Az éj sötétje végtelen nyugalmat hozott. Megtöltötte a kis szobát otthonos meleggel, bizalmas meghittséggel, de a varázslat csak pár órára szólt, a hajnal első sugaraival tünékenyen szertefoszlott. Nyugtalan gondolatok ébresztették a bizonytalan szívet, hogy talán még sincs jó helyen, mohó volt, sokat akart. 

Sakura izmai megfeszültek, indulásra készen. Este nem bírt ellenállni a csábításnak, de most újra felülkerekedett rajta kishitűsége, a saját vágyait nem érezte elég indoknak ahhoz, hogy így betolakodjon Szörnyetege életébe. Félt, hogy Sasuke megutálja őt, amiért ráakaszkodott.

- Baj van? 
- Dehogy - rezzent össze ijedten a váratlan kérdésre, mintha máris rajta kapták volna.
- Akkor aludj tovább – cirógatta meg Sasuke gyöngéden. 

Zavartan nézett a sötét szemekbe, amelyek szelíden kérlelték maradásra. 

Elbizonytalanodott.

Sasuke viszont nem.
Nem várta ki, míg dűlőre jut magával, hanem döntött helyette mielőtt valami kifogással elszökhetett volna. Egyszerűen érte nyúlt, egy határozott mozdulattal a mellkasára vonta, aztán Sakura moccanni se bírt, csak feküdt az erős karok közt restellkedve, amiért megint gondot okozott, a szívét viszont különös boldogság járta át, ahogy a meleg testhez simult, és mélyen magába szívta a fiú illatát. 
Dehogy akart már szökni! 
Itt volt otthon. 
Elkapták, rabul ejtették mindenestül. Ettől a birtokló öleléstől úgy érezte, mintha utolsó sóhajáig Szörnyetege tulajdona volna… és örült neki, megnyugtatta. Engedelmesen lecsukta pilláit, mert hálából szót akart fogadni, megint aludni akart, hogy ne zavarja mocorgásával szerelmét, Sasuke pedig csendesen elmosolyodott, amikor látta szorgos igyekezetét.


Így talált rájuk a reggel, összefonódva, egymásba kapaszkodva. Az ónix szemek nyíltak először, aztán a bizonytalan smaragdok. Sasuke nem tétovázott, hogy megint bizonyítsa, Sakurának helyes döntés volt mellette aludni. Olyan forró csókkal köszöntötte, ami tökéletesen meggyőző volt.

...

