Sasuke

Az �r elt�nik, s m�r ny�lik is az ajt�. �rzem, ahogy az adrenalin v�gigsz�guld az ereimen, �r�lt sebess�gre k�sztetve dobog� sz�vemet, l�ktet� pulzusomat, ahogy eg�sz l�nyemet a fesz�lt izgalom �rzet�vel t�lti el. Lassan, nyugodtan bemegy�nk, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne, ugyanakkor minden idegsz�lam pattan�sig fesz�lt, �s �gy sejtem, a t�bbiek� is, de egyik�nk�n sem l�tszik k�l�n�sebben semmi.

Felm�rem a terepet. Nem olyan, amilyennek k�pzeltem. Azt hittem, valami koszos rakt�r�p�lethez hasonl�t fogok tapasztalni, ehelyett az a mocskos, rozsd�s ajt� egy eleg�ns, s�t�t folyos�ra ny�lik. Csill�rok szolg�ltatnak halv�ny f�nyt. Jobbra is, balra is egy-egy ajt�, el�tt�k k�t-k�t �r fel�gyel fegyverrel a kez�ben. Tekintet�kb�l puszt�n zavarodotts�got olvasok ki miut�n megpillantanak minket, de nem �rtve a helyzetet, nem tesznek semmit.

R�videsen egy el�gaz�shoz �r�nk, h�rom lehets�ges �t �ll el�tt�nk. Vezet�nk ekkor megtorpan �s feszengve n�z k�rbe.

- Mit is mondott, Hinata-san, hova vezessem �n�ket? Az unokab�tyj�hoz? – teszi fel remeg� hangon a k�rd�st, �n pedig magamban csod�lattal ad�zok a Hyuug�nak, ami�rt ilyen hat�st siker�lt el�rnie.

- Nem mondtam semmit, nem figyelt�l?! – csattan fel Hinata, de hangj�ban hallom, hogy most m�rges, ami�rt ezt elfelejtette. Mindenesetre nem esik ki a szerep�b�l. – Neji m�g v�rhat, pl�ne ezut�n a marh�skod�sa ut�n… - �ll meg p�r m�sodpercre, mint aki komolyan elgondolkozik. – Vigy�l a foglyokhoz, van ott n�mi elint�znival�nk… - fejezi be el�g f�lelmetes hangs�llyal, ami meg is teszi a hat�s�t, a fick� r�gt�n vigy�zz�ll�sba v�gja mag�t.

- �rtettem, erre tess�k – indul el jobboldali folyos�n, mi pedig a nyom�ba ered�nk. �m egy f�l perc sem telik el, mikor a kiny�lik egy ajt�, �s egy sz�rke haj�, lila ruh�ba �lt�z�tt szem�veges alak l�p ki rajta a maga bal oldal�ra n�zve, �gy pont nem vesz �szre minket.

- Ajjaj, vajon mit csin�l Neji-kun ennyi ideig? – mondja ink�bb mag�nak, mint a mellette �ll� �rnek. Most menj vissza �s ne vegy�l �szre…

- Kabuto-san! Hinata-san �s a csapata meg�rkeztek! – jelenti vezet�nk ennek a buzis fick�nak mindent elrontva, aki hirtelen fel�nk fordul, majd egy villan�snyi d�bbent pillant�s ut�n ravaszon elmosolyodik.

- Alejandro-kun, tal�n nem �rtetted, mikor Neji-kun azt mondta, nem szabad beengedned Hinata-sant? – k�rdezi m�zes-m�zos hangon, hangs�ly�t�l m�gis fel�ll a sz�r a h�tamon. Ez az alak m�g vesz�lyes lehet…

- D-de a kisasszony azt mondta…

- Igen? Mit mondott? – l�p hozz� k�zelebb a Kabut�nak nevezett, s nem ker�li el a figyelmemet, hogy a folyos�n �llom�soz� katon�k is k�szenl�tbe helyezkednek.

- H-hogy az csak f�lre�rt�s volt… - roggyan meg a t�rde, a szem�veges fick� arc�r�l pedig elt�nik a mosoly.

- �rtem – mond puszt�n ennyit, majd szinte fel se tudjuk fogni, m�r d�rd�l a pisztoly �s a vezet�nk, egy v�rz� lyukkal a homlok�n holtan a f�ldre roskad. – Nincs sz�ks�g�nk olyanokra, akik el�g ostob�k ahhoz, hogy megszegj�k a parancsot – hangzanak szavai a d�rren�s ut�ni csendben, majd �jra mosoly ter�l sz�t az arc�n. - Nos, ha m�r ilyen sz�pen �sszefutottunk, akkor tal�n… - kezdi el, de Naruto bel� fojtja a sz�t.

- M�gis… m�gis hogy tehetted?! – zih�l, meredt ujjal a hull�ra mutatva. – Csak �gy meg�lni valakit… az alkalmazottad…  A BAJT�RSAD! – �v�lti torka szakadt�b�l, aminek eredm�nyek�pp a sz�rke haj� m�g�l m�g t�bb fegyveres ker�l el�, de Kabuto mozdulat�ra nem csin�lnak semmit… egyel�re…

- Naruto-kun… - suttogja Hinata.

