A székek nagy robajjal repültek hátra, mert Sasuke fél kézzel megragadta a lány vékony karját, felrántotta ültéből, és a forró ablaküveghez préselte. Sakura egyszerre szisszent fel a hátát érő égető érzéstől és az erős szorítástól. A durva mozdulat se esett jól neki, az pedig végképp megrémítette, hogy a fiú szemei kimondhatatlan haraggal örvénylettek.

- Szórakozni akarsz? – kérdezte vészjósló hangon, és szorosan hozzányomta testét, mire Sakura azonnal védekezni próbált. Teljes erejéből tolta el magától, de esélytelen volt.
- Neh! - nyüszítette. 
- Akkor minek kelleted magad? Te… te… kurva – suttogta a fiú elgyötörve. Teljesen ki volt kelve magából. Végül elengedte a lányt, de a kezei görcsösen ökölbe szorultak. A következő pillanatban óriási pofon csattant Sakura arcán. 

A komornyik ekkor ért oda hozzájuk, és messze taszította a felbőszült vendéget, hogy gazdája segítségére siethessen. Sasuke úgy állt fölöttük, mint aki maga se érti, hogy került ilyen ocsmány helyzetbe. Összezavarodva hátrálni kezdett, közben rémülten figyelte, ahogy a hófehér bőrön kirajzolódnak ujjai vérvörös nyomai. Ezt ő tette…

Itachi előbb tudott a dologról, mint ahogy a bűnös hazaért. A villában felbolyduló személyzet értesítette Hinatát, ő pedig dühösen közölte Inoichivel, hogy Sakura holnap nem lesz olyan állapotban, hogy showműsorban szerepeljen. A világon nincs annyi alapozó ugyanis, ami az arcán lévő ütésnyomot eltüntethetné, hála az ifjabbik Uchihának.

- Te megvesztél? – esett neki Itachi azonnal az öccsének, ahogy belépett az ajtón. Durván megrázta, de a másik nem reagált. – Hogy tehettél ilyet egy lánnyal? Egyátalán jól van? És ha kirúgnak emiatt a zenekartól? Vagy feljelentenek? Az anyja tuti kicsinál, bár meg is érdemled!
- Nem érdekel! – lökte arrébb Sasuke ingerülten aggódó bátyát, és a szobájába menekült. 

Csak pár percig volt nyugalma, utána kitartó csöngetés jelezte, hogy vendégük érkezett. Először Naruto és Sasori, utána Inoichi is befutott. Nehéz volt a szemükbe nézni.

- Megtudhatnám, mi történt? – ragadta galléron az elnök vérben forgó szemmel.

Gyorsan szétszedték őket, mert ez a hangnem semmi jót nem ígért. Felesleges lett volna tovább hergelni Sasukét, mikor így is látszott, hogy mennyire fel van zaklatva, és csak egy hajszál választja el attól, hogy újra robbanjon.

- Adj valami jó erős piát, Itachi! – dobta le magát a főnök a nappali kanapéjára nekikeseredve, és rángatni kezdte a nyakkendőjét, hogy kicsit meglazítsa. Ő is eléggé kivolt.
- A legütősebb ebben a pillanatban pár deci romlott gyümölcslé a hűtőben. Akarod? – kérdezte Itachi.
- Dögöljetek meg mind a ketten! Hát a halálomra pályáztok? – fakadt ki a fickó, és úgy beletemette az arcát a tenyerébe, mint aki sírásrohammal küszködik. Persze a saját anyja temetésén se ejtett könnyeket, szóval nem valószínű, hogy ez lett volna az a helyzet, ahol kivételesen elérzékenyül. Nem, ő csak eszelősen járatta az agyát. Üzleti vénája azonnal kiutat keresett, hogy a problémát akár előnyükre is fordítsák. – Sakura holnap nem jelenhet meg így… - gondolkodott hangosan. – Míg helyre nem jön, el kell rejteni a világ szeme elől. Kell egy utazás… és egy indok, az utazásra.
- Vállaljuk el a Sztárpárbajt, az nagyobb volumenű reklám lenne a zenekarnak, mint a holnapi interjú. Én, ha gondoljátok, felkészülök Sakurával a versenyre – jött a váratlan ötlet.
- Miért pont te, Sasuke? – lepődött meg Inoichi, de a többiek is eléggé csodálkoztak, hogy jutott eszébe.
- Jóvá kell tennem valahogy, amit most csináltam.


