A hetekig tartó kemény munka végül meghozta gyümölcsét, a szerelmes duett nagyot aratott. A zsűri el volt ragadtatva, a közönség pedig tombolt. A gigantikus show legjobb produkcióját élvezhették. Itachi elégedett mosollyal vezette Sakurát az ünneplő tömeg elé, és csak percek múlva tudták meghallgatni az értékelést, mert olyan nehezen csitult el az elragadtatott nézősereg.

- Nagyon vártuk a bemutatkozásotokat, és nem csalódtunk! – Ezzel kezdték a méltatást, és a folytatás is hasonlóan jó kritika volt.

Inoichi úgy ugrált a színfalak mögött, mint egy megkergült tapsifüles, akinek petárdát dugtak a fenekébe, és nem tudja, merre meneküljön. 

- Tudtam! Tudtam, hogy ez bejön! – kiabálta viháncolva, közben fel se tűnt neki, hogy a műsorért felelős technikusgárda rémülten tér ki előle, mert ez a viselkedés egy felnőtt férfitól elég ijesztően hatott. 

A színpadon is nagy volt az öröm.

- Megcsináltuk! – suttogta Itachi büszkén a lány fülébe, és nem törődve a kamerákkal meg a rengeteg emberrel, szenvedélyesen megcsókolta.

A fináléig partiztak. Pezsgőt iszogatva várták a többi bandával a műsor végét, hogy az utolsó fellépő után közösen adják elő a vetélkedő befejező dalát. Mindenki kapott benne néhány sort. Naruto és Sasori két oldalról karolt bele a párba, amikor a Lucky Love következett, és úgy dúdoltak, miközben Itachi és Sakura együtt énekelték a refrént. 
Felejthetetlen este volt.

- Isteniek voltatok! – áradozott Inoichi kicsivel később, amikor a limuzin a show-t követő bulira száguldott velük. – A zenekar csillaga újra ragyog! – rikkantotta boldogan, és a sokadik pezsgőt bontotta a nagy esemény ünneplésére. – Aranyat értek drága gyermekeim! – ölelte magához Sakurát és a büszke Uchihát. Mindannyian örömmámorban úsztak a kirobbanó sikertől.


A kórházban nem volt ilyen vidám a hangulat. Sasuke természetesen drukkolt az együttesnek, hogy az új formáció bemutatkozása jól menjen, de sokkolták a színpadon történt események. Erre a romantikus hangulatra nem számított. A bátyja és Sakura tökéletes összhangban énekeltek, mozdulataik, egymásba kapcsolódó pillantásuk arról árulkodott, hogy a szerelmes dal előadása minden ízében igazi. A sajtó korábban csak találgatott, hogy mennyire hiteles ez a románc, de a fiatalok bizonyítottak. Sütött róluk a bizalmas, bensőséges viszony.

- Jól vagy, Fiam? – fogta meg az édesanyja gyöngéden Sasuke kezét.
- Persze… - préselte ki magából a fiú kínlódva a hazugságot. A lelke csaknem belehalt az újabb pofonba. Soha nem fog felérni a bátyjához! A nyomába se léphet sem tehetségben, sem abban, hogy milyen szerencsés Itachi… 
- Jó estét! Zavarhatok? – jelent meg váratlanul egy különös vendég az ajtóban.

Sasuke először fel se fogta, hogy kit lát, mert annyira elborította az önsajnálat újabb hulláma. 

- Mit akarsz, Ino? – kérdezte gorombán, amikor dühösen megtörölte a szemét, és eljutott végre a tudatáig, hogy ki is a kései látogató.
- Beszélni… ha nem gond…
- Megyek, iszom valamit – pattant fel Mikoto asszony zavartan, hogy magukra hagyja őket. Nem kedvelte túlzottan a lányt, de érezte, hogy most nyomós oka van a hirtelen megjelenésének.
- Anya! – Fia csattanó szava szinte parancsolta, hogy ne menjen sehová, de mégsem sikerült megállítani. – Megpróbálom még egyszer felhívni Itachit, hogy gratuláljak neki, ti addig csak beszélgessetek – ismételte újra.
- Nem fogja felvenni – szólt utána Ino, de látta, hogy felesleges, mert már be is csukódott az asszony után az ajtó, így a további magyarázatát inkább Sasukénak szánta. – Ünnepel a banda. Apám már segg részeg, és szerintem a többiek sincsenek jobb állapotban. Nagyon nagyot ütött a bemutatkozás, erre a nagy sikerre ők sem számítottak, így hatalmas az öröm. Sikerült. Újra befutottatok – mondta halkan a betegnek.
- Befutottak – javította ki Sasuke komoran. – Nekem ebben már semmi részem.

