Szóval Sasuke közbelépése végett nem terültem el a kövön, ezen tény pedig láthatólag közömbösen érintette őt, ugyanis le se szarta a továbbiakban, hogy ott esz a fene mellette. Még mielőtt nagyobb csorba esne a becsületemen, elhúztam a belem, hogy végre olyan társaságvegyen körbe, ami lehetőség szerint értékeli a jelenlétem. 
Más kérdés, hogy a szokásos baráti gyülekezőhelyünkön, a lépcsőfordukóban csak Ino tartózkodott, akin még a szokásosnál is kevesebb textil volt. Eléggé meglepődtem, mert azt hittem, a szokásosnál csak akkor lehetne alulöltözöttebb, ha bikinibe jönne... Lényeg, hogy szerencse, hogy nőnemű a matektanát, különben lehet, hogy órai feladat gyanánt kiadná, hogy számítsuk ki Ino ruhájának a felszínét... Mondanom sem kéne, hogy nem sokjegyű szám jönne ki...
Persze tudtam, hogy az utóbbi időben fogyókúrázni kezdett, de nem kell a képünkbe nyomni az eredményt, nem? Vagy lehet, hogy nem a miénkbe akarja... 

Hogy én hogy nem gondoltam erre!
Gondolom, egy bizonyos kőgazdag, tűzpiros kocsival iskolába járó, fekete hajú, a környezetét tekintve teljesen érdektelen ifjú szívét akarja megdobogtatni ezzel a... csodás ruhakölteménnyel, amit az isten se tudja, hogyan szenvedett magára!
Mindenesetre megközelítettem a kötözött sonkát hűen utánzó lányt, aki fölényes mosoly kíséretében rám köszönt.

- Jó reggelt, Sakura! - mézesmázoskodott, én pedig sietve a válasszal hasonló negédesen válaszoltam.

- 'Reggelt, Ino! A Többiek? - vontam fel a szemöldökemet, mire ő rántott egyet a vállán, amiről ennek hatására lentebb csúszott a táska. Hopp, ha már táskánál tartunk... Az enyém, mint korábban mondtam, tönkre ment, így egy otthoni poros, randa példányt kellett elhoznom, amit reggel az ágyam melletti kanapén találtam – bizonyára anya jóvoltából. Egy pillanatra lepillantottam a tatyóra, azonban Ino is hasonlóan tett, de a mozdulat felénél megvonaglott a szája széle. 

- Mit röhögsz?

- Sakura, ez a táska fertelmes – állapította meg.

- Nem kell emlékeztetni, amúgy meg ne hidd, hogy felvenném normális körülmények között, de szatyorban úgy vélem, csak nem hozhatom! - vágtam vissza, majd végigmértem, és undok mosoly ült ki arcomra. - De ha már ott tartunk, hogy kinél mi, és kin mi van, akkor ejtsünk szót a mai összeállításodról, amit talán csak egy hetvenes kurva venne fel, de ő is csak akkor, ha be van kötve a szeme... Tudod, én a helyedben ilyen alkattal még otthonra se vennék ilyet fel, de ezt nem sértésnek, hanem tanácsnak szánom – köptem, Ino szempillája megrebbent egy pillanatra, és mintha némi kétkedést véltem volna felfedezni a szemében. 

- Ez a te véleményed, ami engem teljességgel hidegen hagy, ha pedig tudni akarod, én ez extravagáns ruhákat kedvelem, és nem vagyok olyan szürke az öltözködés terén, mint te! - replikázott, s bár kicsit mellbe vágott, úgy gondoltam, hogy a balerinacipővel, a fekete csőfarmerrel, és a sárga pólóval semmi baj sincs.

- Hát ha szerinted az én ruhámmal baj van, akkor egészen idáig tévesen ítéltelek meg... - reagáltam volna, de akkor valaki megfogta a vállam. Megfordultam és Temarival találtam szembe magam. 

