Csak az a csók tartotta életben. Szerelme ajkainak édes emléke. Dacosan nyelte könnyeit a takaró alatt, és elhatározta, hogy nem érdekli, mit mond Itachi. Azt szeret, akit akar, abban bízik, amiben akar. Elhatározta, hogy talpra fog állni, összeszedi magát, nem engedi, hogy újra legyőzze a kétségbeesés. Az energiáját arra használja majd, hogy kikerüljön innen, és megtalálja a boldogságát – Vele. Ha csak a barátja lehet, neki az is elég. Így – nyomorékon – nem voltak nagy illúziói.


Nyugtatós puhasággal ült a csend a sötét kis szobán. Az ágyban - mint egy meleg fészekben – Sakura biztonságban érezte magát. Szerette az őt ringató karokat, a becéző szájat, amely gyengéden duruzsolt fülébe, a férfias testet, amihez oltalomért bújhatott. 

Itachi nem élt vissza a helyzetével. Tényleg csak kényeztette, és új otthon adott zaklatott lelkének, ahol végre megállapodhatott. Türelemmel várta a pillanatot, amikor a lányban ismét feléled a szenvedély, és szüksége lesz rá szeretőként is – egyáltalán nem sürgette.


Több éjjel telt eseménytelenül, amikor szívdobogva várt egy apró jelre, de Sakura csak kapaszkodott belé, mint egy rémült kiscica. Hálóingben, pizsamában aludtak egymás mellett, mint a jó testvérek, és még csókot sem váltottak. Fura viszony alakult köztük. Itachi gondoskodott róla, etette, vásárolt neki, szállította a próbákra, de egyszerűen nem vitte rá a lélek, hogy nőként – barátnőként – kezelje. Munka közben Sakura maximalista volt, lenyűgözően teljesített, de amint befejeződött a napi feladat, újra magába roskadt. Alig lehetett szóra bírni. Ebben a helyzetben Itachi egyszerűen tapintatlanságnak vette volna, ha megpróbál rámászni, pedig nagyon sóvárgott utána.



- Mi ez rajtad? – Tágra nyílt szemmel bámulta öccse meztelen mellkasát, amin ronda vörös seb díszelgett. Minden nap bejárt hozzá, de ezt eddig nem látta. Sasuke zavartan rántotta össze magán a pizsamát. Pont öltözködött, amikor a testvére váratlanul megjelent.
- Semmiség…

Az ápoló úgy lépett közéjük, mint egy hős megmentő. Mindkettőjüknek egy pohár limonádét nyomott a kezébe, mintha nem is egy kórházban, hanem valami szállodában lennének.

- Az öcséd nagyon szorgalmas. Már egyedül átül a székbe, és ki tud menni bárhová – dicsekedett a beteg helyett. – Nem gurultok ki kicsit levegőzni? – adott nekik egy ötletet, hogy megelőzze a veszekedést.
- Menjünk! – egyezett bele Itachi, és máris odatolta a széket az ágyhoz, hogy Sasukénak esélye se legyen ellenkezni. Úgy volt vele, majd kinn az udvaron, ahol senki nem hallja őket, szépen kifaggatja.

Sasuke tényleg ügyesen mozgott. Sokat erősödött pár nap alatt, mintha kicserélték volna. Morcosan gurult testvére mellett, miközben a lift felé tartottak, hogy lejussanak a földszintre. A kórház gondozott parkjában a széles járdákon kényelmesen elfértek egymás mellett. Sasuke nem engedte, hogy a bátyja tolja, inkább, ha lassan is, de egyedül akart közlekedni.

- Szóval, mi ez az új seb rajtad? Ezt biztos, hogy nem a balesetkor szerezted, mert utána számtalanszor láttalak. Ugye nem valami újabb hülyeséged következménye?

A hallgatásra ingerült lett. Nagy levegőt vett, hogy lenyelje a szitkokat, amiért az öccse ennyire… gyerekes? Makacs? Nem is tudta hirtelen a megfelelő jelzővel illetni.

