Az ősz különös változásokat hozott. Inoichi például levágatta a haját, és divatos, rövid frizurát csináltatott magának. Teljesen lecserélte a ruhatárát, már nem öltözött kiöregedett rockpapinak vagy playboynak, hanem ízléses öltönyöket és kényelmes farmereket kezdett hordani, ami szerinte sokkal jobban illik egy tisztes nagyapához. Szabadidejében a boltokat járta, lányával mesefigurás tapétát és egyéb kiegészítőket nézegetett. Fejébe vette, hogy saját kezűleg újítja majd fel az unokájának szánt szobát, de mivel dolgozni továbbra sem szeretett, Narutót és Sasorit érte a megtisztelő feladat, hogy az irányítása alatt bútorokat tologassanak, falat fessenek, parkettát csiszoljanak.

Ino egyre tündöklőbb kismama lett. Gömbölyödő pocakjával bájosan festett, korábbi zűrös viselkedésének nyoma sem volt. Kiegyensúlyozottá vált, szinte tökéletesnek érezte életét, nagy örömére egyre jobban elfogadták a többiek is, és már nem csak Sakura és Mikoto asszony bánt vele barátságosan. Az egyetlen dolog, ami továbbra is beárnyékolta a kedvét, az Itachi viselkedése volt. A fiú csendesen szenvedett mellette, de legalább próbált adni a látszatra. Mások előtt udvariasan bánt feleségével, de Ino érezte, hogy belül emészti magát. Már nem rendezett jeleneteket, helyette visszafogott lett és szomorú, a korábbiakhoz képest szinte alig beszélt. Valószínűleg többre tartotta a békét, minthogy kifakadjon, mennyire elege van ebből az egészből.

Nagyon hasznos volt, hogy türtőztette magát, mert a banda életébe új korszak köszöntött. A fordulatot az az odaadó szerelem jelentette mindannyiuk életében, amit Sakura és Sasuke révén megtapasztaltak. Különleges élmény volt figyelni az új párt, ahogyan feltétel nélkül elfogadták egymást, boldogok voltak, és szinte áramlott belőlük a szeretet. Nem csattantak köztük látványos csókok, nem voltak ölelgetések, ömlengő, elcsépelt szavak, csak egyszerű, tiszta gesztusokkal fejezték ki egymás iránt az érzéseiket, és éppen ez volt a többiek számára megindító. Az a néhány félszeg mosoly, a csillogó tekintet, ahogy mindig figyelték egymást, az egymásba kulcsolódó ujjak az asztal alatt, sokkal jobban kifejezték szerelmüket, mintha bőszen hirdették volna, hogy együtt vannak. Ha nem is érintették egymást, összekötötte őket egy különleges aura, aminek jó volt a közelében lenni. Valahogy a többiekre is átragadt az ő boldogságuk. 


A szoros munkatempó mellett Inoichi elintézte, hogy Sakurát teljesen kivizsgálják. Sajnos nem jöttek jó eredmények. Az agyérfestés felvételeit gondterhelten mutatta a lány kezelőorvosa Inoichinek, majd hosszasan magyarázta a képen látott kiöblösödések veszélyeit. Ez a rendellenesség az erek szűkületét okozza, emiatt jelent problémát Sakuránál a stressz, az intenzív pánikrohamok. Inoichit megrendítette, hogy egy ilyen fiatal lánynak máris meg van pecsételve a sorsa, de rajta kívül mindenki bizakodóan állt a dologhoz, és komolyan hitték, ha vigyáznak Sakurára, nem lesz semmi baja.

Az elnök - mint főnök és egyre lelkiismeretesebb apa -, innentől komolyan arra koncentrált, hogy az együttesben végre rend és nyugalom uralkodjon. Nem csak Sakura miatt, hanem azért is, mert a Lucky Love hírneve hihetetlen népszerűséggel szárnyalt, muszáj volt most csak erre koncentrálni. Szinte naponta vendégei voltak a különböző tévécsatornáknak, egyfolytában meghívásokkal ostromolták őket. A show döntőjét karácsonyra tervezték, de már most látszott, hogy ők a tuti befutók, a nézők annyira szerették a csapatot. 

Sakura rosszulléte nagy port kavart. Inoichi úgy döntött, kivételesen az igazat mondja erről a médiában, legalábbis egy olyan verziót adott elő, ami közel állt a valósághoz. 