- Jó reggelt! - mondta. - Csak nem veszekedtek? Még meg se kezdődött a nap, máris kaparjátok egymás szemét – itt végignézett Ino ruházatán – a másik gardróbja miatt. 

- Hello! - nyögtem, majd lefejtettem a kezét a vállamról, szembefordultam vele, és magasról tettem a hízott luvnya külsejű Inora.


*****


A sulis menzán ültünk, miután lehúztunk egy matek, egy spanyol, egy irodalom, és egy tesi órát. Mondanom sem kell, matek órán a tanár Ino kedvéért sokadjára is felolvasta a házirend 'Helyes öltözködés' című pontját, majd szépen elküldte az igazgatóhoz, amiért feszegette az iskolai szabályokat, és a tanárok idegeit. Elégtétellel néztem, ahogy visszaérkezte után felszólította az osztályfőnök, hogy vegye át a tesi cuccát, mert nem fog így flangálni egy csomó hormontúltengéses kamasz között.
Habár Temari nem véleményezte barátnőnk külsejét, összevigyorogtunk az ítélet kihirdetése után. Ten Ten és Hinata semleges pofával vették tudomásul, hogy Ino egész nap feszülős fekete gatyát, és minimális izzadságszagot árasztó fehér pólót fog viselni...
A nagy somolygás közepette Sasukéra néztem, hogy ő miként vélekedik a történtekről, de teljes érdektelenséget tükrözött az arca, s bár elég sokszor odatévedt a pillantásom, maximum egy gyatra mosoly villant át az arcán. Na, azért őt ismerve ez se semmi!

Lényeg, hogy a menzán ültünk, és éppen egy kis olcsó, szar kávén nyammogtunk Temarival, mikor eszembe jutott valami.

- Szabad a délutánod, ugye? - néztem rá esdeklő szemekkel.

- Attól függ, mi miatt akarod, hogy az legyen – válaszolta diplomatikusan, majd messze eltolta magától a CoffeeStar nevezetű menzaterméket, és ezt mondta. - Hogy Star nem, az hót ziher, de ezek után még a Coffee-t is megkérdőjelezem.

- A semminél jobb, így nem alszom be a történelem órán – válaszoltam, ő pedig csak bólintott egyet, ezzel jelezve, hogy van abban valami, amit mondtam. - Szóval el kéne velem jönnöd a Plazába, hogy vegyek valami kínai táskát ahelyett, amit Sasuke szétbarmolt – mondta, de a Sasuke szónál beugrott a zuhanyzós eset, és éreztem, hogy az arcomat egyből elönti a pír. 

- A Plazába? És mégis melyik boltba szándékoznál bemenni? Vagy nem is... Azt mondd, mennyit szánsz rá, vagy mennyi pént van nálad?!

- Jókat kérdezel... Amúgy van nálam egy kis aprópénz, de nem hinném, hogy tizenkét dolcsiból bármi kitartó vásárolható lenne – dőltem az asztalra.

- Kizártnak tartom, hogy a Plaza egyik botjában találsz olyan tatyót, ami ne haladná meg a százat – szembesített a szomorú igazsággal a barátnőm.

- Nem baj, akkor ma csak nézzünk, max. anyáéktól kunyerálok egy kis lóvét, és akkor holnap megvehetjük – sóhajtottam.

- Amúgy nem gondolod, hogy be kéne hajtanod ezen a gyereken a táskád árát? - érdeklődött, mire megint felrémlett az izmos test, ahogy peregnek le róla a vízcseppek. Éppen magamhoz húztam a kezem, mikor éreztem, hogy hirtelen melegség járja át a testem, és furcsamód az ágyékom...

Letekintettem magamra, és megláttam, hogy az olcsó minőségű kávé a fekete gatyámon üdül, aha, szóval ezért volt ilyen fura érzésem. 

- Jaj, Sakura, ez kábé olyan volt, mint egy ovis... Oda kéne figyelned arra, amit csinálsz! - pirított rám barátnőm. 

