Délelőtt a szokásos lépések követték egymást, bementünk a suliba, feladatokat oldottunk meg mind a kettő órán, beszélgettünk az adott nyelven. Már aki tudott. Előtte pedig Temarival reggeliztünk, ami kicsit kínos volt, hogy most ott ültek néhány asztalra tőlünk Inóék. Nem kívánatos személyek. De hamar túltettük magunkat, és már mentünk is be az órára. Utána pedig úgy döntöttünk, hogy lemegyünk Temarival a városba, egy szépségszalonba, hogy csodálatosak legyünk az esti bulin. Egy óra körül le is indultunk, elkérve az egyik jobb szalon címét. Felszálltunk a buszra, és majdnem fél óra alatt megtaláltuk a megadott helyet, ami eltért a többi kis háztól, ami körülötte volt. Ezt leginkább az élénkzöld színének köszönhette, és az óriási feliratnak, hogy „Claire’s Beauty Salon”.
 - Ez lesz az – bökött rá Temari.
 - Na, ne! Ez komoly? A nagy felirat vezetett rá? – nevettem ki. 
bementünk az üzletbe, és amint beléptünk egy kedves, szőke hajú nő állt elénk, és leültetett minket egymás mellé, egy nagy tükör elé. Tudtam, hogy vágatni szeretnék a hajamból, és begöndöríteni, Temari pedig kiegyenesíteni. A nyelvi akadályokat áthidalva, elmagyaráztuk neki, képekkel illusztrálva. Miközben a hajunkkal foglalkoztak, jöttek manikűrösök is. Az egész szépség-délután eltartott úgy ötig, aztán körbejártuk a várost, ruhákat vettünk. A hatkor induló buszra felszálltunk, és negyedre már a tábornál is voltunk. 
 - Tehát akkor – kezdtem Temari, miközben beléptünk a házunk ajtaján – ma szingli Sakura leszel?
 - Eddig is az voltam – nevettem zavartan.
 - Jó, de volt valaki, akire hajtottál. Most pedig nem lesz – magyarázta. Hevese bólogattam, közben pedig felvittem a vásárolt szatyrokat, a ruhákkal együtt, az emeletre. Letettem a szekrényem mellé, majd megfogtam a laptopot és levittem egy henger filmmel együtt a nappaliba. 
 - Értem, hogy hogyan érted. Most szingliként megyek.
 - Nézzünk filmet? – kérdezte és rábökött a kezemben lévő laptopra.
 - Igen – mondtam.
 - Jó, akkor válasszuk ki. 
Végül is a Los Angeles-i tündérmesét néztük meg, ami régi film, de nagy kedvenc. Temarival mind  a ketten odavagyunk a főszereplő pasiért, szóval jól választottunk. Nyolc körül lett vége, majd sminkeltünk, és felöltöztünk. Én a mai estére egy lila, vastagabb anyagú cicanadrágot választottam, egy fekete hosszabb pólóval, és egy mell alá érő bőrdzsekivel. Hozzá pedig egy fekete magassarkút. Tíz óra körül mentünk át, mert Temari még telefonált a barátjával, én pedig Hinatát hívtam fel addig. 
Amikor becsöngettünk, Naruto nyitott ajtót, és egy pillanatra kiszűrődött a hangos zene, és a bent lévők ordibálása. A szőke srác beengedett minket, majd a pulthoz vezetett, és leültetett bennünket. 
 - Milyen koktélt adhatok? – kérdezte vigyorogva. – Ma ajánlom a Margaritát, az este már vagy hármat csináltam. Az alapitala pedig a tequila.
 - Az fincsi – vigyorodott el Temari. – Én azt kérek. 
 - Valami más nincs? – kérdeztem. – Cosmopolitant tudsz csinálni?
 - Igen – vágta rá.
 - Egyébként kíváncsi lennék, honnan van nekik ilyen kis koktélos felszerelésük – gondolkodott el Temari. Egyetértően bólintottam. 
 - Hát Sasori és Itachi egy koktélozóban dolgoztak tavaly, és tavaly előtti nyáron. Jóba lettek a tulajjal, és elhozhatták. De csak néhány kelléket, piát azt már itt vettünk – magyarázott Naruto, miközben először Temari koktélját keverte.
 - De ekkora mennyiségben? – lepődtem meg.
