopogott be rajta, és készült, hogy ha kell, be is töri, mikor Naruto megszólalt mellette.

- Most hozom a kulcsot - lengette meg az orra előtt előzékenyen, és olyan otthonosan nyitotta vele a zárta, mintha mindig is itt élt volna. 
- Hol van Sakura?
- Asszem, behúzott az egyik szobába - felelte a szöszi flegmán.

Remek alkalom lett volna most rögtön agyonütni, de Sasukét a felesége jobban izgatta. Rohant keresni, mert rosszat sejtett. Amikor a gyerekek szobájában rálelt, Sakura ijedten a háta mögé rejtett valamit. Nem akarta még kellemetlenebb helyzetbe hozni, ezért nem kérdezett rá, mit dugdos annyira, mert így is látta rajta, hogy a kikészülés határán van.

- Minden rendben? - kockáztatott meg egy ártatlan kérdést. Úgy érezte, jobb, ha most nem leplezi le magát, hogy tud mindenről, Sakurának így is sok dolgot kellett emészteni.
- Kicsit hirtelen jött, hogy a testvéreid beállítottak, de semmi gond - hazudott ügyetlenül a rózsaszín.
- Megyek, szórakoztatom őket, te csak pihenjél. Már épp eleget tettél értem, értünk - hagyta magára, bár legszívesebben odament volna hozzá, hogy vigasztalja. 

Sakura amint egyedül maradt, remegő kézzel a telefonja után kezdett kutatni, majd Gaarát hívta. Néhány lényegretörő mondattal beszámolt neki a helyzetről, és könyörgött a fiúnak, hogy mentse ki innen. 

A nappaliban Hinata és Naruto csillogó szemmel mutogatták egymásnak a padlásról zsákmányolt kincseket, Inari és Hanabi pedig azon ámuldozott, hogy néhány éve még ők viselték ezeket az aprócska ruhákat.

- Minden rendben? - sietett Konan Sakura elé, mert a lány hamuszürke volt, és szinte csak támolygott, amikor előkerült.
- Lehet, hogy elkaptam valamit Sasukétól - motyogta a rózsaszín, mert valóban kóválygott a feje, zúgott a füle, és a mellkasán mintha ültek volna, alig kapott levegőt. Nem tehetett róla, de a szeme ráadásul egyfolytában Hinata enyhén domborodó pocakjára tévedt, amitől a rosszulléte csak fokozódott.

Hirtelen megérezte közvetlen közelről Sasuke ismerős, megnyugtató illatát, és szinte beleszédült a fiú karjaiba. 

- Nem vagyok jól - suttogta kétségbeesetten, majd megroggyantak a lábai és elsötétül előtte a világ.

Az orvos rutinosan sietett fel az emeletre, úgy gondolta ő is, hogy Sakura elkaphatta a betegséget. Éppen szívta fel a fecskendőbe a szükséges gyógyszer, mikor a szobában megjelent Naruto. 

- Mit akarsz? - mordult rá Sasuke, mert el nem tudta képzelni, hogy van képe még egy ilyen helyzetben is idepofátlankodni.
- Csak azt akarom kérdezni, hogy mi a baja Sakurának - motyogta sápadtan.
- Valószínűleg szüksége lesz neki is egy injekcióra, de gyorsan rendbe jön - nyugtatta az orvos. 
- Értem - bólintott, aztán Sasuke gyilkos tekintetének kereszttüzében kiódalgott.

A játék halál komolyra vált. Homlokán gyöngyözni kezdett a jeges veríték, miközben csendben behúzta maga mögött az ajtót, és elképzelte a jelenet folytatását: Ő kimegy, az orvos pedig be fog adni Sakurának valamit, ami lehet, hogy végzetes lesz. 

Ha ez megtörténik, végre megszabadul tőle. Ez az, amire régóta vágyott... 

Nem értette, miért kezd el reszketni hirtelen, mikor boldognak kéne lennie, hiszen eddig mindent megtett, hogy eltakarítsa az útjából a lányt. Valamiért eszébe jutott, amikor bement hozzá a kórházba, miután Sakurát az apja...

Hányingere lett.

Micsoda nagy rendező az élet! Felnevetett, miközben keserű könnyek kezdték marni azúrkék szemét, azt a kék szemet, amit Sakura úgy szeretett. Nem is számított rá, hogy így az ölébe hullik a szerencse, hogy megszabadul élete egyetlen megrontójától, ráadásul úgy, hogy neki tiszta marad a keze. Ha a lány meghalna, senki nem maradna a világon, aki szembesíthetné a múltjával, azokkal a dolgokkal, amelyeket örökre ki akart törölni az emlékezetéből - ha most nem figyelmezteti az orvost, hanem csendben marad. 
Ennyire egyszerű lenne?

