Hirtelen jött és csak egy pillanatig tartott. Sakura nem kockáztatta, hogy ismét elutasítják. Az apró puszi Sasuke szájára épp elég volt, hogy a fiú megint úgy nézzen ki, mint akinek magas láza van. Egyszerre volt meglepett és megilletődött a különös választól, de mire magához térhetett volna, hogy ismét kérdezzen, a rózsaszín már ott is hagyta, halk kuncogással menekült a szobából. Hitetlenkedve bámult utána, aztán szórakozottan ajkaihoz emelte ujjait, mint aki még most sem hiszi, hogy a felesége tényleg megcsókolta - önszántából.

A különös gesztus szinte robbantotta vérében az energiát, önkéntelenül is fülig szaladt a szája örömében. Ez az az apró jel, amire eddig várt, ebben reménykedett, mióta megismerkedtek, és belopta magát a szívébe ez a kis vadóc.

Sakura a konyhában énekelt. Tudta, ha most utána menne, egyszerűen nem bírná fékezni magát türelmetlenségében, azonnal ölelné-csókolná, úgy bizsergett bőre alatt a szerelem. Csitulnia kellett, mert nem volt még itt az ideje, hogy szabadjára engedje érzelmeit, Sakurának ez még túl sok lett volna, muszáj volt az ő tempójában haladni. Megint a fürdőbe indult, hogy lehűtse némi hideg vízzel a lángolását.

- Minden rendben, boldogulsz egyedül? - nyitott be aggódva a lány. 

Sasuke rémülten engedte el magát, pedig nem csinált különösképpen rosszat, csak a szokásosnál is alaposabban mosakodott, és egyes helyeken véletlenül többet időzött a keze. Tányér szemekkel pislogott a résnyire nyitott ajtó felé, és nagyon megkönnyebbült, hogy nem látta meg Sakura ebben az eléggé félreérthető helyzetben. 

- Boldogulok, nem kell folyton pesztrálni - morogta zavartan.

Miért ilyen harapós? Én csak jót akartam! - gondolta a lány, mert meglepte a barátságtalan felelet. Ezen ő is felhúzta magát, és sikerült hangosabban távoznia, mint tervezte.

- Most meg mi van? - szólt utána Sasuke bizonytalanul.

Most már nem időzött azzal, hogy harmadszorra is bedörzsölje magát a tusfürdővel, hanem kapkodva sietett, hogy megtudja, miért mérges Sakura, miért csapkodja az ajtót.

A nappaliban majdnem felbukott egy dobozban, amit még ő pakolt oda, csak időközben megfeledkezett róla. Tényleg, költözni készült... 

Elég fura látványt mutatott az összecsomagolt holmik között árválkodó fenyőfa, ami eszébe juttatta a tegnapi jelenetet, amikor kihallgatta Sakura telefonbeszélgetését. Erről is kérdezni akarta, és még rengeteg másról, de sikerült elkerülniük egymást. Nem volt nagy a ház, de amíg ő befutott a nappaliba, addig Sakura előjött a gyerekek szobájából, és birtokba vette a felszabadult fürdőt.

Sasuke tehetetlenül tapadt a kulcslyukra, amikor meghallotta a bentről szűrődő zajokat, és nagyot káromkodott, mert a zárban lévő kulcs mindent kitakart.

Nyugi! Nyugi!Nyugi! Ezt ismételgette magának, hiszen idejük, mint a tenger, mégis végtelenül lassúnak érezte a perceket, amíg a másik ráérősen dudorászott a zuhany alatt. Az alsónadrág kéretlen börtönként kezdte szorítani, mert a figyelme egyre inkább az ajtón túlra kalandozott, arra, hogy mit láthatna, ha az az átkozott kulcs nem lenne útban. Az ábrándozásból az térítette észre, hogy a nyíló ajtó alaposan homlokon találta, és Sakura olyan szemeket meresztett rá, amitől szeretett volna azonnal elsüllyedni.

