- Az atya a fiú és a szentlélek nevébe. - vett keresztett a pap. Mire mindenki utánozni kezdte az atyát. Hosszú, hófehér egyszerű szabású mennyasszonyi ruhám, földig érő fátylam volt. Hajamat elegánsan felfokta a fodrász, de néhány rövidebb tincs kucsuszott a konytból és keretesztezte arcomat. Arcomon szolid smink volt. A templóm harangjai még egyett kongtak majd a vendégek leültek a padsorokba, hogy végig nézzék ezt a meghitt pillanatott. - Testvéreim, - kezdett bele a pap. - azért gyültünk ma itt össze, hogy részesei legyünk Uchiha Sasuke és Haruno Sakura egybe kelésének. - mondta majd megkért rá, hogy forduljunk szembe egymással. - Uchiha Sasuke, elfogadod-e hites feleségedül az itt jelen lévő Haruno Sakurát?
- El fogadom. - szólalt meg mély bársonyos hangom.
- És te Haruno Sakura elfogadod-e hites férjedül az itt jelen lévő Uchiha Sasukét? - kérdezte immáron tőlem ezt a feleslegesnek tartott kérdést.
- Igen. - válaszoltam. Az atya felsóhajtott majd felemelte a kezeit és körbe nézet.
- Ha az itt megjelent lévőknek bármi ellenvetésük van-e házasság ellen az most szóljon vagy halgasson örökre. - szólította fel a vendégeket. Síri csend következett. - Legyne hát. Kérlek húzzátok fel a gyűrűt! - szólitott fel minket majd megjelent Hinata és Naruto kik átadták a gyűrűket. Sasuke azt akarta meglepetés legyen a gyűrű számomra így még a levegőm is bent akadt mikor megláttam a gyűrűket. A völegényem gyűrűje pecsétgyűrű tipusú volt, közepén egy gyémántal míg az enyém talán átlagos, de annál gyönyörűbb. Miután felhúztuk egymás ujjára a csinos ékszereket a pap így szólt. - Innentől kezdve ti ketten férj és feledég vagytok. Meg csókolhatod a mennyasszonyt. - mosolygott Sasukére és egy lépéssel hátrébb lépett. A következő képnél a férjem karjai a derekamra fonodtak és közelebb húztak magához majd ajkai az enyémre nyomta. Az én kesztyűbe bújtatot kezeim végig simitottak a felkarján és a vállában megkapaszkodtam. A násznép felállva hatalmas tapssal gratulált. 
- Szeretlek. - suttogta Sasuke.
- Én is téged. - suttogtam vissza mire a válasza az volt, hogy a karjába kapott majd úgy vitt ki a kápolna elé. A könnyeim elkezdtek folyni mikor kiértünk a napfényre. Boldog voltam és nagyon szerelmes.

Vajszinű koktélruha volt rajtam ugyan olyan színű köröm cipővel. Hajam lágy hullámokban hullott a vállamra és terült szét a hátamon. Egy hatalams szálloda luxus lakosztályában szálltunk meg Firenzében. Gyönyörű volt már eleve a tudat, hogy nászutra a hercegemmel egy ilyen helyre jöttünk. Sasuke a fehérbőr kanapén ült és olvasott miközben én az ablakon keresztül szemléltem a kilátást. Sajnos naplemente után értünk a városba így nem tudtunk megcsodálni. Férjem udvariasan még a szobánkba kérette a vacsorát is amit vidáman fogyasztottunk el. Minden csendes volt Sasuke belefeledkezett a könyvben én meg csupán unatkoztam. Felsóhajtottam majd oda sétáltam szerelmem mellé kikaptam a könyvett a kezéből behajtottam az egyik szélét becsuktam majd beleültem az ölébe.
- Kicsit se sértő, hogy jobban érdekkel a könyv mint én. - mormogtam gúnyosan és a sötét szemekbe néztem. Férjemen egy méretre szabot, sötétkék öltöny volt, az alatt egy hófehér ing és egy vörös nyakendő koronázta meg eme összeállitást.
- Ne haragudj csak előre láttó vagyok. - suttogta miközben hatalmas kezét a lábamra rakta és elkezdett felfelé haladni. Feltúrta szoknyám annyira, hogy kivillanyon az alatta rejtöző csipke csoda amit Ayamitol kaptam a leánybúcsúmon.
- Szép darab. - suttogta a füllembe mire elpirultam, a következő lépése az volt, hogy ölbe vett miközben szenvedélyesen megcsókolt és a hálószobába haladt velem. Ott megszabdított a ruháimtól majd ő maga is levakarta magáról a zavaró ruhadarabokat. Miután mindketten meztelenek voltunk elterültünk az ágyon majd miközben csókolóztünk keze elindult felfelé a testemen. A szívem vágtatott, az érintési bizsergető érzést hagyott maga után. Én a felsőkarjába kapaszkodtam és tehetetlenül, szenvedélyben úszva feküdtem alatta. Olyan mesterien ajzotta fel a testem mint régen. Annyira hiányzott már ez az érzés. Főleg azután mikor visszatért és azt mondta a nászéjszakánkig nem hajlandó velem lefeküdni.
De most végre vége a szenvedésnek. A testem kéjesen megvonaglott, mikor Sasuke a legérzékenyebb pontomat kezdte el izgatni. Rengeteg könyörgés után végül Sasuke is megkegyelmezett rajtam és megadta nekem az áhított beteljesülést. Együtt értünk fel az csúcsra.