Hinata ritkán akadt ki, de ez most egy olyan pillanat volt. Miközben Sakura könnyes szemmel bevallotta neki Justint, Itachit és most Sasukét, a Hyuuga lány szinte levegő után kapkodott.

- Erre tanítottalak téged? – nézett vádlón a nekikeseredett tinire. Álmában se gondolta volna, hogy ebben a nőies testben ilyen naiv lélek lakozik.
- Ki tudta, hogy ez lesz? Én biztos nem teszem, ha tisztában vagyok vele, hogy a fiúk ennyire hülyék.
- Sakura! Nem szabad játszani mások érzelmeivel! Pont olyanokkal próbálkoztál, aki eleve máshogy reagálnak. El vannak szakítva a normális élettől, a normális emberektől, emiatt nem úgy ítélnek már meg dolgokat. Szinte felkínáltad magad nekik, ők pedig ki tudja mikor voltak utoljára nővel, így elég nehéz józanul gondolkodni. A fiúknál másképpen működnek ezek a dolgok, nem heccelheted őket kedvedre büntetlenül.
- Te mondtad, hogy a fotózás után ne öltözzek át, hanem az angyal jelmezben menjek velük tárgyalni, hátha jobban megtetszem nekik – emlékeztette barátnőjét értetlenkedve Sakura.
- Hiba volt, már belátom – ölelte magához a hüppögő lányt Hinata. Bűntudata volt, hiszen nagyon szerette volna, hogy Sakura megnyerje magának a Lucky Love-ot, és felvegyék az együttesbe. Emiatt valóban ő tanácsolta, hogy maradjon abban a kihívó ruhában, hátha lenyűgözi vele a srácokat. Most már bántotta a dolog, hogy arra nem gondolt, ezzel ezt a fiatal lányt teljesen tévútra terelte.
- Most mi lesz? Ugye anya nem tudja meg? Biztos cirkuszt csapna.
- Mindenkit figyelmeztettem a házban, hogy tartsa a száját. Annyit mondanak, hogy változott a terv. Kaptatok egy nagyon jó lehetőséget, felléptek egy új műsorban, és emiatt elvonultok felkészülni. Anyukád úgyse tervezte, hogy hazajön. Nyaralni ment az egyik ügyfelével valami jachtra. Remélhetőleg hetekig hajókáznak majd jó messze innen.

Sakurának rosszul esett, hogy vele személyesen nem is közölte az anyja ezt az utazást. Feltehetőleg azért, nehogy rákérdezzen, egyszer elmennek-e közösen is nyaralni. Eddig minden évben túl elfoglaltak voltak, mindketten dolgoztak, de Sakura örömmel lemondta volna bármelyik fotózását, ha csak egy kicsit is együtt lehetnek. Félt a nőtől, iszonyúan meg akart felelni neki, de mégiscsak az anyja volt. Hiányzott a törődése, hogy egyszer elégedetten nézzen rá, ne csak azzal a csalódott pillantással, ahogy szokott. Sakura a csinos vonásokat az apjától örökölta, aki szintén modell volt. Rövid románcuk után viszont megcsalta Tsunadét, aki sose bocsájtott meg, pedig a férfi előbb meghalt, minthogy Sakura megszületett. A szeretőjével együtt autóbalesetet szenvedtek, így bukott le. A felelőtlensége miatt aztán a lánya szenvedett.

- Pakolni kéne! Javaslom, hogy csak tisztességes holmit válogass össze. Inkább legyen egyszerű és praktikus, mint kihívó. Ha akarod, el is mehetünk vásárolni… vagyis oda inkább nem. Nagyon csúnya az arcod – simította végig aggódva Hinata a felpüffedt pofin.
- Megoldom. Mr. Agybajos Uchihának olyan leszek, mint a legalázatosabb apáca. Még véletlenül se fogom felkelteni az érdeklődését. Majd inkább nagy ívben kerülöm.
- Helyes – hagyta rá Hinata, bár sejtette, hogy ez jóval nehezebb lesz, mint Sakura gondolná. 

Este tíz körül megérkezett a busz, ami az új bázisra szállította a bandatagokat. A fiúk már benn ültek, csak Sakura hiányzott. Nagyon félt, hogy elkezdenek fölötte sajnálkozni, vagy azt feszegetik majd, hogyan történt az eset. Kínos lett volna erről beszélni. A legjobban viszont Sasukétól félt. Elhatározta, hogy az lesz a legjobb, ha rá se néz, és tényleg kerüli.