- Gggrrr... - nyöszörögtem -, Temari, kérlek adj egy szalvétát, hátha fel tudom valahogy itatni a nadrágomról, a pólom hál'istennek nem lett nagyon olyan, és egy kicsi a földre is jutott, szóval... egészem jól kijöttem ebből.

- Aha, ne magyarázz, inkább törölgess, különben kaphatod te is fel a tesi cuccot! - mosolygott, miközben arra utalgatott, hogy kávéfoltos gatyám lecserélésének terhe mellett még ugyanolyan cuccban kell feszítenem, mint Inonak.

Csak még öt percig töröltem, mire úgy-ahogy elfogadható állapotba került a farmerem, és fel mertem állni. Temari megmosolyogta, majd tekintetével előbb a padlóra csöpögő, majd a pohárból kifolyó kávéra intett.

- Sipirc! - haraptam be cinkos mosolyra húzódó ajkaimat, miközben megragadtam Temari méregzöld pólójának sarkát, és annál fogva vontatni kezdtema menza kijáratának irányába.
Messziről még visszanéztem az asztalra, amiről kis patakban csorgott a kávé, és kábé úgy nézett ki, mintha kávébomba robbant volna rajta...
Kiérve nagy levegőt vettem, és ártatlan pofával így szóltam:

- Hát, asszem, ezért utálnak úgy a konyhások... 

- Nyugi, nem mind, csak az, aki napi rendszerességgel takarít utánad! - nyugtatott meg vigyorogva Temari.

- Na, gyerünk órára, mert ha itt tökölünk, elkésünk – indítványoztam, habár láttam, hogy páran még a folyosókon lebzselnek, a tanterem felé vettem az irányt, barátnőmmel a sarkomban.

A töri óra a szokásos unalmas percekkel nyitott, és számomra nem volt menekvés az álom elől, hiába a három deci kávé... Már éppen hajtottam volna le a fejemet a padra, mikor a tanár kibökte, hogy felelte ma a múltórai anyagból, ami ugyebár... amiről ugyebár fingom sincs.

- Jól van, most új módszerrel fogjuk kiválasztani a felelőket... Mégpedig úgy, hogy meghatározom, hogy bal vagy jobb oldali ember felel, és utána kinyitom a naplót. Akinek az oldalát választottam, és akinél kihajtottam, az felel. Mint tudjuk, a téma a középkor technikai forradalma.

Ekkor szépen, csendesen, lassan lekattant, hogy egy grammot nem tanultam történelemből, mert ugyebár Itachi nyelve a garatomban volt... Összehúztam magamat, és kinyitottam a könyvet, hogy legalább a képek alapján tudjak valamit, de az is lehet, hogy csak azt reméltem, hogy a lap felkavarja az emlékeimet, és eszembe jut valami erről a forradalomról. Eközben a tanár diadalittas mosoly kíséretében összecsapta a napjót, majd találomra kitárta, de lehervadt a msoly az arcáról, mert olyan oldalon nyitotta ki, ahol senki se volt. Alig láthatóan megvonta a vállát, majd nagy elánnal nekikészült, azonban most nem tűnt el a vigyor az arcáról. Felnézett ránk, és így szólt:

- Haruno kisasszony, itt a remek lehetség, hogy kijavítsa azt a csúnyácska kettesét, ami belerondít abba a szép négyessorozatba! - somolygott, majd maga mellé mutatott. Azt kell mondjam, hogy még a szar is vigyázzban állt bennem, szóval karótnyelt stílusban kivánszorogtam hozzá, és szembenéztem a többiekkel. Gyors, segélykérő pillantást vetettem Temarira, aki egyből fellapozta a könyvet a pad alatt, és olyan ritka alkalmakkor, mikor a tanár elfordította a fejét, tátogott valamit, amit alig értettem.

- Kezdheti – intett a tanerő, mire elhaló hangon megköszörültem a torkom. Egy pillanatra körülnéztem, és megpillantottam Ino büszke pofáját, és egyből elkezdetett viszketni a tenyerem. 

