Neji fejcsóválva bámult Sasuke után. Tudta, min megy keresztül barátja. Nyáron annyit lógtak együtt a szüleik üzletei miatt, hogy akaratuk ellenére sok időt töltöttek együtt. Volt pár húzós balhéjuk a nyár folyamán, de mindig számíthattak egymásra. Egy veszélyes balhé után, mikor Sasuke megmentette az életét, társak lettek, majd barátok. Sok mindent megtudtak egymásról, még a legtitkosabb ügyeiket is. Egyszóval, kívülről, belülről ismerte az Uchihát. Tudta min jár az esze, azt is tudta mit érez, s azt is hogy min megy keresztül. Ezért is avatkozott közbe Lee akciójába.
- Nehéz út áll még előtte.
- Gondolod? - lépett mellé csípőre tett kézzel egy lány.
Félszemmel pillantott le a mellette állóra. A lány Barna szemei fürkészve nézett abba az irányba, amerre nem rég még ő bámult.
- Ó, szia Tenten.
- Mi történt itt?
- Sasuke épp az előbb vitte fel az orvosiba Sakurát. - közölte a tényeket. - Bár így bele gondolva...
- Hihetetlenek. - sóhajtottak fel egyszerre Tentennel.
Mosolyogva nézett fel a hosszú hajú fiúra Tenten.
- Megyek, a többiek már várnak. – bökött Shikamaruék felé Neji, akik az aula központjában ültek.
Az aula központjának hívták. Több tucat cserepes növény volt az aula közepén elhelyezve, körülötte pedig székek helyezkedtek el. Ez volt az ő kis törzshelyük.
- Mi történik ott?
Temari hangja beharsogta az egész aulát. Shikamaru és Naruto heves pillantásokat váltottak. Úgy tűnt, valami nagy dolog történhetett.
- Nem tudom, menjünk oda. - vont vállat Neji.
Tenten és Neji egymás mellett sétálva siettek a barátaik felé, ám amint oda értek megdöbbenve pillantottak a megszeppent fiúkra.
- Min vitatkoztok? - zökkentette ki Temarit.
- Hülyék! - kelt ki magából Temari karba font karokkal. - Menjünk inkább, lassan kezdődik a tesi. Még át kell öltöznünk. - fordult az értetlenül ácsorgó Tenten felé.
- Oké. Viszlát skacok. - intett a fiúk felé, akik látszólag megkönnyebbültek.
- Sziasztok.
Neji megeresztett egy mosolyt, úgy intett a távozó Tentennek, aki bele pirult a gesztusba.
- Hűha! - bökdöste meg vigyorogva lábával Naruto Nejit. - Dúl a szerelem, mi?
- Csak szeretnéd - lökte arrébb barátja lábát aki ennek hatására lefordult a székről, amint terpeszkedett.
Neji ledobta táskáját az egyik székre, majd leült a fiúkkal szemben.
- Miről vitatkoztatok?
- Temariről, de sajnos ő meghallotta, így kiakadt és nekünk esett. - mászott vissza a székre Naruto.
- És mi volt az?
- Felhoztam Gaarát, persze Naruto rögtön bele fogott az idióta szövegelésébe és a sárig lehordta a fickót. Persze Temari meghallotta és nekünk esett. - magyarázta Shikamaru könyvéből fel sem pillantva.
- Lényegtelen – vont vállat Naruto. - Sosem csíptem azt a csávót, és továbbra sem fogom.
- Néha gondolkodhatnál, mielőtt megszólalsz, Uzumaki. - bökte homlokon a szőkét Neji.
- Hagyjál!
- Hagyd, Neji. - szólt a Hyuugára, aki neki állta piszkálni Narutot. - Megfogod bánni.
- Igen, én is úgy érzem.
Shikamaru felpillantott a könyvéből, amit olvasott. Naruto durcásan süppedt bele a székébe, míg Neji fölényesen vigyorgott előttük. Egy sóhajtás közepette tette a könyvet, majd a barnához fordult.
- Ne piszkáld Narutot.
Neji döbbenten fordult Shikamaru felé. Nem volt az a kimondott szószátyár fajta ember, ritkán szólalt meg, és akkor is csak ha valami fontosat mondott. Ám most, hogy rá szólt kissé lesokkolta. Sosem szólt még rá senki, főleg nem azért, hogy hagyja békén Narutot.