- Hát a kisasszony hova furakszik? – érdeklődte Inoichi Hinatától.
- Természetesen Sakura után. Ha már maga képtelen rá vigyázni, majd én gondoskodom róla – felelte Hinata hetykén, bár eléggé össze kellett szednie a bátorságát, hogy ugyanolyan flegmán feleljen, mint ahogy a férfi megszólította őt. Lassan megtanulta, hogy muszáj kiállni magáért és Sakuráért, mert ez már nem a modell világ, ahol Tsunade neve miatt még a lábuk nyomát is megcsókolták. Itt határozottan kellet viselkedni, hogy érvényesíteni tudja az érdekeiket.
- Ne sok vizet zavarjon – jött a jó tanács, mintha szükség lett volna rá.
- Szia Sakura-chan! – sietett eléjük Naruto, és egy pillanatra átölelte a lányt, aztán Hinatához is odament, hogy valamit bizalmasat súgjon a fülébe.
- Ha lehet, most inkább egymás mellé ülnénk – hárította Hinata a meghívást, és az első szabad helyet elfoglalták Sakurával. A többiek hátul kártyáztak, de Itachi és Sasori is odajött köszönni. Sasuke üdvözlése egyik lánynak se hiányzott.

Kicsit mindenki úgy érezte magát, mintha szökevények lennének. Gyorsan kellett pakolniuk, hirtelen jött ez az utazás, de valahogy a fiúk közül senki nem neheztelt emiatt Sasukéra. Érett már a dolog, hogy az egyikőjük kibukjon. Csak azt sajnálták, hogy pont így, és hogy Sakura lett ennek a szenvedő alanya. A háttérben meghúzódó érzelmi szálak is elég nyilvánvalóak voltak, de erről szintén nem beszéltek. Mindenki megtartotta a véleményét magának.

Sakura hamar elaludt. Nem szokott éjszakázni, mert az ártott volna a szépségének. Mikor már egyenletesen szuszogott, Hinata betakarta, és végre hátra ment Narutóhoz. Örült, hogy ennyire összebarátkoztak. Mikor a fiú észrevette, hogy közeledik, egyből intett, hogy voluljanak félre, aztán beültek oda, ahol nem láthatták őket a többiek.

- Szia! – súgta Hinatának, és egy apró puszit nyomott a szájára. – Hogy vagy? – kérdezte gyengéden.
- Fáradtan – felelte bágyadtan a lány, és Naruto vállára hajtotta a fejét, miközben mesélt. - Nem semmi egy nap volt! Reggel még egy uborka pakolás receptje után kutattam, mint egy félőrült, aztán vígasztalnom kellett Sakurát, most pedig itt vagyok veled…
- Bocs, hogy ilyen felfordulást okoztunk! Ez tényleg nem jellemző Sasukéra. Sohasem szokott verekedni, főleg nem lányokat pofozni. Fogalam sincs, hogy mi lelte – mondta bűntudatosan Naruto. Őt is zavarta, hogy barátja miatt így felborult mindennyiuk élete.
- Nagyon haragszom rá, de be kell látni, hogy nem csak ő volt a ludas. Mindkettőjük hibája. Sakura még fiatal, nem tudja, hogyen kéne kezelnie a fiúkat. Születésétől fogva megmondták neki, mit hogyan csináljon, ő pedig ellenkezés nélkül végrehajtotta, ezért profi modell. Szó nélkül pózol bikiniben a mínuszokban, és fotózhatják nagy bundában a kánikulában, akkor sem panaszkodik. Hozzászokott, hogy irányítják. A csinos külsejéből él, és emiatt úgy gondolja, benne ez az egy dolog értékes, csak ezért szeretik. Iskolába se járt, magántanárai voltak, ezért semmi kapcsolata a velekorabeliekkel. Nincsenek barátai, pici kora óta a személyzet gondoskodik róla, mert az anyja nem foglalkozik vele.
- Ennyire rossz a viszonyuk?
- Tán ha rossz lenne, is elfogadhatóbb lenne, de a legjobb szó erre a semmilyen. Nincs közös karácsony vagy ünnepek, együtt töltött idők. Néha, ha Tsunade hazajön, savanyú képpel végignézi a lánya munkáit, mert minden elkészült fotóról kap másolatot, nehogy olyan is készüljön a tudta nélkül, ami rossz hírbe hozhatná. Csak azért kényes a lánya ügyeire, mert kínosan ügyel a makulátlan hírnevére. Mikor Sakura apja meghalt a szeretőjével, hatalmas botrány volt az ügyből, évekig csámcsogtak rajta a pletykalapok. Utána pedig Sakurát vették célba, mint hátra hagyott szerelemgyereket. Emiatt fontos, hogy csak pozitív dolgokat írjanak róla, mert az anyja már így is épp eléggé gyűlöli. Soha egy kedves szava nem volt a saját gyerekéhez. Megad neki mindent, hogy a látszat fennmaradjon, néha jótékonysági rendezvényeken együtt szerepelnek, de ennyiben ki is merül a közös családi életük.
- És én még azt hittem, hogy a mi sorsunk nehéz.
- Más anyagilag és más lelkiekben szegénynek lenni. Benneteket otthon legalább szerettek.
- Ez igaz – bólintott Naruto, és hálásan gondolt a szüleire, akik valóban mindent megtettek a boldogságáért. Ezt el is mesélte Hinatának és még sokáig beszélgettek minden másról is.