- Sakura, nem akarok beleszólni, de a mogyorókrémes doboz tetejét kented meg vajjal, és arra tetted a sonkát, meg a sajtot, és a saláta levelet. Biztos ezt akarod reggelizni? - kérdezte Hinata kaján vigyorral. Erősen törte a fejét, hogy éjjel megint mi történhetett a furcsa párral, de a barátnőjéből semmit nem lehetett kihúzni, csak ábrándozva bámult egyfolytában maga elé, és titokzatosan mosolygott. Szerencsére Sasoriék még készülődtek, így nem volt módjuk újra kiviccelni a szerelmeseket - merthogy szerelem terjengett a levegőben, ez biztos!
- A saláta nagyon egészséges - felelet Sakura szórakozottan, aztán lazán beleharapott a szendvicsébe, majd döbbenten feljajdult.
- Erről beszéltem - vette el tőle Hinata a megrágott doboztetőt. - Ó, te lány! Leharaptad a szélét, így nem bírom visszatenni a helyére - mordult fel, mikor meglátta, hogy hiányzik belőle egy darab. Sakura éppen ebben a pillanatban jött rá, hogy az a kemény izé a szájában egyáltalán nem kellemes ízű, és fintorogva benyúlt érte, hogy megnézze micsoda.
- Nézd, mi volt a zsömlében! - mutatta felháborodva, mintha nem is hallotta volna az előbb Hinata zsörtölődését.
- Nem vérzik a szád?
- Csak csalódott vagyok, mert azt hittem, végre eszek egy jót. Olyan jó illatúak ezek a friss zsemlék, gondoltam, kivételesen megkóstolom én is.
- Akkor, ha tanácsolhatom, legközelebb azt kend meg vajjal, ne ami elsőre a kezed ügyébe kerül - lengette meg előtte Hinata a majszos doboztetőt.
- Pfúj! - szörnyedt el a rózsaszín, amikor meglátta mit kóstolgatott.
- Ja, pfúj! - hagyta rá barátnője, és nehezen állta meg, hogy ne nevessen rajta hangosan.
- Jó reggelt! - toppant közéjük Sai is széles mosollyal. - Lányok, ti korán reggel is gyönyörű szépek vagytok - udvarolt azonnal.
- Te meg már az első napon laposra leszel verve, ha teszed itt a szépet nekik - veregette meg a vállát "barátságosan" figyelmeztetve Naruto, és lehuppant kuncogó kedvese mellé, akit olyan hosszú smárolással köszöntött, mintha Hinatát akarna reggelizni, nem rántottát.
- Inkább vonuljatok vissza, mert mindjárt elmegy az étvágyam az evéstől! Van még kerek tíz percetek indulásig. Szerintem Narutónak annyi bőven elég lesz, és még egy újabb zuhanyzás is belefér - javasolta az éppen érkező Sasori szemtelenül. 
- Ha kinéznél valahogy, talán megmutatnám, mit is tudok tíz perc alatt - fintorgott rá lesajnálóan a szöszi - de mivel fiú is vagy, rusnya is vagy, ráadásul egyértelmű, hogy csak az irigység beszél belőled, inkább hagyom, hogy csak találgass! - nyújtotta rá a nyelvét elégedetten, aztán még egyet cuppantott Hinata szájára, és jóízűen falatozni kezdett. Sasori viszont nem hagyta annyiban a témát.
-Jobb is ha megkímélsz a személyes bemutatótól! Élveztem én már eleget a műsort, amikor a szomszédban rákezdtek. Valóban kivételesen 3 perc lehet, amit nyújtani tudsz, ráadásul amiket hallok közben! Kiakasztó, mindig megdöbbenek - felelte Sasori gonosz vigyorral, és lelkesen idézni kezdte az állítólagosan átszűrődő zajokat: " Neh hagyd ab-ba! Neh hagyd ab-ba! Húzd meg az elefánt ormányát! Óh, iiigeen! Most a jó! " - vinnyogta elváltoztatott hangon, mire mindenki nevetni kezdett, még a fülig vörös Hinata és Naruto is.
- De hülye vagy! Soha nem mondtunk ilyet - morgolódott a szöszi, de nem volt túl meggyőző.
- Már megint ugyanaz a témátok? - szólt a beszélgetésbe egy álmos, mély hang.
- Mi más? - rikkantotta Sasori élénken az érkezőnek, mert örült, hogy a mai reggelt is sikerült feldobni. - És nálatok volt nyikk-nyakk az éjjel? - érdeklődte azonnal Sasukétól, mert azt hitte, őt is sikerül zavarba hozni, de ebben óriásit tévedett. Cimborája lazán beválaszolt:
- Hát persze! De csak egy egyszemélyes kígyóbűvölő magánszámra futotta, és közben rád gondoltam - küldött egy puszit Sasorinak, aztán kacéran rá is kacsintott. Szegény fiú annyira megdöbbent a választól, hogy a szája is tátva maradt, mert ilyen poént még nem hallott barátjától.
- Két ajánlat egy reggel, igazán büszke lehetsz magadra! - vágta hátba Sai elismerően, de ő csak tátogott tovább a meglepetéstől.
- Ki vagy te, és mit csináltál Sasukéval? - ragadta hirtelen galléron Sakurát, akinek kiesett az ennivaló a kezéből ijedtében, amikor a székről váratlanul felrántották. - Ez a fickó nem lehet az én búvalbélelt haverom! Kimostad az agyát? - intett Sasuke felé, miközben Sakurát bőszen rázogatta, mintha így esetleg kipottyanhatna a lányból az igazság, hogy mivel babonázta meg az Uchihát, aki ma arra vetemedett, hogy kibökött végre valami vicceset.
- Állítsd le magad, nincs itt semmi csoda. Talán ha te is járnál valakivel, leszoknál arról, hogy más hálószobatitkain szórakozz, akadna jobb témád - szólt rá Hinata, és határozottan lefejtette az ujjait barátnője ruhájáról.
- Miért? Ti jártok? - lepődött meg újfent Sasori, és a kérdést egyenesen Sasukénak szegezte, aki zavarában csak rávágta, ami elsőre eszébe jutott:
- Természetesen nem.


