Naruto éppen italt töltött magának, ezért nem tudta pontosan, hogy hol van... Karin felszisszent, Ino a szemeit forgatta, majd Karinra pillantott. Itachi és Deidara elröhögték magukat, olyan kedvesek. Sasori hátradőlt, kezét a tarkója alá téve. Temari önelégülten vigyorgott rám, Sasuke pedig csak felállt és felém vette az irányt. Felsegített a földről, majd felkapott, mintha csak harminc kiló lennék. Gonoszul elvigyorodtam, majd a nyaka köré helyeztem a kezeimet, így átkarolva őt. Már a lépcsőknél tartottunk, amikor beszóltak, hogy nem teljesen erről szólt a feladat, ezért Sasuke elidőzött az ajkaimtól pár centire, majd adott egy puszit a számra. Elképesztően jó illata volt, és ezt újra és újra érezhettem, amikor megint megcsókolt. Felértünk, és letett az ágyára, majd mellém ült. A lentiek nem igen foglalkoztak velünk, néha felhallatszott a nevetésük, üvegcsörömpölés, majd újabb hahotázás. Valószínűleg teljesen elvoltak foglalva egymással, és az újabb feladatokkal. Az ajtó becsapódott. Valaki ezek szerint távozott.
Hátradőltem az ágyon, Sasuke pedig felhúzott szemöldökkel figyelt, elmosolyodott, majd lassan lehajolt hozzám, felemelte az államat, majd megcsókolt. Most kicsit másképp, mint lent, amikor mindenki ott volt. A hajamat a fülem mögé simította, majd az arcomra is adott egy gyengéd puszit. Amikor felakart ülni, azonnal a vállánál fogva lehúztam újra magamhoz, és megcsókoltam. 
Amikor végre hagytam felülni, és kiegyenesedni nagyon vigyorgott. Főleg akkor, amikor ránézett az arcomra, ami valószínűleg kipirult. Rámosolyogtam, majd én is felültem. Lassan felálltam és a korláthoz lépdeltem. A többiek kicsit elengedték magukat, Karin és Ino már nem volt ott. Sasori Temarival beszélgetett, mind a kettőnek pohár volt a kezében, amiből néha iszogattak. Naruto már teljesen készen feküdt a lépcső aljában. Itachi és Deidara pedig kint voltak, ha jól hallottam, akkor hógolyóztak. Lesétáltam a lépcsőn, kikerülve a teljesen K.O. szőkét, és lehuppantam a barátnőm mellé. 
 - Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy most itt aludjak – mondtam. – Nem gond?
 - Dehogy – válaszolt Sasori, és ivott egy kortyot az italából. 
 - Akkor mehetünk? – kérdezte Temari és megigazította a haját. 
 - Mehetünk. Egyébként meg holnap lesz ugyebár két óránk, szóval addigra valamennyire össze kéne szedned őket – fordultam Sasori felé. 
 - Hát majd meglátom, hogy mit tehetek – vigyorodott el. Bólintottam, és Temarival az ajtó felé vettük az irányt. Felkaptuk a pulcsinkat, majd távoztunk a házból. Becsuktam magunk után az ajtót, majd elindultunk vissza a házunkba. Mellettünk óriási hógolyó csatát vívott Deidara és Itachi, kicsit alkoholos állapotban. Intettünk nekik, hogy most lépünk, majd folytattuk az utunkat. Amikor benyitottunk örömmel tapasztaltam, hogy sokkal melegebb van, mint kint. 
 - Enyém a fürdő - jelentettem ki, aztán levettem a pulcsimat és a csizmámat, és felsétáltam a fürdőhöz. Gyorsan levettem a ruháimat, felcsatoltam a hajamat és beálltam a zuhany alá. Hamar leakartam zavarni ezt a fürdés dolgot, szóval sietősen megmosakodtam, megtörölköztem, felöltöztem, és fogat mostam. Rendet csináltam magam után, és közöltem a barátnőmmel, hogy készen vagyok.
A telefonomat kezdtem el keresni, ami a párnám alatt volt, de nem tudom, hogyan került oda. Aranyos. Ledobtam magam az ágyra, és betakarózva feküdtem, ameddig Temari nem csatlakozott hozzám.
 - Túl szótlan vagy – vigyorgott rám.
 - Nincs semmi különös.
 - Persze, azóta vagy ilyen, amióta smároltál Sasukéval.
 - Nem is – ellenkezem. – Egyszerűen csak ilyen kedvem van.
 - Holnap biztosan máshogy fogod gondolni.
 - Miért, mi lesz holnap?
