Sasuke kezdeti lendületét hamar átvette újra a depresszió. Igyekezett kitakarítani és megmenteni, ami megmenthető, de végül úgy tűnt, szinte mindent ki kell majd cserélni a szobájában. Szerette ezt a szobát, úgy ahogy volt, ezért gyűlölködve gondolt Temarira, aki tönkretett benne bútort, embert, emlékeket. A lánnyal való kapcsolata - így visszatekintve -inkább volt pusztító hatással személyiségére, minthogy pozitív tapasztalatokkal gazdagodott volna a szerelemről, pedig korábban milyen boldognak hitte magát. Ostoba fejjel úgy érezte, hogy a beteljesült vágyak jelentik számára a legnagyobb örömöt. Túl későn döbbent rá, hogy az igazi szeretet, az igazi szerelem teljesen más. Akkor értette ezt meg, amikor már elveszítette a számára legfontosabb emberek bizalmát, és esélyt se látott arra, hogy ezt valahogyan helyrehozza.

Valahova menekülnie kellett, mert élete romjai között szinte fulladozott. Végül egy kissé bohókás, de jószívű ember jutott az eszébe, aki most ugyanolyan magányos lehetett, mint ő, mégis mindig lehet rá számítani a bajban. 



Te jó ég!

Sasuke megbotránkozva piszkálta a műfenyő ágairól lelógó csiricsáré papírdíszeket. 

- Nem túl öreg már ehhez, Kakashi? Még az óvodások is sokkal különbet készítenek - jegyezte meg fitymálóan.
- A kollégák olyan lelkesen készülődtek az ünnepekre, ezért úgy éreztem, nekem is kéne valami hasznosat csinálni. Tudod, ez az első karácsony, amit egyedül töltök, és próbáltam önsajnálat helyett normálisan átvészelni - felelte a nyomozó nekikeseredve. 
- Látom, nem nagyon sikerült. Iszonyú gazdag lesz, ha visszaváltja ezt a rengeteg piásüveget.
- Kicsit nehezebb egyedül, mint hittem - szabadkozott a másik szégyenkezve.
- Talán jó hír, hogy enyhíteném a magányát néhány napra, mert tanácsra lenne szükségem, és én se akarok otthon kuksolni egyedül karácsonykor, mint egy vesztes, a családom pedig inkább kerülném, míg helyre nem hozom a dolgokat.


Válaszul csak egy beleegyező bólintást kapott, aztán gyorsan ráhangolódott a házigazda különös ünneplési szokásaira. Egy óra se telt belé, máris akadozó nyelvvel mesélte Kakashinak szíve bánatát, miközben iszonyatosan igyekezett, hogy a csúf tobozangyalkának a fejére ragassza a haját, ne valami más testrészére, pedig az a huncut mindig kiugrott a kezei közül, mintha menekülni akart volna. A fiú végül megelégelte a dolgot. Mikor ismét a földön kötött ki a szökős Gábriel, dühösen félrerúgta: - Akkor kopasz maradsz, te hülye! - veszekedett vele. Persze utána azon nyomban lehajolt érte, mert a lelkiismerete nem hagyta, hogy ilyen komiszul bánjon vele éppen karácsony tisztességére. Így is olyan ronda volt szegényke, hajjal legalább mutatna valamit - mentegette magában gyengeségét, amiért még ezt az ostoba babát se tudta cserben hagyni.
- Várj, segítek! - mondta Kakashi. 

Háromszor mellényúlt, mire sikerült pontosan becélozni és elvenni a ficánkoló díszt ivócimborája kezéből, de végül összejött a művelet. Sasuke még a nyelvét is kidugta, annyira koncentrált, hogy sikerüljön a gusztustalan rókavörös fonalgubancot megint az angyalka fejére biggyeszteni. 

- Ezzz azzz! - vidámodott meg. Gondolta, most biztosra megy, és olyan sok ragasztót nyomott az apró kobakra, hogy a napsugár is hozzáragadt volna, ha épp nem éjszaka van.

Reggel bezzeg többször kinyitotta-behunyta a szemét, mert nem akarta elhinni, amit elsőre és sajnos többedjére is látott. Közvetlen vele szembe szuszogott Hatake Kakashi köztiszteletben álló rendőrnyomozó, gyakorlatilag teljes testtel hozzápréselődve a szűk kanapén.

