Talán felébredek, és kiderül, hogy mindez rémálom. 

Három, kettő, egy... 
Sasuke óvatosan kinyitotta a szemét, de a tenger ugyanolyan szemrehányóan csapdosta a part menti sziklákat, mint eddig. Hűvös permetet fröcskölt a fiú arcába, aki egészen lenn ült, közel a háborgó habokhoz, és sóvárgással gondolt arra, hogy jó lenne ezzel a hideg vízzel tisztára mosni mindent: a zavaros gondolatait, a becsületén ejtett foltokat, és a komor hangulatát, amely viharfelhőként telepedett tépázott lelkére.

Tudta, hogy igaza van az apjának, és valóban úgy viselkedik, mint egy oktalan, makacs gyerek, de pokoli nehéz volt elismerni, hogy első szerelme óriási kudarc, eddigi élete legnagyobb botlása. Kiábrándultsága nem ismert határt, mégis ragaszkodott ahhoz az illúzióhoz, hogy Temari viselkedése csak a gonosz véletlenek közjátéka, amiről nem tehet. Áldozatnak próbálta beállítani, naponta győzködte magát, hogy helyesen cselekszik, amikor pátyolgatja, igyekszik segíteni őt, de a szíve közben egyre dacosabban tiltakozott.

Ideje indulni a kórházba, különben mérges lesz.

Sasuke inkább vetette volna magát a hullámok közé, minthogy elinduljon a központ felé vezető úton, csakhogy a lelkiismerete nem hagyott más választást. Túlságosan belebonyolódott már ebbe a dologba, hogy meggondolva magát meghunyászkodva kérjen bocsánatot apjától, Sakurától és mindenkitől, akit az utóbbi időben megbántott. Ahogy közeledett az egyre inkább utált kórterem felé, valahogy mégis késztetést érzett rá, hogy inkább ezt az utat válassza, talán könnyebb lenne elnézést kérni, mint naponta megerőszakolnia magát, hogy kedves legyen Temarival. Aztán hiába a megingás, végül csak benyitott ma is hozzá a fertőtlenítő szagú szobába.

- Szia! Végre! Képzeld, óriási híreim vannak - ugrott a szőkeség lelkesen a nyakába. - Az a hülye fickó, aki elém vetette magát, állítólag körözött bűnöző volt, keresték valami bolti lopás miatt, szóval lehet, hogy ez enyhítő körülmény - újságolta, és csillogó szemekkel várta, hogy Sasuke is lelkendezzen. A fiúnak viszont csak egy fáradt sóhajra futotta. Lefejtette magáról a csimpaszkodó karokat, és pakolni kezdte a szatyorból, amit hozott.

- Már megint narancs? Mondtam, hogy a körtét jobban szeretem - fintorodott el Temari a gyümölcsöt látva, de azért elvett egyet és bontogatni kezdte. Miközben evett, izgatottan mesélte tovább, mivel biztatta az ügyvéd: - Talán felfüggesztettel megúszhatom - reménykedett, mert a börtönt mindenképpen el akarta kerülni.
- Mikor engednek ki a kórházból?
- Már mehetnék, de az orvos szerint jobb itt, mint előzetesben lenni, ezért mindenfélét ráírt a papíromra, hogy még maradhassak.
- Sokban kerülhet ez a szüleidnek.
- Nem érdekel. Ennyit igazán megtehetnek értem - válaszolta a lány indulatosan, mert rettentően haragudott rájuk.
- Ne duzzogj már! Érthető, hogy nem repdesnek a boldogságtól mostanság. Ne várd, hogy jókedvűen csicseregjenek veled, mikor bejönnek látogatni. Szeretnek, de nagyon megviselte őket ez az egész. Míg te itt lábadozol, ők folyamatosan járnak a rendőrségre, és minden követ megmozgatnak, hogy az egy szem lányuk ne kerüljön rács mögé. Inkább hálásnak kéne lenned.
- Hálásnak? Hiszen úgy kezelnek, mint egy gyilkost! Persze, nem mondják, meg próbálnak kedvesen viselkedni, de látom az arcukon, hogy másként néznek rám. Hát ezt érdemlem én? 
- Nyugodj meg - ölelte magához Sasuke, hogy csitítsa.
- Ez olyan igazságtalanság! - folytatta a hisztit Temari, aztán keservesen sírva fakadt. - A nővérek is olyan ellenségesek, és a saját orvosom is mintha folyamatosan éreztetni akarná, hogy csak szívességből tűr meg az osztályán, pedig anyáék biztos szépen tömik a zsebét. Akkor meg minek kell a mártírt játszania? Nem vagyok én rosszabb a többi betegénél! 
- Ez senkinek se könnyű... - próbálta Sasuke emlékeztetni erre, de Temari megint zokogni kezdett, és ilyenkor hiába is beszélt neki, inkább csendben ringatta, míg lenyugodott.
- Ha te nem lennél, nem is tudom, mi lenne velem - nézett fel hirtelen Temari a fiúra könnyes szemekkel, és lehúzta magához, hogy megcsókolja. Esdeklő tekintete még a kősziklát is megolvasztotta volna. 