- Saku, mostmár nem fogsz itt lakni? - kérdezte tőlem öcsém mire én megsimogattam a fejét. Szemeim be könnyek szöktek, mostanság feletébb érzékeny lettem.
- Sajnálom Hiro. Igyekszem minnél hamarabb meglátogatni titeket. - mondtam mire öcsém sirva fakadt majd ellőkte a kezeimet és beszaladt a szobájába. Megtörten néztem utána majd álltam fel. Kakashi mosolyogva nézet rám, szorosan magához ölelet.
- Majd megbékél! - mondta. - Értünk meg ne aggódj! Ugyan nehezebb lesz az élet nélküled, de meg leszünk. - mondta biztatóan.
- Ha valmai van azonnal hívj fel! - utasítottam majd puszit nyomtam az arcára. - Most mennem kell. - suttogtam.
- Légy jó kislány és fogadj szót az uradnak! - nevette el magát a végére Kakashi.
- Rendben, szia. - köszöntem el majd elindultam az Uchiha rezidencia felé.

Sasukével már 2 hónapja voltunk házasok és az estéket, hát ki is használtuk. Napközben viszont dolgozott én pedig az a diplomámért gürcsöltem egész hónapokban. Csakhogy valami egészen váratlan dolog történt velem az egyik nap.

Éppen sétáltam az egyetem folyosóján Hinatával beszélgettem mikor szörnyű hányinger, és szédülés tört rám. A reggelimre gyanakodtam, de annak már kikellet volna ürülnie a szervezetemből mivel már fél kettő körül járt az idő. Probáltam mélyeket és egyenleteseket lélegezi, de közben megkelett támaszkodnom a falon, háttal neki döltem majd már csak annyit érzékeletem, hogy Hinata karjai utáam nyultak.
Nem sokkal később egy kórházi szobában ébredtem, körülöttem Hikari, Madara, Kakashi és Ayame volt. Nem messze az ablaknál Hirotot Itashi foglalta le feleségével Reikoval aki már terhessége utolsó hónapjában járt. Mikor kinyitottam a szemem mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Mi.. mi történt? - suttogtam miközben probáltam felülni, de vissza hanyatlottam az ágyra.
- Most a legfontosabb, hogy pihenjetek! - mondta Hikari megkönnyebülten miközben zsebkendővel törölgetni kezdte a szemeit. 
- Drága Sakura annyira... - kezdett bele Kakashi csak ugyan síros hangon. Ki halt meg, gondoltam, s nyílt az ajtó. A fejem arra az irányba fordult. Sasuke állt ott az orvos társaságában. Mikor meglátták, hogy felvoltam oda léptek az ágyhoz Sasuke leült az egyik székre majd megfogta a kezem.
- Jobban vagy? - suttogta mire én csak bólintottam, nem tudtam mire vanni a csillogást a szemébe.
- Ne aggódjon, ez csak amólyan kimerültség miatt volt a maga állapotában ez természetes. - mondta anő mire felpattanatam.
- Állapot? - döbbenetem meg majd értetlenül néztem a családomra.
- Sakura... - suttogta Sasuke.
- Tessék? - kérdeztem tiszta idegesen mégis mi van velem.
- A magzat egézséges és olyan 7-8. hétben járhat. - mondta az orvos mosolyogva mire nekem összeállt a kép.
- Sakura anya lesz. - szólt közbe Hiroto. - Hogyan? És hol a baba? - pislogott bociszemekkel Itachira ki zavartan kezdet el vakargatni a tarkóját.
- Hát... - kezde le, de inkább elhalgatott. - Majd ha nagy leszel megérted. - mondta.
- De én most akarom megérteni. - mondta a kicsi mire mindneki elnevett. Akkor vettem csak észre, hogy Madara videózott egész idő alatt.
- Szent ég borzalmasan nézhetek ki. - mondta és a boldog jövendőbeli apuka vállába furtam az arcom.
- Gyönyörű kismama vagy édesem. - suttogta Sasuke a fülembe mire én mégjobban zavarba jöttem.


