Gaara döbbenten követte a beszélgetést. Éppen filmeztek, amikor Sasuke felhívta Sakurát, aztán hallatszott Hanabi kétségbeesett könyörgése, amiből kiderült, hogy Konohában nagy a baj.

Sakura a fürdőszobába rohant. Mintha elvették volna tőle a levegőt, a csapra kellett támaszkodnia, hogy ne rogyjon össze. Nem értette, egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan történhetett ez, hiszen nemrég beszélgettek. Fugaku megnyugtató hangja még most is ott csengett a fülében, hogy ne aggódjon, minden rendben jön majd, csak várjon türelemmel, de ez az ígéret hirtelen olyan távolinak tűnt, és ez az egész olyan valószerűtlennek. 
Hát ennyi lenne? 

A múlandóság rémisztő valóságossággal csapott le rá, mintha a talajt rántották volna ki a lába alól. Zaklatottan cikáztak fejében a gondolatok, hogy ez az új helyzet mit jelent számára, és mit jelenthet a gyerekeknek.

Mellettük kell lennie! Ez volt az első dolog, ami megvilágosodott az agyában. Legszívesebben rohant volna hozzájuk, hiszen tökéletesen el tudta képzelni, mennyire megrémültek, de ebben a pillanatban nem tehette meg, hogy repülőre ül. Néhány mély légvétellel igyekezett úrrá lenni kitörni készülő hisztijén, legyűrte a könnyeit, visszanyelte a sikítást, amely kikívánkozott belőle a sors igazságtalansága miatt. Hanabi számít rá, várja a meséjét... Nincs idő magát sajnálni.

- Van neked szíved? - kérdezte Gaara elszörnyedve, amikor letette a telefont. - Nem elég, hogy megtörtént a baj, még te is rúgsz egyet abba a szerencsétlenbe? Miért kell ennyire sürgetni azt az átkozott válást? Nem hallottad, Sasukét mennyire kétségbe ejtetted vele?
- Tudod jól, hogy miért erőltetem! Jiraiya megmondta, hogy ez a feltétele az új szerződésnek.
- Te tényleg el akarod vállalni a következő sorozatot is? Hiszen utálod ez a munkát, meg a vele járó felhajtást! Alig vártad, hogy ezt is befejezzük!
- Most más a helyzet, szükségem van a pénzre. Segítenem kell nekik, és így lesz a legjobb mindenkinek. Ha elválunk, Sasuke lelkifurdalás nélkül járhat más lánnyal, nem kell miattam visszafognia magát.
- Nem mintha eddig ezt tette volna, de most úgy tűnik, nem akart téged is elveszíteni.
- Ez hülyeség! Sohasem voltam az övé semmilyen téren, így el se veszíthet. Neki is könnyebb lesz így, ha megszabadul végre tőlem.
- Sakura, tudod, hogy orbitális hülyeségeket beszélsz?
- Menj most el! - villámlottak haragosan a fiúra a smaragd szemek. - Elég a magam baja, nem kell tovább rontanod ezt azzal, hogy próbálsz a lelkiismeretemre hatni. Nekem nincs olyan, nem lehet olyan, ha boldogulni akarok. Pénz kell, sok, és ez az egyetlen módja annak, hogy összeszedjem. Aláírom azt a kurva szerződést.
- Sasuke nem fog elválni. Már egy éve húzza a dolgot, és akkor se fogja megváltoztatni a véleményét, ha így megzsarolod.
- Fontosabbak neki a testvérei és a kávézó, szóval bele fog egyezni - jelenttette ki Sakura határozottan.
- Nem vagy fer! Legalább mondd el neki, miért akarsz tőle elválni. Joga van tudni, hogy csak amiatt a perverz miatt kényszerülsz erre.
- Minek, hogy sajnáljon? Ugyan, van neki elég baja! Ismerem annyira, hogy soha nem várna tőlem ekkora áldozatot. Hadd higgye csak azt, hogy szeretem ezt csinálni, és könnyedén szerzem a vagyont vele. Nincs szükség arra, hogy még emiatt is aggódjon. 
...


Sasuke komoran figyelte a kinn gomolygó ködöt. A ház üres volt, kongott a magánytól lecsupaszított falaival. Összepakolt már mindent, csak a futonját hagyta elől. Észre se vette, hogy fázik. Teste remegését egyszerre okozta a hideg, és az a zaklatott idegállapot, ami jellemezte. El kell hagynia ezt a házat, hátra kell hagynia otthonát, múltját, családját, mindent, ami eddig fontos volt, és amit szeretett, mert nem látott más utat, ugyanis makacsul tartotta magát ahhoz, hogy nem írja alá a válási papírokat.