- Mi történt? Olyan furcsa vagy - lépett oda hozzá Hinata, és gyöngéden megsimította az arcát. Mikor tétován felé fordult és szerelme meglátta szemében az elkeseredett könnyeket, ijedten ölelte magához. 
- Bocsáss meg! - suttogta Naruto, miközben vérző szívvel eltolta, és próbálta kitapogatni a kilincset - miatta -, Hinata tiszta érzelmei miatt.
- Várjon! - kiabálta be a szobába. - Ne adjon Sakurának semmit, mert lehet, hogy allergiás rá!

Sasuke komoran figyelte, kevesen múlt, hogy nem esett azonnal a nyakának, hogy megfojtsa.

- Tudom, most hívtam fel Gaarát, mert furcsán viselkedtél - mondta végül csendesen.
- Egyébként ez csak egy nyugtató - szólt közbe az orvos -, de ha tisztában volt a beteg allergiájával, miért nem szólt előbb? - kérdezte keményen.

Naruto képtelen volt felelni. Lelki nyomorúságát soha nem érezte még ennyire sikítóan kiábrándítónak. Képes lett volna akár ölni is, mert rettegett Sakurától, mint egy gyáva nyúl? Nem akarta elhinni magáról, hogy idáig süllyedt. 

- Beszélhetnénk? Csak meg akarom köszönni a segítséged - karolt bele az Uchiha hirtelen, és érezte, hogy elérkezett a vég, Sasuke valószínűleg rájött mindenre, erről akar vele témázgatni. 

A legtávolabbi szobáig mentek, jó messze Hinatától. Ott olyan erővel csapódott a falnak, hogy levegőt venni is elfelejtett a fájdalomtól. Számított valami hasonlóra, mégis hirtelen érte a dolog. 

- Ne aggódj, csak annyira verlek meg, hogy kellően megemlegesd, de utána el tudj menni a saját lábadon - figyelmeztette Sasuke "kedvesen". A szeme félelmetes haraggal lángolt.

Naruto földre rogyott, pedig ez még csak az előhírnöke volt az igazi megtorlásnak. Olyan gyomrosokat kapott, hogy nyöszörögve fetrengett tőle, de az arcát ellenfele módszeresen nem bántotta, mintha nem akarna feltűnő nyomot hagyni. Esélye se volt védekezni - nem is akart - a másikban akkora erővel dolgozott az indulat, csak püfölte kitartóan, ő pedig arra gondolt miközben öklendezett a hasára mért ütésektől, hogy Sakura ugyanezt érezhette az apja karmai közt. 

- Ne bánd, amiért hirtelen felébredt benned a lelkiismeret és elszóltad magad. Néhány napja tudom a titkodat, és ha akkor kereslek meg, már nem élnél. Csak annak köszönheted, hogy ennyivel megúszod, mert végül figyelmeztettél bennünket.
- Köszönöm - lehelte elhalóan, mert a kíntól már alig bírt beszélni.
- Felfoghatatlan, hogy lehet a húgom ilyen szerencsétlen, hogy éppen egy ilyen szemétbe botlott.
- Sok bűnöm van, de azt tudnod kell, hogy Hinatát őszintén szeretem. Miatta akartam tiszta lappal indulni. Annyira vágytam arra, hogy semmissé tegyem a múltam, hogy látod, képes lettem volna érte Sakurát is feláldozni. 

Emiatt egy újabb rúgást kapott, de már nem érdekelte.

- Kérlek! Ha megígérem, hogy eltűnök a húgod életéből, legalább annyit tegyél meg, hogy nem árulod el rólam neki az igazat. Könyörgöm! - kulcsolta össze a kezét, és úgy csúszott-mászott Sasuke lába előtt.
- Soha többet nem akarlak a családom közelében látni, és a gyereket is felejtsd el! Ha bármivel is próbálkozol, megyek a rendőrségre, és zsarolástól a vesztegetésig, emberrablástól a nemi erőszakig mindent a nyakadba varrok, de leginkább az ígérhetem, hogy ezt az egészet elmesélem a testvéreimnek is, és akkor belőled egy kiskanálnyi húskupac se marad.
- Értettem.

Tolvajként surrant ki a házból, ahová korábban teljes szívvel vágyakozott, és ahová végre befogadták, de nagyon gyorsan száműzték. Szinte megtébolyította a tudat, hogy Hinatát és a kicsit szó nélkül ott kellett hagynia. El se köszönhetett, meg se simogathatta, meg se csókolhatta utoljára szerelmét, akivel új életet akart kezdeni. Még a szüleivel is összeveszett miatta. Inkább vállalta, hogy kitagadják, csak hogy elvehesse őt, saját családot alapítsanak, de ennek vége. Mindennek vége.

