- Megjöttünk – kiáltott Naruto, és a kezében egy szatyor volt. Mögötte sétált be Sasuke, nála is volt egy piával teli szatyor. Ezek mindig is túlzásba vitték az italozást, sosem értettem különösebben, hogy ebben nekik mi a jó… 
- Ezt hol adták ki nektek? – kérdezősködtem. Egyáltalán nem kezeltem úgy Sasukét, mintha bármit is akarnék tőle. Talán ez azért van így, mert tényleg nincs rá szükségem.
- Elmentünk két szomszéd csávóval, ők pedig ismernek ittenieket. Nekik adták ki, ők is mindjárt jönnek majd szerintem.
- Ó, így már értem.
A ház már teljesen kész volt, Tobi már elkészült a rá szabott takarítással, így ragyogott minden. Bár szerintem nem lett volna muszáj felnyalni a padlót, mert hosszú lesz az éjszaka… De legalább így elviselhetőbb lesz az egész. Olyan tíz percen belül átjöttek Inóék, a másik fiú csapat az osztályból, és néhány ismeretlen arc, akiket bemutattak ugyan Deidaráék, de nem sok maradt meg benne feléjük. mondjuk az a szerencse, hogy láttam néhány jó pasit. Legalább nem fogok unatkozni… Leültem a beszélgető Temari és Naruto mellé, és az italomat szürcsölgettem.
- Mikor lesz már zene? – kérdeztem.
- Hát nem tudom – nevetett idiótán a szőke. – Sasuke a DJ, és még nem jött le a szobából. 
- Akkor menj fel érte, ez így tökre lapos – mondta Temari.
- Rendben, mindjárt.
Naruto ugyan nehézkesen, és lustán, de felállt és elindult az emeletre, ami egyébként a mai bulin körülbelül a tiltott zónába tartozott. Szerintem ez reális, mert kitudja, hogy milyen arcok jelennek majd ma még meg… Szóval nem akarnak fent a hálóban, meg a fürdőszobában is kárt tenni, ezért megoldották, hogy oda ne lehessen felmenni. Király. Pár percen belül Naruto egyedül tért vissza hozzánk, és ült le mellém a kanapéra. Elterpeszkedett, majd a mondanivalójába belekezdett.
- Öltözik – mondta kurtán. – Szerintem tíz perc és jön.
- Köszi, Naruto – mosolygott kedvesen Temari.
Olyan negyed órán belül Sasuke valóban leérkezett hozzánk, és leült velem szembe a fotelba. Az ismeretlen arcok, akiket nem jegyeztem meg a nappali félreeső részében ismerkedtek az osztálytársainkkal, Ino és Karin pedig egy barna hajú srácot próbált befűzni, eléggé feltűnően. A fiú nem öltözött túl, egy világosabb farmer volt rajta, és egy piros póló., rövid haja volt, és körülbelül ennyit tudtam öt méter távolságból megállapítani róla. Közben mellettem Naruto nagyban beszélgetett Sasukéval, Temari pedig eltűnt. Mondjuk nem féltem, csak azért most kicsi frusztrált néhány másodpercig, hogy sehol sem találom. Aztán megpillantottam Deidaráék társaságában, ahogy dumáltak. Visszanéztem Inóékhoz, ahogy a sráccal próbálnak flörtölni, de az volt a viccesebb rész, hogy észrevettek a lányok, és gonosz szemmel méregettek, majd még közelebb húzódtak a sráchoz. Szegény, igazán sajnálom. Tényleg!
Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzájuk, és megmentem a srácot. Amikor már kezdett Ino nézése feltűnő lenni, a fiú hátrafordult, és kicsit mintha megkönnyebbült volna, hogy odamegyek hozzájuk. 
- Szia, Sakura vagyok. Ahogy látom, elkelne a segítségem – mondtam bájosan mosolyogva.
- Helló, én pedig Hiroki vagyok. Ismered a lányokat?
- Igen, volt hozzájuk már szerencsém – nevettem el magamat. – De neked azt kívánom, hogy ne legyen hozzájuk szerencséd. Inkább kerüld el őket… - Amikor beszéltem félrepillantottam Karinék arcára, ami már szinte vörösen pompázott az idegességtől. Valahogy nem érdekelt, hogy nem szép dolgokat mondok róluk. Fő az őszinteség.
- Nem iszol meg velem valamit? – kérdezte reménykedve.
- De, szívesen. – Azzal elhagytuk Inót és Karint, és a pult felé sétáltunk. Egy fél fejjel volt nálam magasabb, és kék szeme volt. Eléggé helyesnek mondható srác… Valahogy elintézték a fiúk azt is, hogy legyen pult, mert egyébként nem volt, gondolom áthozták valahonnan. Szóval leültünk egymás mellé, és a pultosra néztünk, aki Sasori volt éppen, és elkezdtem félni.
- Azért ne üss ki minket teljesen – vigyorogtam az említett vörös hajúra, ő pedig elnevette magát.