Ezzel az egyszerű válasszal hirtelen megfagyott a hangulat. Sakura persze tudta, hogy hivatalosan semmi nincs köztük, mégis rossz volt ezt így nyíltan hallani. A hirtelen támadt csendben automatikusan nyúlt a szendvicse után, hogy egy kis szénhidráttal vigasztalja magát, és legyen ereje visszafojtani a kikívánkozott könnycseppeket, amikor Hinata kivette a kezéből a doboztetőt, és a kezébe tuszkolta a keresett zsömlét. Már nem nevetett rajta, hogy megint eltévesztette.

Sasuke legszívesebben ott helyben elsüllyedt volna, úgy megbánta, amit mondott. Bűntudatosan pislogott az elszomorodott lányra, és kényelmetlenül fészkelődött a többiek nyársaló pillantása kereszttüzében. Mégse árulhatta el nekik, hogy párszor lefeküdtek, de beszélni a kapcsolatukról képtelenek, szóval oltári messze járnak még attól, hogy ezt a kapcsolatot valami konkrét viszonynak lehessen nevezni.

- Sasori... megtanulhatnád befogni a szádat - mondta végül ingerülten, és visszafordult a szobájába. 

...

Sakura délután nem jött haza a többiekkel. Felcsörgette Inót, és vásárolni hívta. Elég fura program volt. A szőke lány arra várt, hogy megtudja végre, miért akart beszélni vele, mivel abszurdnak tartotta, hogy tényleg csak vásárolni készülnének ők ketten, de a rózsaszín kedvetlenül rótta a belváros utcáit, és közben nem szólt egy szót sem.

- Mi a baj? - kérdezett rá végül, amikor elfogyott a türelme, és túlságosan ideges volt már, mivel azt hitte, Itachi miatt van itt.
- Semmi. Ugyan mi lenne? - kérdezett vissza Sakura csendesen, de a szája árulkodón megremegett, mint egy kislánynak, aki épp egy szívszakasztó bömbölést igyekszik hősiesen visszatartani. Ino nagyon megsajnálta.
- Üljünk le, elfáradtam - terelte egy kávéház felé. 

Leültek egy óriási napernyő alá, néhány virágzó bokor takarásában. Körülöttük mindenki vidám volt, nyüzsgött a város, jöttek-mentek az emberek, de a két lány közt szinte megállt az idő. Ino limonádét rendelt, aztán megkérte a pincért, hogy hozzon nekik sütit is a szemközti cukrászdából. A fickó azonnal ugrott, hiszen imponálni akart csinos vendégeinek. Sakura árulkodó rózsaszín haját egy fekete kendővel rejtette, és napszemüveget is viselt, hogy a rajongók ne ismerjék fel, de így is feltűnést keltett az alakját kellően kiemelő fekete miniben és sötétlila blúzban, tűsarkú szandálban, Ino pedig szintén bájos volt a kismamaruhájában. Mikor eléjük tették a süteménycsodákat, a pincér még hosszan legeltette volna a szemét a lányokon, de Ino torokköszörülésére végül zavartan távozott.