Haza nem mehetett, nem is akart. Ösztönösen vitte a lába egy helyre, a sziklákra, ahol Sakura anno elmesélt neki mindent arról, hogy mit hagyott maga után. Itt szembesült először igazán azzal, mekkora egy gazember, csak akkor még képtelen volt elismerni, hogy a saját önzésével, ostobaságával mennyire tönkretette Sakurát és a családját.


Sasuke óvatosan lépett be a szobába, nehogy felébressze a beteget, Sakura viszont nem aludt, hanem ideges tekintettel bámult rá. A szeme vörös volt a könnyektől, és gyámoltalanul kuporgott a fotelben egy óriási takaró alatt.

- Higgy nekem, nem csináltam semmi rosszat - suttogta, és megint elsírta magát.
- Miről beszélsz?
- Ezekről - húzott elő remegő kézzel egy borítékot, majd visszabújt a takaró alá és a szégyen miatt az arcát is elrejtette. 
- Zsarolni akarnak vele? - kérdezte Sasuke meglepően nyugodtan, miközben a fényképeket nézte. Egyből tudta, hogy hamisítvány mind, a meztelen testekre csak odaszerkesztették Sakura fejét, mégis felháborítónak találta, hogy valaki ilyenekkel szórakozik. A Gaarával közösen készített fotókra viszont kicsit elkomorult. Ezeket a forgatás alatt kaphatták el, egyértelműen valódiak voltak, és eléggé felment tőle a vérnyomása, milyen szoros kapcsolatot mutatnak Sakura és a barátja közt.
- Sasuke, talán mégis jobb lenne, ha aláírnád a válási papírokat. Én ezt már nem bírom.
- Hagynád, hogy az a szemét, akitől kaptad a képeket, ennyire befolyásolni tudjon?
- Gyűlölöm őt, de nem tehetek ellene! Nem hagy békén, még azt nem teszem, amit akar - zokogta elkeseredetten a lány. Látszott, hogy nagyon szenved emiatt a döntés miatt, de a kényszer legyőzi.
- Én tudom, hogy ki zsarol. Tudom, ki volt az, akit így tönkretett téged. Tudok Narutóról... - fakadt ki Sasuke indulatosan, mert elege volt a hazudozásból, mellébeszélésből. - Az előbb betelt a pohár és nagyon megvertem, mivel már nem bírtam visszafogni magam, annyira feldühösített, amit veled és a húgommal művelt. Nem kell aggódnod, többet nem árthat senkinek.

Ahogy kiejtette a végzetes nevet, Sakura úgy érezte, nem kap levegőt. Korábban már minden következményét átgondolta, mi történik majd, ha egyszer kiderül a titka, kiderül a közös múltjuk Narutóval, épp ezért iszonyodott a hírtől, hogy mindez éppen akkor történik, amikor Hinata terhes. Ebből baj lesz!

Szinte fulladozva botorkált el az ablakig, miközben még mindig ott cikáztak a gondolatai, hogy Sasuke tud mindent és megverte Narutót.

A nyugtató elég erősen tompította érzékeit, de még így is szinte elviselhetetlen volt az a kétségbeesett riadalom, amit érzett. Ködös tekintettel bámult ki a háborgóan hullámzó tengerre, aztán a szeme megakadt egy ismerős alakon.

- Ez nem lehet igaz! - suttogta, és rohanni kezdett, mint egy őrült.

Mezítláb szaladt ki a házból, egyenesen a sziklák felé, nem törődve azzal, hogy többen is kiabálnak utána. Itt látta az előbb Hinatát, a lány bámult lefelé, a víz felé. Az erős szél szanaszét borzolta fekete haját. 

Csak nem?

Sakura rémülten lépett a peremhez közelebb, hogy lekukucskáljon, de nem látott semmit. Erre még jobban kihajolt, hátha megpillantja a mélyben a lányt, aztán egyszerre tántorodott meg és lökött rajta a jeges szél. 

Amint alámerült a dermesztő tengerben, mintha ezernyi tűvel szurkálták volna a testét, a fájdalom szinte megbénította. Az orra és a szája sós vízzel lett tele, az átázó ruha pedig villámgyorsan húzta lefelé. Úgy gondolta, utoljára látja a komor, szürke eget, ami nagy csalódást jelentett, mert azt tervezte, ha fiatalon kell meghalnia, akkor azt lehetőleg nem ilyen ronda időben teszi, hanem az azúr színű ég alatt verőfényes napsütésben, kevésbé kellemetlen körülmények között. 
Van, akinek azonban semmi se sikerül.