A lány értette bánatát. Amikor végignézte a duettet, ő ugyanazt a kirekesztettséget érezte, emiatt menekült ide, hátha Sasukéban szövetségesére talál. Haragudott, és fájt is neki ez a mellőzöttség. Mintha az apja, Naruto, Sasori, Itachi és Sakura egy különleges univerzum kivételes lakói lennének, és az ő tökéletes világukba nem léphetne senki más. Se rokonok, se barátok… senki. Szépek, sikeresek, gazdagok és boldogok, míg a pórnépnek csak a szenvedés marad. 

Amikor Itachi a színpadon megcsókolta a kipirult arcú kislányt, Ino szíve ezer darabra szakadt. Minél inkább próbálta elfelejteni a közös éjszaka emlékét, a szerelem annál erőszakosabban vette át a helyet lelkében. Gyűlölni akarta Itachit, mert kihasználta – ugyanakkor tisztában volt vele, hogy csak magát hibáztathatja, hiszen ő provokálta ki az együttlétet. Arról pedig, hogy ebbe a lókötőbe beleszeretett – a fiú már végképp nem tehetett.

- Elég szarul festesz. Megint nyomod magad valamivel? – szólalt meg Sasuke megvetően. Leplezetlen undor volt a szemében, ami Inot még inkább arra késztette, hogy szégyellje magát.
- Egy ideje nem használok semmit – motyogta az igazságnak megfelelően.
- Akkor a sminkesed végzi ennyire bénán a dolgát? Olyan nyúzottnak tűnsz.
- Terhes vagyok…

A fekete szemek még megvetőbben néztek. A szőke lány pár lépésre állt az ágytól, de még innen is érzete a másik fenyegető auráját.

- Hát tőlem biztos nem!
- Persze, hogy nem! – lett ideges a lány. – De… - Kereste a szavakat, amivel végre megszabadulhat szörnyű titkától. - Nem minden Uchiha ennyire finnyás. Itachi a gyerekem apja – vallotta be elhalóan.

Kevés dolog tudta volna meglepni Sasukét, de ez most olyan volt. Itachi és Ino?

- Ezt nem hiszem el. Féltékeny vagy Sakurára és csak be akarsz kavarni neki, igaz? Ezért a bátyámra fogod azt a fattyút, hátha összevesznek miatta.
- Nem. Akár hiszed, akár nem, én kedvelem Sakurát, és ha tehetném, akkor soha többet nem ártanék neki. Pont emiatt titkoltam, mert annyira boldogok. De ha ezt apám megtudja...

A lányból elemi erővel tört ki a sírás. Térdre rogyott a földön és a tenyerébe rejtve arcát keservesen zokogott. Sasuke felült és döbbenten nézte. Idegesen gondolt arra, hogy mi lesz, ha tényleg igazat beszél, és ez nem egy újabb remek színészi előadása, amiből ismeretségük során már jó párat kapott.

- Mi történt? – lépett be zavartan Mikoto, erre Ino gyorsan letörölte az arcát, felpattant és elrohant.

Sasuke egész éjjel álmatlanul forgolódott. Próbálta találgatni, mikor szűrhette össze a levet a testvére ezzel a libával. Igazából alig akarta elhinni ezt a mesét. Leginkább arra várt, hogy mihamarabb beszélhet a bátyjával és tisztázzák ezt a dolgot. Ha megtudja, hogy Itachi megcsalta Sakurát… Ökölbe szorult a keze mérgében, és idegesen várta a másnapot, amikor remélhetőleg többet tud majd.

Itachi vidáman fütyörészve érkezett. Elég korán jött, pedig Sasuke azt gondolta, hogy sokáig fog aludni. Széles jókedvét le se tagadhatta volna, pedig eléggé látszott rajta az átmulatott éjszaka. Mielőtt Sasuke kérdőre vonhatta volna, máris fura ötlettel állt elő.

- Gyere, Sasuke, levegőzünk egy kicsit! – vett elő zoknit és sportcipőt is, amit gondosan feladott az öccse lábára.
- Hova megyünk? – kérdezte a beteg gyanakodva.
- Meglepetés! Kicsit elrabollak – kacsintott rá a testvére sokat sejtő vigyorral.

