Azt se nagyon értette hirtelen, hogy miért ébredt Sasuke mellett. A fölé térdelő fiú elkapta mindkét karját és a feje mellé szorította. Olyan közel hajolt az arcához, hogy Sakura csak a haragosan örvénylő íriszeket látta. Nem mert levegőt se venni, riadtan várta, mi fog történni. Jó pár pillanatig farkasszemet néztek, és érezte, hogy csak egy hajszál választja el Sasukét attól, hogy elveszítse az önuralmát. Fogalma se volt, mivel húzhatta fel ennyire, de láthatólag nagyon ideges volt, és úgy tűnt, éppen azt fontolgatja, milyen módszerrel végezze ki.

- A két injekció miatt haragszol? Az orvos azt mondta, hogy muszáj - dadogta, hogy mentse, ami menthető.

Semmi változás.

- Nem kell ma aláírnod a papírokat. Jó lesz holnap is...

Még mindig semmi.

- Rossz volt a leves? Vagy talán horkoltam?

Reménytelen próbálkozás. Sasuke majd felrobbant a méregtől. Sakura kezdte nagyon-nagyon rosszul érezni magát, aztán váratlanul fogvatartója ajkára tévedt a tekintete.
Talán ez a baj?

Gaara már említette párszor, hogy gondolkodhatna néha, mielőtt hülyeséget csinál, de egyszerűen nem tudott ezen a szerencsétlen szokásán változtatni. Most is ösztönösen cselekedett: lehunyta a szemét és átszelte a köztük lévő hangyányi távolságot. Tudta jól, hogy Sasuke remekül csókol. Nem is félt attól, hogy csalódni fog, inkább az zavarta, hogy a másik döbbenten elhőkölt tőle.

Kinyitotta a szemét és most már tényleg nagyon-nagyon-nagyon idiótán érezte magát. 

Ha nem akart csókolózni, akkor meg mit szorongatja itt?

Jött az újabb zseniális ötlet, mert innen valahogy szabadulnia kellett sürgősen. Maga is meglepődött, fekvő helyzetből milyen tökéletesen eltalálta térdével ellenfele gyenge pontját. Ez bejött! Sasuke azonnal lefordult róla, és olyan csúnyán káromkodott, hogy Sakura egyből menekülőre fogta. Az ajtóban persze megállt, mert a kíváncsiság és a lelkiismeret nem engedte messzebb. Tudnia kellett miért viselkedik férje ennyire furcsán, és mekkora kárt tett benne. 

- Jobb, ha hozol reggelit, mielőtt utánad megyek - fenyegette meg a beteg dühösen. 

Ha van kedve parancsolgatni, olyan nagy baja nem lehet.
Mindegy! Ez a nap is jól kezdődik.

Mikor Sakura a roskadásig telepakolt tálcával visszamerészkedett a szobába, Sasuke már a takaró alatt feküdt újra, és a plafont bámulta. Valamin nagyon gondolkodott.

- Gyere nyugodtan, nem tekerem ki a nyakad, bár megérdemelnéd - szólt oda morcosan, közben oldalra se nézett.

A lány szót fogadott, óvatosan beegyensúlyozta a reggelit és letette mellé. Ő maga azért tisztes távolságra húzódott, hátha a másik csak mutatja a higgadtságot, és közben mégis gyilkolászós kedvében van. Ezek után már nem bízott benne, ugyanis hiába erőltette az agyát, még mindig úgy gondolta, hogy semmi rosszat nem tett, amiért ez a bolond így letámadta.

- Bocsánat.
- Tessék? - lepődött meg.
- Bocsánat az előbbiért, de valami nagyon felidegesített.
- Elmondod mi az?
- Nem.
- Ez kedves! Mindenesetre legközelebb fogd vissza magad, mert esküszöm, még nagyobbat rúgok - felelte öntudatosan.

Erre Sasuke halványan elmosolyodott. 

- Persze! Én meg hagyni is fogom, azt hiszed?
- Te ha elveszted az önuralmad, egyszerűen nem látsz, nem hallasz. Simán megteszem, mert észre se veszed, mire készülök.
- Most, hogy ezt így elmeséled, valószínűleg eszembe fog jutni, nem gondolod?
- Hát, ööö... Látom, már jobban vagy - zárta le ezzel Sakura a vitát, és közelebb tolta a tálcát a fiúhoz, hogy egyen már végre, ne a száját jártassa. 