Sasuke zavartan bontakozott ki a csókból, ami sokkal hosszabbra sikeredett, minthogy egyszerű balesetnek tekinthesse. Hagyta magát elcsábítani, és az ajkain most viszketően égett a bűn, a lelke pedig zaklatottan hánykódott, mert hiányzott neki a melegség, a megértő szó, egy asszony megnyugtató jelenléte, amit régóta nem kapott meg, de ez nem mentség arra, hogy Temariban keressen vigaszt. Vagy mégis?

Idegesen lökte el magától a lányt, aztán azonnal bocsánatkérően érte nyúlt, de közben maga se tudta eldönteni, mit is szeretne. Felőrölte már ez a parttalanság, ez a bizonytalan állapot, hogy sodródik, szeretne kikötni, de sehol nem lel megnyugvást, boldogságot, csak új, meghódítandó területeket, vagy régi leigázott gyarmatokat. Az otthonát kereste régóta valaki oldalán, mert a családja volt a legfontosabb, és a szülei házassága olyan példa volt előtte, amit örömmel követett volna. Testvéreire mindig számíthatott, de vágyott rá, hogy legyen valaki, aki csak az övé, akivel megoszthatja a legféltettebb titkait is, és hozzábújhat egy fáradt nap után magyarázat nélkül csak úgy, mert jó.

Ezt kereste, erre vágyott, csakhogy nem ment neki, nem akart összejönni, bármennyire is próbálkozott.

...

- Itt mindig esik? - bosszankodott Sakura, miközben kikászálódott a taxiból, és a kezét védekezőn a feje fölé emelte.
- Ne nyávogj már! - intette le Gaara, pedig ha nem előzi meg a lány a panaszkodásban, neki is lett volna néhány keresetlen szava a pocsék időjárásra. Ő is utálta az esőt, most viszont játszotta a tapasztalt időset, aki büszkén terelgeti fiatal báránykáját, pedig csak két évvel volt idősebb nála. - Majd ha tél lesz, akkor meg fagyoskodhatunk, attól pedig jobb ez a taknya-nyála idő - jegyezte meg bölcsen.
- Nincs is ilyen szó, hogy taknya-nyála idő - nevetett fel Sakura a furcsa kifejezésen, amit a fiú használt. 
- Már hogy ne lenne? Éppen most mondtam - felelte Gaara sértődötten, de azért ő is elmosolyodott, mert élvezte, hogy felvidíthatta kolleganőjét. Sakurát igazi kihívás volt megszelídíteni és leszoktatni a harapós modoráról, de mióta rájött a trükkre, hogy hogyan érdemes beszélni a lánnyal, egész jó barátok lettek.
- Átvesszük este a szöveget? - ajánlotta, hogy biztosítsa a közös esti programot, mert nagyon szeretett vele lenni. Mióta jóban voltak, az unalmas hotel paradicsommá vált, óriási luxusjátszótérnek használták.
- Átjöhetsz, ha ennyire akarsz - hagyta rá Sakura, mintha mindegy lenne neki, holott ő is élvezte a fiú társaságát.
- De csak ha én rendelhetem a vacsorát! - kötekedett Gaara. - Elég fárasztó, hogy nem hiszed el nekem, mennyire nem tudsz még koreaiul - ellenkezett a lánnyal.
- Ez rágalom! - védekezett a rózsaszín. - Én igenis tudok! A múltkor is nagyon finom volt az a hús a kék színű mártással - állította teljes meggyőződéssel.
- Az nem mártás volt, hanem szilva fagyi. A szobapincér háromszor kérdezte meg, hogy tényleg ezzel kérd-e, de olyan eltökélt voltál, hogy inkább nem vitatkozott veled tovább.
- Na és? Neked is ízlett, nem? - kérdezte Sakura kajánul, mert tudta, hogy Gaara nagyon is élvezte azt az estét, még a furcsa kaját is. Egész végig nevettek, ugratták egymást, és jót beszélgettek majdnem hajnalig. A fiú is emlékezett erre, ezért inkább beadta a derekát.
- Oké, beismerem, hogy jó volt, de akkor se szeretnék ma ilyet enni. Vita lezárva, hétkor átmegyek és én rendelek. Rendben?
- Rendben! - pacsizott bele a tenyerébe Sakura, és mindketten bementek a saját szobájukba, ami - mint utóbb kiderült-, egymással szomszédos volt.