Sajtótájékoztatót tartottak, ahol megjelent Sakura, Itachi és Ino is. Itt bejelentették a Yamanaka lány és Itachi esküvőjét, és persze beavatták a nyilvánosságot a nagy titokba, hogy Ino máris gyereket vár. Ezt hozták a rohamra indokként, és természetesen cáfolták Sakura terhességét. A kitalált verzió szerint az üzletben tudta meg, hogy a legjobb barátnője összeszűrte a levet Itachival, és ezért borult ki. Utána a csalfa pár villámgyorsan megházasodott, hogy hivatalosan is szentesítsék a kapcsolatot. Tulajdonképpen csak az esküvő dátuma nem stimmelt, de Inoichi gondoskodott róla, hogy soha ne is derüljön ki az igazság. Életében először valahogy megkönnyebbülést jelentett, hogy a családja titkai nem maradtak titkok, hanem büszkén várhatta az unokáját. Mióta látta Sasuke tragédiáját, és kiderült Sakura betegsége, megértette a pillanat múlandóságát és másként kezdett mindent értékelni. 

Sasuke nagyon aggódott szerelméért, igyekezett mindenben támogatni, hogy bírja a felgyorsult iramot. Eddig is gőzerővel dolgoztak, de a kirobbanó siker újabb feladatokat rótt a csapatra, még többet kellett teljesíteniük. Sakura újabban késő éjjel járt haza, olyan sokáig próbáltak vagy szerepeltek. Volt, hogy vacsora közben a kimerültségtől egyszerűen elaludt. A kedve viszont felhőtlenül alakult. Szörnyetege igaz herceggé avanzsált mellette, és tejben-vajban fürösztötte. Sasukénak tetszett ez az új szerep. Jó volt vigyázni valakire, büszkeséggel töltötte el, hogy nem a saját sorsa miatt kesereg, hanem képes másnak segítséget nyújtani, gondoskodni tud arról a lányról, akit szeret. 

Gyakran feküdt szerelme mellett éberen. Boldog volt, ha csak a kezét foghatta és vigyázhatta álmát. Sakura békét hozott az életébe, és messze űzte a magányát. Ahol eddig üresség volt a lelkében, most forró betűkkel írta be magát a szerelem. Napközben egyre bátrabban hívta fel a lányt, hogy kicsit beszéljenek, hallhassa a hangját, mosolyogjon a kedves szavakon. Sakura sohasem kérdezte, miért keresi, csak kitörő örömmel üdvözölte és már mesélte is az élményeit, vagy érdeklődött felőle, ő hogy van.

Jól volt.
Mióta igent mondott neki Sakura, nagyon jól. A korábbi gyanakvó morcossága odáig változott, hogy képes volt Sai-nak is mesélni magáról, az érzéseiről. Olyan sokat segített neki a fiú, annyit voltak együtt, hogy később igazi bizalmasává vált, az intim dolgaiba is beavatta. Sai nagyon kíváncsi volt, hogyan alakul Sakurával a szexuális életük. Elmondta, hogy azért érdeklődik ennyire, mert ez a téma még a szakirodalomban is tabunak számít, mintha egy tolószékbe került embernek már nem lehetnének vágyai. Sasuke bevallotta, hogy neki nagyon is vannak, és azt is, hogy soha nem remélt gyöngédséggel és odafigyeléssel gondoskodnak róla, hogy ne érezze értéktelennek magát.

Egyetlen szívfájdalma, hogy Inoichi még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy bujkáljon. Egyszerűen nem volt hajlandó azzal kockáztatni Sasuke népszerűségét, hogy a rajongók bénán lássak. Az elnök még mindig szilárdan hitt abban, hogy sikerül keríteniük egy szuper orvost, aki van olyan biztoskezű, hogy a fiút megműtse. Addig, amíg szerinte rálelnek,Sasukénak rejtőzködnie kell, és kerülni a nyilvánosságot, pedig nagyon szeretett volna elmenni a bandával a fellépésekre, próbákra. Rossz volt kimaradni a közös munkákból, szinte alig találkoztak, hiába éltek egy fedél alatt. Épp emiatt imádta a vasárnapokat, amikor a csapat végre szabadnapot kapott.



