Reggel erős fejfájással ébredtem, így lementem a konyhába, a pulthoz léptem és a fiókban keresgélni kezdtem a gyógyszerek között egy fejfájás csillapítót. Bevettem, és egy pohár vízzel lenyeltem. Körbenéztem a nappalin, ahol még mindig ott voltak a tegnapi poharak. Gyorsan eltakarítottam őket, kicsit rendbe tettem a helyet, és felmentem zuhanyozni, meg hajat mosni… 
Kilenc óra múlt tíz perccel, de Temari még mindig alszik, így úgy döntöttem, hogy ma nem látogatjuk meg a tanítási intézményt. Kakashi úgy sem fog semmit sem csinálni velünk, és nem kockáztatom meg, hogy Temari leveszi a fejemet, ha most felkeltem. Felkaptam egy fekete vastag cicanadrágot, és egy combi erő kék pólót, majd lesétáltam a nappaliba, és ledőltem a kanapéra. Az emlékeim között kezdtem turkálni. Miért nem akart velem lenni? Mi a baj velem?

Tizenegy óra van. Temari még mindig alszik, azóta pedig már le is mentem a pizzáshoz, ahol voltunk, hoztam fel két pizzát, a kedvencünket, meg kólát. Gondoltam most már felkeltem, ezért felmentem az ágyunkhoz, és gyengédes piszkálni kezdtem az arcát. 
 - Lassan fel kéne kelned – suttogtam. 
 - Jó, jó – motyogta, és a telefonjához nyúlt. – MI? Tizenegy óra? Miért nem keltettel fel?
 - Nyugi, ma szinte senki sem megy be, péntek van. Meg amúgy is megöltél volna.
 - Ah, de fáj a fejem – kapott az említett testrészéhez. 
 - Hozok fel gyógyszert – mondtam.
Mire felvittem neki már felöltözött, miután kicsit jobban lett beágyaztunk. Lementünk, megmelegítettük egy kicsit a pizzákat, majd megettük a nappaliban. Olyan fél egy körül lettünk készen mindennel.
 - Te emlékszel valamire a tegnap estéből? – kérdezte. – Nekem minden kiesett. Komolyan, mintha nem is lett volna. 
 - Hú, érdekes kis este volt. Rumot ittunk, aztán amikor már kellően kivoltunk elmentünk a sípályára, valamikor az este folyamán. Ott voltunk, aztán jöttek valakik, futottunk… Elestünk, kiderült, hogy Narutóék, bújócskáztunk, aztán… Ennyi. 
 - Biztos jó lehetett – röhögött. 
 - Az…
Kopogtak az ajtón, mire Temari állt fel, és nyitottak ki.
 - Szia, Sasuke. Kit keresel? – kérdezte kedvesen a barátnőm. Ledermedtem.
 - Sakurát, már felkelt?
 - Persze. – Felém fordult. – Jössz?
 - Nem, köszi – legyintettem mosolyogva. 
 - Sakura, kérlek, beszélnünk kéne – mondta Sasuke, már nekem célozva, és beljebb lépett. 
 - Passzolnám – vetettem oda. 
 - Miről maradtam le? – kapkodta a fejét Temari.
 - Semmi különös – mondtam. Felhúzta a szemöldökét.
 - Kérlek – nézett rám Sasuke. – Gyere ki. Pár perc lenne az egész, utána már nem zavarnálak.
 - Jól van – adtam be a derekamat nagy nehezen. Temari felém sétált, én pedig elhaladtam mellette, felvettem a kabátomat és a csizmámat, és kiléptem Sasuke mellé. 
 - Kicsit menjünk arrébb – mondtam, mire csak bólintott, és a ház mögé sétáltunk. Erre azért volt szükség, mert Temari minden bizonnyal nézni, és hallani akar minket, és itt ezt nem tudja megoldani. Nekidőltem a ház falának, ő pedig előttem állt meg. – Szóval, mit akarsz? – kérdeztem. 
