Nevetve léptünk be a Plazába, de a mosolyunk egyből lehervadt, mikor észrevettük Inot, akinek egy inges srác simogatta az arcát. A lány arca úgy ragyogott, mint a gyémánt, és látszott, hogy kis híja, hogy nem alél a pasi karjaiba. A fiú átkarolta a derekát, és magához vonta, majd elmerültek egymás szájában.


- A ruha után én már ezen sem lepődöm meg – magyaráztam, de Temari megrántotta a pólóm, és becibált a bejárathoz legközelebb eső üzletbe, nevezetesen egy New Yorkerbe. A próbababák között néztük, hogy mi következik a végtelennek tűnő csókjelenet után, amit többen csak fejcsóválással és plafonbámulással illettek. Oké, hogy vonzalom, de nem kell mindenkinek a képébe tolni, vagy nem? Vagy tegyék, de ne ilyen nyilvánosan.
Lassan szétváltak ajkaik, és a srác úgy fordult, hogy én is lássam, de amint megláttam, kitört belőlünk a röhögés. Ino ezt komolyan gondolja, vagy esetleg csak poénból csókolózgat az egyik iskolatársunkkal, aki per pillanat nem emlékszem a nevére, de azt tudom, hogy egy utolsó segg. Bár én magam mondtam, hogy a ruha után semmin sem lepődöm meg. 
Éppen javában bámultuk a párocskát, mikor valaki hangosan krákogott mögöttünk, megfordultunk és szembetaláltuk magunkat az egyik alkalmazottal, akinek bizonyára nem tetszett, hogy a kirakat rejtett zugaiból figyelünk valakit. 
Pironkodva elsomfordáltam, ellenben Temari tökre közömbösen odafordult az alkalmazotthoz, és magyarázni kezdte, hogy a kirakatban más ár van írva, mint az a megjelölt árutermékre. Nem tudtam mást csinálni, eltátottam a szám, mert a következő percben az eladó gyilkos pillantások közepette kitépte a ruhát barátnőm kezéből, és eldzsalt a pénztárhoz.

- Hogy a szarba csináltad ezt? - kérdeztem rá, miközben a silány anyagú göncöket nézegettük. 

- Tudod, én nem egyből másztam a kirakatba, hanem nézegettem is ruhákat. Engem azért annyira nem érdekel a téma – magyarázta. 

- Na, innen azt hiszem, mehetünk is. Nem találok egy olyan ruhát se, aminek ne lenne papírvékonyságú az anyaga. Lehet, hogy maga a minta jó, de az anyag...

- Oké, oké, megyünk! - vágott a szavamba Temari, majd karon ragadott, és a kirakathoz vonszolt. Kipislantottunk, hogy ott van-e még Ino és a pasija, de hála a jóistennek, eltakarodtak; így nyugodtan folytathattunk utunkat. 


Minden, a Plazában megtalálható boltba betévedtünk: Bershka, Pull&Bear, Cropp town, Zara, C&A, H&M, Broadway, Jeans Club, Mango, Mayo Chix, Springfield, RETRO, Tally Weijl... mindenhol jártunk.
Mire a bevásárlóközpont keleti oldalától eljutottunk a nyugatiig, egész kis listát tudtam volna írni arról, hogy miből és mégis mennyi kell nekem. Utolsónak a Dolce&Gabbana megnevezésü üzletbe mentünk be, de persze csak úgy poénból, mert miért ne? Ha nagyon ijedős lettem volna, akkor lehet, hogy menten szívrohamot kapok, amint meglátom, hogy egy viszonylag egyszerű és hétköznapi top ára 300 dollár körül mozog... Azonban csak lemondóan sóhajtottam a rengeteg márkás cucc közepette, azonban a kijárat felé útban megakadt a szemem egy gyönyörű táskán. Olyan szép volt, hogy nem tudtam megállni, odaléptem hozzá, hogy megtudjam, mégis mennyibe is kerül egy ilyen drága holmi. Ha eddig nem szédültem, akkor a kátyácskát meglátva ugrott egy óriásit a gyomrom.1200 dollár.
Temari mellém lépett, hogy ő is megtudja, azt, amit az előbb én akarta. Elfintorodott, mard megbökte a könyököm, és a kijárat felé intett.
Az eladók igazából nem nagyon figyeltek ránk, az se nagyon mozgatta meg őket, hogy lelépünk, szóval pletyiztek tovább úgy, ahogy a belépsünkkor tették.