Az a nap is úgy kezdődött Sasuke és Sakura számára, mint a többi édes vasárnap. 
A hajnali derengés nyirkos időt hozott, kellemetlen esőt és metsző, hideg szelet, ami végigsöpörve a városon mindenkit megdideregtetett, de ők semmit nem éreztek ebből az álomillatú, meleg szobában. Olyan volt az ágyuk, mint egy biztonságos fészek, ahol nyugalmasan aludtak összeölelkezve, és nem törődtek a kinti világgal, csak egymással. Sasuke hamar ébredt, türelmetlen izgalom lett rajta úrrá, hiszen tudta, hogy csak ez az egy napjuk van, és ő tökéletesen ki akarta használni. Ilyenkor nyugtalan, izgága kisgyerekké változott, alig bírta kivárni, míg kedvese is messze űzi az álommanókat. Helyette ő ajánlkozott inkább, hogy megvalósítja az álmait, csak ébredjen már. Aznap is gyengéd csókokkal noszogatta, hogy Sakura nyissa ki a szemét. Kezei illetlen helyekre tévedtek, hogy megcsiklandozza, vágyat szítson benne. Amikor szerelme végre magához tért, szelíden folytatta a játékot vele. Lassú mozdulatokkal kényeztette, míg Sakura viszonozni nem kezdte az érintéseket, csókokat. Szerették aprólékos végtelenséggel fedezni egymást. Nem siettek, nem kapkodtak, rászánták az időt, hogy maximális intenzitással éljék át az együttlét örömeit. Hosszú csókokat váltottak, sokáig pengették a vágy húrjait, hogy a végletekig szítsák a beteljesülés utáni sóvárgást. Mire lekerültek a ruhák és odáig jutottak, hogy a vágytól remegve mohó éhséggel egyesítették testüket, Sakura már többször megjárta a gyönyörök csúcsát. Sasuke képes volt olyan gyengéd finomsággal dörzsölni, simogatni, csókolni,hogy a lány nem győzött fürdeni a kéjben. A fiú pontosan tudta, hogyan varázsolja el, hogyan kerüljön abba az extázisig hevült állapotba, amikor a közös gyönyör már valóságos vulkánkitörésnek hatott, és végül olyan hevességgel rázta meg minden porcikájukat, hogy a világ egybeolvadt, és ők külön-külön meghaltak benne, hogy együtt újjászülessenek. 

A szerelmes aktus mély, fűszeres illatokkal töltötte meg a szobát. Verítéktől csatakos testük kimerülten omlott egymásra és felszabadulva simultak össze. - Nagyon-nagyon szeretlek - suttogta Sasuke megindultan, mert képtelen volt más szavakkal jobban kifejezni azt a túlcsorduló érzést, amit a lány odaadó szerelme idézett benne. Egyik karjával szorosan ölelte, míg a másik keze a selymes tincsekbe markolt, és egy forró, hálás csókkal köszönte meg az átélt csodát. Úgy aludtak el, hogy nem szakadtak el egymástól, hanem összeolvadva érte őket újra az álom.

A késői reggelit senki nem tette szóvá, a többiek is szerettek lustálkodni. Tíz felé mindenki előkerült, és újabban szokássá vált, hogy Itachi meg Ino is megjelent vasárnaponként a közös asztalnál. Mikoto asszony örömmel nézte fiait, boldog volt, hogy együtt a család. 

Itachi jól játszotta előtte az elégedett férjet, hogy ne nyugtalankodjon miatta. Az alakítása olyan tökéletesen sikerült, hogy a többieket is teljesen megtévesztette vele. Az hitték, elfogadta a helyzetet. Egyedül Ino tudta az igazat, hogy a fiúnak mennyi erőfeszítésébe kerül egy idegen házban élni, a gyűlölt felesége kegyeit keresni, és nézni, ahogy a testvére mindeközben ragyog a boldogságtól, mert azzal a lánnyal lehet, akit Itachi is szeret.

- Nem volna kedvetek kicsit kimozdulni? Elállt az eső és már nem fúj a szél annyira. A kismamáknak szüksége van jó levegőre, elmehetnénk egy kis erdei sétára - indítványozta Sai reggeli közben, és pofátlanul magához ölelte a mellette ülő Inót, mintha ő meg a szőkeség olyan jóban lennének. Folyton ilyeneket művelt, ami eléggé meglepte a társaságot. Ino persze egyből elhúzódott tőle, nem mintha Itachi féltékeny lett volna, de nem akarta még ezzel is tovább borzolni férje igencsak megtépázott idegeit.
- Miattam nem muszáj - szabadkozott.
- Nekem lenne kedvem! - mondta Hinata vidáman, mire Naruto is lelkesen bólogatott.
- Jó ötlet! Sakurának lassan már olyan színe van, ami inkább emlékeztet penészvirágra, mint cseresznyevirágra. Szerintem se ártana némi frisslevegő neki is, meg nekünk is, mert ha mi is így nézünk ki, mint ő, akkor az együttesnek hamarosan befellegzik - szemtelenkedett Sasori.
- Tőlem mehetünk, de őt hagyjuk itthon - mondta Sasuke a vörösre bökve.
- Szerintem is - helyeselt Sakura. Sasori legnagyobb döbbenetére tényleg szedelőzködni kezdtek, és ha nem szalad utánuk, tán otthon is hagyják.