 - Sajnálom, ha megsértettelek tegnap. 
 - Jó, már mindegy – mondtam. – Csak nem értem, hogy miért mondtál nemet. Ja, és a részeg dolgot nem fogadom el.
 - Pedig ez az egyetlen ok, nem akartam, hogy úgy tűnjön, kihasználtalak – magyarázta. 
 - Ez hülyeség – pöfékeltem. – Nem használtál volna ki!
 - Ha visszapörgethetném az időt, nem mondta volna nemet – mondta halkan. – Hidd el.
 - Ez mennyire biztos? – húztam fel mosolyogva a szemöldökömet. 
 - Eléggé – válaszolt, és közelebb lépett hozzám. Az arca lassan közeledett hozzám, és elmosolyodtam. Magához húzott, és gyengéden csókolt meg, egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy viszonozzam e. Jól esett a közelsége. 
 - Most már elhiszem – suttogtam mosolyogva, mire magához ölelt, és apró puszikat nyomott a homlokomra. 
 - Akkor… Este átjössz majd a srácokhoz? – kérdezte. 
 - Persze, megígértem – vigyorogtam szélesen. – Ma amúgy mit csináltok? 
 - Hát lemegyünk a városba, és síelünk, meg veszünk piát. Ti?
 - Szerintem ma már tényleg síelni fogunk, de azt hiszem ennyi – mosolyogtam. – Na, ha ezt megbeszéltük, megyek is vissza Temarihoz – mondtam, majd lábujjhegyre álltam és egy apró puszit nyomtam a szájára. 
 - Várj – szólt utánam. – Akkor mi most együtt vagyunk?
 - Igen – vigyorogtam.
 - Megbeszéltük, este látlak – mondta, én pedig odaléptem hozzá, és egy puszit adtam a szájára. 

Elmeséltem Temarinak az egész tegnap estét, az extrákkal együtt, és azt is belevettem, amikor Sasukéval az erdőben voltunk. Kicsit meglepődött, hogy mik történtek. 
 - Ezt miért nem voltál képes elsőre is elmondani? – húzta fel fenyegetően a szemöldökét. 
 - Nem tartottam fontos dolognak – válaszoltam. 
 - De most már annak tartod, nem?
 - Persze – pirultam el. 
 - Hát, én csak boldog vagyok, ha téged is annak látlak – mondta mosolyogva, és megölelt. – Na, és mit csináljunk ma? Este akkor a fiúkkal leszünk, gondolom a szokásos nyolctól, és most van kettő óra… 
 - Síelni akarok – mondtam.
 - Akkor jó, öltözzünk fel, és már mehetünk is. 

A síelésből hét óra körül érkeztünk haza, és gyorsan lefürödtünk jó forró vízben, és én átöltöztem a fekete csőszárú farmeromba, meg egy szürke ejtett vállú pólóba, majd leültem a kanapéra. 
 - Nagyon fáradt vagyok – nyöszörögtem. 
 - Van energiaital – mondta Temari, amikor lejött az emeletről. Azonnal felálltam, és a konyhában keresgélni kezdtem, majd megtaláltam a kék Monsteremet, kinyitottam, és leültem vele a kanapéra. Kilencig itthon voltunk, de semmi különöset nem terveztünk be, csak sminkeltünk, és felöltöztünk, majd átmentünk a fiúkhoz. Már jobban éreztem magamat, és össze-vissza pörögtem.  Miután beléptünk a fiúk házába azonnal szétváltunk Temarival, mivel Sasuke megragadta a karomat, és a nappali másik végébe húzott.  
 - Azt hittem, már nem is jössz – mondta mosolyogva, és magához ölelt. 
 - Hé, fiatalok – jött oda túlordibálva a zenét Naruto, mint láttuk ő sem volt teljesen józan. – Italt? – kérdezte, és megemelte a kezében lévő két poharat.  – Margarita. 