- Hát jó. Ha te mondod. - vont vállat.
Nem igazán volt kedve kikezdeni a Narával. Eddig senki sem járt jól, aki megtette.
- Neji, fogadtunk Shikamaruval, beszállsz? - fordult hirtelen csillogó szemekkel a Hyuuga felé a szőke.
- Meg éri? - fordult a copfos felé kétkedően Neji. Mindenki tudta, nem éri meg fogadni Narutoval. Mindig győz.
- Kellemetlen, de talán meg – nyújtózkodott egyet, majd elnyúlt a széken.
- Rendben. Benne vagyok. Mi a lényeg?
Naruto vigyorogva húzta fel lábait a székre, majd fel állt.
- Ki szerzi meg hamarabb szíve hölgyét. - adta elő drámaian az Uzumaki.
- Te beteg vagy! - húzta le a fiút a székére Neji.
- Az lehet – vont vállat Naruto. -De mivel már bele mentél a fogadásba, viseld a következményeket.
- Kinek kijut? - tette fel a legfontosabb kérdést.
- Én választok nektek.
- Végünk van – temette kezeibe arcát Neji lemondóan. - Hogy tudtunk ebbe bele egyezni? - pillantott fel Shikamarura.
- Sejtelmem sincs. - válaszolt lehunyt szemekkel.
- Szóval, Temarit kapja Shika, te pedig Tentent. - vázolta fel a fogadást Naruto. - Amelyikőtök hamarabb megnyeri, az szabhatja ki a büntetést a vesztesnek.
- Nem veszteseknek? - nyitotta ki résnyire a szemeit Shikamaru.
- Na és te? - nézett rá össze szűkült szemekkel Neji.
- Mi én?
- Te kit kapsz?
- Természetesen senkit. - kezdett el turkálni a táskájában a szőke, majd egy lejátszót húzott elő belőle.
- Olyan nincs! - csattant fel Neji.
- De igen, van. - válogatott a zenéi között Naruto fel sem pillantva. - Nekem nem tetszik senki, nektek pedig a kiszemeltek nagyon is. Lehet, hogy hülye vagyok, de vak nem.
- Ez így nem pálya. - hunyta le a szemeit ismét Shikamaru tarkóra tett kézzel. - Tuti, hogy neked is találunk valakit...
- Meg van! - vágott közbe halkan Neji össze font karokkal.
Naruto rosszat sejtve pillantott fel az önelégülten mosolygó fiúra. Nem sok jóra számított, ha Neji így mosolygott, annak mindig rossz kimenetele volt az ő részére.
- Te is kapsz valakit, barátom. - vágta hátba Neji a szőkét, aki rémületében elejtette a lejátszóját.
- Még is kit? - halászta fel a suli mocskos padlójáról a hőn szeretett narancssárga lejátszót, majd beleerőszakolta a kis lyukba a fülhallgató csatlakozóját.
- Az unokahúgomat.
- Kicsodát?
- Hinatát.
- Ki az a Hinata?
- Majd meg látod. - vigyorgott gonoszul Neji.
Szinte teljesen biztos volt benne, hogy a szende kis Hinatát nem fogja tudni meghódítani Naruto. Viszont neki gyerekjáték lesz Tentent.
- Rá sózod Hinatát? - ült fel a székén normálisan ásítozva Shikamaru.
- Te ismered? - hökkent meg Naruto.
- Persze – vont vállat a Nara, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- És még is honnan?!
- Tavaly átjártam a Hyuuga birtokra, hogy korrepetáljam a kis hercegnőt. - lazult el újra a széken, jobb lábát feltéve Neji székére.
- He...he...her...hercegnő? - dadogta holtsápadtan Naruto.
Elméjében már megjelent a kép, amint egy előkelő, drága ruhákban járó, Neji női változata megjelenik előtte, és ráparancsol, hogy feküdjön le előtte a pocsolyára, hogy átkelhessen a járdán. Majd gonoszan nevetve, tűsarkúval taposva a hátát távozik.
- Nyugi, nem ide jár.
- Egy hercegnő. - Teljesen hátra dőlve a székén, lelkit kilehelve bámult fel a plafonra Naruto. Itt a vége, neki annyi.