- Szóval a középkorban... szükség volt az új találmányokra, azonban a feltaláláshoz tőke, pénz és szakmunkaerő kellett – kezdtem el hablatyolni azt, amit jónak gondoltam. - Ipari forradalom alatt az átfogó társadalmi, gazdasági, technológiai változásokat értjük, melyek az 1760-as évek, és az 1850-es évek között előbb Nagy-Britanniában, majd Európa és Észek-Amerika régióiban zajlottak le – ezeket és még hasonló ilyeneket daráltam le, mert ilyenekre emlékeztem, de végül a felelet így is max hat percig tartott. Akkor elhallgattam, és vártam, hogy essen le a tanárnak, hogy befejeztem.

- Nos, Sakura... Nagyon érdekfeszítő volt az előadás, de lényegében végig csak egy dolgot boncolgattál, és sok dolgot kihagytál. Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy nem sikerült kijavítani azt a csúnya jegyet! Hármas – magyarázta, s utána kiejtette annak a jegynek a nevét, amit mindenképp elakartam érni, vagyis azt akartam, hogy vagy az, vagy annál jobb jegyet kapjak.
Faarccal bevéstem az ellenőrzőmbe a jegyet, míg a tanár a naplóba dokumentálta az ipari forradalmas beszámolóm eredményét. Temari szánakozva rám nézett, de arckifejezését még az átellenes padsorban is megláttam. Felmutattam hüvelykujjam, hogy jelezzem, semmi baj, csak túlélem valahogy. 


*****


Az utolsó óra végét jelző csengő is felhangzott fél háromkor, így berámoltam abba a szar táskába, és minél hamarabb elhagytam a rajz óra helyszínét. Nem voltam dühös a töri órán történetekre, nem szokásom kiakadni a jegyeimen, főleg, hogy most nem is saját magam hibájából feleltem közepesre... Egyszerűen menni akartam, hogy végre valamivel elvonatkoztathassak attól, hogy Ino mai napi szereplése valószínűleg végleges a barátságunkra nézve. Sajnáltam, mert bizonyos dolgok miatt Ino néha jobb volt, mint mondjuk Ten Ten vagy Hinata... Azt nem mondom, hogy Temarinál is, mivel Temari mindannyiuk közül a legeslegjobb barátnőm, aki mellett nem kell tartózkodnom egyik témától sem. Akivel beszélhetek pasikról, ruhákról, szülőkről, libákról, tanulásról, lelki gondokról, sportról... egyszóval: mindenről. Ő egyszemélyben kielégítette a legjobb barátnő fogalmát, akire tényleg mindenben lehet számítani. Most is mehetnék egyedül plázázni, ha ő nem lenne...

- Mi van, hármaska? - ért mellém, mire én a megszólításért bordán könyököltem.

- Nem vagyok hármaska, képzeld, ez is ugyanannak a személynek és a családjának a hibája, aki elcseszte a táskám! - replikáztam, majd kinyújtottam rá a nyelvem.

- Aha. Miért, milyen bokros teendőd végett nem tudtál tanulni? - kérdezte, s ekkor eszembe jutott, hogy még be se számoltam neki a múlt estéről.

- Ja, igen, még nem mondtam neked semmit a tegnapi napról, ugye? - tudakoltam, ő pedig biccentett egyet. - Akkor figyelj! Tegnap kiderült, hogy Sasuke szülei meghívtak minket egy szomszédüdvözlő bulira, és anyáék elrángattak engem is a bulira – közben mondanom sem kell, hogy elindultunk a Plaza felé. - Na, és ott kiderült, hogy Sasukénak van egy tesója, aki dettó olyan, mint ő, csak idősebb... Tökre rám mászott a srác, de legalább így van arra esélyem, hogy ez az őrületbe kergeti a srácot... Érted?

- Hát te nem vagy ép! - vigyorogta Temari.

- Neked ennyi idő kellett arra, hogy ezt észrevedd? - érdeklődtem, mire jól seggen csapott a saját táskájával. 

Üdítő lesz ez a mai shopping!