Sasuke elégedetten nézett végig a kínálaton, csupa válogatott finomság várta, hogy jóllakjon belőle.

- Látom, nagyon igyekszel, hogy kiengesztelj - eresztett meg egy sunyi vigyort.
- Akar engesztelni a halál! Egyél már! - nyomott a szájába egy zsömlét türelmetlenül Sakura, mert nem bírta idegekkel, hogy mindenre volt egy beszólása. 
- Ezt inkább hanyagolnám. Még mindig fáj a torkom - felelte Sasuke, és egyszerűen áttömte a zsömlét Sakura szájába.
- Fúj, mit csinálsz?
- Ez se rosszabb, mintha csókolóznánk. Az előbb úgy tűnt, lenne kedved hozzá - jegyezte meg ártatlanul, amivel sikerült a lányt tökéletesen begorombítania. 

Sakura egy pillanat alatt leteperte, rátérdelt a kezeire, közben villámgyorsan szétfeszítette az állkapcsát, majd durván belepasszírozta a megviselt péksüteményt, és addig tapasztotta a tenyerét a szájára, míg a fiú látványosan meg nem adta magát. 

- Hát így kell bánni egy beteggel? - méltatlankodott Sasuke, mikor sikerült kiszabadulnia, és levegőhöz jutott.
- Hogy mersz gúnyolódni rajtam, mert véletlenül megcsókoltalak? - ripakodott rá a rózsaszín.
- Hogy lehet ez véletlen? Elég határozottnak tűntél - jött a nevető felelet. Erre Sasuke majdnem kapott egy istenes fülest is, csak sikerült időben elhajolnia.
- Fejezd be! Egyél, mert kiviszem mindjárt a kaját, és tőlem fel is fordulhatsz éhen!
- Ha éhen halok, akkor ki fogja aláírni a válási papírokat?
- Miért? Úgy döntöttél, hogy aláírod? - csillant fel Sakura szeme.
- Nem.

A lány bosszúsan indult ablakot nyitni, hogy beengedjen egy kis frisslevegőt. 

- Tulajdonképpen miért akarsz elválni? Van valakid?

A kérdés olyan váratlanul érte, hogy zavarában megbotlott a szőnyeg szélében, ahogy hirtelen visszafordult. Kellett némi korrigálás, mire sikerült visszanyerni a testi-lelki egyensúlyát. 

- Tessék? Hogy mi? Ja, a válás? - hebegte elpirulva, aztán lázasan járt az agya, hogy mit feleljen. 

Megint eszébe jutott Gaara, aki szerint Sasukénak joga van hozzá, hogy tudja, miért ragaszkodik ennyire ehhez.

- Csak akkor kapom meg az új szerződést, ha bemutatom a válási nyilatkozatot. Jiraiya addig szóba se áll velem, nekem pedig kell a pénz, szóval ezért lenne sürgős, mert januárban már kezdenénk - hadarta.
- Értem. Akkor nincs senkid? - tért vissza az eredeti kérdéshez Sasuke. 
- Mikor is lenne rá időm? Sokszor hajnalig kinn dolgozunk a helyszínen, vagy napokig haza se megyünk. 
- És az a fiú, akitől terhes lettél? Róla tudsz valamit, szoktál vele beszélni? 

Sakura most inkább elsápadt, mint elpirult, mert fogalma se volt, hogyan válaszoljon, hogy ne árulja el magát. Gaara azt is mondta, hogy fejezze be a hazudozást, de az már azért tényleg lehetetlenség, hogy valóságos szentet faragjon belőle. Csak nem mondhatja meg az igazat! Vagy mégis meg kéne?

A férje türelmesen kivárta, míg a bal lábáról a jobbra nehezedett, aztán vissza, és megvakarta kétszer a fejét, egyszer a nyakát és a füle tövét, megigazította a haját, aztán meghuzigálta körben a pólója alját, végül zavartan felnézett. 