 - Semmi, csak én biztos vagyok benne, hogy ebből az egészből még lesz valami – mondta.
 - Arra célzol, hogy valami elkezdődött? – érdeklődtem.
 - Igen.
 - Majd meglátjuk – nevettem el magamat. Ez már nekem túl „komoly”. Vagyis a téma, mivel én nem akarok semmi komolyat, és nem is szeretnék szerelmes lenni. Szóval nem is leszek… Kifelé fordultam, és beállítottam a telefonomat, hogy majd reggel csörögjön fél órával tíz előtt. Letettem a mobilt az éjjeliszekrényre, és lehajtottam a fejemet a párnámra. Remélem, hogy a holnapi nap eseménydúsabb lesz. Ezzel a gondolattal csuktam be a szememet.

Szinte azonnal kikapcsoltam az ébresztést. Felültem az ágyban, a következő pár másodpercben pedig csak annyi történt, hogy Temari csoszogott ki a fürdőszobába.  Ásítottam egyet, ez után a bőröndömhöz léptem, kivettem egy fehér gatyás és egy kék pólót, magamra kaptam őket, majd az övtáskám után kutakodtam. Közben visszatért Temari, teljesen felfrissülve. Elfoglaltam a fürdőszobát, kicsit kisminkeltem magamat, fogat mostam, és megfésülködtem. Mire kiértem már Temari készen ült az ágyon, és a telefonjával babrált.
 - Ne felejtsd elhozni a füzetet – mondta, közben fel sem nézett rám. 
 - Ja, tényleg – sóhajtottam, és kivettem egy tollal együtt a táskámból. Lesétáltunk, felöltöztünk, majd miután bezártunk eltettem a kulcsot. Elindultunk a kétszázas számú épülethez, ahol majd elvileg a tanítás lesz. Már ott álltak a bezárt ajtók előtt Shikamaruék teljes létszámban, valamint a Narutóék közül Sasori, Deidara és Itachi. Csak Sasuke és Naruto hiányoztak, viszont még tíz óra előtt ők is megérkeztek. A tanárunkkal együtt, aki egy barnahajú férfi volt, olyan huszonéves lehetett. Kinyitotta az ajtót, majd beterelt minket az egyik terembe, ami tele volt angol nyelvű plakátokkal. A padok egy „U” alakot képeztek, a tanári asztal pedig az „U” alak fölött volt. Temarival leültünk egymás mellé, majd azt néztük, hogyan helyezkednek el a többiek.
 - Good Morning! Stand up, please - hangzottak a tanár szavai. - Engem Shinnek hívnak, én leszek az angol tanárotok. Most kérlek, hogy ti is mutatkozzatok be sorjában. 
 - Shikamaru - kezdte unottan.
 - Neji.
 - Tobi.
 - Kiba vagyok.
 - Engem Inónak hívnak - mosolygott bájosan.
 - Karin.
 - Sakura - álltam be én is a sorba.
 - Temari - mosolygott mellettem.
 - Itachi.
 - Sasori.
 - Deidara
 - Sasukénak hívnak.
 - Irén - mondta nyugodt hangnemben Naruto. Szegény Shin tanár úr nagyon értelmes fejet vágott. - Na, jó, vicceltem. Narutónak hívnak.
 - Nagyon cseles vagy - sóhajtott szánalmában a tanár. - Egyébként meg nem tudom megígérni, hogy megtanulom a neveteket, szóval ne lepődjetek meg semmin... Két pont van, amit át kell vennünk, mielőtt tanítani kezdek. Az első az, hogy ha valaki valamilyen feladatot jól megold, akkor kap kengurus nyomdát. - Ez most komoly? Nevetséges... - Valamint még ehhez tartozik, hogy ha nagyon jól viselkedtek, akkor kaptok tőlem eredeti, Indiából hozott tea filtert. 
 - Ez eddig oké - vágott bele Itachi a tanár szavába. - De melyik ér többet?
 - A nyomda. Azért, mert azt "továbbviheted" vissza az iskoládba.
 - Ez eddig oké, de a filtert be lehet váltani kengurus nyomdára? - kérdezte.
 - Nem.
 - Á, akkor az úgy nem biznisz - csóválta meg a fejét Itachi, majd elröhögték magukat a fiúkkal. Annyira idióták, tehát ezen még én is elmosolyodtam.
 - Ha abbahagytátok, akkor mondanám a második pontot, ami egyben a füzet lenne. Mindenkinek van? - kérdezte és körbenézett. - Ha jól látom, akkor neked nincs. - Itt Narutóra mutatott. 
 - Sajnálom, de nem volt a Tescóban - felelte teljesen komolyan a szőke.