Nehezen volt hihető, hogy mégis teljesült a kívánsága. Hirtelen csak kéket látott, olyan kéket, ami egykoron a kedvenc színe volt. Tehetetlenül nézte végig, hogy más küzd az életéért, mert ő képtelen rá. Kiragadták a sötétségből és egyre tisztulni kezdett körülötte minden. Ahogy a felszínre bukkant és újra levegőt tudott venni, még a szürkét is csodálatosnak találta a feje felett. Köhögve, öklendezve csapkodott, majd végre szilárd talajt érzett a lába alatt és többen is nyújtották érte a kezüket.

- Hol van Hinata? - próbálta kérdezni, már amennyire beszélni tudott a foga vacogásától. 
- Ha még egyszer ilyen hülyeséget csinálsz, én agyoncsaplak - ölelte magához Sasuke megkönnyebbülve, figyelmen kívül hagyva kérdését.
- Hol van Hinata? - ismételte újra idegesen.
- Hát itt mellettünk, éppen melegíti a vőlegényét - felelte Sasuke türelmetlenül, és ölbe kapta a didergő rózsaszínt, hogy gyorsan bevigye a háza.

Hinata hitetlenkedve bámult Sakurára.

- Tényleg azt hitted, hogy én állok a sziklákon és leugrottam? - csodálkozott boci szemekkel.
- Ne nyaggasd már, inkább hozz még takarókat! - morrant rá Konan, aki kezdte sejteni, hogy a háttérben nagyon komoly dolgok zajlanak, csak épp ők ebből kimaradtak. 
- Miért ugrottam volna le? Gyűrűs menyasszony vagyok, hamarosan lesz az esküvőm és várom a kisbabámat - fecsegte tovább Hinata észre se véve mennyire nem kellene most ez a szöveg.
- Hinata, csukd be a szád és tedd hasznossá magad - fogta fülön Itachi, és Naruto irányába navigálta, aki szintén egy nagy halom pokróc alatt vacogott a kanapén. 

A különös történésekre mindenki felélénkült, szorgos hangyaként pátyolgatták a fürdőzőket. Sasuke óvón melengette feleségét, aki még a szokásosnál is apróbbra húzta magát az ölében, úgy fázott. Végül a kaland izgalma lecsendesült, és egy újabb orvosi vizit után mindkét bajbajutott elaludt. 

Furcsa volt Sasukénak figyelni a családját, milyen tapintatosan settenkednek Sakura és Naruto körül. Mikor meglátta, hogy a szőke gondolkodás nélkül beveti magát a vízbe a lány után, egyszerre rettegett az életükért és érzett valami féltékeny fájdalmat, mert kettejük közt különleges kapocs volt. Naruto korábban bármennyit is ártott nekik, most nem tétovázott azon, hogy kockáztasson-e, hanem ment, cselekedett, ugrott. Egy pillanatra az is látszott, hogy csöppet se félti az életét, hanem azzal a tudattal próbálja megmenteni Sakurát, hogy az se baj, ha végül mindketten odavesznek. Összekötötte őket a nyomorúság, a magány, ami évekkel ezelőtt egymáshoz sodorta őket, és kicsírázott belőle valami nem túl egészséges egymásrautaltság. Mindketten szeretetre vágytak, mégis tönkretették egymást, mert maguk számára se volt egyértelmű, hogy mit akarnak. 

Komolyan félt attól, hogy végül egyikük se bukkan fel, de Naruto villámgyorsan felszínre rángatta Sakurát, és ezzel a cselekedettel óriási adósává tette őt. Bizonytalanul bámulta, mert fogalma se volt, ezek után mit tegyen vele. Hinata odaadóan sürgölődött szerelme körül, takargatta, gyakran ellenőrizte a homlokát, aztán leült mellé és simogatni kezdte. Nagyon büszke volt a barátjára, titokzatos, boldog mosollyal cirógatta a szőke tincseket, míg a másik keze a hasán pihent. Valószínűleg egyedül Sasuke vette észre a lehunyt szemek alatt gyűlő könnyeket, és nem tudta, mit érezzen. Akármennyire is nem akarta, megsajnálta Narutót.

- Beviszem Sakurát a szobába - morogta, mert most nem akart a szöszivel foglalkozni. Túl nehéz volt indulatok nélkül töprengeni erről az egészről, és neki ehhez tiszta fej kellett, ami jelenleg minden volt, csak nem gondolkodásra alkalmas. 