- Az a fiú? Tudom, hol él és kivel, de nem beszélek vele - bökte ki tétován. - Ő már mással boldog, nekem pedig semmi közöm hozzá - tette hozzá lemondóan.
- Azért próbálod elfelejteni, mert mást szeret?
- Nem, azért próbálom elfelejteni, mert engem nem szeret. Sőt! Gyűlöl, utál, megvet. 
- És ha megint érdeklődne irántad?
- Halott dolog, nekem is van önérzetem! - húzta ki magát a lány sértődötten.
- Miért nem árulod el, hogy ki az? Félsz, hogy laposra verem?
- Miattam laposra vernéd? - lepődött meg Sakura, és nem bírta visszafogni kárörvendő vigyorát. Tetszett volna neki az ötlet, ha Naruto legalább a töredékét visszakapta volna az ő szenvedéseinek, de aztán eszébe jutott, hogy ha kiderülne minden, Hinata mennyire csalódna szerelmében. - Nem ér annyit, hogy bemocskold vele a kezed, bár jólesne - sóhajtott egy nagyot, és ment, hogy becsukja az ablakot. 

Sasuke elcsípte keserű pillantását. Fájt ez még neki, hiába változott át benne réges-rég a nagy szerelem mérhetetlen haraggá, kiábrándultsággá.

- Sakura, lenne még egy kérdésem, és szeretném, ha igazat mondanál. Nem akarom a múltat bolygatni, de ezt fontos tudnom: Annak, hogy hirtelen beálltál színésznőnek, köze van ehhez a fiúhoz? - kérdezte komolyan.
- Rokona a producernek... Elég ennyi? 
- Elég, így már értem. Ez megmagyaráz pár dolgot, de attól persze még nagyon bánom, hogy hagytalak elmenni.
- Ó... - Sakura meglepetten pillantott rá, és Sasuke állta a pillantását. Akarta, hogy a lány tisztán lássa végre, mit érez, tudja végre, hogy mit gondol.



Délután szokatlan dolog történt, egyre sűrűbb pelyhekben kezdett hullani a hó. Konohában általában enyhe tél volt, ha néha szállingóztak is a hópihék, az mindig elolvadt, és csak csúnya sarat hagyott maga után. Most szűzfehér takaróval borította a partot, és szinte egybeolvadó szürke masszaként ért egybe az ég és a háborgó tenger. 

- Nézd, milyen szép! - bámult ki Sakura ábrándosan az ablakon. Sose nézhette meleg szobából a szakadó hóesést, emiatt szinte bűnösnek érezte magát, hogy most ilyen jó dolga van. Úgy tapadt az üvegre, mint egy megigézett kisgyerek, és hirtelen csorogni kezdtek a könnyei.
- Mi a baj? 

Sasuke a takaró alól figyelte. Még mindig azon gondolkozott, hogyan rendezze el Naruto ügyét, mert sürgősen el akarta távolítani Hinata meg persze Sakura közeléből, de tudta jól, hogy ezzel húgának nagyon nagy fájdalmat fog okozni. Töprengéséből szipogás rántotta vissza a jelenbe.

- Csak eszembe jutott, régen a tél mennyi szenvedést okozott. Minden nap fagyoskodtunk, az éjszakák pedig még kegyetlenebbek voltak. Néha csak az mentett meg, hogy a szomszéd néni befogadott. Nála se volt ugyan fűtés, de kaptam tőle régi ruhákat, amibe becsavartam magam. Tőle tanultam mindent a háztartásról, és neki köszönhetem, hogy még élek. 
- Miért?
- Mert mindig szólt a rendőrségnek, ha nálunk nagyon eldurvult a helyzet. Apa utálta is.
- Én el se tudom képzelni, ez milyen élet lehetett. Szerencsére a szüleim mindig gondoskodtak rólunk. Még ha nem is éltünk gazdagságban, a legfontosabb dolgokat előteremtették és nagyon szerettek bennünket, az ünnepeink pedig gyönyörűek voltak.
- Nekünk sose tellett semmire. Egyszer karácsonyra azt kértem, hogy apu maradjon józan, és anyával együtt legyen egy jó estéjük, ne veszekedjenek, ne verekedjenek.
- Teljesült?
- Szerinted? Egyébként mindegy, úgysem hittem sose az angyalokban meg semmi másban. Ha lenne isten, nem engedné, hogy ennyi szörnyűség történjen a világban. 
- Én is haragudtam sokáig anya miatt, aztán...

Sakura elfordult az ablaktól és most már a fiút bámulta. 