- Nagyon jól áll neked a terhesésg Sakura meg kell hagyni. - mondta Tenten mikor leültem mellém, közben lábai közé húzta 3 éves kisfiát aki kiköpött más a volt Nejinek, bár a szeme az anyáé volt.
- Köszönöm. - nevettem el magam miközben nagy gömbölyű hasamra raktama kezem.
- Mikora vagy kiírva? - kérdezt Temari izgatottan ő is várandós volt csak épp még nem látszott rajta.
- Julius 7. - nevettem el magam.
- Na és tudtok már valamit róla? Vagyis a nemét és azt, hogy egézséges már biztos tudod. - mondta Hinata mosolyogva. Csodálkoztak mikor megráztam a fejem.
- az orvost megkértem, hogy legyen meglepetés. Persze az egézségi állapotát mindig elmondja. Minden rendben van egézséges mit a makk. A nemét viszont nem tudom. - nevettem el magam.
- Hogy vagy képes rá? - kérdezt Hinata nevetve. - Én beleörülnék a kívácsiságba.
- Sasuke is kiváncs. - mondtam.
- Áhh igen, hogy van a jövedőbeli apuka? - kérdezték kórusban.
- Imádja simogatni a hasam.
- Nem meglepő olyan fogni való. - mondta Hinata majd nyomatékosan végig simított a pocakomon.
- Ohh. - nyögtem mikor a lány érintése alatt rugott egyett a pici vagy is inkább kettőt. Erre a reakció mind a négyünktől egy hatalmas nevetés volt.
Ahogy közeledett a szülés ideje egyre idegesebb lettem, fájt a derekam a hasam nagyobb volt mint mikor édesanyám gyermeket várt vagyis ha emlékezetem nem csalt. De az orvos mindig megnyugtaot, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Az utolsó hónapban már nem birtam magammal, folymatosan mászkáltam mert nem birtam egyhelyben maradni. Az éjjszakáim sem voltak nyugodtak. A kis pocaklakóm már nagyon ki akart jönni és ezt be is bizonyította mikor junius 26 éjjszaka elfolyt a magzatvízem.
A szülés iszonyatosan nehéz volt miután kierült, hogy nem csak egy, de több apróság is volt bennem az orvos sikeresen eltitkoltam, de belül nagyon is jól tudtam. Császár metszéssel hoztam világra fiaimat.


- Kazuya, Takashi. - kiabáltam a kis virgonc gyerköcöknek kik apjuk lábán csüngtek.
- Szija papa! - mosolyogott Sasukéra Kazuya kinek fekete haja és onix szemei voltak.
- Fektesj le minket! - nézet apjára bociszemekkel Takashi nekei csak ugyan fekete haja, de zöld szemei voltak.
- Ez azt hiszem megoldhato. - nevette el magá szerelmem majd rám nézet. - Haza jöttem. - suttogta.
- Isten hozott. - suttogtam szerelmesen.

A élet természetes velejárója a búcsúzás.

Ég veletek!