Tsunade

Végre! Kimondatlanul is erre az eseményre vártunk mindketten, hogy a gyerekek összeházasodjanak, és innentől új családot alkossanak. Ennél korábban valahogy nem tartottam volna helyénvalónak, ha Fugakuval valami szorosabb is kialakulna köztünk szimpla barátságnál. Most viszont úgy érzem, hogy eljött a mi időnk. Tudom, hogy ő is erre gondol. Egész este a számat bámulta, a tekintete kétségbeesetten kereste az enyémet, a keze minduntalan csak milliméterekre volt tőlem. Amikor táncoltunk, mintha a pokol tüze égett volna bennem. Lángolt a bőröm, ahol hozzám ért, szenvedtem, mert szerettem volna megcsókolni, amikor ajkai már szinte súrolták az enyémet. Szorosan összesimultunk és érzetem mennyire kíván, milyen nehéz neki hűvösnek mutatkozni. De ő tisztességes és végtelenül szemérmes férfi, sose kezdeményezett volna ennyi ember előtt. 


Ez most óriási dolog, hogy eljött hozzám, megtette az első lépést. Látom, hogy ideges. Nem tehetek róla, de muszáj mosolyognom rajta. Teljesen rá vall, hogy a fiainak kellett hozzám elráncigálni, és most úgy áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Mintha nem ismernénk egymást már évek óta, és félnie kellene tőlem. Hihetetlen egy pasi! 

- Szia! Jó, hogy jössz – könnyítem meg a helyzetét, hátha hajlandó lesz kicsit megnyugodni, és közelebb merészkedni.
- Igazán? – kerekedik el a szeme a csodálkozással.
- Nagyon jól esne, ha valaki megmasszírozná a nyakam és a vállam. Ha már éppen erre jártál és beugrottál hozzám, megtehetnéd ezt a szívességet – teszek nyilvánvaló célzást. 

Fugaku úgy bámul rám, mintha azonnal ágyba invitáltam volna, ő pedig csak ártatlanul a bélyeggyűjteményemre lenne kíváncsi. Nagyon nehéz visszafognom magam, hogy ne nevessek fel hangosan azon, hogy milyen döbbent képet vág. Amilyen pesszimista, biztos azt gondolta, hogy kidobom vagy ilyesmi.

- Nem zavarlak? – nyögi ki végül.
- Éppen arra gondoltam, vajon kinek szóljak? A szobapincér is nagyon segítőkésznek mutatkozott, de neked jobban örülnék – mondom kihívóan, hátha veszi a lapot, hogy csak ellenkezek vele.

Fugaku úgy látszik, stressz helyzetben teljesen leblokkol agyilag. A mondandómból csak egyetlen szót képes megragadni.

- Szobapincér? – ismétli értetlenül, és az arca haragos vörössé kezd válni, valószínűleg a féltékenységtől.
- Igen, a szobapincér egy kellemes, jókiállású fickó. Ha te nem vállalod a masszírozást, kénytelen vagyok neki szólni – mondom most már kicsit türelmetlenebbül.

Meddig akar még ácsorogni a szoba közepén? Tudom, hogy a felesége halála után nem nagyon bonyolódott kapcsolatba senkivel, és a házassága előtt is elég visszafogott volt, de ez azért kicsit túlzás. Vagy én voltam túlságosan elkényeztetve Jiraiya mellett? Való igaz, hogy a férjem tökéletesen értett a nőkhöz, kisujjában volt a csábítás művészete, és szexuális téren csak szuperlatívuszokban emlegethető a teljesítménye, de azért egy átlagos apukától is többet várnék.

- Persze, hogy megmasszírozlak, nem kell ide a pincér – tér végre magához, és ha nem is túl határozottan, de elindul felém.

Mielőtt leülhetne mellém az ágyra, valaki kopogtat az ajtómon. Mindketten meglepődünk.

- Ez a pincér? – kérdi döbbenten. 

Inkább nem válaszolok neki.

- Nincs itt apám véletlenül? – érdeklődi boci szemekkel Itachi, miközben ügyetlenül rejteget a háta mögött egy nagy csokor virágot.
- Apád? Nem te lökted be ide véletlenül körülbelül két perce? Vagy már elfelejtetted? – érdeklődöm ártatlanul. 
- Hát… izé… Szólnál neki? – kéri rákvörösen.