Mi a jó büdös francokat művelhettek az éjszaka? És miért aludtak együtt?

Legalább ruha volt rajtuk.

Megindult, hogy azonnal lazítson a túl szorosra kötött barátságon, de legnagyobb döbbenetére has tájékon sehogyan se tudott szabadulni a nyomozótól. Mint utóbb kiderült, a csuparagacs angyal tapasztotta őket össze makacsul, és hiába rángatta, hiába erőlködött, az a gonosz nem engedte, hogy meneküljön a kínos szituációból.

Lassan eljutott a tudatáig, hogy egyébként nem véletlenül ébredt fel, hanem valaki kitartóan dörömbölt az ajtón, csak eleinte azt hitte, ez a kiborító lárma is a másnaposság kellemetlen hozadéka, aztán felfigyelt az ismerős hangra.

Ez Sakura! - dobbant nagyot a szíve.

Muszáj ajtót nyitni! Minden erejével rázni kezdte a kába rendőrt, aki kicsit magához térve kótyagosan bámult vissza rá néhány pillanatig, majd némi méltatlankodó morgás után azonnal visszaaludt.

- Ezt nem hiszem el! - szentségelt Sasuke. Hirtelen pánikba esett, mert abbamaradt a kopogás, emiatt az adrenalin olyan erővel ruházta fel, hogy a Terminátor lepkefing kategóriás akcióhős se lehetett volna mellette. Egyszerűen magához ölelte totál kiütött alvótársát, és elcipelte magával az ajtóig, pedig normális esetben valószínűleg megemelni se nagyon tudta volna. 

Miközben bal-jobb, bal-jobb vezényszóval rugdosta maga előtt Kakashi élettelenül himbálózó lábait, erősen imádkozott, hogy a lányt még az ajtó előtt találja. Végül elérte a célját, nagy lendülettel kicsapta a szebb napokat is látott nyílászárót, majd reménykedve kinézett rajta.

- Ez aztán a meglepetés! Minden lakásból te bukkansz elő? - csattant fel Gaara döbbent hangja, ahogy szemrevételezték egymást. - Úgy tűnik, gyorsan vigasztalódsz! - tette még hozzá némi iróniával fűszerezve a színészfiú. 

Egyébként ha a két kigúvadt szempár mesélni tudott volna, Sasuke ott helyben elsüllyed a szégyentől, olyan fura dolgok jártak a látvány miatt Gaara és Sakura fejében. 

De Sasuke nem látott bele szerencsére a másik kettő fejébe.

- Bejöttök? - kérdezte reménykedve.

Sakura ösztönösen nyúlt Gaara kezéért, miközben követte férjét a lakásba, aki most is kitartóan cipelte magával mindenfelé az ájult Kakashit. A rózsaszín egyszerűen nem mert rákérdezni, miért csinálja ezt, mert félt megtudni az igazat, míg vele ellentétben Gaara kimondottan élvezte ezt a különös helyzetet.

- Jó kis buli lehetett itt az este - füttyentette elismerően, mikor benn is körbenézett, ugyanis volt már szerencséje néhány vadabb partihoz, de ilyen vicces káoszt még sose látott.
- Csak iszogattunk, és gyártottunk néhány díszt a fára - magyarázkodott Sasuke zavartan, aztán elsápadt, ahogy követte a vendégek csodálkozó tekintetét.

A kis fenyő kezdetben se mutatott túl jól, de most a feltuningolt tésztaszűrőtől a hajkeféig, a zacskós levestől a használt zokniig mindenféle dolog lógott rajta. Persze az összes használati tárgy ünnepi díszbe volt öltöztetve, vagy kicsit át lett alakítva az alkalomhoz illően. 