- Ha már az édesség is hidegen hagy, tényleg nagy gondod lehet - állapította meg, mert Sakura még mindig nem reagált semmire. Nem vetette rá magát a finomságra, nem kezdett el mohón csillogni a szeme, még a szája se szaladt mosolyra, pedig ezek tipikus előjelek voltak nála, ha tiltott ételekkel találkozott.
- Csak kicsit rosszul érzem magam - felelte végül.

...


Sai csalódottan csóválta a fejét, és azon törte komótosan csikorgó agytekervényeit, hogy hogyan hozza rendbe, amit reggel Sasuke elrontott.

Csend telepedett közéjük, miközben Sasukét a kórház felé röpítette villámsebességgel, mert eléggé késésben voltak. Reggeli helyett a beteg még legalább egy óráig pöszmögött a szobában, Sai-nak úgy kellett kiimádkozni onnan, míg végre elindulhattak. Látta, hogy mennyire bánja Sasuke a történteket, csak azt nem értette, miért válaszolt akkor Sasorinak ilyen nyersen. Faggatni nem akarta, mert annyira már ismerte, hogy tudja, ennek csak veszekedés lenne a vége.

Segített neki a parkolóban átülni, és mielőtt átgondolta volna, ösztönösen megragadta a tolószéket, hogy gyorsabban haladjanak.

- Ne csináld ezt! Nem kell tolni! - mordult rá Sasuke önérzetesen. Gyűlölte, ha így viselkednek vele. Ha még azt is meg akarják csinálni helyette, amit ő is tud.
- Gyorsabb lenne pedig, ha hagynád - védekezett Sai, de a haragtól villogó szemek láttán sóhajtva megadta magát.

Az aulába érve két vihorászó lányba botlottak, akik tanácstalanul bámulták az útbaigazító feliratokat.

- Szia! Esetleg nem tudnál nekünk segíteni? A nőgyógyászatot keressük - szólította meg az egyik Sai-t.
- Sajnos most nem, mert sietünk - hárította a dolgot a fekete, bár kicsit sajnálta, mivel a kislánykák elég csinoskák voltak.
- Egy ilyen helyes fiú biztos tudja merre kell menni! - karolt bele az egyik angyal. - Hagyd itt a barátodat, és légyszi kísérj el bennünket. Talán még a telefonszámomat is megadom, ha kedves leszel - gügyögte. - A haverod tuti nem fut el addig - tette hozzá vihogva.

Sai-t mintha gyomron vágták volna, egyből kibontakozott a lány ölelésből és csodálkozva bámult az elkényeztetett fruskára, hogy az előbb hogyan is találhatta szépnek. Tulajdonképpen csak apuci pénze mutatott jól rajta, mert a ruhái márkásak voltak, a bőre szolibarna, a sminkje tökéletes, hogy a bőrhibáit elrejtse, de mindezt überelte a butasága és a szeméből áradó üresség. A szavai pedig, mint a kígyóé.

- Ja, a haverom nem fut el, de én igen. Remélem fogamzásgátlót mentek íratni, mert belőletek durva lenne az utánpótlás - hagyta ott őket, és nem érdekelte Sasuke korábbi tiltakozása, nagy lendülettel tolni kezdte minél messzebb tőlük. - Ne törődj velük, hülye kis csitrik - próbálta vigasztalni a megnémult beteget, akit láthatólag érzékenyen érintett, mennyire semmibe veszik.
- Jó. Nem törődöm velük, amúgy is kezdek már ehhez hozzászokni - felelte keserűen.

A gyógytornász és Sai hosszan tárgyaltak, mielőtt a gyakorlatokat elkezdték. Úgy tűnt, az új lakótárs tüzetesen felkészült, mivel lehetne bénult barátja segítségére, mert végül egész délelőtt ő foglalkozott Sasukéval, a kiadott feladatokat végig együtt csinálták. Csak erről beszélgettek, Sai nem hozta szóba a reggelt, Sasuke pedig nem kérdezett rá, miért lóg rajta igazából, pedig mindkettőjüket feszítette a kíváncsiság. Délre összemelegedtek annyira, hogy Sai meg merjen kockáztatni néhány személyes kérdést is útban hazafelé, de csak általános dolgokkal kezdte, hátha attól jobban megnyílik a mogorva Uchiha.

