A nap ragyogott az égen, bár a nyárhoz képest egy két fokkal azért hűvösebb volt. A szellő ide-oda fújdogálta a fák lombjairól lehulló leveleket, amik mini tornádóként söpörtek végig a foci pályán, ahol most is az iskola diákjai futották megszokott köreiket.
- Hé, Tenten! – szólt előre Temari az előtte futó barna hajú osztálytársnőjének.
- Tema? – fordult hátra a lány.
- Én vagyok – érte utol, majd együtt futottak tovább.
- Mi az? – kérdezte Ten ten. – Valami baj van? – nézett végig barátnőjén, akinek az arcára volt írva, hogy valami nagyon aggasztja.
- Aggódom Sakura miatt. Nem láttam, mióta megtörtént az a baleset – magyarázta.
- Most hogy mondod, Sasuke sem jött vissza – elmélkedett, közben végig futtatta a pályán a tekintetét.
- Remélem nem csinált vele semmit – vágta rá Temari, közben a szemei villámokat szórtak. – Ki tudja, hogy…
- Sasuke? Még is mit csinálhatott volna vele? – nevette el magát Ten ten. – Te is jól ismered őt. Sose kezdene vele, nem is, egyik lánnyal sem kezdene csak úgy ki. Te is tudod, hogy tavaly is mindenkit elutasított, még Sakurát is…
- De tudod mit? – nézett körbe, majd a szemei megállapodtak Gaion, aki valamilyen lelkesítő beszédet tartott Leenek. – Nézzük meg őket.
- Hogy mi? – lepődött meg Ten ten. – Lógjunk meg?
- Igen – vágta rá. – Gyere – azzal karon ragadta a lányt, majd maga után húzta.
Gai hirtelen megfordult, mire Tenten visszarántotta Temarit, és meghúzódtak egy fa mögött. Még mindig Leevel beszélt, úgy tűnt nagyon elmerültek benne. Mindkét lány vett egy mély levegőt, majd óvatosan elkezdtek hátrálni, míg el nem értek egy újabb fát, és ez így ment percekig, míg végül el nem tűntek a suli háta mögött.
- Ezt megúsztuk – dőlt a falnak a négy copfos lány, miközben kifújta az eddig bent tartott levegőt.
- Reméljük.
- Nem veszi észre – lesett ki a suli mögül.
- Megőrültél? – rántotta vissza Temari. – Még tényleg észrevesz.
- Bocsi – vakarta meg zavarában a tarkóját.
- Na, mennyünk – azzal mindketten elindultak Sakurához.
Végig siettek a suli mellett futó járdán, majd a végére érve balra kanyarodtak. Tenten óvatosan belesett az ajtó ablakán, ahol tökéletes rálátás nyílt a portára. Mivel üres volt intett Temarinak, aki közben hátulról figyelt, nehogy ismerős arcokba botoljanak. Halkan kinyitották az ajtót, majd besurrantak rajta. Elsiettek a porta előtt, ami tényleg üresen állt. Elkanyarodtak jobbra, majd mindketten fellélegeztek. Megkönnyebbülten sóhajtottak fel, csak hogy arra nem számítottak, hogy valaki végig nézte a szökésüket.
- Megtudhatnám, hogy ti meg mit csináltok itt? Nem órán kellene lennetek? – szegény Ten ten akkorát ugrott ijedtében, hogy csak egy kicsi hiányzott, hogy még a plafonon lévő lámpát is leverje. Temari még időben befogta a száját, különben tuti, hogy jó nagyot sikított volna.
Deidara állt ott karba tett kézzel, úgy várta a lányok válaszát.
- Hát..izé..mi csak… - dadogta Ten ten, miután barátnője végre elengedte őt.
- Ten ten rosszul van, és gondoltam bekísérem az orvosiba. – segítette ki a lányt, mire ő hálásan bólintott rá.
- Rendben – mondta a szőke férfi. – Mennyetek fel, majd meglátom, mit tehetek ez ügyben.
- Köszönjük – azzal Temari megragadta a lány csuklóját, és maga után húzva felvitte az orvosi szobához. A férfi zavartan pislogott utánuk, majd tovább ment.
