Elkezdtük a német órát. Az óra elején kiosztott munkafüzeteket, és tankönyveket, minden padba egyet. Ebbe kellett (volna) dolgoznunk. De ez minket nem zavart, lazán beszélgettünk a padtársunkkal, cseppet sem érdekelt senkit sem, hogy a tanárt a tanításban ez egy kicsit is zavarja. 
 - Egy kis csöndet szeretnék kérni – köszörülte meg a torkát.
 - Én egy sonkás-sajtos szendvicset, meg egy kávét – dőlt hátra vigyorogva Sasuke.
 - Nagyon vicces vagy! Na, de a feladatokkal készen lettél? – húzta fel a szemöldökét a tanár.
 - Nem.
 - Akkor meg csináld! Egyébként meg nagyon összerázódtatok ti az ide úton, meg úgy eddig a táborban.
 - Túlságosan is – nevettem el magamat.
 - Nálam meg amúgy megéri jónak lenni – magyarázta a tanár, és leült a székére.
 - Miért is? – kérdezett vissza Naruto.
 - Mert ha valaki igazán jól viselkedik az órámon, az kap eredeti indiai tea filtert tőlem, ami itt szinte egy kincs. – Meglepődtem, lejjebb csúsztam a széken.
 - Dan egy díler – suttogtam Temarinak, miközben majd kidőltem a padból, annyira nevettem. Temari úgy szintén ilyen állapotba került attól, amit mondtam neki.
Megpróbáltam nem körbenézni, és az emberek arcát keresni. Belemélyedtem a feladatomba, és már majdnem készen is voltam velük. A tanár közben járkált körbe, hogy ki, hogyan dolgozik. Megkért minket, hogy írjuk rá a nevünket a munkafüzetekre, mert majd beszedi, megnézi, és következő órán is ebbe fogunk dolgozni majd. Ránéztem az órámra, már csak tíz perc van az órából, és ezért hálát adtam ez égnek. 
 - Kezdjük el ellenőrizni a feladatokat – mondta a tanár ezzel egy időben. – Sasuke, tiéd az első.
 - Akkor az első az „ich” a második „Sie” – mondta, tovább is folytatta, de inkább nem volt kedvem végighallgatni az egészet figyelemmel, szóval csak úgy tettem, mintha figyelnék.
 - Jól van, menjetek nyugodtan. Holnap folytatjuk. A munkafüzeteket, és könyveket pedig hagyjátok az asztalon.
Nekem sem kellett többször mondani, Tema oldalán körülbelül szaladtunk ki. Pár szót váltottunk a fiúkkal, hogy mit kéne ma csinálni, de megegyeztünk abban, hogy inkább majd átjönnek, és majd ott együtt kitalálunk valamit. Ketten sétáltunk haza  Temarival, és ledobtuk magunkat a kanapéra.
 - Eszembe jutott, hogy mit fogok csinálni.
 - Na, mit? – kérdezett vissza.
 - Felkeresem Hirokit – mondtam vigyorogva.
 - Jó ötlet – adott egy pacsit. – Így pont jó vagy, menj is.
 - Oké, csak felkapom a kabátomat, és majd akkor jövök. Itthon leszel? – fordultam vissza az ajtóból.
 - Nem, szerintem majd elmegyünk síelni a fiúkkal, ott megtalálsz majd a pályán, de feltudsz hívni.
 - Ja, tényleg – vigyorogtam. – Na, szia!
 - Szia!
Lassan lépdeltem le a lépcsőnkön, majd mentem néhány ház hosszt, és végül elértem a tizenötöshez, amit megírt, hogy ott találom meg. Pár percen belül az ajtó előtt álltam meg. Félve kopogtattam az ajtón. Pár másodpercen belül egy vörös hajú srác nyitott nekem ajtót vigyorogva. 
 - Helló csajszi, kit keresel? – kérdezte vigyorogva, lazán, és az ajtófélfának dőlt.
 - Hirokit - mondtam ugyanolyan hangnemben. Pár lépéssel beljebblépett a házban, és bekiabált.
 - Valami csaj keres! – Valamit kérdezett Hiroki vissza, mire a srác válaszolt, és ez csupán pár másodpercig tartott. 