Sasuke vonakodva bár, de mesélni kezdett arról, hogyan alakult a zenekar, és mióta barátok a többiekkel, aztán szóba került Sakura is, bár róla óvatosabban nyilatkozott.

- Elég nyilvánvaló, hogy vibrál köztetek a levegő - jegyezte meg Sai, és reménykedett benne, hogy ezzel nem ront el mindent, hanem végre arról is beszélgetnek majd, ami igazán érdekelte. - Korábban is jóba voltatok? Mármint a baleset előtt is? - érdeklődte. Sasuke hirtelen majdnem elnevette magát a feltételezésen.
- Mi? Hát igazából sose voltunk jóban... vagyis... nehéz ezt megfogalmazni, ahogy mi vagyunk egymással - ráncolta a homlokát, hogyan is magyarázza egy idegennek azt, amit ő se nagyon értett. - Folyton összeveszünk - bökte ki végül sóhajtva.
- Érdekes, hogy ugyanaz a reakciótok erre a témára - somolyodott el a másik.
- Ezt hogy érted? - kapta fel a fejét Sasuke.
- Amikor felvetettem Sakurának, hogy esetleg kedveled, akkor ő ugyanígy elnevette magát. Azt hiszem, ezt te múltkor eléggé félreértelmezted. Nem rajtad nevetett, hanem a helyzeten, ugyanis őt is ez bántja, hogy ti folyton összekaptok, te durva vagy vele, gyakran sértegeted, ilyenek... Szerinte, ha kedvelnéd, nem viselkednél így.
- Ezt mondta?
- Nem szó szerint, de ez volt a lényege. Magyarán ő is szeretné, ha ez másként menne, meg valószínűleg te is, de valahogy nem akar összejönni. Jól értem?

A beszédes sóhajon Sai már határozottan vigyorgott. Kicsit sajnálta a pólója szélével babráló Sasukét, aki most valószínűleg nagyon szerencsétlennek érezte magát, de irigykedett is rá, hiszen annyira nyilvánvaló volt számára, hogy tényleg két szerelmes vívódása játszódik a szeme előtt. És neki ez volt a legjobb fordulat az életében, hiszen mindenképpen segíteni akart nekik, hogy az ő sorsa is révbe érjen.

- Tegyük fel, hogy nem szándékosan csinálod. Mondjuk egyszerűen mindig így alakul, hogy összevesztek, akaratodon kívül, de ettől függetlenül látsz más okot, amiért nem lehettek ti ketten jóban?
- Ha a "jóban"-on valami kapcsolat félét értesz, akkor van, sajnos elég sok. Soroljam? Eddig Sakura a bátyámmal járt, nagyon szerette, és valószínűleg ez nem változott attól sem, hogy külön vannak, nekem pedig elképzelhetetlen, hogy versenyezni tudja Itachival. Nem vagyok se kedves, se türelmes. Hiányzik belőlem egy csomó minden, amiért Sakura őt isteníti. Ráadásul a legnyomósabb érvnek itt az állapotom. Bármennyire is szeretnék úgy élni, mintha egészséges lennék, minden pillanatban szembesülnöm kell azzal, hogy korlátokba ütközöm. Így nem vihetek senkit randizni, nem kérhetem, hogy égesse magát velem nyilvános helyen, vagy láncolja hozzám az életét, és örökké pátyolgasson.
- Úgy látom, te már alaposan végiggondoltad ezt a dolgot, és többet is egy sima baráti viszonynál - mondta Sai sunyin.
- Ráérek mindenfélén rágódni, mert nem sok dolgom van mostanság - jött a durcás válasz.
- Oké, értelek! Csak az nem fér a fejembe, hogy miért akarsz dönteni Sakura helyett. Miért nem hagyod rá, hogy kedve szerint válasszon, veled vagy a bátyáddal akar-e lenni? Nekem határozottan úgy tűnik, hogy Itachival rég lezárták ezt az ügyet, veled pedig szívesen van, kivéve, mikor megszáll téged az agybaj. Reggel is olyan boldog volt míg azt a hülyeséget nem mondtad. Mi az, hogy "természetesen nem"? Mintha sértő lett volna számodra, hogy Sasori azt gondolja, hogy ti ketten jártok. Előtte bezzeg megengedtél magatoknak egy viharos éjszakát...
- Nem tudsz te semmit! - lett mérges most már a vádlott, mert sajnos Sai-nak tökéletesen igaza volt, és ez roppantul bántotta. 
- Nem? Akkor világosíts fel! Ha arra jó, hogy a nyakad kiszívja, arra miért nem, hogy esetleg járjatok? Annyira nagy a választék csajokból, hogy valaki jobbra vágysz? - provokálta Sai, hogy nyögje már ki az igazat.
- Fejezzük már ezt be! - csapta a fülére Sasuke a két tenyerét, mert nem bírta tovább hallgatni.
- Bocs - fogta vissza Sai azonnal magát, mert ő is érezte, hogy túl bunkó volt.


