Na jó, mindig lebecsülöm a felsőbb erőket, és ezért most végre megkaptam a méltó(?) büntetésemet. Ünnepélyesen megfogadom, hogy mostantól nem becsülöm le a karma hatalmát... 

Éppen a lányokkal beszélgettünk, mikor mellénk lépett Naruto, Shikamaru illetve Garaa, és az előbbi hosszasan el nem kezdett pampogni valami hétvégi buliról. 
Azonban a mesélését félbeszakította az óra kezdetét jelző csengő, aminek hallatára unottan lekászálódtunk a padról, és nyomott pofával lapozgatni kezdtük a matekfüzetet. Jellemző, hogy az egész osztály becsengetés után nézi át az előző óra anyagát... 
Te-jó-ég...
Az utolsó írott lapon az áll, hogy következő órán felelünk. HELP ME!
Egy kumma szóra sem emlékszem a múlt órából, még csak arra sem, hogy kell megoldani egy ilyen egyenletet... Amilyen szerencsém meg a karmával van, tuti engem feleltet az a hájas ribanc...

Istenem, esküszöm, ha most nem feleltet a tanár, sosem becsülöm le az erődet, mindig csak a legjobbat fogom feltételezni szándékaidról, nem ejtem ki hiába neved, eljárok templomba, csak a tanár most ne feleltessen!

Az osztályban hájas ribancnak bélyegzett osztályfőnök és egyben matektanár belépett a teremben, hóna alatt jókora dossziét tartott. [Csak nem dogát akar íratni?] Termetes kufferját a tanári asztal szélére helyezte, ami ettől pár centivel hátrébb csusszant, halk kuncogásra bátorítva a tanulókat. 
Szemei összeszűkültek, úgy nézett ránk, majd torka megköszörülése után belefogott mondandójába:

- Khm... Gyerekek, a mai napon érkezik az iskolába egy új diák, aki mától a ti osztálytársatok lesz.
Korrekt óóó-zás hangzott fel a teremben. Sosem szerettük az újakat... Részben a hozzáállásuk miatt, részben azért, mert felforgatták a mi kis klikkeink rendjét. 

- Szóval hadd mutassam be nektek az új osztálytársatokat! - mondta, mire az ajtó kitárult, és egy slampos, de jóképű srác lépte át a küszöböt. Keze a fekete csőszárú farmer zsebébe süllyesztve, felsőtestét csupán egy divatos fehér póló takarta, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy eltakarja azt a helyet, ahonnan már lecsúszott a gatya. Egyszóval: iszonyú divatosan és szexin festett. 

Haja fekete volt, és egyedien levágott. Ahogy lentebb csúszott a tekintetem, felismerhettem az új diák személyében a szintén új szomszédot is, aki a menő kocsijával repeszt. 
Számat eltátottam, és úgy bámultam az iskola új növendékét, aki szexi pózba merevedve, cseppet sem feszélyezve a többiektől, szemében hideg tekintettel állt az ajtótól nem messze. 

- Kérlek, mutatkozz be! - szólította fel az osztályfőnök a fiút, akiből első ránézésre lehet, kinézték volna, hogy hidegen hagyja a tanár szava, azonban meglepő módon eleget tett az utasításnak. 

- Uchiha Sasuke vagyok, üdv – mondta, mire barátnőim kiájultak a padból, én pedig unottan a plafont fixíroztam, miközben fejem a padra rakott kezeimre hajtottam.

- Hello... - hangzott az élettelen válasz a padokban ülőktől.

- Öhmm... Üdvözlünk, Sasuke, kérlek, foglalj helyet a számodra tetsző helyen! - kedveskedett a tanár, habár tudta, hogy mi nem fogunk úgy nyalni az új srácnak, mint ő. 

Sasuke egy percig némán álldogált, majd elindult az én padom felé, ahol sajna egyedül ültem, így reális esélyeim nem voltak arra, hogy ne mellém üljön. Mikor láttam, hogy elég élesen erre tart, felemeltem a fejemet, biztos voltam benne, hogy a tegnapi kis akcióm bosszújaként egyből engem fog zrikálni, amint ideül. Egy méter... Teszentatyaúristen!


*** A suli ebédlőjében ***


- Istenem, ekkora fafejet, mint én... Kiegyenesedtem, mert biztosra vettem, hogy mellém fog leülni, erre meg...

- ...leült mellém - fejezte be Temari, miközben unottan kevergette a joghurtot, amit kivett magának. 

- Tudod, Sakura, ez azért gáz - veregette meg vállamat Ino, aki próbált lesajnálóan nézni rám. 

- Szóval akkor ő a szomszéd fiú? - kérdezte csodálkozva Ten Ten, s elgondolkozva leharapta a kezében tartott sült krumpli végét.