- Aztán? - kérdezte kíváncsian.
- Rájöttem, hogy semmi nem történik véletlenül. Nehéz elfogadni a rossz dolgokat, belenyugodni még nehezebb, de nem törheti meg az ember hitét. Bízni kell és folytatni.
- Ez furcsa. Nekem úgy tűnik, mintha éppen arra készülnél, hogy feladsz mindent, ami eddig fontos volt - mutatott körbe Sakura az összepakolt szobán.
- Minden dolog vége valami új kezdete - vonta meg a vállát a fiú. 
- Új életet akarsz kezdeni? 
- Miért vágsz ilyen ijedt arcot? Nyugi, semmi drasztikusra nem készülök.
- Akkor mit szeretnél?
- Majd elmondom, ha itt az ideje! - Sasukét mulattatta, hogy feleségét ennyire furdalja a kíváncsiság, de tényleg nem mondhatott még semmit neki. 

- Azt hiszed, jól áll neked a titokzatoskodás? - pukkadt meg a lány, és elvonult, hogy folytassa a munkáját.

Hamarosan frissen mosott ruhák illata terjengett a levegőben, később pedig a vacsora előkészületei hallatszottak be a szobába. Sasuke lelkét balzsamként nyugtatta, hogy nincs egyedül magányával, hanem Sakura ennyire odaadóan ápolja, pedig úgy tűnik, nagyon ragaszkodna a váláshoz, de a fiúnak rendkívül jólesett a gondoskodás.

Megpróbálta összeszedni magát, és megint fürödni indult. Remélte, hogy ma éjjel már nem lázasodik vissza, és megússza az orvos látogatását is, de amint visszatért a helyére, érezte, hogy kóvályog a feje. Egész jól boldogult egyedül, ismét tiszta ágynemű és étel várta a szobájában, de Sakurát nem találta sehol. 

Kezdett ideges lenni, mert később se bukkant elő a rózsaszín. Keresni kezdte, és döbbenten látta, hogy a kabátja meg a csizmája is eltűnt. Kinn már méretes hótakaró borított mindent, és besötétedett. Fogalma se volt, hova indult ilyen hidegben Sakura, és már azon volt, hogy felöltözik ő is, körbejárja a környéket utána, amikor csörögni kezdett a telefonja. Itachi kereste.

- Boldog karácsonyt, öcsi! Hogy vagy? - érdeklődte szomorkásan.
- Nem túl jól. Megfáztam, kijár az orvos hozzám, injekciót kapok, ráadásul az idő is pocsék. Azt hiszem, az évszázad legnagyobb hószakadása készülődik, de van jó hír is.
- Mesélj! - élénkült fel a bátyja.
- Van saját nővérkém, nem is akármilyen! Képzeld, itt van Sakura, és nagyon rendes velem. Süt-főz, mos rám, és ápol. 

Itachi érezte, hogy Sasuke most úgy vigyorog örömében, mint a vadalma, mire ő is megkönnyebbülten elmosolyodott. 

- Örülök, hogy mégse töltöd egyedül az ünnepeket.
- Nem nagyon érdekel a karácsony, de ez azért így sokkal jobb. Igaz ugyan, hogy csak a válás miatt jött, de erre is eszembe jutott valami megoldás.
- Mi?
- Majd időben megtudod.
- Nem áll jól neked a titokzatoskodás - sértődött meg Itachi, mire Sasuke csak halkan elnevette magát.
- Ezt ma már más is mondta. A gyerekek egyébként hogy vannak? Ino bír velük? - váltott témát.
- Mindig apát emlegetik, és te is hiányzol nekik. Jó azért, hogy nem szedtük szét őket, a történtek után még jobban össze vannak nőve. Sokat sírnak még, és szokatlanul csendesek, de talán ha találkoznátok, kicsit jobb lenne a kedvük. Nem tudnátok eljönni? 
- Gondoltam rá, de nem tőlem függ. 
- Beszéljétek meg és gyertek! 
- Oké! Most viszont le kell tennem, mert meg kell találni Sakurát. Eltűnt valahova, és kezdek aggódni.
- Hívtad már a mobilján?

Sasuke zavartan felnevetett, mert ez eszébe se jutott. 

Sakura éppen két megrakott szatyrot és egy óriási fenyőfát vonszolt maga után, ami elég fárasztó volt a csúszós járdán az óriási hóesésben. Dühösen támasztotta a falnak mindet, amikor megszólalt a telefonja.