Itachi tényleg komolyan gondolta. Megragadta a kerekesszéket és nagy lendülettel tolni kezdte, mintha csak szokás szerint az udvarra indulnának, de a földszintre érve a parkoló felé vette az irányt. Az anyjuk kocsija álldogált ott, és Naruto lelkesen integetett belőle, amikor meglátta őket.

- Szeva, Pajti! – szaladt eléjük, és üdvözlésül összecsapta a tenyerét Sasukéval.
- Át tudsz ülni az ülésre, Öcsi? – kérdezte a bátyja, és kitárta előtte a kocsiajtót.
- Ha muszáj, akkor megpróbálhatom… - Sasuke eléggé elképedt, de nem vitatkozott. Hamarosan maguk mögött hagyták a kórházat, és bizsergető izgalommal nézett szét az ismerős utcákon. Nem is hitte volna, hogy ennyire jó lesz végre kimozdulni. 

Naruto és Sasori házához tartottak.

- Meglepetés! – kiáltotta az anyukája, Hinata és Sakura az ajtóban, Sasori pedig egy konfetti ágyúval sikeresen beborította őket.
- Boldog szülinapot! – ölelte meg Itachi meghökkent testvérét, és egyből egy napernyős koktélt nyomott a kezébe, hogy koccintsanak.

A betegnek ennyi viszontagság után szinte hihetetlen élménynek tűnt, hogy újra a barátaival lehet. Hálás szavak fojtogatták a torkát, de csak tátogott a meglepetéstől, mint egy partra vetett hal. Azt se tudta, milyen nap van ma, hiszen az egyhangú kórházi élet monotonságában teljesen elveszítette az időérzékét. A szülinapjáról meg végképp elfelejtkezett, emiatt őszinte volt a megrökönyödése, hogy a többiek gondoltak rá, és így készültek. 

Medencés bulit csaptak. A hőségben jól is esett, bár Sasukénak ennél jobban már be se tudtak volna fűteni, mikor a lányokat bikiniben meglátta. 
Hiába, na! Hosszú idő óta élt bezárva. 
Az anyukája is csinos volt, de Hinata óriási kebleivel szembesülve egyszerűen kiszáradt a szája, Sakura formás fenekétől, gömbölyded formáitól pedig egészen megvadult. Annyira gyönyörű volt ez a tünemény! 
Miközben a lányt stírölte, izgalmában olyan mohón hörpölt bele a poharába, hogy majdnem kiszúrta a napernyővel a szemét.

- Nahát, de vörös vagy, Nagyfiú! Gyertek srácok, hűtsük le! – kiáltotta Sasori, és egyszerűen ruhástól a vízbe dobták, bárhogy tiltakozott. Talán jobb is volt így, mert a fantáziáját éppen ideje volt leállítani.


Rengeteg meglepetést hozott számára ez a nap. Mikor tudatosult benne, hogy újra láthatja szerelmét, egyszerűen kivirult. Meglepte, hogy Sakura nem ellenséges vele. Ugyanolyan természetesen viselkedik, kedvesen beszél hozzá, mint mielőtt megcsókolta, bár a tekintetét mintha kerülte volna. Mintha félne a szemébe nézni. 

A lány és az anyukája sokat beszélgettek miközben az ételt készítették, és a fiúkat kínálgatták. Úgy tűnt, nagyon összebarátkoztak, amit jó volt látni. Itachi gyakran odasomfordált Sakurához egy-egy csókra vagy ölelésre, de illedelmesek maradtak, nem vitték túlzásba. Valószínűleg szándékosan vigyáztak arra, hogy ne ingereljék Sasukét. Ez kicsit bosszantotta a fiút, mintha ő valami kis kímélnivaló mimóza lenne, de azért megkönnyebbülést is jelentett, hogy nem látta enyelegni őket.

Mintha állandóan egy libikókát egyensúlyozott volna magában, hol ide dőlt, hol oda. Az esze azt súgta: Sakurának tényleg a bátyjával a legjobb, és örülni kellene a boldogságuknak, de mégis gyakrabban billent a hinta a másik oldalra, ahol az ő szíve és az ő érzései nyomták a súlyt.

Naruto és Hinata nem voltak ilyen szégyellősek. Gátlástalanul csókolóztak a medencében, aztán egymást etették hússal, salátával, és turbékoltak, mint a galambok. Sakura gyakran elpirult, amikor őket nézte, és Sasuke nagyon kíváncsi lett volna arra, ilyenkor mire gondol.