 - Hát nem bolti áron vettük. Szóval nem volt egy meredek ár, meg szinte minden srác adott bele – mondta. 
Temari elé helyezte a Margaritát, aztán az enyémen kezdett el dolgozni. Ezzel is, alig öt perc alatt készen volt. Közben volt időm körbenézni a társaságon. A szokásos arcok voltak ott, de miután jobban pásztázni kezdtem a tömeget, felfedeztem Hirokit is közöttük, a szobatársával.  
 - Itt vannak Hirokiék is. Megint – húztam el a számat.
 - Nyugi, majd elkerüljük őket – bíztatott Temari. Lassan kortyolgattuk az italunkat, közben odajöttek Itachi és Sasori. Aztán együtt indultunk a táncoló tömeg felé.  Tőlünk néhány méterre Sasuke és Naruto táncoltak két lánnyal, az egyik szőke, hosszú hajú volt, a másik pedig szőke és vállig érő hajú lány volt. A szemöldököm szinte magától húzódott fel arra a képre, ami elém tárult ezek után. A pozíció a következő volt: Ino nagyban csókolózott az egyik sarokban nem mással, mint Hirokival. Teljesen kikerekedtek a szemeim, mondván, hogy tegnap még engem fűzött a srác. De valahogy nem vártam azt, hogy napokig, sőt, hetekig futkározik majd utánam. 
 - Azt nézd – böktem az adott sarok felé. Temari lassan odafordult, és teljesen ledöbbent.
 - Az igen – nevetett fel hangosan. Tovább táncoltunk, most Sasorival kerültünk egymáshoz közelebb, miközben mögém lépett, és megfogta a derekamat. Magához húzott, és úgy táncoltunk tovább. Végighúzta az ujját a derekamon és a hasamon, amitől teljesen kirázott a hideg. Mielőtt még olyan vágányokra térnének a dolgok, amiket nem szeretnék felbolygatni, visszasétáltam a pulthoz, ahol most Naruto állt.
 - Hé, te az előbb nem egy csajjal táncoltál? – kérdeztem. 
 - De, Hamival – vigyorgott. – Egy koktélt?
 - Inkább tölts nekem egy tequilát, csak simán, töményen – mondtam vigyorogva.
 - Nem lesz az sok?
 - Ne félts te engem – nevettem. Naruto aggódó tekintettel, de egy pohárba töltött nekem az adott italból, és elém tette. – De vigyázz magadra, nehogy…
 - Vigyázok, nyugi – csitítottam, és egy húzásra megittam, majd lecsaptam a poharat az asztalra. – Köszönöm – vigyorogtam rá, majd megfordultam a székkel, és a tömeget kezdtem pásztázni. Éreztem a lábaimban, amikor felálltam, hogy nincs minden rendben. Beütött a tequila. Tőlem egy méterre felbukkant Itachi, aki azonnal odalépett mellém, én pedig a vállába kapaszkodtam. Elkezdett hozzám beszélni, hogy mennyit ittam, meg ilyenek, de a szemem elé került Sasuke is, ahogy a tömegben bolyong, és néha csatlakozik egy-egy társasághoz. Olyan kis elveszettnek tűnt, pont annyira, hogy odamenjek hozzá, Itachit otthagyva. 
 - Szia Sasuke – szólítottam meg, mire felém fordult, unalmas arckifejezéssel. 
 - Cső – mondta kurtán. 
 - Mi a baj? – kérdeztem vigyorogva. Próbáltam egy helyben megállni, amiben a magassarkúm nem sokat segítettek. – Olyan kis morcos vagy – nevettem.
 - Nincsen semmi bajom. Csak hagyjál békén, jó?!
 - De neked most mi a franc bajod van? – emeltem fel a hangomat. – Velem van bajod?
 - Hát nem esett le?!
 - Inkább azzal van baj, hogy nem tudom, mi a problémád velem – mondtam. 
 - Az, hogy egy hülye ribanc vagy – szólt egyszerűen. Kikerekedtek a szemeim. 
 - Sasuke, állj le! Sokat ittál, menjél vissza a házadba – jött oda mellénk Naruto. – Sajnálom, Sakura. Biztos nem gondolta komolyan. 
 - Dehogynem – szólt közbe Sasuke. – Teljesen ép az elmém, és komolyan gondolom!
