Már a tükör előtt álltam, megtöröltem egy kirakott törülközőbe a kezemet, és a türköbe néztem. Azon tűnődtem, hogy vajon helyes-e az, amit csinálok Hirokival. Mondjuk, tudom, hogy ennek lenne folytatása, mert nagyon jó vele, bár eddig nem tudtunk sokat beszélgetni. De én továbbra is azt állítom, hogy ilyen házibulikban érdemes inkább ismerkedni, mint bárhol máshol, mert mindennek van buktatója. Ennek is, de ha valami nem megy itt, akkor nem kell erőltetni. Hátratűrtem egy kósza tincset a fülem mögé, és kicsit megigazítottam a felsőmet. 
Kopogtam a mosdó ajtaján.
 - Foglalt – szóltam ki. Az ajtó nyitódott, én pedig még csak oda sem néztem. Örülök, hogy nem pár perccel ezelőtt jött be ez a vadbarom. Oldalra pillantottam, és kicsit megdöbbentem. – Hát te?
 - Gondoltam meglátogatlak.
 - Na de itt? – húztam fel a szemöldökömet.
 - Legalább tudunk beszélgetni – mosolygott Sasuke, szerintem már kissé ittas állapotba került. Odadőlt mellém a mosdókagylóhoz.  – Nagyon-nagyon jól nézel ki!
 - Köszönöm, de engem várnak vissza – mondtam, és elrugaszkodtam a kagylótól. 
 - De maradj már itt velem, olyan jó volt veled a múltkor is. – Múltkor? Az üvegezésre gondol? De hát az nem is volt komoly.
 - Elhiszem, de vár Hiroki, és nem szeretném megvárakoztatni – próbáltam kedvesen fogalmazni, hogy most nem szeretnék vele szexuális kapcsolatot létesíteni, mert láttam a fején, hogy itt a mosdóban a mosdókagylón képes lenne leállni velem. De én most száz százalékosan Hirokira akarok koncentrálni.
 - Az a fiú, akivel eddig voltál? – kérdezte. Meglepődött gondolom, hogy valaki nem utána fut.
 - Te be vagy nyomva? Mit adtak neked, te szegény gyerek?! – Elnevettem magamat, miközben a csillogó szemébe néztem, ami csak a piától volt olyan, amilyen. Tök cuki.
 - Sasori valamit kevert, de nem ütött szét – válaszolt, és elém lépett, megtámaszkodott a pulton mellettem. Úristen, ezt a szituációt minden második filmben előadja a pasi, hogy becserkéssze a csajt. Ez már kicsit lejárt. Nem gond, most ez megbocsájtható, ugyanis tényleg ivott, csak szerintem nem tudja, hogy mit.
 - Veled csak a gond van – vigyorogtam rá, és kicsit ellöktem a közelemből, majd az ajtó felé sétáltam. Ő meg csak ott állt, és nézett rám nagy szemekkel, hogy most miért nem maradok ott vele. – Majd még beszélünk, Sasuke! – Azzal otthagytam.
Már többen voltak a nappaliban, és teljesen olyan érzésem támadt, mintha egy rendes szórakozóhelyen lennék, és nem egy francia „kis házacskában”. Azt hiszem nagyon jó munkát végeztünk ismét, ennek lesz folytatása, hogyha nem keltünk akkora zajt, hogy ránk küldik a rendőrséget. Az király lenne… Gyorsan körbenéztem a tömegen, de amúgy is nehéz lett volna megtalálnom, ha van rendes fény, de mivel egyfolytában a gömb forgott, mindig más arcokra világított ez nehéz volt. Gondoltam Temarit könnyebb lesz megkeresni, és majd ő talán segít, vagy nem tudom. Pár perces nézelődés után máris megtaláltam azt a nagy szőke hajzuhatagot, és csatlakoztam hozzá.
 - Helló csajszi, azt hittem már örökké azzal a csávóval leszel – mondta nevetve, miközben táncolt.