...

A boltban mindenki Sakura köré sereglett. Az egyik pillanatban még babaholmikat nézegetett, aztán elkezdett bámulni egy képet, és hirtelen fulladozni kezdett. Ino már csak azt látta, hogy elkékült ajkakkal a földre roskadva kapkodja a levegőt és azt ismételgeti: Anya! Anya! Azonnal hívta a mentőket, aztán némi tétovázás után Itachi számát.

A lányt teli nyomták nyugtatóval. Estére ébredt fel zúgó fejjel, kiszáradt torokkal. Egyből megrohanták az ájulása előtti emlékek. A félelem, hogy egyedül van a világban, a szánalmas felismerés, hogy még a saját családjának se kell. Az üzletben először jól érezte magát. Csillogó szemekkel fürkészte az aranyos babaruhákat, színes játékokat. Arra gondolt, hogy mennyire várja már, amikor a saját gyermekét ölelheti majd magához. Régóta erről ábrándozott, mert saját családra vágyott, szerette volna gyermekének mindazt megadni, ami az ő életéből kimaradt. A biztonságot és a szeretetet. Aztán egy plakátra tévedt a szeme, ahol egy szőke, szépséges anyuka ringatta boldogan a babáját. Akkor döbbent rá a keserű igazságra, hogy talán soha senkinek nem kell majd, vele nem fog megtörténni ez a csoda, mert minden kapcsolata annyira szerencsétlen. Az anyja, Itachi és most Sasuke... mindenkit elsodor mellőle az élet, mert valószínűleg túl gyenge ahhoz, hogy bárkit is megtartson magának. Egyedül fog meghalni... talán most... és a roham teljesen kiütötte.



A szoba ismerős volt.
Nagyot dobbant a szíve, amikor rájött, hogy Szörnyetege ágyában fekszik. El nem tudta képzelni, hogy került ide, miért nem a kórházba vagy a saját helyére vitték.

- Igyál egy picit - szólt hozzá szerelme gyengéden, és segített neki felülni. Zavartan bámult rá, a vizet azonnal elfogadta, hogy legalább míg iszik, kicsit gondolkozhasson. Persze jól estek neki a hűs kortyok, meg az az aggódás, amellyel minden mozdulatát figyelték, mégis zavaros volt ez az egész, hogy miért éppen Sasuke gondoskodik róla.
- Köszönöm - adta vissza a poharat, és pirulva próbálta megfogalmazni sorban a kérdéseit, a fiú viszont megelőzte.
- Megígértem Inoichinek, hogy holnapra vidám leszel és energikus, hogy tarolni tudj a műsorban a fiatalság erejével, ahogy Gai sensei elvárja - szónokolta, mire Sakura halványan elmosolyodott. - Egyél, aztán fürödj meg, ha gondolod. Sasori hozott pár filmet, ami kellően unalmas ahhoz, hogy utána ismét jót aludj. Reggelig az én vendégem leszel, és lesni fogom minden kívánságod. Amit lehet, teljesítek is - kacsintott rá. 
- Miért? - kérdezte Sakura gyámoltalanul.
- Mert néha kedves is tudok lenni - jött a kitérő felelet. 