- Te leskelődtél?
- Ééén? - kérdezett vissza néhány oktávval magasabb hangon, mintha magát az ötletet is felháborítónak tartaná. - Én... - ismételte újra dadogva, aztán fogalma se volt, hogy folytassa, mert a lány tekintete lentebb kalandozott, és hirtelen elpirult, majd nevetni kezdett.
- Inkább nem mondj semmit, kitalálom magam is, mi a helyzet - közölte kajánul.
- Fogalmad sincs, mi a helyzet - suttogta Sasuke vészjóslóan, mert eddig tartott nála az a bizonyos cérna, ami most végképp elszakadt. 

Sakura annyit érzékelt az egészből, hogy a fiú tekintete elködösült, az ajkai elszánt vonallá préselődtek, aztán ő egyszerűen felkenődött a folyosó falára, majd csókolni kezdték olyan intenzitással, hogy kiröppent a fejéből minden értelmes gondolat. Elgyöngülve kapaszkodott a széles vállakba, a szája ösztönösen válaszolt a heves becézésre, és beleszédült a finom ízekbe, az izgalmas táncba, ahogy nyelveik kergették egymást.

Mi ez? 
Szerelem? Szenvedély?

Soha nem érzett ehhez hasonló felkavaró érzést. Csak bódultan élvezte a lebegést, hogy kocsonyássá válik mindene, és beleolvad ebbe a forró ölelésbe.

Mikor Sasuke elengedte, először ki se akarta nyitni a szemét. Ha nem tartják az erős karok, ott rogy össze a falnál. Lihegett, vadul dübörgött a szíve, mintha kilométereket futott volna. 

- Ugye nem ijesztettelek meg? - A bizonytalan hangra viszont csodálkozva nyíltak ki smaragdjai, és meglepődött, Sasuke milyen aggódva fürkészi.
- Meglepni megleptél, de nem ijedtem meg - válaszolta az igazságnak megfelelően, aztán fura szorítást érzett a mellkasában, ahogy megértette, miért kérdezik. - Nem ijedtem meg - mondta újra határozottan, és megint lehúzta magához a fiút. Mélyen a szemébe nézett, mielőtt ismét finoman érintette ajkaival, hogy most olyan gyöngéden simogassa, ahogy az a szorító érzés diktálja ott benn. Vallomást tenni szavakkal - ez nem ment volna soha -, de ezzel a csókkal próbált mindent elmesélni. 


Sasukén volt a sor, hogy szédüljön. A puha, odaadó ajkak óvatosan adták tudtára az igazságot. Megindultan tartotta karjaiban a lányt, a szokatlan gyöngédségtől összezavarodott, egész testében megmerevedett. Sakura csodálkozva húzódott el, zavartan bámult rá.

- Semmi baj, csak egy kicsit sok dolog történt mostanában, és idő kell, míg megemésztem - szabadkozott a fiú, majd a vállára hajtotta a fejét, hogy elrejtse arcát a rózsaszín hajzuhatagban. 

Sakura türelmesen kivárta, míg összeszedi magát. Szorosan ölelte, simogatta a haját, majd tapintatosan félre nézett, amikor Sasuke kibontakozott az ölelésből, és lopva megtörölte a szemét.

- Ha jobban érzed magad, nincs kedved díszeket csinálni? Szereztem egy gyönyörű fát, kicsinosíthatnánk - javasolta erőltetett vidámsággal, mert előttük állt még az egész este. Mivel átaludták a napot, egyikük se volt álmos, Sakura pedig azóta vágyott arra, hogy megismételje a tavalyi programot Sasukéval, amióta látta, Kakashival mit műveltek. 
- Múltkor a madárijesztő barátod eléggé elvette a kedvem a fabrikálástól.
- Szerintem tündériek voltatok, főleg, amikor összeragadva sétáltatok - mosolyodott el az emléken a lány.
- Neked talán vicces volt, de én akkor eléggé ki voltam bukva.
- Hát én is - komorodott el Sakura.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk elfelejteni az egészet, és csak előre néznénk? - simított a rózsaszín tincsekbe Sasuke, mielőtt végleg megfagyott volna a hangulat. Ujjai aztán a lány állára siklottak, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Kezdjük újra, tiszta lappal - mondta ki azt, amire régóta vágyott.