 - Köszi, Naruto – mondtam és rákacsintottam, majd elvettük a poharakat, ő pedig tovább állt. Ismét sokan voltunk itt, megtalálhatók voltak azok az arcok is, mint Hiroki, meg a haverja, és néhány osztálytársuk. Vagy harmincan biztosan voltunk a házban, és hangos techno zene szólt. Beszélgettünk, és nagyon sokáig táncoltunk Sasukéval, néha Narutóval, vagy bárkivel, aki odajött hozzám. Olyan tizenegy körül lehetett, hogy már teljesen elfáradtam, ezért odasétáltam egyedül a koktélos pulthoz, és Sasori felé fordultam.
 - Miért nem mész bulizni? Elég unalmas lehet itt állni egész este – vigyorogtam rá. 
 - Én inkább iszok, mint sem táncolok – válaszolt, miközben egy koktélt kevert, majd a mellettem lévőnek adta.
 - Te mindenhol ott vagy? – kérdeztem Hirokitól. Pontosan mellettem ült.
 - Ez természetes, nem hagyom annyiban a dolgot – vigyorgott rám.
 - Szívás – sóhajtottam. – Pedig pár napja még Inót fűzted.
 - Előtte meg téged, csak nem féltékeny vagy? – húzta fel mosolyogva a szemöldökét. 
 - Nem, hidd el, boldog vagyok én – mondtam. – Nélküled is.
 - Ez vicces, te most nem azzal az Uchiha gyerekkel vagy együtt?
 - De, és Sasuke a neve. Ismered, szóval ne játsszad meg magadat – mutattam rá. 
 - Jó, jó. – Megittam a koktélomat, amit nem rég készített el nekem Sasori, majd a mosdó felé vettem az irányt… Visszafelé menet megtorpantam a tükör előtt, és a hajamat kezdtem el igazgatni. Egyszer csak benyitottak.
 - Nem gondolod, hogy szánalmas, amit művelsz? – rivallt rám Hiroki. 
 - Miért lenne az? Neked csak az a bajod, hogy lebuktál, hogy van csajod…
 - Nem, te vagy a szánalmas… Először mi ketten ismerkedtünk meg közelebbről, aztán jött csak Sasuke, akit miattam elhajtottál. Most meg vele vagy. 
 - Ezt honnan tudod? – vágtam közbe.
 - Mindegy, hall az ember innen-onnan dolgokat. Aztán amikor én már nem voltam képben, mert foglalt vagyok, összejöttél Sasukéval. Ha nincs ló, jó a szamár is, Sakura? – kérdezte vigyorogva. 
 - Nehogy azt hidd, hogy megfogtál most ezzel. 
 - Pedig igen – mosolygott gúnyosan. 
 - Túl sokat képzelsz te magadról – mondtam, és elindultam, elhaladva mellette. Már az ajtónál álltam, amikor hirtelen megfogta a csuklómat, és maga elé rántott. – Egyáltalán minek jöttél utánam?
 - Itt tudunk csak kettesben lenni – vigyorgott, mire kirántottam a kezemet az övéből, és otthagytam. – Volna miről beszélnünk – szólt utánam, de nem érdekelt, becsaptam magam mögött az ajtót, és csak mentem. 
 - Nem hiszem el, hogy valakinek mindig utánam kell jönnie a WC-re – morogtam halkan, miközben Temariékat kerestem. Sokáig nem találtam meg őket, még az emeletre is felmentem. De semmi. Itachiék társaságában találtam őket kint, a ház előtt cigizni, Sasuke is ott volt velük. Ő a padon ült, én pedig elhelyezkedtem mellé. 
 - Kezd eldurvulni a dolog – mondta Deidara, és bepillantott az ablakon. A következő pillanatban Shikamaru esett ki az ajtón, egyenesen a hóba, utána pedig Choji és Tobi. 
 - Ezek már nagyon készen vannak – mondta, miközben kijött Sasori. – Csak bajt hoznak, menjetek haza – kiabált a részegekre, akik szépen lassan, dülöngélve elindultak. Mosolyogva néztem utánuk, remélem, hogy épségben visszaérnek a házukba... 