Az erdőben senki nem kirándult ilyen vacak időben, de ez éppen kedvezett a csapatnak. Egy olyan útvonalat választottak, ami végig betonozott volt, így megúszták a sarat és Sasukénak se volt gond a közlekedés. Egy ideig csendben sétáltak, aztán Sasori gesztenyével kezdte dobálni Narutót. Persze a szőke nem hagyta annyiban és visszadobált, közben pedig "véletlenül" Sakurát is fenéken találta. A lány indulatba jött, mert éppen valami szépet mesélt Sasukénak, erre megzavarták, így dühösen indult, hogy ő is viszonozza az orvtámadást. A vége persze az lett, hogy őt hempergették meg az avarban. Mikor Hinata a segítségére próbált sietni, hirtelen szintén a lombkupacban találta magát, és kedvese egy nagyadag falevéllel borította be miközben a csípőjére ült, hogy ne bírjon menekülni. Hinata nem hagyta magát. Viharos birkózást csaptak nagy nevetések közepette, aztán a vége egy heves csókcsata lett, amin a többiek jót mosolyogtak.
- Ilyen piszkosan nem fogtok beülni a kocsiba - közölte velük Sai csak úgy mellékesen, aztán újra Inóhoz fordult, hogy tovább beszélgessen vele. 

Itachi a menet végén ballagott lemaradva, és azon gondolkodott, milyen rossz lehet Sasukénak nézni, hogy ezekből a mókákból kimarad. Aztán a tekintete Inóékra tévedt és megállapította, hogy nagyon utálja Sai-t. Rég rájött, hogy a fiú szándékosan provokálja, csak azt nem értette, hogy miért. Ha azt várta, hogy bosszús lesz, amiért a feleségének teszi a szépet, hát nagyot tévedett. Igazából örült, hogy valaki foglalkozik Inóval, mert egy kismamának törődésre van szüksége - ennyit még Itachi is tudott - de ő valahogy képtelen volt Inóval kedves lenni. Mindig úgy gondolt rá, mint egy akadályra, mintha a szőke lány lenne életének legnagyobb megrontója. Hiába emlékeztette magát, hogy az ő esetükben maximum kölcsönös megrontásról beszélhettek volna, hiszen egyformán bűnösek voltak azzal az éjszakával kapcsolatban, mégse volt ezt képes megbocsátani neki. Mindenért őt okolta, az összes haragját rá zúdította, mert kellett egy bűnbak. Valahogy a saját felelősségét képtelen volt beismerni.

- Hideg van. Elhoztam a kesztyűd, kéred? - lépett mellé a lány váratlanul, és Itachi erősen gondolkodott, honnan vesz az erejét, hogy annyi sértés és elutasítás után még mindig ilyen rendes legyen vele.
- Nem kell - felelte neki mogorván, és úgy elsétált mellette, mintha észre se vette volna, hogy Ino csak miatta maradt le. Nem érdekelte, hogy most már a lány lett így a sereghajtó, és kulloghatott utánuk egyedül. Úgy gondolta, megérdemli. Minek próbálkozott kedves lenni vele egyáltalán? Hülye liba...

Sakura volt az első, aki észrevette, hogy a Yamanaka lány egyedül ballag. Valamit odaszólt Sasukénak, és máris szaladt hozzá. Sai se volt rest. Hamarosan újra tette a szépet neki. Végül mindenki megint a babáról beszélgetett, csak Itachi hallgatott köztük úgy, mint egy kívülálló, holott az ő gyerekéről volt szó. Ez valahogy le se esett neki igazán addig a pillanatig, míg meg nem hallotta Sakura csilingelő hangját.

- Lehetünk majd mi Sasukéval a keresztszülei? - karolt a lány Inóba izgatottan, mintha ez nagyon-nagyon fontos lenne neki.

Inónak jólesett Sakura kérése, hiszen ez azt jelentette, hogy már semmi harag nincs benne, de ebben a dologban természetesen nem dönthetett egyedül. 