- Hinata nem is hercegnő, Shikamaru. - tolta le a fiút Neji.
- Akkor mi? Apádék úgy kezelik, szóval az.
- Akkor sem az.
Mind eközben Naruto magán kívül volt. Semmit sem fogott fel a körülötte zajló eseményekből, mint például Shikamaru és Neji beszélgetéséből, vagy Kiba hatalmas pofára eséséből, amikor kiszáguldott alóla a gördeszkája. Vagy amikor Lee a tesitanár kíséretében végig sprintelt az aulán. Teljesen akörül forgott az agya, hogy egy hercegnőt kell elcsábítania, aki mellesleg Neji(!) unokahúga. Bele sem mert gondolni milyen hárpia is lehet az a lány, hogy ha Nejihez ilyen közel állt.
Köztudott volt, hogy a Hyuuga család(klán) egy egész negyedet elfoglalt a városból, ez volt az ő birtokuk. A város azon felén természetesen úri körülmények uralkodtak, és jóformán csak a család tagjai, leszármazottai lakták. Ha Hinata is Hyuuga, már pedig biztos hogy az, akkor nem lehet különb Nejinél.
Neji női változata. Igen, biztos hogy olyan. - döntötte el magában.
- Szóval nem ide jár? - kapcsolódott be a beszélgetésbe.
Az elmúlt öt perc teljesen kiesett neki. Az utolsó amire emlékezet, Shikamaru megjegyzése volt.
- Még. - bólintott Neji.
Naruto horrorisztikus lassúsággal fordult a Hyuuga felé. Tekintete kitágult, szeme apróra szűkült.
- Hogy érted azt, hogy „Még”?
- Az nagybácsikám úgy döntött, hogy jobb lesz neki, ha az ő okos, erős unokabátyja mellett tanulhat.
- Erős? Okos? - szólalt meg cinikusan Shikamaru.
- Ide fog járni az a lány? - rázta ki a hideg.
- Aha, holnap kezd.
- Végem van. - dőlt hátra a székével együtt az Uzumaki, közvetlen bele az egyik cserepes növény földjébe.
- Azt hiszem, ezzel kiütötted nála a biztosítékot. - nyúlt a fiú felé Shikamaru és elcsórta mellőle a lejátszóját.
- Hidegen hagy. - vont vállat Neji. - Nem tudom min akadt úgy ki. Pontos leírást adtunk neki Hinatáról.
- Szerintem fel se fogta. - állt fel Shikamaru nyakába akasztva Naruto fülhallgatóit.
- Ő baja – kapta fel a táskáját Neji és az emeleti lépcső felé indult Shikamaruval a nyomában. - Kifog akadni, ha észre veszi, hogy eltűnt a csecsebecséje.
- Kit izgat? Az enyém otthon maradt, és töri óra lesz. - rázta meg kezében a kis kütyüt.
- Tényleg? Azt hittem tesi.
- Nem, az Sasuke osztályának lesz.
- Ja, oké. És, mit jót hallgatsz? - pillantott a fiú kezébe, hogy lássa a kijelzőn lévő szám címét. - Mióta hallgat Naruto ilyeneket?
- Szerintem nem rossz. Bár közel se jár az ízlésemhez.
- Melyik száma megy a Three Day Gracenek?? A Pein?
- Az. Miért?
- Oké, nem láttam a végét, csak azért kérdeztem. Olyan hülye krikszkrakszos lett a címe.
- Nem támogatja ezt a betűtípust a rendszere.
- Valószínű.
- Gyere – állt félre komoran az ajtóból a szőke férfi, hogy beengedje Sasukét a kezében ájultan heverő lánnyal.
Sasuke lefektette az ágyra a lányt, majd az orvos felé fordult.
- Sasuke Uchiha – nyújtott kezet.
- Deidara Haruno – lépet el mellette Deidara még mindig komoran, hárítva a fiú gesztusát. - Mi történt? - lépet húgához.
- Eltalálta egy labda.
Sasukénak nem igazán tűnt fel a férfi neve. Véletlen egybeesésnek tekintette, hogy a nevük ugyan az volt. Még mindig bizalmatlanul méregette Deidarát, aki orvosi köpenyében sürgött, forgott Sakura körül.
- Mikor történt? Magához tért azóta?