- M�gis hogy k�pzeled, hogy jogod van csak �gy elvenni egy ember �let�t?! R�ad�sul a saj�t embered�t?! – rontana r� a n�gyszem�re, de gyorsan megragadom.

- Nyugodj meg, Naruto, pr�b�lj meg j�zan maradni. Eml�kezz, mi�rt j�tt�nk – csit�tom. Semmi haszn�t nem vessz�k, ha nem csendesedik le.

- Hahaha, milyen vicces kis fick� – kezd el nevetni Kabuto. – K�rlek, az �letet csak az er�sek �rdemlik meg, akiknek el�g hatalmuk van. De gondolom, nem filozof�lni j�ttetek – mondja, majd fel�m fordul. – Ha nem t�vedek, te vagy Sasuke-kun. De v�rtam ezt a tal�lkoz�st! Az �n nevem Yakushi Kabuto – mutatkozik be.

- K�p�k r� ki vagy. Tudod, mi a c�lunk. Hol van Sakura �s Itachi? – pr�selem ki a fogaim k�z�tt.

- Hogy? Te meg mir�l besz�lsz? – j�tssza a h�ly�t. – Ink�bb �llj ide mell�m, Sasuke-kun, hiszen mi egy oldalon �llunk – vigyorog r�m olyan undor�t�an, hogy felfordul a gyomrom.

- Sosem �lln�k a te oldaladon – sziszegem, mire � nagy szemeket mereszt r�m.

- Egek, de h�t v�gig az �n oldalamon �llt�l… hiszen mindkett�nk oldala Orochimaru-sama mellett van. Hiszen most is idehoztad nek�nk ezt az �rul�t – villan a Hyuug�ra a szeme, �n meg �sszepr�selem a fogam, mert pontosan tudom, hogy amit mond az v�gs� soron igaz. Nem lett volna szabad �ket is elhoznom…

- Ne hallgass erre a szem�tre, Teme… m�r mindent tudunk r�lad �s veled vagyunk. Te hozz�nk tartozol… nem vagy egyed�l – l�p a k�t oldalamra Naruto �s Hinata, gyeng�n meg�rintve a karomat. �n nem is tudom mi�rt, de musz�j egy d�bbent pillant�st vetnem r�juk. K�l�n�s b�szkes�g t�lt el arra gondolva, hogy mellettem vannak.

- Milyen b�jos… - jegyzi meg g�nyol�dva a szem�veges, de hangj�b�l ki�rz�dik, hogy nem erre a reakci�ra sz�m�tott.

- �rul�t mondt�l? A te szemedben bizony�ra �gy t�nik. De elegem van ebb�l a rengeteg b�nb�l, mocsokb�l �s v�rb�l, ami a ti oldalatok. Az �n helyem Naruto-kun, Sakura-san �s Sasuke-san mellett van! �pp ez�rt most meg kell �ll�tanunk titeket! – ki�ltja kipirulva, szikr�z� szemmel a Hyuuga-l�ny, majd Dobe megszor�tja a kez�t, �n pedig v�gre elmosolyodok egy pillanatra.

- Utolj�ra k�rdezem: hol van Sakura? – n�zek r� ellens�gesen, olyan f�l�nyesen, mintha nem lenne sokszoros t�ler� vel�nk szemben. De ahogy �gy ezek ketten az oldalamon �llnak… kicsit mintha lenne �rtelme �gy besz�lni.

� felemeli a bal karj�t, majd r�nk vigyorog.

- Milyen k�r… pedig azt hittem, j� bar�tok lenn�nk – feleli, azt�n lassan elkezdi leereszteni a karj�t.

- Erre! – �v�lt�m, majd megr�ntom Narut��k kez�t, �s m�r a z�porz� goly�k k�z�tt bemenek�l�nk a mellett�nk l�v� ajt�n.

Naruto

Sasuke r�nt rajtam �s Hinata-chanon egy hatalmasat, azt�n egyszer csak a goly�z�por ut�n egy bazi nagy teremben tal�lom magam, ami szint�n sz�n�ltig van t�ltve fegyverekkel.

- Gyorsan, barik�dozzuk el az ajt�kat! – �v�lti Teme egy kisebb szekr�nyt tolva az ajt� el�. �n rohanok a fal ment�n, hogy van-e m�g m�s bej�rat is ide, �s nem gy�z�k csod�lkozni ezeknek a hihetetlen�l sok, k�l�nb�z�, modern fegyvereknek a l�tt�n. A magas polcok felny�lnak eg�szen a plafonig, k�zt�k sz�k �tj�r�k vezetnek, �s minden tele van t�mve pusk�k, pisztolyok �s ki tudja m�g, mi egyebek t�mkeleg�vel.

Tal�lok m�g egy ajt�t, gyorsan eltorlaszolom, t�bb bej�rat h�l’ Istennek m�r nincs. Visszafutok a t�bbiekhez, akik �ppen hatalmas g�pfegyvereket t�ltenek meg, �s engem akaratlanul is kir�z a hideg. Bakker, igaz�n csak most �rtem, hogy ez itt v�rre megy!

- Nesze, t�ltsd meg gyorsan, nem sok�ig fogj�k b�rni ezek az ajt�k – dob oda nekem is egy gyilkol� g�pet, �n pedig kelletlen�l, de gyorsan belehelyezem a t�lt�nyeket, majd magamhoz veszek m�g n�h�ny t�rat.