- Szia, Gaara! Gondolom, jó okod van arra, hogy hívogass. Mondjuk éppen tömöd magadba a tízedik tábla csokit, és a kedvenc mesédet bámulod, de mégis iszonyúan unatkozol, azért zaklatsz. Eltaláltam?
- Szia, édes! Én is örülök, hogy hallom a hangodat - nevetett bele a telefonba barátja. - Igen, eltaláltad, unatkozom, de a csokit meg a mesét határozottan tagadom. Jó lett volna együtt tölteni a karácsonyt, mert vettem neked egy csomó új játékot Kinectre. Kipróbálhattuk volna.
- Azzal csak te szeretsz játszani, tök felesleges úgy tenned, mintha nekem akarnál vele meglepetést okozni. Inkább takaríts ki a szobádban, akkor meglepődnék.
- Megvan a táncos második része is - búgta Gaara csábítóan, mire Sakura némileg megingott.
- Oké, majd kipróbáljuk - sóhajtott megadóan.
- Mikor jössz haza?
- Haza? Én most vagyok otthon. Egyébként ha Sasuke nem írja alá a válást, felesleges is visszamennem, mert úgyse dolgozhatok Jiraiyának tovább. 
- Pont ezen gondolkoztam, és az jutott eszembe, hogy talán nem is kell. Mi lenne, ha mással szerződnél? 

A lány elgondolkodott a lehetőségen, mert eléggé tetszett volna neki, ha megszabadulhatna perverz munkaadójától és válnia se kéne. 

- Te talán tudsz valakit? - kérdezte izgatottan.
- Talán tudok - mosolyodott el Gaara a reménykedő hangra. - Valahogy sejtettem, hogy ennek a hírnek jobban örülsz majd, mint a játékoknak.
- Jaj, ne zongorázz már az idegeimen! Természetesen annak is örülök, de ha tudnál ebben segíteni... akkor nagyon hálás lennék - motyogta Sakura megindultan.
- Majd meglátom, mit tehetek, de előre mondom, még semmi nem biztos.
- Értem, és azért köszönöm. Gaara...
- Igen? 
- Boldog karácsonyt, és nagyon szeretlek! 


Mikor Sakura hazaért, a melegben azonnal olvadni kezdett a fenyőfáról a hó, ezért fel se tűnt neki, hogy Sasuke csizmája alatt is pocsolya van. Gyorsan összetakarított, majd berángatta szerzeményét a nappaliba. Tiszta szerencse, hogy a közeli kocsmából kihajították ezt a szépséget, mert az ünnepek miatt nem tartott nyitva a hely, és a tulaj már felesleges helypazarlásnak vélte, hogy kerülgesse. Sakura most igazi kincsként dédelgette, porolta még a hótól, törölgette az ágait, hogy mihamarabb megszáradjon és fel lehessen díszíteni. Bízott benne, hogy Sasuke is örül majd neki. 

A fiú mozdulatlanul feküdt, amikor belopózott hozzá. Azt gondolta, pihen, és automatikusan nyúlt a homloka felé, hogy ellenőrizze a lázát. Megint rossz éjszakájuk lesz. Sasuke teste tűzforró volt. Legyengült szervezetének nem tett jót a délutáni kiruccanás, de Sakurának sejtelme se volt arról, hogy utána leskelődött. Megint hívta az ügyeletet, készítette a borogatást, és el is feledkezett a fáról. 

Az orvos nagyon csóválta a fejét. Egymás után többször is megszúrta a beteget, és csak azért nem utalta kórházba, mert az osztály tele volt influenzásokkal. Keverni már nem akarta a bajt. Sakurát mindenesetre úgy hagyta ott, hogy ha reggelig nem javul Sasuke, mégis be kell küldeni mentővel. A lány ezt nagyon nem szerette volna. Elhatározta, hogy még lelkiismeretesebben gondoskodik férjéről, és egész éjjel mellette volt. Hogy ne aludjon el, beszélni kezdett hozzá, elmesélt minden butaságot, ami eszébe jutott. Válaszul néha egy-egy bágyadt mosolyt kapott, de többre nem tellett a betegtől. Hajnalban még mindig nem csillapodott a láza, ezért Sakura elhatározásra jutott. Hívni akarta a mentőket, de egy erőtlen kéz megállította.

- Próbáljuk meg a zuhanyt, az jó szokott lenni - kérte a fiú, mert nagyon el akarta kerülni a kórházat. Még több tű, meg ilyenek... Inkább otthon vergődött, csak orvost ne lásson.
- Nem bírlak egyedül elcipelni addig, meg tartani. 
- Akkor engedj a kádba vizet. Kérlek!
- Rendben.