Mikor felsiettek a lépcsőn, mindketten lihegve kapkodták a levegőt. Mikor sikerült lenyugodniuk az ajtóhoz léptek, és benyitottak. Meglepődve vették tudomásul, hogy Sasuke az ágy szélén ül, és Sakura kezét kötözi egy fáslival. A srác egyből felkapta a fejét a jövevényekre, majd gyorsan befejezve a tevékenységet elhúzódott a lánytól.
- Mi történt? – léptek közelebb a lányhoz.
- Semmi – vágta rá Sasuke. Nem akart róla beszélni.
- Akkor még is mért van bekötözve a feje és a keze is? – lépett elő Temari, akinek a tekintete megint villámokat szórt.
- Tényleg nem történt semmi – Sasuke igyekezett higgadt maradni, de nehezére esett vissza fogni magát.
- Ha csináltál vele valamit… - Temari ökölbe szorította a kezét.
- Hé, higgadj le! – fogta meg a vállát Tenten. – Ha azt mondja, nem történt semmi, akkor biztosan így van.
- Ja, és azért fekszik úgy az ágyban, mint egy hulla? – mutatott az ágyon fekvő Sakurára – Sasuke... - fordult a srác felé, aki időközben felszívódott. Meglepve tapasztalta, hogy az Uchiha csak úgy lelépett, bár elég gyanúsnak találta a viselkedését. – Ez hova a rákba tűnt? – nézett körbe, de már nyomát sem találta. – Hogy az a…
- Nyugi Temari! – csitította Ten ten. – Ne hogy felébreszd szegényt. – nézett végig az alvó rózsaszínen.
- Igaz – sóhajtotta a másik –, de Sasukét kinyírom, ha a kezem közé kapom – motyogta fogát csikorgatva.
- Reménytelen vagy – sóhajtotta a barna hajú, majd az ágyhoz sétált. – Vajon mi történhetett vele? – nézett végig a lányon. A fejét hófehér kötés borította. Ugyan úgy, mint a kezét.
Mélyen aludt. Valamit álmodhatott is közben, mivel pillái néha meg-megrezzentek. Mormogott is valamit közben, majd újból elnémult, és csönd telepedett a kis szobácskára. Halk szuszogása töltötte be az egészet. A két lány mosollyal az arcukon bámulta az alvó Csipkerózsikát.
- Olyan, mint egy alvó porcelán baba – suttogta Temari.
- Igazad van – értett vele egyet Ten ten is. – Már csak a herceg hiányzik, hogy felébressze.
- Herceg az van, csak egy alamuszi marha, és nem veszi észre őt. – szólalt meg a négy copfos. – Bár csak az én hercegem is előbújna végre – ábrándozott lelkesen.
- És ki is a te herceged? – vigyorodott el Ten ten, miközben barátnője teljesen elvörösödött a kérdés hallatán.
- Hát ez egy igazán jó kérdés – köszörülte meg a torkát, közben igyekezett minél kevesebbet mutatni zavarából.
- Sasuke egész jóban van a srácokkal, talán közülük van valaki? – érdeklődött.
- Mi? Nem! – de az arca pont az ellenkezőjét mutatta. Egyből pipacs pirossá változott. – Még is honnan veszed?
- Hah – sóhajtotta Ten ten –, túlságosan tagadod.
- Ez nem igaz! – vágott vissza neki, sajnálatára reménytelenül.
Temari épp, hogy befejezte, Ten ten egyből megrohamozta a következő kérdésével.
- Csak nem Shikamaru?
- Nem! – hadonászott a kezével, miközben az arca is sokkal vörösebbé vált a zavartságtól.
Tenten számára viszont elég nyilvánvalóvá vált, hogy a lány szerelmes a srácba, még ha nem is vallja be magának. A reakciói elég egyértelműek.
- Na persze, rosszul hazudsz Temari – még szélesebb mosoly húzódott végig az arcán.
Ritka pillanatok közé tartozott, hogy a lány zavarba jött volna bármitől is. Így most kiélvezte a pillanatot.