- És jöjjenek az ajándékok! – jelent meg a teraszon Sasori egy hatalmas zongora alakú tortával.
- Mi pucér nőset akartunk, de a lányok leszavazták – mesélte méltatlankodva Naruto, miközben az asztalhoz tolta Sasukét, hogy fújja el a gyertyákat.
- De ne aggódj! – kacsintott rá Sasori és a háta mögül elővarázsolt egy kis dobozt, abból pedig egy marcipánfigurát. Naná, hogy egy ledér hölgyet, nem is akármilyet!
- Sasori! – hördült fel egyszerre Sakura és Hinata, amikor meglátták.
- Ez csak egy angyal! A templomban is vannak ilyenek a festményeken – védekezett a fiú nevetve.

Sakura elszörnyedve nézte a pucér alakot, amiről az első találkozás jutott eszébe, amikor hatalmas fehér szárnyakkal, áttetsző ruhában megjelent Inoichi irodájában, hogy bemutatkozzon a fiúknak. Szerencsére a marcipánfigurának nem rózsaszín volt a haja, mégis zavarba ejtően hasonlított rá.

- Nem tudom, te milyen templomba járhatsz – csóválta meg a fejét tűzvörösen.
- Ugyan! Ez csak egy ajándék – ölelte át hátulról Itachi békítően, és belecsókolt a nyakába, hogy elvonja a figyelmét.
- Köszönöm – mosolyodott el halványan Sasuke, és hirtelen egybe bekapta az édes angyalt, ha már neki csak ez jutott, bár mindent megadott volna, hogy most ő csókolhassa bátyja helyett a lány selymes bőrét.

Kapott sok apróságot, de érezte, hogy a többiek készülnek még valamivel. Hamarosan Naruto mögé is állt, hogy odavigye a legnagyobb meglepetéshez.

- Szeretnénk egy kicsit ösztönözni a javulásra – Kezdte a szónoklatot, és bevitte az ünnepeltet a házba. – Talán, ha meglátod, milyen szuper birodalom vár, kicsit nagyobb kedvvel tornázol. Átalakítottunk pár dolgot, és szeretnénk, ha majd itt laknál miután kijöttél a kórházból. Anyukád is kényelmesen elfér nálunk, és legalább mi is segíthetnénk – magyarázta.

Sasuke meglepetten nézett szét a nappaliban és a konyhában. Minden át volt rendezve. Úgy pakoltak, hogy kényelmesen elférjen a bútorok között a kerekesszékkel, és elérjen mindent. Bentebb haladva megpillantotta az új szobáját és a fürdőszobát. Olyan ágyat kapott, amiről egyedül is át tudott ülni a székbe, a fürdőben meg nem szorult segítségre. Egy speciális ülőkén tudott zuhanyozni, nem kellett másra hagyatkoznia. A mosdóhoz is kényelmesen hozzáfért, a tükör lentebb volt szerelve, és az illatszerek törölközők mind karnyújtásnyira sorakoztak.

- Ezt… nem is tudom, hogy köszönjem meg – mondta akadozva. Az anyukája átölelte, mielőtt végképp elérzékenyült. Mindenki megindultan figyelte őket.

Késő estig kártyáztak a teraszon, közben kivesézték a tegnap esti sikert is. Sasuke gratulált a csapatnak, aztán mindenféle szakmai dologról beszélgettek. Tíz felé már látszott a többieken, hogy az előző éjszakai mulatozás, és a mai napi pancsolás megtette a hatását, egyre fáradtabbnak tűntek. 

- Szóltam a kórházban, hogy csak reggel viszlek vissza. Kipróbálhatod az új helyed – mondta Itachi, amikor Sasori egyszerűen elaludt ültében, és Naruto meg Sakura is elég kimerültnek látszott már.
- Rendben – bólintott Sasuke, és azt találgatta, vajon a bátyja meg Sakura is maradnak-e a házban, vagy hazamennek.
- Menj csak fürödni Sakura, mi majd elpakolunk – mondta Hinata, így a választ meg is kapta.
- Bekísérem Sasukét és megyek én is – szólt utána Itachi, és indult, hogy betolja az öccsét.
- Boldogulok, menj csak – hárította Sasuke idegesen a segítséget. A bátyja túl nyűgös volt már, hogy észrevegye a hangulatában bekövetkező változást.
- Tényleg megy majd? Mert szívesen segítek – kérdezett rá.
- Menj! – küldte újra Sasuke, és ő is elindult a saját szobája felé.