- Nézd meg a csuklóm! Vagy nézd meg a mellkasom, a nyakam! Látsz rajta valamit? – fordult felé ingerülten. A meleg miatt senki nem kóborgott rajtuk kívül a parkban, így nem akadt nézőközönsége Itachinak, amikor felhúzta a pólóját, hogy megmutassa hibátlan bőrét.
- Mit csinálsz? Meghülyültél? – nézett szét zavartan Sasuke, hogy ki látja a látogatók közül a cirkuszolásukat.
- Azt hiszed, hogy csak neked vannak problémáid? Hogy egyedül te érzed úgy, hogy jó lenne meghalni? Attól, hogy én sose nyavalyogtam, még voltak olyan pontok az életemben, amikor legszívesebben mentem volna apa után. Nekem is a kezemben volt a penge, meg gondolkoztam mindenféle terven, amivel szabadulhatok az életemtől.
- Miért nem mondtad? Erről nem tudtam – szólt a testvére szemrehányóan.
- Kinek? Egy kisfiúnak? Hisz még most is annyira érzékeny vagy, mint egy védtelen kisgyerek. Magadra se tudsz vigyázni. Hiába próbálom felnyitni a szemed, te csak mindenen megsértődsz, duzzogsz, nem akarod meglátni az igazságot. Ennyi idősen, mint te, én már olyan sok dolgon túl voltam. Csupa rossz, undorító dolgon, amit te nem is sejtesz. Azért vagyok mégis itt, mert te és anya, Sasori és Naruto egyedül rám számíthat. 
- És most már Sakura is…
- Szerinted, te meg tudnád védeni? Tudnál rá vigyázni, segíteni neki? 

Sötét árnyékként borult öccsére a felismerés. Megadóan hallgatott. Az igazság súlya alatt annyira összeroskadt, hogy egyszerűen megnémult.

- Ez nem bántásból mondtam, és nem is mentségként magamnak. Sakurának nem volt ideje arra, hogy megvárja, míg te felnősz, és férfiként kezeled a dolgokat. Most hagyta el az anyja, most történt vele sok baj, kellett valaki, aki mellette áll. Én pedig szeretem, muszáj volt segítenem neki, te bárhogy is érzel iránta. Még arra se voltál képes, hogy őszintén beszélj vele. Nekem is hazudsz, terelsz például vele kapcsolatban. Nem fogom átengedni neked, csak hogy tovább kísérletezgessünk, mert eddig mindig rosszul sült el, ha ti ketten kettesben maradtatok. Nem azért, mert én közétek álltam, hanem azért, mert te 
bonyolítottad a helyzetet. 

- Nagyon utállak érte, de igazad van.

A szomorú fiút váratlanul megölelte bátyja, pedig nem volt rájuk jellemző az érzelgősség. Sasuke hálásan bújt hozzá, mert másként nem tudta volna kifejezni, mennyire fontos neki a testvére még akkor is, ha haragszik rá.

- Buta Sasuke! – súgta Itachi, és megborzolta a haját.

Az ápoló derékig kinn lógott az erkélyen, hátha elcsíp valamit a beszélgetésből. Mikor látta az ölelkező testvérpárost, lelkesen előtúrta a mobilját, hogy jelentsen megbízójának. Inoichi még egy képet is kapott róluk, amitől nagyon megkönnyebbült.


Míg Itachira az volt a jellemző, hogy rengeteg tápláló finomsággal állított be minden látogatáskor, Naruto éppen az ellenkezője volt. Lazán ledobott az éjjeliszekrényre egy marék csokit, legalább öt félét, és már ment is túrni a hűtőbe valami rendes kaja után.

- Ezt anyukád főzte? Nekünk bezzeg nem adott – kanalazta lelkesen a főzeléket, mintha valami mennyei manna lenne. 
- Nem gondolta szerintem, hogy szeretitek. Nekem is úgy hozta, mintha csak a gondom lenne vele. Mintha egy sztár csak kaviáron élne, pedig pont az a kedvencem – fintorgott az üres edény láttán Sasuke, amit a barátja fenékig kitörölgetett némi kenyérrel.
- Bocs – grimaszolt Naruto némi bűntudattal, de róka vigyorából ítélve nem nagyon bánta. – Hiányzik az anyám főztje, és ez isteni volt – mentegetőzött jókedvűen.

Sasuke nem tudott haragudni rá. Naruto mindig annyira vidám volt, hogy csak nevetni lehetett rajta, bármikor képes volt felvidítani az embert.