- De…tényleg… - dadogta, de látta nem megy vele semmire. Ezt már nem tudta ki magyarázni, bár hogy próbálkozott volna. – Még is mit szeretnék benne? Nem igazán beszélgettünk ez idáig.
- Reménytelen vagy – rázta meg a fejét a barna hajú, majd újból Sakurára sandított. – Remélem tényleg nincs semmi baja.
Temari épp válaszolni szeretett volna, mikor az ajtó kitárult, és az előbbi szőke hajú férfi ácsorgott előttük, akivel az imént futottak össze. A két lány összenézett, tanácstalanul álldogáltak ott.
- Szóval itt vagytok - lépett közelebb hozzájuk. – Azt mondtátok, hogy rosszul van egyikőtök, pontosan mi is a panasz? – tengerkék szemeivel Ten tent fürkészte.
- Csak egy kis fejfájás, de már jobban vagyok – azzal a mozdulattal karon ragadta barátnőjét, és kihúzta az orvosiból.
Deidara érdekes pillantást vetett a lány után, majd az alvó Sakurához sétált, aki ez idáig csöndesen pihent. Mikor közelebb ért hozzá a lány szemei váratlanul kipattantak, és azonnal felült. Az arcán lévő veríték ezüst gyöngyként csordogáltak végig rajta, míg el nem érték az állát, ahonnan a felsőjére pottyantak. A szőke hajú pár pillanatig értetlenül bámulta a lány, de mikor Sakura sírva fakadt azonnal magához ölelte, úgy próbálta csitítani. Lassan simított végig a hátán, azután újból és újból megismételte a mozdulatot. A rózsaszín hajú szorosan bújt a fiúhoz.
- Mi a baj? – kérdezte, miközben eltávolodott tőle, és két kezébe fogta az arcát.
- Csak egy rossz álom – dadogta, de könnyei szakadatlanul törtek elő.
- Nincs semmi baj – homlokon csókolta a lányt. – Fáj valamid?
- Egy kicsit a fejem – szipogta továbbra is, de a könnyeket még mindig nem tudta elfojtani.
- Nyugodj meg – simított végig az arcán, majd felállt, és a szekrényhez sétált.
Kinyitotta, és ki vett belőle egy kisebb dobozt, aminek a tetejét azután lecsavarta. A doboz száját a tenyere felé fordította, majd egy kicsit lökve rajta, kigurult belőle egy kör alakú gyógyszer. Visszacsavarta a tetejét, majd a helyére tette, azután Sakurához sétált.
- Tessék – nyújtotta felé, majd megragadta a táskáját, amiből egy ásványvizes üveget húzott elő, és azt is felé nyújtotta. – Vedd be, jobb lesz – közben mellé telepedett az ágyon.
- Köszönöm – suttogta, majd bevette a gyógyszert a vízzel pedig leöblítette. – Sasuke? – nézett körbe a kis szobácskában. Csak ekkor tudatosult benne, hogy a fiú már nincs mellette.
- Elment – mondta Dei, de a hangja még mindig aggódóan csengett.
- Akkor jó. Örülök, hogy nincs itt – suttogta lehajtott fejjel, közben egy újabb könny gördült le az arcán – Nem akarom látni.
- Mi történt? – maga felé fordított a lány arcát.
- Nem akarok róla beszélni – húzódott el tőle.
- Sakura – szólt rá egy kicsit erőteljesebben. Nem szerette mikor ilyen makacs. – Az álommal kapcsolatos? Vagy talán csinált veled valamit, míg távol voltam? – nem tetszett neki ez az egész. Próbált higgadt maradni, de nem ment neki. Már ha csak Sasukére gondolt, az is felbosszantotta.
- Nem – kezdett volna tiltakozni. – Vagyis… az álmomban ő… - nagyot nyelt, nem akart rá visszagondolni.
- Ő mit? – nógatta továbbra is Deidara, hiába tudta, hogy szeretett húga nem igen akar erről beszélni. Csak segíteni szeretett volna neki, de a lány csak nem hagyta.
- Nem fontos. Csak nem akarom látni egy darabig.
- Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz . Ha baj van, akkor inkább szólj, megoldjuk valahogy.