Az ajt�kat k�v�lr�l folyamatosan p�f�lik, m�r val�ban nincs sok. Hinata-chanra n�zek �s elszomorodik a sz�vem, ami�rt � is r�szt vesz ebben. Mi van, ha t�rt�nik vele valami? Mi van, ha…

- Nyugodjatok meg. Ez a terep kedvez�, �s a k� is n�lunk van. Alapvet�en nem vagyunk olyan rossz helyzetben, mint l�tszik – hallom Sasuke t�rgyilagos hangj�t, ami m�g�l m�gis ki�rzem a megnyugtat� sz�nd�kot. A higgadt hangnem azonban seg�t �sszpontos�tani.

- Tudod mit, Teme? Ha ennek a kalandnak v�ge, megszerettetem veled a r�ment! – vigyorodok el, mire az � ajk�n is kirajzol�dik egy kelletlen mosoly.

- Na persze… kiz�rt – r�ndul m�g egyet az ajka, majd �jra elkomorul. A d�nget�s egyre er�sebb, �rzem, hogy �sszeszorul a sz�vem, ahogy �tj�r a hal�lf�lelem… ugyanakkor elt�k�lt vagyok.

- Hinata-chan, vigy�zz magadra – suttogom.

- Hiszek benned, Naruto-kun.

- Gyertek – int Teme, �s alig f�l perccel az ajt�k �tt�r�se el�tt a terem v�gtelen polcai k�z� rejt�z�nk, azt�n halljuk a fa reccsen�s�t, a katon�k l�pteinek zaj�t. Mindj�rt kezd�dik.

Amint megpillantom az els� katon�kat, el�sz�r menek�lni pr�b�lok, de mikor l�nek, �s �szreveszem k�zvetlen magam m�g�tt Hinata-chant, nem gondolkozok tov�bb, megfordulok �s megh�zom a ravaszt. Pr�b�lok �gy c�lozni, hogy ne tal�ljak el l�tfontoss�g� szervet, ami t�bb�-kev�sb� siker�l is. Szerencs�re gyorsan megtapasztalom, hogy Hinata-chan nem szorul a seg�ts�gemre, ami persze nem g�tol meg abban, hogy v�gig vigy�zzak r�, de kicsit az�rt megnyugtat. Hamar olyan helyzetben tal�lom magam, ami valami felturb�s�tott b�j�cska-fog�csk�ra eml�keztet. El�g furcsa a helyzet: mi h�rman pr�b�lunk elb�jni kb. harminc katona el�l, k�zben pedig mindenki l�v�ld�zik �ssze-vissza. Csak egy m�sodpercre lankad el a figyelmem, ami el�g ahhoz, hogy egy goly� eltal�lja a bal kezem k�z�ps� ujj�t �s levigye a legfels� percet.

- �UCS, �UCS, �UCS!!! – ord�tok, mik�zben nem b�rom levenni a szemem v�rz� ujjamr�l, hihetetlen�l f�j.

- Naruto-kun! – �rzek egy er�s l�k�st a h�tamban, aminek hat�s�ra elter�l�k a f�ld�n, �s nem sok id�be telik, hogy Hinata-chan is �sszeroskadjon v�res combj�t markolva.

- Hinata-chan!!! – ord�tok �n is, �s ekkor l�tom, hogy katon�k t�mkelege vesz k�r�l minket. Teme nincs sehol…

�m egy pillanat m�lva a katon�k a polc al� ker�lnek, ugyanis Teme a m�sik oldalr�l r�juk bor�totta a polcot a fegyverekkel egy�tt. Itt az id�!

- Naruto, Hinata! Erre! – veszem �szre Sasuk�t, akinek szint�n v�r csorog a homlok�n, beter�tve ezzel szinte eg�sz arc�t, amit�l hihetetlen�l f�lelmetesnek l�tszik, de �gy l�tszik, egy�bk�nt nincs komoly baja. A kedvesemhez fordulok.

- Hinata-chan, fel tudsz �llni? – k�rdezem, mire egy apr�t b�lint, majd a seg�ts�gemmel – remeg� combjai ellen�re – siker�l talpra �llnia.

- Csak s�rolt – hallom elhal� hangj�t, majd �tbiceg�nk Sasuke mell�. Istenem, siker�lhet? Tal�n van es�ly? De csak ekkor t�nik fel, hogy a polc alatt t�z behem�t sincs…

… �s hogy a t�bbiek m�r k�rbe vettek…

- Fen�be… - hallom Sasuke szitkoz�d�s�t, majd egy hirtelen mozdulattal el�r�ntja a La muerte iz�-biz�t �s neki szegezi a pisztolyt. – �LLJ! K�l�nben a k�nek annyi! – ord�tja, mire val�sz�n�tlen�l gyorsan v�lt �t a goly�z�por zaja n�ma csendre. A fesz�lts�g szinte tapinthat�v� v�lik a leveg�ben, minden szemp�r a k�re f�ggesztve.  

Azt�n egyszer csak egy ember tapsa t�ri meg a csendet.