Összeölelkezve aludtak el, és a nap első sugarai így találták őket. Hinata fázósan bújt Narutóhoz, aki élvezettel húzta közelebb magához a lányt. Sakura viszont nyűgösen ébredt. Cica szemei egyből az ismeretlen helyet pásztázták. Ijedten felült, míg rá nem jött, hogy hol van. A busz éppen akkor kaptatott fel az utolsó emelkedőn. Egy hegyvidéki panziót béreltek számukra. Az egész környék olyan meseszép volt, hogy Sakura nekinyomta az orrát az üvegnek, úgy bámult lefelé a félelmetes szakadékba, amelynek sziklákkal csipkézett oldalán számtalan színes virág nőtt.

Mikor beparkoltak a szálláshely elé, elsőként ugrott ki a buszból, hogy alaposan körülnézzen. El is felejtkezett arról, hogy még mindig nem szalonképes a kinézete, így amikor a többiek is kiszálltak, nem értette, hogy miért őt bámulják a gyönyörű hely helyett.

- Gyere - fogta kézen Hinata, hogy megelőzzön egy kínos párbeszédet. A fiúk szörnyülködve bámulták, hogy barátjuknak milyen nyomot hagyott rajta. A most már mindenféle színben játszó kéznyom nagyon durván nézett ki, és Sasuke ettől még nyomorultabban érezte magát, főleg amilyen vádlón méregették a többiek.
- Egy állat vagy – szólt oda neki Sasori, majd a csomagjáért ment, inkább magában tartotta a többi mondanivalóját.

Rajtuk kívül nem lakott itt most más, csak egy terebélyes háziasszony. Az öt kiadó szobán kettesével osztoztak, Inoichi kapott egyedül saját birodalmat, és még vártak egy tánctanárt, aki biztos nem akart az elnökkel aludni.

- Lehetnénk most mi együtt Sasukéval? – kérdezte Naruto Itachitól.
- Felőlem – vonta meg a vállát egykedvűen a kérdezett. Nem sok kedve volt végignézni öccse agonizálását, így örült is, hogy Sasorival lehet.

A legszebb szobát a lányok kapták. Csodálatos kilátás volt a vidékre. Itachi behordta Sakura cuccát, Naruto pedig Hinatáét.

- Én megyek futni – túrt egyből Sakura a melegítője után. Közben kihajigálta az összes többi holmiját, amik csakhamar beborították az ágyát. Hinata már látta a sötét jövőjét, ahogy próbálja ismét rendre tanítani a lányt, persze eredménytelenül.
- Hova ilyen sietősen? – Inoichi meglepődve ugrott félre, miközben Sakura elrobogott mellette. – Ezek a mai fiatalok mindig pörögnek – dörmögte, és reggelizni indult.
- Zavarhatlak, Hinata? – kopogott be Naruto a lányok szobájába. Látta, hogy Sakura nyúlcipőt húzott, és lelkesen birtokba vette a környékbeli tájat, ezért ő meg igyekezett kihasználni a helyzetet, hogy kettesben lehessen a szép asszisztensével.
- Gyere csak, egy darabig úgyis itt leszek – invitálta bejjeb mosolyogva Hinata.
- Te akarod elpakolni Sakura holmiját?
- Ki más?
- Majd rájön, hogy ezek itt útban vannak, ha le akar feküdni. Hagyd csak itt! Egyszer neki is meg kell tanulnia az önállóságot.