Fugaku már ott toporog mögöttem, és dühösen mered a fiára, hogy miért zavart meg bennünket, de úgy látszik Itachit ez nem nagyon izgatja, elszántan várja, hogy beszéljenek. Diszkréten visszasétálok az ágyhoz, hogy elintézzék maguk között a tranzakciót. Alig várom, hogy lássam, mivel szeretné még ez a lelkes kölyök segíteni az apja kivételes estéjét.

- Mit hozott? – csapok le azonnal, ahogy újra kettesben maradunk.
- Bor meg virágot – feleli a férfi zavartan.
- És még? – kérdem kíméletlenül, mert tudom, hogy emiatt még nem tört volna ránk Itachi.
- Hát adott még egy… vagyis kettő ilyet – mutatja Fugaku most már skarlátvörösbe borult arccal a két óvszert. – Banán ízű… - teszi még hozzá megtörten.

Hát eddig bírom kacagás nélkül. Ez az egész helyzet annyira rá vall! Nevetek és nevetek, fogom az oldalam, egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni. Ő kicsit megbántottan bámul, ami lassan észhez térít engem is, nem akarom elrontani ezt az estét. Kitörölgetem a könnyet a szememből, igyekszem modorálni magam, veszek pár mély levegőt, hogy lehiggadjak, azután elszántan hozzá lépek. 

Kiveszem a csokrot a kezéből. Természetesen azonnal felismerem, hogy ez az emeleti társalgó vázájából származik, így reggel valószínűleg keresni fogják a takarítók. Elég kínos lesz, amikor majd nálam meglátják, de nem nagyon érdekel. Én kaptam, innentől az enyém! A bort hűtőbe teszem, a virágot a fürdőszobában a csapba, az óvszereket az éjjeliszekrényre, azután kézen fogom a még mindig bénultan álldogáló Fugakut, és az ágyhoz vezetem.

- Szóval, segítesz az elgémberedett nyakizmaimon, vagy szóljak másnak? – térek vissza lendületesen az előző témánkra. 
- Ülj le! – mondja határozott hangon. Örömmel látom, hogy elértem a célom. Sikerült addig incselkednem vele, hogy elmúlt a félszegsége, helyette a férfiúi büszkeség hajtja. Bizonyítani kíván.
- Óvatosabban, mert nagyon fáj! – sikkantom el magam. Tényleg nagy szüksége van az izmaimnak egy kis kényeztetésre - ezt nem csak kitaláltam - bár ürügynek is első osztályú, hogy végre közelebb kerüljünk egymáshoz. 

Csak egy kislámpa ég. Meleg, sárga fénye otthonosabbá varázsolja a személytelen hotelszobát. Most, hogy már ketten vagyunk itt, igazán jól érzem magam benne. Hálát adok az égnek, hogy volt annyi eszem még lefekvés előtt, hogy a kutyát lepasszoltam Gray-nek, így nem ugrál itt köztünk. Csak egymásra figyelhetünk.

Jiraiya sokszor mondta, hogy Fugaku ideális férj lenne nekem. Akkor idegesített, hogy ilyenekről beszél, aztán megértettem miért teszi. Ő már régen feldolgozta, hogy egyszer el kell majd válnunk. Évekig készült erre a helyzetre, és azt is bevallotta, hogy megnyugtatja a tudat, később se leszek egyedül, egy rendes férfi lesz az oldalamon. 

Nekem sokáig nem tudott ilyenen járni az eszem. Túl hirtelen jött a halála, túlságosan fájt, és a gyerekekkel is törődnöm kellett. Mikor elkezdtük szervezni az esküvőt, akkor éreztem először, hogy az életemben új szakasz kezdődik. Szinte minden nap beszéltünk Fugakuval telefonon. Az ő vonzalma elég nyilvánvaló volt, de magamon is észrevettem, hogy egyre jobban változom és kezdenek ismét mozgolódni bennem azok a bizonyos érzések.

Amikor ma hosszú idő után újra láttam, tudtam, hogy ez a nap csak így végződhet. Nem fogok több kibúvót keresni, hanem hagyom megtörténni, aminek meg kell. Egyszerű a képlet: Ő akar engem, én akarom őt.