- Br�v�… �r�l�k, hogy direkt nem �lettelek meg titeket… �gy felt�rult a titok – jelenik meg az a n�gyszem� nagyk�p� vigyorral az arc�n. – Nem igaz, Neji-kun? – fordul h�tra, mire megjelenik az a m�sik bek�pzelt majom, �s mellette…

- Sakura-chan! Itachi! – ord�tom, majd hirtelen a mellettem �ll� Sasuk�ra kapom a tekintetem, akinek sosem l�tott kifejez�s jelenik meg az arc�n. Teme…

Sakura

- Te nyomorult kis kurva, ezt m�g nagyon megb�n… - kezdi Neji, de ekkor t�volabbr�l fegyverropog�s zaja hallatszik, �s beindul egy szir�na…

Nagyot dobban a sz�vem… Csak nem...?

- M�r itt is vannak? – pillant fel Neji meglepetten, majd visszafordul hozz�m vigyorogva. – Sasuke bar�tunk most tal�n teljes�ti a k�teless�g�t – n�z r�m, hogy reag�lok r�, de �n csak szomor�an les�t�m a szemem. Ezek szerint most hozza a k�vet… b�r akkor mi ez a l�v�ld�z�s? �rtetlenkedve ford�tom a f�lem a hang ir�ny�ba, abban rem�nykedve, h�tha meghallok valamit, ami f�nyt der�t az esem�nyekre.

De nem kell sokat v�rnom…

- H�t akkor menj�nk, n�zz�k meg, mi folyik odafent! – h�zza ajkait f�loldalas, kegyetlen mosolyba. Err�l a mozdulatr�l persze r�gt�n Sasuke jut eszembe, �s b�r az �v� is mindig t�lcsordult a hatalmas eg�j�t�l, mindig b�ztat� �s �szinte volt, ellent�tben ezzel a k�ny�rtelen, „nekem mindent szabad” kifejez�ssel az ex-bar�tom arc�n. A fen�be… hi�nyzik nekem… – Hozz�tok �ket! – int fel�nk a fej�vel a katon�knak, akik kem�nyen megragadj�k a k�ny�k�nket, majd er�szakosan feltaszig�lnak egy l�pcs�n.

Most mi lesz? Ez a zaj… mi van, ha baja esik Sasuk�nak? Azt nem b�rn�m ki… �s mi van, ha Narut��k is itt vannak? Mi van ha…?

Annyira lefoglal a testi �ps�g�k�rt val� aggodalom, hogy nem is b�rok m�sra gondolni, �szre sem veszem, hogy Itachi ott l�pked mellettem, vagy hogy m�r egy m�sik helyen vagyunk, �s hogy egyre hangosabbak a d�rd�l�sek.

- Ki ez a l�ny, Neji-kun? – r�z fel egy sz�rke haj�, szem�veges sr�c, aki a folyos�n v�rakozik l�tsz�lag teljes nyugalomban, f�ty�r�szve, mik�zben a mellette l�v� teremben l�v�ld�znek. Ahogy elmosolyodik, mik�zben r�m n�z… vesz�lyes alaknak t�nik.

- Saj�t �gy – vet oda ennyit Neji, amin meglep�d�k, mert azt hittem, parancsra rabolt el �s tudnak r�lam… Ezek szerint csak a k�nye-kedve szerint b�nik velem? Ez most jobban f�j t�le, mint eddig b�rmi m�s. Lassan m�r csak f�jdalmat �rzek magamban, ak�rkire is gondolok… Istenem, vajon mi van a t�bbiekkel?! Csak �lj�k t�l…

- Sebaj, majd akkor �n kital�lom – h�zza mosolyra ajkait, majd a zseb�b�l el�vesz egy k�rtyapaklinak t�n� dolgot. – �me, itt az adatlapod, Sakura-chan – dug az arcomba egy lapot, rajta az adataimmal a nevemt�l �s lakc�memt�l kezdve a mellb�s�gemen �t mindennel.

- M�gis ki a fene vagy �s honnan tudod mindezt?! – ki�ltom elpirulva, amit szemmel l�that�an nagyon �lvez.

- �, ezt m�g nem tudtad? Neji-kun az�rt j�rt veled, mert az volt a feladata. Orochimaru-sama mindig is figyelemmel k�s�rte a r�g�szeket, de te k�l�n�sen kit�nt�l… Ez bele illett a terv�be, �gy h�t megb�zta Neji-kunt, hogy f�rk�zz�n a bizalmadba �s szerezzen adatokat r�lad, hogy majd a k�s�bbiekben felhaszn�ljunk – mondja sz�p lassan, ami valahogy irt�zatosan groteszk�l hat a goly�z�por k�zepett. – Egyed�l azt nem �rtem, hogy mi�rt hoztad �t ide, Neji-kun, amikor nem kapt�l ilyen parancsot? – �les�ti a hangj�t, mire Neji �sszeh�zza a szem�ld�k�t.

- Ne �rdekeljen, te k�gy� – mordul r� goromb�n, amib�l csak arra tudok k�vetkeztetni, hogy legal�bb annyira undorodik ett�l a fick�t�l, mint b�rki m�s, �s ett�l kicsit emberibb� v�lik a szememben.

Egyre ink�bb �gy �rzem, hogy az agyam kezd kikapcsolni. M�g megvan az aggodalom, a k�ts�gbees�s, a k�telked�s, de m�r nem b�rok gondolkodni. G�rcs�sen csak az j�r a fejemben: „csak �lj�k t�l, csak �lj�k t�l”.