- Nem rég, és nem.
- Még csak az első napja. - dünnyögte idegesen Deidara, miközben betakarta Sakurát, majd egy tincset arrébb tűrt a lány lehunyt szeméből.
- Az asztalon van vatta, víz és fertőtlenítő. Sasuke, hozd ide. A kötszer a legfelső fiókban van. - tűrte el a lány haját teljesen, majd fején lévő sebet vizsgálta.
Sasuke bűntudattal telve lépett az asztalhoz, és mindent amit kért tőle a férfi, egy tálcára pakolva oda vitte. Hogy nem vette észre, hogy vérzik a lány? Teljesen el volt telve a saját önző, kicsinyes gondolataival. Szégyellte magát, rohadtul szégyellte.
- Súlyos?
- Nem – nyúlt felé Deidara, majd a vattát vízbe mártotta és letörölgette Sakura véres homlokát. - Add ide a fertőtlenítőt. - nyújtotta ki a kezét.
Sasukét idegesítette Deidara nyugodt, elutasító, hűvös viselkedése, de jelenlegi helyzetében jobbnak látta csöndben maradni és tenni amit mondanak neki. Átnyújtotta a fertőtlenítőt és a kendőt, bár legbelül azt kívánta, bár sósav lenne, és a férfira borulna az egész.
Deidara precíz pontossággal csepegtette a kendőre a szert, majd gyengéden nyomkodni kezdte a sebre. Sakura arca eltorzult a fájdalomtól, amit a szer keltett.
- Pszt. Semmi baj, kicsim. Itt vagyok. - simogatta szabad kezével a lány haját, miközben hangja lágy volt és dallamos.
Sasuke legbelül tombolt az irigység és féltékenység egyvelegétől. Legszívesebben tarkón szúrta volna a szőkét az asztalon heverő szikék egyikével. Hogy lehet, hogy egy diáknak viszonya van egy iskolai dolgozóval? Ez szabály ellenes! Nem? Fogait morzsolva nézte a jelenetet. Sakura megmozdult, majd lassan, rényire kinyitotta a szemeit. Első pillantása Deidarán állapodott meg, tovább nem is nézett. A szőke szemeibe bámult közvetlen. Olyan nyugalommal, hogy Sasuke úgy érezte, a lány feltétel nélkül megbízik Deidarában. A féltékenység szele viharként tombolt bensőjében. Rá sosem nézett így a lány.
- Hol vagyok? Aú! - kapott a fejéhez, ám Deidara lefogta gyengéden a kezét, és vissza rakta az ágyra.
- Az orvosiban, és ne nyúlkálj amíg dolgozom. - pirított rá gyengéden.
- De fáj! - panaszkodott.
- Nyugodj le, Sakura! Mindjárt végzek. A kötszert. - szólt hátra Sasukénak.
Sasuke gépies mozdulattal nyújtotta át a férfinak a kötszert.
- Fáj a fejem. - nyöszörögte Sakura, miközben Deidara a fejét kötözte. - Súlyos?
- Nem. Csak egy karcolás. De nem bízok semmit a véletlenre. - mosolygott húgára. - Kész is.
Eközben Sasuke a függönyön túlra ment, hogy letegye a tálcát a kezéből. Kezdte idegesíteni a helyzet. Legszívesebben lelépett volna, de nem akarta kettesben hagyni őket. Kitudja mit tettek volna?
- Kérsz rá gyógypuszit? - incselkedett Deidara Sakura fölé hajolva, melyet a függönyön keresztül korvonalasan, de látott az Uchiha.
- Fáj a fejem, ne idegesíts fel, légy szíves. - tette homlokára felkarját Sakura, majd az ablak felé fordult.
- Na de kicsim, csak egy puszi, semmi több!
- Hagyj békén, Dei'! Ne piszkálj, különben megjárod!
- Jól van na, hercegnő. - ült le az ágy szélére a férfi.
- Mit keresel amúgy itt? Ki hívott fel? Tenten?
- Miről beszélsz? Itt dogozom.
- Dolgozol? Otthon nem említetted!