Végre a kezei gyengéden siklanak rajtam. Elillant az idegessége, kezd a hangulat megváltozni köztünk. Nem tudom segítene-e neki, ha a lámpát leoltanánk, de én személy szerint kíváncsi vagyok rá. Látni szeretném. Mikor mögém ül, és úgy folytatja a masszírozást, kicsit összeugrik a gyomrom. Hiába vagyok rutinos a szeretkezésben, egy másik személlyel valahogy kezdőnek érzem magam. Nem tudom mit szeret, fogalmam sincs, hogyan szokta csinálni. Azt hiszem, kezdek zavarba jönni.

Lelassulnak a mozdulatai, aztán a keze megáll a vállamon. Őrült iramban kezd dobolni a szívem, hiszen ez az a pillanat, amikor minden eldől. Vagy feláll, jó éjszakát kíván és itt hagy, vagy valami olyat tesz, ami az első fontos lépés lesz az új, közös életünk felé.


Elpirulok örömömben, amikor megérzem a nyakamon forró leheletét, majd némi tétovázás után megcsókol. Mintha elektromosság futna végig a testemen. Mindenem forró lesz, lüktető, olyan felszabadítóan élő. Bizsergető szerelem járja át minden porcikámat. 

Szeretem, hogy Fugaku olyan félénk, hogy a mozdulatai kissé suták és bizonytalanok. Messze nem tökéletes, hanem ízig-vérig emberi. Amikor győzedelmeskedik valamelyik hibája felett, nekem az ugyanolyan sikerélmény, mint neki. Boldog vagyok, hogy ma este összeszedte a bátorságát és próbálkozik nálam. Igyekszik elfelejteni a múltat, helyette építeni szeretne valami újat. Ezt kell tennünk. Együtt sikerülni fog!

Karjai hátulról átölelnek, megoldják a köntösöm kötőjét. Nincs alatta semmi, hiszen ma este vártam őt. Ismét a vállamhoz nyúl és óvatosan lecsúsztatja róla a puha frottíranyagot. Hallom, hogy nagyot sóhajt. Gyöngéden csókolni kezdi meztelen bőrömet. Végig simít a derekamon, majd lassan előre csúsztatja a kezét, és tenyerébe fogja melleim. Ezt már nem tudom néma csöndben tűrni. Miközben gyúr, simogat, harapja a vállam és hevesen zihál, én kéjesen tekergek karjai közt és egyre hangosabban nyögdécselek. Megtanuljuk egymást szeretni. A két gumi kevés ehhez, túl sokáig vártunk erre a pillanatra, és mindent pótolni akarunk. 


Sasuke


Arra ébredek, hogy valami birizgálja a hasam. Két bátor ujjacska sétálgat rajtam, miközben a gazdája édesen kuncorászik.

- Hová-hová? – érdeklődöm álmosan, mire a lépegető ujjak megtorpannak, éppen a csípőmig lecsúszott takaró vonalán.
- Délre, felfedező túrára – feleli zaklatóm fülig érő szájjal a kirándulók helyett.
- És mi a felfedezés célja, ha nem vagyok túl indiszkrét? – kérdem, bár sejtettem a választ, mert Sakura keze már majdnem ott járt, ahol valami érdekeset is találhatott volna, ha bemerészkedik a takaró alá.
- Szeretném kideríteni, hogy deréktól lefelé vagy deréktól fölfelé ébredsz-e előbb? – közöli a bizalmas információt huncutul.
- Micsoda perverz nőt vettem én feleségül! – jegyzem meg szörnyülködve.
- Három napon belül még meggondolhatod! – pislog rám ártatlan szemekkel.
- Eszemben sincs – vágom rá azonnal, és hogy nyomatékot adjak a szavamnak, egy mozdulattal magam alá gyűröm, hogy ne menekülhessen, és én is megcsiklandozhassam egy kicsit. 

Érdekes módon mégsem mi értünk le utolsónak reggelizni. Apám és Tsunade kászálódik elő legkésőbb, mindkettő iszonyú fáradtan, de nagyon boldogan fest. Meg se kell kérdezni, hogy összejöttek-e, mert kéz a kézben jelennek meg. A család elégedetten mosolyog rájuk.

- Ez nem igazság! Mindenki turbékol a párjával, nekem meg csak ez a bolhás kutya jutott – morogja Gray tettetett felháborodással.
- Miért nem hoztad el te is valamelyik barátnődet? – kérdezi Tsunade.
- Miért? Miért? Ha meghívom az egyiket, megsértődik a másik három. Négy lánnyal meg csak nem akartam megjelenni – jön a magyarázat.
- Te sose fogsz megkomolyodni? – kérdi tőle szerelmem fejcsóválva.
- Minek? Pont ilyennek szerettek engem, nem igaz? – veti magát óriási hévvel a nyakába.

