Éppen javában Itachival bájologtam, mikor tekintetem az ajtóra tévedt. A szívem ott helyben kihagyott egy ütemet. Az ajtóban egy Convers tornacipős, gyárilag szaggatott farmeres, Adidas pólós srác állt, akinek haja szakasztott olyan volt, mintha most lépett volna ki a zuhany alól. Keze zsebre volt dugva, és nem nagyon zavartatta magát, hogy ez egy viszonylag puccos buli, lezser mozdulattal magához intette a "háziszolgát", kinek miután a fiú - akinek személyében felismertem Sasuke-t – nekünk háttal valamit mondott, gyors léptekkel eltűnt. 
Eközben Sasuke ruganyos léptekkel elindult felénk... Hirtelen fájóan hidegnek éreztem a kezemben tartott poharat, a torkom pedig egy pillanat alatt csontszárazzá vált. Vajon mi a rákot akar? Nem látja, hogy most éppen a bátyjával flörtölök? Húzzon a búsba, vagyis neeem is... 

Mikor – számomra – megfelelő távolságra került, visszafordultam Itachihoz, és megmarkolva az öltönyét, magamhoz rántottam és egy szenvedélyes csókot nyomtam a szájára. Azonban a srác várakozásommal ellentétben átölelte a derekamat, és visszacsókolt. Hogy a ménkű csapjon belé, ezzel elront mindent... 

Miközben nyelve az enyémet simogatta, ökölbe szorítottam a kezem, hogy ne vágjam mégis pofon, ahogy terveztem, hanem egy padhoz rángassam, hogy ott folytassuk a magánszámunkat. Végül Itachi húzódott el – szeme ragyogott, ajka kissé csillogott a gyér fényben, keze pedig továbbra is a derekamat fogta körül. Miközben pólójánál magammal húztam a legközelebbi padhoz, ránéztem Sasukéra, aki ugyanolyan hanyag mozdulattal az egyik asztalhoz lépett és valami kis szendvicsszerűséget vett le róla. Arcát csak egy pillanatra vehettem szemügyre, de nyugtalanság, csalódottság, vagy akár érdeklődés egy halvány szikráját se fedeztem fel rajta. Sőt kifejezetten undok félmosoly csücsült íves ajkai szegletében. 

Hogy rohadnál meg! Le kell tepernem a bátyád ahhoz, hogy egy szemernyi érdeklődést tanúsíts irányunkba? 
Töprengésemből egy, a testemet simogató kéz térített vissza. Gazdája kajánul vigyorgott rám, ebből a mosolyból pedig rájöttem, hogy az előbbi jelenetetet nagyon is pozitívan élte meg, sőt talán itt helyben képes a segítségemmel felhívni Sasuke figyelmét. Számba vettem, mit veszíthetek azzal, ha szépen engedek Itachinak, de végül rá kellett jöjjek, hogy nincs abban semmi rossz, ha egy kicsit elszórakozok a tesóval...
Lehet, hogy ezzel egy ócska ribancnak tűnök, de minden könyvben, filmben így próbálja a hősnő féltékennyé tenni szíve választottját. Ez a mondat néhol kicsit sántít, példának okáért én nem a szerelmemet próbálom így visszahódítani, és nem is vagyok semmilyen hősnő... Mindegy, lényeg, hogy nemcsak hősnő, hanem lotyó sem vagyok, ez egy egyszerű megtorló-hadművelet.

Óvatosan kóstolgatta Itachi ajkait, aki láthatóan komolyan gondolta, azt, amit én nem. Ujjait beletúrta a hajamba, cseppet sem bánva, hogy tönkre teszi, vagy összeborzolja a tincseket. Néha, mikor a nyakszirtemet vagy a kulcscsontomat csókogatta, szemügyre vettem a kertben tartózkodókat, akik között már nem is láttam Sasukét. Azt viszont láttam, vagyis észleltem, hogy senki sem zavartatta magát, sőt észre sem vették, hogy mi Itachival rég eltűntünk, és éppen egy távolra eső padon faljuk egymás ajkait. 
Váratlanul elhúzódtam az engem csókolgató sráctól, és kimelegedve, kócos hajjal felálltam, majd így szóltam az értetlenül pislogó, sármos Itachihoz:

- Bocsáss meg, csak egy pillanat, rendbe szedem magam – mondtam, s már fordultam is meg, hogy nehogy úgy döntsön, hogy elkísér. Tény, hogy a társosága egy szempontból szükséges lett volna: megmutatta volna, hol a vécé, de végül úgy döntöttem, hogy megkeresem én magam – egyedül. Kissé ingatag lábakon, de elindultam az ajtó irányába, azonban egy bokorból szolgálatkészen előugrott az inas.