Tökéletesen működött minden. Élvezte a szabadságot, hogy újra önállóan boldogul, és kiszakadhatott végre a steril kórházi környezetből, de szenvedett attól, hogy testközelből láthatja Sakura és Itachi szerelmének bimbózását. Annyira látszott rajtuk a nyugalom, az elégedettség, a boldogság. Valóban nem voltak egy szenvedélyes pár, mégis az apró kedveskedések, bizalmas érintések, összevillanó mosolyok bizonyították, mennyire ragaszkodnak egymáshoz.

Reggel véletlenül meglepte őket a konyhában. Sakura a bátyja ölében ült. Egy aranyos pizsama volt rajta, míg Itachin póló és melegítő. Mindkettőjük haja kibontva, a fekete tincsek összevegyültek a rózsaszínnel, ahogy Itachi gyöngéden csókolta szerelmét és közben az arcát simogatta. A neszre szétrebbentek, és Sakura egyből sürgött-forgott, hogy Sasukénak is reggelit készítsen. Vidáman csacsogott közben, de érezhető volt a feszültség hármuk között.

Sasuke lelkét mázsás súllyal nyomta a titok, ami ezt a boldogságot szétszakíthatta. Fogalma se volt, mit tegyen. Beszéljen-e Itachival, vagy hagyja Inora. Csak nézte őket tehetetlenül, és arra gondolt, hogy nagyon szereti a testvérét, és nagyon szereti Sakurát. Jobban szereti mindkettőt, minthogy ő legyen az ügy kirobbantója. 
Ezért inkább hallgatott.

…


A magánklinika légkondicionált aulájába gyanútlanul besiető Inoichi pont a lányába ütközött bele. Kivert a kezéből valamit, amit Ino eddig görcsösen szorongatott.

- Mit keresel itt, és ez mi? – hajolt a kép után, és döbbenten nézte, mit talált.

A lánya csak némán várta, hogy rájöjjön a válaszra. Megalázottan készült a cirkuszra, mert biztos volt benne, hogy az apja felrobban mérgében, amikor felfogja az igazságot. Úgy is lett! A férfi egy pár pillanatig meredten bámulta a saját unokájáról készült ultrahangfelvételt, aztán elvörösödött, és a szája gyilkos szándékkal megremegett.

- Kinyírom azt a hülye kölyköt! – ordította, és megindult a lépcső felé.
- Most hova mész? – Ino idegesen szaladt utána. Nem nagyon értette, hova indul, aztán lassan felsejlett benne, hogy az apja azt hiszi, ő tényleg járt Sasukéval, és a fiú a gyerek apja. Rémülten gondolt a következményekre.

Jelen állapotában nem volt olyan fürge, és a stressztől azonnal görcsölni kezdett a hasa, így mire utolérte az apját, az már a beteget fojtogatta a kórteremben. Még szerencse, hogy nem volt egyedül szerencsétlen, Itachi éppen ott volt nála látogatóban.

- El fogod venni feleségül! Nem hagyhatod szégyenben! – Őrjöngött az elnök vérbeforgó szemekkel. 

Sasuke egyből tudta, miért mondja, de Itachi csak döbbenten próbálta szétszedni őket.

- Kígyót melengettem a keblemen! Hogy tehettél ilyet a lányommal? Meddig akartátok titkolni? Még jó, hogy nem az újságból kellett megtudnom! 
- Apa! Fejezd be! – lépett közéjük Ino is, mire a férfi haragja új erőre kapott. 
- Micsoda ringyó vagy te? Nem elég neked a pénz, a kényelem? Mi lesz velem, ha lerombolod a hírnevem? Miért nem vetetted el? Miért nem szóltál? Direkt a sírba akarsz vinni? 
- Igen. Direkt nem szóltam, mert tudtam, hogy így reagálsz, márpedig én ehhez a gyerekhez ragaszkodom – jelentette ki Ino hidegen, de a keze remegett a visszafojtott indulattól. 
- Márpedig én nem engedhetem, hogy botrányt csinálj! Azonnal intézkedem, és holnap összeházasodtok. Megértetted, Sasuke? – fordult dühösen a fiú felé, hiszen ő is érintett volt.
- Megértettem, holnap összeházasodunk – ismételte Sasuke csendesen.

Másnap pedig ugyanilyen engedelmesen tűrte, hogy az anyja elegáns öltönybe öltöztesse. Szegény asszony nem bírta ki, hogy csalódottságában el ne sírja magát, mintha temetésre készültek volna. Aztán jött az ápoló, hogy a kórház bejáratánál várakozó limuzinhoz tolja a vőlegényt.