- Olyan kopár volt szegény - jegyezte meg Sasuke ártatlanul, és inkább próbálta terelni a témát. - Kértek valamit inni?
- Ugyan mit? Szerintem nem maradt semmi, ha már szerencsétlen növény alól is felhörpöltétek a vizet - mutatott Gaara az üres üvegvázára, ami mellett szomorúan fonnyadozott a fagyöngyág.
- Hát, ööö...
- Inkább menjünk! Majd máskor meglátogatjuk Kakashit, most nem olyan fontos - nézett Sakura kérlelően Gaarára, mert nem volt felkészülve arra, hogy ilyen hamar viszontlátja Sasukét. 
- Ne menjetek! - ragadta meg a férje azonnal a kezét, ami azt eredményezte, hogy elengedte Kakashit, aki ólomsúlyú bábuként hátrafelé hanyatlott, és rántotta magával a másikat is. 
- Megtudhatom, miért vagytok összeragadva? - kérdezte Gaara, ahogy próbálta szétválasztani őket a földön, persze közben iszonyúan röhögött amiatt, hogy Sasuke mennyire szenved, mert sehogy se tudott Kakashitól szabadulni, csak tehetetlenül hempergett a rendőrön.
- Sajnos, nem emlékszem - felelte ingerülten a kárvallott, aztán gondolt egyet, és megpróbált kibújni a ruhájából, hátha úgy legalább fel tud állni. 

Mikor némi segítséggel lehámozta magáról a pulcsit és az inget, aztán ott állt csupasz felsőtesttel teljesen megszégyenülve a többiek előtt, legszívesebben elsüllyedt volna, mert ezzel a jelenettel csak tovább rontott a helyzetén, legalábbis Sakura tekintetéből azt olvasta ki, hogy a lány legszívesebben menekülne innen, minél messzebb tőle.

- Látom, amerre jársz, ott felfordulást okozol - törte meg a kínos pillanatot Gaara. Már nem nevetett. Sakura sebzett pillantása elvette a jókedvét, ugyanis nem gondolta volna, hogy így fáj a lánynak viszontlátni a férjét, aki inkább tűnt szerencsétlennek, mint elvetemült szoknyabolondnak. Lehet, hogy csak félreértik egymást?
- Kérlek, ne menjetek el! - ismételte Sasuke újra. Semmi meggyőző indok nem jutott eszébe, de az esdeklés a hangjában nem hagyott más választást a másik kettőnek. Persze, hogy maradtak.
- Tegyük fel a rendőrt az ágyra - lépett az ájulthoz Gaara nagyot sóhajtva, aztán mikor lefektették az édesdeden szunyókáló Kakashit, elkezdte szedegetni a szanaszét heverő üres üvegeket. - Te meg levághatnád a férjed hajából a papírgalacsinokat - szólt oda Sakurának, hogy ne csak bámulják egymást zavartan. 

Ez se könnyítette meg a helyzetet. Sakura idegesen méregette Sasukét, semmi kedve nem volt a közelébe menni, mert így is túlságosan nagy hatással volt rá. Igyekezett arra gondolni, a fiú milyen gyalázatos módon bánt vele, de sehogy nem tudta úgy utálni, ahogy megérdemelte volna. Mindig eszébe jutott a gyengéd érintésének emléke, mikor felégett bőrét ápolta, vagy az aggódás, ahogy néha figyelt rá, beszélt vele. Voltak persze rosszabb pillanatok is, de az élete egyik legboldogabb időszakát tagadhatatlanul Sasukénak köszönhette, mert általa került rendes otthonba, normális családba.

- Gyere, rendbe teszlek - szánta el magát. - Merre van a fürdőszoba?

Újabb kínos percek után - mert Sasuke végignyitogatott minden helyiséget, mire meglelte a fürdőt - elvonultak egy olló társaságában.

Más körülmények között iszonyatosan kacagtak volna az egészen, mert a sötét tincsek leginkább úgy festettek, mint egy pazarul díszített szarkafészek. A tésztaszűrőre, zoknira ragasztgatott színes papírcsillagokból Sasuke és Kakashi hajába is bőven jutott. Ezen felül virított még a furcsa hajkompozícióban vörös színű fonal és fehér vattacsomó, meg néhány csillogós gyöngy is. 

- Elég sokat le kell vágnom, hogy ezek kijöjjenek - szabadkozott a lány zavartan, mikor az első sötét fürtöt lenyisszantotta.
- Nem baj, csak csináld! Megérdemlem, ha már ilyen hülye voltam - felelte Sasuke, és mindketten érezték, hogy ezt nem csak a hajára érti.