- Kisasszony, szabad megtudnom, mit óhajt? Miben segíthetek? - érdeklődött, mire én előbb lefigymálóan ránéztem, majd negédes mosolya kíséretében megválaszoltam a feltett kérdést.

- Azt szeretném megtudni, hol találom a vécét – mondtam.

- Amennyiben megengedi, megmutatom – válaszolta, mire én csak bólintottam, amiből rájött, hogy kézséggel elfogadom a segítségét.

A ház méretéhez képest eléggé ki volt használva a belsőtér, s bár egyenlőre nem volt olyannyira puccos belül, arra számítottam, hogy hamarosan lakberendezők és építészek garmadája veszi birtokba az egész telket. Az inas megköszörülte a torkát, s rámutatott egy fehér ajtóra, ami mögött – remélhetőleg – egy csodás fürdőszoba lapult.

- Köszönöm – préseltem ki a fogaim közül, mire az meghajolt, és elsasszézott. Végre.

Megigazítottam a ruhám, a hajam, az elkenődött sminket pedig próbáltam egy kis vízzel eltávolítani. Több-kevesebb sikerrel. Sőt, ha már itt voltam, kihasználtam a vécé nyújtotta lehetőségeket, majd a mosdókagylóhoz léptem, és némi szappannal megmostam a kezem. Mikor végeztem, kinyitottam az ajtót, s kiléptem a széles előszobába. Beharaptam az ajkamat, s körülsandítottam, hogy van-e valaki bent, aztán elindultam feltérképezni a házat, vagyis ilyen címszó alatt megkeresni Sasuke szobáját. Puhán léptem, azaz próbáltam, mert féltem, valaki meghallja, és utána az a bizonyos valaki nyomatékosan a tudtomra adja, hogy nem illik mások házában ólálkodni.

Hajam összefogtam, csavartam egyet rajta, s hátam mögé tettem, hogy még véletlenül se zavarjon a keresésben. A lélegzetemet is visszafojtottam, így lestem be minden egyes ajtón, feltérképeztem a szobákat, amik többnyire nem olyanok voltak, mint egy tizenévesé, így folytattam a kutatást. Találtam mosókonyhát, konyhát, egy viszonylag nagy nappalit, és egy franciaágyas hálószobát, aminek elrendezéséből és tisztaságából arra következtettem, hogy ez a szülőké lehet. Ezután elértem egy nagy szobába, aminek ajtaja éppenhogy nem volt becsukva, belülről meg vízcsobogás hallatszódott. Halkan belöktem az ajtót, s besettenkedtem, így premier plánból láthattam egy rendetlen franciaágyat, amire az ágytakaró is olyan rendetlenül volt ráterítve, hogy biztosra vettem, hogy valamelyik fiúé. A csobogásból tudni lehetett, hogy valaki a fürdőszobában van, és arra tippeltem, hogyha Itachi lenne, akkor találkoznom kellett volna vele, szóval minden bizonnyal Sasuke Uchiha éppen Axe vagy valami hasonló férfimárkás tusfürdővel mossa le magáról a napi mocskot...
Óvatosan közelebb léptem ahhoz az ajtóhoz, amely felől a csobogást hallottam, s így tovább. Bíztam benne, hogy a víz közvetlen közeli hangja elnyomja a nyíló ajtóét, így bizonytalanul lenyomtam a kilincset, s óvatosan résnyire nyitottam. Ám ez a kis rés is elég volt ahhoz, hogy egy pillantást vessek Sasuke meztelen testére, ami – nem tudok mást mondani – tökéletes volt. Az arcát eddig is kifogástalannak találtam, de mikor a pillantásom egyre lentebb tévedt, megbizonyosodtam róla, hogy egyik testrészébe sem tudok belekötni...
Karja izmos volt, a hasa kockás – de egyik sem túlzottan, hanem pont elég edzett volt -, a... szóval a vádlija a gyanítom, focitól vékony volt, de erősnek tűnt. Áh, lényegtelen... Minden porcikája tizenegy pontos volt egy tizes skálán.
Ahogy megint végigjárattam tekintetemet a hibátlan férfitesten, lábamból minden erő kiszállt, a szívem kétszeres erőre kapcsolt, s rájöttem, hogy nem tudom, hányadán állok a zuhanyzó sráccal.
Azonban még mielőtt szétfolytam volna a padlón, összekapartam magam, és elmentem, hogy elterüljek a franciaágyon... Belefeküdtem, majd magamhoz húztam a párnát, aminek Sasuke-illata volt, bár a márkát nem tudtam belőni, szinte elbódított az illata. Istenbizony, mintha fejbevágtak volna... Mikor kiélvezkedtem magamat, leszálltam a kényelmes ágyról, és alaposabban körülnéztem a szobában. 
Sok helyen ruhák voltak elszórva, és volt egy szekrény, ami tele volt farmerrel, pólóval, de volt pár ing is, ami érintetlenül lógott a vállfán. Szórakozottan behajoltam a szekrénybe, hogy közelebbről is lássam, milyen a ruhatára ennek a modelltestű félistennek, akire minden külsősége ellenére is mérges voltam. Már éppen kihajoltam... volna...