Azt�n egyszer csak csend lesz.

- �gy t�nik, v�ge. L�ssuk, mi s�l ki ebb�l – l�p be a terembe.

- C�h… - h�zza el a sz�j�t Neji, majd int. – Gyer�nk.

Ahogy bel�p�nk, egy csatat�r t�rul a szem�nk el�. A falakon goly�nyomok, egy rak�s fegyver szanasz�t van sz�rva, a m�g �ll� polcokon is pisztolyok, pusk�k, stb. sorakoznak, gondolom, alapvet�en rakt�r lehetett ez a terem. Ahogy sz�tn�zek, nem l�tom Sasuk��kat, de n�h�ny katona h�ta kil�tszik egy oszlop m�g�l, mi is arrafel� vessz�k az utunkat. Mindenfel� rengeteg v�rt l�tok �s a szagt�l felfordul a gyomrom. Ugye nincs semmi bajuk?!

- Br�v�… �r�l�k, hogy direkt nem �lettelek meg titeket… �gy felt�rult a titok. Nem igaz, Neji-kun? – hallom az el�z� sr�c hangj�t, majd elrabl�m mordul�s�t.

- Sakura! Itachi! – ord�tja Naruto, mire v�g�l megl�tom �ket �s �sszeszorul a torkom. Vagy h�szan veszik k�r�l �ket, �k pedig…

Naruto keze �s fels�je egy v�r�s folyam, gyeng�den �tkarolja a v�rz� comb� Hinat�t. El�sz�r nem is l�tom meg Sasuk�t, de azt�n �t is �szreveszem n�h�ny m�terre Narut��kt�l. Az arc�t �s a p�l�j�t is v�r lepi, a kez�ben pedig… Istenem a La muerte de la Rosa!

�s ekkor � fel�nk fordul. Nem tudn�m le�rni a kifejez�st, ami az arc�ra ki�l ebben a pillanatban. Tal�n legink�bb a hitetlenked�shez �s megk�nnyebb�l�shez hasonl�t, mik�zben tekintete ide-oda cik�zik Itachi �s k�ztem. B�r pr�b�lja visszatartani, olyan �rz�sem van, hogy ak�rmelyik m�sodpercben els�rhatja mag�t. Persze mi�rt is ne tenn�? Mindent, amit eddig csin�lt a b�tyj��rt tette �s � most itt �ll mellettem, Sasuke v�gre l�thatja �t. Ebb�l a m�lys�ges �rz�sb�l, ami a szem�kb�l �rad l�tom, hogy mennyire szeretik egym�st, �s �gy m�r jobban meg tudom �rteni, hogy � mi�rt cselekedett �gy. Nem tudok r� haragudni �rte, csak enyhe, de folyamatos sajg�st �rzek a sz�vem k�r�l, valamint tompas�got. Legsz�vesebben elb�gn�m magam. Sasuke… mi�rt nem volt�l k�pes b�zni benn�nk? … Bennem?

Most az �n tekintetemet keresi, mire halv�nyan, k�nyszeredetten elmosolyodok, de elfordulok t�le. Nem k�telkedek abban, hogy valamit t�nyleg megv�ltoztattam benne… hogy val�ban fontos voltam a sz�m�ra… vagyis tal�n m�g most is az vagyok. De �gy t�nik, ennyi… nem k�pes k�zel engedni mag�hoz. �s ez a teher, amit v�gig cipelnie kellett csak az�rt, mert nem b�zott benn�nk el�gg�! Szeg�ny Sasuke…

Sasuke

Sajnos k�nytelen vagyok bevetni a zsarol�st, ha nem akarom, hogy szit�v� l�jenek. B�r az eddigi harc alapj�n �gy hiszem, nem kifejezetten az �let�nkre t�rnek, hisz akkor k�nnyed�n v�gezhetn�nek vel�nk. Az a sz�rke haj� figura bizony�ra sejti, hogy tudunk valamit a k�r�l…

- Br�v�… �r�l�k, hogy direkt nem �lettelek meg titeket… �gy felt�rult a titok – jelenik meg Kabuto a katon�k k�z�tt. - Nem igaz, Neji-kun? – sz�l h�tra a v�lla f�l�tt, mire megjelenik az a szem�t seggfej is. �s m�g�tte…