Sakura kelletlenül elhúzta a fejét.

- Szívesen tenném, de vannak dolgok, amin nem változtathatunk. Például neked pénzre van szükséged, és a testvéreidnek is, ezért muszáj elvállalnom a következő sorozatot, ami azt jelenti, hogy nem maradhatok Konohában. Ha pedig távol vagyunk egymástól, semmi értelme annak, hogy házasok maradjunk, ráadásul Jiraiya is ragaszkodik a váláshoz.
- Kíváncsi lennék, hogy miért? Mi köze a magánéletednek a munkádhoz?

Naruto miatt. Teljesen el akar szakítani az Uchiha családtól, nehogy leleplezzem - gondolta Sakura keserűen, de hangosan csak ennyit felelt: - Jiraiyának megvannak a maga érdekei, és mivel tőle függ a fizetésem, nem tehetek az akarata ellenére semmit.

- Undorító az a fickó. Csodálom, hogy még nem kezdett ki veled.
- Kikezdett, de Gaara mindig megvédett.
- Hogy az a... - Sasukénak ökölbe szorult a keze, és még nagyobb késztetést érzett, hogy kiverje Narutóból a szuszt is. 
- Ne rágódjunk ma ilyeneken. Még nem vagy jól, tessék alaposabban felöltözni, én meg beviszek minden szükséges dolgot a nappaliba, oké?

A problémák kijózanító pofonként rángatták vissza Sasukét a valóságba. Engedelmesen indult, hogy melegebb holmiba bújjon, de közben azon töprengett, hogyan oldják meg ezt a kilátástalan helyzetet. Néhány napja még a poklok poklát élte meg, mert úgy hitte, mindent elveszített, de most, hogy új reménye gyúlt, küzdeni akart a boldogságáért.

- Hoztam forró csokit, és ezekből a masnikból meg színes csomagolópapírokból szeretném, ha díszeket készítenénk. A benzinkúton sajnos jobbat nem találtam.
- Szerintem tökéletes, és még eszembe jutott valami. Megengeded, hogy kicsit ténykedjek a konyhában?
- Ott nincs ilyen meleg, nem biztos, hogy jó ötlet.
- Gyors leszek - ígérte Sasuke, és már előre mosolygott, milyen meglepetést okoz majd.

Sakura belefogott a papírangyalok, füzérek és csillagok gyártásába, de közben hevesen hallgatózott, férje vajon mit csinál. Hamarosan megérezte a fahéj és a vanília illatát, majd tömény édesfelhő csiklandozta az orrát.

- Íme, a villámgyorsan sütött linzer és habkarika - jelentette be Sasuke ünnepélyesen, amikor elkészült. 
- Lenyűgöző! - ámult el a lány a színes süteményeken. - Nem is gondoltam, hogy te ilyet is tudsz - bukott ki belőle.

Sasuke magabiztosan elmosolyodott, és egy szív alakú sütit kínált neki, hogy kóstolja meg. - Egyáltalán nem ismersz még, de ezen hamarosan változtatunk - mondta sejtelmesen, mire a lány szájában megállt a falat.

Ezt hogy érti? 

Sasukénak kellő tapasztalata volt, hogy azonnal észrevegye a változást. Sakura hirtelen úgy nézett rá, mintha most tudatosult volna benne először, hogy kettesben vannak, és ez veszélyes lehet. Sasuke utálta ezt a bizalmatlan pillantást, gyűlölte Narutót és az összes férfit, aki kialakította ezt az azonnali védekező reakciót a lányban. - Úgy értem, míg díszítjük a fát, beszélgethetünk is. Még nem is meséltem, egyszer hogy megtréfáltuk Itachit, mert idő előtt kikutatta az összes ajándékot - helyesbített gyorsan, aztán a családi legendáriumból összeszedte az összes vicces történetet, hogy szórakoztassa Sakurát.