Engedelmesen lehunyta a szemét, a lány pedig nehéz szívvel, de belefogott. Sokkal nagyobb munka volt, mint elsőre tűnt. A fekete fürtök csak gyűltek a kövön, Sakura pedig maga se tudta miért, de egyre megrendültebben vagdosta őket. Sasuke hajának olyan puha volt a tapintása, annyira sajnálta így megkurtítani. Míg a sajátját anno tétovázás nélkül lenyírta, most könnyek gyűltek a szemébe, és egyre nehezebben fogta vissza magát, hogy ne sírjon. Azt hitte, a másik nem veszi észre kínlódását, csak akkor esett ki a kezéből meglepetten az olló, amikor meleg férfikarok fonódtak rá, hogy közelebb húzzák. 

- Ne haragudj rám! Megtudsz nekem bocsátani? - suttogta Sasuke a hajába, miközben a mellkasára vonta, Sakura pedig zavartan ölelte vissza remegő kezeivel. Nem szívesen vallotta be magának, de szüksége volt erre az ölelésre minden józanító érv ellenére is. 
- Miért kínzol, mikor neked ott van Temari? - bukott ki belőle, pedig annyira igyekezett visszafogni magát, de a vádló kérdés elárulta, mennyire fáj ez neki.
- Nincs Temari. Már nincs. Az a csók a képen valóban megtörtént, ezért joggal gyűlölhetsz, de esküszöm, más nem volt köztünk. Lehetett volna, és az is előfordult, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy komolyan meginogjak, de végül nem tettem.
- Ennyire fontos neked a szex?
- Ezt te nem értheted...
- Dehogynem! - tépte ki magát Sakura dühösen a fiú karjai közül. - Mindig, minden férfinak ez a legfontosabb, és ezt teszi tönkre az életem. Mindegyik csak ezt akarja tőlem, és te is ezt akarod, aztán ha nem kapod meg, akkor keresed másnál. Ugyan, miért akarnék egy ilyen emberhez kötve élni, megmondanád? - kérdezte az indulattól remegve. 

Elindult, hogy kimeneküljön a fürdőszobából, mert úgy érezte, a mellkasát nyomó fájdalom csak akkor szűnik meg, ha végérvényesen elfut, nem látja többet Sasukét, de nem hagyták ilyen könnyen meglépni, nem lehetett övé az utolsó szó.

- Ha hagytad volna legalább egyetlen egyszer, hogy bebizonyítsam, a szex, amit te egy undorító, bűnös dolognak tartasz, igenis lehet csodálatos, akkor megértenél. Én voltam a hülye, hogy tapintatból vártam, időt adtam neked, pedig már a nászéjszakán túl kellett volna ezen esni, és akkor lehet, hogy nem történik utána ez a sok szarság. Igen, igazad van! Valószínűleg nem foglalkozom annyit Temarival, ha otthon vár egy igazi társ, egy igazi feleség, de te úgy viselkedtél mindig, mint egy törékeny baba. Nem mertem közeledni, nem mertem próbálkozni, mert visszatartott a rémült tekinteted, az, hogy amint intimebb helyzetbe kerültünk, te lefagytál, rettegtél tőlem, pedig esküszöm, soha nem bántottalak volna. Úgy vigyáztam volna rád, annyira igyekeztem volna, hogy megváltozzon a véleményed, annyira szerettem volna hogy igazán boldog légy mellettem, elhiszed? - csuklott el a hangja, aztán inkább elfordult, mert nem akarta látni, hogyan lép ki Sakura az életéből. 


***

Csillámló kristálydíszek tükrözték vissza Sakura szomorú pillantását. Az estély, amelyet Gaara szülei a tiszteletükre rendeztek, nagyon impozáns volt, de ő szívesebben kuksolt volna egyedül a szobájában. A rajongó rokonok egymást taposták, hogy aláírásért ostromolják. Mindenki beszélgetni akart vele, állandóan a sorozatról faggatták, amit eleinte rendkívüli türelemmel tűrt, de most már kezdett besokallni.