- Á, dehogy – vigyorgott vissza rám, majd elővett lime-ot, fehér rumot, cukorszirupot, szódavizet, mentalevelet, és még néhány dolgot, amit nem tudtam megkülönböztetni. 
- Mit csinálsz nekünk? – kérdezte mellettem Hiroki.
- Mojitot – válaszoltam Sasori helyett, aki már az utolsó fázisoknál tartott, majd felöntötte a poharat szódavízzel, belerakta a lime szeleteket, majd egy szívószálat, és elénk tette. Megköszöntük, és egymás felé fordultunk és koccintottunk.
- Hát te, mi járatban vagy erre? Gondolom nem itteni vagy – kérdi.
- Osztálykirándulás, még nem mondták?
- Ez valahogy kimaradhatott. Hová valósi vagy?
- Konoha – válaszoltam. – Te? Gondolom a világ másik végén.
- Nem, igazából csak a homokfaluban élek. Szóval még csak nem is olyan messze tőled.
- Ez komoly? – lepődtem meg. – Még sosem láttalak ott… Pedig már voltunk párszor ott küldetésen, meg a Hokagénél.
- Én is voltam már Konohában, és szerintem már láttalak ott, vagyis valami rémlik belőled – mosolygott kedvesen, és az italát szürcsölte. 
- A hajam – vigyorogtam, és hátratettem a vállamnál. 
- Meglehet – mosolygott vissza. – Akkor majd talán ez után is összefuthatnánk.
- Igen, ez jól hangzik – mondtam. Tényleg jól hangzott, igazán helyes fiú, és nem tűnik idiótának, meg felelőtlennek. 
A buli még csak most kezdett beindulni, Sasuke volt ugyebár a DJ, és most helyezkedett csak el apult mögött, egy pohár itallal maga mellett. Elővett egy CD tokot, amibe gondolom vagy ötven lemez belefért, egy ideig lapozgatta, majd egyet nézett sokáig, és betette. Mind a ketten, tehát Hirokival a tömeget néztük, ahogy a „parkettre” sétáltak, és a zenére egyszerre kezdtet mozogni a tömeg. Temari Narutóék társaságában táncolt, Ino és kari pedig egy asztalon, gondolom, hogy kiszúrják maguknak a jó pasik. Kár, hogy ez nem jött be nekik, mert a buli leghelyesebb fiúja itt ül mellettem, és Mojitót iszunk kettesben. Erre a gondolatmenetre gonoszan elvigyorodtam, és annak örülök most, hogy félhomály van, és ez nem látszik.
- Sasori, még egy kört csinálnál nekünk? - fordultam a pult felé. - Hiroki, még egyet?
- Persze, jöhet. Ez isteni.
- Rendben, máris készítem - mondta a vörös hajú. Visszafordultam a tömeg felé. Eléggé sokan jöttek, és a nagy részüket konkrétan nem is ismertem. Az osztályomból voltunk itt kb húszan, és gondolom Hiroki osztályából is az normálisabb emberek itt buliztak most.
- Mondd, te ismersz itt valakit? - kérdeztem nevetve újdonsült ismerősömtől. Sasori most helyezte elénk az italunkat, és a régi poharat meg elvette. Megköszöntük mind a ketten, és magunkhoz emeltük, koccintottunk, és ittunk.
- Hát, pár embert, akik meghívtak. De egyébként ezen kívül most így véletlenszerűen kb tíz embert, akik talán az osztálytársaim. De itt vannak számomra is ismeretlenek, és gondolom számodra is - nevetett. 
- Jól összehordta a szemetet a szél - idéztem. 
- Pontosan - nevetetett fel. 
Már javában jól érezte magát mindenki, táncoltak, Sasori sem pultoskodott már, Sasuke még a DJ feladatait látta el, és már konkrétan senki sem ült, azt hiszem itt az ideje, hogy én is bedobjam magamat. 
- Nem táncolunk?
- Pont ezen járt nekem is az agyam - mondtam, és felálltam a bárszékről. Besétáltunk a tömegbe, és együtt kezdtünk el mozogni a zenére, ami azt hiszem éppen a „Party Rock Anthem” megy az LMFAO-tól, és néhányan már most alkoholos állapotban üvöltik a szövegét, tök aranyosak. Annyira jól éreztem magamat Hirokival, kedves fiú, és nem is vitte túlzásba a nyomulást, néha egymáshoz értünk, amikor táncoltunk. 
- Egyébként hány éves vagy? - hajoltam oda a füléhez, amikor a DJ számot váltott. Nem figyeltem senkire sem, csak arra, ahogy odahajol hozzám, és a fülembe súgja.
- Tizenhét. Te?
- Tizenhat vagyok – mondtam és rákacsintottam. 
Most az „If I Was You” ment a Far East Movementtől, imádom ezt a számot. Pár hónapja óriásit buliztunk erre Temarival, meg a csajokkal úgy általánosságban, és most is ez megy. Szeretem az ilyen véletleneket.
- Mindjárt jövök - mondtam Hirokinak, aki bólintott egyet, és csatlakozott a haverjaihoz, amíg én elmentem a mosdóba.