- Már fáj a hasam, annyit nevettem - dőlt hátra órákkal később a rózsaszín. Sasuke olyan részletességgel adta elő a dolgokat, hogy szinte látta maga előtt az egészet. Egyszerre irigykedett és örült, hogy ilyen embert ismerhet, akinek ennyi boldogság jutott már az életében. Elégedetten kinyújtózott, hogy elgémberedett tagjai vérhez jussanak, lehunyta szemét, és próbálta elképzelni, milyen lehetett ez a nappali, amikor a család vidám zsivaja töltötte meg.

Fogalma se volt, mennyire kívánatos ebben a pózban, ahogy a haja szétterült a szőnyegen, ő pedig gondtalanul pihentette feje fölött összekulcsolva karjait. Sasuke legszívesebben odahajolt volna, hogy csókot lopjon mosolygó ajkairól, de fékezte magát. Helyette durván megrángatta a nagylábujját, hogy ne szunyókáljon, mert a történeteinek még a felét se hallotta. Sakura hangos kacagással fogadta a fenyegetést, ismét felült és próbált érdeklődő arcot vágni, mint aki epedve várja a folytatást, de aztán megint elnevette magát, ahogy Sasuke úgy tett, mintha megsértődne ezen. - Ha álmos vagy, aludhatunk is - dobta fel a fiú kimérten a másik opciót, mire Sakura ismét gondolkodóba esett. Ezt már nem találta olyan viccesnek.

- Sakura! Ugye nem azon görcsölsz, hogy mikor foglak leteperni? - elégelte meg végül férje ezt az állandó riadozást. 

Sakura erre olyan vörös lett, mint a paradicsom, felelnie se kellett, egyértelmű volt, hogy valóban ez aggasztja.

- Ez így nem mehet tovább! Mi lenne, ha kitalálnánk erre a félelmedre valami megoldást?
- Én nem félek, csak... - Az undor, ami megjelent Sakura arcán, épp elég beszédes volt, hogy mutassa, mit gondol még mindig erről a témáról.
- Talán könnyebb lenne, ha előre megbeszélnénk mindent.
- Ezt hogy gondolod?
- Például megegyeznénk, hogy ma este bármikor megcsókolhatlak, vagy te is megcsókolhatsz, de más nem történik köztünk. Így talán nagyobb biztonságban éreznéd magad.
- Te megakarsz csókolni? - pirult el még jobban Sakura.
- Jellemző, hogy az egészből ennyi ragadt meg a fejedben - nevette el magát Sasuke. - Igen, határozottan szeretnélek megcsókolni, de látom, hogy résen vagy, mintha attól tartanál, hogy esetleg bármikor rád ugrok és megerőszakollak. Tudom, hogy okod van erre, de hidd el, semmi ilyenre nem vágyom. Sose tennék ilyet, nem erőltetnélek olyanra, amit te nem akarsz. 
- Sajnálom, hogy ennyi baj van velem.
- Nem a te hibád. Csak annyit kérek, hogy próbáljunk ezen változtatni, mert szerintem neked se jó ez így.
- Nem hiszem, hogy valaha is megváltoznék.
- Akkor maradunk a csóknál, azt is nagyon jól csinálod, szóval semmi okom a panaszra - próbálta Sasuke viccelődéssel feldobni a lányt.

Sakura nem nevetett, de komolyan elgondolkodott azon, hogy ha AZT kihagynák a dologból, talán működhetne a dolog.


Elkészült a karácsonyfa, tetőtől talpig teleaggatták sütivel és papírdíszekkel, aztán csendben gyönyörködtek benne. Sakurának ez volt az első alkalom, hogy nem kellett rettegnie a fagyhaláltól, nem korgott a gyomra, nem kellett menekülnie az apja haragja elől, hanem élvezhette ezt a különleges pillanatot. Folyamatosan a szülein járt az esze, hogy hogyan lehetnek, gondolnak-e rá, vagy örökre kizárták az életükből. Nehéz volt elfogadni, hogy a történtek után még ők haragudtak rá, bár beismerte, hogy ha nem habarodik Narutóba, még minden ugyanúgy lenne, mint régen.