Sakura csak a harmadik cuppanós puszi után tudja eltaszigálni magától, akkor is úgy, hogy szorult helyzetében az egyetlen dolgot használja, ami éppen a keze ügyébe esik. A vastagon megkent lekváros kenyerét nyomja Gray képébe elég hatásosan.

- Na, most már neked is meg van édesítve a reggeled, nem panaszkodhatsz! – veszekszik vele, miközben kárörvendően figyeli, hogy a fiúnak még a fülébe is sikerült egy kis ragacsos kenyeret passzíroznia.
- Ha hagyod, hogy Gombóc lenyalogassa rólad a lekvárt, szerintem kárpótolva leszel a magányosan töltött éjszakáért – jegyzem meg, amit nem nagyon értékel, de a többiek jót nevetnek rajta. Gombóc, meg mintha értené mit mondtam, azonnal ugrálni kezd rá, hátha eléri a lekváros képét.
- Szóval nem véletlenül gyűltünk össze éppen egy időben enni. Tegnap ugye mással voltunk elfoglalva, de ma valamit pótolni szeretnénk – vált ünnepélyesre apám, amikor Gray végre letakarítja magát és visszaül az asztalhoz. – Tegnap volt Daniella 16. születésnapja, amiről nem feledkezhetünk el. Mindannyian olyan ajándékkal készültünk, ami nem túl drága ugyan, de remélem értékes lesz neked. Boldog születésnapot! – szónokolja, és egy borítékot nyom a kezébe.
- Mi ez? – kapja ki a lány kezéből Itachi azonnal, mintha legalábbis attól tartana, hogy levélbomba van benne.
- Fiam, hogy te milyen udvariatlan vagy! – veszi vissza tőle apám, mielőtt kibonthatná.
- Egy meghívó – olvassa hangosan Daniella a papírra írt szöveget.
- Szeretettel várunk benneteket a téli szünetben. Biztosítjuk a külön szobát saját fürdővel, teljes ellátással, szabadidős foglalkozásokkal, például Itachi elvisz majd szánkózni, sétáltathatjátok közösen Gombócot a mínusz húsz fokban helyettünk, és megkóstolhatjátok Fugaku remek házi készítésű süteményeit is – sorolja nevetve a lehetőségeket Tsunade. 
- Köszönöm! Igazán remekül hangzik – feleli Danielle mélyen elpirulva, miközben mi hahotázunk a csodálatos ajánlaton, aminek természetesen senki nem tudna ellenállni.
- Tőlem csak egy dvd filmet kapsz, de remélem, örülsz neki – húzza elő a háta mögül Gray a tarkabarka papírba csomagolt ajándékot.
- Több, mint testőr… - jön zavarba Daniella, hogy mindenki ilyen furcsasággal lepi meg.
- Igen, és mielőtt Itachi sokkot kapna, elárulom, hogy ez az eredeti verzió, nem a korhatáros feldolgozása – mondja Gray kajánul.
- Tőlünk egy saját készítésű ajándékot kapsz, ketten hoztuk össze Sasukéval – veszi elő a kis csomagot szerelmem titokzatosan. Közben a szemei izgatottan csillognak, hiszen tudja, hogy Daniella valószínűleg kincsként fogja őrizni, amit most nekiadunk.

Mikor lekerül a csomagolás, és az ünnepelt meglátja a könyv borítóját, az arca lángba borul. 

- Használati utasítás egy Uchihához? – betűzi ki Gray a címet.
- Ez meg mit jelentsen? – hirtelenkedik már megint Itachi. Sakurával számítottunk rá, hogy mélységesen kiakad ezen, így borzalmasan jót mulatunk a zavarán, amikor belelapoz.
- Ti ideírtátok milyen pózban szoktam aludni, és mi a kedvenc színem? – sápítozik.
- Mindent összeszedtünk rólad, ami esetleg fontos lehet – bólogatok álnokul. 
- Honnan szereztétek ezt a képet? – mutat döbbenten az egyik tavaly nyári majdnem aktjára.
- A munkatársad küldte, akivel együtt jártatok munka után zuhanyozni, és előszeretettel csapkodtad az összesodort törölköződdel. Azt hitted ez vicces, erre ő is művel egy vicceset, készített rólad bosszúból pár emléket, hogy te se felejtsd el ezeket a közös fürdőzéseket, és elküldte az összes ismerősödnek – leplezem le Borist, Itachi jóbarátját, akivel a hajón ismerkedtek meg.
- Nagyon-nagyon köszönöm! – kapta ki pirulva Daniella feldúlt bátyám kezéből a számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumot, és hálás puszit nyomott mindenki arcára ezekért a nem mindennapi meglepetésekért.
- Jöhet a torta! – szól Tsunade a pincérnek.
- Ezt nem én készítettem! – szól vidáman apám, amikor meghozzák a hatalmas marcipán csodát. 

