10 év múlva

- Daisuke, Kotetsu gyertek kérlek. - kiabált egy női hang a konyhábol. Hátközépig érő, rózsaszín haja lágyan omlott vállára. Tőle egy pár évvel fiatalabb lány ült a konyhaszéken egy könyvet tartva a kezében. Két kis törpe lépet be a konyhába. Az egyik kisfiúnak fekete haja és mélyzöld szeme volt, míg a másiknak fekete haja és fekete szeme. Mind a ketten átölelve anyuk lábát figyelték az eseményeket. Végül a tizen éves lány megunva a könyvet unoka öcseihez fordult.

- Gyertek terítsünk meg. - mondta mire mind a ketten egyszere rohantak a szekrényhez. 

- Ayame vigyázz nehogy eltörjék. - szólt a fiatal lány nővére.

- Nyugodj meg Sakura! Ne erőltesd meg magad. - mondta Ayame.

- Nem hiszem el, hogy Sasuke nem tudodtt volna várni míg megszületik a baba. - mondta a nő miközben végig simitott gömbölyödött hasán.

- Egy születésnapot nem lehet késleltetni. Szerintem a harmadikkal is jól időzítetteket. Kotetsu és Daisuke már 4 évesek. Nem lesz semmi baj. És én is itt vagyok. Imádom őket. - mosolyodott el a lány. - Na és mit szeretnél? - kérdezte kiváncsian miközben a kicsiknek a kezébe egy-egy tányért adot.

- Csak egézséges legyen mint a testvérei. DE külömben kislányt rendeltem - viccelte el a végét Sakura majd elzárta a gázt. - Micsoda itélet idő van odakint. - mondta a fiatal asszony. Sakura ilyedten a hasára szorította a kezét és probált mélyeket lélegezni.

- Minden rendben? - kérdezte Ayame miközben nővéréhez ugrott.

- Csak egy enyhe fájás. - nyögte ki.

- Teljesen elfehéredtél. Mikor kell befeküdnöd a korházba? - kérdezte a lány aggodva.

- Hó végére vagyok kiírva. Szoval nem fog ma este megszületni. - nyugtata a meg húgát de aztán elsuttogta magát. - Remélem. - Erre az egyetlen kis szavacskára Ayame össze rezzent.

- Tudod Sakura vak és süket sem vagyok. - mondta a lány miközben segített nővérének leülni. - Sasuke mikor jönn haza? - kérdezte miközben leült  vele szemben.

- Sürgös esethez riasztották. - nyögte ki az asszony újabb fájás közepette. "Ez nem jó." - futott át az agyán. Majd újra feltámaszkododt. - Ooo - suttogta mire Ayame ilyedten nézet rá. Lábszárán valami végig folyt. 

- Ó istenem. - mondta Ayame és már a telefonna után nyúlt. Felhívta anyát és Mikotot, hogy ahogy tudnak siessenek ide és vigyázanak a kicsikre míg ő elviszi Sakurát a korházba. Miután megbeszélte felsegítette nővérét aki fájdalmasan nyögött és zihált. Be segítette a kocsiba majd felhívta sogorát.

- Hálló... Sasuke. Annyira örülök, hogy elértelek. Figyelj Sakurának elindult a szülés. Épp most segítetm be a kocsiba.

- ...

- Fel hívtam már anyádat.

- ...

- Bizd csak rám.

- ...

- Persze. Igen tudom.

- ...

- Nyugod le! Siettek. - mondta és ezzel véget vetett a beszélgetésnek. Ekor Mikoto érkezet meg aki rögtön szaladt is mennyéhez.

- Nyugodj meg Sakura. - intézte szavait hozzá. - Menj. - parancsolt rá Ayaméra aki bólintott és már kerülte is a kocsit. Beszált a vezető ülésre. Teljesen elázzot mikor kint várta Mikotot és anyát. Majd elhajtott.

Ayame

Kezdem elvesziteni a jobbik eszem. Tiszta ideg vagyok. A megengedetnél gyorsabban hajtok. Közben már a korháznak is telefonáltam. Sakura probált megnyugtatani de közben már róla is folyt a veríték. Magamban imádkoztam, hogy időben érjek oda. Ha most valami baj lesz vele vagy akár a kicsivel teljesen megörülnék.

Egyszer csak szirénáztak megödtünk. Ohh apám nagyon jó - gondoltam majd félrehúzodtam. A rendőr nem siettete el. Lassu léptekkel halad felénk a zuhogó esőben. Sakura megfogta a kezem és probált nem gondolni a fájdalmora. Gyorsan az ablak engedő gombután nyúltam, hogy tudjak beszélgetni a férfival. A férfi negyvenes évei végén járhatott már.

- Kisasszony tudja maga mennyivel ment? - kérdezte a férfi. Felvontam a szemöldököm és hátra böktem.

- Lenézést, tudja, hogy vészhezet van? - kérdeztem mire beljebb nézet és meglátta nővéremet.

- Hova tartanak? - kérdezte a rendőr.

- A Nara korházba. - mondtam.

- Kérem, hagy kisérjem el őnökte. - mondta a férfi bocsánat kérő hangon majd vissza szaladt a kocsiához ezzel éttörhetünk még a piroson is mire a korházba értünk.