Valóban jó lenne, ha ugyanúgy lenne, mint régen? 

Szégyellte magát önző gondolataiért, de amikor Sasukéra nézett, valahogy nem tudta bánni, hogy így alakult. Lopva újra a fiúra pillantott. Fekete haja most nem volt pedánsan belőve, hanem édesen kócos volt, néha szórakozottan a füle mögé tűrte, hogy ne lógjon a szemébe. A szája általában szigorú vonallá rendeződött, de amikor rá mosolygott, különös melegség áradt szét a szívében. Imádta kiérdemelni a mosolyát, mert olyankor az ónix szemek is gyengéden simogatták.

A fiú valahogy vonzani kezdte, mint a mágnes. Az egyik pillanatban még azon töprengett, hogy sohasem volt ilyen boldog ünnepe, a másikban pedig az járt az eszében, hogy menten meghal, ha nem érzi a száján Sasuke forrón kutakodó ajkait.

Gaara, ha itt lennél, de csóválnád a fejed! - gondolta utolsó józan gondolatával, aztán már cselekedett is, hogy csillapítsa vágyát.

Sasuke úgy tett, mintha nem venné észre, hogy bámulják. Szinte érezte, hogy a lány körül felforrósodik a levegő és a hangulata új irányba csap. Lélegzetvisszafojtva várta, mit dönt végül, aztán megkönnyebbülve kapta karjaiba a nyakába csimpaszkodó rózsaszínt, aki mohón hajolt a szájára, hogy egy újabb szenvedélyes csókban forrjanak össze. 

Megbeszélték, hogy ma nem lesz semmi több. Sasukénak folyamatosan figyelmeztetni kellett magát, hogy uralkodjon az ösztönein, tartsa a kezeit tisztességes helyen, de iszonyatosan nehéz volt jó fiúnak maradni. 

Végül az ágyban kötöttek ki. Ígérete szerint egy jóéjt puszival akart elbúcsúzni, de az egész megint átcsapott valami olyan öntudatlan dimenzióba, ahol nem működött a józan ész. Mikor Sakura először elfelejtkezett magáról, és kíváncsi ujjai bekúsztak pólója alá, nem gondolkozott, hogy ezt viszonozhatja-e, hanem szabad utat engedett eddigi visszafogott mozdulatainak. 

Sakura teste lángokban állt. Sasuke megígérte, hogy nem fogja bántani, és ez az ígéret olyan biztonságérzéssel ruházta fel, hogy el is feledkezett korábbi aggodalmairól. Élvezte, hogy mindenhol érzi Sasuke forró tenyerét, az egész testét bebarangolta a simogató kéz, a hálóing pedig már csak mutatóban lógott rajta, annyira felgyűrődött. Lázas szomjúsággal tépte, harapta az őt kóstolgató ajkakat, aztán azt vette észre, hogy a combjai maguktól kitárulnak, miközben a fiú izmos nyelve céltudatosan hatolt szája legmélyére, hogy minden titkos zugát felkutassa. Ott, ahol máskor száraz fájdalommal reagált a bizalmasabb érintésekre, most sürgető vággyal lüktetett a teste. Nedvesen sóvárgott öle, hogy betöltsék valami csodálatossal, mert nem kellett rettegnie attól, hogy megismétlődik az a borzalom, mint egyszer... 

Bízott Sasukéban, és hitt benne, hogy ő nem fogja erőszakkal uralni, szétszakítani a testét, hanem fürdeti ebben a biztonságos gyönyörben, ami csöppet se félelmetes, undorító vagy fájdalmas, hanem izgató és felszabadító. Észre se vette, hogy ösztönösen belesimul az őt becéző tenyér mozdulataiba, szándékosan dörgöli a fiúhoz melleit, majd amikor a mellbimbójának már annyi játszadozásban volt része, hogy a kéjtől sikítania kellett, az egész testét hullámokban rázta meg valami leírhatatlan jó. 