A kinn kavargó rideg fehérség látványa beleívódott az agyába, érzéketlenné vált a külvilágra, csak állt ott bámulva a semmit, mint egy kőszobor.

Többször csörgött a telefon, hívta Sai, Kiba, Kakashi és a testvérei, de a zajok se billentették ki ebből az élőhalott állapotból. 

Fogalma se volt róla, hogy más házaknál ismét a karácsonyt ünneplik. Hangtalanul omlott a földre, amikor testét elhagyta az erő. Sakura úgy talált rá, hogy az ablak alatt feküdt összekuporodva, lázasan.

A lány úgy lépett a házba, hogy kegyetlenül szitkozódott. Még az utolsó pillanatban is interjút kellett adnia, ezért csak az éjszakai gépet érte el. Mindenki más már javában habzsolta otthon az ünnepi lakomát, míg ő éhesen, kimerülve szelte át Szöul és Tokió között a távolságot. Nem is volt étvágya igazán. Azt fogalmazgatta magában, miket vág majd Sasuke makacs fejéhez, amiért még mindig nem egyezett bele a válásba, pedig Sakurát sürgette az határidő, hamarosan kezdődött új filmje forgatása.

Csillagászati összeget fizetett azért, hogy egy taxis megszánja, és elfuvarozza Konoháig. Ingerültsége már nem ismert határt, amikor benyitott a fűtetlen kávézóba, mivel egész úton hülye karácsonyi dalokat kellett hallgatnia a szeretetről és a család fontosságáról. Mintha ezzel őt gúnyolták volna a félresikerült élete miatt. Még ha be is rendezkedett arra, hogy örökre magányosan teljenek napjai, azért fájt neki, hogy sohasem lehet része ebben a boldogságban.

Kiborulva nyitogatott végig a szobákban. Ugyanolyan rossz érzés kerítette hatalmába, mint egy évvel korábban, ráadásul most még riasztóbb volt a helyzet, mert látszott, hogy költözni készülnek a házból. Hiába telepedett riasztó csönd a helyre, érezte, hogy van itt valaki, itt kell keresnie Sasukét ebben a felfordulásban. Remegett a keze, amikor benyitott a fiú szobájába, fel volt készülve mindenre. 

- Mi történt? - kérdezte megindultan, de persze választ nem kapott az élettelenül heverőtől. Rohant hozzá, fogta a homlokát, azonnal vonszolta a fekhelyére, bugyolálta a takaróba, és kereste az ügyelet telefonszámát. 

Míg az orvos kijött, befűtött az emeleten, mert kegyetlen hideg volt, és teát forralt. 



Mintha oszladozni kezdett volna a köd.

Bántotta a fény Sasuke szemét, és nyelni se nagyon tudott. Reszelősen tapadt a nyelve kiszáradt szájpadlásához, ezért megváltást jelentett a kiskanállal belészuszakolt folyadék. Fájt lenyelni, utána köhögnie kellett, és odakapott hörgő mellkasához, ami úgy hasogatott, mintha késsel szaggatták volna.

- Ez egy csinos tüdőgyulladás, torokgyulladással megfűszerezve. Adok egy injekciót - közölte egy mély bariton.

Sasuke, ha valamit utált a saját vére látványán kívül, az az volt, amikor tűvel akarták bökdösni. Erőtlenül próbált tiltakozni, de máris érezte, hogy oldalra gördítik és húzzák róla a nadrágot. Ha nem ilyen kiszolgáltatott, valószínű elzavarja a dokit a jó büdös francba, de most leszúrták, mint a malacot.

- Enned is kéne valamit - szólat meg valaki fölötte, és erre a hangra nagyot dobbant a szíve. Bármennyire is fájt mindene, fel akart ülni, látni akarta, hogy tényleg ő az.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte rekedten, pedig a torkában lévő gombóctól nagyon nehéz volt beszélnie. Nehézkesen feltápászkodott, és hunyorogva bámulta vendégét.
- Tudod te nagyon jól, hogy miért jöttem! - toppantott indulatosan a rózsaszín, de aztán azonnal ellágyult a tekintete. - De most ne veszekedjünk! - váltott hangot, és melléült.
- Mit kérsz? Levest vagy teát?
- Lehet vizet?
- Mindent lehet. Várj, hozom - pattant fel Sakura, és máris hozott egy nagy bögre hűs vizet.
- Ez jólesett - sóhajtott a fiú pár korty után.
- Feküdj vissza, és takarózz be.