A lázasan könyörgő szemeknek Sakura nem tudott ellenállni. Gyorsan előkészített mindent, aztán nekiveselkedtek az útnak. Sasuke mindent megpróbált, hogy a lány segítségére legyen. Lassan elbotorkáltak a fürdőig, majd engedelmesen emelte kezét-kábát, míg a felesége levetkőztette. Végül már Sakurának is lángolt az arca, mert csak a szűk boxer maradt, de sehogy se vitte rá a lélek, hogy azt is lehúzza.

- Jó lesz így is - könnyítette meg a dolgát Sasuke. Nadrágostul belecsusszant a kádba, és egyből vacogni kezdett. Tűzforró teste azonnal libabőrös lett a víztől, pedig ez még meleg volt. Sakura hagyott neki némi időt, míg szokta a hőmérsékletet, majd engedni kezdte a langyos zuhanyt. Ügyelt, hogy fokozatosan hűljön a víz, de így is nagyon sajnálta a fiút. Sasuke fázósan ölelte térdeit, ráhajtotta a fejét, miközben minden ízében reszketett. 

Jó sokáig tartott lehúzni a lázát, aztán megtörölközni, átöltözni, visszamászni a helyére. Kinn már világos volt, mire ismét a takaró alatt melegedett. Sakura nagyon értékelte, hogy nem hozta kínos helyzetbe, hanem a köntös alatt szabadult meg a vizes alsótól, és ugyanígy öltözött szárazba. A fiút nagyon kimerítette a procedúra, mélyen aludt, mire odakészítette neki a reggelit, aztán ő is elbóbiskolt. 

Kellemesen ébredt. Nem tudni hogyan, de megint Sasuke mellett kötött ki, pedig határozottan emlékezett rá, hogy a fotelben szunyókált el. Hátához meleg test simult, és egy kar fogta át derekát óvón. Kinn már sötét volt megint, és az ablakpárkányon magasan tornyosult a hó, a fehér pihék pedig még mindig omlottak az égből ugyanolyan intenzitással. Ki kellett volna mennie a mosdóba, de nem volt kedve elmozdulni ebből a puha, kényelmes fészekből. Élvezettel fúrta magát még mélyebbre az ölelésben, aztán megint elszenderedett. 

Némi fáziskéséssel jutott csak el a tudatáig, éppen hol van, kivel, és mit csinál. Úgy ült fel, mint akit darázs csípett meg. Hogy tisztuljon a feje, kiszaladt a vécére, rendbe szedte magát, főzött egy teát, és vitt be Sasukénak is. Addigra a fiú is ébren volt, úgy tűnt jobban van.

- Szia! Még a reggeli is itt van, jól elaludtam - kért elnézést.

Sakura megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy nem emlegeti az együttalvást.

- A kenyeret kiviszem, mert megszáradt, de a többi még jó - szorgoskodott, aztán elégedetten figyelte, milyen jóízűen eszik Sasuke.
- Régen esett ilyen jól az étel. Nem mindegy, ki főzi - célzott a fiú arra, mennyire hálás mindezért.
- A szállodában se időm, se lehetőségem arra, hogy elkészítsek bármit is. Mondhatni, luxus körülmények között élünk, de azért hiányoznak az itthoni ízek. 
- Jól megvagytok Gaarával?

Sakura elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a fiú. 

- Soha nem volt még ilyen jó barátom. Kedvelem Kakashit is, de az, hogy szinte a nap huszonnégy órájában együtt vagyunk, nagyon sokat számít. Ha nyűgös vagyok, mindig felvidít, a szállodát otthonná varázsolta, pedig eleinte úgy utáltam az a helyet, és bármi bajom van, számíthatok rá.
- Féltékeny legyek? - Sasuke próbált vicces hangot megütni, de nem igazán sikerült.
- A barát nálam barátot jelent - ült le mellé a lány, és komolyan nézett a szemébe.
- És a férj mit jelent neked? - Ez már csak suttogás volt, de Sakura tökéletesen hallotta.

Gaara mindig mondta, hogy gondolkodjon, dehát az esze megint szabadságra ment, a teste pedig magától cselekedett. Válasz helyett ismét átszelte a közöttük lévő távolságot, és megint a fiú szájára tapasztotta ajkait.