Óvatosan lefektette Sakurát a párnákra, aztán vetkőztetni kezdte. Hamarosan magáról is ledobált mindent, és egy szál alsóban bebújt mellé, majd szorosan átölelte, hogy a testével melengesse. Sakura fázósan húzódott hozzá, karjai közé fészkelte magát és nehézkesen szuszogott, nyugtalanul aludt. Félő volt, hogy hamarosan felszökik a láza. 

Nemsokára megint hívni kellett az orvost, aki azóta lelkiismeretesen kinyomozta, milyen gyógyszereket adhat biztonsággal neki. Sasuke iszonyúan sajnálta, hogy ez a könyörtelen doki az ő drága felesége kívánatos kerek popóját is tűpárnának nézi, de inkább vállalta az injekciót, minthogy a lányt kórházba kelljen vinni. Megcserélődtek a szerepek, most ő hordta a borogatást, ő erőltette a betegbe a gyógyszer, ő cibálta el a fürdőig, de örömmel tette, csak hogy vele lehessen.

Jólesett neki, hogy közben a családja mindenben segített. Itachi ugyan hazament Inóhoz és Sorához, de Pein és Konan, Hinata és Naruto maradtak, ellátták az ikreket és rájuk is főztek, így Sasukénak csak az ápolásra volt gondja. Hirtelen azt vette észre, hogy a testvérei az összes eddig elcsomagolt holmit előszedték, kipakolták újra, és amikor rákérdezett, Konan csak titokzatosan ennyit mondott: Majd időben megtudod, hogy miért!

Narutóval azóta kerülték egymást, Hinatának pedig egyszerűen nem tudott mit mondani. Szívesen elbeszélgetett volna vele, de nem volt lelkiismerete elrontani az örömét. Szinte jól is jött, hogy most minden idejét és energiáját lekötötte Sakura, így odázhatta a dolgot. Szólt Gaarának is, hogy tud mindent, és időt kér, mert szeretné helyrehozni a házasságát meg a családi problémákat, de ehhez nem kell a színészfiú mentőcsapatnak. Az igazság viszont az volt, hogy tanácsra lett volna szüksége, mert egyedül sehogy se tudott dűlőre jutni magában, hogy mit tegyen.

Sakura egy hét betegeskedés után végre jobban lett. Körbeállta a család apraja-nagyja, mikor először kanalazta be egyedül a levest, annyira örültek, hogy a súlyos állapotot végre túlvészelte. Még mindig szánalmasan festett, de legalább nem csillogott már lázasan a szeme, és kezdett visszatérni a színe. Sasuke egy pillanatig se tágított mellőle. Idegesítette az is, hogy mi lesz, ha a lány véletlenül Narutóval kettesben marad. Hálálkodni fog neki, vagy összevesznek? El se tudta képzelni, tulajdonképpen milyen viszonyban vannak egymással, Hinatát pedig egyre jobban szánta, mert ő csöppet se sejtette, mi az oka vőlegénye aggodalmas pillantásának, miért emészti magát, miért lett visszahúzódó és hallgatag. 

Féltékenység, gyötrelem, bizonytalanság és birtoklási vágy. Sasukénak se volt kellemes a repertoár, ami a lelkét kínozta mostanság, mert hirtelen Sakura is megváltozott, és a helyzet napról napra rosszabb lett. Eleinte a betegségre fogta kedvetlenségét, de később hiába lett jobban a lány, nem igényelte újra a tüzes csókokat, teljesen kihunyt belőle a szenvedély. Bezárkózott a saját kis világába, és igyekezett mindenki mást kizárni belőle. Sasuke minél jobban próbálkozott, annál nyilvánvalóbb volt az elutasítás. Felesége összerázkódott az érintésétől, ideges lett a kedvességétől, és az ikrekkel se akart beszélni, játszani, csak Gaarát óhajtotta. Könyörgött, hogy elmehessen hozzá.

Korábban Sasukéban egyértelműen az önzés nyert volna, és akár erőszakkal is maga mellett tartja, de most össze volt zavarodva. Ha elárul mindent Narutóról, azzal Sakura titkait is leleplezi, de ha hallgat róla, mocskos árulónak érzi magát, és hagyja, hogy Hinata a vesztébe rohanjon. Biztos volt benne, hogy Sakura ezért akart hirtelen menekülni Konohából, mert szégyellte volna a múltját a többiek előtt, és valósággal szenvedett a boldog kismama látványától, de az se jobb megoldás, hogy most már ketten is fedezik a szöszi mocskos dolgait.

Sasuke egyáltalán nem tudott dönteni.