Sasuke még mindig hitetlenkedve bámult a lányra.

- Egyedül jöttél?

A bólintásra valahogy megkönnyebbült. Nem mintha nagy baja lett volna Gaarával, de azért meg tudta volna fojtani, ha arra gondolt, hogy Sakurával sülve-főve együtt vannak.

- Nem írom alá - jelentette ki hirtelen témát váltva, és hátat fordított meglepett feleségének.

Sakura elmosolyodott. Eddig csak harag gyúlt a szívében, ha Sasukéra gondolt, de most különös gyöngédséget érzett iránta. Megindította a fiú kiszolgáltatottsága, és szórakoztatta az a harcikedv, ahogy Sasuke még egy ilyen helyzetben is dacolt vele. Jólesett neki, hogy nem akar elválni, bármi legyen is az oka. Önkéntelenül is belesimított izzadt hajába, mire a másik olyan csodálkozva fordult újra felé, hogy elnevette magát.

- Mit csinálsz?
- Nem tudom - vonta meg a vállát Sakura gondtalanul, majd játékosan összeborzolta az összetapadt tincseket, és indult ebédet főzni.

Hirtelen megint beugrott, milyen otthon érzi itt magát. Szerette az apró konyhát a zsebkendőnyi ebédlővel, ahol csak szűkösen fértek el az Uchihák, de annál vidámabb volt a társaság, amikor összeült étkezni a család. Szinte látta maga előtt, hogyan vált az asztal fölött cinkos pillantást Inari és Hanabi, hogy újabb csintalanságot eszeljenek ki, Hinata hogyan nyomkodja a telefonját, míg Fugaku úgy tesz, mintha észre se venné a röpködő tésztát vagy a vad sms-ezést. Sasuke általában szintén higgadtan viselkedett, csak a szeme fürkészése hozta zavarba Sakurát. Mintha gondolatban vetkőztette volna a lányt, amitől Sakurának pírba szaladt az arca, pedig a másik csak bámulta, de olyan, nagyon OLYAN tekintettel.

Talán igaza van Gaarának, és lehetne más megoldás is, mint az, hogy hátrahagy mindent. Nem akarta elveszíteni ezeket a szép emlékeket. Bántotta a dolog, hogy Sasuke viszont inkább lemondott volna róla, csakhogy házasok maradjanak. Nem értette, miért ragaszkodik ehhez ennyire. 

Tompa puffanásra lett figyelmes, ezért azonnal rohant vissza a szobába.

- Hová akartál menni? - húzta fel Sasukét a földről óriási nyögések közepette, mert rengeteget fogyott a fiú mostanában, de még így is nagyon nehéznek bizonyult.
- Lefürödnék - lihegte a másik gyöngyöző homlokkal.

Elbotorkáltak a fotelig. Sakura gyorsan kitúrt a dobozokból néhány használható holmit, és bekészítette a fürdőbe, majd vizet engedett a kádba. Elkísérte a srácot, aztán némi aggodalommal magára hagyta.

- Az ajtót nyitva hagyom, hogy halljam, ha szólsz.
- Rendben - bólintott Sasuke, bár szívesen rákérdezte volna, hogy ha tényleg hívná, valóban bejönne-e hozzá segíteni, vagy csak az aggódás mondatja ezt vele.

Inkább csöndben maradt, és igyekezett egyedül is boldogulni. Nagyon elhanyagolta magát mostanában. A láz miatti izzadság csak egy dolog, de a több napos borosta meg mosdatlanság rettenetesen zavarta. Gaara biztos nem mutatkozna így soha Sakura előtt. 

Összeszedte minden erejét, és alaposan lecsutakolta magát. A vízhez egyre több hideget engedett, végül langyos zuhannyal öblítette le testét, és elégedetten szaglászta az eredményt. Máris jobban érezte magát, mert kicsit a hűtőfürdőtől a láza is lement, a feje pedig kitisztult. Felöltözött, fogat is mosott, majd megpróbált visszaballagni a helyére. Amint megjelent az ajtóban, Sakura máris átölelte a derekát, hogy segítse. Zavartan támaszkodott rá, hiszen a lány szinte elveszett alatta, mégis hősiesen cipelte. 

Friss ágynemű várta, és kiszellőztetett szoba, a fekhely mellé pedig ki volt készítve az ebéd. 