- Ja, szóval nagy valószínűséggel, ha hiányzik, vagy valamit nem ért, hozzám fog átugrani, hogy elmagyarázzam. Tudod, ez a tipikus szomszéd-osztálytárs viszony. 

- Inkább jószomszédi iszony - poénkodott Ino, akin elég észrevehetően látszottak a féltékenység jelei. Gondolom, biológiából ő is szívesen átnézné vele a szaporodás című anyagrészt. Hiába, Inonak mindig a gyakorlati és nem az elméleti biosz ment... 

- Húha, csak nem féltékenységet szimatolok a levegőben? - tudakolta meg Temari, amint ránézett Ino fejére az előbbi megjegyzésem után. 

- Csak szeretnéd...

- Na, álljatok le! - parancsoltam rájuk, s az asztallapra csaptam, mire minden tekintet ránk szegeződött. - Amúgy is, szerintem neki Temari jön be... Miért másért ült volna önként oda?

- Temari mögötted ül, Sakura. Honnan veszed, hogy Sasuke nem miattad ült oda? Mi van, ha nem akart egyértelműen a melletted lévő helyen ülni, de mégis mindenképpen a közeledben akart lenni... - akarta volna mondani Ten Ten, de én egy heves "nem"-mel betömtem a száját.

- Felesleges ennél közelebb kerülnie hozzám, ugyanis már a szomszédom. A következő szint a lakótárs lesz? - ironizáltam, amit szemmel láthatólag senki sem díjazott. - Na, jó... Témaváltás; istenem, úgy örülök, hogy nem feleltünk, avagy írtunk matekból. Ha mégis, tuti, karóra írom. Annyira nem értem ezt az egészet... 

- Ha jól láttam, ez a Sasuke gyerek keni-vágja a témát – mondta Temari, közben sokat sejtetően felhúzta a szemöldökét.

- Ajj... muszáj, hogy a társalgás minden alkalommal Sasukéra terelődjön? - kérdeztem.

- Nem, neeeem... - válaszolta Ten Ten, aki nagyon ráérzett erre a témára, így most már két frontról számíthattam az ilyen megjegyzésekre. Temari és Ten Ten oldaláról.

- Na, ennyi elég volt mára. - Felálltam, magasról téve arra, hogy a kajámra még rá is alig néztem. Felvettem a táskámat a mellettem lévő székről, s tettetett dühvel a szememben rájuk pillantottam, mielőtt megkezdtem volna utamat a kémia labor felé.

Elindultam.
Azonban megtörtént, amit nem szerettem volna: Temari ráébredt, hogy az ő következő órája is ott van, ahol nekem, így utánam iramodott. Joghurtja a kezében volt, de nem azért, hogy órán befejezze, hanem, hogy a legközelebbi kukába száműzze. 
Mikor beértünk a laborba, már a fél csoport ott lebzselt, hiába nem csengettek még be. Ledobtam az egyik asztalhoz a táskám, mellém pedig Temari ült, hogy tovább dumálhassunk, avagy üzenetezzünk az unalmas óra alatt. 

- Még mielőtt beszélgetni kezdenénk, szögezzük le, hogy az összes téma abszolúte Sasuke-mentes lesz, okés? - vontam kérdőre barátnőmet, aki láthatólag számított erre, így csak ezt mondta:

- Rendben, hanyagoljuk. Na, amúgy hallottad, hogy... - kezdett volna bele, azonban félbe szakította az óra kezdetét jelző csengő. Pár perccel később kinyílt az ajtó, mire mindenki bekussolt, azonban a küszöböt nem a tanár, hanem a szóban forgó entitás, azaz Uchiha Sasuke lépte át... 

- Na, tessék... - nyögtem, s tekintetemet a plafon felé fordítottam. - Nézd már, még a csengő is hidegen hagyja. Nem tudom, eddig milyen iskolába járt, de itt vannak bizonyos szabályok, amiket be kéne tar... - mondtam volna, de a tanár belépett, így akarva-akaratlan torkomon akadt a szó. 

A kémia tanár fehér köpenyt viselt, amit kísérletek folyamán nekünk is viselnünk kellett, lepakolt az asztalára, majd megigazgatta magát, s csak utána kezdett bele a mondókájába:

- Kedveskéim, a kémia laborban úgy, mint eddig tapasztalhattátok, párokban fogunk dolgozni, így próbálunk titeket rávezetni a csapatmunka fontosságára. Azonban ez az év annyiban eltér az eddigiektől, hogy ezúttal nem szabadon választott párok lesznek, hanem én jelölöm ki számotokra a megfelelő párt - hirdette az igét, mire a csoport tagjaiból csalódott nyögés szakadt fel.
Csalódottan Temarira pillantottam, akinek ugyanaz volt a véleménye:
Beosztanak valami stréber trampli mellé, aki mellett még levegőt sem lehet venni, mert majd bepisil a koncentrációtól.