Pontban hétkor már újra együtt voltak, hamarosan pedig hangos kergetőzéssel harcoltak az étlapért. A vidám hangulatot kopogás szakította félbe.

- Vársz valakit? - lepődött meg Gaara. Mikor Sakura bizonytalanul megrázta a fejét, a fiú odament az ajtóhoz és kinyitotta.
- Csak én vagyok, kisbogaram! - ugrott a nyakába Jiraiya.
- Ööö... - Tömören ennyi tellett Gaarától, miközben utálkozva lökdöste magáról az öreget.
- Dehát te nem is Sakura vagy! - döbbent meg az alkoholtól bűzlő producer. Dülöngélve hátrébb lépett, és alaposan szemügyre vette Gaarát, majd a szobaszámot, újra Gaarát, és értetlenül hümmögött azon, hogy mi nem stimmel.
- Mit akar Sakurától ilyen későn? - kérdezte a fiú ellenségesen.
- Csak bulizni akartam vinni. Van valami kifogásod ellene?
- Van. Holnap korán kezdünk megint, szóval nem lenne helyes sokáig kimaradnia. Jobb, ha Sakura inkább tanulja a szövegét és pihen.
- Ez derék! Mi vagy te, az apja? Majd én eldöntöm, mi a helyes neki és mi nem - tolta félre Jiraiya dühösen, és odalépett Sakurához. Élvezettel húzta végig vaskos ujját a remegő ajkakon, aztán döbbenten horkant fel, mert elütötték a kezét.
- Nem megyek magával sehova - mondta Sakura undorodva, és hátrébb lépett, mert hányingere támadt a férfi szagától. 
- Nem úgy van az, kicsim! Ha nem fogadsz szót a jóságos Jiraiya bácsinak, azonnal kirúglak a produkcióból, és utazhatsz vissza abba a koszos kis városba, ahonnan elhoztalak. 
- Azt hiszi, ezzel megijesztett? Egyáltalán nem lennék szomorú, ha kirúgna. A pénzt sajnálnám, de legalább hazamehetnék. Elég aljas, hogy még telefonálni se enged szinte, és a megígért szabadságot se kaptam meg - fakadt ki a lány, mert a producer hetek óta csak hitegette azzal, hogy pár napra hazalátogathat.
- Haza vágynál? - A férfi gúnyosan felnevetett, amitől Sakurának összeszorult a gyomra. - Szívességet teszek neked azzal, hogy itt tartalak, te ostoba! Tessék, ez várna otthon - dobott egy borítékot elé, és várta a hatást.

Sakura rosszat sejtett, de érte nyúlt. Óvatosan felemelte a földről és megnézte. Érdek házasság volt az övék, mégis fájt, kegyetlenül fájt a fotókon hűtlen férjének látványa. Egymásba karolva Temarival, meg elmélyülten beszélgetve egy padon, aztán volt egy kissé homályos kép, ahol csókolózva fényképezték le őket.

- Tudok róla, hogy Sasuke Temarival tölti minden idejét, ez nem újdonság, ezzel nem hat meg! - dobta vissza az egész szemetet a földre, aztán dacosan állta a fickó gonosz vigyorgását.
- Szóval nem zavar, hogy a férjecskéd más nőkre költi azt a pénzt, amit te küldesz neki?
- Nem - rázta meg Sakura látszólag higgadtan a fejét, pedig a sírás kerülgette.
- Értem - biccentett elismerően Jiraiya, mert lenyűgözte a lány hidegvére.
- Biztos várják már valahol - bökte meg Gaara az öreget, hogy jelezze, mehetne már.
- Apropó! Ti mit csináltok itt kettesben? Csiripelték a madarak, hogy a forgatáson összebarátkoztatok, de a kezdeti viharos hangulat után elég hihetetlen együtt látni benneteket. 
- Változnak az idők - terelte a témát az ifjú színész, és határozottan tolni kezdte kifelé a nemkívánatos vendéget. - Ugye nem akarja, hogy holnap maga miatt késsünk el, mert feltartott? Fontos jelenetet veszünk fel reggel - hazudta.
- Megyek már - morgott a férfi, de azért búcsúzóul megfenyegette őket: - Jobb, ha tudjátok, hogy innentől majd rajtatok tartom a szemem, mert nem tetszik ez nekem! Lehet, hogy a férjednek is megírom!
- Értettük - terelte ki Gaara most már igazán mérgesen. 