 - Hát én is ezt hittem, de miután visszajöttem WC-ről már nem találom. De ha majd ő keres, akkor megtalál – mondtam.
Nem tudom azt már, hogy hány óra volt, talán éjfél, vagy még csak tizenegy. Már kezdtem fáradni, és jó páran el is mentek. Szinte már csak ismerős arcok voltak ott. Megittam a maradék koktélomat Temarival, elköszöntünk a többiektől és hazamentünk. Temari majdnem elcsúszott a csizmájában a lépcsőn lefelé, de Itachi és Deidara kikísértek minket, és még időben elkapták. Aztán már ketten mentünk a saját házunkhoz, kinyitottam az ajtót, felkapcsoltam a villanyt, és leültem a kanapéra, konkrétan szétterpeszkedtem. Barátnőm pedig a fürdőszobába vette a célt, és hallottam, hogy pár percen belül már megnyitotta a zuhanyt. Reméltem, hogy nem itta le magát annyira, hogy hánynia kéne. Igazából nagyon éhes vagyok, szóval mentem a konyhába, és ittam egy kis vizet, mivel ezen kívül körülbelül semmi sem volt a tartalékon. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy tök üres volt a konyhapult… Olyan tíz percen belül kijött a fürdőből, én pedig lassan felkeltem és felsétáltam.
 - Jól vagy?
 - Nem halok bele, holnapra már teljesen jól leszek – válaszolt lassan.
 - Igen, pont úgy nézel ki. 
 - Jól van, jól van! Röhögjed csak ki a részeget – nevetett velem.
 - Bocsánat, de nagyon vicces látványt nyújtasz. Na,d e megyek fürdeni, aztán meg aludjunk, holnap majd fel kell kelni…
 - Oké.
Becsoszogtam a fürdőszobába, felkapcsoltam a villanyt, és szinte azonnal levetkőztem, beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy kitisztuljon az elmém. A finom vanília illat lepte be a fürdőszobát, a tusfürdőm jóvoltából. Amikor kijöttem a zuhany alól felvettem a hálóingemet, rendet raktam magam után, fogat mostam, lemostam a sminkemet és copfba tettem a hajamat. Kisétáltam halkan, mivel gondoltam, hogy Temari már nagyban alszik, és végül igazam is lett. Leoltottam a nagy villanyt, és én is lefeküdtem aludni.

Másnap reggel félnyolckor keltem fel, és amikor megfordultam azt láttam csak, hogy Temari ül a ágyban, és a telefonjával szórakozik. 
 - Hát felébredtél? Jó reggelt – köszöntött.
 - Neked is – nyöszörögtem, és hozzá hasonlóan feltornáztam magamat ülőhelyzetbe. Miután teljesen magamhoz tértem, elsétáltam a fürdőbe, és rendbe hoztam magamat, fogat mostam, fésülködtem, és azon gondolkoztam, hogy hol kéne enni.
 - Nagyon éhes vagyok, együnk már valahol – sóhajtottam, miközben bementem a hálószobába, és a szekrényemhez léptem. Kell valami ruhát keresnem.
 - Tőlem mehetünk, én is úgy ennék valami finomat. – Végül is elővettem egy fehér szűkszárú farmert, egy lila hosszított pulcsit, és előhalásztam a szekrény mélyéről egy fekete bokacsizmát is. Mire készen lettem, Temari már lent várt indulásra készen, felöltözve. Felkaptam a táskámat az éjjeliszekrény mellől, bepakoltam néhány apróságot, és leszaladtam a lépcsőn. Felkaptam a fekete kabátomat, és elindultunk a város felé. 
 - Valahol itt volt egy pizzázó, nem? – kérdezte pár perc múlva, amikor már az utcákat jártuk.
 - De, valami rémlik, szerintem közel lehet.