- Én nagyon örülnék neki - felelte mosolyogva, aztán Itachira pillantott. - De ez nem csak rajtam múlik - mondta tétován, és várta, hogy a fiú is nyilatkozzon.
- Itachi, ugye lehetünk mi? - karolt most meg a megdöbbent apába a rózsaszín, mint egy hízelkedő cica, és máris sorolni kezdte az érveit, hogy meggyőzze: Mi remek keresztszülők lennénk! Sasuke ismer egy csomó altatót, meg vicces énekeket, én meg tudok úgy csinálni az orrommal, mint a nyuszi. Nézd! - kezdte mozgatni az orrát, amin a többiek nagyon nevettek. - Ha pihenni akartok csak áthozzátok hozzánk a babát, és mi eljátszunk vele, elszórakoztatjuk. Megtanulok addig pelenkázni, meg minden ilyet, és nyugodtan ránk bízhatjátok. Elvisszük majd a parkba, meg a játszótérre, és óriási bulit szervezünk a szülinapján. Veszünk neki majd egy csomó játékot, és ha iskolás lesz segítünk megcsinálni a leckéjét ... vagyis azt inkább, majd Sasuke, mert ő kicsit okosabb. - Ezen az egyértelmű tényen megint jót derült a társaság, de Sakura lelkesedését ez nem törte le. - Szóval mi nagyon-nagyon-nagyon remek keresztszülők lennénk - fejezte be a kampánybeszédét, és elégedetten húzta ki magát, mert azt hitte a lehengerlő érvei miatt bámul így rá Itachi.
- Legyen - nyögte a fiú, és zavartan elhúzta tőle a karját. Sakurát ezzel olyan boldoggá tette, hogy a lány észre se vette a furcsa viselkedését, hanem örömmel borult Sasuke nyakába, hogy egy puszival ünnepeljék a győzelmet.

Ino figyelmét viszont nem kerülte el, hogy ez az ártatlan érintés is mennyire felkavarta férjét, és valószínűleg az zavarja leginkább, hogy Sakura immár egyértelműen csak egy barátot lát benne, emiatt képes ilyen fesztelenül viselkedni vele.

- Szerintem, remek keresztszülőket találtatok. A baba is biztos egyetért ebben velem - szólalt meg váratlanul mellett Sai, és mielőtt a szőke megakadályozhatta volna az egyik karjával átfogta a derekát, a másik kezével pedig gyengéden végigsimított a domborodó pocakján. Ino döbbenten bámult rá, és ami a legjobban meglepte, hogy a gyermeke is azonnal reagált az érintésre. Egy hatalmasat rúgott, mire Sai szélesen elvigyorodott.
- Gyertek ide! Rugdos a lurkó! - kiáltotta vidáman, és máris mindenki köréjük sereglett megint. Mire Ino észbe kapott tenyerek sorakoztak rajta, és mindenki mosolyogva élvezte a kisbabája ficánkolását. Végül még Sasuke is megkérdezte bátortalanul, hogy megfoghatja-e, mert ő se akart kimaradni az élményből, ami a többieket láthatólag nagyon boldoggá tette. Még Sasorinak is fülig ért a szája, pedig eddig nem volt túl jó véleménye a babákról, főleg mióta neki kellett festeni a leendő gyerekszobát. 

Itachi dermedten nézte őket. Lassan körvonalazódott benne a gondolat, hogy a barátai épp az ő felesége körül tolonganak, az ő fiának örülnek, csak neki nincs ereje ugyanezt megtenni - a férjnek, az apának. Pedig... most először vágyat érzett, hogy ő is ott sorakozzon, mert ha a többiek ennyire élvezik, akkor biztos jó lehet osztozni ebben az érzésben. És Sai... hirtelen még az eddigieknél is jobban gyűlölte, mert... mintha elvett volna tőle az előbb valamit...

A csoportosulást egy fura esemény szakította félbe. Inoichi közeledett futva feléjük. Kezdték már megszokni, hogy a nagyapaság eléggé megváltoztatta az elnököt, de az erdőben való kocogás márkás öltönyben még tőle is fura látvány volt.

- Tiszta szerencse, hogy nem voltatok még messze - állt meg előttük vörös fejjel, fújtatva. - Sakura, most azonnal indulnod kell - kapta el a rózsaszín karját, aki ijedten hátrált Sasuke mögé, mert rosszat sejtett. 
- Hova? - dadogta.
- Tsunade autóbalesetet szenvedett Londonban, és nagyon súlyos az állapota, bármi megtörténhet vele, ezért azonnal oda kell menned. Egy órád van, hogy a repülőt elérd. A holmid majd utánad küldöm, most csak a legszükségesebbeket dobáld be és az útleveledet, a többiről gondoskodik az a férfi, aki a parkolóban vár rád egy ezüst színű Audiban. Viselkedj udvariasan vele, mert ő az új apád, és innentől csak rá számíthatsz.