Amit becsukódott az ajtó Jiraiya mögött, Sakura eltűnt a fürdőben. A vízcsobogás ellenére kihallatszott keserves sírása, ezért Gaara tehetetlenül járkálni kezdett a szobában, mert fogalma se volt róla, hogy segítsen. Gyerekként már rendszeresen színészkedett, büszke volt magára, és élvezte a hírnevet meg a sztársággal együtt járó csillogást, de ebbe a felpörgetett életformába nem fért bele, hogy másokkal foglalkozzon. Most volt először alkalma arra, hogy valakit közelebbről megismerjen. Zavartan nyúlt a boríték után, győzött a kíváncsisága. Gyanította, hogy Sakura bőg még egy darabig, ezért nem fogja rajtakapni, ha megnézi a fotókat. Valami hasonlóra számított, amikor végiglapozta őket, mégis görcsbe ugrott a gyomra, hiszen átérezte a lány fájdalmát miközben a képeket nézte. Sakura csak futólag említette Sasukét, bővebben nem hagyta magát kifaggatni róla. A család többi tagjáról szívesen mesélt, főleg az ikrekről, és még Narutót is bevallotta, de Sasuke - úgy látszott -, kényes pont volt a számára. 

- Ez a fiú nem normális! - kezdte, mikor Sakura újra megjelent kisírt szemekkel.
- Miért, mert megcsal? Ugyan! Sohasem szeretett, mi nem is...
- Tudom! Egyébként nem arra gondoltam, hanem arra, hogy egyáltalán hogyan volt hajlandó elvenni feleségül. Biztos van valami defektje, hogy pont te kellettél neki.
- Ha-ha, nagyon vicces vagy - nézett rá Sakura mérgesen.
- Oké, pocsék vagyok a vigasztalásban, bocs! - emelte fel Gaara védekezőn a kezét, és bűntudatosan odasomfordált a lányhoz. - Ne haragudj, ez a poén nagyon gyengén sikerült, csak jobb nem jutott eszembe, hogy felvidítsalak - magyarázkodott.
- Nem kell felvidítani, ne fáradj. Szerintem jogom van haragudni és sírni - mondta Sakura keményen, de aztán megint megremegtek az ajkai, és elszánt tekintette elkeseredetté vált. 
- Igazad van, sírjál! - szólalt meg Gaara rekedten. Együttérzően vonta magához a lányt, aztán gyöngéden simogatta a haját, míg az zokogva kapaszkodott belé. 

Aznap már nem rendeltek semmit. Sakura nem tiltakozott, amikor Gaara lekapcsolta a villanyt és az ágyhoz terelte. Engedelmesen ledőlt rá, és hagyta, hogy betakarják, a fiú pedig egész éjjel mellette maradt. Nem kérdezte, nem faggatta, hanem lefeküdt mellé tisztes távolságra, szigorúan a takaró tetejére, és várta, hogy elapadjanak a könnyei. 

- Köszönöm - suttogta hajnalban Sakura, amikor az első sugarak megvilágították a fiú sápadt arcát. Láthatólag iszonyú fáradt volt, mégis aggódva fürkészte a rózsaszínt.

Munka közben senki sem sejtette, milyen gyötrelmes éjjelen van túl a két fiatal, mert megint a legjobbat nyújtották, da valami mégis megváltozott köztük. Új titkuk volt, egy újabb közös pont, ami összefogta őket, és a barátságukat még bizalmasabbá tette. 

...

Hinata megjelenése váratlan volt és meglepő. 

- Még van három hét a kurzusból, nem? - kérdezte Sasuke döbbenten, mikor meglátta a húgát a kávézó ajtajában, ahogy a hatalmas bőröndjeit vonszolta maga után. 
- Elegem van! A színészkedés csak kurváknak való, ezért befejeztem - összegezte Hinata a véleményét tömören, és várakozón nézett Kibára meg Sai-ra, hogy vegyék már észre magukat, és segítsenek neki. 
- Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentünk volna eléd az állomásra.
- Felesleges lett volna, mert Naruto elhozott. Egyébként nagyon klassz, hogy felvettétek, így innentől együtt dolgozhatunk - örvendezett a lány, és elégedetten ballagott a két cipekedő pincér után.