A lány először a fürdőszobát látogatta meg. Annyira össze volt zavarodva, hogy végül abban reménykedett, egy frissítő zuhany talán segíthet rajta, és rájön, mi is történt a rosszulléte után. A sampontól és a tusfürdőtől viszont csak illatosabb lett, nem okosabb. Mikor a tükörbe nézett, és meglátta a rá visszatekintő zaklatott szempárt, eszébe jutott a kórházi eset, amikor Inoichi összezárta őt Szörnyetegével. Minél több emléket idézett fel erről, annál több hasonlóságot talált az akkori és a mostani helyzettel, csak most Sasuke gondoskodott róla. Mélyen bevéste akkori beszélgetésük mondatait, de most hirtelen új értelmet nyertek a szavak, amelyeket akkor szerelme mondott: " Én egyáltalán nem utállak. Szerintem, te még nagyon nem ismered az embereket, és fogalmad sincs a szerelemről. Maradj itt mellettem, hogy érezzem, nem vagyok egyedül. Mindent érteni kell? Sakura... tudom, hogy mindig bunkó vagyok, de kérlek, ne haragudj! "

Az elmúlt időszakban sokszor kért tőle bocsánatot, és ami a legmélyebben felkavarta Sakurát, az a könyörgő faggatózása volt, amikor arról beszélgettek, hogy ilyen állapotban is még boldog lehet, boldoggát tehetne egy lányt. Akkor Sasuke konkrétan ezt kérdezte tőle: " Nem lenne gond neked... hogy ilyen vagyok?" 

Sai is erre célozgatott, hogy szerinte Szörnyetege kedveli őt...

Nincsenek véletlenek. Amikor gondolatmenetében idáig jutott, már sűrűn potyogtak a könnyei. A boldogság könnyei. Egész testét átjárta a felismerés öröme, hogy fontos szerelmének. Eszébe jutott, milyen féltékenyen viselkedett Sasuke mostanában, és mennyire szenvedélyesen szerette őt, amikor együtt voltak. Ma éjjel pedig kincsként ölelte őt, nem várt semmi viszonzást, csak adott.

A szobában Sasuke zenét kapcsolt, és Sakura döbbenten figyelt fel az ismerős számra, mert az egyik kedvence volt. Miért hallgatják most ezt? 
Nincsenek véletlenek...

" Nem vagyok tökéletes,
Sok dolog van, amit bárcsak ne tettem volna,
De én tanulok,
Sohasem akartam azokat tenni veled.
Így aztán, mielőtt elmennék, azt kell mondanom neked,
Azt szeretném, hogy tudd,
Találtam egy okot arra,
Hogy másabb legyek, mint régen voltam.
Egy okot, hogy újra kezdjem,
És ez az ok te vagy.

Ne haragudj, hogy megbántottalak,
Ezzel most már minden nap együtt kell élnem.
És mindazt a fájdalmat, amit okoztam neked
Bárcsak elvihetném,
És én lehetnék az, aki letörölheti minden könnyed.
Ez az, amire szükségem van, hogy halld,
Találtam egy okot arra,
Hogy más legyek, mint ami régebben voltam.
Egy okot, hogy újra kezdjem,
És ez az ok te vagy.

Találtam egy okot, hogy megmutassam,
Egy olyan oldalamat, amit nem ismertél,
Egy okot mindarra, amit teszek,
És ez az ok te vagy. "