 - Sakura vagyok – nevettem. A srác magasabb volt nálam egy egész fejjel, és szinte már világító zöld szeme volt. 
 - Én pedig Sakito, gyere csak beljebb. Hiroki éppen reggelit csinál – mondta kedvesen, és behúzott a házba. Becsukta mögöttem az ajtót, és lesegítette rólam a kabátomat, és felakasztotta. Ugyanolyan házban voltak ketten, mint én és Temari vagyunk. Attól függetlenül, hogy fiú ház, eléggé rendesnek volt mondható.
 - Jó reggelt, Sakura – mondta mosolyogva. – Szóval megkaptad a levelemet?
 - Igen – válaszoltam.  – Gondoltam meglátogatlak.
 - Jól tetted. Nem vagy éhes? Isteni szendvicset tudok csinálni.
 - Nem, már pizzáztunk reggel barátnőmmel – mondtam. Szerintem nem rég ébredhettek, egy szürke póló volt rajta, és egy kopott farmer. A haverja, Sakito pedig fent volt az emeleten. 
 - Meddig maradtál amúgy tegnap este?
 - Nem tudom, de eléggé sokáig. Te? – kérdeztem vissza, miközben leültünk a nappaliba. 
 - KÉSZ A KAJA – kiabált fel a haverjának, aki néhány pillanaton belül már ott ült velünk szembe a kanapén. 
 - Köszi. Amúgy gecire jó volt a tegnap esti party – mondta vigyorogva a vörös hajú srác.
 - Te is ott voltál? – lepődtem meg.
 - Hát persze, Sasori nagy spanom – válaszolt.
 - Pedig nem is láttalak – gondolkodtam el.
 - Én viszont láttalak táncolni Hirokival.
Egy kis csönd nehezedett ránk, aztán megszólalt Sakito mobilja, és kettesben maradtunk.
 - Nem megyünk el valahová? – kérdezte. – Mondjuk, kipróbálhatnánk a felvonót, meg a sípályát.
 - Mi olyan izgi abban a felvonóban? – nevettem el magamat.
 - Tavaly részegen mentünk azon, és Sakito majdnem leesett róla. De nyugi, kb fél méterre voltunk a talajtól pont abban a pillanatban, de azért nagyon vicces volt – vigyorgott. 
 - Olyan idióták vagytok – vigyorogtam már én is. 
 - Akkor? Megyünk síelni? – fordult felém Hiroki. 
 - Tőlem mehetünk – bólintottam.
Megbeszéltük, hogy tíz perc múlva visszajövök, addig ők is elkészülnek. Nos, én néhány perc alatt elkészültem, és odamentem a házukhoz. A kopogásomra senki sem reagált, ezért besétáltam a házba. Már nálam volt a két sílécem, meg úgy minden, ami csak kellett. Odaállítottam őket a fal mellé, és az ajtóban várakoztam. A fiúk fent beszélgettek, ami le is hallatszott. De valahogy nem sikerült észrevenniük, hogy a házban vagyok. Csak hallgattam a beszélgetésüket… 
 - Akkor ma meglesz neked a csaj? – kérdezte Sakito. Nehezen, de sikerült beazonosítanom a hangját.
 - Szerintem igen – válaszolt Hiroki. Valahogy úgy hangzott, mintha az egyikőjük a fürdőben lett volna, a másik pedig a hálószobában.
 - Eléggé jó csaj Sakura, mit ne mondjak. Jól kifogtad. Még el is hiszi, hogy te ilyen rendes csávó vagy – röhögött a másik. – De mi lesz most akkor Chierivel? 
 - Hát őt megtartom otthonra, de Sakurával evidens, hogy nem tervezek semmi komolyat. Akármit hisz a kiscsaj, majd rájön.
Ledöbbentem. Nem lehet. Ez teljesen lesokkolt. Észre sem vettem, hogy fentről Hiroki meredt rám nagy szemekkel. Biztos azon gondolkodik, hogy hogyan kerültem ide, meg, hogy mióta állok itt. Pár másodpercig csak néztünk egymásra, aztán csak fogtam magamat, felkaptam a síléceimet és kisétáltam a házukból. Nekem ennyi elég volt, köszönöm. 