- Sakura! Itachi! – ord�t Naruto, nekem pedig a f�ldbe gy�kerezik a l�bam. �gy �rzem magam, mint egy lass�tott felv�tel, ahogy fel�j�k fordulok �s megl�tom �ket. Egym�s mellett �llnak, �s �n hirtelen azt sem tudom eld�nteni, melyik�kre n�zzek el�sz�r. Az, hogy egy�tt vannak, csak azt jelentheti, hogy Sakura tud mindenr�l… Valami esztelen rem�ny m�g mindig �lt bennem, hogy h�tha el tudom int�zni az �gyet, an�lk�l, hogy megtudn�, de mind hi�ba. K�nnyek gy�lnek a szemembe, amiket er�nek erej�vel kell visszaszor�tanom, hogy ki ne csorduljanak. Nem merek Sakura szem�be n�zni, ez�rt Itachira pillantok. M�g jobban �sszeszorul a torkom a l�tv�ny�t�l: z�z�d�sok bor�tj�k �s rettent�en lesov�nyodott. L�tom a szem�ben a megpr�b�ltat�sok f�jdalmait, valamint az �r�m�t, amit �n is �rzek, hogy viszontl�thatjuk egym�st v�gre. Azt�n v�g�l musz�j Sakur�ra is r�n�znem, mert nem b�rom tov�bb. A szem�be n�zek, hogy l�ssam, m�gis mit gondolhat, hogy �rezhet, de egy apr�, hamis mosoly ut�n elfordul t�lem. �gy �rzem magam, mint akit arcon csaptak. Tudom, hogy meg�rdemlem az elutas�t�s�t �s bizalmatlans�g�t, de akkor is f�j. Rem�nytelen�l eln�zem ezt a k�t embert a sok �r �s ellens�g k�z�tt, mik�zben m�g mindig nekiszegezem a pisztolyt a La muerte de la Ros�nak, �s akaratom ellen�re is kicsordul egy k�nnycsepp a szememb�l, ami�rt arra lettem k�nyszer�tve, hogy v�lasszak k�z�tt�k, �s most tal�n elvesz�tem mindkett�t…

- Sasuke! – ki�ltja Itachi, majd elfeledkezve a katon�kr�l pr�b�l hozz�m futni, de csak annyit �r el, hogy a mellette �ll� nagydarab f�rfi visszar�ntja �s hasba �kl�zi, amit�l a t�rd�re zuhan.

- Nii-san! – hallom a saj�t hangom, mire Kabuto felnevet.

- Milyen �des jelenet, ugye, Neji-kun? – mosolyodik el, legsz�vesebben h�nyn�k t�le.

- Hagyj�tok b�k�n Itachit, k�l�nben sz�tl�v�m a La muerte de la Ros�t! – emelem feljebb a hangom, majd demonstr�l�s k�pen kibiztos�tom a pisztolyt. Egy rossz mozdulat �s a k�nek annyi.

- C�h… - mordul egyet Neji a patthelyzet miatt. De nem sok�ig �llunk n�ma csendben ellens�gesen b�mulva egym�st, ugyanis �j szerepl� �rkezik a helysz�nre…

- Ugyan, ugyan, csak ne olyan hevesen, Sasuke-kun – l�p be Neji �s Kabuto k�z�tt a legundor�t�bb alak, akit �letemben l�ttam. H�feh�r b�re, s�rga k�gy�szeme, hossz� fekete haja f�lelmetes aur�t von k�r�. Ez a sziszeg� hang… Orochimaru!

- Orochimaru-sama, megtisztel� a jelenl�te – h�zelkedik Kabuto, mire a f�rfi kiny�jtva meglep�en hossz� nyelv�t megnyalja ajkait.

- Csak nem gondolod, hogy kihagyn�k egy ilyen �rdekes alkalmat? – vigyorog, a katon�kon is l�tom, hogy megh�l a v�r az ereikben ett�l az embert�l… m�r ha az. – Van egy aj�nlatom a sz�motokra. K�ss�nk cser�t. A k��rt cser�be megkapj�tok a l�nyt �s az Uchih�t – csillan ravaszul a szeme, �n pedig �sszeh�zom a szem�ld�k�m.

- Ha azt tervezn�d, hogy ut�na �gyis meg�lsz minket, nem �rt, ha figyelmeztetlek: nem tudhatod, hogy ez most t�nyleg a val�di k�-e. Egyed�l mi ismerj�k a La muerte de la Rosa val�di rejtekhely�t… nem �lhetsz meg minket! – mondom neki, nem is tudom, hogy tudok ilyen logikusan, higgadtan besz�lni most, de mindenesetre siker�l.

- Ejnye, csak nem gondolod, hogy ilyen tisztess�gtelen vagyok? – nevet fel a k�gy�, de tov�bbra is ugyanolyan visszatasz�t�.  

Egy pillanatnyi gondolkod�s ut�n megsz�lalok.

- Rendben van – k�zl�m fagyosan, mire Sakura most el�sz�r fel�m kapja a tekintet�t, szem�b�l hitetlenked�s �s d�h szikr�zik.

- Ezt nem teheted! Azzal a k�vel az ir�ny�t�sa al� vonhat mindent, az �let�nk nem �r ennyit! – ord�t szinte megsz�llottan, k�ny�r�gve.

- Nincs m�s v�laszt�sunk – ford�tom el az arcom. A k�vet �gy is �gy is ki tudj�k k�nyszer�teni bel�l�nk… ha legal�bb egy�tt lesz�nk mindannyian, akkor tal�n t�bbet tehet�nk, hogy visszaszerezz�k…

Vissza akarom kapni �ket… �s Orochimaru j�l tudja ezt.

- �r�l�k, hogy okos vagy, Sasuke-kun – csillan fel annak a k�gy�nak a szeme. – K�r lenne meg�lni t�ged, �rt�kes seg�ts�g vagy… M�skor is dolgozhatn�l nekem – nyalja meg �jra ajkait, amit�l l�db�rzik a h�tam.

- Kiz�rt.