 - Jó, de akkor is visszakísérlek a házba – erősködött Naruto, és az ajtó felé tessékelte a szobatársát. 
 - Valaki visszakapcsolja a zenét? – kérdezte egy hang a tömegből.
 - Persze – mondta néhány méterre tőlem Itachi. A következő pillanatban minden úgy folytatódott, ahogy abbamaradt. Még mindig nem térek magamhoz. Hogy mondhatott ilyet nekem? Nem is ismer. Az emberek körülöttem táncoltak, ittak tovább. Temari a kezembe adott egy ismeretlen eredetű löttyöt, és azt mondta, hogy ezt most igyam meg, és minden rendben lesz. Miért, talán választ ad bármire is? Egy pici gondolkodás nélkül beleszagoltam, majd legurítottam. A poharat az éppen arra járó Sasori kezébe adtam, aki csak mosolygott rám, majd eltűnt a poharammal. Hozzácsapódtam egy ismeretlen bandához, ahol megpillantottam azt a srácot, aki talán Hiroki szobatársa volt.  Együtt táncoltunk az ismeretlenekkel, már jó ideje, amikor valaki megragadta a vállamat, majd a karomat, és elhúzott az adott társaságomtól, amiben voltam. 
 - Gyere, menjünk haza – sürgetett Temari.
 - Miért? Annyira jól érzem most magamat – nevettem. Barátnőm csípőre tette a kezét, és hosszan pásztázni kezdett. 
 - Részeg vagy, jobb, ha megyünk – állapította meg. – Még a végén valami butaságot csinálsz.
 - Ne viccelj, tökre magamnál vagyok – mondtam, miközben a falnak támaszkodtam.
 - Ja, látom. Na, induljunk – zárta le a témát, segített felkapni a kabátomat, és már mentünk is ki. Amikor átléptük a küszöböt megcsapott a hideg szél, amitől kirázott a hideg. Kint, a házzal szemben, néhány méterre tőlünk Naruto, Sasuke és Itachi álltak kint. Éppen nagyban beszélgettek, vagy veszekedtek, ezt már nem tudtam megállapítani, mert amint megláttak minket, csendben maradtak. Tovább cigiztek hármasban.
 - Jó éjt, fiúk – szólt oda kedvesen Temari, válaszul Itachiék morogtak valamit. Gyorsan botorkáltunk vissza a házunk felé, Temari megkereste a táskámban a kulcsomat, kinyitotta az ajtót, és betolt a házba.  Amikor felkapcsolta a villanyt, a kezeimet a szemem elé kaptam, mert bántotta a szememet a fény. 
 - Gyere, fürödj le – mondta, és az emelet felé kezdett húzni. – Megengedem neked a zuhanyt, fürödj meg. Addig csinálok forró csokit, meg pizzát. 
 - Jól van, jól van – motyogtam, és lassan, bizonytalanul a fürdőszoba felé baktattam. Becsuktam magam mögött az ajtót, és levettem a ruháimat. Egy szál fehérneműben próbálkoztam a sminkem lemosásával, és besétáltam a forró zuhany alá. Megmostam a hajamat, lefürödtem, és már ki is léptem a zuhany alól. Felkaptam a hálóingemet, egy kék, combközépig érő köntöst, rendet tettem magam után és lebaktattam a nappaliba. Temari a konyhában állt a sütő mellett.
 - Jól vagy? – kérdezte, miközben az órája, és a sütő között járt a tekintete. 
 - Igen, jobban vagyok – vigyorogtam.
 - Már képes vagy egyenes tengelyen menni?
 - Jaj, ez gonosz volt – nevettem.
 - Ennek még kell vagy negyed óra, addig én is megfürdök. Maradj itt addig – mondta, és bólintottam. – A forró csokit már megcsináltam. 
Temari felsietett a fürdőszobába, én pedig az órára pillantottam. Hihetetlen, de mindjárt éjfél lesz. Öntöttem magamnak egy bögrébe forró csokit, és azt kezdtem kevergetni. Tíz perccel később Temari baktatott le, hozzám hasonlóan egy köntösben és hálóingben. 