- Jól vagyok tényleg… - lökte el magától a bátyját. – Azt hiszem jobb, ha haza megyek.
- Nem mész sehova – húzta vissza Sakurát. – Egyedül biztos, hogy nem.
- Akkor vigyél haza – makacskodott továbbra is a lány.
- Nem mehetek, a dirinek biztos nem tetszene, ha első nap lelépnék. Jobb, ha visszamész a következő órára. Bírd ki ezt a kicsit.
- Dei, ezt még te sem gondolhatod komolyan! – fakadt ki.
- De igen. Menny vissza Sakura – utasította, majd az ajtóhoz tuszkolta.
- Bátyó… - nézett rá hatalmas boci szemekkel, de hiába. A szőke férfit nem tudta meggyőzni vele.
- Sakura ne mondjam kétszer.
- Jó-jó – nyögte, majd kilépve az ajtón, duzzogva elindult az osztálya felé.
Ahogy végig ment a folyosón, és befordult jobbra, különös hangok ütötték meg a fülét. Az osztályból szűrődött ki. Óvatosan belesett az ajtón, majd meglepődve vette tudomásul, hogy néhányan Sasuke körül ácsorognak.
- Hol van Sakura? – kérdezte az egyik lány.
- Az orvosiban – válaszolta Sasuke, de úgy tűnt nem igazán köti le a dolog.
- És jól van? Mi lett vele? – jött a következő kérdés.
- Eltalálta egy foci labda, majd elájult. De mért tőlem kérdezitek? Ha ennyire érdekel mennyetek és nézzétek meg – vágta rá a fájó szavakat, amik Sakurának igen rosszul estek.
Tudta, hogy a fiú nem érez iránta semmit. Hiába próbálkozott eddig bármivel is, semmit nem ért vele el. Talán azt, hogy még ennél is jobban utálja.
- Te vitted fel nem? Csak tudod, hogy van…
- Ha ennyire érdekel, menny és nézd meg. Nekem ehhez semmi közöm – Sakura szívébe éles fájdalom nyilallt. – Nem érdekel, mi van vele.
Sakura szemeibe könnyek gyűltek. Nehezére esett nem sírni, hiszen ezeket a kőkemény szavakat annak a személynek a szájából hallja, aki számára a legfontosabb volt eddig. Az álom, ami eddig gyötörte most valóra vált. Azok a pici remények, amik még a szíve mélyén rejtőztek, hogy talán lehet köztük valami, most szertefoszlott. Nem maradt más, mint az üresség, a magány. Rosszul érezte magát, a hányinger kerülgette. A kezét a szívére szorította, annyira fájlalta.
- Hála istennek, ezt megúsztuk – lihegte Temari, miután kikerülve a dokit, elhúztak a teremből.
- Ja – vágta rá Tenten. Tőle csak ennyire tellett.
- Azt hiszem, jobb, hogyha visszamegyünk az öltözőbe átvenni a ruhát, mielőtt Gay észrevesz.
- Igen - helyeselt barátnője, majd elindultak az öltöző felé.
Mikor leértek pont akkor csengettek ki. Még időben voltak. Belopóztak az ajtón, majd átvették a cuccaikat. Miután összekapták magukat, elindultak a terem felé. Csakhogy mielőtt bementek volna, észrevették Sakurát, aki a falnak támaszkodva, lehajtott fejjel ácsorgott az ajtó mellett, ami ekkor tárva nyitva állt. Oda mentek hozzá.
- Sakura? – szólítja meg Ten ten, mire a lány zavartan kapja fel a fejét. Gyorsan letörölgeti a könnyeit, majd rá mosolyog a lányokra.
- Sziasztok.
- Minden rendben? – kérdezte Temari.
- Persze, mi lenne? – nézett hol egyik, hol másik barátnőjére.
- Nem is tudom... – kezdte volna Temari, mikor Ten ten magragadta a kezüket és beráncigálta őket a terembe.
- Itt még is csak jobb beszélgetni – vigyorgott rájuk.