 - Mondj valami jobbat - sóhajtott a tanár, és leült az asztalára. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy laza órákra számíthatunk.
 - Megrágta egy dinoszaurusz - röhögött Deidara, majd mindenki más. Velem együtt.
A tanár persze húzta a száját, de ő is velünk röhögött, majd lassacskán elkezdődött a tanítás. Először a „Nice to meet you”-val kezdtünk, és körülbelül mindenki halálra unta a fejét, tekintve, hogy mi már ezen féléve túlestünk, még év elején. Úgy gondolom, hogy akkor most ennek nincs sok értelme. Énekeltünk is angol dalokat, és „élesben” is kellett használni az eddig tanult tudásunkat. Ami maximum abból állt, hogy besétáltunk az U alak közepébe, és mindenki mindenkivel kizárólag angolul beszélt. Már éppen kezdtem volna a tanár minden további nélkül közölte, hogy most neki dolga van, és ebből adódik az, hogy negyed órával előbb fejezi be az órát. A tanár kiment a teremből, és intett, hogy mi maradjunk itt, mert majd jön a némettanárunk is. Hát csak gratulálni tudok, ezt is jól megcsinálták. Felültem az asztalra, és a körmömmel kezdtem játszani.
 - Ez annyira gáz – sóhajtott pár paddal arrébb Naruto, majd a könyvét kezdte lapozgatni.
 - Szerintem meg az gáz, hogy a könyveddel szarakodsz – morogta oda Deidara.
 - Az még rosszabb, hogy Naruto olvasni sem tud, csak…
 - Úgy csinál – fejeztem be Itachi mondatát nevetve, mire az említett fiú rám kacsintott. Naruto sértődötten csapta le a könyvét, majd az ablakhoz sétált. Sasuke csak sóhajtott egyet, sajnálva a haverját, és próbálta leplezni a nevetést, amit nekünk köszönhet. Az óra hátralévő részében tovább piszkálták Narutót és Tobit a fiúk, én meg nagyon figyelmesen követtem az eseményeket. Az ilyen percekről sosem jó lemaradni. 
 - Jó napot, fiatalok – sétált be halál lazán a tanárunk, aki a németet tanítja nekünk. Szőkés haja volt, a szeme pedig nem teljesen kivehető, talán zöld. Nem tűnt olyan mogorvának, mint az előző tanárunk, Shin. Szerintem alig múlhatott el tizenkilenc, vagy húsz éves. Letette a könyvét, majd felült az asztalra. 
 - Arra kérlek titeket, hogy egy lapra írjátok rá a neveteket, és tegyétek ki a padra. Utána körbeadok egy lapot, amin feladatok lesznek, ezeket a legjobb tudásotok szerint oldjátok meg. Egyébként engem Dannak hívnak. 
Gyorsan megcsináltam a kis kártyát, kitettem, majd a tollamat kezdtem tanulmányozni, amíg a kezembe nem nyomtak egy lapot. Aminek csupán két oldala volt teleírva feladatokkal, szövegértéssel és hasonló finomságokkal.  Sóhajtottam egyet, majd nekikezdtem a feladatoknak. Az egyik része csak a szókincsemet próbálgatta, a másik pedig nyelvtani kérdéseket tartalmazott. Pontosan nem tudtam megmondani, de olyan negyed óra alatt kivégeztem a szavakat, majd körbenéztem. Itachiék hozzá sem fogtak a laphoz, talán a dátumot, ha felírták. A nyelvtani részen nem igazán boldogultam, ezért azt egyáltalán nem erőltettem. Két percen belül Itachi és Deidara a dolgozatukból hajtogatott repülőt indítottak el. A tanár elmosolyodott, és nem is foglalkozott a történtekkel.
Körbenéztem a termen, és a szorgosan firkáló Narutón akadt meg a tekintetem. Senki sem gondolná, hogy ő igazából nem sík hülye, mint néhány itt megjelent ember. 
 - Nem tudok koncentrálni, ha itt dobálóztok – förmedt Deidarára és Itachira a szőke. 
 - Foglalkozz a feladattal, Naruto – mondta teljesen nyugodtan Itachi, mintha nem ő lenne a hibás. Naruto irkált még néhány mondatot a lapjára, majd arrébb tolta.
 - De már megcsináltam!
 - Csináld meg még egyszer – jött Itachi válasza.
 - Csend legyen, még van tíz percetek – mondta a tanár. 
 - Egyáltalán mennyi időnk van megírni? Összesen.
 - Negyvenöt perc – felelt a tanár Shikamaru kérdésére. 