- Áh – ütögettem a fejem az öklömmel. - Nem kellett volna bemennünk abba az üzletbe, most már amiatt a táska miatt fogok éjjelente virrasztani. 

- Figyelj, lehet, hogy szép és jól is néz ki, de szerintem közel sem ér annyit, amennyit kérnek érte. Csak azért annyi, mert egy világhírű márka logója van rajta... - próbált barátnőm nyugtatgatni, kevés sikerrel. 

- Oké, én ezt aláírom, de akkor is olyan szép volt... - nyafogtam tovább. Az elmémben azonban még vagy ezerszer felrémlett a képe annak a gyönyörű táskának, amit legszívesebben a pénztáros elé váágtam volna 'megveszem' felkiáltással. Mégis kisétáltam, s arcomra erőltetett mosoly kíséretében feltettem egy számomra fontos kérdést.

- Temari, kérlek, mondd el, hogy Neked mi a véleményed Sasukéról! - kértem meg barátnőmet, akit amint láttam, nem nagyon lepett meg a kérdésem. 

- Sejtettem, hogy valamikor felteszed ezt a sablonos és közhelyes kérdést – mondta, mire kis híján bevágtam a durit. Mi az, hogy sablonos és közhelyes? Tény, hogy minden lány ezt kérdezi a barátnőjétől, de ha tényleg érdekel a véleménye, akkor rákérdezek.

- Ne sejtegessél, hanem inkább mondd, hogy mit gondolsz róla, mint fiúról?! - utasítottam, azzal ő engedelmesen bele is fogott az elemzésbe.

- Húha, ezzel feladtad a leckét, mivel nem ismerem igazán. A mai és a tegnapi nap után azt tudom mondani, hogy nem tűnik rossz srácnak, bár Veled igazán érdekesen viselkedik, de a többiekkel meg egyáltalán nem közösködik, szóval ezt veheted...

- Minek? Nagylelkűségnek? Hogy mások fejére tojik, engem viszont a földbe döngöl? Meg kéne köszönnöm, hogy van olyan édes és ilyen módon kivételez velem? - vágtam a szavába úgy, mint egy idétlen kisgyerek. Azonban Temari szemmel láthatólag nem értékelte a reakciómat, ugyanis összevonta a szemöldökét és hidegen így válaszolt:

- Megengednéd talán, hogy befejezzem? 

Lesütöttem a szememet, s jóváhagyólag bólintottam.

- Szóval szerintem rendes gyerek, csak kicsit el van szállva magától, de nem hibáztatom... Jól is néz ki, gazdag is, biztosan nem hülye, szóval mire ne vágna így fel? 

- Pfff... Jézus, de ez nem magyarázat arra, hogy ilyen gyökér legyen velem. Szóval a táska, na, azzal azért tényleg túllőtt a célon!

- De várj, az úton mondtad, hogy kihúzott a slamasztikából a bátyja előtt, nem? Akkor csak nem lehet akkora szemét veled, ha nem hagyta, hogy az az Ita-valaki szépen elmondjon mindenféle ribancnak...

- Jaj, Temari, igazad van! - nyögtem, miközben meghúzkodtam a táskám pántját. - Ha tudnád, milyen lenyűgöző teste van, és hogy milyen szexi volt, mikor lefogta az ajtót... Isteneeeem, tereljünk, mert a végén belehabarodom ebbe a szemétbe!