Sakura végre szabadnak érezte magát. A betonjárda helyett kitaposott csapásokon futhatott, és igazi friss levegőt szívhatott. Ilyenkor olyan könnyűnek érezte magát. A reggeli harmat még mindent beborított, és a csillogó napsugár hatására édes illatokkal telt meg a táj. Valószínűleg még a szokásos adajánál is több kilométert róhatott, mert nem tudott betelni az élménnyel. Mikor pihegve visszatért a szobájukba, egyszerűen csak benyitott, aztán megkövülve bámulta a párocskát, akik Hinata ágyán egymásba felejtkezve csókolóztak.

- Ne zavard őket – súgta neki valaki, és gyengéden kiterelte a szobából.
- Izé… én nem leskelődni akartam – pirult el Sakura. Aztán az arca rémültre váltott, amikor meglátta, hogy ki fülelte le a mozizásban.
- Gyere inkább reggelizni – mondta neki Sasuke közömbösen, és ő már indult is az ebédlő felé, mintha nem venné észre, hogy a másik szabályszerűen lefagyott tőle.
- Izzadt vagyok, így nem mehetek – hebegte a lány, és inkább az ellenkező irányba hátrált.
- Neked egy egyszerű reggelihez is úgy kell kinézned, mint egy bálkirálynőnek? – lett megint dühös a fiú.
- Gyere, zuhanyozz le nálam – jelent meg Itachi, mint jól időzítő felmentő sereg. Amint felfigyelt az ingerült hangokra a folyosón, máris sietett, nehogy megint egymásnak essenek.
- Kösz, nem – jött még nagyobb zavarba Sakura. Mélyen az eszébe véste ugyanis barátnője szavait, hogy soha, de soha ne kerüljön megint kiszolgáltatott helyzetbe. Szóval eszébe se volt bemenni a fiúk szobájába, bármennyire is csalogató volt az ajánlat. – Megvárom őket, míg végeznek a… dolgukkal – döntötte el, és leguggolt az ajtó elé, mint egy hűséges kiskutya.
- Cöh… - ennyi volt Sasuke válasza, míg Itachi megkönnyebbülve ballagott öccse után, mert úgy gondolta, ez azért már a javulás jele, hogy olyan nagyon nem sértegette a lányt.

A problémát Sasori oldotta meg. Miközben elhaladt Sakura előtt - mert ő is reggelizni készült - a feje felett jó hangosan bekopogott a szobába, hogy szétugrassza a szerelmeseket.

- Gyertek enni, mielőtt felzabálunk mindent – kiabált be hozzájuk, és mosolyogva rákacsintott Sakurára.

Hamarosan mindenki az ebédlőben lakmározott, csak a rózsaszín hiányzott. 

- Hol van már az a lány? Szeretném elmondani végre a mai napi programot – pattogott Inoichi.
- Még jógázik. Legalább egy fél óra, mire végez – felelte Hinata kimérten. Bosszantotta, hogy a fickó ennyire ideges, mintha hajtaná őket a tatár.
- Nem ér rá este jógázni?
- Reggel kilencig azt csinál, amit akar. Benne van a szerződésében, hogy ha nincs interjú vagy fotózás, esetleg más fontos dolog, akkor a napi rutinját folytathatja. Magának egy szép kislány kellett, és ha azt akarja, hogy Sakura a szokásos fényében ragyogjon, akkor kivárja, míg végez. Rendben? – lett most már Hinata is ingerült.

A fiúk döbbenten néztek az amúgy halk szavú lányra, hogy mennyire kikelt magából. 

- Jó voltál – súgta neki Naruto vigyorogva, mikor a főnök puffogva lecsapta kedvenc fekete mappáját, és duzzogva folytatta az evést.
- Ne mérgeskedjen – paskolta vállon a háziasszony békítően – nem tesz jót az emésztésének.


Mikor befutott végre Sakura, már mindannyian végeztek, így unalmukban őt bámulták, ahogy két pofára ropogtatta a zöldségeket, mint egy nyúl.