Sasuke épp az ingét tanulmányozta, mely piros foltos volt Sakura vérétől. Hogy nem vette észre, hogy vérzik? Összeráncolt homlokkal kezdte el kigombolni az inget, hogy kidobhassa. Ki lehetett volna mosni, nem volt vészes, de nem akarta, hogy akár tisztán is meg legyen neki ez az ing. Csak arra emlékeztetné, milyen figyelmetlen és idióta volt ma.
Már az utolsó gomboknál tartott, amikor megdermedt a mozdulatban. Jól hallotta? Otthon? Együtt élnek?!
Amikor reggel látta Sakura házánál Deidarát, eszébe sem jutott, hogy együtt élnének. És nem is a teljes nevén szólította a férfit, becézte. Ez több volt soknál. Félig kigombolt inggel lépett az ágyhoz, majd elhúzta a függönyt.
- Ó, Sasuke. Köszönöm, hogy elhoztad. - állt fel Deidara hirtelen, ami gyanút keltett Sasukéban.
Vajon mire készülhetett?
- Mit keres itt Sasuke?! - ült fel hirtelen az ágyban Sakura, teljesen ledöbbenve a fiú jelenlétét.
Ám a hirtelen mozdulattól megszédült, s vészesen hajlott a padló irányába. Deidara rögtön mellette termet, majd a vállainál fogva vissza nyomta a párnára.
- Ő hozott fel ide. Nem kéne hirtelen mozdulatokat tenned, kicsim.
- Maga mindenkit kicsimnek hív? - kérdezte cinikusan az Uchiha merő rosszindulattal a hangjában, ami nem kerülte el a szőke figyelmét.
Deidara rezzenéstelen arccal fordult a fiú felé, majd hátat fordított a fiataloknak és az ággyal szemben álló szekrényhez lépet, majd kutakodni kezdett benne. Pármásodperc múlva egy tűvel tért vissza.
- Nem, csak Sakurát. - válaszolt halál nyugodtan, és megpöcögtette a kezében tartott tűt. - Sakura, nyújtsd ki a kezed.
A lány bólintott egy aprót, majd engedelmesen kinyújtotta a karját. Sasukéban teljesen felment a pumpa. Hogy bízhat meg benne ennyire? Szó nélkül engedelmeskedik neki? Mi folyik itt?
Birtokló vággyal telve kapta el Sakura kinyújtott karját. Muszáj volt valamit tennie, különben olyat tett volna, amire talán egyedül csak a bátyja lett volna büszke. Kinyírta volna az orvost. Gyilkos tekintettel bámult Deidarára, aki felvont szemöldökkel, várakozóan pillantott vissza rá. Egy csepp félelem sem tükröződött az arcán.
- Sasuke, engedj el, ez fáj. - próbálta kiszabadítani magát Sakura.
- Mire készülsz, kölyök? - fonta össze mellkasán a karjait Deidara. - Gyerünk, engedd el. Ne fogom megmérgezni, vagy valami. Egyszerű fájdalomcsillapítót kap.
Döbbenten tért magához Sasuke. Mi a jó büdös francot művel? Semmi joga ezt tenni. Mit is képzelt? Teljesen hülyét csinált magából!
Sakura felé fordult, aki értetlenkedve bámult vissza rá. Ő, a mindig higgadt és nyugodt, érdektelen Sasuke Uchiha olyat tett, ami általában Narutora volt jellemző. Teljesen kifordult magából a világ. Mi folyik itt?!
Még mindig görcsösen szorította a lány karját, s erre csak akkor döbbent rá amikor Sakura arca megvonaglott a fájdalomtól, amit ő okozott neki.
- Sajnálom – engedte el hirtelen a karját. - Nem tudom mi ütött belém.
Deidara grimaszolva lépett Sakura mellé, majd beadta neki az injekciót. Nem igazán ismerte a fiút, és nem is értette mi üthetett belé, de nem igazán szívlelte a viselkedését.
Nem igazán volt szimpatikus neki a viselkedése. Az a birtokló vágy, ami a szemében éget nem sok jót ígért. Két alternatívája lehetett a viselkedése okának. Egy: bele szeretett Sakurába. Kettő: ő is egy azok közül, akik csak a szépségére hajtanak.