Idegeim pattanásig feszültek. Sasuke fel-alá járkál. Közeben a család többi tagja is megérkezet. Hanna és Sasori páros, Itachi és Kyuki páros, egyedül a nagyszülők hiányoztak aki az összesen 7 csemetével voltak otthon.

- Na Ayame, hogy halatsz a tanulmányaiddal? - kérdezte Itachi miközben mellém ült. Bizonyára azért kérdzi, hogy elterelje a figyelmemet.

- Jól. - addtam a szükszavú választ. Már másodszor ülök itt. De akkor Sasuke volt az én helyemben.

- Most akkor te mi is akarsz lenni? - kérdezte mire szemem felé fordítottam.

- Fotós. - mondtam egy halvány mosoly kiséretében.

- Gondolom sok fiú megfordul utánad az iskolában. - mondta Itachi. Igazán örültem a bóknak, de nem volt igaza. A sulimba ezerszer szebb lányok vannak nálam. De azt nem akart elmondani ezért csak vállat vontam mikor a bátyám fellélegzet. Majd nem elröhögtem magam. Hisz már jól ismertem ezt a sóhajt. A megkönnyebülését jelenti.

- Bár mondjuk... - mondtam volna, hogy de azért nem kell panaszkodnom de bátyám ébersége és a szülőszobaajtaja nyitodása belém folytotta a szót. Természetesen Sasuke rögötn a kijövő nővér elé lépet.

- Hogy van a feleségem és a kicsi? - kérdezte. A nővér mosolyátol teljesen lenyugodtam.

- Nyugodjon meg. Minden a leges-legnagyobb rendben. Gratulálok egy egézséges kislánya lett. - mondta mikor mindenki arca felragyogot. Felálltam és a falnak támaszkodtam.

- Hála az istenek. - suttogtam amire a többiek is gondoltak.

- Te vagy Ayame? - kérdezte a nő mire szememet rá emeltem. Enyhén bólintottam mire ő az ajtó felé mutatott. - Látni szeretne. - mondta majd a család többi tagja felé fordult. - Nemsokára önök is bemehetnek hozzá. - mondta mosolyogva. Én automatikusan az ajtó felé mentem de valaki megfokta a csuklómat.

- Köszönöm Ayame. - mondta Sasuke majd leült a többiekhez. Én pedig be mentem. Sakura egy ágyon feküdt kezében az unokahugommal. Amint megtudta, hogy nincsenke egyedül az ajtófelé fordult. Amint meglátott könnyei eleredtek. Majd felém nyujtotta a kezét. Oda mentem és kezemet az ő kezébe csúsztattam. 

- Köszönöm. - suttogta. - Nélküled akár valami baj is lehetett volna. - mondta. De ekkor nyilt az ajtó. A család többi tagja állt a küszöbön. Sakura egyet bólintott és mindenki beljebb lépet megcsodálni a kicsit. Még enyhén vörös kis feje. Lecsukodó szemei. Kis ráncok a kis arcocskáján. És mindene olyan pici.

/Másnap/

Délután Daisuke és Kotetsu bevittem az anyukhoz. Mikor beléptünk a kis szobába a gyerekek már szaladtak is anyukhoz és apjukhoz. Ebbe a családi állapotba én nem létezem. - gondoltam miközben kifelé indultam.

- Várj csak Ayame Haruno hova ilyen sietősen? - kérdezte nővérem.

- El kell intéznem valamit. Majd anya eljön a gyerekekért. Ti pedig csak erősödjetek. - fordultam vissza a nővéremhez aki csüggedten nézet rám. - Sajnálom. - suttogtam. Mire elkerekedet a szeme de már nem hallotam mit mondot mert becsukodot mögödtem az ajtó és csak szaladtam előre.

Sakura

/Pár évvel késöbb/

Hugom egy hónapban egyszer addot életjelet magárol. Mint fotos járja a világot. De azért minden ünnepkor haza jött velünk ünnepelni. Hinata és Naruto boldogok együt 4 csemetéjükkel. Hana sikeres énekesnő lett. Mostanra már az egész világon vannak rajongói. Sasori kitünő menedzernek bizonyult. Gyermekeiket nem paszolták le másnak mindig van idejük rájuk. Itachi sikeres lett a pénz világába és mostanra annyi pénzük lett, hogyha akaraná se tudná elkölteni. Kyuki pszicológusnak ment. Sok gyerek megis nyílt elötte. Két gyermekük boldog hisz még a nehéz munkák miat sem hagyák őket magukra. Anyám újra férhezment. Ezutal visszont már biztos volt a dolgában. Mikotot és Fugaku boldogan éltek főleg, hogy drága unokáikkal lehetek. Az évek során  sok titokra derítettünk fényt. Apám azért volt kiborúlva Ayame születése után mert Sasori nem az ő fia. Anyának volt egy másik férfi az életébe akit nagyon szeretett sajnálatos módon Sasori születése után 1 évvel meghalt. Így anyám megismerkedet apámmal aki feleségül vette. De ez már mit számit. De azért gondolom tudjni akarjátok, hogy mi lett a mi családunkkal. Boldogak vagyunk. Három gyermekünk boldog. Hikati egy igaz kis örökmozgó. De az évek során bátyai ugy vigyáztak rá mint a szemük fényére. Sasuke és én megegyeztünk, hogy több gyermeket nem tervezünk. De hát mit is lehetne szépíteni ezen. A lényeg:

                                   Boldogan éltünk még megnem haltunk...