- Te meg mi csinálsz itt? - hallottam a hangot magam mögül, mire ledermedtem, és az addig mosolyra görbülő számról leolvadt az a vigyorféleség. Nyelvemet szívva egyenesedtem fel, s legundokabb tekintetemmel próbáltam a fiúra nézni, ami mondjuk meg őszintén, nem nagyon sikerült. 

- A vécébe indultam... - kezdtem, de szemét módom belevágott a magyarázatomba, amit akár meg is köszönhettem volna neki, ugyanis azt csak nem mondhattam volna neki, hogy a szobájába indultam, hogy terepszemlét tartsak.

- ...ennél jobb magyarázatot is kitalálhattál volna, miközben engem stíröltél zuhanyzás közben – vágott vissza, mire én elpirultam, neki pedig szemmel láthatólag - egy elfojtott mosolytól – megvonaglott a szája széle. 

- Téged? Egy nagy szart... - válaszoltam. - Ne akard már se magadnak, se senkinek bemesélni, hogy akár egy ember is azért kerül a szobádba, hogy a te satnya kis testedet bámulja... - vicsorogtam, mire egy szexi vigyor terült el azon az elképesztően helyes pofikáján, amibe legszívesebben beleléptem volna. 

- Az arcodon látszik, hogy ezt te sem gondolod komolyan.

- Már hogyne gondolnám komolyan! - kiáltottam, de ő csak hanyagul rádőlt az ajtóra, elzárva menekülésem egyetlen útvonálat – ha az ablakot nem vesszük számításba... - Mégis miből gondolod, hogy nem így vélem?

- Abból, hogy mikor megláttál, elpirultál – ebben teljességgel igaza volt, ugyanis egyetlen, a dereka köré csavart törölköző fedte azt a kifogástalan testét, így mikor megláttam, egyből elöntötte arcomat a pír. 

- Arra nem gondoltál, hogy egyszerűen azért pirultam el, mert hiányos öltözékben vagy alig két méterre tőlem? - tudakoltam meg.

- Szánalmasan gyengén hazudsz, ahogy a taktikáid is elég kezdetlegesek...

- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldökömet.

- Valahogy éppen a felbukkanásom pillanatában csókoltad meg a bátyámat – válaszolta, én meg egyenesen félrenyeltem a nyálamat.

- Tudod, mit? Leléptem. Nem hallgatom a sértegetéseidet – mondtam, közben pedig elindultam az ajtó, s vele együtt Sasuke irányába. 

- A távozással van egy kis gond – mosolygott, majd hüvelykujjával az ajtóra bökött, aminek nekidőlt.

- Igen? - kérdeztem, majd felemeltem a lábam, hogy egy kecses mozdulattal tökön térdeljem, de elkapta a lábam. Pár percig egymás szemébe néztünk, majd megtoltam, ő meg szexin vigyorogva elmozdult az útból. Távozóban még bemutattam neki egyet, de miután becsapódott az ajtó, az én számra is mosoly húzódott.