- Szóval akkor sorolom a párokat - dünnyögte, én pedig unalmamban ráfeküdtem a saválló asztalra, hogy kizárjam ezeket a baromságokat. Kit érdekel, hogy x kinek a párja lesz? Hát engem nagyon nem. Felőlem x meg is dögölhet, én inkább alszom.

- ...Haruno Sakura, Uchiha Sasuke. - Nevem hallatán felkaptam a fejemet, és a tanárra meresztettem a szememet. Ugye ez most vicc? Hogy én meg ő? Ahha, vicces, tanárnő, de most álmos vagyok, semmi kedvem viccelődni. - Ha már itt tartunk, Sasuke új diák, legyetek kedvesek, fogadjátok be a közösségbe!

- Na, ez szívás. De nyugi, csak nem olyan szar. Higgy nekem, az én padtársam matekon! - szólt ez együttérzés Temariból, aki hiába erőlködött, látszott a szemét arcán, hogy nevethetnékje van a helyzettől. Az egészben az a fura, hogy nekem is... Azon volt kedvem nevetni, hogy hogy lehet, hogy minden Istennek tett ígéretemtől függetlenül így szívat engem? Fogadok, hogy ott ül fent, a mennyben a puha párnák között, Szent Péter legyezgeti pálmalevéllel, és nagyokat röhög a Mojitojába, miközben az én elcseszett életemet nézi. 

- Kösz szépen, Jézus! - gondoltam. - Ha te így, én úgy! Mostantól a templom közelébe se megyek, világos? 
Gondolataim közül Temari rángatott vissza, hogy át kell ülni az új párunk mellé. Kelletlenül felálltam, azonban a táskám pántjában megbotlottam, és elterültem a padlón. 

- Áhá! Szóval így bosszulod meg az előbbit, mi? - intéztem Jézushoz az iméntit gondolatban. 

- Várj, Sakura, segítek! - mondta Temari, azzal felsegített, én meg amint leültem, megpaskoltam kissé fájós bokámat, és szomorúan eddigi padtársamra néztem. 

- Óra után tal! - nyögtem, majd mérgesen Sasuke irányába indultam, aki lezser pózban, unott, mégis rideg tekintettel nyugtázta új szomszédja megérkezését. 

Szó nélkül levetettem magamat a padba, s rá sem nézve a körmömet kezdtem buzerálni egészen addig, míg a tanár ki nem jelentette, hogy a mészkő savval való reagáltatását fogjuk tanulmányozni. 
Hurrá.
Felvettem a köpenyt, s egy polchoz lavíroztam, ahol többi csoporttársammal együtt elvettük a savat tartalmazó üveget, valamint egy viszonylag nagy darab mészkövet. 

- Kedveskéim, azt elfelejtettem mondani, hogy ez páros munka, szóval együtt dolgozzatok!

- Jézus, te sportot űzöl abból, hogy egyre jobban megkeseríted az életemet? - kérdezem magamtól, félhangosan, mire az egyik stréber rám nézett. Hurrá. Most már nem csak szar életem van, de lassan azt hiszik rólam, hogy skizofrén vagyok.

Mérgesen a helyemre baktattam, és az asztalra csaptam a mészkövet, és a savat tartalmazó üveget. Sasuke ki tudja, honnan kerített magának egy köpenyt, és már keresztbe font karral ült a helyén. Ahha, ha ennyire gyors, miért én rohangálok a cuccokért. 

- Csinálod, vagy majd csináljam én? - intéztem hozzá ezen kérdést, mire rám emelte tekintetét, és rideg hangon így szólt:

- Tőlem csináld! - vonta meg a vállát, gondoskodva róla, hogy a szar kússzon fel az agyamba... 

- Lusta disznó - vetettem oda, ő pedig egy lesajnáló nézéssel választ rá. 

Már régen túl voltam azon, hogy a mészkőre ráöntöttem a sósavat, azaz a hidrogén-kloridot, így már csak az volt hátra, hogy leírjam a reakcióegyenletet. 

CaCO3 + 2HCl --> CaCl2 + H2O + CO2

Na, kész is volnék, de mi ez a szag? Úristen, mintha valami... Uh, mi ez... Lenéztem a földre és megláttam a foszló táskámat... Mi a szar van ezzel? Sasuke felé fordultam, akinek kezében volt a savas üveg, azonban arcán semmi érzelem jele nem volt. 
Na, nézzük csak... A táskám szétbomlik, a párom kezében egy üveg sav...

BAZMEG, EZ LESAVAZTA A TÁSKÁM!
Mi van? Ma mindenki rajtam éli ki a bosszúvágyát? Jézus, Sasuke? Mi jön még ma?