Sakura ahogy betette a lábát, a szíve nagyot dobbant. Nem akart találkozni Sasukével, még látni sem akarta. Úgy tervezte, hogy lelép a suliból, de barátnőinek a megjelenése megzavarta a terv kidolgozásában. Ahogy összeakadt a tekintete a fiúéval, a szíve görcsbe rándult. Sasuke csak pár pillanatra nézett rá a lányra, majd mit sem törődve kikerülte, és elhagyta a termet. A lány megsemmisülve nézett utána.
Egyik lánynak sem kerülte el a tekintetét, Sakura elgyötört arca, amit Sasuke váltott ki belőle. A sápadt bőr, a fájdalomtól csillogó tekintet, egyiküknek sem jelentett jót. Mikor elérték a padjukat Temari leültette Sakurát a helyére, majd neki állt faggatni.
- Mit csinált? – tért egyből a lényegre, mire Sakurának beletelt pár percbe mire sikerült felfognia a kérdést. Még mindig az előbbi hatása alatt állt.
- Nem tudom, miről beszélsz – szólalt meg rekedtes hangon.
- Valami baj van, rád van írva – szólalt meg Ten ten is.
- Nincs semmi – erőltetett magára egy mosolyt.
- Sakura, barátnők vagyunk nem igaz? – kérdezte a négy copfba kötött hajú lány.
- Igen…
- És a barátnők ugye megosztják a másikkal a problémáikat, nem? – folytatta.
- De…
- Nem bízol bennünk? – kérdezte a barna hajú.
- De… Csak nem értem miért kérdeztek ilyesmiket – mosolygott továbbra is.
- Valami baj van, rád van írva. Amikor Sasukére néztél elsápadtál. Mit csinált?
- Semmit – hazudta. – Ő nem csinált semmit, ez csak az én hibám.
A két lány egymásra nézett. Reménytelennek tűnt, hogy bármit is kiszednek belőle. Ekkor Temarinak felcsillant a szeme, és lelkesen Sakurára pillantott.
- Na, és ki az új doki? – vigyorgott bambán. – Ismered őt? Mert én csak most láttam először.
- Új doki? – gondolkozott el Sakura.
- Igen, az a magas szőke hajú srác – lelkesedett továbbra is. – Ha tudnám a nevét… - arra viszont egyikük sem számított, hogy az említett illető az ajtóban ácsorog egy.
- Deidara vagyok – törte meg a csendet, mire mindenki arra kapta a fejét, ahol ő állt.
Temari zavartan pislogott.
- Dei? Te mit keresel itt? – kapta fel a fejét Sakura is. – Meggondoltad magad, még is haza viszel? – lelkesedett.
- Ne is álmodj róla. Csak gondoltam megnézem, hogy vagy.
- Ó – biggyesztette le a száját, mint egy durcás kisgyerek.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte a két lány döbbenten.
- Igen, a bátyja vagyok – mosolygott rájuk Deidara.
- A bátyja? – döbbent le Temari. – Nem is tudtam, hogy neked van testvéred – nézett rá Sakurára.
- Nekem rémlik valami – elmélkedett Ten ten. – Azt hiszem, még gyerekkorunkban találkoztam vele, mikor Sakurával játszottunk. Egy párszor eljött látogatóba.
- Te voltál az a barna hajú kislány? – pislogott zavartan Dei, neki is előjöttek a régi emlékek.
- Igen – bólintott rá. Viszont pont ebben a pillanatban szólalt meg a csengő.
- Na, de nekem most mennem kell. Csak arra voltam kíváncsi, hogy Sakura jól van-e. Örülök a találkozásnak – mosolygott rá a lányokra, majd puszit nyomott Sakura feje búbjára, azután elhagyta a termet.
- Milyen aranyos – vigyorgott Temari az előbbi jelenet láttán.
- Hát igen, ő már csak ilyen – mosolygott Sakura is.
- De szólhattál volna, hogy van egy bátyád – szidta meg a szőke.
- Bocsi – nyögte.
Válaszolni már nem volt idő, a tanár épp ekkor lépett be a terembe, mire mindenki gyorsan a helyére ment.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszi Anna27 :D Igyekszünk folytatni.