Az utolsó percekben már lassan készen lettek a többiek is. A tanár körbejárkált, megnézte, hogy miként állunk.  Itachin és Deidarán már meg sem lepődött, amikor odaért hozzájuk. Az összegyűrt lapok érintetlenül feküdtek az asztalon. Olyan szempontból voltak érintetlenek, hogy még tintát sem láttak. 
 - Ennél többet vártam volna – sóhajtott a tanár.
 - Ennél is? – húzta fel a szemöldökét Deidara.
 - Gondoltunk az újrahasznosításra, ezt még egyszer fel lehet használni – röhögött Itachi. Sasori is elnevette magát mellettük. 
 - Jól van… - A tanár továbbsétált, és elvette a lapokat. Az óra hátralévő részében semmi sem történt, csupán egy német nyelvű dokumentumfilmet néztünk az Alpokról. Utána a tanár kivezetett minket a teremből, és mindenki ment a dolgára. Most nem igen foglalkoztam az osztálytársaimmal, csak Temarival sétáltunk gyorsan a házunkhoz. Este gondolom úgyis együtt lesz a csapat… Újra. Szóval lehuppantam a fotelbe, és feltettem az asztalra a lábamat.
 - Na, azért ennyire fárasztó nem volt – mosolyodott el, látva engem Temari. 
 - Tudom, de nekem igen… Még éhes is vagyok.
 - Gyere akkor, menjünk le a városba – mondta.
 - Arra meg lusta vagyok – húztam el a számat és még beljebb süppedtem. Innen már semmi sem fog kihúzni.
 - Akkor hozok neked meg magamnak valamit fel, amit ehetünk – ajánlotta fel, mire felcsillant a szemem.
 - Komolyan?!
 - Persze, nem nagy fáradtság – nevetett, majd felszaladt az emeletre, a következő pillanatban pedig már lent is volt. - Akkor majd hozok neked valamit, gondolom bármi jó. Ja, és nézek valami jó kis programot estére, gondolom semmit sem terveztünk… 
 - Nem.
 - Na, addig is próbálj meg itthon ülni.
 - Amúgy sincs kedvem sehova se menni. Köszönöm. – Azzal már ki is sétált a házból, engem egyedül hagyva. Nem értem, hogy miért vagyok ennyire kimerült, semmit sem csináltam ma, és minimum nyolc órát is aludtam, szóval nem értem. Remélem, hogy semmi betegséget nem szedtem össze, mert akkor vége a jó életnek. Oké, azért ennyire minden bizonnyal nem morbid, de akkor vissza kell magamat fognom. De ettől még fogalmam sincs, hogy mivel kéne elütnöm az időmet. Több lehetőség sorakozott fel.
1. Olvasok. Könyvet, újságot, bármit, amin szavak szerepelnek.
2. Alszom. 
3. Sétálgatok, és megismerem az eddig ismeretlen szomszédságot.
4. Takarítok az emeleten, valamint csinálok egy vödör forró csokit, vagy teát. Inkább teához van most kedvem.
A mellett döntöttem, hogy felmászok az emeletre, közben feltettem vizet forrni, és szépen lassan bepakoltam a szekrényembe a ruháimat. Felülre a pólókat, pulcsikat és fehérneműket, alulra meg melegebb ruhákat, mint a gatyák és a pulcsik. A többi apróság pedig ment legalulra, és Temari részét is ugyanígy megcsináltam. Gondoltam, hogy örülni fog, és ennyit igazán megtehetek érte. A bőröndöket pedig a szekrények mellé állítottam, az ágyat beágyaztam, majd a fürdőszobáról megállapítottam, hogy rendben van. Gyors iramban leszaladtam a konyhába, és elintéztem a teát, és egy kancsóba öntöttem. Visszasétáltam a fotelhez, és leültem, egy bögre teával a kezembe. 
Most nem esett a hó. Csupán térdig ért, szép volt, nem koszos. Néhol. Szerintem ez a tábor most jobban fog sikerülni, már, mint már most jobb, mint tavaly.  Szóval már csak valami elképesztően fantasztikus dolognak kellene történnie. Mondjuk szerintem már az is egy érdekes dolog, ami Sasuke és köztem történt, de nem fogok ebből az emlékből „élni”. Számomra ez nem volt annyira fontos élmény, hogy feldobjon, akárhányszor csak erre gondolok. Sosem kötődtem igazán senkihez, csak egyetlen emberhez. De nem szeretnék újra ebbe a hibába beleesni. 
Olyan negyedóra elmélkedés, és teaszürcsölgetés után kinyitódott az ajtó, és Temari lépett be egy szatyorral a kezében.