Értetlenül tért magához a néhány másodperces kábulatból. Belekapaszkodott a fölé hajoló fiú vállába és kérdezni akart, de olyan butának érezte magát. Sasuke mintha megérezte volna bizonytalanságát, halkan felkuncogott és megkereste a villanykapcsolót. 

A lámpa fénye azonnal visszaröpítette Sakurát a valóságba, riadtan kapott a hálóinge után, hogy eltakarja magát, de a fiú megelőzte és lefogta a kezét. Közel hajolt a rózsásan meredező csúcsokhoz és egyenként csókot lehelt rá. Sakura először borzalommal nézte mit csinál, de aztán újra megismétlődött a dolog lassabban, hosszabban, erre válaszként az öle pedig megint követelőzni kezdett. Hamarosan lehunyt szemekkel élvezte, hogy szopogatják, majd, mintha az egész lénye megtelt volna elektromossággal, szikrázni kezdett mindene, forróság öntötte el, zubogott a vére, combjait ismét szemérmetlenül széttárta és megemelkedett csípője, hogy az egész csúcspontjaként következzen újra a repülés. Gyönyörűséges rezgésekkel indult belsőjéből a kéj, hogy szétterjedjen minden porcikájára, felszabadítsa a feszültségtől, és ringassa a megsemmisülésben.

Mire kinyitotta a szemét, újra sötétben voltak. Sasuke visszaigazította rá a ruhát és betakarta, majd szorosan magához vonta és a korábbi szenvedélyes simogatás helyett végtelenül gyengéden mozdulatokkal sodorta ki homlokából az izzadt tincseket. 


Másnap még mindig azon tűnődött, tulajdonképpen mi történt. Csak csókokban állapodtak meg, amit a fiú be is tartott, de ez a zuhanás az extázisba, teljesen új volt számára. Sakura tartott tőle, hogy máris az érzés függője lett. Akarta újból, és talán az elveit is föladta volna, hogy mihamarabb átélhesse. Szórakozottan bámulta a fiú hosszú ujjait, amivel egy bögrét tartott épp, majd amikor beleivott a teájába, folytatta a fixírozást a szájával.

Kezdte magát nagyon hülyén érezni, mert a tudata határozottan leszűkült a másik két különleges testrészére. Egyfolytában csak a kezére és a szájára tudott gondolni, meg arra a csodára, amit tegnap ezektől a nagyszerű kezektől meg szájtól kapott.

Lehet, hogy elkaptam a betegséget? 

Lázasnak érezte magát, a szája teljesen kiszáradt, a teste pedig elgyengült, miközben Sasukét figyelte. Sasuke unta meg előbb a dolgot. Nem kérdezett semmit, csak letette a teát, komótosan odasétált hozzá, majd egyszerűen felkapta és visszavitte a szobájába.

Az ismétlődő berregő hang nehezen jutott el hozzájuk. Sasuke tért előbb magához, és gyorsan rendbe szedte magát, aztán sietett ajtót nyitni.

- Boldog ünnepeket, öcsi! Látom, már meggyógyultál - nyomott Itachi egy barackot a fejére, mintha ötéves lenne. Mielőtt kérdőre vonhatta volna, Hinata ugrott a nyakába, majd következett Inari és Hanabi, végül pedig Konan. 
- Látom, jól alakulnak a dolgaid - suttogta a nővére cinkos mosollyal a fülébe, és megborzolta a haját.
- Nektek meg mi bajotok van? - nézett értetlenül Sasuke a besorakozó kiscsaládja után, de választ nem kapott, csak hatalmas nevetéseket. 
- Szia! - nyújtott kezet Pein hasonló kaján vigyorral a száján, végül pedig a látogatók közül utolsónak Naruto toporgott a küszöbön.