Úgy is volt. Mario pizzázója néven futott a hely. Amikor beléptünk olaszul köszöntöttek minket, eléggé otthonos volt, laza, mindenki pörgött, zene szólt, az emberek beszélgetése zajjá csoportosult össze, a pincérek pedig futkároztak, és kiabáltak. Ez a hely azonnal belopta magát a szívemben, pedig csak pár perce jöttünk be. 
 - Buongiorno – köszöntött minket egy arra tévedő pincér olaszul. – Elvezethetlek titeket egy asztalhoz?
 - Igen, köszönjük – mondta Temari, és a pincér után eredtünk, aki szinte az egész éttermen átvezetett minket. Eléggé nagy hely volt, több résszel, és nagyon sok asztallal. Egy sarokasztalná állt meg.
 - Ketten lesztek? – kérdezte.
 - Igen.
Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz, a férfi pedig még mindig ott állt mellettünk, így gyorsan a kezembe vettem az étlapot.
 - Akkor kérnénk egy huszonnyolc centis sonkás pizzát, és egy kávét – soroltam.
 - Két kávét – szólt közbe Temari. 
 - Rendben, azonnal hozom – mondta gyorsan a pincér, és eltűnt.
Körbenéztem, a helynek narancssárga, piros, és zöld színe volt belül, az asztalok szépen voltak díszítve, és úgy minden passzolt mindenhez. 
 - Na mesélj csak, ki volt az a pasi tegnap este, akivel voltál? – kérdezte azonnal, nagy mosollyal az arcán.
 - Hát – kezdtem bele, és nagy levegőt vettem. – Hirokinak hívják, tizenhét éves, gondolom szingli, a homokfaluban lakik, és azt hiszem ennyit tudtam meg róla.
 - Meddig jutottatok el?
 - Csak beszélgettünk, meg táncoltunk, és közben néha hozzámért, de ennyi. Viszont hihetetlenül jól éreztem magamat vele – dőltem hátra, és nagyot sóhajtottam. 
 - Nem nyomult rád nagyon? – húzta fel a szemöldökét, mivel tudja, hogy nekem olykor a nyomulós pasik jönnek be, és az a vicc, hogy most pont nem. Sasuke nyomult, lekoptattam, Hiroki kevésbé. 
 - Egyáltalán nem, már szinte vártam, hogy lesmároljon – vigyorogtam.
 - Talán meleg – röhögött.
 - HAHAHA, nagyon vicces vagy. Egyértelműen heterónak tűnt, és most ne kezd el azt, hogy „csak annak tűnt” mert nem tudom, mit csinálok veled – mondtam kedvesen mosolyogva.
 - Akkor talán most valami isteni pasit fogtál ki magadnak. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy pont  itt fogod magadnak megtalálni, azt aki megfelel neked.
 - Amúgy ez az! Aztán még hihetetlenül jól néz ki, teljes mértékben az esetem.
A pincér megérkezett a két kávéval, és a pizzánkkal, letette az asztalra, megköszöntük, és ment is tovább. Azonnal beleittam a forró kávéba, már napok óta nem ittam, és most jól is jött. Nagyon fáradt voltam.
 - Jaj, a legérdekesebbet el is felejtettem mondani – kaptam a fejemhez, miközben a pizzát szeleteltem. 
 - Na, mi történt?
 - Sasuke a mosdóban rám nyomult, és velem akart lenni, meg olyanokat mondott, hogy „olyan jó volt veled a múltkor is” meg ilyenek… 
 - Jézusom – nevetett ki. – Mit csináltál?
 - Otthagytam – vigyorogtam önelégülten. – Ugyanis biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat ivott, és Sasori valami durva koktélt adott neki. Én simán kinézem a csávóból… 
 - Az viszont igaz, hogy Sasori valamit csinálhatott, mert én vagy öt koktélt megittam, de nem voltam annyira rosszul, és reggel is csak korán felébredtem hat óra körül, de ennyi. A fejem is csak kb fél óráig fájt, de nem tovább. 