Feldúlva siettem vissza a házunkba, ami már üres volt. Temariék biztos elindultak már síelni, vagy nem tudom. De kicsit örültem az egyedüllétnek, jól esett ez a nagy csönd, ami uralkodott a házunk felett. Bezártam magam után az ajtót, hogy illetéktelenek véletlenül se tudjanak bejönni, bár egyébként is kétlem, hogy Hiroki utánam jönne. De azért nem lehetünk eléggé biztosak. Felcsoszogtam a hálószobánkba, és ledőltem az ágyra. 
Két és fél óra múlva ébredtem fel a telefonom csörgésére. Már három órát mutatott a kijelző. Éppen Temari hívott.
 - Szia, Sakura, nem jöttök fel Hirokival síelni? – kérdezte hadarva.
 - Nem, már nem vele vagyok.
 - Miért, mi történt?
 - Majd elmondom, ha hazajöttél – válaszoltam.
 - Akkor most otthon vagy? 
 - Igen. De nem kell miattam hazajönnöd – ásítottam a vonalba.
 - Négyre hazaérek, jó? Csak még egy picit maradunk. Biztos nem gond?
 - Biztos – mondtam kedvesen. Vagyis csak próbáltam kedvesen mondani. – Na, de aludnék tovább.
 - Rendben. Vigyázz addig magadra – mondta, és elköszönt. Letettem a telefont, és a másik felemre fordultam. Már nem tudtam aludni, de nem is Hirokin gondolkodtam egyfolytában… Ez pedig meglepett. Most minimum másfél napot kellett volna szenvednem, de semmi sem vitt rá erre. Talán nem is gond. Gondoltam egyet, és felöltöztem, majd elsétáltam az információs irodához. Bevásárolok egy kicsit. Magammal vittem az oldaltáskámat, benne pénzzel és néhány fontosabb aprósággal. Megérdeklődtem, hogy hogyan juthatok el egy bevásárlóközpontig itt, és megmondták, hogy szálljak fel a buszra, ugyanis itt csak egy jár, és menjek három megállót, ami úgy negyed óra lesz. Aztán onnan már a hülye is eltalál. Négyig még úgyis van időm. 
Első dolog, amit akartam venni az sok-sok mélyhűtött pizza volt. Nem akarok mindig lemenni csak ezért a városba. Akkor még vettem szénsavas üdítőt, meg ásványvizet. Meg még néhány apróságot. Húsz perc alatt készen voltam a nagy bevásárlással, és miután fizettem bepakoltam mindent egy szatyorba meg a táskámba, és indultam vissza. Négy előtt pár perccel érkeztem meg, Temari után egy picivel.
 - Hát te? – lepődött meg.
 - Bevásároltam egy kicsit – mondtam unottan, és a konyhába mentem kipakolni. 
 - Á, értem. Na, és hogy telt a napod? Mi van Hirokival?
 - Kiderült, hogy van barátnője, vagyis azt pontosan nem tudom, hogy kicsodája, de valami másik csajt említett a spanja.
 - Ezt így előtted? - nézett rám nagy szemekkel.
 - Nem. Csak meghallottam.
 - Sajnálom…
 - Nem kell – mosolyogtam rá. – Ilyen idióták mindig is lesznek a világban. Már szinte sejtettem, hogy nem lehet minden rendben. De örülök, hogy ez most derült ki. 
 - Egyetértek. De tudod, hogy ez mit jelent?
 - Micsodát? – húztam fel vigyorogva a szemöldökömet.
 - Azt, hogy most pasizhatsz tovább. Csak azért is – vigyorgott rám ördögien.
 - Hát, majd meglátom – nevettem el magamat.
A napunk további rézét már a házunkba töltöttük. Megnéztünk két filmet is egymás után, egy akciót, és egy romantikust. Nagyon vicces volt az egész esténk. Sokat nevettünk, és általános iskolás sztorikat rágtunk át, olyanokat, amikre szívesen emlékszünk vissza. Meg ettünk sok pizzát. Holnap suli lesz megint délelőtt, este pedig a fiúknál buli. Alig várom.