- Ha így elkényeztetsz, tuti biztos, hogy nem írom alá a papírokat - jegyezte meg egy félmosoly kíséretében. 
- Semmi nem garantálja, hogy amint elalszol újra, én nem fojtalak meg, és akkor vígözvegy leszek, ráadásul onnantól nem kell az aláírásod - felelte Sakura könnyedén, és elnevette magát Sasuke döbbent arckifejezésén.
- Egyél - kínálta újra, mikor a takaró alatt elhelyezkedett a beteg. Kevéske krumplipürét tett a kanálra, amit Sasuke készségesen el is fogadott, bár látszott, hogy fájdalmas lenyelnie. 
- Az orvos írt egy csomó mindet. Ha befejezted az ebédet, hagylak pihenni. Elmegyek, kiváltom a gyógyszereket, és szerzek még kaját, mert minden használhatót megfőztem.
- Régóta nem vásároltam, mert azt hittem, nem lesz rá már szükség.
- Hová akartál költözni?
- Kiba befogadna egy időre, de miért beszélsz múlt időben?
- Mert lehetetlenség, hogy ezt a házat elhagyd. Neked itt kell maradni, vezetni a kávézót, vigyázni a tesóidra. A szüleid is ezt akarnák - mondta Sakura meggyőződéssel.
- Elmagyaráztam, hogy miért nem tehetem, nem? 
- Segítenék!
- Pénzzel? Szerinted Hanabit és Inarit a pénz boldoggá tenné? Talán örülnének, hogy maradhatnak az otthonukban, de egyedül nem tudom megadni azt nekik, amire egy ilyen kisgyereknek szüksége van. Ha dolgozom, esélyem se lenne velük foglalkozni, nekem nincs se időm, se türelmem mesét mondani, hajat fonogatni, játszótérre járni.
- Majd Temari segít...

Sakura nem akarta elsírni magát Sasuke előtt. Úgy tervezte, hogy előbb elmosogat, és csak utána indul a patikába, de most egyből a kabátjáért nyúlt, és kimenekült a házból. Aztán persze milyen a sors! A nagy rohanásban teljes gőzzel nekiütközött esküdt ellenségének. Szinte lepattant a méretes mellekről és a saras járdán kötött ki. Mikor felnézett és szembesült a gigakeblek tulajdonosával, megalázva érezte magát, mert úgy érezte, a szőke lány belelát a fejébe, és pontosan tudja, hogy őt mennyire mardossa a féltékenység. Egyre az az undorító neon zöld melltartó járt a fejében, és az, hogy vajon a bugyi is ott lapult-e a fotel környékén valahol? És vajon még hányszor hevert Sasuke szobájában szanaszét ennek a ribancnak a holmija? Miért képes ő olyan könnyedén megadni azt a fiúnak, amit a saját felesége képtelen? 

- Ne bőgj már, nem eshettél olyan nagyot - nyúlt felé egy fekete-fehér csíkos kesztyűben vetélytársa, és felsegítette a földről. 

Sakura azonnal elengedte a kezét, amint talpra állt, és ellenségesen méregette a szőkeséget, közben igyekezett nem szipogni. Temari nagyon megváltozott. Divatos ruhái helyett egyszerű koptatott farmert és fekete szövetkabátot viselt. Még csak nem is a tavalyi fazont, hanem valami sokkal régebbi modellt. A szemeiből eltűnt a gőg és gonoszság, érdeklődve figyelte, Sakura milyen eredményre jut vele kapcsolatban.

- Látom, azért még megismersz - jegyezte meg halvány mosollyal.
- Meg - válaszolta Sakura megvetően. - Hova igyekszel? Csak nem beteglátogatóba? - kérdezte ellenségesen.

Temari elnevette magát.

- Úgy fújtatsz, mint egy durcás kiscica! Ne félj, már rég nem fenem a fogam a te kandúrodra. Nem is tudtam egyébként, hogy Sasuke beteg, mivel legalább egy éve nem beszéltünk. Rájöttem, hogy valaki más lett fontos a számára, ezért többet nem futok utána.

Más lett fontos a számára? Sakura lezsibbadt, hogy egy újabb vetélytárs került a képbe, mikor neki épp elég volt Temarit is elviselni. Mérgében iszonyúan elvörösödött, és elhatározta, hogy antibiotikum helyett valami jó erős hashajtót visz annak a szoknyapecérnek. 