A gond ott kezdődött, hogy nem tudta el dönteni, melyik alternatíva érvényesül jobban. Szinte biztos volt benne, hogy mindkettő ott él a fiú fejében. És ha a kettes alternatíva az erősebb, nem sok jót ígér neki a jövő. Ha Sakurát becstelen szándékkal akarja megközelíteni, kezeskedni fog róla, hogy még híre se maradjon a Sasuke létezésének. Ha viszont az egyes alternatíva bizonyul erőteljesebbnek, akkor talán, de csak talán, életben fogja hagyni.
Fiatal kora ellenére, tehetsége és hatalmas tudása folyamán elérte már a sebészprofesszori szintet, de ez mellett tovább folytatta tanulmányait mint gyógyszerkutató.
Nem azért tért vissza Európából több mint tíz év távollét után, hogy a húgát ilyen bunkó mellett tudhassa.
Sokat szenvedett azért, hogy megszerezze külföldön a doktorátust és a professzori kinevezést. Nehezen mondott le a hatalmas karrierről amiket felajánlottak neves kórházak és laboratóriumok neki, hogy itt, ebben az iskolában dolgozhasson testvérei mellett. Bár kisebb a kihívás, kevesebb a lehetősége fejlődésre, előrejutásra és anyagilag sem előnyös igazán számára, de megéri az áldozatot, hogy a testvérei közelében lehet. Ez kárpótolja bármiért.
Miért is hagyná, vagy nézné el akkor ennek a srácnak a viselkedését? Az, hogy ekkora erővel elkapta Sakura karját, nyomot hagyott. Gyilkos pillantással nézett fel a megszeppent fiúra, miután megvizsgálta a kékülő, liluló kart.
Sakurán hatni kezdett a gyógyszer, s Deidara tudta jól, hogy ennek következtében rögtön elfog aludni. Sosem bírta jól a gyógyszereket.
- Van fogalmad róla mit tettél? - engedte el gyengéden Sakura karját, s gyilkos tekintettel fordult Sasuke felé. - Ennek nyoma fog maradni.
- Én... nem.. vagyis... - dadogta zavarodottan, majd vett egy mély levegőt, és szembe nézett a gyilkos tekintettel. Most valahogy megcáfolta magában a tényt, hogy képes lenne eltenni láb alól a szőkét. Az a gyilkos tekintet amivel rá nézett, és az az aura, ami körül lengte megfélemlítette. Mintha Itachi állt volna vele szemben a kiképzésükkor. - Nem állt szándékomban bántani Sakurát.
- Na idefigyelj... - kezdett volna bele, ám a falra felszerelt ósdi hangszóró recsegve, ropogva megszólalt.
- Deidara doktor urat várják az igazgatóiban. Ismétlem, Deidara doktor urat várják az igazgatóiban. Kérem, siessen. Az igazgató nő már várja.
A hang egy éles sípszóval szűnt meg. Sasuke szaggatottan fújta ki tüdejéből a levegőt, megúszta.
A szőke grimaszolva igazította meg magán a köpenyét, majd Sakura felé fordult. A lány már mélyen aludt. Megnézte a kötést a fején, megigazította, majd lágy csókot nyomot a homlokára. Sasuke rezzenéstelenül nézte végig a jelenetet, bár legbelül őrjöngött.
- Mennem kell, de Sakura kezét be kell kötözni. Nesze! - dobta oda az orvosi szekrény kulcsait Sasukénak, aki röptében elkapta. - Mivel te okoztad a bajt, te is fogod megoldani. Ápold le és maradj mellette míg vissza nem térek. – indult el az ajtó felé, majd mikor Sasuke mellé ért, meg állt. - Ha észre veszem, hogy akár egy ujjal is hozzá értél,– vett elő egy tíz centis szikét a zsebéből, majd megpörgette az ujjai között –, ezzel fogom felhasítani a légcsövedet, majd végignézem ahogy a saját véredben rángatózva fogsz megfulladni. Meg értetted?
Meg sem várta az Uchiha válaszát, zsebre vágta a szikét, majd fütyörészve távozott az orvosiból.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Sziasztok!
Nagyon boldog vagyok, hogy tetszik nektek! :)
Saku már dolgozik a folytatáson, és amint felkerül ide, én már neki is állok az ötödik fejezetnek.
Sasuke fétékenysége nem biztos, hogy alaptalan. :) ;)
Nefelejtsétek el továbbra is figyelemmel követni a történetet!
Üdvözlettel,
nino