 - Aha, nem voltál szarul. Tökre kivoltál, attól féltem, hogy hányni fogsz – vigyorogtam. – A lépcsőn nem tudtál felmenni, vagyis feltudtál, de nagy erőfeszítések árán.
 - Jól van – morgott, és elnevette magát.

Miután megettünk mindent, fizettünk, és visszamentünk a házba, ahol a küszöb előtt a bejárati ajtónál egy levél várt „Sakurának” címezve, tehát nekem. Bementünk a házba, csináltam egy forró teát, és egyáltalán nem volt az eszembe az, hogy felbontsam a levelet. Csak az után néztem meg, miután már leültem Temarival a kanapéra teázni. A levél Hirokitól jött, és azért túlzás, hogy levél, mert csak azt írta le benne, hogy tegnap keresett, de nem talált meg, és megihatnánk majd valamikor egy teát, vagy kávét együtt, ha van hozzá kedvem. Megírta, hogy hányas szobában tartózkodik.
 - Ez aranyos gesztus – morfondíroztam, amikor összehajtogattam a levelet.
 - Tényleg, de ha nem akar majd megdugni a tábor ideje alatt, akkor nem férfi – vigyorgott. Temari és én mindig vigyorogtunk, vagy gonoszan vicsorogtunk. 
 - Vagy csak szerencsém van vele – mondtam.
 - Hát igen – sóhajtott, és belekortyolt a teájába. Neki aztán tényleg szerencséje van a pasikkal, mert már egy jó ideje együtt vannak a pasijával, és kevés probléma szokott lenni közöttük. Irigylem egy picit, de én inkább szabadszellemű egyén vagyok, mintsem párkapcsolati. Bár egyiket sem vetem meg. 

Tíz óra előtt pár perccel fogtuk a füzetünket, és elmentünk a kötelező két órára. A terem ajtaja nyitva volt, néhányan már bent ültek a padunkban, vagy éppen beszélgettek valakivel a terem egy távolabbra eső pontjában. Így elsőre csak Sasukét, Narutót, Inót, Karint és Tobit nem találtam a teremben. Temari leült a padunkhoz, én pedig odasétáltam Deidarához.
 - Jó reggelt – mondta álmosan.
 - Neked is. 
 - Jól vagytok? Durva egy este volt ez a tegnapi – mosolyodott el szélesen.
 - Eléggé jó volt. Temari egy picit szarul volt este, de minden oké, semmi komoly.
 - Úristen, te nem tudod azt elképzelni, hogy milyen mennyiségű szemét halmozódott fel tegnap este. A fiúk nemsokára jönnek majd, csak fogadtak egy takarítónőt plusz pénzért, aki az órák alatt rendet rak – magyarázott.
 - Kakashi biztos mérges lenne, ha megtudná, hogy szétcsaptátok a házat – nevettem, és felidéződött bennem a tanár úr ideges arca.
 - Biztos, szóval jó, hogy ezt most eltudtuk intézni.
Becsöngettek, a tanár, és a hiányzó diákok is megérkeztek a tanórára. Shin közölte, hogy nincs kedve órát tartani, és inkább a mai és a holnapi órán egy dokumentumfilmet fogunk nézni Franciaország állatvilágáról. Csodálatos.
Miután egy órát szenvedtünk a dögunalmas film, és a lusta tanár jóvoltából, öt percig pihenhettünk. Aztán jött Dan, a némettanárunk is.
 - Jó reggelt gyerekek, meghoztam a tegnapi dolgozatokat.
 - Csodálatos – sóhajtott Itachi, szemmel láthatóan unta az egész tanulásos dolgot.
 - Egyetértek kedves Itachi, de most úgy döntöttem, hogy ezek a jegyek majd számítanak a KAG-ban is. Szóval volt értelme megírni.
A tanár még tíz percig magyarázott, kiosztotta a dolgozatokat, ami nekem négyes lett. Ez nem dob semmit sem az átlagomon, mert amúgy is négyes vagyok a suliban is. De azért egy jó jegy sosem árthat…