- Ugye fogalmad sincs, kiről beszélek? - nevetett teljes szívéből a szőke. - Istenem, ünnepelt sztár vagy a tévében, erre kiderül, hogy valójában meg csak egy buta kislányt irigyeltem eddig? - A hangjában nem volt gúny, inkább csak őszinte rácsodálkozás. - Most már értem, miért szeretett beléd az a bolond. Ez volt az egyetlen ajándéka, de ezt se szívesen viselném ezek után, hogy találkoztam veled. Tessék, ez téged illet - húzta le a csíkos kesztyűket, és Sakura kezébe nyomta, aztán otthagyta.

Sakura értetlenül bámulta a kesztyűket, először el akarta dobni, aztán megértette végre a jelentőségét. Zakatoló szívvel rohanni kezdett a patika felé, hogy mihamarabb hazaérjen a gyógyszerekkel, és végre szemtől szembe számon kérje Sasukét, mi ez az egész. 

Sasuke számára az ajtó csapódása olyan volt, mintha ismét letaszították volna a Taigetoszról. Fogalma se volt, hogy került a képbe újra Temari, de Sakura elkönnyesedő szeme azt jelentette, hogy ő ismét csinált valami hülyeséget, bár fogalma se volt róla, hogy mit. Úgy tűnt, tökéletesen életképtelen, ha a kapcsolatairól van szó. Nem tudott jó fiú, jó testvér lenni, férjként pedig totálisan csődöt mondott. Ha Temarira gondolt, elöntötte a keserűség, és legszívesebben kiradírozta volna az egész epizódot az életéből. Ismét belázasodott. Érezte, hogy a tehetetlenség, a csalódottság egyre jobban emészti, tüzes lángcsóváival égeti belülről. Lángoló pokol vette körül, ő pedig egyedül vergődött benne, csapdába esve. Kiabált, hívta a szüleit. Jó lett volna édesanyja hűs tenyerét éreznie a homlokán, de csak az apja jéghideg kezének érintése maradt meg az emlékezetében. Abba már nem kapaszkodhatott.

Sakura nyugtató szavai néha-néha kirángatták a lázálom kínzó bugyraiból, de aztán ismét alámerült a szenvedésben. Izzadtan vergődött, beszélt folyamatosan, és a lány egy idő után nem bírta tovább, vele együtt zokogott. Kegyetlen éjszakájuk volt. Sakura hajnalig cserélgette a borogatás, és folyamatosan tartotta a kapcsolatot az orvossal, aki még két újabb injekciót adott a betegnek. Reggelre olyan nagyon kimerült, hogy észre se vette a mellette mozgolódót. 

Bágyadtan nyíltak fel a sötét szemek, de azonnal megélénkültek az alvó lány látványára. Sasuke még mindig rosszul érezte magát, de fontosabb volt, hogy teljesen Sakura mellé húzódjon, és betakarja. A rózsaszín mélyen aludt, ezt kihasználva átölelte, és próbálta elfelejteni, hogy szomjas, fáj a feje a láztól, és kaparja a torkát a köhögés. Aludni próbált még, és nem is kellett hozzá sok idő, hogy újra szuszogjon ő is.

Mikor ismét felébredt, nem bírt ellenállni a késztetésnek, és gyöngéden megsimította alvótársa békés arcát.

- Ne piszkálj már, Naruto - morogta a lány fintorogva, és eltolta a kezét.

Sasuke dermedten feküdt mellette a döbbenettől. Mintha egy kirakós utolsó darabja ugrott volna ezzel a névvel a helyére. Végiggondolva azt, amit eddig tudott arról a szemétről, már sejtette, hogy ismeri az illetőt, Sakura azért titkolózik előtte. Bevillantak szokatlan jelenetek, különös elszólások, amelyeket már akkor is furcsának tartott, de nem hitte volna, hogy a történtek után a lány képes volt ennyire higgadtan viselkedni szerelme jelenlétében. 

A féltékenység és harag elemi erővel csapott le rá, hiszen hányszor voltak itt is együtt, és amikor napokra eltűnt a lány, biztos, hogy Narutónál volt... Hinata pedig ezt a rohadékot szereti...

- Ez fáj - nyögte Sakura, mert arra ébredt, hogy erősen szorítják a csuklóját. Sasuke szeme olyan sötét volt, és annyira vészjóslóan fénylett, hogy egyből magához tért ijedtében. 
- Mi az? - cincogta vékony hangon, és próbálta elhúzni a kezét, de nem engedték.

Jól ismerte ezt az elszánt pillantást. Ilyenkor következett az, hogy lefogják, és olyanra kényszerítik, amit nem akar.