- Na, majd megl�tjuk – d�nti meg kicsit a fej�t, mik�zben m�ricsk�l, s k�zben elkapom Kabuto �s Neji kiss� irigyked� pillant�s�t, amit�l csak m�g rosszabbul �rzem magam. – De mire v�runk m�g? Hozz�tok a foglyokat! – csettint egyet, mire a p�paszemes �s a Hyuuga el�revezeti Sakur�t �s Itachit. Akaratlanul is nagyot dobban a sz�vem. Mindj�rt itt lesznek!

- El�sz�r k�ldd ide egyik�ket, azt�n egyszerre cser�l�nk! – mondom, mivel sz�ks�gem van biztos�t�kra.

- Rendben van. Melyik�ket szeretn�d el�bb? – szegezi nekem a k�rd�st, mire kiver a ver�t�k. Ism�t v�laszt�sra k�nyszer�tenek…

Alapb�l Sakur�t mondan�m, hiszen � a sebezhet�bb, de… Itachi borzaszt� �llapotban van, neki jelenleg nagyobb sz�ks�ge van a t�mogat�sra, �gy is l�tom, hogy alig �ll a l�b�n! Sakura er�s �s okos l�ny… b�znom kell a legjobbakban…

- El�sz�r Itachit! – hangzik v�g�l a d�nt�sem, mire l�tnom kell, ahogy Sakura arc�b�l mintha az �let t�nne el, olyan, mint aki megsemmis�l, �gy m�r b�nom kiss�, hogy ezt mondtam. De most m�r mindegy.

- Engedj�tek el az Uchih�t! – parancsolja Orochimaru, mire lend�tnek egyet a b�ty�mon, hogy majdnem hasra v�g�dik, de azt�n siker�l visszaszerezni az egyens�ly�t �s amilyen gyorsan csak tud, odabotork�l hozz�m.

- Nii-san! – z�rom a karomba b�ty�m, �s szinte megszakad a sz�vem, mikor �rzem, mennyire sov�ny. De legal�bb itt van!

- Kis�cs�m… hi�nyozt�l – s�gja nekem gyenge hangj�n, �s �rzem, hogy egy forr� k�nnycsepp folyik v�gig a nyakamon. Gyeng�den eltolom magamt�l �s Narut��kra b�zom. Most j�n a neheze.

Sakur�ra emelem a tekintetem, aki m�r nem t�nik olyan szomor�nak, �gy l�tom, valamit forgat a fej�ben. Csak semmi meggondolatlans�got! – ki�ltan�m legsz�vesebben, de van egy olyan �rz�sem, hogy �gysem hallgatna r�m. Megint tehetetlens�get �rzek plusz m�g most kis szorong�st is, ami teljesen idegt�p� ebben a v�rakoz�sban. Csak rem�nykedhetek, �s ez kik�sz�t. �s mi lesz vel�nk a csere ut�n? Csak a J�isten tudja…

Sakura

Mikor Sasuke Itachit v�lasztja, �gy �rzem magam, mintha egy k�s j�rn� �t a sz�vem. M�r alig b�rom visszatartani a k�nnyeimet �s �rzem, ahogy a b�nat er�t vesz rajtam. Alapvet�en meg�rtem, mi�rt a b�tyj�t v�lasztotta. M�r csak alapb�l, fizikai okokb�l is �t c�lszer� �s nem csod�lkozn�k, ha Sasuke ilyen hideg logikai �ton v�lasztotta volna… legal�bbis szeretn�m ezt hinni…

De h�t eddig is mindig � volt a legfontosabb, �pp most lenne ez m�sk�pp?

Ahogy �ssze�lelkeznek nem tudok r� tov�bb haragudni. M�r t�bb mint egy h�napja nem l�tt�k egym�st �s Sasuke m�g k�nyszer�tve is volt, hogy el�ruljon minket. �n �lvezhettem az �lel�seit, a test�nek melegs�g�t, �t pedig hossz� ideje most z�rhatja el�sz�r a karj�ba. F�j m�g… de meg�rtem.

Egy terv kezd k�rvonalaz�dni az elm�mben. Kock�zatos �s tal�n nem is siker�l… de nem tehetek m�st. J�l tette Sasuke, hogy engem hagyott h�tra… Itachi erre nem lenne k�pes.

- Ha a csal�di �jraegyes�l�snek v�ge, tal�n folytathatn�nk – sz�l k�zbe Neji, akinek valami�rt abszol�t kelletlen k�pe van. Mindj�rt itt az id�.

- Akkor Sasuke-kun, Neji-kun, l�pjetek el�re! – utas�tja Orochimaru, akit�l bors�zik a h�tam, mire Neji megfogja a karomat, majd egy�tt elindulunk Sasuke fel�, akivel f�l �ton �sszetal�lkozunk. � er�sen markolja a k�vet, a fegyvert tov�bbra is annak szegezve, de k�zben le nem veszi a szem�t r�lam. Az aggodalom, ami a szem�ben �l, p�rt var�zsol az arcomra, ami kiss� nevets�ges ebben a helyzetben, de valamennyire visszaadja a rem�nyemet �s er�t ad ahhoz, amit tennem kell.

�rzem, hogy Neji szor�t�sa a karomon gyeng�l.

- H�romra. Sakura, sz�molj! – utas�t Neji, �n pedig gyorsan elfojtok egy mosolyt, ami�rt megk�nny�ti a dolgom.