- Attól, hogy a karácsonyfa mögé bújsz, még megtalálnak - figyelmeztette nevetve barátja. A rosszul sikerül látogatás után az Uchiha-házban, meg Kakashinál, úgy döntöttek, mégis inkább a fiú családját választják az ünnepekre. Gaara szülei kitörő örömmel fogadták, hogy mégis szakít rájuk időt híres gyermekük, ráadásul a barátnőjét is elhozza, aki szintén sztár lett Jiraiyának köszönhetően. Arról persze nem tudtak, a producer milyen egy undorító alak, és Gaara nem is sietett erről felvilágosítani őket, mert nem akarta, hogy még ennél is jobban izguljanak érte. 

- Bírj ki még néhány táncot velem, aztán szépen lelépünk - kérte kedvesen Sakurát. A lány engedelmesen belékarolt és keringőzni mentek. 
- Hogy unom már ezt a zenét - sóhajtotta Gaara kicsivel később, mert a sorozat legelkoptatottabb betétdalát játszották itt is. Bárhol megjelentek, azonnal felcsendült ez a nyálas lassú zene, az emberek pedig elvárták, hogy ők ketten egyből egymás karjaiba omoljanak és összetapadjanak, mint két csiga. Hiába közölték már ezerszer a sajtóval, hogy a barátságon kívül semmi több nincs köztük, a rajongók nem akartak hinni nekik. Végül beletörődtek, hogy végérvényesen összeboronálták őket, és a közönség kedvéért eljátszották a szerelmeseket, de nem vitték túlzásba. A média így is kikerekítette szépen a love-sztorit.
- Adj egy puszit, aztán menjünk - könyörgött Sakura, mert tökéletesen elege volt már a bájolgásból.

Gaara szorosan magához húzta, mire sokan felhördültek körülöttük, és még a lélegzetüket is visszafojtották, amikor azt hitték, egy szenvedélyes csókot fognak látni. Csalódottan sóhajtottak, mert Sakura csak egy aprócska puszit kapott a homlokára, Gaara viszont utána lendületesen megragadta a kezét és elcipelte magával a lépcső felé. Mindenki mosolygott, mert tudni vélték, mi következik majd ezután a fiatalok közt. Tulajdonképpen tényleg az ágyban kötöttek ki, bár nem azt csinálták, amire más gondolt.

Fáradtak voltak és Sakura zaklatottsága a korábban történtek miatt még most sem csillapult. Gaara látta rajta, hogy beszélgetésre van szüksége, némi pátyolgatásra, ezért betelepedett mellé, megkínálta a konyhából csent jégkrémmel és várt, hogy barátnője belekezdjen a panaszkodásba. 

- Te most komolyan sírva fakadsz egy bödönnyi fagyi láttán? - döbbent meg, mert a rózsaszín legörbülő szájjal vette az ölébe a csábító édességet.
- Erről is ő jut az eszembe - kommentálta, miközben hatalmasat kanalazott a vaníliából. - Tejszínhab nincs?
- Te aztán igazán tudsz szenvedni! - mosolyodott el a fiú, majd elővett a háta mögül egy másik edényt, amibe a szakácsuk műremeke lapult. - Tessék itt a tejszínhab, és színes cukorkát is hoztam rá. Megszórjam?

Sakura hevesen bólogatott, és némileg apadtak a könnyei, míg azt figyelte, hogyan pakol Gaara rengeteg tejszínhabot, meg cukrot a jégkrémes dobozba.

- Tulajdonképpen eléggé meglepődtem, hogy te meg Sasuke... vagyis ti még egyáltalán nem... - vezette elő közben a témát, ami azóta piszkálta a csőrét, hogy kihallgatta őket.
- Nem szégyelled magad? - ripakodott rá Sakura. - Mit leselkedsz más magánélete után?
- Csak segíteni akartam, azért küldtelek el benneteket kettesben, erre ti ordítozni kezdtetek, amit a legnagyobb jóindulattal se tudtam nem hallani - mentegette magát a srác, és ő is elővett egy másik kanalat, hogy csatlakozzon a nasizáshoz.
- Miért lovagol ezen minden fiú? - csapta hozzá dühösen az egész edényt Sakura, mert árulásnak érezte a barátja megbotránkozását. - Nem, nem feküdtem le vele. És? Ez olyan nagy baj? Talán főbenjáró bűn? - kiabálta mérgesen.