Délután már kezdett felfordulni Sasuke gyomra, mert folyton Hinatáékba botlott, akik munka helyett itt-ott megbújva smároltak a szőke lovaggal. Az ikrek ezen csak hangosan kuncogtak, ami végülis jó volt, mert régóta bánatos hangulatban voltak Sakura miatt, de most újra kezdett visszatérni beléjük az élet nővérük megjelenésével. Este sajnos máris csalódniuk kellett, mert Hinatának nem akadt annyi ideje rájuk, mint szerették volna, mégis jólesett mindenkinek, hogy megint bővült a család.

- Neked elmondta, miért adta fel hirtelen az álmát? - kérdezte bizalmasan Sasuke egyik délután Narutótól, mikor kivételesen a szőke nem a húga száján csüngött, hanem próbált tisztességesen megdolgozni a fizetéséért. Sasukét izgatta a téma, de Hinatával nem lehetett erről beszélni, mert folyton begurult, ha faggatni próbálta erről.
- Szerintem féltékeny. Sakura gyorsan megkapta azt, amire ő vágyott, és azóta gyakran mondogatja, hogy értelmetlennek érzi az összes erőfeszítést. Nagyon kiborult, hogy őket a tanfolyamról nem engedték el a válogatásra, mert így lehetőséget se kaptak rá, hogy kipróbálják magukat vagy megkapják az egyik szerepet.
- Sakura se volt a válogatáson. Tulajdonképpen elég furcsa, milyen könnyen szerződtették, nem? 
- Sakura feltűnően szép lány, nem csoda, hogy megakadt a producer szeme rajta - próbált ésszerű magyarázatot adni a dologra Naruto. - Nem mintha a húgod nem lenne nagyon szép - jött zavarba hirtelen, mikor rájött, hogy a szavait így is lehetne érteni, de Sasuke csak mosolyogva leintette.
- Tudom, hogy mire gondolsz - nyugtatta.
- Egyébként hallottál mostanában Sakuráról? - érdeklődte óvatosan a szőke. 
- Az ikrekkel rendszeresen beszél, meg néha apámmal is, de én általában elszalasztom, amikor hív bennünket. Vagy dolgozom, vagy nem vagyok itthon... - Sasuke nem szívesen árulta volna el, hogy olyankor általában a kórházba jár, meg kerüli is a lehetőséget, mert nem tudna Sakurának mit mondani.
- Borzasztó lehet ez a távházasság - célozgatott Naruto ártatlanul.
- Ha Sakura így boldog, akkor ebbe nem szólhatok bele - ismételte Sasuke bosszúsan a jól begyakorolt mondatot, amivel hitegette a rokonait, barátait, ha erről kérdezték. Mindenkit meglepett, hogy szinte rögtön az esküvő után máris külön él az ifjú pár, még ha éppen a munka miatt is. Erre Sasuke elkezdte gyártani a különböző magyarázatokat, és ezt találta a leghihetőbbnek, ráadásul lassan maga is komolyan gondolta, hogy így van, pedig kezdett beleőrülni ebbe a se veled, se nélküled kapcsolatba.
- Attól félek, ha Sakura hozzászokik a sztársághoz, már nagyon nehéz lesz neki visszatérni egy ilyen unalmas kisvárosba, mint Konoha. Ez eszedbe jutott már? - piszkálta tovább Naruto.
- Csak egyetlen sorozatra szerződött, nem biztos, hogy ettől azonnal sztár lesz. 
- Jiraiya még sohasem fogott mellé. 

...

Az Uchiha-ház nappalijában fülsüketítő hangon csörgött a telefon, de senki nem vette fel. Fugaku szándékosan hagyta szem előtt az asztal közepén, hogy Sasuke észrevegye. Végül hallotta, hogy a zenebona abbamarad és a nagyfia mogorván beleszól a készülékbe. Végre! Örült, hogy bejött a trükk.

