Kyuki

Ma reggel és mint mindig futással kezdtem. Egy óra futás megnyugtat és energiát add egész napra. A házunk előtt megálltam pihenni majd nagy levegőt véve benyitottam a házba. Apám éppen az egyik szolgálóval kiabál aki kiöntötte a kávét. "Én ezt nem bírom" - gondoltam. Gyorsan a szolgálólány elé lépek hogy apám ne merjen neki lekeverni egy pofont.

- Menj onnan !! - kiabált rám. Sajnos én elég hirtelen haragú vagyok szóval:

- Velem te csak ne kiabálj... - szóltam rá villámló tekintettel. - Kérem menjen - szóltam oda szerencsétlen lánynak.

- Köszönöm úrnőm... - mondta és gyorsan elrohant.

- Hogy merészeled... - ezzel lendült a keze. Amit én a sokéves tapasztalatnak hála könnyű szerrel kivédek. De nem számítva a másik oldalról, és már csak egy csattanás. Az arcomon apám kéznyomata díszelgett. 

- Szánalmas vagy. - ezzel szép lassan elindultam zsebre tett kézzel felfelé. Mikor felértem a lépcső tetejére érve vissza fordultam. Apám dühös tekintettel nézet rám. - LEGALÁBB EZEN A ROHADT NAPON NE CSINÁLNÁD EZT... - kiabáltam rá. 

- MIÉRT MI VAN MA... ?? - na jó ez sok... meglepet arcomon forró könnycseppek peregtek végig.

- Na látod... a saját apám... nem tudja... mikor van az... egyetlen... gyerekének a... szülinapja - mondtam és arcomat elfordítva odamutattam meglepet apámnak a kézlenyomatos arcom majd bementem a szobámba. "Nem is tudom miért lepet meg... mióta anyám itt hagyott neki csak szenvedés az élete... nekem csak ilyen szülök jutottak" - gondoltam miközben könnyeim csak úgy hullatok mint a záporeső.

Itachi

Sakura segítségével elindultam a pláza felé. Miután oda értünk egy ékszereshez bementünk körül nézni.

- Na pontosan... mit képzeltél el ?? - kérdezte Sakura

- Egy aranynyakláncot... - mondtam. Sakura csak egyet füttyentett.

- Sokat jelenthet a számodra. - mondta miközben az ajándékokat nézte.

- Igen... sokat. - suttogtam ezt inkább magamnak

- Mondják csak segíthetek valamiben ?? - kérdezte meg az eladó. Én már nyitottam a válaszra a szám de Sakura megelőzött.

- Igen.. - mondta és már ott is termet a pult előtt. - Olyan aranynyakláncot szeretnénk venni ami egy 20 éves nőnek a szülinapjára lehetne ajándékozni... - mondta el röviden a lényeget. Az árus már is tudta mit kell elő halásznia. Három medált rakót a pultra.

1. Egy egyszerű aranynyaklánc amire lehetett a nevük kezdőbetűét venni.

2. Egyszerű aranynyaklánc amin van egy 4 levelű lóhere

3. Egy vékony aranynyaklánc amin egy kinyitható,arany,szívmedalion volt látható.

- Na melyiket szeretnéd ?? - kérdezte Sakura

- Ezt akármennyibe is kerül. - határoztam el magam.

Türelmetlenül várakoztam a házuk előtt mikor egyszer csak álmaim lánya ajtót nyitót. Mikor meglátót sugárzó mosolyt küldőt felé. Beinvitált a hatalmas házba, és leültettet a kanapéra.

- Micsoda meglepetés... - mondta mosolyogva. - Valami baj van ? - kérdezte látva gondolkodó arcomat. Majd közelebb hajolt hozzám. Én meg se mertem szólani. Most olyan vagyok mint egy tizenéves kisfiú aki még egyszer se volt nővel.

- Én csak.... csak... boldog szülinapot... akartam - Ennyit tudtam kinyögni. Majd zsebemből előhúztam a kis dobozt, és kezébe raktam. Értetlenül hol rám hol a kezében lévő kis dobozkára nézet. Az arcom egyre jobban kezdet lángolni.

- Kinyithatom ?? - meg sem várta válaszom kibontva a kis dobozkát lélegzete el akadt. - Ezt nem fogadhatom el. - mondta miközben becsukta a kis dobozt.

- Kérlek... fogad el. - mondtam neki.

- Nem lehet... - mondta miközben nyújtotta felém. Nem bírtam tovább gyorsan felpattantam és Kyukit is felrángtam. Majd olyan szenvedélyesen csókoltam meg amennyire csak tudtam. Mióta megcsókolt nincs egy nyugodt percem se. Kezem derekára siklott hogy megtudjam tartani mert a lábai felmondták a szolgálatot. Szenvedélytől mindkét kezével hajamba túrt. Levegő hiány miatt váltak el ajkaink. A kis dobozkát ami a nagy hév közepette a földre került. Felvettem majd a gyönyörű, aranynyakláncot (3) a nyakába tettem.