Gaara még nyelni is elfelejtett, úgy meglepte a heves kifakadás. 

- Gyakorlatilag nem is vagytok így igazi házasok - motyogta, aztán riadtan kapta a feje fölé a kezét, mert azt hitte, Sakura dühében beleállítja a kiskanalat a homlokába.
- Nem érdekel! Én megmondtam neki az esküvő előtt, hogy ne várjon tőlem ilyet, és készségesen beleegyezett.
- Nekem ez valahogy másként hangzott. Ő azt mondta, hogy adott neked időt, de azért még számított rá, hogy egyszer beadod a derekad.
- Hű, de vicces vagy! - fintorodott el a lány, mert Gaara roppant elégedett volt a találó megfogalmazással.
- Csak próbálom megértetni veled, hogy nem egyedül ő a hibás. Eddig én azt hittem, te mindenben a kedvébe jártál, csak ő volt ilyen mocsok, hogy cserben hagyott.
- Sohasem állítottam, hogy tökéletes felesége voltam! - csattant fel a rózsaszín újra.
- Mint említettem, ha nincs elhálva a házasság, nem is vagy igazán a felesége - emlékeztette újra Gaara a bosszantó tényre, amivel sikerült elérnie, hogy büntetésből tőle is elvette a jégkrémet Sakura. Jó messzire letette, és utána a képébe mászott.
- Te most kinek az oldalán állsz, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezte fenyegetően, és ha ölni tudott volna a tekintete, Gaara most azon nyomban lefordul az ágyról. Szerencsére nem tudott ölni, így a srác csak egész picire húzta össze magát, de azért keményen állta a szikrázó pillantást.
- Ha valaki már felnőtt, egyszerűen igényli, hogy néha-néha együtt legyen valakivel - pedzegette kitartóan a dolog lényegét, de csak egy még dühösebb tekintetű Sakura lett az eredménye a próbálkozásának.
- Kit érdekel? Nem fogod fel, hogy nekem elegem van ebből, és hogy sohasem fogok lefeküdni többet senkivel?!
- Miért? - tette fel a kérdést óvatosan Gaara, mert bár jól ismerte a lány véleményét, megérteni mind a mai napig nem sikerült neki.
- Mert anélkül is ugyanolyan boldog lehet az ember - felelte Sakura teljes meggyőződéssel. 
- Nem hiszem el, hogy ennyire makacs vagy! - szörnyedt el Gaara, aztán ördögi mosoly terült el az arcán. - Szerintem igaza van a férjednek, és kötelességed lett volna legalább egyszer esélyt adni arra, hogy bebizonyítsa neked az ellenkezőjét - mondta kioktatva.
- Te bosszantani akarsz? - hűlt el Sakura a véleményén.
- Nem, az igazat mondom. Tisztességtelen voltál. Szinte te kergetted más nő karjaiba, és még te vagy megsértődve - adta meg a végső döfést Gaara a lánynak.
- Akkor mit javasolsz? Azonnal induljak, és bújjak vele ágyba?
- Valami olyasmi...

***

Sasuke idegesen toporgott a kórház folyosóján. Az apja már legalább egy órája benn volt, de azóta egy orvost se látott ki vagy bemenni a vizsgálóba. Fugaku épp a műszak közepén lett rosszul. Nem tartózkodott sok vendég a kávézóban, este nyolc után kimondottan gyér volt a forgalom, ő mégis idegesen törölgette a homlokát, és gyakran a szívéhez kapott. Túl késő volt, amikor ez Sainak és Kibának is feltűnt. Sasuke épp az ikreket fürdette és fektette az emeleten, mert Hinata új iskolába jelentkezett. Most gazdasági ismereteket tanult, ezért megint nem számíthattak rá. Az öreg persze sohasem panaszkodott, mivel nem akarta rémisztgetni a családját, pedig az orvosa óva intette a folyamatos hajtástól, stressztől.

Végtelennek tűnő várakozás után egy szomorú fehérköpenyes jelent meg az ajtóban, és kerülte Sasuke tekintetét. Orvosi szakszavakat használt, aztán őszinte részvétet kívánt, és magára hagyta a fiút. Ő csak annyit fogott fel mindebből, hogy mennie kell intézni a temetést.