- Egy… - mondom, mire Sasuke eltartja a fegyvert. – Kett�… - folytatom, �s �rzem a fesz�lts�get, Neji szor�t�sa m�g ink�bb enyh�l. – H���rom! – ki�ltom, mire Sasuke el�reny�jtja a k�vet, Neji elengedi a karom, de mire b�rmelyik�k is feleszm�lhetne, a k� m�r a kezemben van. Ez az, siker�lt! Gyorsan Sasuke mell� szaladok, kikapom a kez�b�l a fegyvert, �s most �n szegezem a pisztoly cs�v�t a La muerte de la Ros�nak.

- Ribanc! – sziszegi Neji, mire �n megengedek magamnak egy diadalmas mosolyt.

- Sz�p volt, Sakura-chan! – ki�lt Naruto, aki Hinat�val �s Itachival egy�tt az�ta m�r mellett�nk �ll.

- Az a baj, hogy mindig is lebecs�lt�l! – emelem fel a fejem, mire Neji arc�n m�rges fintor jelenik meg, Orochimaru pedig �rdekl�dve d�nti meg a fej�t.

- Neji-kun, a jelent�sedben nem is szerepelt ez a l�zad� hajlam – dorg�lja meg a Hyuug�t, azt�n v�gigmustr�l Sasuk�val egy�tt. – Sosem gondoltam volna, hogy ilyen �rdekes p�ros fog sz�letni a k�ldet�s alatt… Hagyjuk ezt az ellens�gesked�st! Dolgozzunk egy�tt! Minden hatalom a mi�nk lehetne! Sakura-chan, megv�dhetn�l mindent, amit szeretsz! Sasuke-kun, visszaszerezhetn�d a csal�dod becs�let�t! Egy�tt ir�ny�thatn�nk az �j vil�got, ami csak nek�nk engedelmeskedne! – mondja h�zelg� hangon, m�gis megragadja a fant�zi�mat egy kiss�. Ekkora hatalommal val�ban minden k�nnyebb lenne… sok mindent megv�dhetn�k. De azt�n eszembe jut, mikor Sasuke h�t�n beforradt a seb, �s hogy m�r annyi var�zslatt�l, vagy ak�rmi volt is az, mennyire megijedtem… �s azt�n r�n�zek erre a k�gy�ra, �s a ravasz szemp�r v�gleg meggy�z arr�l, hogy sose akarjak egy ilyen f�reggel egy�tt dolgozni. Oldalra pillantok Sasuk�ra, akit viszont szemmel l�that�an sokkal jobban elgondolkodtatott Orochimaru aj�nlata. A szem�b�l gy�l�let csap ki, az a gy�l�let, amit mindig is �reztem benne, �s l�tom, hogy komolyan fontol�ra veszi az elhangzottakat.

- Sasuke… ne hallgass r�, kis�cs�m. Azzal v�ded meg a csal�dunk becs�let�t, ha lesz�molsz ezzel az alakkal – sz�lal meg mell�le Itachi, Sasuke pedig megint �gy n�z r�, mint mikor el�sz�r pillantotta meg.

- Igaza van, Sasuke – er�s�tem meg, mik�zben k�zelebb b�jok hozz�, mire v�gre �gy n�z ki, mint aki fel�bredt, azt�n f�loldalas mosolyra h�zza a sz�j�t.

- Nem kell r� eml�keztetni, hogy mit jelent a b�szkes�g – h�zza fel az orr�t, de m�g mindig nevetve mondja, amit�l nekem is, Itachinak is felfel� g�rb�l az ajkunk.

- L�tom, az�rt valamiben sosem v�ltozol – jegyzi meg vigyorogva a b�tyja.

- C�h… m�g sz�p – vigyorodik el � is egy pillanatra, majd mindh�rman Orochimarura emelj�k a tekintet�nket, akinek viszont elkomorul az arca.

- Milyen k�r… micsoda vesztes�g – hajtja le a fej�t egy pillanatra. – Pedig ak�r m�g az ut�dom is lehett�l volna, Sasuke-kun – mondja, mire f�k�nt Kabuto f�lt�keny pillant�st vet az eml�tettre. – De �gy l�tszik, nincs mit tenni…

- V�rj! M�r mondtam, nem tudhatod, ez az igazi k�-e! – szor�t a h�ta m�g� v�d�n Sasuke, �n pedig remeg� k�zzel tartom a pisztolyt.

- Tal�n… de ha a szemed l�tt�ra �l�m meg a b�ty�dat �s a bar�tn�det - aki�rt szint�n k�r, de ez van - akkor tal�n… megv�ltozik a v�lem�nyed – fenyeget meg minket, nekem pedig a gondolatra is megh�l a v�r az ereimben. Sokszor voltam m�r hal�l k�zelben… de csak most �rzem igaz�n jeges lehelet�t. Nem akarok meghalni!

- Azt nem teheted – sziszegi Sasuke, tudja, hogy sarokba vagyunk szor�tva. Hacsak…

Nyelek egyet �s el� ugrok.

- Most minden kider�l! – ki�ltom, �s magam el� szegezem a k�vet. Orochimaru szem�ben l�tom a k�ts�gbeesett felismer�st, de m�r k�s�, nem akad�lyozhat meg! – La muerte de la Rosa, �bredj! – ki�ltom az els� dolgot, ami eszembe jut �s v�rom, hogy engedelmeskedjen az ellens�g…