- Köszönöm... - mondta miközben megfordult. - Tudod te vagy az egyetlen aki nem felejtette el... - suttogta és arcát a vállamba fúrta. Szavai a fejembe visszhangzottak "Te vagy az egyetlen aki nem felejtette el..."

- Na és az apád ?? - kérdeztem meg.

- Tőle ma csak egy dühös nézést,egy pofont és egy döbbent tekintettet kaptam - mondta miközben könnyeit útnak engedte. "Nem hagyom magára... ő az a lány akit igazán szeretek" - gondoltam és hagytam hogy Kyuki könnyei eláztassák az ingemet. Majd egy oly nehéz szót mondtam ki amire nem is számítottam.

- Szeretlek

/Augusztus 14én./

Sakura

Már fél öt felé járt az idő mikor végre előkerültem szobám rejtekéből. Nappaliban egy igen vicces jelentettet pillantottam meg. Sasuke A kanapén elnyúlva tartja távol magától a tévé irányítót míg Ayame a nevető Sasukén feküdve próbálja elérni azt. Aztán egy egyszerű mozdulattal Hanna kikapja Sasuke kezéből az irányított és leülve a fotelbe elkezd csatornákat váltani.

- Sziasztok - köszöntem oda, mire mindannyian felnéztek rám.

- Szia - mondták szűkszavúan. Megindultam a másik fotelhez és helyet foglaltam benne. Ekkor csöngettek... Hanna fel pattant és a bejárati ajtóhoz ment.

- Elnézést segíthetek valamiben ?? - szűrődött be Hanna hangja a szobába.

- Ez itt az Uchiha ház ?? - kérdezte egy mély férfihang amitől felállt a hátamon szőr. Anyám és Mikoto éppen akkor jöttek le a lépcsőn. "Jajj ne" - gondoltam. Egyszer csak anyámra néztem tágra nyílt szemmel bámult az ajtóban álló férfira. Ayame felpattant és oda akart menni anyuhoz. De én gyorsabb voltam.

- Nocsak-nocsak... megvagy - mondta hangosan a férfi.

- Edward... te... hogy ?? - kérdezte anya akadozva.

- Hol vannak a gyerekeim ?? Elloptad őket... fel jelentelek ember rablásért. - "Na jó... ezt nem hallgatom tovább" - gondoltam és Ayame kezét amit fogtam elengedve elindultam a nappali ajtaja felé. Kiállva az ajtókeretnek támaszkodtam. Apám ugyan úgy nézet rám mint eddig. Anyám nem szól semmit. "Ügyvédnek készülök" - mondtam magamban.

- Mi pedig feljelentünk testi bántalmazás véget.. - emeltem fel heges tenyerem. - És amúgy is nem számít ember rablásnak amit anya csinált. Önként jöttünk vele... nem megyünk vissza... egyik gyerekedért sem fogsz tudni küzdeni... - mondtam arcrebbenés nélkül.

- Csak szerinted mind a kettőtöket meg tudnálak szerezni. - mondta bosszúsan. Ekkor én elkezdtem halkan nevetni.

- Valamiről el elfeledkeztél... - suttogtam - két nap múlva betöltöm a 18at... - mondtam ki ezeket a szavakat. Apám arcára felnézem aki ezektől a szavaktól döbbent képet vágót. - Na meg Ayame anyát választaná... - mondtam és Ayame szó nélkül anya kezei közé futott... - Azt hiszem nincs itt több dolgod...

- El küldöm a válási papírokat és az ügyvédeink között tájékozódunk... Tőled nekem nem kell semmi... kivéve a gyerekek... de még csak láthatósági jogot sem fogok adni neked. - Ezek kell a szavakkal apám távozót mi pedig csöndben vártuk a csodát.

Csak akkor tértem magamhoz miután Sasuke szobájában az ágyon ültem, Sasuke pedig mellettem ült. Nem néztem rá... féltem hogy megvet azért amiért így látta az apámat hisz már megint félig részeg volt.

- Szóval 2 nap múlva 18 éves leszel... - szólat meg. Még mindig nem néztem fel rá megszólalni sem mertem ezért csak bólintottam. - Értem... - mondta és eldőlt az ágyon... de kezei előbb körém fonódtak és lehúztak vele együtt az ágyba... - Mert én is... - mondta ki suttogva. Szemeim döbbenten meredtek mellettem fekvő fiúra. Sasuke ekkor felém lendül és kezeimet a fejem mellé szorította.

- Mit akarsz tenni - kérdeztem bizonytalanul...

- Előre oda adom a szülinapi ajándékod... - ezzel lehajtotta a fejét és megcsókolt. Észbe sem kaptam hogy már felültünk... én kétségbeesetten kapaszkodom belé. Sasuke keze a pólóm alá siklott míg az én kezem az ingét próbálja kigombolni.