- Szia! Te vagy az, Sasuke? - kérdezte Sakura bizonytalanul, mert nagyon meglepődött, hogy kivételesen ő vette fel.
- Igen, én vagyok. Asszem apám elhagyta a telefonját. Megkeressem az öreget? Vele akarsz beszélni? - kérdezte idegesen.
- Nem, mindegy. Téged se szeretnélek sokáig feltartani, csak érdeklődnék, hogy vagytok? A gyerekek hogy vannak?
- Köszönjük a csomagot és a pénzt is, de nem értjük, minek küldesz ennyit, hiszen neked is szükséged lehet rá.
- Van annyi megtakarításom most már, amiből kényelmesen megélek, ne aggódjatok. Amit küldök, nyugodtan költsétek el... bármire.
- Hát köszi, de ez azért túl nagylelkű.
- Nagylelkű? - Sakura egyre csalódottabban hallgatta férje hangját, olyan idegenül hangzott.
- Értem, akkor köszönjük - dadogta a fiú. - És te, jól vagy? Hogy halad a forgatás? - kérdezte némi kínos csend után.
- Minden remek - zárta le a témát Sakura, és gyorsan letette, míg tartani tudta magát.


...

Hat héttel később...

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte Gaara legalább századszorra tőle.
- Igen, ne nyaggass már! Ha nem tetszik, tőlem haza is mehetsz - förmedt Sakura a legjobb barátjára. - Amúgy meg nem én hívtalak, hanem te akartál velem jönni - emlékeztette mérgesen.
- Mert nem hagytál más választást! - védekezett a fiú. 
- Mehetnél karácsonyozni a szüleiddel is - emlegette fel a remek lehetőséget Sakura, csak hogy húzza az idegeit vele.
- Hát persze, te gonosz nőszemély! Miért ott kell állandóan belém rúgnod, ahol a legjobban fáj? 
- Azt hittem, az fájna a legjobban, ha az unalmas családi vacsorán vennél részt másik pár száz ismeretlen vendéggel, és egész este autogramot kéne osztogatnod nekik.
- Oké, az is fájna, de ennyit vezetni? Meg fogok halni, mire eljutunk abba a híres-neves Konohába. Tényleg létezik ilyen hely?
- Nem, csak szeretek veled értelmetlenül utazgatni az éjszakában, és közben vitatkozni. 
- Gondoltam, akkor inkább maradjunk. Tokióban is tudok rengeteg klassz szállodát, ne menjünk tovább.
- Leüsselek?

Gaara nevetve indított, és hamarosan maguk mögött hagyták a nyüzsgő várost. Eleinte a sztrádán mentek, később lekanyarodtak róla, és hosszú órákon át zötykölődtek mindenféle ismeretlen helyen. A kis falukban is lázasan készülődtek, karácsonyi díszben voltak már az utcák, kirakatok, két helység közt viszont undorító ködös, nyirkos idő telepedett a tájra. Az út is csúszott, óvatosan kellett vezetni, ezért nem is igen beszélgettek, csak nyűgösen várták az út végét.

Sakurának már nem voltak nagy reményei, hogy örömmel fogadják, ezért sem szólt az érkezéséről. Úgy tervezte, hogy átadja az ajándékait és az utolsó adag pénzt, amely elviekben fedezheti a felújítást ( de tőle költhetik arra, amire akarják), aztán elköszön. 



Gyanús volt a sötétség, amikor leparkoltak a kávézó elé. Ha az Uchihák nem is vitték túlzásba a karácsonyozást, az azért különösnek hatott, hogy este tíz előtt mindannyian aludjanak. 

Becsöngettek.

Mikor többszöri próbálkozásra se jelent meg senki az ajtóban, Sakura előkereste a kulcsát, amelyet még sohasem használt. Különös volt a jól ismert helyre ilyen körülmények között szinte tolvajként besurranni. Minden ugyanolyan volt, mégis más. Olyan szemekkel nézett a szívének oly kedves helyre, mintha búcsúzna a kávézó minden szegletétől, bútorától, még a tapétaszakadástól is a falon. Nagyon szerette ezt a házat, a munkahelyét, de a távolság megértette vele, hogy ő nem ide való, sohasem lesz igazi lakója az Uchihák otthonának.

- Ne most nosztalgiázz! Keressük meg őket, intézd el, amit akarsz, aztán menjünk. Szeretnék ma még aludni is - sürgette Gaara.

Hiába szólongatta Sakura Fugakut, Inarit, Hanabit, senki nem jött elé. Kísérője türelmetlenebb volt, ezért nyitogatni kezdett minden útba eső helyiségbe.

- De kurva hideg van itt! - morogta közben, aztán benne akadt a szó, ahogy benyitott Sasuke szobájába.