- Ma nincs próba?
- Csak Sakura és Itachi gyakorolja a számot. Sasori kitett Inoichinek egy új mappát, hogy azt csapkodja próba közben. Az van rá írva: Adjad neki!
- De hülye! Majd kap érte.
- Á, ennyi belefér. Különben meg elég jó kedve van az öregnek, mert jól haladunk. A sajtó is zabál minket, bár rólad néha elég furákat cikkeznek. Állítólag drogelvonón vagy, mert belőve összetörted magad, de olvastam olyat is, hogy plasztikai sebészeten töltöd a nyarat, hogy még szebb legyél.
- Ki tud ilyen marhaságot kitalálni? Ezek után elég kiábrándító lesz, ha meglátják, hogy nézek ki.
- Mondjuk a hajaddal kezdhetnél valamit, mert ez a lógó valami olyan, mint a csapzott kutyabunda, de a többi nem vészes. Hallottam Sakurától, hogy a homlokodon még egy Harry Pottert utánozó sebhelyed is van. Állítólag nagyon vagány! Az ilyenre gerjednek a lányok, mintha valami háborús sérülés lenne, amivel büszkélkedni lehet.

Sasuke ösztönösen a heghez kapott, és eszébe jutott, hogy talán azt tanulmányozta a lány, amikor egyszer bizalmasan fölé hajolt.

- Miből gondolod, hogy gerjednek rá?
- Sakura például azt mondta, hogy bari van a homlokodon. Nem azt, hogy egy ronda forradás, hanem egy bodros bundás bari. Pedig szerintem semmi különös nincs rajta – lökte arrébb a fekete tincseket, hogy ellenőrizze újra.
- Ne fogdoss már! – lökte el Sasuke nevetve a kezét, mert hirtelen nagyon jókedve lett ettől a hírtől, bár igyekezett palástolni.
- Gondoltam, hogy ez tetszeni fog – látott ár rajta mégis a barátja széles mosollyal. – Ugye, nem mondtál még le Sakuráról? – komolyodott el.
- Honnan veszed, hogy egyáltalán érdekelt? – füllentett ügyetlen flegmasággal a másik.
- Ugyan! Hallottam, hogy míg be voltatok zárva, kétszer is megcsókoltad. 
- Mekkora egy pletykafészkek vagytok! – vörösödött el a beteg.
- Örülj neki! Így azt is megtudhatod tőlem, hogy ez a csók eléggé összezavarta Sakurát. Hinatának mesélte.
- Naruto… - A fekete fiú hirtelen ideges lett, próbálta szavakba önteni újonnan jött érzéseit, de ez nagyon nehéz volt. – Én a töredékét se tudnám megadni annak, amit Itachi. Sakurának jobb helye van a bátyám mellett – bökte ki végül nagyon szomorúan.

Narutónak most először nem nevetett a szeme, hanem vidám kékje komor felhősbe vonult, ahogy csüggedt barátját nézte.

- Én szerinted illek egy komoly kapcsolatba? – kérdezte nagyot sóhajtva. – Hinata esélyt adott nekem, és mellette teljesen új vagyok. Úgy érzem, hogy sokkal jobb. Korábban emlékszel, hogy milyen könnyedén összeálltam bárkivel. Nem számított, nem is tartott sokáig, és csak a szexről szólt. Most belehalnék, ha elszakítanának ettől a lánytól, emiatt olyanokra is ráveszem magam, amire korábban soha. Fejlődni kell a nőkért! Érted, apafej? – vágta hátba cimboráját, hogy egy kis életet rázzon belé.
- Minek erőlködni, ha van valaki, aki tökéletes?
- Te testvérkomplexusban szenvedsz? Miért lenne Itachi tökéletes? Egyszerűen csak idősebb, tapasztaltabb, de ettől még nem biztos, hogy Sakurának ő az igazi. Ha az lenne, akkor biztos sokkal szenvedélyesebb lenne a viszonyuk, és kevesebbet gondolna rád.
- Rám gondol? – Sasuke zavarba jött, és a szíve kínlódva verdesett, hiszen nem tudta, erről mit gondoljon.
- Éppen a felhőket néztük, amikor Sakurának az egyikről a te sebhelyed jutott hirtelen eszébe. Akkor mondta, hogy olyan, mint egy bárány, mint a bari a homlokodon. Ez elég vicces, nem?
- Attól még…
- És tudom, hogy minden nap megkérdi Itachit, hogy vagy, javulsz-e? Aztán szereti hallgatni rólatok a régi családi legendákat, szóval ez már jelent valamit! Nem akarlak áltatni, mert jól megvannak a tesóddal, de nem nyalják-falják egymást, mint egy kiéhezett szerelmespár. Itachi szereti, és vigyáz rá, Sakurát pedig elbűvöli a kedvessége. Ebből idővel bármi lehet, házasság és szakítás is, ha rájönnek, hogy ez kevés. De attól még a tény, az tény, Sakurának nem vagy közömbös, nem utál, hanem foglalkozik veled.