- Ezt nem kéne csinálnunk - suttogom két csók között. De közben már húztam le Sasukéról az inget. Éppen simogatni akartam mikor megfogta a csuklom...

- Sakura ha nem akarsz tovább menni a kelletnél... akkor fogd a cuccod és menekülj ki mert nekem minden ellen állásom megtört - mondta Sasuke. Mi előtt kimondtam volna a válaszom kopogtak.

- Sasuke - szólt be Mikoto - Naruto keres... beszélni akar veled... azt mondta hogy "Sürgős" - ezzel el ment, Sasuke pedig kelletlenül lépet a vonalas telefonhoz.

- Na mi van ?? - kérdezte meg. "Uram isten hogy lehet valakinek ilyen háta" - gondoltam magamban. Majd egy hirtelen gondolattal felkeltem és oda mentem hozzá miközben a hátát simogattam. - Várj... - szólt bele a kagylóba majd megfordult és megfogta a csuklóm. - Mindjárt folytatjuk... - mondta nekem és megcsókolt. Majd vissza fordult a telefonhoz. Én pedig a hátának dőltem. Mikor le rakta a telefont, nem volt igazán jó kedve. Hanna nyitott be a szobába.

- Gyere Saku... mennünk kell... anyud most megy feljelenteni apádat ugyanis még mindig itt van... - mondta Hanna én pedig már menekültem is ki Sasuke szobájából.

/2 nappal később/

Éppen Hinatával sétáltam mikor apámmal találkoztunk. Amikor meglátott, látni lehetett róla hogy megint tiszta részeg.

- Menj és szólj anyuéknak... a fagyizóban vannak... - súgtam oda barátnőmnek.

- De... - ellenkezni akart

- Nincsen de, nem lesz semmi baj. - vágtam a szavába és próbáltam megnyugtatni.Majd nagy nyugodtságot erőltetve magamra elindultam. A szem hevesem vert, és a szemeim előtt le pereg a következő vita. Hinata gyors... benne van a futó csapatba. Csak egy kicsit kell itt tartanom míg anya el nem jön ide és látja hogy megszegte a távol tartási kérelmet. Apám amint meglátott rögtön nagy vigyorra húzta a száját.

- KISLÁNYOM - kiabált rám majd sietve oda mentem hogy ne keltsen nagyobb feltűnést. - Most velem jössz - suttogta a fülembe bosszúsan. Hirtelen nem tudtam megszólalni. "Kérlek anya gyere" - fohászkodtam. Apám megfogta a a csuklom és elkezdet rángatni az autója felé. "Hülye ez... azt hiszi hogy részegen be ülök mellé... álmodozz csak" - gondoltam és kitéptem kezei szorításából kezem.

- Egy frászt - mondtam ki. Orra alatt elmondott valami trágár beszédet és megemelte a kezét. "Próbáld csak meg" - gondoltam de már lendült a keze. Reflexből behunytam a szemem. "Mi az semmi fájdalom..." majd kinyitottam a szeme. Hercegem állt előttem és megfogta apám kezét. Anyám pedig ott hagyva Hinatával a húgomat hozzám szaladt.

- Bántott ?? - kérdezte anya kétségbeesetten. Nem kerülte el a figyelmem hogy Sasuke megfeszült. Ha rosszul válaszolok akár ő maga fogja megleckéztetni apát.

- Pont időbe jöttetek... - suttogtam. Anya rögtön apához ment és pofán verte. Persze neki is feltűnt hogy ez emberek minket néznek, de nem érdekelte.

- Fel jelentelek.. - suttogta és ezzel megfordult és vissza ment ijedt húgomhoz. Sasuke pedig kézen fogót és mi is elindultunk haza. Ahol boldog emberek várnak minket.. hogy velünk ünnepeljenek.

(mikor már otthon voltak és mosolyogva álltak a szülinapi torta előtt.)

Sasuke - ,,Én nem tudom, mi ez de jó nagyon, fájása édes, had fájjon hagyom, ha balgaság ha téves,legyen, ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!" - gondolta miközben magához vonta Sakurát.

Sakura - ,,Nem elhatározás kérdése, kibe zúgok bele, és ez így van rendjén. Ha szeretsz valakit, hát szeresd!" - gondolta boldogan miközben Sasukét puszilta arcon...

- Szeretlek - súgta Sakura fülébe Sasuke

- Én is téged - mondta Sakura.

Sakura

Majd mosolyogva végig néztünk a párokkon... mindenki mosolygót. Itachi boldogan szorította magához Kyukit, Naruto és Hinata szorosan ölelkeztek össze. Ayame anyával boldogan beszélget. Mikoto és Fugaku pedig össze bújva álltak az égő gyertyák előtt... Hanna és Sasori pedig a sarokban ölelték egymást. És én meg Sasuke akik össze bújva csókoljuk meg egymást... Nem kívánhatnék jobb születésnapot... Most már éljünk boldogan rendben Sasuke-kun ??