 - Tényleg, Naruto hol van? – kérdezte Sasuke. – Már egy ideje nem láttam.
 - Én is csak bent láttam, de az azóta egyáltalán nem – gondolkodtam el.
 - Az para, ha nincs meg, Kakashi kinyír titeket – mondta Temari. – Főleg téged, Sasuke, mivel a te szobatársad. 
 - Most akkor keressük meg? – kérdezett vissza Sasuke, mire Temari bólintott. Sasuke felsóhajtott, és felállt mellőlem. – Segítetek? – célozta a kérdést a többiek felé. 
 - Persze – vágtam rá.
 - Nekem nincs kedvem – mondta Temari, majd ásított egyet. – De Sakurára vigyázz!
 - Jó – vigyorgott Sasuke, és átkarolta a derekamat, amikor felálltam mellé.
 - Én megyek Itachival, ti gondolom, úgyis együtt mennétek – mondta Sasori.
 - Igen – vigyorgott Sasuke. – Akkor ti menjetek lefelé, keressétek. Mi pedig itt a házaknál nézünk körbe.
 - Jó.
Azzal, mi Sasukéval elindultunk a tanulószobák felé, ahol az órákat tartották az elmúlt napokban, meg az információs iroda felé. Onnan sétáltunk tovább, közben Naruto nevét ordibálva. 
 - Az a Hiroki srác tényleg bement utánad este? – kérdezte.
 - Honnan tudod? De amúgy igen, bejött. De semmi sem történt – mondtam.
 - Hiszek neked, nem is ezért kérdeztem. Csak kíváncsi voltam, hogy mit beszéltetek.
 - Rám nyomult, már megint, de elküldtem.
 - Mekkora szerencsém van veled – vigyorgott, és maga felé fordított, majd adott egy apró csókot. 
 - Inkább nekem veled! – Kézen fogva sétáltunk tovább a házak között, majd egy olyan részre értünk, ami kicsit messzebb volt a házainktól. Egy hídhoz, ami felvezetett minket egy másik házsorhoz, ahol mások voltak már kint. Közben Naruto nevét kiabáltuk, meg megkérdeztük az arra járókat, hogy nem látták e, de semmi nyoma nem volt. Megálltunk visszafelé a híd lábánál, és kiszúrtunk pár méterre tőlünk egy alakot, aki a híd alatt ült. Odasétáltunk, és közelebbről megnéztük.
 - Naruto? – kérdeztem kicsit hangosabban, mire hátrafordult. Tényleg ő volt. – Téged kerestünk mindenhol, már tökre aggódtunk!
 - Leszarom – röhögött. – Amúgy meg hallottam, csak nem volt kedvem visszaszólni…
 - Annyira idióta vagy – rivalltam rá. – Most gyere, visszamegyünk.
 - Jó, jó – egyezett bele, majd megállt, és már hárman sétáltunk vissza.
 - Sasori – kiáltottam egy alak után, aki éppen Narutóék háza körül sétálgatott. Sasori hátrafordult.
 - Na, végre – mondta. Naruto előttünk ment, és egyenesen a házához sietett, de Sasuke még velem volt pár percig.
 - Akkor holnap találkozunk – suttogta, és megcsókolt. – Vagy akár átjöhetnél estére.
 - Na de Sasuke – vigyorogtam.
 - Nem, nem azért, csak együtt aludhatnánk – magyarázta. 
 - majd máskor – kacsintottam rá, és adtam egy újabb csókot neki. – Jó éjt! 
Egyedül sétáltam vissza Temarihoz, aki már az ajtónk előtt állt, és cigizett. Elszívtam vele én is egy szálat, közben beszélgettünk a ma estéről. Elmondtam neki a Hirokis esetet, hogy mennyire érdekes, amit mondott… Aztán lezuhanyoztam, és fáradtan feküdtem le aludni. Elég hamar elnyomott az álom. 
Holnap utazunk is haza.