…


Remekül sikerült a próba. Inoichi el volt bűvölve a szerelmes duett hallatán. Örömében meghívta a fiatalokat egy elegáns étterembe, amit persze arra is felhasznált, hogy a szaftos sajtóanyagot bővíthesse. Vacsora alatt folyamatosan villogtak a vakuk, de ez nem zavarta a párt. Hosszú idő óta ez volt az első estéjük, amikor elégedettek voltak az aznapi teljesítményükkel. Még Sakura is gyöngyözően kacagott az elnök történetein, akit elkapott a nosztalgiázási hév, és különféle mókás dolgokat mesélt korábbi életéről. 

Itachi érezte, hogy végre valami más. Benne is megszűnt a bűntudat, miután Sasukéval beszéltek, és Sakura is fölengedett. Úgy tűnt, újra megtalálta a helyét a világban, és boldog volt. Vacsora alatt észrevétlenül fonódtak össze ujjaik, és a taxiban se engedték el egymást. Kellemes meghittség költözött közéjük. A fiúban egyre hevesebben lüktetett az izgalom, türelmetlenül várta, hogy bezáruljon utánuk a kicsiny lakás ajtaja, és végre kettesben legyenek. Megkapta az a bizonyos jelet.

Kapkodva zuhanyozott, és meztelenül vágódott az ágyba. Sakura se húzta sokáig az időt. Arca pironkodó lázrózsákkal égett, amikor a rafinált szabású, átlátszó hálóingben fürdés után megjelent. A nappaliban égve hagyta a villanyt, így a fény hátulról megvilágította, igéző derengésbe fogta izgató alakját. Az ágyhoz sétált, aztán lassan lecsúsztatta magáról a selymes anyagot, majd a bugyijából is kibújt. Itachi kiszáradt torokkal nézte. 

Remegő kézzel simított végig a derekán, mintha attól tartana, hogy a durvább érintéstől szertefoszlik ez a különös látomás. Sakura viszont nagyon is valóságos volt. Fiatal, forró, élő, lüktető. Selymes bőre készséggel simult a hatalmas tenyérbe, hogy kedvességet kapjon. Mikor a kutató kéz a mellére kalandozott, bimbói azonnal reagáltak. Ingerlően meredeztek csók után, és a lány libabőrös lett a gyönyörűségtől, ahogy a nedves nyelv megadta a mohó kis csúcsoknak, amit kívántak. Itachi gyengéden becézte őket. Szája szomjasan szívogatta-csókolgatta a kívánatos halmokat, a keze pedig a formás popsira csúszott, aztán szerelme combjai közé, egyre mélyebben, egyre izgatottabban. Mézet ontó kutat talált, és amikor Sakura lihegve sóhajtozott már a simogatásától, hanyatt dőlt az ágyon, hogy a reszkető testet maga fölé húzza.

- Gyere – nógatta kedvesét, aki szégyellősen toporgott az ágy mellett. Megfogta a kezét, és így vette rá, hogy bátrabb legyen. 

Sakura végül engedelmesen a fiú fölé térdelt, ahogy Itachi akarta, és hatalmasat sikoltott, amikor a puha nyelv szemérmén gyengéden megérintette. Hamarosan a kovácsoltvas ágytámlába kellett kapaszkodnia, miközben extázisig kényeztették. Öntudatlanul ringatta csípőjét a gyönyört adó száj felett, és már összeolvadt előtte a világ a sokadik orgazmustól. 

Kimerülten omlott végül kedvese karjaiba, aki villámgyorsan gondoskodott a védelemről, és meredező vesszőjét türelmetlenül a lányba merítette. Tenyere Sakura fenekére tapadt, így irányította a ritmust az ölében táncoló szépségnek, aki az őt kitöltő kemény gyönyörforrástól új erőre kapott. Itachi tövig süllyedt benne, majd szinte kihúzódott, hogy újra a mélybe bukjon. Fürdött a selymes, sikamlós gyönyörűségben, közben a szépséges melleket után kapott szájával. Ölelte kedvesét, és hevesen lökte mindkettejüket a kéjes megsemmisülés felé. 

Kirobbanó energiával érte őket a szédítő beteljesülés. Egybeolvadva vibrált a testük, hosszú élvezettel. 


A város másik végében egy szőke lány ugyanebben a pillanatban döbbenten nézte a két rózsaszín csíkot a terhességi teszten.