- Istenem, degeszre ettem magam – sóhajtott, mikor sikeresen elpusztított kb. 5 lapulavelet, némi répát és egy kis sajtot desszert gyanánt.
- Neked ez elég? – csodálkozott Naruto.
- Miért, te mit ettél?
- Foglalkozzunk már végre a dolgunkkal! – csattant a mappa hangosan, félbeszakítva a beszélgetést. Mindenki engedelmesen Inoichi felé fordult és várták, hogy végre elmondja, amit akar.
- Holnap megérkezik a tánctanár, addig pedig ki kell választanunk a zenéket, amelyeket elő akartok adni. Kell egy musical, egy mese betétdal, egy gyors és egy romantikus duett. A zenekar szolgáltatja a zenét bármilyen hangszerelésben, Sakura és Sasuke pedig énekel és táncol. Minél egyénibb és megragadóbb az előadás, annál többen szavaznak majd rá a nézők közül.
- Akkor minél látványosabb, annál jobb, ugye? – kérdezte Itachi.
- Igen, ez egy show. Az a lényege, hogy a közönség jól szórakozzon, szép dolgokat lásson, és én még mindig azt gondolom, ha egy szerelmespár bimbózó kapcsolatát kísérhetné figyelemmel, akkor jóval nagyobb eséllyel indulnánk. Szóval nem lehetne, hogy inkább te vállalnád a szereplést az öcséd helyett? – próbálkozott újra Inoichi.
- Sasukénak jobb a hangja, jobban táncol, szóval felesleges lenne engem a helyére rángatni – hárította a feladatot az idősebb Uchiha.
- Remélem, még meggondoljátok, de addig is koncentráljunk a zenékre. Kinek mi a javaslata?


…

A napjuk rá ment arra, hogy a neten böngésztek. Végül sikerült a duetteket kiválasztani, de a mese és a musical még hiányzott a repertoárból.

- A szépség és a szörnyeteg nem jó? – kérdezte Sasori sokadjára, mert ő mindenáron azt akarta.
- Unalmas, abban csak keringőzni kell – legyintett rá Inoichi.
- Az nem elég? – akadt ki Sakura, merthogy ő még „csak” keringőzni se tudott.
- Azt a pár lépést bárki elsajátítja – bátorította Naruto.

Sakurát már így is kirázta a hideg arra a gondolatra, hogy a színpadon együtt kell majd szerepelnie Sasukéval, de a táncolás már végképp betette nála a kaput.

- Próbáljátok meg, legalább látjuk, hogy mutattok együtt – mondta Itachi.
- Tőlem – kelt fel Sasuke, és várta, hogy a lány is követi.

Sakura ment is, bár remegett a gyomra. Félt újra azokba a furcsa fekete szemekbe nézni. A keze hideg és nyirkos lett, ahogy a fiúnak nyújtotta, és felvették a kezdő pozíciót.

- Csak hagyd magad vezetni.
- Oké – mormolta az orra elé, és próbált a lábára koncentrálni. Naruto megmutatta, hogyan kéne lépnie, ő pedig igyekezett nem elrontani.

Mikor elindult a zene, a monitoron ment a video a meserészlettel, ahol egy óriási könyvtárszobában táncolt a két szereplő. Sakura jól ismerte ezt a jelenetet, ezerszer látta már, és eddig nagyon irigyelte Bellt, de most hirtelen még se tűnt olyan vonzó lehetőségnek számára, hogy ő is keringőzzön a saját szörnyetegével. Egyszerűen megbénult és csak állt, mint aki lecövekelt.

- Ne bámuld a lábad, felesleges.

Szegény lány próbálta fentebb emelni a tekintetét, de csak partnere válláig jutott, tovább valahogy nem akaródzott neki haladni.

- Kicsit föntebb – ösztönözte Sasuke.

Sakura nem akart nevetségesnek mutatkozni, de képtelen volt föntebb nézni, vagy akár egyet is lépni. Már a srác hangjától kiverte a hideg.

- Nekem pisilni kell – nyögte, és egyszerűen kiszaladt.
- Asszem nem fog visszajönni – mondta ki hangosan Sasori, amit mindenki gondolt. – Mondjuk meg is értem, hogy nem érzi jól magát a közeledben – szúrt oda Sasukénak.
- Nos… akkor vagy ma estig kiengeszteled, vagy holnaptól Itachi lesz a partnere – csattant újra hatalmasat a fekete bőrmappa.