Sakura fotóz, miközben Daniella elfújja a gyertyákat. A torta díszítése sem hétköznapi. Az ünnepelt mosolygott rajta királykisasszonynak öltöztetve, mellette pedig Itachi pózolt kalóz ruhában, falábbal, kampós kézzel. Azt hiszem a bátyám ezen a reggelen éveket öregedik, nem győzi türtőztetni magát, de mi igazán élvezzük a morgolódását. 


***

Öt napot töltünk a paradicsomban. Danielláék nyaralója álomszép helyen van, ráadásul a legnagyobb luxussal felszerelve. Amit igazán értékelek benne, hogy itt végre egyedül lehetünk. Nem kopog be apám, nem bújik közénk Gray, nem nyalogatja a képemet reggelente Gombóc. Szóval maga a mennyország, és még egy szexi angyal is jár hozzá, aki maradéktalanul megvalósította az álmát. Hétfőtől péntekig nem viselt semmit, és mindig úgy intézte, hogy én se akarjak felöltözni. 

A hétköznapokba való visszatérés miatt viszont eléggé izgulok. Már csak egy hetünk maradt az egyetem első szemeszterének kezdetéig. Sakura úgy tudja, még nincs albérletünk, de pár címet összegyűjtöttem és most ezeket indulunk megnézni. Eléggé meghökken, amikor az első lakáshoz érve a kilincsen egy piros masnit talál.

- Meglepetés – mondom bizonytalanul. Nem nagyon merek lelkendezni, mivel félek, hogy talán nem örül, amiért helyette döntöttünk.
- Mit jelentsen ez? – kérdi értetlenül, és kíváncsian dugja be a fejét, amikor kinyitom leendő otthonunk ajtaját.

A lakást apával és Tsunadéval választottuk. Közel esik mindkettőnk iskolájához, és kellemes, jó fekvésű ingatlan, viszonylag megfizethető áron. 

- Milyen tágas és világos a nappali! – ragyog fel Sakura szeme, amikor elsőnek körbenéz. A csöppnyi konyharészhez rohan, amit csak egy pult választ el, viszont a legmodernebb eszközökkel van felszerelve.
- Ha nem tetszik, nézhetünk másikat – figyelmeztetem, bár azt hiszem, feleslegesen. 
- Ugyan, el vagyok ragadtatva! Két szoba is van hozzá? Meg erkély és kád is? Istenem! Nagyon imádom! – szaladozik ámuldozva egyik helyiségből a másikba.
- Lenne kedved itt lakni? – kérdem mosolyogva.
- Hát persze! El se hiszem, hogy így megleptetek. Ez annyira tökéletes! Megmondom őszintén, eléggé féltem, hogy nem fogunk ilyen rövid idő alatt jó helyet találni, de ez a lakás pont olyan, amilyenre vágytam. Mindig besüt a nap, magasan vagyunk, ezért csendes, itt a park előttünk, üzletek a közelben, jobb nem is lehetne! – ugrik boldogan a nyakamba.

Mielőtt heves csókcsatába merülnénk, és egyből felavatnánk az új otthonunkat, valami furcsa zajra leszünk figyelmesek. A hang a nagyobbik szoba felől jön. Sakura nem vette észre, de innen még nyílik egy ajtó, ami a gardrób helyiségbe vezet. Mint bátor férfi, én nyitok be elsőnek és feloltom a villanyt, hogy kiderítsem ki a titokzatos betolakodó. Valahogy nem lepődök meg azon, amit látok. Gray békésen horkol egy hálózsákban, mellette sporttáska, szóval nem kell nagy ész hozzá, hogy kitaláljam, mit keres itt.