 - Vedd ki, és tedd tányérra a pizzákat – mondta, megfogta a forró csokis bögréket, és a kanapé felé sietett. Így is tettem, ahogy mondott, és leültem mellé. Az enyém volt a sonkás pizza, az övé pedig a szalámis, mindig is így csináltuk. Miközben híreket nézegettünk a laptopon, meg a filmek között keresgéltünk eszegettünk, és iszogattunk. Végül is egy régebbi film, a Step up második részén állapodtunk meg, mert imádtuk a főszereplő srácot, meg az előző rész férfi főszereplője is feltűnik a film során. Hajnali egy előtt pár perccel oltottuk le a villanyokat, szinte utolsónak a városban. Befeküdtünk az ágyba, de én valahogy nem voltam képes elaludni. Odaosontam Temari szekrénye mellé, ahol a cigis dobozt tartotta, megfogtam, és lementem. Megkerestem a köntösömet, felvettem a cipőmet, és kiálltam a ház elé a verandára. A zsebemben kezdtem kutakodni a doboz után, kivettem a szálat, és meggyújtottam. Lassan beleszívtam, miközben elidőztem a tájon. A hó csak szitálva esett, a város fényei kétszáz méterre tőlünk csak néhol égtek. Ahogy kijöttem felgyújtottam a kinti lámpát, így valami fényt kreálva az éjszakában. Percek óta állhattam kint, amikor valaki pár házzal arrébb, az én példámat követve kiállt a házuk verandájára. Odapillantottam, és amikor megláttam, hogy Naruto az, intettem neki, és odasétált hozzám. 
 - Nem tudsz aludni? – kérdezte, amikor közelebb lépett. Leültem a padra, ő pedig mellém.
 - Nem nagyon – sóhajtottam, és beleszívtam a cigimbe. – Te sem?
 - Hát, nem – mondta, és megrázta a fejét. Kihalászott a pulcsija zsebéből egy doboz cigit, és hozzám hasonlóan rágyújtott.
 - Dohányzol?
 - Csak ha ideges vagyok – felelte.
 - Na, mesélj! Mi a nagy problémád? – puhatolóztam. 
 - Frusztrál Sasuke viselkedése. Nincs minden rendben annál a gyereknél. Sosem szokott ilyen lenni, pedig már évek óta jóban vagyunk…
 - Ne edd magadat ezen, nem ér annyit – sóhajtottam. 
 - De, ér. Csak most részeg, és ilyenkor nem lehet vele beszélni. Szerintem holnap majd te is beszélj vele.
 - Köszi, inkább passzolom – vigyorogtam. 
 - Talán tényleg nem akart megbántani.
 - Jó, de sikerült neki, szóval nem is érdekel már ezen túl – mondtam. Egyre jobban kezdtem fázni. 
 - Nem kéne ennyire komolyan venni a dolgokat – nevetett. – Te nem vagy ilyen.
 - Hát nem is – nevettem el én is magamat. – De amit mondtam, azt úgy is fogom csinálni. 
 - Hát, te tudod – rántotta meg a vállát. – Holnapra mi a programod?
 - Holnap csütörtök? – kérdeztem kicsit zavarban.  Bólintott. - Semmi. Reggel lemegyünk, gondolom enni, meg venni akarunk piát, mert este most ketten fogunk inni, meg zenét hallgatunk. Most kihagyjuk a bulitokat – vigyorogtam a mondandóm közben. – Meg bemegyünk a két órára. De semmi extra.
 - Az izgi, szerintem holnapra mi csak egy kocsmázást iktatunk be – gondolkodott el. – Beszéltünk valamit Itachiékkal, de már nem rémlik. – Pár percig csend honolt köztünk. – Menj be, mert meg fogsz fázni.
 - De nem tudok aludni – dőltem hátra.
 - Nem érdekel – vigyorgott. – Tényleg menj be. – Felállt, és a kezét nyújtotta. Kelletlenül elnyomtam a cigimet, megöleltem, és az ajtóhoz léptem.
 - Jó éjt, Naruto!
 - Neked is – mosolygott, és elindult a házuk felé. Sóhajtva, de beléptem a házunkba, ahol azonnal megcsapott a melegebb levegő, felsétáltam az emeletre, és az ágyamhoz léptem. Letettem Temari cigis dobozát a helyére, és befeküdtem az ágyba. Nem volt kedvem levenni magamról a köntöst, így abban aludtam el, hajnali kettő óra körül…